Róna Péter: kalap-kabát

"Mert a devizahitel egyáltalán nem hitel, hanem egy olyan befektetés a hitelfelvevő részéről, aminek az a lényege, hogy az összes, kivétel nélkül az összes profit a banké, az összes kockázat pedig a hitelfelvevőé. Nem hitel azért az egyszerű okért, mert a hitel egy fix összegben felvett kölcsön, amit azonos fix összegben kell visszafizetni, a szerződésben kijelölt és annak alapján mindkét fél számára kiszámítható kamattal együtt. De a devizaadós nem tudhatja, hogy mennyit kell visszafizetni, mert a törlesztés egy olyan ténytől, az árfolyammozgástól függ, amihez semmi köze, hiszen ő forintot kapott és forintban fizet" - magyarázta.
Róna leírta, hogy 2006-tól kezdve kétségbeesetten küzdött a devizahitelezés leállításáért, amiért meg is kapta a kókler minősítést a devizahitelezés megalkotóitól. "Kik voltak ők? Hát Járai Zsigmond, Király Júlia, Simor András, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Oszkó Péter és Felcsúti Péter" - sorolja a neveket. Szerinte Oszkó Péter és Felcsúti Péter dolgozta ki azt a banki magatartási kódexet, ami végtelen cinizmussal nemhogy nem vetett véget, hanem egyenesen szentesítette a devizahitelezést.
Róna Péter szerint azok, akik ezért a "disznóságért" személyesen felelősek, több mint egymillió embert fosztottak meg mindenüktől. Azt pedig érthetetlennek tartja, hogy ezek az emberek "képesek most magukat a jogállamiság nagy védőivé alakítani, képesek a talpig becsületes LMP-t az úgynevezett balliberális értelmiség nagy többségének aktív részvételével a megsemmisülés szélére sodorni".
Orbán két évét őrületnek nevezi Róna Péter. Az írja, hogy emiatt először megpróbálta lenyelni a békát, és elfogadni az összefogás valamiféle változatát, túllépni azon, amit a felsoroltak tettek, ezért találkozott Bajnai Gordonnal is. De mára már megbánta, hogy egy pillanatra is elképzelhetőnek tartotta az együttműködést "ezzel az álnok, cinikus és erőszakos bandával".
forrás:Origo

Róna Péter: A hazám nem az én világom

Lemondott az LMP pártalapítványának társelnöki posztjáról a neves közgazdász, Róna Péter, és közölte, hogy a magyar közéletnek is hátat kíván fordítani. Ezt az oxfordi professzor megerősítette a Népszabadságnak.
Róna régóta szoros viszonyt ápolt a LMP képviselőivel, korábban egyesek még alternatív miniszterelnök-jelölti csoportot is alapítottak neki a közösségi portálon. A közgazdász legutóbb az ökopárt történelminek nevezett kongresszusán mondott kortesbeszédet, itt azt az álláspontot képviselte, hogy az LMP-nek igent kell mondania az Együtt 2014-gyel való együttműködésre, azt viszont semmi sem indokolja, hogy csatlakozzon is a mozgalomhoz. Vagyis Róna Péter azt a Schiffer András által képviselt vonalat támogatta, amely végül – ha szűken is, de – egyértelmű többséget szerzett a tanácskozáson.
A Schiffer Andrásnak címzett levelében Róna Péter többek között azt írja, évek óta azzal az érzéssel küzd, hogy „hazám, Magyarország nem az én világom”. Hozzáteszi, hogy rendre olyan dolgokkal szembesül, amelyekre nem tud magyarázatot adni, az utóbbi hetek eseményei pedig arról győzték meg, hogy „a küzdelem értelmetlen”. Róna a magyar gazdaság és társadalom vergődésének okairól írva kiemeli, hogy a devizahitelezés életek százezreit tette tönkre, a Magyar Nemzeti Bank pedig elvesztette a monetáris folyamatokra gyakorolható hatását egy hazug, csalárd „termék” bevezetése miatt. Róna Péter a levelében megnevezi a „devizahitelezés megalkotóit”, így Járai Zsigmondot, Király Júliát, Simor Andrást, Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, Oszkó Pétert és Felcsuti Pétert. „Az, hogy ez a disznóság és az abból fakadó tragédiák megtörténhettek szeretett hazámban, számomra egy feldolgozhatatlan személyes kudarc volt, hiszen pont az én szakmámról volt szó. És az, hogy azok, akik személyesen felelősek mindezért, akik több mint egymillió embert fosztottak meg mindenüktől, képesek most magukat a jogállamiság nagy védőivé alakítani, képesek a talpig becsületes LMP-t az úgynevezett balliberális értelmiség nagy többségének aktív részvételével a megsemmisülés szélére sodorni, egyszerűen elképesztő, érthetetlen a számomra” – fogalmazott.
 A közgazdász hozzáteszi: az Orbán-kormány két év „őrülete” miatt megpróbálta „lenyelni a békát” és elfogadni az összefogás valamilyen változatát. Leírja, hogy találkozott Bajnai Gordonnal és Kónya Péterrel „abban a reményben, hogy az önreflexió valamilyen formáját fogom megtapasztalni”. A találkozóról beszámolva viszont többek között azt írta: hiába kérte, hogy a mozgalom ne küldjön levelet az LMP-nek a kongresszus előtt, azt a választ kapta csak, hogy ezt már megbeszélték az ökopárt vezetőivel. „Itt jutottam el magyarországi utam végéhez. Mivel elfogadtam a felkérést, hogy mondjak a kongresszuson egy rövid beszédet, ezt megtettem, megpróbáltam egy esetleges kompromisszum sarokköveit megfogalmazni. Mára már megbántam, hogy egy pillanatra is elképzelhetőnek tartottam az együttműködést ezzel az álnok, cinikus és erőszakos bandával, és kénytelen voltam szembenézni azzal a felismeréssel, hogy ott, Magyarországon, nem tudom jól csinálni a dolgokat, nem megbízható az ítélőképességem, nem tudok eredményes lenni. Jobb tehát, ha nem próbálok innen kibicelni. Itt viszont sűrűsödnek a feladataim. Tudom, hogy lesznek olyanok, akik a lemondásomban valamiféle ellenérzést vélnek észlelni az LMP-vel vagy az LMP egyes tagjaival szemben. Totális tévedés. Végtelenül nagyra becsülöm azt a szorgalmat, odaadást és becsületet, amivel ez a kis párt küzdött a sötétség ellen, és Téged is, Karácsonyt (Karácsony Gergely –a szerk.) is, a kuratórium tagjait és sok más LMP-st, akit megismertem, nagyon szeretném a jövőben is barátomnak tartani” – írta Róna Péter. A közgazdászprofesszor nem először fogalmaz meg éles kritikát az Együtt 2014-gyel, illetve Bajnai Gordonnal kapcsolatban. Korábban azt mondta, hogy „Bajnai csoportja kizárólag egy Gyurcsány–Bajnai-csoport, amely ideológiai értelemben egy egyhangú tömörülés”. Megkerestük a Haza és Haladás Egyesületet is a levélben megfogalmazottakkal kapcsolatban. Gyurkovics Tamás, az alapítvány tagja és Bajnai Gordon kommunikációs munkatársa lapunknak mindössze annyit mondott: az egyesület, illetve az Együtt 2014 választói mozgalom Róna Péter döntését is az LMP belügyének tekinti, így azt nem kommentálja. Ezzel együtt úgy tudjuk, hogy a volt kormányfőnél és stábjánál komoly és őszinte meglepetést okoztak Róna mondatai, különösen azután, hogy a közgazdász tulajdonképpen érvényesíteni tudta álláspontját a pártkongresszuson, mégis – egyfajta sértődöttséggel – vert pozícióról beszél. Ezért többen úgy vélik, hogy az európaisággal összeegyeztethetetlen orbáni rendszer, a magyar politikai élet stílusa és az LMP utóbbi időben tapasztalt belső vitakultúrája együtt „tette be a kaput” a neves szakembernél.
Csiba Katalin, az LMP szóvivője megkeresésünkre azt mondta: hálásak Rónának az alapítványban végzett munkájáért és azért a szakmai színvonalért, amit képviselt. – Róna Péter véleménye, akárhol is van a világban, továbbra is mérvadó az LMP számára – fogalmazott.

Ertsey Katalin felfüggesztette a párttagságát

„Ocsmány politikai alkuk és kontraszelekció diadala” volt a hétfői frakcióelnökségi választás, ezért felfüggesztette párttagságát az LMP országgyűlési képviselője, Ertsey Katalin. Erről levélben értesítette a vezetést. A politikusnő a hét végéig kért gondolkodási időt arra, hogy részt tud és akar-e venni az LMP képviselőjeként a parlamenti munkában. Ertsey szerint politikai alkuk köttettek, a tehetségre, a szorgalomra és a vezetési képességre pedig állítása szerint nincs szükség. Hozzá kell tenni, hogy Ertsey Katalin jelölést kapott a frakcióvezetői tisztségre, de azt nem fogadta el. „Ami itt történik, az minden, ami ellen ezt a pártot annak idején létrehozták, és ebben mindkét oldal a legszörnyűbb oldalát mutatta ki” – írja a levélben.
forrás:Népszabadság

ELTE dékánja: " Semjén Zsolt súlyos szakmai-etikai vétséget követett el"

Sajtótájékoztatón ismertette pénteken Tausz Katalin, az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánja annak a bizottsági jelentésnek a következtetéseit, amely Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes 1992-es szociológia dolgozatának szövegegyezőségeit vizsgálta. A dékán november 29-én jelentette be, hogy az ELTE Társadalomtudományi Kara háromtagú bizottságot állít fel Semjén Zsolt szakdolgozatával kapcsolatos állítások miatt. Tausz Katalin azt mondta, hogy a hvg.hu által az első körben ismertetett dokumentumok, és az akkori szerzőjog alapján nincs szó önplágiumról, először ezért nem akartak vizsgálatot indítani. Lapunk azonban ezt követően arra mutatott rá, hogy Semjén szociológia dolgozatának a kormány honlapjára felkerült, második javított kiadása és a konzulense tanulmányai között jelentős átfedések mutatkoznak.
A bizottság megbízatása arról szólt, vizsgálják meg a hiteles példányok alapján, mutat-e szövegazonosságot 1992-es szakdolgozata Molnár Attila Károlynak, Semjén Zsolt egykori konzulensének munkáival. Átadták a tagoknak a könyvtárban talált eredeti példány fénymásolatát, illetve Molnár Attila Károly írásbeli nyilatkozatát. Ebben azt hangsúlyozta, soha sem plagizált más szerzőktől.
A bizottság jelentős szövegegyezőséget állapított meg, ugyanakkor az akkori felsőoktatási törvény alapján nincs jogi lehetőségük lépni az ügyben, mondta Tausz Katalin, hozzáfűzve, hogy megállapították: Semjén Zsolt súlyos szakmai-etikai vétséget követett el. "Sem az akkori, sem a most hatályos jogszabályok nem adnak eligazítást arra az esetre sem, ha az oklevél kiadását követően derül fény arra, hogy az oklevél kiadásának esetleges feltételei nem álltak fent”.

Fotó: Stiller Ákos

Az 1992-es tanulmányi és vizsgaszabályzat Tausz szerint nem rendelkezett részletesen a szakdolgozat készítésének szabályairól, és arra sem ad lehetőséget, hogy bármilyen hivatalos eljárás induljon ebben az ügyben. Viszont az idézőjelek nélküli hivatkozás sem 1992-ben, sem ma nem megengedett, súlyos tudományetikai vétségnek minősül.
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a konzulens Molnár Attila Károlyra nézve, akinek a tanulmányával Semjén szövege egyezőséget mutatott, sincs következménye a vizsgálatnak.
A hvg.hu kérdésére, hogy hogyan kerülhettek be az új szövegek a dolgozatba, Tausz Katalin azt mondta, nem tudja, hogyan kerültek bele, ezt szerinte az érintetteknek kellene tisztázni. A dékán elmondta azt is, hogy sok eljárásjogi szabályt megnézett, de az intézménynek utólagosan nincs lehetősége lépni, ám szerinte az erkölcsi kérdések nem évülnek el.
A sajtótájékoztatót követően a hvg.hu megkérdezte a dékánt, hogy nyilvánosságra hozzák-e a jelentés szövegét, de szerinte erre nincs szükség, mert annak minden fontos megállapítását nyilvánosságra hozta a pénteki sajtótájékoztatón. Arra a kérdésre, hogy a bizottság tagjainak névsora nyilvános lesz-e, azt mondta, hogy a bizottsági tagok vállalnák a nevüket, de egy héttel a vizsgaidőszak előtt az egyetem szeretné elkerülni azt, hogy őket a sajtó megkeresse és így nehéz helyzetbe hozza őket.
Tausz Katalin többször beszélt Molnár Attila Károllyal, de Semjén Zsoltot nem tudta meghallgatni.
Semjén Zsolt lezárta az ügyet
A Miniszterelnökség rövid közleményben reagált, amiben egy szót sem ejtenek arról, hogy a miniszterelnök-helyettes súlyos etikai vétséget követett el. Csak annyit írtak, "Semjén Zsolt tudomásul veszi az ELTE bizottságának hivatalos állásfoglalását, melynek alapján semmilyen intézkedés nem indul a szakdolgozata ügyében. Semjén Zsolt így – az ELTE-vel egyetemben – véglegesen és hivatalosan is lezártnak tekinti a témát".
Havasi Bertalan, a sajtóiroda vezetője az MTI kérdésére még azt közölte, az ELTE sajtótájékoztatóján "véleményként elhangzott etikai támadást" a miniszterelnök-helyettes határozottan visszautasítja.
Indokolatlanból indokolt
A hvg.hu kilenc nappal korábban számolt be arról, hogy a miniszterelnök-helyettesnek a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián 1991-ben megvédett teológiai disszertációja közel 40 százalékban magyar, német és angol nyelvű források megfelelő forrásmegjelölés nélküli átvételén alapszik. Egy nappal később pedig arról írtunk, hogy Semjén az ELTE-n 1992-ben megvédett szociológiai szakdolgozata jelentős átfedést mutat az egy évvel korábbi teológiai értekezésével, továbbá olyan részeket is tartalmaz, amelyek megfelelő forrásmegjelölés nélküli szövegátvételek más, magyar és idegen nyelvű forrásokból.

Fotó: Stiller Ákos

A hvg.hu Semjén Zsolt dolgozataival foglalkozó első cikkeinek megjelenése után az ELTE Társadalomtudományi Kara nem akart vizsgálatot indítani. Tausz Katalin november 22-én közreadott közleményében indokolatlannak tartott bármilyen vizsgálatot. Pedig két nappal korábban a Népszabadság és a hvg.hu is beszámolt arról, hogy 1992-ben a bíráló tanárok véleménye megoszlott a kereszténydemokrata politikus szakdolgozatáról. Az egyik elismert szektakutató egyest adott a dolgozatra, a másik tanár – a diplomamunka születését nyomon követő konzulens, Molnár Attila – pedig jelest, végül egy harmadik bíráló felkérésével oldotta fel az intézmény az ellentmondást. Fokasz Nikosz, a szociológia tanszék jelenlegi vezetője a Népszabadságnak november 20-án még azt nyilatkozta, a dolgozatra azért adott egyest az egyik bíráló, mert „a mű nem szociológiai, hanem teológiai természetű”, vagyis nem kapcsolódott „szorosan ahhoz az ismeretanyaghoz, amelyből a jelölt oklevelet kíván szerezni”. Egy nappal később viszont már megváltoztatta a véleményét, és arról beszélt, hogy a Semjénnel szembeni "támadások" politikai jellegűek.
November 26-án a hvg.hu arról írt, hogy az ügy kirobbanását követően a kormány honlapján nyilvánosságra hozott szociológia dolgozaton a „második javított kiadás” felirat szerepel, ami arra utal, hogy a Pázmány Péter Egyetem könyvtárában található – vélhetően első – változatot Semjén kijavíthatta, kiegészíthette. A második kiadás közel 22 oldallal hosszabb, ráadásul 14-15 oldalnyi szöveg azonos Molnár Attila egy 1992-es és egy 1993-as tanulmányának szövegével.
Ezt követően jelentette be az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánja, hogy vizsgálat indul. Tausz közleményében akkor arra írta: „Semjén Zsolt szociológia szakdolgozatának más szerzők által publikált tanulmányokkal való részleges azonosságára vonatkozó állítások láttak napvilágot a sajtóban, melyek az ELTE Társadalomtudományi Kart és intézményünk oktatóinak szakmai hitelességét is érintik”. Még a vizsgálat bejelentésének napján megszólalt Molnár Attila is, aki azt hangsúlyozta, a Valóság című folyóiratban 1993-ban megjelent tanulmány a saját szellemi terméke, illetve azt állította, „az egyetemi életben megszokott módon számtalan közös kutatást folytattam hallgatóimmal, a vallásszociológia terén is, így ebben az esetben is”.
Arra viszont akkor nem adott magyarázatot, hogy Semjén szociológia dolgozata és az ő írásai miért egyeznek meg szinte szó szerint, és ki a szerzője azoknak az új részeknek, melyek Semjén „második javított kiadású” diplomamunkájában találhatók. Illetve arra sem adott magyarázatot, hogy későbbi cikkeiben – ha valóban közös kutatásokról volt szó – miért nem tüntette fel társszerzőként Semjén Zsoltot.
forrás:HVG

Hullarablónak nevezik Rupert Murdoch-ot

Még el sem ültek a lehallgatási botrány keltette hullámok, máris újabb ügy miatt kell védekeznie Rupert Murdoch-nak, a News Corp. tulajdonosának. Most a New York Post tegnapi címlapja miatt zúdult rá az internet haragja. A magyar fotósok szerint van az a határ, amikor nem a kattintás a legfontosabb.A bulvárlap tegnapi száma egy olyan címlapképpel jelent meg, amin egy férfi látható, amint éppen egy közeledő szerelvény elől igyekszik kimászni a metróalagútból. Az már szerencsére csak a főcímből derül ki, hogy a férfit halálra gázolta a metró, miközben a peronon állók nemhogy segítettek volna neki, inkább lefotózták a borzalmat.

A New York Post fotóriportere épp a peronon várakozott, amikor a férfit a szerelvény elé lökték

A lehallgatási botrányba keveredő News Corp. tulajdonában levő lapot ma minden irányból támadják a valóban a sajtóetika határát feszegető címlapképért. A Twitteren egyesek ízléstelenséggel és kegyeltsértéssel vádolják a cég tulajdonosát, Rupert Murdoch milliárdost, mások egyenesen hullarablónak titulálják: "Minden határon túlmegy az, amit csináltak." "Murdoch úr, maga szívesen látná viszont valamelyik rokonának utolsó pillanatait egy lap címlapján?" "Ki kell rúgni a felelősöket! Hullarablók!"
Brendan Loy konzervatív blogger szerint a kép sima szenzációhajhászás és csak a nagyobb profit reménye miatt került címlapra, hiszen valódi hírértéke nincsen. A Post azzal védekezik, hogy a képet készítő kollégájuk szándékosan vakuval készítette a képet, azt remélve, hogy ezzel felhívja a metró vezetőjének figyelmét arra, hogy valami nem stimmel. A lap azt is hozzátette, hogy a fotós nem volt elég erős ahhoz, hogy kihúzza a szerencsétlen férfit a sínek közül.
Nem ez az első ilyen Post-címlap egyébként, korábban egy fej nélküli hullát ábrázoló képpel jelentek meg és a "Fej nélkül a topless bárban" főcímmel (szójáték, a topless jelentése "felsőruházat nélküli"), tavaly októberben pedig a halott Muammar Kadhaffi szétlőtt feje uralta az egész címlapot.
forrás:index

Mindig benne van a hiénaság

Urbán Tamás fotográfus, aki korábban bűnügyi és baleseti riporterként is dolgozott, az Indexnek azt mondta, hogy "ugyan a fotósnak a fotózás a foglalkozása, az orvosnak meg az orvoslás, de emberként természetes, hogy először segíteni akarok". Felidézte, hogy a 90-es években elsők között ért egy csepeli tűzvészhez, ahol négy gyerek halt meg füstmérgezésben. Egyetlen képet sem készített azonban, mert a mentősök kevesen voltak, és inkább egy ballonnal segített lélegeztetni az egyik áldozatot, sajnos már hiába. Később a hullaházban készített képet a négy gyerekről, amint tolják őket, és amiért 1995-ben Év Fotói díjat kapott.
Huszti István, az Index fotósa szerint nagyon nehéz utólag eldönteni, mi lett volna helyes, de úgy véli, hogy talán jobb lett volna, ha nem készül el a kép. A társadalmi felháborodást érthetőnek tartja. Általános tanulságképpen viszont megjegyezte: "A fotózásban mindig benne van a hiénaság. Odamegyünk, mások nyomorából ellopunk egy darabot, és aztán továbbállunk".
Barakonyi Szabolcs kollégánk szintén nem tudott ilyen távolságból egyértelmű ítéletet mondani. "Lehetséges, hogy pont lógott a gép a nyakában, pont rajta volt a vaku és a teleobjektív, és felmérte, hogy csak erre van idő. De ha felmerül ilyenkor a segítségnyújtás esélye, akkor segíteni kell. Pláne, hogy ez nem egy háborús helyzet, ahol az eseményekbe avatkozás már bonyolultabb kérdés lehet."
A Poynter Institute nevű újságíróiskola online lapjában főszerkesztője azért ítélte el a Postot, mert "minden bizonnyal illusztrálhatták volna az esetet egy másik képpel is." Stan Alost, az Ohio University fotóriporteri szakának tanára szerint viszont hiba lenne a fotóst támadni, hiszen ő csak tudósított az eseményről. A Guardian sportrovatának szerkesztője szerint gyomorforgató az, amit a Post csinált: "miért nem gondoltak bele, mit éreznek majd a családtagok???"

A diktatúra nem tűri a kritizáló művészetet

Fotó: Földes András / Index

Volt  nézeteltérésünk az iparművészet szerepe kapcsán. Az elnök úr nyilvánosan felszólított, hogy úgymond „tárjam ki a szívemet az iparművészet előtt”. Szerinte a Műcsarnoknak fontos feladata, hogy iparművészeti kiállításokat szervezzen. Én ezt másképp gondolom, az én értelmezésemben a Műcsarnok a kortárs képzőművészet otthona. Az iparművészetnek inkább a Design Terminalban, a Vigadóban vagy éppen az Iparművészeti Múzeumban van a helye.
Később elmentem az MMA székházába, hogy személyesen mondjam el, milyen tárlatokat tervezek. Beszéltem a Mi a magyar? kiállításról is. Az elnök úr megkérdezte, hány művészeti akadémia tagot válogattam be, s kicsit megorrolt rám, amikor hirtelenjében nem tudtam számszerű választ adni, mert nem olyan szempont alapján választottam ki az alkotókat, hogy ki melyik szervezetnek a tagja. Akkor ott felhívta a figyelmemet rá, hogy az MMA a legfontosabb művészeti szervezet, és ezt tudni kell. Később valaki megszámolta, hogy milyen arányban állítottak ki a Műcsarnok kiállításain MMA-tagok az elmúlt másfél évben, és arra jutott, hogy a rendszerváltás óta soha nem szerepelt akadémikus, mint ebben az időszakban. De kétségkívül nem azért alakult így, mert tagok, hanem mert jó művészek. Sajnálom, hogy az elnök úr ezt nem tapasztalta meg – nem tudok arról, hogy az idei tizenöt tárlatunk közül bármelyiket megnézte volna személyesen.

Most döntenek a következő képzőművészeti biennále magyar kiállítójáról. Elhalasztják a döntést? Vagy ebbe már lesz beleszólása az MMA-nak?

Az eredeti forgatókönyv szerint haladunk. Az új, nyitott pályázati kiírás sikerének tudom be, hogy soha ilyen sokan még nem pályáztak a biennáléra. Kezdettől fogva arról volt szó, hogy decemberben döntünk és idén még megkötjük a szerződést is. Nagyon rövid a megnyitóig hátralévő idő. Május végén kész kell lennie a projektnek. Ha nem hoznánk döntést idén, nem maradna idő a terv elkészítésére.

Felülbírálhatja majd a döntést az MMA?

Mindent felül lehet bírálni, erre volt is példa, a Műcsarnok szempontjából sokkal békésebb időkben is, amikor Nemes Csaba munkája mondvacsinált ürüggyel nem kerülhetett ki Velencébe, még Hiller István idején. Ez érthető módon hatalmas viharokat kavart annak idején. Mindent meg lehet változtatni, nyilván van erre jogi lehetőség, minden szerződést fel lehet bontani, de nagyon nem lenne korrekt, ha így történne.

Fotó: Földes András / Index

Lesz a zsűriben Művészeti Akadémia-tag?

Nem szervezeti tagság alapján kértem fel a zsűritagokat, de úgy alakult, hogy két MMA-tag is bekerült: Keserü Katalin és a Kassán élő Bartusz György. Róla egyébként csak a múlt héten tudtam meg, hogy a művészeti akadémia tagja.

Hol folytatja? Két logikus irány létezik, a debreceni Modem, ahonnan érkezett. A másik pedig a Ludwig, amelynek igazgatói pályázatát valamikor tavasszal írják ki a hírek szerint.

A Modemnek kinevezett igazgatója van. A Ludwig nehéz kérdés. Attól is függ, mikor írják ki a pályázatot, lesz-e akkor állásom. A pletyka, hogy úgymond felajánlották nekem a Ludwigot, nem igaz. Nem valamiféle biztos állás ígéretében mondtam le.
forrás: index

Matolcsy rejtélyes világkormányról írt

Amit a rejtélyes világkormány készülődő tagjai a nyugati és a keleti demokráciáról írnak, magyar szemmel is helytálló” – írja Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter legújabb tárcájában a Heti Válaszban. Matolcsy úgy érzi, a héten egy veszélyes és okos könyvet olvasott el. De mi az, amit a rejtélyes világkormány tagjai mondanak a keleti és nyugati demokráciáról?
Szerintük a nyugati „egy ember, egy szavazat” modell liberális demokráciája nem jobb Kína modern mandarin államánál, hiszen a teljesítmény számít, ebben pedig a Kelet jobb, mint a Nyugat. „Kínában érdemek, és nem választás nyomán választják ki a vezetőket” – méltatja ezt a rendszert, és megjegyzi: a 78 millió párttag egyre nagyobb része a középosztályt képviseli.
„Amerikában sokan nem szavaznak, a politika erős üzleti lobbicsoportok, bankok és nagyvállalatok foglya. A kormány rövid távú érdekeket képvisel, a fogyasztói demokrácia miatt mindenki eladósodik, az adóssághegy és a költségvetési deficit fenntarthatatlanná válik, a kartellek megfojtják a versenyt, a korrupció lerombolja a bizalmat, nőnek az egyenlőtlenségek, idézi a miniszter Nicolas Berggruent és Nathan Gardelst Intelligent Governance for the 21st Century című könyvükből.

És hogy miért helytálló ez magyar szemmel? Matolcsy szerint nálunk is a kormányzati teljesítmény számít az állam értékelésénél. Szerinte ráadásul az a jó, ha a nemzetek külön utakon járnak, mert a világkormány csak a nagyok és erősek diktatúráját hozná, hogy eddig is mindig volt a történelemben.
A miniszter szerint az Európai Föderatív Államra sincs szükségünk, mert ez is csak elvenne a szabadságból, új diktatúrát hozna. Úgy látja, hogy az euró mai válsága jól mutatja, hogy közös identitás, nyelv és kultúra nélkül még közös pénz sem lehet, nem, hogy közös állam. Szerinte, ha ezen sikerülne is átjutni, akkor is elveszne Európa lényege: a szabadság. Ezzel pedig igazi előnyét is elvesztené, a kreativitást.
A miniszter a cikk végén azért lehűti az indulatokat. A világ ugyanis nem ebbe az irányba megy. A technológiákhoz való hozzáférés, az egyéni fogyasztókra és termelőkre épülő új gazdaság bővülő szabadságot kíván, nem új globális vagy regionális diktatúrákat.
forrás:index

Kásás Tamás könyv

Kásás Tamás valódi énjét senki sem ismerhette, eddig. Nem nyilatkozott szakmai témákon túl semmilyen médiumnak, nyilvános szereplései sem igazán voltak. Most először töri meg a csendet. Egy kegyetlenül őszinte könyvben szeretne bemutatkozni a nagyközönségnek úgy, ahogy eddig még sohasem. Írótársa, a közismert újságíró, műsorvezető, M. Kiss Csaba volt az, aki végül szóra bírta a legendát. Hónapokon át beszélgettek, megismerték egymást, talán még saját magukat is, így született meg közös munkájuk, a Kása című könyv. A kötetben élete legszebb pillanatairól épp úgy szó esik, mint a csalódásokról és a fájdalmakról. Tőle eddig szokatlan módon, nyíltan beszél magánéletéről, szerelmeiről, családjáról, ám természetesen a középpontban a vízilabda áll.

A könyv megjelenését a két szerző barátaikkal együtt ünnepelte meg. A jeles eseményen részt vettek Tamás egykori csapattársai, Benedek Tibor és Steinmetz Barna, akik elsőként dedikáltatták a könyvet, majd lelkesen lapozgatni kezdték. A három vízipólós legenda a könyvben lévő fotókon jókat derült. Részt vett még az eseményen DJ Dominique és Hajas Laci, akik mindketten jóban vannak már évek óta a szerzőkkel. A mesterfodrász kisfia, Dávid vízilabdázik és egyik példaképe Kásás Tamás, így Dávidnak dedikálta a könyvét. Kecskés Karina családjával együtt érkezett az eseményre, ahol kisbabája rögtön lapozgatni kezdte a kötetet, amin a jelenlévők nagyon jól mulattak.
A rendezvény végén a két szerzőt a kiadó, az Ulpius-ház meglepte egy Kása könyv borítójával díszített tortával. A süteményről visszaköszönő tükörképétől Tamás először idegenkedett, majd jót mulatott.

A Kása kötet bevételét Tamás jótékonysági célokra ajánlja fel. Szeretne gyerekekkel és állatokkal foglalkozó alapítványokat támogatni.
forrás:JOY Magazin

Kemény Dénes ezután

Már jobb... Azt gondoltam, hogy amikor először nem én fogok ülni a padon, furcsa lesz, és bizonyos értelemben fájni fog. Ehhez képest csak simán szurkoltam.

Nem hiszem!
De így volt, és megmondom, miért. Először is ott voltam végig az edzéseken. Nem én tartottam, hanem Benedek Tibi és Mátéfalvy Csaba, de láttam, hogy mennyit dolgoztak. Nem éreztem úgy, hogy valaki elvette a csapatom. Először is én adtam oda, én szerettem volna, hogy ezen a két meccsen - ami már a jövőről szól -, ne én legyek a padon. Már csak azért is szurkoltam, mert hogyha nem játszott volna jól a csapat, akkor az az én felelősségem is lett volna. Miután az első mérkőzésen magabiztosan, a második meccsen pedig küzdelmesen, de győztünk - nagy probléma nincs.
Ha nem is ültél oda a padra, de nem indult el egy belső monológ, hogy miket mondanál?
Nem. Eltelt hat hét a döntésem óta, és annak a fájdalma, hogy amit eddig csináltam, azt már nem tudom folytatni, szépen - hogy is mondjam - kipuhult belőlem. Megszűnt.
Amikor mérlegeltél, akkor érzelmi oldalról ezt a fájdalmat tetted az egyik serpenyőbe? A másikba pedig az észérvek kerültek?
Nem. Igazából akkor döbbentem rá, hogy mennyire fáj, mikor kimondtam a döntést. Amikor már nem volt visszaút. Előtte úgy gondoltam, hogy a szívem folytatná, hisz ez az életem, imádom! Rengeteg örömet kaptam az egésztől... Másfelől racionálisan a csapatnak az volt az érdeke, hogy egy olyan, fiatalabb edzője legyen, aki négy vagy nyolc évre tudja garantálni, hogy ugyanazzal a frissességgel fog tudni dolgozni, amit én már nem mertem vállalni. Sokáig jobbak voltunk az összes csapatnál egy vagy két kivételtől eltekintve. Most három-négy olyan csapat volt, amelyek bármikor megverhettek minket és még néhány, akik, ha nem játszottunk jól, szintén legyőzhettek. Már nagyon pengeélen táncolt a csapat eredményessége. Ehhez én az előző tizenkét évben nem voltam hozzászokva. Ezek az évek rendesen el is használtak engem.
Lassabban tudtál regenerálódni a stresszes helyzetek  után?
Amikor két meccs között egy vagy két éjszaka van, akkor nagyon gyorsan kell dolgozni szakmailag és lelkileg is. Egy győzelem után a vacsoránál még jól vagy. Amikor aludni mész, akkor megfordul a fejedben a másnapi meccs, és ahogy fölébredtél, már reggeltől egy olyan feszültség van benned, amitől teljesen más az egész napod.

De ez le tud állni? Nincs hiányérzeted?
Ebben a pillanatban nincs. Most, hogy csak a lelátón szurkoltam - tehát nem voltam aktív befolyásolója az eseményeknek -, hatalmas nyugalmat éreztem a meccs előtt. Manchester United-szurkoló vagyok. Amikor elkezdődik a mérkőzés, akkor feszült vagyok és drukkolok, de előtte nem azt érzem, amit Sir Alex, aki a cselekedeteivel, a döntéseivel hat arra, ami történik. Lehet, hogy eltelik fél év és nagyon hiányozni fog, és azt fogom mondani, hogy nahát, mégis csinálnám. Nyilván ezt nem lehet, mert ugyebár nem csinálunk bohócot magunkból.
Azt mondod, hogy amikor bejelentetted, hogy vége, akkor jöttél rá, hogy fáj.
Az fájt, hogy a mai naptól kezdve legfeljebb tanácsot adhatok, amit vagy meghallgatnak, vagy nem. Bárki is lesz majd a kapitány, az lesz a dolga, hogy bizonyos döntéseket egyedül hozzon meg, mert a saját bőrét viszi vásárra. Fölhívhat, ha problémája van, és el is fogom mondani, hogy mit gondolok, de azt is hozzá fogom tenni, hogy ez az én véleményem, hallgasd végig, vedd a lehetőségek közé, de saját meggyőződésed szerint dönts. Ne az én tanácsom szerint, mert akkor nem fogsz hinni benne. Amikor Peking előtt ki kellett jelölnöm azt a tizenhárom játékost, aki elutazik az Eb-re - és várható volt, hogy nagyjából az lesz az olimpiai csapat is -, kerültem a telefonbeszélgetéseket és a személyes találkozókat az edzőbarátaimmal. Száz százalékig megbízhattam bennük, biztos voltam benne, hogy nem adnának szándékosan rossz tanácsot, de nem akartam, hogy bárki befolyásoljon. Ők nem szövetségi kapitányok, hanem klubedzők, utánpótlás válogatott edzők, akiknek más a kapcsolatuk egy-egy játékossal, ami alakíthatja a véleményüket. Csak bogarat tettek volna a fülembe, amit el akartam kerülni. Két-három poszton annyira nehéz volt a döntés, hogy úgy éreztem, egyedül kell megszülnöm. Úgy tűnhetett, hogy "na, ez azt hiszi, hogy csak ő tudja a tutit!" - de nem! Kásás Zoli azt mondta '96 decemberében - miután megkaptam a megbízatást -, hogy "ha rám hallgatsz, nem hallgatsz senkire"! Ez így volt 16 évig. Nem azért nem akartam megbeszélni a döntéseimet másokkal, mert akkora ász vagyok, hanem azért, mert nem akartam senki nyakába felelősséget rakni. Nekem kellett elvinni a balhét. Én kaptam meg a dicséretet, ha győztünk, és ugyancsak én kaptam hideget-meleget, amikor nem.
Ahogy telik az idő, az emberek a jó döntéseidre emlékeznek, vagy kapsz kritikákat is?  Amíg csak sikerek voltak, nyilván csend volt, de most mi a helyzet?
Természetesen ha nem hoztam volna tökös döntéseket, akkor nem lennének haragosok sem, de akkor nem is nyertünk volna. Szerintem ha valakinek van véleménye, azért ki kell állni. Függetlenül attól, hogy mi az eredmény. Négy évvel ezelőtt is bárki megfogalmazhatta volna az egyet nem értését, de akkor nyertünk és kénytelen volt kussolni. Ez a gyengeség jele. Természetesen most kapok mindenféle vádakat, de még most sem merik a szemembe mondani.
Bánt?
Dehogy bánt! Magát égeti, aki ilyet csinál! A szurkolók 99 százaléka az ötödik hely után is vastapsban részesíti a csapatot az uszodában. Úgy ünnepli, mintha megnyertük volna az olimpiát, mert látja, hogy ugyanúgy megtettünk mindent, mint eddig. Most ennyire futotta. Csak nevetni tudok azokon, akik sutyorognak.

Egyébként előjönnek benned a döntési helyzetek?
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mit csinálhattam volna másképp, de azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Ezt most nem azért mondom, mert nem nyertünk. Ezt mondtam Sydney után is. Csak ugye az emberek hajlamosak nem emlékezni olyan mondataimra, amelyek esetleg védenék vagy igazolnák a mostani szavaimat, ezért nekem kell emlékeztetnem őket. A győzelem után mindenki veregette a vállamat, hogy milyen jól csináltam. Én azt mondtam, ha másképp döntök, akkor is nyerhettünk volna. Tehát nem biztos, hogy jól döntöttem. Két dolog biztos: az, hogy miképp döntöttem, és az, hogy nyertünk. Most úgy gondolom, hogy egy pár döntést meghozhattam volna másképp, de akik a csapat mellett voltak teljes mértékben egyetértettek velem. Érdekes volt a mostani 13 játékos kijelölése. Benedek Tibi - aki az egyik edzőkollégám volt a csapat mellett -, két dolgot mondott: egyrészt azt, hogy pont úgy izgult, mint játékos korában, holott már nem az ő bőrére ment! De annyira megvan ennek a varázsa. A másik, hogy otthon végiggondolta, kiket jelölne. Nem azt tippelte meg, hogy én kiket fogok, hanem hogy ő miként választana. Tizenháromból tizenhármat talált el! Ez azt mutatja, hogy aki a csapattal van, azért az hellyel-közzel ugyanazt érzi, még ha nem is beszéltük meg.
16 év alatt ezek a srácok a szemed láttára értek jó játékossá, és "öregedtek ki", lettek felnőtt férfiak. Az uszodát el lehet engedni, de vajon  azokat a kapcsokat, kapcsolatokat is?
Azokat nem kell, azok szerintem egy életre szólnak. Mondok egy példát. Marcz Tomi olimpiai bajnok lett Sidneyben. A következő évben kikerült a válogatottból. Megkérdezte egy újságíró, hogy haragszik-e rám, mert nem viszem ki a világbajnokságra. Azt mondta, hogyan haragudhatnék rá, hiszen vele lettem olimpiai bajnok! Ha most, a beszélgetésünk közben elkezdene villogni a lehalkított telefonom, két esetben venném fel rögtön. Ha családtag hívna, vagy egy játékosom. Azt kérném, hogy várj egy pillanatot. Bárki más keresne, azt visszahívnám később. Ez megmaradt.
Tudod már, hogy merre mész? Azt nyilatkoztad, hogy halogatod a döntést, hogy ne legyen megalapozatlan...
Higgadtan, érzelemmentesen kell dönteni. Nagyon nagy mázli, amikor az érzelmek és a racionalitás is egy irányba húznak. Én olyan vagyok, aki hihetetlen módon tud pontot tenni életszakaszokra. Ezt nem tudtam magamról. Tapasztalat alapján mondom. A Gömb utcában nőttem fel, és azóta többször elmentem a  ház előtt. Esküszöm, egyetlen egyszer sem ment föl 60-ról 61-re a pulzusom, és ez nem azért van, mert lelketlen vagyok. Arra meg tud dobbanni a szívem, ha eszembe jut, amikor minden nap sétáltunk apámmal a Gömb utcából a buszhoz, és ő útközben összetört 4-5 szem diót, megetette őket velem, miközben Winnetou és Old Shatterhand történeteket mesélt, amiket ő maga talált ki. Vagy arra, amikor a Déli pályaudvaron indult a vonatom az edzőtáborba, és ő, aki a bálványom volt, állt a peronon és fogta a vagonon a lépcsőkorlátot. Azt kérdeztem: "Indulunk már?" Erre azt felelte: "Nem, hát látod, hogy fogom!" Majd amikor indult a vonat, akkor elengedte a korlátot. Én meg voltam győződve arról, hogy azért tudott elindulni a vonat, mert ő elengedte. Nem azért, mert elengedte, amikor indult! Hát ilyenekre emlékszem. A személyes dolgok számítanak, nem a díszletek. Vagyis nem hiszem, hogy úgy fogom majd nézni a kispadot, hogy hogyan mer oda bárki is leülni, hát az az enyém! Nem. Már más a helyzet! Abban a lakásban is laknak, ami a Gömb utcában van, és elmegyek mellette...
Na de mit fogsz csinálni?
December elejére el fog dőlni. Van egy-két olyan lehetőség, ami a vízilabdával kapcsolatos, és van további kettő, ami nem.

Magyarországon vagy külföldön?
Többet nem akarok most erről mondani, de a négyben van olyan is, ami nem Magyarországhoz kötődik. Biztos olyat fogok választani, ami a szívemnek és az eszemnek is tetszik, megmondom, miért. Amikor elvállaltam, hogy szövetségi kapitány leszek, akkor az észérvek és a szívem is amellett szólt, és végig tudtam csinálni 16 évet boldogan, örömmel. Ha valaki racionálisan csinál valamit, amit nem szeret, annak nem olyan szép az élete, mintha valaki olyan elfoglaltságot talál magának, ami megfelel a boldogsághormonjainak és az agyának is.
Tudnál a "megszokott" stressz nélkül dolgozni?
Honnan tudod, hogy nem lesz stressz? Van például három olyan vállalkozás, ami vezetők továbbképzését végzi. Nagyvállalatok sokszor hívtak a tréningükre, amikor kicsit más hangot akartak hallani, mint a szakemberekét. Ráadásul a sportvezetésben és vállalatvezetésben nagyon sok a hasonlóság. Erről Endrei Judit írt is egy könyvet még London előtt. Azóta is sok tapasztalatot gyűjtöttem. Ha úgy döntenék, hogy főfoglalkozásban átadom a tudásom Magyarországon tevékenykedő vállalatvezetőknek - nyilván nem a könyvemet olvasnám föl. Biztos, hogy stresszként élném meg, hiszen ez egy felelősség. Már reggeltől pont ugyanolyan lesz, mintha meccsem lenne este. Napközben forognia kell az agyamnak, hogy melyek azok a leglényegesebb pontok, amiket el kell mondanom, mert nekik hasznos lehet. Nem rutinból nyomnám.
Nyilván összeszedted és összegezted már, hogy mi kell a jó vezetéshez.
Nem akarom mindet elmondani. El lehet olvasni! De a legfontosabb az alázat. Ha egy vezető a saját munkáját alázattal végzi, akkor tekintélye lesz. Akkor mindent el tud érni azoknál, akiket vezet, de az a tekintély nudli, ami pusztán a beosztásból fakad. Azt szoktam mondani, hogy a háborúban az a tekintélyes, akinél a pisztoly van. Nagyon rossz vezető az, aki a tekintély eléréséhez a fegyvert használja, ami egy kényszerítő eszköz. Sokan - miután nincs igazi tekintélyük - ezt a fals megoldást választják. A másik legfontosabb dolog, hogy valaki megkérdőjelezhetetlen legyen szakmailag.
Már gyerekként is vezető egyéniség voltál?
Inkább véleményformáló. Lehet, hogy voltak olyan időszakok, amikor én voltam a vezérürü, viszont soha nem törekedtem erre. A játéktudásom és a gondolataim miatt azonban nagyon elfogadott voltam. Nemcsak az eredmények miatt, hanem azért is, ahogy egy közösségért létezni tudtam. A véleményeket illetően befogadó voltam, szintetizáló, és ezért az én vélekedésem általában benne volt abban a háromban, amelyek alapján a végső döntés megszületett. De nem voltam az a klasszikus vezérürü, hogy na, akkor most utánam!

Az édesapád volt a példaképed?
Soha nem volt példaképem. Nagyon sok mindent tiszteltem és becsültem Fecsóban (Kemény Ferenc, Kemény Dénes édesapja, a szerk.). Rengeteg olyan mondata ragadt meg bennem, amit akkor nem is vettem annyira komolyan, de nem felejtettem el és aztán később kiderült, hogy mennyire igaz.
Például?
Ezt a beszélgetést nők olvassák?
Igen. Is...
Nem hittem el, amikor 16 éves koromban egyszer egy meccs után az Árpád hídon sétálva azt mondta nekem: "Majd meg fogod látni, attól még nő az életben nem sértődött meg, ha te kulturált, elegáns módon kifejezed abbéli szándékodat, hogy közeledni szeretnél felé..."
Hm. Úri megfogalmazás! De szerintem nem pontosan így hangzott el.
Nem. Akkortájt már kinyílt a csipánk, ugye már tízéves korunktól be-besunnyogtunk a női öltözőbe, vagy legalább bekukucskáltunk az ablakon. Az uszoda világa ilyen! 16 évesen azt már tudtuk, hogy az ember miért megy randira. Én azt hittem - az alapján, amit addig tapasztaltam -, hogy a nők mindig nehezen meghódíthatók. Aztán rájöttem, hogy ez nem így van. Fecsónak van igaza. Az az igazság, ha az ember helyesen éli az életét, akkor tényleg nem lesznek nagy megbántódások.
A nők ügyében apukád mondatát igazolta az élet.
Fecsót nagyon sok mindenben igazolta az élet, ebben is. Azokkal a bölcs tanácsokkal látott el, amelyek a 22 év korkülönbség előnyéből fakadtak. Gimisként még csak tátott szájjal hallgattam, amikor a család stratégiai döntései megszülettek vasárnap a rántott hús mellett, aztán 18-19 évesen egyszer csak azt vettük észre, hogy az elmúlt pár hónapban több mint a fele a döntéseknek az én véleményem elfogadásával született meg. Az ő legnagyobb hatása az életemre - túl a frappáns mondatain - az, ami jellemző volt az ő mérnöki gondolkodására. Nagyon logikusan fogalmazta meg a mondatokat. Nem volt bennük sallang, egy fél felesleges szó sem, mégis bennük volt a lényeg és a tartalom. Most idézek egy nem idevalót, csak a jellege miatt fontos. Rendszeresen ismételgette, hogy "Én 1956-ban kalandvágyból itthon maradtam..."  - ez volt az egyik ilyen.

Hamarosan elválik, hogy te hogyan döntesz, de ha megállunk egy pillanatra, és ránézel a mostani helyzetedre, jól vagy így, vagy várod a változást? Az új kezdetet?
Stresszes ez az átmenet. Szükségem lenne arra, hogy mihamarabb eldöntsem, merre tovább. Az a stresszes, hogy még nem döntöttem el, de ami mellett leteszem majd a voksomat, annak örülni fogok. Attól kezdve lelkes terveim lesznek és bele fogom magam ásni a tennivalókba.
Vadászni most többet jársz? Hisz jobban ráérsz...
Nem. Amikor a munkámat nem akadályozta, akkor az elmúlt tizenhat évben is kihasználtam minden lehetőséget, hogy vadásszak, mert engem az töltött föl. Azok, akikre utaltam - akik haragosok lettek -, azoknak könnyű volt azt mondani a nem eredményes utolsó négy évben, hogy "Persze, mert vadászgatott..." De nincs jó hírem! Pont annyit vadászgattam akkor is, amikor aranyérmesek lettünk, mert az segített abban, hogy minél jobban tudjak dolgozni. De mindegy is. Aki irigy vagy haragos, annak úgyse tudsz semmit csinálni, ami jó lenne. A Gazzetta dello Sportnak - ami egy világhírű sportnapilap - az újságírója azt mondta nekem a magyar-olasz meccs előtt: "Ha nincs irigyed, nincs haragosod, akkor nem vagy senki. Azon kevés férfiak közé tartozol, aki majd ha egyszer már nem lesz, hagyott maga után valamit. Minden férfinek ez a vágya és csak nagyon kevésnek sikerül, a haragosaidnak sem, ezért is azok, tehát ne zavarjon!"
Szily Nóra:Life

Életműdíjat kapott Demján Sándor

Az idén Demján Sándor kapta a Resource Property Awards életműdíját, és a TriGranit fejlesztése, a K&H irodaház lett az év ingatlanprojektje.
A 8. Portfolio.hu Property Investment Fórumon az idén is több kategóriában osztották ki a Resource Property Awards díjakat az ingatlanszektor kiemelkedő teljesítményeinek elismeréseként.
Az életműdíjat idén Demján Sándornak, a TriGranit Fejlesztési Zrt. elnökének ítélte a Portfolio.hu és a Resource IngatlanInfó szerkesztősége - közölték a szervezők.
A közlemény szerint a díjjal azt a szakmai és üzleti karriert ismerik el, amely többek között létrehozta Magyarország és Közép-Európa legmeghatározóbb ingatlanfejlesztő vállalatát.
A mások mellett Demján Sándor érdekeltségébe tartozó TriGranit az elmúlt 15 év során a régió legnagyobb fejlesztőjévé vált. Az üzletember vezetése alatt a cég a budapesti Westend City Center példájára hasonló vegyes funkciójú beruházást valósított meg például Zágrábban, Krakkóban, Poznanban, és jelenleg is a Közép-Európa hét országában van jelen.
A gazdasági krízis ellenére a cég az elmúlt években több mint 500 ezer négyzetméter ingatlanterületet fejlesztett, és 2011-ben mintegy 100 millió euró osztalékot fizetett ki részvényeseinek - olvasható a közleményben.
forrás:MTI

Nagy Imre-emlékplakettet kapott Demján Sándor

2012. november 24., szombat, 18:46

Nagy Imre emlékplakettet kapott Demján Sándor a mártír miniszterelnök nevét viselő társaságtól szombaton Budapesten. Az elismerést a nagyvállalkozó a szervezet húszéves működése alkalmából rendezett ünnepségen vette át szombaton a Magyar Nemzeti Múzeumban Balahó Zoltán elnöktől.

A vállalkozó a méltatás szerint azért kapta a díjat, mert munkájával és támogatásával sokat tett az egyesületért és Nagy Imre emlékének ápolásáért. Demján Sándor két üzlettársával 1996-ban döntött arról, anyagilag támogatják, hogy a Parlamenthez közeli Vértanúk terén szobrot állítsanak a mártírhalált halt miniszterelnöknek. Az indoklásban kitértek arra is, hogy a vállalkozó idén áprilisban tiltakozását fejezte ki a Kossuth térhez közeli - Varga Tamás alkotta - szobor tervezett elmozdítása ellen.
A Nagy Imre Társaság megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából emlékkonferenciát is tartottak. Bemutatták a szervezet alapítványa által kiadott dokumentumkötetet is, amelyben a társaság alapítójára, az egykori mártír miniszterelnök lányára, a 2008-ban elhunyt Nagy Erzsébetre emlékeznek. A 270 oldalas, fényképekkel illusztrált, interjúkat, nyilatkozatokat, cikkeket és visszaemlékezéseket tartalmazó, Vezérlő csillagom című közéleti emlékkönyvet Jánosi Katalin - Nagy Imre unokája, Nagy Erzsébet lánya - ismertette.
A dokumentumgyűjtemény Nagy Erzsébettől származó idézettel kezdődik: "Édesapám álma mindig az volt, hogy ez a magyar föld ne a széthúzó, hanem az összefogó, a tenni akaró és tenni tudó, a közös boldogulásért küzdő, elégedett, és többé már nem civódó, kesergő elégedetlenkedők országa legyen. (...) Csak egy kiegyensúlyozott társadalom adta harmóniát kívánhatunk, amit a politikai demokrácia, a szociális biztonság és a lelkek békéje teremt meg.

Szerző: MTI

Demján Sándor: Szegényekre és művészekre hagyom a vagyonom

 Demján Sándor az [origo]-nak adott interjújában jelentette be, hogy vagyona jelentős részét halála után jótékony célra ajánlja fel. Magyarország egyik leggazdagabb embere azt mondta, hogy ez az elhatározása már karrierje elején megszületett. A nagyvállalkozó úgy érzi, hiába hívja fel az ország figyelmét a hibákra, nem figyelnek rá. Egy rohadt kapitalistának tartanak, ki van zárva, hogy én az emberek szemében hazafi legyek - mondta. A kormány gazdaságpolitikája szerinte nem elég radikális, és hiába vannak racionális döntései Orbán Viktornak, ha a végrehajtás lassú. Szerinte ennél még Kádár bürokráciája is jobban dolgozott.
Ön az ország egyik legtapasztaltabb olyan üzletembere, aki a politikai érdekérvényesítésben is részt vett. Karrierje már az 1970-es években szárnyalt, amikor a vezetésével megnyitotta kapuit a budai Skála Áruház. Kit volt eddig könnyebb meggyőzni, Kádár Jánost vagy Orbán Viktort?
Érdekes kérdés, Kádár Jánost elég sokszor meggyőztem kereskedelmi kérdésekben. Az irányítása alatt működő bürokrácia egy része partner is volt ebben. Mindig voltak olyanok, akik felismerték, hogy egy-egy jogszabály értelmetlen. Kádár ezekre a felvetésekre nyitott volt, a személyes megbeszélések során visszatérően elmondta, hogy ő közepes képességű embernek tartja magát. Ugyanakkor mindig hangsúlyozta, hogy ez nem baj, csak hallgatnia kell okos emberekre.
Kádár bürokráciájának végrehajtó képessége jobb volt, mint Orbán Viktoré, igaz, hogy kiemelkedően meg is fizette őket. Most ezzel komoly probléma van, piaci és nem politikai bérekre lenne szükség. Mondom ezt még akkor is, amikor én nagy kritikusa voltam a szocialista előírásoknak. Volt olyan is, hogy 42-szer szálltak ki ellenőrök hozzánk, és vizsgálták az ügyeimet. A magyar bürokrácia azonban 1990 óta egyre gyengébb teljesítményt mutat, és egyre döntésképtelenebb.
Érdekes kérdés, Kádár Jánost elég sokszor meggyőztem kereskedelmi kérdésekben. Az irányítása alatt működő bürokrácia egy része partner is volt ebben. Mindig voltak olyanok, akik felismerték, hogy egy-egy jogszabály értelmetlen. Kádár ezekre a felvetésekre nyitott volt, a személyes megbeszélések során visszatérően elmondta, hogy ő közepes képességű embernek tartja magát. Ugyanakkor mindig hangsúlyozta, hogy ez nem baj, csak hallgatnia kell okos emberekre.
Kádár bürokráciájának végrehajtó képessége jobb volt, mint Orbán Viktoré, igaz, hogy kiemelkedően meg is fizette őket. Most ezzel komoly probléma van, piaci és nem politikai bérekre lenne szükség. Mondom ezt még akkor is, amikor én nagy kritikusa voltam a szocialista előírásoknak. Volt olyan is, hogy 42-szer szálltak ki ellenőrök hozzánk, és vizsgálták az ügyeimet. A magyar bürokrácia azonban 1990 óta egyre gyengébb teljesítményt mutat, és egyre döntésképtelenebb.

Orbán Viktor csapata kétsebességes, gyors jogalkotásban, stratégai kérdésekben, ugyanakkor nem is lassú, hanem áll gazdaságfejlesztésben. Annak ellenére, hogy a miniszterelnöknek számos racionális gondolata van a gazdasággal kapcsolatban, azok végrehajtásával gondok vannak. Hiába van bármilyen tudású vezető, ha alatta a csapat nem végzi jól a dolgát. A legjobb tréner sem fog tudni jó csapatot összeállítani rossz játékosokból, még akkor sem, ha van két-három kiemelkedő embere.

"Amikor nem volt demokrácia, akkor is kritizáltam a kormányt. Most demokrácia van, miért ne tenném? "

Tud arra példát mondani, hogy egy racionális miniszterelnöki elképzelés a bürokrácián bukik el?
A kínai vízumkiadás esete ilyen. Annak ellenére, hogy létezik egy legfelsőbb szintű megállapodás a kínai-magyar turizmus fejlesztéséről, Magyarország jelenleg évente csak kb. 12 ezer vízumot ad ki kínaiaknak.
Helyi kínaiak szerint Sanghajban például háromszor három olyan óra van egy héten, amikor magyar vízumot lehet igényelni. A leggazdagabb kínai szénbánya tulajdonosa, aki mondjuk ingatlanba akarja fektetni a vagyonát Magyarországon, hiába adja be kínaiul az igényét, visszaküldik neki, hogy fordíttassa le angolra. Vagy azzal van gond, hogy hiányzik a vízumigénylésből a szállodafoglalásról szóló igazolás, vagy ami még abszurdabb, kérnek tőle egy papírt, hogy elengedi-e a vállalata, miközben az az ő saját tulajdona.
Hiába van egy olyan projektünk, amit a Kínai-Magyar Üzleti Tanács, a Kínáért felelős nemzetgazdasági miniszter és maga a külügyminiszter is támogat, ha ez a vízumkiadáson elakad. Az apparátusra döntéskényszert kell erőltetni ahhoz, hogy Magyarország haladjon.
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) féléves kormányértékelő ülését Orbán Viktor jelenlétében tartották meg. Ön, mint a szervezet elnöke beszédében hibákat is felrótt a miniszterelnöknek. Lett ennek következménye?
A kritika általában nem esik jól, és nem biztos, hogy okos dolog, ha egy üzletember a politikát kritizálja. Azonban én rákényszerülök a VOSZ-os funkcióm miatt. De nemcsak most vagyok kritikus. Egy olyan kormányt nem tud mondani Magyarországon, amelyet ne figyelmeztettem volna időben. Ez még a Lázár-kormánnyal kezdődött (Lázár György 1975-től 12 éven keresztül volt a minisztertanács elnöke - a szerk.). Amikor nem volt demokrácia, akkor is kritizáltam a kormányt. Most demokrácia van, miért ne tenném?
De a kritikával se legyünk igazságtalanok. Az előző kormányok nyolc éve alatt a hitelminősítők tízszer minősítették le ezt az országot, míg a mostani alatt egyszer. Ez mutatja, hogy milyen nehéz feladat maradt az Orbán-kormányra - ezt nem lehet elfelejteni.
Azt is látni kell, hogy mit enged meg a nemzetközi környezet. Én mondtam ki először, hogy amikor Magyarország eladósodott, a függetlenségét is elvesztette. Kell az embereknek az illúzió, hogy ez nem így van, de valójában Magyarország nem egy független ország. Ebből egy kiút lehetett volna, ha az unió a kormány megalakulása után engedélyezi, hogy magasabb legyen a magyar költségvetés hiánya, és a kormány ezzel párhuzamosan támogatni tudja a termelés beindulását. De ez nem történt meg.
Ezek után a kormánynak radikálisabban kellett volna változtatni a gazdaságpolitikáján. Mondjuk a Mol-részvényre költött milliárdokból új, termelő vállalatokat kellett volna alapítani.
Amikor azt mondta a beszédében Orbán Viktornak, hogy Magyarországon jelenleg nem is valósul meg unortodox gazdaságpolitika, akkor erre gondolt?
Az nem unortodox, hogy adókat vetek ki. Ebből a szempontból mindegy, hogy kicsi vagy nagy cégekre rónak újabb terheket, attól az még klasszikus gazdaságpolitikai eszköz marad. Olcsóbbá kellett volna tenni az állam működését, a megspórolt pénzt pedig termelő beruházásokra kellett volna fordítani.
A termelés hangsúlyozásával önmagam alatt vágom a fát. Nekem az a jó, ha a lakosságnak odaöntik a pénzt, majd ők bejönnek a WestEndbe, és felelőtlenül tönkrevásárolják magukat.
Nem jobb, ha egy kormány inkább beruházásokat ösztönöz, semmint hogy maga próbál üzletelni?
Nem ördögtől való, hogy új állami vállalatok szülessenek. Franciaország köszöni, jól van a temérdek állami cégével.
Ön szerint a magyar állami vállalatok valóban hatékonyan tudnának működni?
Nem biztos, hogy ez az út, de van valami, ami nagyon fontos. A legnagyobb probléma, hogy Magyarországon nincs nemzeti tőke. Mi egy jobbágysorból felszabaduló ország vagyunk, itt senkinek sem volt felhalmozott tőkéje. A görögök, portugálok szerencsésebbek voltak, ott voltak családi vagyonok.
Ezért mindig mosolygok azon, ha a kormány vagy közgazdászok a magyar tőke viselkedését próbálják kiszámítani. Mert ami nincs, annak a viselkedését is kár vizsgálni. A magyar tőke szegényebb, mint a cseh vagy a szlovák, általában lemarad régiós összehasonlításban. Ez azért alakult így, mert a privatizáció során eladták külföldre azokat a cégeket, ahol lehetett volna tőkét felhalmozni. Felismerve ezt, én el is mentem külföldre. Ott szereztem meg a vagyonom 90 százalékát.
Éppen az az Orbán-kormány egyik stratégiai célja, hogy a privatizáció során elvesztett pozíciókból visszaszerezzen párat. A legfontosabb kérdés szerintem az, hogy hogyan lehet majd mérleget vonni. Vajon nagyobb kárt okoz-e a kormány a befektetők elriasztásával, mint amennyit nyert a magyar cégek támogatásával és az államosítással.

"Én egy "rohadt kapitalista" lettem. Így aztán nem figyelnek rám, és az is ki van zárva, hogy én az emberek szemében hazafi legyek."

A klasszikus tőkefelhalmozás a sikeres országoknál az infrastruktúra-fejlesztésen és az energiaszektoron keresztül történt. Ezeket nemzeti kézben tartották. Az képtelenség, hogy Magyarországon az útépítést, csatornaépítést, vasútépítést külföldi kézbe adták. Ugyanez történt az energiaszektorban. Ha ezek nemzeti kézben maradnak, akkor ma nem kell 40 százalékban külföldről finanszírozni az országot.
Tudja, ha én újságíró, szobrász, költő lennék, és azt mondanám, hogy magyarok, baj van Magyarországon, akkor szerintem mindenki lelkesen odafigyelne. De én egy "rohadt kapitalista" lettem. Így aztán nem figyelnek rám, és az is ki van zárva, hogy én az emberek szemében hazafi legyek. Furcsa dolog ez.
Lehetett volna másképp csinálni a rendszerváltás idején?
Természetesen, volt is egy tervem erre, amit a Németh-kormánynak és az ellenzéki kerekasztal tagjainak is átadtam. Létre kellett volna hozni három részvénytársaságot. Ezeken keresztül kellett volna kiosztani az állami vagyont az embereknek. A három cég pedig egymással versenyzett volna, mert a monopólium mindig hozzá nem értést és korrupciót szül.
Önnek nem esik nehezére erősen fogalmazni. Többször mondta, hogy Európában éhezni fognak. Mit ért ez alatt?
Biztos vagyok benne, hogy így lesz. Van egy kedvenc olvasmányterületem, a görög és római kor. Teljesen az játszódik le most Európában, mint ami ezeknek a birodalmaknak a bukásakor.
De az a kontinens, ahol most az egyik legnagyobb jólét van a világon, hogy fog eljutni oda, hogy éhezni fognak az emberek?
Ó, nagyon gyorsan fog bekövetkezni. Maga fiatal ember, még megéli. Mondjuk, a katalánok azt mondják, hogy mi jobban élünk, mint Spanyolország többi része, nem akarunk oda adózni - mert ezek így kezdődnek. És kirobban egy polgárháború.
Egy OECD-tanulmány szerint a világ GDP-jéből 30 év múlva Európa 5 százalékkal fog rendelkezni. A kínai GDP az európai 2,5-szerese lesz. Ennek az lesz a következménye, hogy egy átlageurópai Marokkó és Mali életszínvonalán fog élni.
Nemrég jelentett be egy új kínai projektet. Putien városában, egy, a WestEndnél 2,5-szer nagyobb városközpont fejlesztői lesznek. Egyelőre még csak a szándéknyilatkozatot írták alá. Mennyire biztos az üzlet?
A várossal valóban szándéknyilatkozat írtunk alá, a kínai fejlesztő partnerünkkel azonban már megkötöttük az üzleti megállapodást. Putien vezetése megnézte, amit Európában csináltunk, és tetszett nekik. A TriGránit 15 év alatt a semmiből nőtt az európai ingatlanfejlesztés harmadik, negyedik szereplőjévé. Erre nagyon büszkék vagyunk.
Az üzlet az ismétlésben van. Ez lesz az első kínai projektünk, de ha ezt sikeresen befejezzük, máshova is hívnak majd bennünket. 
Mi a helyzet a Budapestre érkező kínai turistákkal? Az idén áprilisban volt egy bejelentése, miszerint a "kínai IBUSZ-szal" közösen, 2015-re 50 ezer kínai turistát hoznak Magyarországra. Akkor azt mondták, hogy akár már a nyáron megjöhet az első csoport. Megjött?
Nem jött meg. Ebben az ügyben várjuk az állami bürokrácia döntését, de még nem született meg, annak ellenére, hogy már többször megfogalmaztuk a kritikánkat. Pedig a modell ideális, hisz a legnagyobb kínai kiutaztató cég a partnerünk. Arra lenne szükség, hogy a vízumkérelem teljes körű előzetes ügyintézése - szakszóval külső és kereskedelmi szolgáltatóként is - hozzájuk kerüljön. Ugyanakkor két olyan repteret is megjelöltek, amelyekhez 5 millió dollár támogatást nyújtottak volna, hogy beinduljon egy közvetlen járat. A légitársaság pedig garantálta volna, hogy a gépek 80 százalékban tele lesznek.
A kínai partnerünkkel történt szerződés aláírása óta már eltelt fél év, de az államnak szemmel láthatóan nem sürgős az ügy. Úgy elbírálni egy kínai turistát, mint ha Pakisztánból vagy Iránból érkezne, nem normális, de a papír elbírja ezt is. A probléma a vezetésnél és az irányításnál a hangsúlyokkal van, ugyanis ezzel sok-sok milliárd forint kár éri a magyar költségvetést és gazdaságot. Közben a lengyelek és németek elviszik előlünk a kínai beutazókat, pedig turistát fogadni a legnagyobb üzlet.
Egy korábbi üzlete egy új Malév indítása lett volna, a kínai Hainan légitársasággal. Az [origo] cikke akkor arra jutott, hogy kormányban úgy látták, hogy önök miatt, az ön cégénél viszont úgy, hogy a kormány miatt bukott el a terv. Volt, aki azt mondta, hogy nem is tudta volna miből finanszírozni az üzletet. Így volt?
Mi sose gondoltuk, hogy olyan mértékben fogjuk finanszírozni az új céget, mint az állam vagy a Hainan. A sikerhez kellett volna egy jól elfogadott program és az állam segítsége. Ezt a Hainan is kérte, és valószínűleg más országban majd meg is kapja.
Egyértelmű támogatásra és gyorsaságra lett volna szükség az állam részéről. A Malév egy kicsit olyan, mint a borászatról szóló vicc: "Tudja, hogy lesz valaki milliomos a borászatból? Úgy, hogy ha előtte már milliárdos volt."

"A mások iránti tiszteletből hordom, de utálom a nyakkendőt.".

Nekem semmiféle üzleti affinitásom nincs a légi közlekedéshez. De azt tudom, hogy az az ország, amelyik nem tudja megszervezni a saját légi közlekedését, az lekerül a térképről. Ami régen a vasút volt, az ma a repülés. Megengedhettem volna magamnak, hogy idézőjelben kirándulok egyet erre a területre, és befektettem volna egy meghatározott összeget, de többet nem. Úgy gondoltam, hogy a Hainan és a magyar állam biztosítsa a többségi finanszírozást.
Tudja az ulti nemhiába magyar nemzeti játék, szabályai sajnos jól tükrözik a magyar társadalmat. Ha valaki vállal valamit, ketten összefognak, hogy megakadályozzák annak teljesítésében.
De ha nem érdekli a légi közlekedés, akkor miért vágott bele a Malév-üzletbe?
Mert hazánkba érkezhetett volna évente egymillió kínai turista, akik legendásan sokat költenek. Szállást foglalnak, étkeznek, vásárolnak, szórakoznak. Ez pedig hatalmas lökést adott volna a hazai gazdaságnak, további fejlesztési lehetőséget biztosított volna több szektorban is.
Jövőre lesz 70 éves. Nem gondolkodik azon, hogy visszavonuljon?
Amikor az én menedzsereim előbb válaszolnak egy kérdésemre a számítógépük segítségével, mint, hogy én a főbb összefüggéseket fejből megmondom, akkor abbahagyom. De ez az idő nem tudom mikor jön el.
Azt ugyanakkor látni kell, hogy Magyarországon 73 év az átlagéletkor, márpedig én nagyon hiszek a matematikában. Nem kell azt gondolni, hogy az átlagon túl élsz, így már kutakodva figyelem magam. Egy ilyen idősödő ember, mint én, kevesebbet kellene, hogy dolgozzon, de a krízis óta ezt nem tudtam megvalósítani.
Az évek során a védjegyévé vált a lazán hordott nyakkendő és a kigombolt ing. Ha ennyire zavarja a nyakkendő, miért nem veszi le?
Mert bizonyos üzleti környezetben elengedhetetlen a nyakkendő viselete. Megtisztelem azzal a partnereimet, hogy elfogadom öltözködési szokásaikat és elvárásaikat. De ugyanakkor nagyon kényelmetlennek tartom a viselését, ha be van gombolva az ingem, és meghúzom a nyakkendőmet, akkor fulladásérzésem van. A mások iránti tiszteletből hordom, de utálom. Biztos része van ebben annak is, hogy szabadon, nevelhetetlenül nőttem fel. 
Két jótékonykodási programja is véget ér. A szegény gyerekek továbbtanulását segítő Comenius program ötéves, a Prima Primissimát 10 évre vállalta, ez az idén jár le, igaz, a közönségdíjat továbbra is ön finanszírozza majd. Vannak új tervei?
Büszke vagyok arra, hogy öt éven keresztül sok-sok milliárd forinttal tudtam segíteni mintegy kétezerötszáz szegény egyetemistát, és hétezer szegény gyereket tanulmányi körülményeik javításában. Büszke vagyok a magyar kultúrára is, amelytől sokat kaptam jellemem formálásához és örülök annak, hogy a Prima Primissimán keresztül fel tudtam hívni a figyelmet a magyar példaképekre. 
Egy társadalmat az aránytalanságok tesznek tökre. Ezért azon gondolkodom, hogy a Prima Primissimához hasonlóan létrehoznék egy díjat a legjobb kőművesnek, pékmesternek, borásznak.
Valahogy orientálni kellene a társadalmat, hogy becsüljék meg azokat, akik a kenyeret adják nekik, akik kétkezi termelő munkát végeznek. Most vizsgálom, hogyan lehet ezt jól és hatékonyan kialakítani. A szegény gyerekek oktatásából sem akarok kivonulni, és a minőségi kultúrát is támogatni szeretném. Ma a selejt elszívja a levegőt a tehetségtől.
Hogyan határozza meg, hogy mennyit és hogyan költ el jótékonykodásra?
A halálom után megmaradó vagyonom 95 százalékát jótékony célra fogom felajánlani. Mindig is ez volt az életcélom, mert tudom, hogy korábban milyen sokat jelentett nekem is a segítség. Ezt nem most mondom először, a kollégáim és a családom a kezdetektől fogva tudják. A pénz a már említett célokat fogja szolgálni - szegény gyerekek oktatása, minőségi kultúra.
Ha valóban a vagyona 95 százalékát eladományozza, ahhoz egy komoly szervezetet kell felállítani.
Ez az én nagy dilemmám, a megoldáson még mindig töröm a fejem. Mindenki azt mondja, hogy majd egy kövér kurátor vesz aranyláncot a szeretőjének a pénzemből. De jó megoldás lehet, ha három egyházra bízom a pénzem, azok biztosan nem fogják ellopni. Pedig ateista vagyok, de meggyőződésem, hogy az egyházakra szükség van, mert az évezredes működésük alatt jól kidolgozták, hogy melyek a társadalmi morál legfontosabb építőkövei.
A cégeit is az egyházaknak adná?
Nem gondolom, hogy egy egyháznak kereskedelmi központokat, erőművet vagy borászatot kellene működtetniük - bár ez utóbbihoz jól értenek. Vannak jó külföldi alapítványi példák arra, hogy a cégekben lévő üzletrészek értékesítése után hogyan lehet a vagyont optimálisan kezelni.
Ha igazi filantróp lennék, és igazságos, akkor oda kellene visszatelepítenem a vagyonomból, ahol szereztem. Nagyobb hangsúlyt kapna Szlovákia, Lengyelország, Románia vagy Oroszország, mint Magyarország.
forrás: Origo

Tarlós januártól több pénzt kap

Emelik a városvezetők fizetését

A lényeg: Az önkormányzati törvény értelmében a főpolgármester havi illetménye megegyezik a miniszterek törvényben megállapított illetményével. Tarlós István 2010. október 3-ától bruttó 671 550 forint havi illetményt kapott, amelyhez 201 465 forint költségátalány járt neki. A törvényi szabályozás szerint 2013. január elsejétől alapilletménye 602 940, illetménykiegészítése 301 470, vezetői illetménypótléka 391 911 forint lesz – vagyis összesen havi bruttó 1 296 321 forintot kap. A főpolgármester 15 százalékos költségtérítésre, vagyis havi 194 448 forintra is jogosult.
Az indoklás: Tarlós István elmondta, hogy a humánpolitikai főosztály kimutatása alapján jelenleg ő a fizetési lista 52., míg György István az 53. helyén áll, az intézményvezetőkkel együtt véve pedig a 101. és 102. helyen vannak.
Szavazati arány: 18 igen, két tartózkodás (LMP), az MSZP nem nyomott gombot.
forrás:Index

Elhunyt a Le Monde igazgatója

Rosszul lett és elhunyt kedd este Erik Izraelewicz, a Le Monde című, patinás francia napilap szerkesztőségének igazgatója.

Erik Izraelewicz tavaly január óta töltötte be a legmagasabb szerkesztőségi pozíciót, de - némi megszakítással - már 1986-tól a nemzetközi szinten is roppant tekintélyes lapnál dolgozott. Újságíróként elsősorban gazdasági témákkal foglalkozott, a kilencvenes években a lap New York-i tudósítója is volt. Időnként Magyarországról is írt gazdasági cikkeket.

Fotó: Martin Bureau

Az 58 éves Izraelewicz a szerkesztőségben lett rosszul kedd délután. Kórházba szállították, de már nem tudtak rajta segíteni - mondta el az AFP hírügynökségnek Louis Dreyfus, a lap igazgatótanácsának elnöke.
Izraelewicz korábban dolgozott a Les Echos és a La Tribune című gazdasági lapoknak is, az utóbbi időben pedig a Télérama és a Courrier International című hetilapok felügyelőbizottságában is tevékenykedett.
forrás: MTI

463 ezer magyarnak nincs állása

463 ezer magyarnak nincs állása

• Index

2012. november 28., szerda 09:01 | |

Az előző havinál kicsivel kevesebben, a tavalyinál sokkal többen dolgoznak, de szinte csakis a közmunkák miatt, derül ki a KSH szerdán közzétett adataiból. A munkanélküliség 10,5 százalékra csökkent, miután 463 ezren vannak állás nélkül. A fiatalok harmada munkanélküli, az állástalanok fele egy éve nem tud elhelyezkedni.

Címkék

foglalkoztatás, munkanélküliség, statisztika, ksh

Idén augusztus–októberben 3 millió 935 ezer fő volt a foglalkoztatottak létszáma, 71 ezer fővel több, mint egy évvel korábban, és lényegében ugyanannyi, mint az egy hónappal ezelőtt közölt harmadik negyedéves adatban. Mind a nők, mind a férfiak foglalkoztatási rátája javult – közölte a KSH szerdán. Ugyanebben az időszakban a munkanélküliek létszáma 463 ezer fő, a munkanélküliségi ráta 10,5 százalékos volt. A férfiak munka­nélkü­liségi rátája az előző évhez képest nem változott, a nőké 0,6 százalékponttal csökkent, éven belül viszont nőtt az állástalanok száma (ötezerrel) és a munkanélküliségi ráta is (0,1 százalékponttal).
A vizsgált időszakban a foglalkoztatottak 3 millió 935 ezer fős létszáma 1,8 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakit. A növekedésben elsősorban a közfoglalkoztatás kiterjesztése játszott szerepet. A 15–64 éves foglalkoztatottak száma 3 millió 899 ezerre nőtt. Az adott korcsoportba tartozó né­pességen belül 58,2 százalék volt a fog­lalkoztatottak aránya, ami 1,6 százalék­pon­tos emelkedésnek felelt meg – olvasható a közleményben.
Huszonhetedik hónapja nő éves összevetésben a magyarországi foglalkoztatottság – reagált az adatra a nemzetgazdasági tárca, amely szerint ez a szám jelzi a kormányzati foglalkoztatáspolitika sikerét. Az egymillió új munkahelyről szóló kormányzati ígéret teljesítését viszont még távolabb került az ország, derül ki az Index több mint két éve működő egymilliómunkahely-számlálójából, amely egy olyan trendvonal, ami havi átlagban nézi – a szezonális hatások figyelmen kívül hagyásával –, hogy az egymilliós vállaláshoz képest hol tart az új állások száma. A számláló most csaknem nyolcvanezres elmaradást mutat az elvileg szükséges foglalkoztatási pályához képest, ami ráadásul majdnem harmincezerrel rosszabb érték, mint az egy évvel ezelőtt, nagyjából ötvenezres elmaradás.

• Munkahelyek száma (2010 augusztus):3 789 400
• Munkahelyek célszáma (2020 augusztus):4 789 400
• Aktuális foglalkoztatotti szám:3 934 800
• Eltelt hónapok száma:27

-79 600

Augusztus–októberben a 15–64 éves férfi népességből 2 millió 93 ezren voltak foglal­koz­ta­tottak, 26 ezerrel többen, mint 2011 azonos idő­sza­kában. Ezzel a férfiak foglalkoztatási rátája
1,6 száza­lékponttal, 63,7 százalékra nőtt. A 15–64 éves nők közül 1 millió 806 ezren tartoztak a fog­lalkozta­tot­tak közé, 45 ezerrel többen, mint 2011. augusztus–októberben. A nők fog­lal­koz­tatási rátája 1,7 szá­za­lék­pont­tal, 52,9 százalékra emelkedett, írja a KSH.
A 15–24 éves foglalkoztatottak létszáma 223 ezer fő volt, a korcsoport foglal­koz­ta­tá­si rátája az egy évvel korábbihoz képest 0,6 százalékponttal, 19,3 százalékra emelkedett. Nőtt a legjobb munkavállalási korú 25–54, illetve az idősebb, 55–64 éves foglalkoztatottak száma és aránya is. Ezen korcsoportok fog­lalkoztatási rátája 1,6, illetve 1,4 százalékponttal, 75,6, illetve 37,8 százalékra nőtt.
A munkanélküliek 463 ezer fős létszáma az egy évvel korábbinál 1,1 százalékkal volt alacsonyabb, a teljes megfigyelt sokaságra vonatkozó munkanélküliségi ráta 10,5 százalékos értéke 0,3 százalékponttal csökkent egy év alatt. A KSH megjegyzi: a változások a mintavételi hibahatáron belül maradtak.
Idén augusztus–októberben a 15–74 éves munkanélküli férfiak száma 251 ezer fő volt, lényegében azo­­nos az egy évvel korábbival, munkanélküliségi rátájuk 10,6 százalék. A munkanélküli nők száma 212 ezer fő volt, nyolcezerrel alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Munkanélküliségi rátájuk 10,4 százalék volt, 0,6 szá­za­lék­ponttal kevesebb az előző év azonos idősszakinál.
A munkanélküliek 20,7 százaléka 15–24 éves kor­osztály­ból ke­rült ki. A korcsoport 30,1 százalékos munkanélküliségi rátája 3,1 százalékponttal magasabb az egy évvel ko­ráb­binál. A 25–54 évesek mun­ka­nél­­­kü­lisége 0,4 szá­za­lék­ponttal, 9,4 százalékra, az 55–64 éveseké 1,4 százalékponttal, 7,1 százalékra csökkent.
A munkanélküliek 47,5 százaléka egy éve vagy annál régebben keresett állást. A munkanélküliség átlagos idő­­­tartama 17,6 hónap volt.
­­­A munkanélküliség kezelésére szolgáló eszközrendszer működtetésére és értékelésére kialakított ad­miniszt­ratív nyilvántartásból származó adatok szerint 2012. október végén 523 ezer volt a nyilvántartott álláskeresők összlétszáma, 1,5 százalékkal kevesebb a 2011 azonos idő­sza­kában mért értéknél.