Tévéostrom: azért volt hiányos a felszerelés, mert eltűnt a raktáros? 0
Több
meghallgatott rendőr tanú is arról számolt be a rendőrtábornokok perén,
hogy 2006-ban, a televízió ostromakor hiányos és rossz minőségű
felszereléseket kaptak, egyikük szerint azért, mert a bevetés előtt nem
találták a Rebisz raktárosát…
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
A 2006-os tévéostrom idején
századosi rangban szolgáló Balogh László meghallgatásával kezdődött a
rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszék Fő utcai épületében. A volt
budapesti rendőrfőkapitányt, Gergényi Pétert, az egykori országos
rendőrfőkapitányt, Bene Lászlót, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat
(Rebisz) volt parancsnokát, Dobozi Józsefet és társait a katonai
ügyészség többek között elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolja. Az
eseményekre Siklósról érkező szakaszparancsnok, Balogh László tanúként
elmondta, egységével a baranyai századhoz csatlakozott, majd együtt
indultak Budapestre a Rebisz laktanyába. A tanú ugyanarról beszélt
vallomásában, amiről a már korábban meghallgatott baranyai század néhány
tagja. Úgy tudták, képzésen vesznek részt, felszerelésük hiányos volt,
de a tanú szerint „egy gyakorlathoz nem biztos, hogy kell teljes
felszerelés”. A parancsnok osztaga arról híresült el, hogy útközben
lemaradt saját századától, eltévedtek és csak jóval később értek oda a
Magyar Televízió székházához. A tanácsvezető bíró azon kérdésére, hogy –
az egyébként nem az osztagához tartozó – „sofőrjük, hogy tudott
eltévedni”, a ma már rendőr alezredesként szolgáló tiszt nem tudott
pontos magyarázatot adni. „Valószínű ő sem volt budapesti, mert nem
rendelkezett helyismerettel” – tette hozzá Balogh. Amikor a székházhoz
értek, hatalmas tömeggel találták magukat szembe, így nem teljesítették
azt a parancsot, hogy sorakozzanak fel a bejárati ajtó elé, ahol már
baranyai társaik álltak. A tanú több tízezres (!) létszámúra saccolta a
tömeget, akik „folyamatosan üvöltöztek és valószínű nem a rendőrség volt
a legjobb barátjuk”. Az egykori szakaszparancsnok szerint, ha
megpróbáltak volna áthatolni a tömegen, „fennállt volna annak a
veszélye, hogy bedarálják őket”. Miután jelentették, hogy a parancsot
nem tudják végrehajtani, azt a feladatot kapták, vonuljanak fel a hátsó
kapuhoz és ott lássanak el biztosítási feladatokat, illetve segítség a
sérült rendőrök „kimenekítését” a mentőbe. A szakaszparancsnok – aki az
„ostrom” közben életveszélyes koponyasérülést szenvedett – arról a
furcsa körülményről is beszámolt, kollégái azt beszélték, „egy civil
ruhás magas beosztású tiszt ott volt a helyszínen, de nem vette át az
irányítást azzal az indokkal, hogy nem volt egyenruhában”.
