Lovas István nyílt levele Sólyomnak

Sólyom László

köztársasági elnök Budapest

Tisztelt Elnök Úr!

,A budapesti rendőri beavatkozások az alap­vető emberi és az európai jogok szempont­jából komoly aggodalomra adnak okot".

E mondat Gál Kinga néppárti európai par­lamenti képviselő a múlt hét szerdáján mondta el Brüsszelben az Állampolgári Jo­gok Bel- és Igazságügyi Bizottságában. Azt is elmondta az uniós bizottságban, hogy a jogállamiság kerül veszélybe, ha a rendőr­ség kollektív büntetést alkalmaz, valamint aránytalan erőszakkal és brutálisan lép fel, mintegy megtorlásként az MTV székháza előtt történtekért a rákövetkező éjszakákon.

Ön, Elnök Úr, eddig egyetlen szóval nem lépett fel azok érdekében, akik közül soka­kat agyba-főbe vertek, és akiket úgy ítélnek el páratlanul súlyos büntetésre, mintha vésztörvényszék szabná ki az ítéleteket. Vagyis ön eddig nem kezdeményezett am­nesztiát, ellentétben elődjével, Göncz Ár­páddal, aki a 16 évvel ezelőtti taxisblokád idején javasolta az Országgyűlésnek, hogy hirdessen közkegyelmet a köztörvényes cselekedetekkel vádoltaknak, noha, nem egészen mellékesen, az akkori kormány­buktató kísérlet jóval nagyobb kárt okozott, mint amennyi kár most esett.

Mivel ön nemcsak a jogállamiságra, ha­nem az erkölcsökre is érzékeny, cselekede­te hiánya nehezen magyarázható mással, minthogy nincs elegendő információja ar­ról, hogy mi történt elsősorban az ország fővárosában.

Vagyis önhöz nem jutottak el sem az em­beri jogi szervezetek, sem a lapok erről szó­ló beszámolói, sem a személyes tanúságté­telek.

Az alábbiakban ezekből ismertetek önnel néhányat nemcsak azért, hogy vélhető infor­mációhiányát pótoljam, de azért is, hogy be­mutassam: az Európai Unió központjában el­hangzottak nem voltak túlzottak.

Elsőként idézem önnek a megalakulása óta rendkívül hatékony és sikeres munkát végző Nemzeti Jogvédő Alapítvány szep­tember 23-i jelentését.

A Gaudi-Nagy Tamás európai jogi szakjo­gász vezetésével működő alapítvány ismerteti egyebek között azt, hogy szeptember 20-án egy fiatalembert, aki a Kossuth térről a rádió környékén lévő lakásába tartott, bevonszolták a Magyar Rádió épületébe, ahol egy helyiség­ben mintegy másfél tucat rendőr kegyetlenül összevert. A fiatalember állkapocscsontja el­tört, feje felrepedt, súlyos zúzódásokat szenve­dett. „Az eszméletvesztés határán álló szeren­csétlent ezután olyan erővel taszították be a rabszállítóba, hogy mellkasa majdnem berop­pant. Ezután bevitték egy kapitányságra, ahol megbilincselve térdeltették órákon át, majd egy olyan vallomást írattak vele alá, hogy itta­san hadonászott a rendőrök felé a gumibottal, és ezért kellett vele szemben fellépni".

Ha ön, Elnök Úr, elképzeli, hogy saját fi­át érné ugyanilyen brutális atrocitás a „rend őrei" részéről, talán nagyobb empátiával mérlegelné a közkegyelem azonnali meg­hirdetését

De folytassuk.

E jelentés egy másik esetet ismertet, amikor egy házaspár került egy tömegbe. A férjet „elkapták a rendőrök és ütlegelték (...) majd bevitték a Víg utcai kapitányság­ra, ahol tovább folytatták a verését. Innét másnap hajnalban vitték át a Fiumei úti bal­eseti ambulanciára, ahol háromszoros bor­datörést állapítottak meg nála az egyéb kül­sérelmi nyomok mellett", idézi az alapít­vány a feleséget, aki elmondta még, hogy férjét a kórházban az ágyhoz bilincselték, és őt nem engedték be hozzá.

Ismét egy másik eset arról szól, hogy a Kossuth téren szeptember 22-én, pénteken este a békés tüntetésről hazafelé menet rendőrök három fiatalt lefogtak, hátrabilin­cselték kezüket fejjel előre átdobták őket a kordonként szolgáló vaskerítésen, és miu­tán a lefogottak a betontalajra zuhantak, 10-15-en körülállva agyba-főbe rugdosták őket „Az esettől 10 méterre állva is hallani lehe­tett a rugdosáskor eltörő csontok hangját".

Ugyanebben a jelentésben olyan vallatásról is olvashat, amelyben az áldozatok „húsa vér­zett" és két 40-50 kilós lányról, „akiknek szét­verték a fejéi", tisztelt Köztársasági Elnök Úr.

Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizott­sága (Deport '56) október 4-i közleménye „rendkívül aggályosnak tartja, hogy a hír­adások szerint a közelmúltban lezajlott tün­tetések, utcai megmozdulások alkalmával a rendőrség ártatlan embereket, nézelődő fia­talokat, nőket is brutálisan bántalmazott és őrizetbe vett. A Deport '56 szerint ez a mód­szer kísértetiesen emlékeztet az ötven évvel ezelőtt történtekre, amikor is a karhatalom ártatlan embereket fogdosott össze, és adott át deportálásra a szovjet közegeknek."

A Deport '56 szerint „az így őrizetbe vett ártatlan személyek előzetes letartóztatásá­nak elrendelése a bírósági eljárás folyamán gyakran bizonyítékok nélkül, az önkénye­sen intézkedő rendőrök tanúvallomása alapján történt".

A Szerdahelyi Szabolcs által irányított szervezet szerint „megdöbbentő az a később sem cáfolt eset, amikor az előzetes letartóz­tatást elrendelő végzést tévedésből már a bírósági meghallgatás előtt kézbesítették az érintettnek. Ez az eset az ötvenes években játszódó Tanú című filmet idézi, amikor a fő­hősnek véletlenül a vádirat helyett az előre elkészített ítéletet adják a kezébe ".

A Deport '56 bejelentette, hogy nemzet­közi fórumokhoz kíván fordulni az említett esetek elfogulatlan kivizsgálása végett.

Kormos Valéria „A megtorlás éjszakái - Budapest, 2006. szeptember 19-október 3.” címen a Magyar Nemzet október 5-i számá­ban ismertet eseteket. Köztük Kanyó Ber­nadettét, akit a Gyorskocsi utcában vertek. Az egyik ütést azért kapta, „mert nem tu­dott elég nagy terpeszben állni a falnál". A veséjét is ütötték. Az őt tárgyaló bírónő ke­gyesen megengedte az édesanyjának, hogy kislányával két szót váltsanak. Ekkor Ber­nadett odasúgta neki, „mama, nagyon meg­rúgtak, összepisiltem magam". Az édes­anya azóta nem tud kislányáról.

Önt, Köztársasági Elnök Úr, nem érdekli Kanyó Bernadett sorsa sem?

A riportban ez a vallomás is olvasható: ,Az úgynevezett tárgyaláson hat gyereket vittek be egyszerre vezetőszíjon (...) Ami­kor egyenként behívták őket, a meghallga­tásukat 3-5 perc alatt intézték el. Látható volt, hogy előre kiadott verdikt alapján dol­gozott a független bíróság. Erről árulkodik a harminc nap előzetes letartóztatásba he­lyezés indoka: a bűnismétlés veszélye. Tu­domásom szerint ezt a kategóriát a vissza­eső bűnösökre, sorozatgyilkosokra, a társa­dalomra különösen veszélyes személyekre j szokták alkalmazni. De még náluk is létez­nek azok a jogi lehetőségek, amelyek a sza­badlábon való védekezést lehetővé teszik (...) A fiaméhoz hasonló esetekben minden szabályt, jogot félretéve próbál a hatalom az ártatlan embereken bosszút állni".

Összecsengenek a vallomások, nemde, Elnök Úr?

Ugyanezen napilap szeptember 27-i szá­mában „Rendőrattak a fővárosi kapualjak­ban” címen olvasható, hogy „Az elfogottak ártatlanságáról a bíróság dönthet, az ügyvé­dek nagy része azonban még a bizonyítási indítványait sem nyújthatta be védencei ér­dekében". A gyorsított eljárásoknál a bíró­ság „nem hallgatta meg sem az ügyvédek, sem a tanúk érveit, az ítéletek indoklása szerint ugyanis nagy a veszélye a szökés­nek, az elrejtőzésnek, illetve annak, hogy az elkövetők megismétlik bűntetteiket".

Egyébként egy nappal ezt megelőzően, Gaudi-Nagy Tamás pontosan azt javasolta - és utalt arra, hogy Göncz Árpád volt köztár­sasági elnök a taxisblokád idején közke­gyelmet kezdeményezett, amelynek ered­ményeként az Országgyűlés a blokádban résztvevőket amnesztiában is részesítette -, amit most itt én teszek, vagyis egyszerűen nem teszek itt mást, mint megismétlem Gaudi-Nagy Tamásék javaslatát. Amelynek híre feltehetően szintén nem jutott el ön­höz, hiszen ellenkező esetben elképzelhe­tetlen lenne, hogy ön néma maradt volna ez ügyben mind a mai napig.

Annak híre szintén nyilván nem érte el önt, hogy már letöltendő, többéves szabad­ságvesztési ítéletek repkednek a fentebb is­mertetettekhez hasonló ügyekért.

Mint látja, itt tartunk ma.

Schmidt Mária történész, a Terror Háza igazgatója talán nem véletlenül írta azt, hogy nálunk már nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás van.

Ez volt az egypártrendszerben is. És van ma is a Kínai Népköztársaságban, Vietnam­ban, Burmában, Kubában, hogy Észak-Ko­reáról most ne essék szó.

Ma - ön szerint nyilván - demokratikus jogállamban élünk.

Miként lehetséges akkor az, hogy e de­mokratikus jogállam aláásásának veszélyé­re Ön még nem is figyelmeztet?

Ha ennek oka az értesültség hiánya len­ne, sajtósát külön kérem arra, hogy mostan­tól kezdve ne dugja el ön elől e létfontossá­gú információkat.