Ignácz Istvánnak az Ignácz-bizottság vezetőjének meghallgatása- 2014. április 22-én

ápr 22, 2014

Az Ignácz-bizottság vezetője szerint vágóhídra küldték a rendőröket 

A tanúként meghallgatott Ignácz István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy elmondta, hogy az általa vezetett bizottság megállapította, hogy hibák sorozata vezetett a tévészékház feladásához. Vallomásából kiderült, Gergényiék vágóhídra küldték a rendőröket annak ellenére, hogy tisztában voltak azzal, mi várhat rájuk. A tanú szerint 2006. szeptember 18-án az irányítás nélküli rendőrség kétségtelenül vereséget szenvedett, a tévéostrom napját pedig Ignácz István a magyar rendőrség fekete napjának gondolja.

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu

Ignácz István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt Pest megyei főkapitány meghallgatásával folytatódott a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszéken. A tábornok meghallgatására azért került sor, mivel ő vezette azt a róla elnevezett bizottságot, amely a tévéostrom rendőri hibáinak a feltárását volt jogosult vizsgálni. Ignácz István elmondta, hogy 2006. szeptember 20-án Bene László akkori országos rendőrkapitánytól kapta az utasítást, hogy hozzon létre egy olyan bizottságot, amely a szakmai hibák feltárása mellett, iránymutatást ad arra nézve, hogy milyen intézkedések meghozatala szükséges a hasonló esetek elkerülése érdekében. A tanú azt is hangsúlyozta, hogy az aprólékosan folyó vizsgálatot maga is szükségesnek tartotta, hiszen 216 rendőr megsérült a székháznál kialakult helyzet miatt. A többek között Papp Károly, jelenlegi országos főkapitány által is fémjelzett bizottság rádióforgalmazásokat, jelentéseket kéretett be, bejárták a helyszínt, valamint 44 rendőr tanú meghallgatására is sort kerítettek.

A rendőrség volt a karmester nélküli zenekar

A nyugalmazott vezérőrnagy azt is elmondta, hogy a kutakodásuk célja az volt, hogy kiderítsék, miért nem sikerült megvédeni a Magyar Televízió székházát, miért nem volt kellően összehangolva a parancsnoki irányítás, miért sérült meg több száz rendőr. Megállapították, hogy a 2006. szeptember 17-i Kossuth téri tüntetést, a gyülekezési törvény előírása szerint fel kellett volna oszlatni. A tanú szerint erről a helyszínen lévő rendőri vezetés volt jogosult dönteni, arról azonban nincs információja, hogy esetleg politikai sugalmazások miatt nyilvánították a demonstrációt választási gyűléssé. A tábornok azt is leszögezte, hogy az ott lévő tömeg egyre hangosabbá és agresszívebbé vált, és „politikai megnyilvánulásokat tettek”. Ezek közé tartoztak a „menjünk be”, „akasszuk fel”, „foglaljuk el” „takarodjanak” kifejezések. A tanú ezután a hibák felsorolásába kezdett: az épület főlépcsőjéhez vezényelt, rosszul felszerelt baranyai századot szerinte nem szabadott volna bevetni, mivel nem voltak felkészülve, „nem hívták fel a figyelmüket arra, hová mennek”, nem volt összekötőjük, kapcsolattartójuk, a helyszínen nem volt műveleti irányító, vagy ha ki is volt valaki jelölve, „ő nem úgy viselkedett, mint műveleti irányító”. Hiányzott az egyszemélyi irányítás is, Ignácz hasonlata szerint olyan volt az egész, mintha „egy zenekar a karmestere nélkül szólna”. Ennek következménye az lett, hogy a különböző századok parancsnokai önállóan kezdtek intézkedni.

Vágóhídra küldték őket

A tábornok arra is rávilágított, hogy hiába érkezett később segítség, az odaküldött erők indokolatlanul kis légyszámúak voltak, akiket könnyedén felmorzsolt a feldühödött tömeg. A kint lévő csapaterők nem gondolták, hogy az épületen belül vannak még rendőrök, a bentiek pedig nem tudták, hogy kint milyen tevékenység zajlik. A fejetlenségre jó példa, hogy a kint harcoló erőket hátulról kezdték el locsolni társaik – mondta el a tanú. A nyugalmazott rendőr tábornok az elakadt, majd felgyújtott vízágyúra kitérve elmondta, szerinte a jármű nem működött rendesen, a kocsit ért támadások miatt pedig a személyzet okkal esett pánikba, igaz – tette hozzá Ignácz -, a tömeg végül nem bántotta a halálra rémült rendőröket. „Erős fekete napja volt ez a rendőrségnek” – állapította meg a vezérőrnagy, majd azt is hozzátette, véleménye szerint vágóhídra küldték bajtársait. Azt sem értette az egykori kiváló vizsgáló tiszt, hogy miután a Kossuth tér már szinte teljesen kiürült, miért nem vezényelt át több csapaterőt a Szabadság téri eseményekkel tökéletesen tisztában lévő vezetés. Ignácz István ugyanis megerősítette azokat a korábban tett vallomásokat, miszerint Gergényi Péter és a többi vezető élőben nyomon követte az eseményeket a Hír Tv közvetítéséből.

Szabadfinak át kellett volna vennie a parancsnokságot

A tanú Mittó Gábor negyedrendű vádlottal kapcsolatban is elmondta az általa vezetett bizottság álláspontját. Szerintük Mittó, aki polgári ruhában jelent meg a helyszínen, kötelezettségét nem ellátva, nem vette át a parancsnokságot. A vizsgálat során több meghallgatott tanú is azt állította, hogy bár kereseték a helyszíni irányítót, a vádlottat sehol nem találták. Bírói kérdésre a vezérőrnagy elmondta, hogy a személyi felelősség megnevezése nem, csupán a hiányosságok feltárása volt a feladatuk. A tábornok utólag sem értesült arról, indult-e a jelentésük után bárki ellen fegyelmi, vagy büntetőjogi eljárás. A tanú azt is megjegyezte, hogy Bene László volt országos főkapitány helyettesével, Szabadfi Árpáddal kapcsolatban csak egyetlen mondat szerepelt a jelentésükben: noha lehetősége lett volna, a parancsnokságot nem vette át Gergényiéktől. Ezt sem ő nem „ajánlotta fel”, sem a Kossuth téren kint lévő rendőri vezetők nem kérték tőle. Ignácz hozzátette, Szabadfinak át kellett volna vennie az irányítást, akinek arra is lehetősége lett volna, hogy a riadót időben rendelje el. Mint ismert, Gergényi Péter csak kevéssel éjfél előtt hívta össze az állományt, ami a tanú szerint rendkívül kései időpontban történt meg. Addigra már a Baranya megyei századot szétverték, több rendőr súlyosan megsérült, az egységek a székházba szorultak. A Holota Gábor vezette, részben nőkből álló rebiszes egységet pedig beszorították, és kis híján megsemmisítették. Az alegység egyik tagja ezután lőtt ki félelmében két teljes tárat a levegőbe. „Ezen a napon a rendőrség vereséget szenvedett”- ismerte el az Ignácz-bizottság vezetője, majd hozzáfűzte, a rendőri intézkedés törvényes volt, de szakszerűtlen. A tanú szerint például a baranyaiakat a parancsnokok annak ellenére küldték – sisak és pajzs nélkül – a székházhoz, hogy tudták, mi vár rájuk. A tábornok Gergényiéket kritizálva elmondta, „a felső vezetés irányításában voltak komoly gondok”, ennek következtében Budapesten szinte csak „virtuális csapaterők tevékenykedtek”.

Nem volt lincshangulat

A tárgyaláson az is elhangzott, hogy noha a lincselés lehetősége több momentumnál is fennállt, mégsem történt nagyobb tragédia. A nyugalmazott tábornok szerint ennek oka abban keresendő, hogy a tömeg célja a székházba való bejutás volt, és nem a rendőrök „megölése, legyilkolása”. A tanú emlékeztetett, amikor a tüntetők bejutottak az épületbe, már nem konfrontálódtak a helyi erőkkel, hanem idővel maguktól távoztak. A tábornok azt is nehezményezte, hogy nem kezelték megfelelően azokat az embereket, akik élükön a HVIM-es Toroczkai Lászlóval, petíciót szerettek volna beolvastatni. Az elutasító magatartás még jobban felbőszítette a – már úgy is ingerült – tömeget , ami hozzájárult a székház ellen indított támadáshoz.

A vád szerint

Tavaly ősszel kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. 

A per további tanúk meghallgatásával április 29-én folytatódik. Fotó: MTI/forrás: Pesti srácok