A
másodrendû vádlott, Gergényi Péter volt budapesti rendõrfõkapitány, a
harmadrendû vádlott, Dobozi József, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat
(Rebisz) egykori parancsnoka, valamint a negyedrendû vádlott, Mittó
Gábor és az ötödrendû vádlott, Majoros Zoltán (b-j) a volt rendõri
vezetõk és társaik 2006. õszi eseményekkel összefüggõ büntetõperének
tárgyalásán a Fõvárosi Törvényszék Fõ utcai épületében. Fotó: MTI/Soós
Lajos
„Kint a halál vár rátok”
A
ma meghallgatott tanúk elmondták, körülbelül egy órával megérkezésük
után Majoros Zoltán ötödrendű vádlott, a Rebisz volt műveleti irányítója
„szedte össze az állományt” és az ő utasítására a vízágyút kísérve
oszlatni próbálták a feldühödött, televízió főbejáratát ostromló
tömeget. A siklósi szakasz 14-15 tagján kívül még a Rebisz állományához
tartozó rendőrök voltak ott, körülbelül 60-70 főt tehetett ki a
létszámuk. A tömegoszlatást a tanúk mai beszámolói szerint „elég kevés
sikerrel kezdték meg”, az első „roham” során sérült meg életveszélyesen
és került később kórházba Balogh László szakaszparancsnok, akit fejbe
dobtak egy kővel. „Miután Balogh urat elvitte a mentő, a szakasz
szétesett” – mondta el a – ma szintén meghallgatott – Siklósi
Rendőrkapitányság egykori járőrvezetője, Perzsa Ferenc. Kőzápor fogadta
őket, de repült feléjük betondarab, féltégla, és üvegdarabok is. Ennek
hatására a rendőrök visszavonultak, volt aki a főbejáraton „menekült
be”, ők visszamentek a hátsó kapuhoz, majd bementek az épületbe és
segítettek bajtársaiknak barikádot építeni, hogy megakadályozzák az
ostromlók bejutását. Perzsa a tanúvallomásában állította, hogy az első
vízágyús oszlatás előtt hallotta, amint parancsnokának azt mondta egy
„őszhajú, magas beosztású, „készenlétis” tiszt”, hogy „kint a halál vár
rátok” – utalva a kaotikus állapotra a székház előtt. A második
vízágyúval megkísérelt oszlatás is kudarcba fulladt, a kocsi elakadt, a
tömeg ezt észrevette, majd elkezdték őket újból dobálni. Később a
felgyújtott ágyú vezetőjének a segítségére siettek, de mire odaértek, a
sofőrt már „kihozták”.
A túlélésre játszottak
Perzsa
Ferenc elmondta, nem igazán foglalkoztak vele, hogy milyen események
voltak akkor és mi volt a tényleges oka Budapestre rendelésüknek. A
Rebisz laktanyában hallottak először arról, milyen események zajlanak a
fővárosban. Egy szintén ma meghallgatott, ugyancsak a siklósi osztaghoz
tartozó tanú szerint az azért sejthető volt, hogy nem sima gyakorlat
lesz, hanem valahol bevetik őket, hiszen „összetartás volt elrendelve”, a
laktanyát a szállás elfoglalása után nem lehetett elhagyni, noha más
esetben ez nem így zajlott. Perzsa Ferenc volt járőrvezető arról is
beszámolt, hogy még a bevetés elején jó hangulatuk volt, de „miután
meglátták a tömeget, tudták, hogy ebből nem fognak jól kijönni”. A tanú
szerint igaza volt annak az alezredesnek, aki azt mondta, hogy „kint a
halál vár rájuk”, neki is halálfélelme volt. Az eseményeket „mindenki
negatívan ítélte meg”, szerinte „egy idő után a túlélésért ment minden”.
Ő miután megsérült a lábán és elesett, valaki egy „poroltót akart
rádobni”, de időben fel tudott még kelni és így elkerülte a támadást.
Egy poroltót akartak rádobni az egyik megsérült rendőrre, aki végül elmenkült Fotó: HPGY
Mégis volt elég felszerelés a Rebisz laktanyájában?
Az összes tanú arról
számolt be, hogy a felszerelésük nemcsak hiányos volt, hanem régi,
elavult és rosszul felszerelt. A tanúk szerint ha mindenkinek lett volna
védőpajzsa és sisakja, akkor több komoly sérülést is el lehetett volna
kerülni, valamint szakaszuk parancsnoka sem sérült volna meg
életveszélyesen. Balogh a bíró szerint is „nem akármilyen vezető” volt,
hiszen a beosztottjai testi épsége mindennél fontosabb volt számára. A
parancsnok az oszlatás előtt odaadta sisakját egyik emberének (így
maradt védelem nélkül az alezredes), míg Kerti Viktor – utolsóként
meghallgatott – tanúnak azt az utasítást adta, amíg nem kap
felszerelést, addig ne menjen velük tömeget oszlatni. Kerti és a többi
meghallgatott tanú szerint is a maradék felszerelés is hagyott
kívánnivalót maga után. A pajzs, Kerti Viktor szerint „alkalmatlan volt”
a feladathoz és „nagyon könnyen törött”. A tanú elmondta, hallott olyan
pletykákat is, hogy a laktanyában volt elég felszerelés, „mégsem kaptak
belőle”. Állítólag azért, „mert nem találták a raktárost”.
A per jövő hét kedden további tanúk meghallgatásával folytatódik.
Címlapfotó: HPGY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése