Brutális rendőri erőszakról
számoltak be a ma meghallgatott tanúk a rendőri vezetők perében. A
hazafelé tartó fiatalokat minden ésszerű ok nélkül verték véresre 2006.
szeptember 20-án este az azonosító nélküli rebiszesek. Parancsnokuk
azért ül a vádlottak padján, mivel nem akadályozta meg alárendeltjeit a
törvénysértésekben, jelentést pedig nem készített az „intézkedésről”.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Újabb vádpont ismertetésével, valamint
tanúk meghallgatásával folytatódott a rendőri vezetők és társaik pere
csütörtökön a Fővárosi Törvényszéken. A Kiss Attila ügyész által
ismertetett harmadik vádpont szerint a hetedrendű vádlott a
főrendőrökhöz hasonlóan elöljárói intézkedés elmulasztását követte el.
Kukai Attila rendőr őrnagy beosztottai ugyanis a vád szerint, az őszödi
beszéd miatt kitört demonstrációk során 2006. szeptember 20-án a késő
esti órákban brutálisan megvertek több, a tüntetéseken részt sem vevő
járókelőt. A Rebisz első bevetési osztályának irányítója alárendeltjeit a
törvénysértésekben nem akadályozta meg, az esetről jelentést nem
készített. Sőt, arra adott utasítást, hogy ne készüljön videófelvétel
egysége „intézkedéséről”. A bántalmazások során többen nyolc napon belül
gyógyuló sérüléseket szenvedtek, de volt, aki kórházi kezelésre is
szorult. Emiatt a volt parancsnokot a Központi Nyomozó Főügyészség egy
rendbeli elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntettével vádolja.
Felszólítás nélkül, önmagukból kikelve verték a rendőrök
Az új vádpont ismertetése után sértett
tanúkat is meghallgatott a Kiss Károly vezette Katonai Tanács. Noha a
vádlottat egyikőjük sem ismerte fel, az akkori eseményekre nagyon jól
emlékeztek. 2006. szeptember 20-án hazafele indultak a Kossuth térről,
majd az Oktogon irányába mentek tovább. Szerencsétlenségükre, ugyanis a
rendőrök elkezdték oszlatni a Gyurcsány-beszéd miatt felháborodott és
tüntető tömeget. A baráti társaság, látva, hogy a rendőrök nem csak az
őket dobálókat, szidalmazókat, hanem a békés járókelőket, tétlen
bámészkodókat is gumibotozzák, pánikba estek és menekülőre fogták.
Többedmagukkal egy kollégium szeméttárolójában bújtak el, de az
azonosító nélküli, körülbelül tizenöt fős légyszámú, maszkos
egyenruhások „rájuk törték” az ajtót, majd felszólítás nélkül, szó
szerint nekik estek. „Ahol érték, ütötték őket” – mondta el a bíróságon
az egyik tanú, Tarsoly Milán, akit, miután kirángattak a tárolóból,
legalább öt rendőr körbevett és a földön rugdosott. A férfi állította, a
rendőrök viperát is használtak, amivel akkora ütést mértek a
csuklójára, hogy karórája is leesett. Mialatt gyorskötözővel
összebilincselték, az egyik rendőr azt üvöltötte társának, hogy „törje
el az ujját”. A tanú azt is elmondta, hogy minden társát ok és
felszólítás nélkül, önmagukból kikelve verték a rendőrök.
Megbilincselése után, szállítás közben sem hagyták abba az ütlegelést a
rend őrei, a földre esett kabátját pedig egy autó alá rúgták, majd
miután ezt egyikük szóvá tette, a rebiszes a „számon kérőbe” is
belerúgott. Tarsoly Milán azért sem értette ezt a brutális hozzáállást,
mivel ő feltartott kézzel lépett a rendőrök elé, akik még a VIII.
kerületi kapitányságon is bántalmazták.
Üvöltve parancsolta kollégájának, hogy ne kímélje
Nem járt jobban a tanúval együtt
menekülő két lány, Garamszegi Laura és Csáki Lívia sem. Előbbit két
rendőr a hajánál fogva rángatta ki a kollégium előteréből, azután pedig
gumibottal ütötték a fejét. A sértett tanúnak a gyorsbilincstől a
csuklója is vérzett, és amíg hátrabilincselt kézzel, előre hajolva
kísérték őket a rádió udvaráig, addig sem maradt abba a bántalmazásuk. A
tanú szerint biztosan volt köztük egy „irányító”, mert emlékezett rá,
hogy valaki azt ordította folyamatosan társainak, hogy „csináld, üssed”.
A tanú arra azonban nem emlékezett, hogy a „főnök” bárkit is
bántalmazott volna. Ami persze nem meglepő, hiszen az azonosító nélküli,
utcára kivezényelt, maszkban és sisakban szolgálatot teljesítő
rendőröket nem igazán lehetett egymástól megkülönböztetni. Erről számolt
be Csáki Lívia is, aki csak hang alapján tudta a rendőröket
beazonosítani. A tanú hozzátette azt is, volt olyan, amikor az egyik
rendőr, uralkodva magán, nem akart gumibottal lesújtani rá, egy mélyebb
hangú társa azonban üvöltve parancsolta kollégájának, hogy „ne kímélje”.
A lányt olyan erővel ütötték, hogy a feje felszakadt, majd a földre
rogyott, ám ekkor a „véres hajánál” fogva felemelték, megbilincselték és
tovább bántalmazták.
„Mostantól nincs nevetek, csak számotok”
A szörnyűségek ezután tovább
folytatódtak. Egy másik rebiszes egység az „összefogott” fiatalokat,
váltva a kollégákat, a Magyar Rádió épületébe „kísérte”. Itt a fejüket a
fal felé tartva kellett órák hosszat térdepelniük (egyikük a kínzások
hatására rosszul lett és asztmás rohamot kapott), ha valaki megmozdult,
vagy elfordította a fejét, azt rögtön szankciók követték. Az egyik
„kísérő” pedig kijelentette, hogy „mostantól nincs nevük, csak számuk”,
és a tanúk, illetve a még ott lévő többi fogvatartott nyakára, kezére,
homlokára számokat rajzoltak. Azt is megparancsolták nekik, hogy tilos a
rendőrökre és egymásra nézniük. A ma meghallgatott tanúk szerint ennek
az lehetett az oka, hogy több egyenruhás arcát már nem takarta maszk,
illetve sisak. Az épületből többüket a VIII. kerületi rendőrkapitányság
fogdájába vitték. A rossz állapotban lévő Csáki Lívia tanút pedig végül
kórházba szállították, igaz, nem akármilyen körülmények között. A
mentőautóban sem hagyták magára a rendőrök, egyik kezét pedig külön
kikötötték. Orvosi ellátást csak úgy engedélyeztek neki „kísérői”, ha ők
is jelen lehetnek. A rendőrök körbeállták, és röhögtek rajta, mindezt
obszcén célzásokkal is tetézték. A kezelés során az orvost és
asszisztensét nevetve arra biztatták, hogy a szabaddá tett fejsérülése
ellenére, borotválják le a lány haját. A tanúk megpróbáltatásainak ezzel
nem lett vége, mivel a bíróság, mondvacsinált indokok alapján előzetes
letartóztatásba helyezte mindhármukat, és csak tizenkét nap múlva, a
másodfokú döntés alapján kerülhettek szabadlábra.
A vád szerint
Tavaly ősszel kezdődött el a volt
rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy,
volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr
vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József
dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társának
büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos
álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések,
illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt
állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést
indítványozott.
A per további tanúk meghallgatásával május 19-én folytatódik.
Fotó: Mező Bálint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése