Újraéledt rendőrállami idők- a jog eszközével visszavert támadás a magyar zászló ellen
- sajtócikk
(Megjelent: 2003. október 15-én az Új Idők c. kéthetilapban)
A csepeli Kvassay-hídnál 2003. október 2-án reggel néhány békés magyar
állampolgár találkozott, hogy együtt sétáljanak a Medgyessy-kormány
által halálra ítélt csepeli kórházhoz. Ez a polgárok milliói által
tanúsítottakéhoz hasonló jellegű, jogszabályt nem sértő cselekmény első
perctől kezdve a rendőrség felfokozott érdeklődését váltotta ki.
Folyamatos rendőri zaklatást követően végül 10 személy vettek őrizetbe
és állítottak gyorsított eljárással a Csepeli Bíróság elé 2003. október
3-án.
A 10 személyből 5 személy védelmét Grespik László ügyvéd kollégám, 4
személy védelmét pedig jómagam láttam el. Az általam képviselt védencek
között volt Kőszegi M. László operatőr és Kiss Judit segédoperatőr, akik
az interneten elérhető (www. hungariatv.hu) Hungária Televízió
forgatócsoportjaként voltak a helyszínen és a sajtótörvény szerinti
védelem alá tartozó tudósítói munkát végeztek. Annak ellenére, hogy
egyértelműen és többször igazolták sajtómunkásként magukat, a
személyesen intézkedő Hamar Károly alezredes ellentmondást nem tűrően
őket is előállította, majd őrizetbe vétette őket.
Az eljárás alá vontakkal szemben a szabálysértési törvény 142. § (1)
c. pontja szerinti szabálysértés elkövetése miatt elzárás kiszabását
kérték a rendőrség képviselői:
” Aki közterületen, nyilvános helyen vagy sportrendezvényen rendzavarás
esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben
engedetlenséget tanúsít, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő
pénzbírsággal sújtható.”
Az elzárás maximális időtartama 60 nap lehetett volna.
A védői munkát már az esemény napjának estéjén elkezdtük. Én azonnal a
csepeli rendőrkapitányságra mentem, Grespik Lászlóval telefonon
folyamatosan tartottam a kapcsolatot. A csepeli rendőrkapitányságon
megdöbbentő hangulataláfestő elemként, az időutazás jeleként a
kapitányság aulájában egy egész falat betöltő műremek fogadott: a
“Minden hatalom a dolgozó népé” felirat alatt egy kb. 1 méter átmérőjű,
vörös csillagos Kádár címer, alatta pedig az Országgyűlés épülete
tetején a az elmaradhatatlan vörös csillaggal, a fő alakok pedig büszke
traktorosok – egyszerre két tiltott önkényuralmi jelkép a közrend
védelmét ellátni hivatott rendőri szerv épületében – információim
szerint a művet a 2002-es választások előtt kb. fél évvel tárták fel
ismét a “közönség” számára.
Az általam képviselt eljárás alá vontak kihallgatásánál jelen voltam,
és ezzel sikerült megakadályozni azt, hogy a reggel kilenc órakor
előállított, addigra már teljesen elfásult, kiéhezett és összezavart
védencek a teljesen indokolatlanul csak az este kilenc körül kezdődő és
kb. éjfélig tartó kihallgatások során önmagukra vagy társaikra
esetlegesen félreérthető vallomást tegyenek. A tárgyaláson egyértelműen
kiderült, hogy a védőválasztás lehetőségére néhányuk esetében előzetesen
fel sem hívták a figyelmüket, illetve akinek fel is hívták a figyelmet,
a vallomások egy kivételével védő nélkül kezdődtek meg.
A Hungária TV lefoglalt kameráját és az eseményeket végig rögzítő
videofelvételt határozott követelésem nyomán kiadták részemre, amelyet
másnap hajnalban megtekinthettem. Ebből azonnal egyértelművé vált, hogy
az egész ügy egy elhibázott, alaptalan, megfélelmítést célzó eljárás,
amely az első pillanatától kezdve jogellenes volt. Nyilvánvaló, hogy
“operatív” módon ráálltak az érintettek egy részére, akik kétségkívül
nem minősülnek a jelenlegi rezsim szimpatizánsainak, többükkel szemben
már korábban is felléptek a tavalyi hídlezárásos események kapcsán.
Számunkra az volt a feladat, hogy bizonyítsuk a valóságot: nem volt a
helyszínen rendzavarás, továbbá nem volt olyan hatósági intézkedés,
amelynek bárki ellenszegült volna.
Ennek kérdéseinkkel, szembesítési indítványainkkal és minden más
eljárási eszközzel igyekeztünk eleget tenni Grespik Lászlóval, ez pedig
sikerült is, egymás munkáját mindenben támogatva.
Kiütéses 10:0-ás győzelmet értünk el, az eljárást megszüntető végzés
szerint egyik eljárás alá vont esetében sem volt megállapítható a
kihívóan közösségellenes magatartás és a hatósági intézkedésnek való
ellenszegülés.
A rendőr tanúk elképesztő módon, szolgaian ismételgették a
meglehetősen betanítás ízű mondatokat arról, hogy az eljárás alá vontak
szerintük demonstráltak, akadályozták a járdáról a főút és az akkortájt
lényegében üres AGIP kút forgalmát, majd pedig kétszeri felszólítás
ellenére sem távoztak a helyszínről. Arra a kérdésre miért tekintették
demonstrációnak békés polgárok két-három fős csoportjainak járdán
történő sétáját, többségében úgy nyilatkoztak, hogy az egységes öltözet,
a magyar zászló használata, illetve az ügy összes egyéb körülménye
keltette bennük ezt a képzetet. Erre felállíttattuk az eljárás alá vont
tíz személyt, akik tarka öltözete hangos nevetést váltott ki a jelenlevő
lelkes mintegy 40 fős hallgatóságból az állítás eleven cáfolataként.
Az egyik intézkedő rendőrnő egyenesen megmondta, hogy a reggeli
eligazításkor közölték velük, hogy nekik fel kell lépniük egy csoport
ellen, akik a Kvassay-híd lezárására készülnek, így miután a hidat békén
hagyva megjelentek védenceink a híd csepeli oldalán a sziget belseje
felé tartva, a felajzott rendőrök annak ellenére, hogy az eljárás alá
vontak még egy ellenséges pillantást sem vetettek a hídra bevetésre
lendültek. Mindez a kádári rendőrállami idők reflexeit idézi,
nyilvánvaló, hogy az utasítás igen magasról jött. Az intézkedést
elrettentő üzenetnek szánták mindazokkal szemben, akik számára nem
kívánatos az ország szekerének iránya.
A tárgyalás végére hagytam csattanóként a videofelvételt, amely elemi
erővel cáfolta a rendőrség állásponját és szerintem eldöntötte az
ügyet. A rendőrség képviselője azzal az érvvel tiltakozott a levetítés
ellen, hogy a felvétel elfogult (sic!), mivel azt az egyik eljárás alá
vont rögzítette. A mindvégig elfogulatlanul, korrekten és szakmai
szabályokat betartva működő bírót, dr. Pitz Tibort azonban ezt az
abszurd és komolytalan álláspont nem zavarta meg (a valóság, amelyet a
kamera rögzít egy és oszthatatlan) és természetesen engedélyezte a döntő
bizonyíték lejátszását.
Ebből minden kiderült és a felvétel mindenkit – köztük a bírót is –
letaglózott. Ténylegesen arról volt szó, hogy tíznél alig többen
egymástól leszakadva, a járdán a szabályokat betartva sétáltak a csepeli
Weiss Manfréd Kórház felé, hogy ott tájékozódjanak a kórház tervezett
bezárás miatt kialakult helyzetől. Egyiküknél a pár perccel korábban
éppen a rendőri átvizsgálás miatt kibontatott rudas magyar zászló volt a
vállán átvetve. Ez a jelenség elég volt ahhoz, hogy őket néhány száz
méteren belül többször igazoltassák, majd mindezt be nem jelentett
demonstrációnak tekintsék és távozásra szólítsák fel őket, amelynek ők
szerettek volna eleget tenni. Ebben éppen az útjukat gyűrűszerűen elálló
rendőrök és Hamar Károly alezredes akadályozta meg őket azzal, hogy
visszahívta őket, a zászló bevonását követelte tőlük, majd miután az
egyikük közölte, hogy egy nemzeti jelképpel a kezükben szerintük lehet
békésen sétálni a járdán, ezért Sárközi Gyulát megbilincselve, a
többieket pedig erőteljes kézrátétellel bependerítették a rendőrségi
rabomobilba.
A felvétel megdöbbentő erővel cáfolta az intézkedő rendőrök azon
állítását, hogy azért alkalmaztak bilincset Sárközi Gyulával szemben,
mert támadólag lépett fel. Ezzel szemben jól látható, hogy a zászló
bevonására irányuló jogellenes és elfogadhatatlan felszólításra adott
válasz váltott ki minden ok nélkül azonnali bilincselést, szó sem volt
semmilyen támadási veszélyről.
Figyelemre méltó, hogy a Büntető Törvénykönyv 269/A §-a az alábbiak szerint szól:
269/A. § Aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát,
zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy
más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul
meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű
munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
A zászló durva kitépése a tartó kézből és annak “véres rongyként”
történő behajítása a rendőrségi szállítóautóba megítélésem szerint ilyen
nagy nyilvánosság előtti (az esemény a csepeli gyorsforgalmi út pesti
oldal felé tartó forgalmas részén zajlott) lealacsonyító egyéb
cselekménynek minősülhet a nemzeti lobogóval szemben. A kádári
“igazságszolgáltatás” a vörös zászlóval szembeni, jellegében hasonló
cselekményt már igen súlyos büntetéssel sújtott, ideje lenne komolyan
venni a nemzeti jelképeink védelmét szolgáló büntetőjogi eszközöket.
Kőszegi M. László sajtótörténeti jelentőségű felvételei tökéletesen
megörökítették, hogy miképpen fordul hozzá agresszívan az intézkedő
rendőr, utasítja el a felmutatott sajtóigazolványt, majd pedig miután
nem elégedett meg ezzel és László azon kijelentésével, hogy ő egy
munkáját végző újságíró erőteljesen beparancsolja a rendőrségi
szállítóautóba.
A személyesen intézkedő alezredes a tárgyaláson feltett kérdésemre,
amely szerint tudta-e, hogy a sajtómunkát végző újságírót hivatása
gyakorlása során a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot tevő
védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott védelem illeti meg,
azt válaszolta: most már tudja. No comment.
A közel 40 oldalas tárgyalási jegyzőkönyvből még számos megdöbbentő
részlet mazsolázható ki. Többek között például az, hogy az egyik rendőr
kérdésemre azt mondta, hogy ha a csoport a Medgyessy kormányt éltette
volna, akkor velük együtt éljenez, majd a rendőri képviselők mentő
beszólására úgy pontosította magát, hogy azt hallgatólag tudomásul vette
volna. Ehhez sem kell kommentár.
Röviden ennyi a szakmai összefoglalása a lezajlott eseményeknek. Az
ügy sajtót és emberi jogokat ért vonatkozásai miatt feltétlenül indokolt
annak a nemzetközi sajtó és emberi jogi szervezetekhez való kijuttatása
(Freedom House, Amnesty International, Journalists sans
frontier, stb.), illetve hazai közvélemény figyelmének felhívása. A Hír
Tv korrekten beszámolt az esetről, de a sajtó többsége láthatóan
agyonhallgatja ezt a kirívó rendőri jogsértést és fiaskót.
Ez a jogellenes intézkedés alapjaiban támadta az alkotmány által
biztosított demokratikus alapjogokat, elrettentőnek szánt hatása
szerencsére a helyes bírói döntés miatt nem érvényesülhetett. A Hungária
Televízió forgatócsoportját ért jogsértő intézkedés az alkotmány 61. §
(2) bekezdése által biztosított és védett sajtószabadságot sértette. A
sajtótörvény egyértelműen rögzíti, hogy a sajtó feladata – a hírközlés
más eszközeivel összhangban – a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról
való gondoskodás, továbbá azt, hogy az újságíró hivatása gyakorlása
során a tényeket, eseményeket, a maguk teljességében köteles ismertetni.
A forgatócsoportot ezen munka során vonták intézkedés alá, sárba
tiporva az alkotmányban és sajtótörvényben védett sajtószabadságot.
A lezajlott események egyúttal tökéletesen bemutatják a jelenlegi magyar
közállapotokat, és önmagukért beszélve minősítik a jelenlegi kormány
működését, illetve igazolják a Kereszténydemokrata Internacionálé idén
nyáron hazánkkal kapcsolatos állásfoglalásának helyességét. Érdemes
átgondolni, hogy ha mindez az előző négy évben mondjuk a TV2 tudósítóját
éri, akkor milyen gőzhengert indított volna be az akkori ellenzék és
médiacsatlósai.
Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római
Egyezmény 5. cikkét súlyosan megsértette az összes eljárás alá vont
személy őrizetbe vétele. A szabadsághoz és biztonsághoz való jogot
garantáló 5 cikk szerint ugyanis mindenkinek joga van a szabadságra és a
személyi biztonságra. Szabadságától senkit sem lehet megfosztani,
kivéve egyes konkrét eseteket és a törvényben meghatározott eljárás
útján. Mivel az ügyben a szabálysértési felelősségét senkinek nem
állapították meg, ezért egyik kivételes eset sem áll fenn. Az 5.5 cikk
szerint mindenkinek, aki az 5. cikk rendelkezéseinek megsértésével
végrehajtott letartóztatás vagy őrizetbe vétel áldozata, joga van
kártalanításra.
Az eljárás alá vontak kártalanítási igényeit mind belföldön, mind
Strasbourgban érvényesíteni fogjuk. Az eset tanulságait pedig
mindenkinek le kell vonnia, különösen a rendőrségnek és a rendőrséget
irányító kormányzatnak.
Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd
Európa jogi szakjogász
Iroda: H-1095 Budapest, Gabona u. 10. II. em. 1.
Tel: (36-1) 216-3088, Tel/fax: (36-1) 216-2261, mobil: (36) 20-916-5230
E-mail: drgaudi@drgaudi.hu
http:// www.drgaudi.hu
Dr. Gaudi-Nagy Tamás
ügyvéd, európai jogi szakjogász
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése