2014. június 27., péntek

Kőszeg Ferenc a titkosszolgálatok magán felhasználásáról és sok másról

hirdetés

2014.06.22.

A titkosszolgálatok története a rendszerváltás óta botránykrónika, a TEK léte is nonszensz – összegzi a jelenlegi helyzetet Kőszeg Ferenc, aki szerint az 1994-es koalíciókötéssel eldőlt, hogy nem lesz erős képviselete a liberalizmusnak Magyarországon. A Magyar Helsinki Bizottság alapítója szerint a jogállami állapot helyreállításának az is akadálya, hogy egyik oldalon sem látszik a valóban alkotmányos erő.

Kőszeg Ferenc: 2010-ben nekem már csak egy illúzióm volt, hogy a ciklus végére megbuknak. Most már sokkal kevésbé látok rá esélyt, hogy legalább ennek a ciklusnak a végére megbukjanak
Banczik Róbert / Népszabadság

– Ön már majdnem másfél évtizeddel ezelőtt eltemette a rendszerváltó pártokat. Azt írta 2000-ben, hogy „a rendszerváltás színehagyott, összeroskadó pártjaival eltűnnek a politikából a rendszerváltás nagy politikai személyiségei is...” Ehhez képest Ön egészen a 2009-es tagrevízióig az SZDSZ tagja volt, amikor Petri György, Eörsi István, Kis János, Csalog Zsolt, Tamás Gáspár Miklós, Hack Péter, Tölgyessy Péter stb. stb. már rég kiléptek.
– Ez volt az egyetlen ok, amiért nem léptem ki korábban. Hogy annyian kiléptek. Nem akartam csatlakozni ahhoz a trendhez, amelyhez mindenki. De ez csak egy kis individualista gesztus volt. A tényleges, aktív jelenlétem az SZDSZ-ben már sokkal korábban befejeződött.
– Ön szerint mikor szűnt meg valójában az SZDSZ mint a liberalizmus autentikus politikai képviselete Magyarországon?

Az SZDSZ abban az illúzióban élt, hogy a Fidesz valószínűsíthető kétharmados többsége el fog múlni 2010-re. Ehelyett az SZDSZ múlt el
Banczik Róbert / Népszabadság

– Fokról fokra. Nagyon hosszú folyamat volt ez. Már a kilencvenes évek elején is voltak olyan tényezők, amelyek kételyt keltettek bennem. Például az, hogy a párt nem veszi komolyan a saját alapszabályát. Az egyik küldöttgyűlésen mondtam is a levezető elnöknek, hogy ha Szabad György vezetné így a parlament ülését, az SZDSZ kivonulna. Ha egy szavazáson nem az az eredmény jött ki, amit a pártvezetés elvárt, akkor azt mondták, hogy a szavazás sikertelen volt, meg kell ismételni. Ez többször előfordult. Tölgyessy Péter elnöksége idején az úgynevezett platformok lényegében megkérdőjelezték egy legitim elnökválasztás eredményét. Ha egy pártban ilyen anomáliák vannak, akkor annak a liberális, alkotmányos elkötelezettsége nem egyértelmű. Fontos állomása volt ennek a folyamatnak az 1994-es koalíciókötés az MSZP-vel, s talán annál is fontosabb a Tocsik-ügy. Akkor nagyon erős volt a kilépési hangulat, és voltaképp a koalíció felmondását is ügyrendi machinációval hárították el.
Az SZDSZ a koalíciókötés és még sokkal inkább a Tocsik-féle korrupciós botrány miatt elvesztette szavazói túlnyomó részét, ezért nem maradt a színtéren erős liberális párt, csak egy kicsi és gyönge, amelynek a léte az MSZP igényeitől függött. És ezzel a liberalizmus politikai képviseletének a sorsa 1998-ra nagyjából el is dőlt. Ezután csak egyszer került az SZDSZ döntési helyzetbe, akkor talán lett volna még esély a megmentésére. Ha 2008-ban, amikkor Gyurcsány Ferenc lényegében kitette az SZDSZ-t a koalícióból, nem támogatja a párt kívülről Gyurcsány, majd Bajnai kisebbségi kormányát, hanem inkább szembenéz az előrehozott választással. Az SZDSZ abban az illúzióban élt, hogy a Fidesz valószínűsíthető kétharmados többsége el fog múlni 2010-re. Ehelyett az SZDSZ múlt el, a Fidesz tovább erősödött, nem beszélve a Jobbikról, mely 2008-ban még aligha került volna be a parlamentbe.

– Megírta egyszer, hogy 1998-ban örült a Fidesz győzelmének.

NÉVJEGY

Kőszeg Ferenc, született 1939-ben Budapesten. Magyar-latin szakos tanár, irodalmár, publicista, politikus. Kiadókban dolgozott irodalmi szerkesztőként, amíg ellenzéki tevékenysége miatt el nem távolították. A rendszerváltásig könyvesbolti eladó volt, majd német nyelvtanításból élt. A demokratikus ellenzék jelentős személyisége, a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) egyik alapítója, a Beszélő szerkesztője. 1989–1991 között az SZDSZ ügyvivője, 1990–1998 között a párt parlamenti képviselője. A Magyar Helsinki Bizottság alapító elnöke, 1994-től 2007-ig, visszavonulásáig ügyvezető elnöke. 2002-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével. Könyvei: Lehetőségek kényszere (2000), K. történetei (2009), Múltunk vége (2011).

– Nem annyira a Fidesz győzelmének, mint az MSZP bukásának. Horn Gyula magabiztossága akkor már ijesztő volt, azt gondoltam, hogy ez a vereség jó lecke lesz az MSZP-nek.
– 2000-ben viszont már úgy látta, mégiscsak azoknak az „acsarkodóknak” lett igazuk, akik a Fideszt a legélesebben támadták. 2010-ben is voltak, akik úgy gondolták, nem lehet nagy baj a Fidesz kétharmadából, jól is elsülhet a dolog, jó lecke lesz ez a baloldalnak. S hát nem megint az „acsarkodóknak” lett igazuk?!

Egymás követték az alkotmánysértő ötletek, de a legszebb az volt, hogy törvényt kellene hozni arról, hogy akinek a Fideszhez köze volt, húsz évig ne vehessen részt a közéletben. Ezt speciel egy egykori SZDSZ-es mondta
Banczik Róbert / Népszabadság

– Azért ehhez 2010-ben már naivabbnak kellett lenni, mint amilyen én voltam 1998-ban. Az első pillanattól világos volt, hogy a Fidesz szisztematikusan szétrombolja az alkotmányosságot. 2010-ben nekem már csak egy illúzióm volt, hogy a ciklus végére megbuknak. Most már sokkal kevésbé látok rá esélyt, hogy legalább ennek a ciklusnak a végére megbukjanak. Egyre kevésbé látom, miként jöhetne létre olyan erő, mely a Fidesz kihívója lehetne. Ennek sok oka van, én egyet említenék, amiről kevés szó esik. Arra a magyar sajátosságra gondolok, ami már a 19. században is nagyon jellemző volt: Budapest és a vidék ellentéte, szétszakítottsága. A kettő közötti civilizációs és gazdasági szakadék. A jobboldal hatalmas előnyét a vidéki Magyarország biztosítja.
– Jelentős részben a felgyülemlett szörnyű szociális problématömeg és annak kezeletlensége miatt biztosítja. Akiknek ennek enyhítésére, távlatos kezelésére stratégiájuk volt, Solt Ottilia, Havas Gábor és körük az SZDSZ-hez tartoztak. Aztán ezt a párt pár év alatt kivetette magából.
– 1989-ben felmerült a kérdés, mik legyünk? Párt, vagy jogvédő, szegényeket támogató civil szervezet. Egyöntetű volt a válasz: párt. Egy párt viszont nem tekinthet el a szavazatmaximalizálás szempontjától. Legfeljebb e szempontot követve rossz döntéseket hozhat. Az SZDSZ sok ilyen rossz döntést hozott. Ön írta az egyik cikkében, hogy az SZDSZ-nek sikerült az a bravúr, hogy elvei feladása árán csökkentse le a szavazóbázisát. De voltak ténylegesen ütköző szempontok is. Az SZDSZ igaz meggyőződésből sürgette a gyors privatizációt, és tényleg nagyon nyomós érvek szóltak emellett. De ezzel függött össze, hogy nagyon sokan egyik pillanatról a másikra elvesztették a munkájukat, megszűntek a munkásszállók, a legnehezebben foglalkoztatható emberek kiszorultak oda, ahol a legkevesebb a beruházás és legrosszabbak a foglalkoztatás esélyei. Beindult egy gettósodási folyamat, aminek a megállítása, visszafordítása egyre kilátástalanabbnak tűnik. Nem tudom, mennyire lehetett volna ezt elkerülni. Csak szociálpolitikai stratégiával biztosan nem. Ahhoz gazdasági növekedés, dinamizmus is kell. A liberálisok is ezzel számoltak.
– Ezt a dinamizmust az első MSZP–SZDSZ-kormány meg is alapozta, a pozitív folyamatok be is indultak. Ezeket az alapokat aztán az első Orbán-kormány kezdte föltörni.
– Aztán Medgyessy Péter kormánya folytatta. Akkor dobták a lovak közé a gyeplőt, noha az SZDSZ-ben voltak, akik ennek a súlyos következményeire figyelmeztettek. Leginkább Bauer Tamás, akit ki is szorítottak a margóra.

Mik legyünk? Párt, vagy jogvédő, szegényeket támogató civil szervezet
Banczik Róbert / Népszabadság

