Koncz Éva írása - MOZAIK
Ott álltunk reggel 9 óra előtt a Törvényszék bejárata előtt: egy tévé stáb s több napilapos vagy internetes újságíró, sőt még az MTI munkatársa is. Csak hát nem akartak minket beengedni, a volt rebiszesek, mostani nevén készenléti rendőrök, arra hivatkozva, hogy az első emeleten zárt tárgyalás folyik. Bár azt sehogy se értettük, hogy a második emeletre, ahol épp a volt rebiszesek ügyét tárgyalják, s volt vezetőjük Dobozi József dandártábornok ült a vádlottak padján, tegnap épp egyedül, onnan a médiát miért akarják kizárni.
Aztán szívósságunknak és kitartásunknak köszönhetően, rendőri kísérettel ez mégis sikerült,az ott elhangzottakra, amit persze szívesen titokba tartottak volna úgy az egykori parancsnok - akinek aztán mégis mennie kellett, a Zsanett ügy miatt, s ha nem tusolja el a 2006-os rendőri brutált, talán nem fajultak volna el a menesztéséhez vezető okig a dolgok - és persze a beosztottak is szeretnék, ha minden titokban maradna, minden következmény nélkül.
Nekem már az is nonszens, hogy olyanok akartak fügét mutatni nekünk, akik a 2006-os rendőr attakban, terrorban is részt vettek, s most a portánál pózolnak, és a beengedésünk hogyanja és mikéntje rajtuk áll vagy bukik.Nem lep meg, hogyha szívesen a kapun kívül látnának minket.
Ami meglep, hogyan lehet az, hogy ők ott lehetnek, miközben az ő ügyük vizsgálata folyik. A gyümölcs persze érik,csak persze nem feltétlen úgy ahogy ők szeretnék.Mert igazság is létezik, na meg persze jog, s nemcsak az övék. S minden titokra fény derül egyszer, még ha zárt ajtókkal is akarnak megakasztani minket, s azt még alaposan titokban is tartják, s nem csak előttünk.Csütörtökön folytatom.