– Hála néki, idén is volt markánsan liberális gazdaságpolitikai program a választékban. A DK-é. Ön viszont 2010 óta a piac- és tőkeellenes, rendszerkritikus LMP-re szavaz, őket biztatja, hogy ne kövessék el az SZDSZ hibáját, maradjanak makacsul középen, bárki bármit mond. Ugyanakkor mégiscsak van itt három másik ellenzéki párt, melyben jelen vannak egyebek mellett azok is, akik a nyugatos gazdasági és jogállami rendszerből indulnak ki, azokhoz képest „rendszerkonformak”. Miért bízik nyugatos választópolgárként inkább az LMP-ben, mint bennük?
– Inkább a baloldallal vagyok bizalmatlan. Sokan megírták, például Ön is, hogy Gyurcsány Ferenc hitelességével milyen súlyos bajok vannak. A DK azért mégiscsak Gyurcsány és nem Bauer híveinek a pártja. Nem adnak túl sok okot a bizalomra Gyurcsány üzleti felemelkedésének körülményei, szerepe a 2006-os rendőri túlkapások fedezésében, bagatellizálásában. Gyurcsány kétségkívül a baloldal leginvenciózusabb alakja, de amennyire invenciózus, annyira kiszámíthatatlan és megosztó is.
– Azért csak van valami, ami az LMP-t, mondjuk így, objektíve elmozdítja középről. Az LMP és a másik három párt mégiscsak a jogállam, az alkotmányosság platformján állnak. Nem gondolja, hogy ez a releváns tény mégiscsak összeköti őket, és szembeállítja a nem alkotmányos jobboldallal?
– Kétségtelen, hogy alkotmányos jobboldalnak nyoma sincs. De alkotmányos baloldalnak is alig. Nem perdöntő érv, csak egy személyes tapasztalat: Meghívtak egy DK-s kampánygyűlésre. Jó sok régi SZDSZ-es volt ott, és egymás után hangzottak el a felszólalások arról, miként lehet majd a kétharmados törvényektől és a bebetonozott emberektől megszabadulni, ha csak (csak!) egyszerű többséggel „győzünk”. Egymást követték az alkotmánysértő ötletek, de a legszebb az volt, hogy törvényt kellene hozni arról, hogy akinek a Fideszhez köze volt, húsz évig ne vehessen részt a közéletben. Ezt speciel egy egykori SZDSZ-es mondta. Ez azért nem tűnt igazán alkotmányos közegnek.
– Ott van még az alkotmányosság menedékének a civil szféra. A legprofibb emberjogi szervezetek, a Magyar Helsinki Bizottság, melyet Ön hozott létre, szervezett újjá és vezetett sokáig, a TASZ, az Eötvös Károly Intézet. Mennyit javítottak és javíthatnak ezek a magyar világon?
– Ha meglennének, mint ahogy nincsenek meg ennek politikai feltételei, akkor nagyon sokat javíthatnának, mert rengeteg tudást és tapasztalatot halmoztak fel. Eddig is úgy volt, hogy például a Magyar Helsinki Bizottság nagyon sok mindent föltárt, számtalan javaslatot tett és dolgozott ki, de pozitív változás alig történt a menekültügyben, a börtönviszonyokban, az idegenrendészetben, az igazságszolgáltatásban.

– Például a kerepestarcsai tábort a Helsinki Bizottság fellépése nyomán szüntették meg.
– És kialakítottak helyette nyolc másik hasonlót ahelyett, hogy annak a működését tették volna jogszerűvé. A menekültügyi törvény tervezetét az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának szoros felügyelete alatt alkották meg a Horn-kormány idején. A belügyminisztérium illetékesei azonban MSZP-s képviselőkkel benyújtattak módosító javaslatokat, amik már nem kerültek a Főbiztosság látókörébe. Így érték el, hogy a menedékkérőt a határőrség idegenrendészeti szállásain lehessen tartani. Amint jött a Fidesz-kormány, megjelent egy főkapitányi intézkedés, hogy ezeket a szállásokat le lehet zárni és lényegében börtönként lehet működtetni. Így jöttek létre azok az iszonyatos állapotok, amelyekkel 1989-ben tele volt főképp a német nyelvű sajtó. Filmek készültek arról, hogy a szombathelyi vagy a győri szálláson milyen hihetetlen zsúfoltságban, milyen borzalmas körülmények között élnek hosszú-hosszú ideig bezárva a menedékkérők. Szép példa: egy nagyon súlyos és nyilvánvaló jogsértést az MSZP alapozott meg és a Fidesz teljesített ki.
– A Helsinki Bizottságot nem fenyegeti a civilellenes kormányzati roham?
– Egyelőre nem, kiválóan működik ma is, nélkülem is, tevékenységének megvan a nemzetközi, szakmai és erkölcsi elismerése, ezért jelentős alapítványi pénzforrásokkal rendelkezik, megvan a norvég alap nélkül is.
– Az ilyen szervezeteket minősítik hazaárulásból élő nyugati ügynökségeknek Moszkvában. Hamarosan tán nálunk is.
– Hamarosan? Hoppál Péter szóvivő már kijelentette, hogy a Helsinki Bizottság folyamatos hazaárulást követ el. A Helsinki Bizottság tevékenysége akkor is nagyon jelentős, ha az ajánlásait itthon semmibe veszik. Például sok és egyre több ügyet visznek Strasbourgba, s ezeket sorra meg is nyerik. A nyugdíjazott bírókét például.

Szép példa: egy nagyon súlyos és nyilvánvaló jogsértést az MSZP alapozott meg és a Fidesz teljesített ki
Banczik Róbert / Népszabadság

– Ön volt az, aki jóval Szakály Sándor előtt „idegenrendészeti intézkedésként” beszélt a közel húszezer ember legyilkolásával végződő 1941-es deportálásról, csak kicsit más célzattal.
– Éppen azt példáztam vele, hogy egy formálisan jogszerű idegenrendészeti intézkedés is lehet háborús bűncselekmény és embertelen gaztett. Azzal kapcsolatban figyelmeztettem erre, hogy a magyar menekültügyi hatóságok mindenáron vissza akarták toloncolni Jugoszláviába, a közvetlen életveszélybe az onnan érkező menekülteket. Albánokat, cigányokat, szerbeket és persze magyarokat egyaránt. Az első Orbán-kormány idején elzarándokoltak Milosevicshez Belgrádba, hogy fogadják vissza azokat, akik előle menekültek. Nem fogadták őket vissza, ez volt a szerencséjük.
– 1990 elején azt írta, hogy ezt az állambiztonsági szervezetet nem lehet átalakítani, meg kell szüntetni. Majd az új rendszer kitalálja, milyen kell neki. Mi lenne ma másképp, ha Önre hallgattak volna?
– Ki tudja? De az biztos, hogy a nemzetbiztonság története 1990 óta botrányok sorozata. A nagy ügyekre, a Nyírfára, az UD Zrt-re, Laborcz ügyeire, a romagyilkosságokkal kapcsolatos titkosszolgálati ténykedésre emlékszünk, de én említek egy nagyon jellemző kicsi ügyet. Az Antall-kormány idején a bizalmas állásokba kinevezendő emberek titkosszolgálati ellenőrzése még nemigen volt szabályozva. És egy KDNP-s politikus a titkosszolgálatokkal ellenőriztette a lánya udvarlóját, hogy rendes fiú-e. A Kádáréktól örökölt titkosszolgák mentek, esettanulmányt készítettek a fiatalemberről, tették, amit mondtak nekik. Az egyik miniszter ráküldte a titkosszolgálatot a volt üzlettársára, akivel pereskedett, hátha megtudnak valamit, amit fölhasználhat a perben. Ma már a titkosszolgálatoknak ez az önérdekű felhasználása nagypolitikai szinten működik. Kovács Béla akár még kém is lehetett, nem tudom, de az egész nagyon emlékeztet az első koncepciós kémügyre, a Maort-perre. A Horn-kormány idején a titkosszolgálatok tényleges vezetője egy régi titkosszolgálati főtiszt volt, aki kiadott egy rendeletet, amit az Alkotmánybíróság teljes egészében megsemmisített. A rendelet államtitkot képezett, tehát pontosan nem tudni, mi állt benne, de a lényege az volt, hogy a politikusok esetleges állambiztonsági érintettségét vizsgáló bizottságnak csak e főtiszt engedélyével lehet dokumentumokat kiadni. Gyakorlatilag fenntartotta magának a jogot, hogy eldöntse, ki bukhat le és ki nem.
– Mostanra pedig a titkos adatgyűjtés jogállami garanciái fölszámolódtak. A TEK például lényegében azt tesz, amit akar.
– A TEK egész léte nonszensz. Egy rendőrségi szerv, amelyre nem érvényesek a rendőrségre vonatkozó szabályok! Annak idején rengeteget vitatkoztunk arról, hogy a titkosszolgálati eszközök alkalmazásának jogállami garanciáit hogyan lehet megteremteni. Kétségkívül vannak esetek, amelyekben a bíróság nem alkalmas arra, hogy ezeknek az eszközöknek a használatáról döntsön. Például, ha egy kémügy kapcsán le akarják hallgatni egy nagykövetség telefonjait, nem biztos, hogy tudnak a bíróság számára olyan anyagot biztosítani, ami megalapozza az erről szóló döntést. Ezért született az a megoldás, hogy szigorúan behatárolt körben az igazságügy-miniszter adhat engedélyt. Ezt a lehetőséget most parttalanná tették, a TEK-et a kormány illetékes minisztere bármire felhatalmazhatja.
– Mondjon már az interjú végére valami biztatót is! Meddig tarthat még ez a mostani kurzus?
– Biztatót? A rendszerváltás előtt volt egy biztató rigmus: „Eridj haza, Iván, nem tart ez örökké, / Százötven év alatt sem lettünk törökké.”

2014. június 5., csütörtök

“Szétverjük a fejét mindenkinek!” – újabb áldozat beszámolója

2006-10-30. 08:14:50
A hét végén újabb brutális rendőri akciókról számoltak be a Magyar Nemzetnek olyan súlyos sérüléseket szenvedett emberek, akiket ártatlanul vertek véresre október 23-án. Egyikük egy belvárosi étteremben készült vacsorához barátai körében, amikor nyolc, rendőrruhába öltözött, símaszkot viselő alak rontott be “szétverjük a fejét mindenkinek, rohadt szemetek” felkiáltással.
A Kecskeméti utcában lévő Magyar étteremben tartózkodókat, köztük külföldieket, sőt a szomszéd vendéglátó szakácsát is ütlegelni kezdték tonfával a rendőrök. A férfi testén tizennyolc látható ütésnyom maradt, a feje négy helyen szakadt fel, a koponyacsont a füle mögött eltörött, a bal keze mutatóujját szilánkosra törték. Azóta már járt nála a nyomozó hatóság, mára kihallgatásra idézték, és jelezte, hogy feljelenti a rendőrséget, kártérítési pert is indít. Egy férfit a hét második felében a Kossuth tér közelében ért rendőri atrocitás, miután autójával a környéket járta az ablakon kilógatott nemzeti színű zászlóval. Több civil szervezet és a Független Jogász Fórum is tiltakozását fejezte ki a hét végén az indokolatlan rendőrségi brutalitás és a törvénysértő hatósági eljárások miatt.
Eközben némileg ellentmondásos nyilatkozatok hangoznak el különböző rendőri vezetők, illetve szóvivők részéről a pénteken a Rendőrségi Biztonsági Szolgálat (Rebisz) parancsnoka által bejelentett belső vizsgálatról. A Rebisz vezetője pénteken azt mondta: vizsgálatot rendelt el, mert az október 23-i tüntetések feloszlatásáról látott olyan felvételeket, amelyeken a rendőrök kifogásolhatóan jártak el. Az ORFK szóvivőjének közlése szerint azonban “tényfeltáró vizsgálat” indul. Ez alapján viszont a rendőrök megúszhatják tettüket akár fegyelmivel is.
Szétverjük a fejét mindenkinek, rohadt szemetek! – a belvárosi Kecskeméti utcában lévő Magyar étterembe ezzel a felkiáltással rontott be nyolc, rendőrruhába öltözött, símaszkot viselő alak, hogy nyomban utána megkezdjék a helyiség szétverését és a vendégek ütlegelését. Az eseményekről Sz. Zoltán (mérnök egy építőipari cégnél) számolt be a Magyar Nemzetnek, aki barátjával és egy fiatal hölggyel éppen vacsorához készülődött. Elmondta: október 23-án fél nyolc körül farolt be az étterem elé egy rendőrségi furgon, amelyből nyolc-tíz személy szállt ki, kettő a teraszon ülő vendégeknek esett neki, a többi trágár szavakat üvöltve a bent lévőkre támadt rá felszólítás, igazoltatás nélkül. “Rajtam tizennyolc látható ütésnyom maradt, miután tonfával agyba-főbe vertek, amikor lány ismerősömet próbáltam védeni. A fejem négy helyen szakadt fel, a koponyacsontom a fülem mögött eltörött, a bal kezem mutatóujját szilánkosra törték, mindkét kezemen zúzódások láthatók. A felgyógyuláshoz nyolc-tíz hét kell, a koponyámon keletkezett sérülés az életem végéig elkísér. Elképesztő, hogy államilag finanszírozott, rendőrruhába bújtatott emberek félholtra verhetnek békés járókelőket, lincselést folytathatnak a Belvárosban.
A helyiségben volt a szomszéd étterem szakácsa is, aki szintén kérte a hivatalos öltözéket viselőket, hogy ne bántsák, mert ő dolgozik, erre a következő választ kapta: »Dolgozol te, a k… anyádat, az életedben nem dolgoztál, te köcsög.« Miután könnygázt fújtak az étterembe, és rácsapták a tulajdonosnőre az ajtót, távoztak a rendfenntartók. A szakácsot és engem később mentővel vittek kórházba, útközben rendőrök megállították az autót, az ajtókat kinyitva trágárságokat kiabáltak a sérülteknek, az orvosok határozott fellépésére volt szükség, hogy az utunkat folytatni tudjuk. Azóta már járt nálam a nyomozó hatóság, hétfőre kihallgatásra idéztek, az biztos, hogy én feljelentem a rendőrséget, és valószínűleg kártérítési pert indítok” – mondta Sz. Zoltán.
Az étteremben egyébként amerikai vendégek is voltak, ők egy órán keresztül a mellékhelyiségben bujkáltak, az eset után arról beszéltek, hogy ilyen eljárást csak a Dél-afrikai Köztársaságban, az apartheid-rendszerben láttak. Megvertek egy kanadai férfit és egy német házaspárt is, több vendég sírógörcsöt kapott. R. Gábor rendezvényszervező, akinek az ujját törték az étteremben, közölte: Moszkvából és Bécsből is jelezték, olyan városba, ahol rendőrök vétlen külföldieket lincselnek, nem merik ügyfeleiket küldeni. Több tanú is arról számolt be, a randalírozó rendőrök úgy viselkedtek, mintha narkotikum befolyása alatt lettek volna.
(MNO)

Váratlanul kirúgták az Origo főszerkesztőjét

forrás:444

Felmondtak Sáling Gergőnek, az Origo főszerkesztőjének. Sáling a hírt kedd reggel jelenti be a szerkesztőségben.

Információink szerint nem Sáling teljesítményével volt gond. A felmondás mögött régóta tartó politikai nyomás állhat a kormányzatot érintő cikkek miatt. Érezhető feszültséget okozott a szerkesztőség és a tulajdonos körül például az, hogy a választások idején az Origo (más lapokkal együtt) szolidaritást vállalt a 444, a Cink, a Hír 24 és a Magyar Narancs mellett, miután ezeket a lapokat nem engedték be a Fidesz választási rendezvényére. Az utolsó csepp azonban – bár ezt felmondásakor úgy tudjuk, hivatalosan nem mondták ki – Pethő András cikkei voltak Lázár János kétmilliós hotelszámlájáról (amiről egyébként csak peres úton sikerült adatokat szerezni).

Az, hogy Lázárt érzékenyen érintette az ügy, abból is egyértelmű volt, hogy a cikk megjelenése után sértett hangú közleményt adot ki, amelyben név szerint említette a cikk szerzőjét, Pethő Andrást.

„Mindenképpen szeretnék Pethő Andrásnak, az origo.hu újságírójának legalább a mai napon egy kis élvezetet szerezni, ezért a megnevezett utak során felhasznált két millió forintot rögvest az állami költségvetés rendelkezésére bocsátom” – nyilatkozta Lázár.

Sáling 2013 novembere óta volt az Origo főszerkesztője. 2002 óta dolgozott az újságnál, volt a Hírek rovat vezetője, 2011-től pedig főszerkesztő-helyettes.

A késő esti órákban megpróbáltuk elérni a kirúgott főszerkesztőt, de nem akart nyilatkozni.

(A szerző évekkel ezelőtt dolgozott az Origónál, közvetlen főnöke Sáling Gergő volt.)

Csermely Péter írása: A jobbközeli Magyar Nemzet is tiltakozik

Egy szimbolikus összegről

Előző cikk Következő cikk

1928

Nyomtatás

2014. június 3., kedd 05:30 , forrás: Magyar Nemzet, szerző: Csermely Péter

Eddig csak jelentős intellektuális erőfeszítéssel lehetett komolyan venni azokat a hőzöngő hazai és külföldi vádakat, amelyek szerint az Orbán-kormány valami borzasztó diktatúrát installált Magyarországon, és e rémes folyamatnak a magyar sajtószabadság is áldozatául esett.

E vádak cáfolatául elég beleolvasni újságokba, portálokba, belenézni, belehallgatni televíziós és rádiós műsorokba. Én életem egy részét diktatúrában éltem le, de valamilyen furcsa módon akkoriban sehol nem lehetett arról olvasni, hogy diktatúra van. Akkoriban sajtószabadság sem volt, de erről a nyomasztó helyzetről sem tudósított a média. Ma ezek a vádak évek óta tekintélyes szeletét adják a közbeszédnek, ami azonban pusztán annyit jelent, hogy a balliberális véleményformálók továbbra sem hagyják, hogy a tények elhomályosítsák az éleslátásukat.
Mindez azonban nem indokolja, hogy ne tegyük szóvá: a kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára. A reklámadónak ugyanis sem más értelme, sem más üzenete nincs. Abból a mintegy kilencmilliárd forintból, amit a magyar költségvetés a reklámadóból összeszedhet, egy fél stadionra, ha futja. Az állami bevételek szintjén ennek a néhány milliárd forintnak semmi jelentősége nincs. Ugyanakkor a reklámpiac speciális helyzete miatt (minden reklámra költött tíz forint közel ötven forinttal járul hozzá a nemzetgazdaság növekedéséhez) jelentős, körülbelül negyvenötmilliárd forinttól eshet el ugyanez a költségvetés. A közteherviselésre való hivatkozás tehát nem állja meg a helyét, arról nem is szólva, hogy a magyar gazdaság ma lényegesen jobb állapotban van, mint volt néhány évvel ezelőtt, amikor az ilyesféle különadók kivetése valóban létkérdés lehetett. Ha akkor nem volt szükség reklámadóra, akkor ugyan mi szükség lenne rá most? Országos szintű pénzügyi kényszer nyilvánvalóan nem indokolja a bevezetését.
A többi lehetséges indokot nem fontos felsorolni, ugyanis lényegüktől függetlenül egytől egyig sértik a sajtószabadságot. A reklámadó pórázra veszi a médiát, s hogy a nyakörv szoros vagy laza, és a közös séta tempója lassú vagy gyors, az már csak kormányzati elhatározás kérdése lesz. A reklámadó csökkenti a média forrásait, megnehezíti a munkáját, korlátozza a hatékonyságát, akadályozza a feladatai ellátását. Vajon miért van erre szükség? Jelen állás szerint a kereskedelmi televíziók fizetnék a legtöbb adót. Büntetésből, mert az emberek kereskedelmi televíziókat néznek? Ám ezek az emberek ugyanazok az emberek, akikre a kormány oly sokszor, mondhatni állandóan hivatkozik, mármint hogy az ő helyzetükön próbál javítani. Nos, a reklámadó az emberek (még mindig ugyanazok az emberek) hétköznapi helyzetén nem segít, médiafogyasztási szokásaikba pedig nem lehet és nem szabad államilag belematatni, az olyan, amilyen. Persze fájó lehet, hogy ezek az értetlen emberek nem a közszolgálati médiumokat részesítik előnyben, de ebben az esetben tűrni kell a tompa sajgást, és a problémát, ha ez valamiért probléma, a másik végén megpróbálni kezelni.
Magáról a törvénytervezetről és annak színvonaláról csak néhány szót érdemes ejteni. A kreatív törvényalkotó megadóztatná az önreklámot (e műfaj nélkül semmiféle média nem képzelhető el), magyarán akár az összes műsorelőzetest, sőt, ha belegondolunk, azt is, ha én ideírom: Olvassanak Magyar Nemzetet!
Szerencsére ma még ideírhattam adómentesen.
Kilencmilliárd forint. A költségvetés szempontjából ez szimbolikus összeg. A kérdés csak az, hogy ez a szimbólum pontosan minek a szimbóluma.

Bilderberg: negyedóra hazánkról

Előző cikk Következő cikk

2332

Nyomtatás

2014. június 4., szerda 05:30, frissítve: szerda 09:38 , forrás: Magyar Nemzet, szerző: Lovas–Bákonyi

Mintegy negyedórán át ismét szó volt Magyarországról a május 29. és június 1. között Koppenhágában tartott Bilderberg-találkozón – tájékoztatta lapunkat tegnap az Európai Bizottság egy magát megnevezni nem kívánó tisztségviselője. A szupertitkos találkozóra egyedüli magyarként meghívott Bajnai Gordon a Hír24-nek adott tegnapi interjújában ezzel szemben azt állította, Magyarország nem került szóba Dániában.

Az európai nacionalista érzések erősödéséről szóló téma részeként volt szó hazánkról a Bilderberg-találkozón. A vita résztvevői aggodalmukat fejezték ki főként azért, amiért a magyar kormány élesen ellenzi az Európai Unió föderalista irányú további integrálódását, és továbbra is olyan radikális gazdasági lépéseket hajt végre, amelyeket sem Brüsszel, sem Washington nem néz jó szemmel.

Homályban a támogatók

Csak rágtam a gittet és összeszűrtem a levet – közölte a Magyar Nemzet megkeresésére Bajnai Gordon a hét végi Bilderberg-találkozóról. Közben kiderült, hogy a Haza és Haladás Egyesület mintegy 440 millió forintnyi támogatást kapott tavaly, ám a támogatók kilétét csak július végén fedik fel.

Bajnai és beszélgetőtársa úgy érveltek, hogy a budapesti kormány gyengítésének legjobb módja, ha azt hangoztatják, Orbán Viktor a háttérben együttműködik a Jobbikkal, és ezzel igen veszélyes ösvényre téved. Így – érveltek – egyfajta egészségügyi kordont vonhatnak Magyarország köré, elriasztva a befektetők egy részét is.
Oscar Bronner, az osztrák Der Standard médiacsoport kiadója biztosította Bajnai Gordont és a jelenlévőket, hogy lapja ebben segítségére lesz a volt miniszterelnöknek. Mint ismeretes, Paul Lendvai újságíró, a Der Standard rendszeres szerzője két alkalommal is meghívottja volt a Bilderberg-konferenciának. Bajnai Gordont Gyurcsány Ferenc potenciális támogatottságáról is kérdezték. Erre úgy felelt, hogy „Gyurcsány egy bohóc”, aki miniszterelnöki múltja miatt nem lesz képes számottevően növelni népszerűségét.
Bajnai a Hír24-nek adott interjújában tegnap azt állította, hogy Magyarország „lényegében” nem került szóba a Dániában hét végén megtartott Bilderberg-konferencián, ahol „a világot meghatározó jelentős folyamatokról beszélgettek különböző döntéshozók, gondolkodók”. Az Együtt–PM vezetője szerint aki látta, honnan érkezett, az természetesen megkérdezte, mi újság Magyarországon. – Sajnos sokaknak az első gondolatuk, ami a fejükben van, ha nem is tudják pontosan, mi a helyzet, az az, hogy ott valami nincs rendben – fogalmazott Bajnai, aki állítása szerint továbbra sem tudja, miért éppen őt hívták meg a titkos találkozóra, és azt sem tudja, kitől kellene ezt megkérdeznie. – Évek óta rendszeresen járok ilyen fórumokra, most ezt valamiért jobban felkapta a sajtó. Én tanítottam Európáról a Columbia Egyetemen, miniszterelnökként pedig azt gondolom, hogy amit akkor csináltam, azt sikeresnek, sikeres válságkezelésnek ítélik meg a világban. Talán ennek is szólhatott a meghívás – mondta Bajnai. Szerinte a Bilderberg-találkozón nem kötnek szerződéseket, megállapodásokat, pusztán azért titkos a konferencia, mert „az összes szereplője olyan, aki valahol valamiért nagy befolyással bír, vagy a szava számít valamilyen területen, és nem tudna olyan szabadon beszélgetni, ha állandóan mérlegelnie kellene”. Bajnai állította: most először találkozott Viviane Redinggel, akinek csupán bemutatkozott és kezet fogott vele, „ha tavaly már így hírbe hoztak minket”. Bajnai jelezte: ha legközelebb meghívják, akkor „ott a helyem”.
Ismert, bizottsági forrásunk tavaly április 17-én tájékoztatta lapunkat arról, hogy José Manuel Barroso európai bizottsági elnök mellett Viviane Reding, a bizottság alelnöke is részt vesz a 2013-as angliai Bilderberg-találkozón. A részvételével kapcsolatosan feltett kérdésre Reding hivatala akkor azt állította, hogy meghívásáról lapunktól hallanak először. A konferencia után bizottsági forrásunk lapunkat arról tájékoztatta, hogy Viviane Reding a konferencia résztvevőit arról biztosította, mindent megtesz az idei országgyűlési választási eredmény legitimitásának gyengítése érdekében arra is hivatkozva, hogy Magyarországon a félelem légköre uralkodik, és a választók még a szavazófülkékben sem merik kifejezni akaratukat.
Az olasz származású tisztségviselő tegnap lapunknak azt mondta, országában is egyre többeket aggaszt, hogy a Bilderberg-konferenciát teljes titokban tartják azok, akik más esetekben a demokráciát és az átláthatóságot követelik. Honfitársa, Mario Borghezio európai parlamenti képviselő, az EP alapjogi bizottságának tagja korábban már a Bilderberg-jelenségről azt nyilatkozta, hogy az „minden olyan gonosz gyökere, amelyet Olaszországra szabadítottak”. Honfitársa, Alfonso Luigi Mara ügyvéd pedig azt követelte, a római államügyész vizsgálja ki a Bilderberg-csoportot bűncselekmény elkövetéséért azután, hogy 2011-ben a csoport svájci ülése Silvio Berlusconi leváltásával Mario Monti volt uniós biztos miniszterelnökségéhez vezetett. Mara beadványában utalt arra is, hogy az olasz alkotmány 18. cikkelye kifejezetten tiltja a titkos társaságok politikai tevékenységét.
2010-ben Willy Claes volt NATO-főtitkár és egykori Bilderberg-résztvevő bevallotta, hogy a találkozó meghívottjai döntéseket is hoznak.(forrás:MNO)

Valami bűzlik Dániában. Tán csak nem a Bilderberg-konferencia?

Az kizárt. Ott csupa nagyszerű, befolyásos ember találkozott. Miért is? Hát hogy szabadon beszélhessenek. Nem mintha amúgy ezek a kiváló, nagy hatalmú és roppant befolyásos emberek nem szabad országokból jöttek volna, ahol a jachtjukon, vagy az éttermükben, vagy a villájukban igazán úgy, arról és azzal beszélgethettek volna, akivel csak akarnak.

De mégis más az, ha egy évben egyszer Dániában találkozhatnak. Nem titkosan, ugyan! Ilyenkor nem is kötnek üzletet, nem állapodnak meg szerződésekről sem, ellenkezőleg, aki kiejti a száján azt a szót, hogy biznisz, mehet a nagyteremből ki a teraszra, míg le nem higgad. Mindezt Bajnai Gordontól tudjuk, aki részt vett az idei Bilderberg-találkozón. A riporter kérdéseire formásan semmitmondó válaszokat adott meglehetősen méltatlankodó hanghordozással, de végül is gázmaszkot is föltehetett volna a stúdióban, amely mögül kiintegetett volna, hogy nem hall semmit, ne szóljanak hozzá. De nem ezt tette, hanem nyilatkozott. Szabadon.
Akinek szúrja a szemét, hogy Bajnai Gordon a Bilderberg-találkozón megismerkedett Viviane Redinggel, gondoljon arra, hogy nincs semmi fontosabb, mint az emberi kapcsolatok. Reding asszony éppen ellibbent volna Bajnai mellett, de ő férfiasan elé állt, és ha nehezére esett is bevallania származási helyét, erőt vett magán, s szó szerint ezt mondta: „Én vagyok az, aki miatt önt megtámadták Magyarországon.” Reding asszony szeme könnybe lábadt, és kifejezte örömét, amiért ezt a remek embert végre megismerhette. A közös nevezőt azonnal megtalálhatták, mert Bajnai ettől kezdve azt sem tudta, milyen témák kerültek elő a találkozón.
Legalább annyit megtehetett volna, mielőtt idehaza nyilatkozik, hogy tájékozódik a világsajtóból, valójában miről is folyt a szó a szabadon titkos és titkosan szabad Bilderberg-konferencián. Akkor például megtudta volna, hogy állításával ellentétben Magyarország igenis szóba került, mégpedig az uniót fenyegető erősödő nacionalizmusok kapcsán és az európai parlamenti választásokon előretörő „populista euroszkeptikus” pártok említésekor, mert ott abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy együtt említettek minket Nagy-Britanniával és Görögországgal.
A sok nagyszerűséget egyáltalán nem zavarta, hogy a UKIP szélsőjobb, a görög Sziriza pedig szélsőbal, a Fidesz pedig egyik sem, hanem mérsékelt jobbközép. Ezért aztán nem is pártokat, hanem országokat emlegettek, meg populistáztak egy kicsit, hogy a lényeget – azt, hogy az Európai Unió a 24. órában van egy korszakos megújuláshoz – jól elmaszatolják. Bajnai lecsatlakozhatott volna Reding szoknyája mellől, és szót kérhetett volna, mondjuk elmondhatta volna, hogy a Fidesz nem szélsőséges és nem populista; hogy Magyarország éppen azok közt van, amely országban nem szélsőséges párt győzött, sem az országgyűlési, sem az EP-választásokon!
Csakhogy ennek elmondásához keményebb fickóra lett volna szükség. Meg aztán, ha Bajnairól feltételezhető lenne, hogy mindezt elmondja a Bilderberg résztvevőinek, hogy egyáltalán ki meri nyitni a pici száját, akkor nem őt hívják meg Magyarországról. Bizony azért hívták meg, mert a centrumhatalmak és az erős lobbik a periféria országait szeretik olyan könnyen kenhető és hamar elfogyasztható lekvárnak gondolni, mint amilyen magyarországi meghívottjuk volt. Ha pedig Bajnainak lenne igaza, miszerint őt csakis a sikeres válságkezelés miatt hívhatták meg, akkor idehaza nem bukott volna akkorát, mint egy krumpliszsák.
De mindegy, nekünk ez jó. Legalább tudjuk, hogy ebből az emberből sosem lehet magyar miniszterelnök.(forrás:MNO)

Egy évet kapott a mobiltolvaj rendőr

Előzmény (1)

Mobilt lopott a tömegoszlató rendőr

Egy év fogházra ítélték azt a rendőrt, aki 2006-os zavargások idején ellopta egy védekezésre képtelen férfi mobiltelefonját. Az ítélet végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztették.

Egy év fogházbünetésre ítélték első fokon azt a rendőrt, aki még 2006. október 23-án egy, a rendőrök által letepert, sérült és védekezésre képtelen férfi telefonját zsebre tette, majd eladta egyik kollégájának, írja a Magyar Nemzet. A fogházbüntetést két év próbaidőra felfüggesztették, de tízezer forint vagyonelkobzásra és további 18 500 forint kártérítésre ítélték. Ennél nagyobb összeget a sértett polgári jogi perben követelhet. A volt készenléti rendőrt eredetileg jogtalan elsajátítással vádolták, de ezt a vádat tavaly ejtették, miután kiderült, hogy a mobiltelefon értéke nem éri el a húszezer forintot.