"Szent István az Aporral szövetkezett ős hitvédőket egy véres harcz után legyőzvén, a székelyeket a keresztény vallás elfogadására szoritá; de Péter, Aba és András királyok trónfeletti viszálygásai alatt az őshithez ragaszkodók ujból felemelvén fejeiket, Bálványosban ujból füstölgött Hadúr tiltott oltára, mignem I. Béla azt fegyveres erővel véglegesen le nem dönté*).
Az ős valláshoz annyi szivósággal ragaszkodó Aporok kersztyénné lételét regényes szinben adják elő. Ugyanis a Bálványos várában lakó Apor István, Sándornak fia beleszeretett a hatalmas Mikének egyetlen bájos és dúsgazdag leányába. A leány is osztá szerelmét, de a tutorok e viszonyt, s a szerelmesek egyesülését ellenezték éppen azért, mert a levente pogány volt. István keblében a hit, a lelki meggyőződésnek a szerelemmel való küzdelme a legiszonyubb harczot vívta, kétségbeesetten tépelődött sötét rengetegjeinél is sötétebb fájdalmában; már el is indult a Büdös barlangnak halálos üregébe, hogy véget vessen gyászos életének, midőn Hadúr papja, a nagy tiszteletben álló jós, azon tanácsával, hogy rabolja el a leányt, bátor lovagként visszatérité.
István követte a szive szerinti tanácsot, két fitestvére s néhány hű fegyveresével átöltözködve, lement a torjai vásárra, hol midőn Mike bájos leánya anyja a s több leánytársával az egyházból jönne ki, elragadta s gyors paripájára emelve, kedves terhével sebesen robogott erős vára felé. Azonban a leányvesztett anyának jajveszéklésére a vásáros nép fegyvert ragadva rohant a merész nőrabló után, de ott állott Istvánnak legifjabb testvére feltartóztatni a boszus népet. Elszánt harcz fejlődött ki, melyben a győztes nép a fiatal Apor elejtésével folytatta üldözését. Már-már nyomában voltak a kettős terhével lassabban haladó ménnek, midőn az erdő végső kanyarulatánál a középső testvér tartá fel őket a vár csatlósaival. Az elszánt védelmezőket itt is legyőzte a nép, a második testvér is elbukott, de ezalatt István várába ért.
Nyugton azonban itt sem lehetett, mert a leányát vesztett anyától és a papoktól feltüzelt nép ostrom alá vette a várat, de nem volt, a ki azt védje, mert István testvérei s a harcznokok elhullottak már s az ellenállást, mit a várban maradt öregek kifejthetének, hamar megtörte a nép dühe. Már a kapu betörve s a nép az udvaron van, midőn István a vár zömtornyába vonulva, egymaga akarta védni azt.
A nő, kinek keblében a gyermeki érzet és a szerelem harcza dúlt, esdve kérte, hogy legyen keresztyénné, akkor aztán anyja átok helyett áldást adand frigyökre s mindketten mentve lesznek. De István őseinek hitét elhagyni nem volt hajlandó. Végre is alkudozásba bocsátkoztak s a leány szivható kérelmének azon eredménye lett, hogy István beleegyezését adta arra, miszerint születendő gyermekei megkereszteltessenek. Az anya, papok és nép is megnyugodtak ebben, s az ostromlóhad násznéppé változva, fényes menyegzőt tartott."
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

 

"E vár Bálványhegyi várnak is hivatik, mivel hagyomány szerint ott bálványoknak áldoztak. S nem is lehetetlen, hogy az összefüggésben volt az ősök vallásához oly szilárdan ragaszkodó Aporoknak torjai határon lévő Bálványos várával, és hogy az szintén az ős szittya vallásnak volt egyik utolsó menhelye, hol a mindinkább tért foglaló keresztyén hit ellen védte magát.*) Mindenesetre bár melyik nép építette is az e vonalon lévő sor-erődöt, az hatalmas és hadtanilag kifejlett nép volt, mely a tusnádi hegyszorosnak jelentőségét felfogni és méltányolni tudta; azért látjuk Bodoknál, sőt Sz.-Györgynél is az Őrkőtől kezdve egy hosszú sorát a váraknak (bodoki, Kincsás, oltszemi Mikóvár, Vápa vára, Sólyomkő vára), melyek nemcsak hogy láttani egybeköttetésben voltak egymással, hanem a tárgyalásunk alatti csíki Bálványos vár által egybeköttetésben álltak Csíkszék azon várlánczolatával, mely, miként e munka II. kötetében felfejtetett, a Hargita alján egész Szent-Domokosig sorakozott.

Ezen fővársorozatnak még más mellék ágazatai voltak, mint a Bálványos, Torja vára, túl Perkő, Csomortány és Almás vára, alább Kovászna, Szacsva, Kis-Borosnyó, Lisznyó és Bikkfalva határán található várak (ezekről a maga helyén), melyek az egész bel Székelyföldet behálózták. E várhálózat középpontját a csíki vár képezte, mint legmagasabban fekvő, legjelentékenyebb, legmesszebb látszó fővár...

A csíki Bálványos várnak nagy kiterjedésű beltere sűrű fenyves erdővel van benőve; ezeknek árnyas lugasai alatt berkenye, mogyorófa s nagy málnatelepek képeznek sok helytt áthatolhatatlan sűrű tömkeleget. A beltér közepe táján egy bővizü forrás is buzog, honnan közeledtünkre nagy csapat mogyoróstyúk (császár madár) reppent fel, sőt egy ott ácsorgó medvét is felriasztottunk kényelmes magányából. Ő medvesége az alkalmatlankodásért neheztelni látszott ránk, mert mormogva törtetett át a sűrűségen, s mi csak a víz iszapjába benyomódott talpacskáinak méregettük meg az ő nagyságára következtető perifériáját.

A tető be lévén fával nőve, ezek elzárták az innen élvezni reménylett kilátást; egyes tisztásokról azonban még is itt-ott szép tájrészletecskéket láthatánk. Így déli ponkjáról szép letekintés nyílt a tusnádi fürdőre és az Olt átfogyózta szorosra, délkeleti karajáról a Büdös és Sz.-Anna tó hegyeire. De mindezeket túlszárnyalta az északnyugati oldalnak tisztásáról feltáruló kilátása. E ponton nagy tömeg trachyt-szikla van felhalmozva, festői rendetlenségben összevissza hányva, mintha az Olymp ellen fellázadt titánok gyűjtötték volna össze."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

 

Rabsonné Legendája

Valamikor nagyon régen élt egy Rabsonné nevezetű tündérkirálynő, aki, nos, nem éppen lágy szívéről és harmattiszta lelkérol volt híres. Rabsonné testvére volt két másik tündérnek, Firtosnak és Tartodnak.

Ők már megállapodtak, várat építettek, saját birodalmuk volt, így hát Rabsonné is úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy ő is letelepedjen.

Bebarangolta a környéket, amíg rá nem lelt az Égetvésznek hátamegett húzódó magas és szeszélyes alakzatokat utánzó sziklacsoportra. Nagyon megtetszett neki a hely. Jó kilátás nyílt innen mindenfelé, s ha éppen a testvéreinek akart hírül adni valamit, csak tüzet kellett gyújtania, mert mindkét várra igen jó rálátása volt sasfészkéből.

Rabsonnénak volt egy buvös kakasa és macskája, velük hordatta fel az építőanyagot a hegy tetejére tündérei pedig felépítették a várat..

Igen ám, de a várhoz út is kellett. Gondolt egyet és magához hívatta az ördögöt, és arra kérte, hogy csináljon neki egy buvös utat. Sokáig alkudozott az ördöggel, míg végül megegyeztek, hogy Rabsonné az útért fizet egy hegy aranyat és egy völgy ezüstöt.

Ezután az ördög egyetlen éjszaka alatt el is készítette az utat és ment a fizetségéért. De Rabsonné azt mondta, hogy időre van szüksége, míg beköltözik teljesen a várba, hisz minden vagyona Tündérországban van még, és arról is meg akar győződni, hogy az ördög valóban bűvös utat épített-e neki.

Az ördög belenyugodott, hogy várnia kell a fizetségre és hazament. Rabsonné pedig befogatott színarany hintajába. Amikor éppen készült felülni, meghallotta, amint Kolozsváron elsőt harangoznak és így szólt kocsisához:
- Nos, kocsis, csapj a lovak közé, mert szeretnék harmadik harangszóra Kolozsváron lenni. Nem akarok a miséről lekésni.

A kocsis megcsóválta a fejét, de azért a csodás táltosok közé suhintott az ostorával.

A lovak, mint a szélvész repültek a bűvös úton, s mire Kolozsváron harmadjára kondult meg a harang, Rabsonné kocsija a templom előtt állt.

Miközben Rabsonné a templomban a misét hallgatta, otthon maradt tündérei, akik a vártól nyugatra, a Barátság tető alatt, Bodza-vápában egy barlangban laktak, az éjszakai mulatozás fáradalmait pihenték ki.

Egyikük kinézett a barlangból és meglátott egy pásztort. Szólt a többieknek, majd odalibbent a pásztorhoz..
- Jó napot bátyámuram ? köszöntötte a tündér a pásztort.
- Neked is kisasszonyka ? felelte a pásztor, majd megkérdezte ? , ugyan mit keres itt egy ilyen fiatal és szépséges kisasszonyka egyedül idekünn?
- Ó, nem vagyok egyedül ? nevetett fel a tündér. ? Itt lakom a testvéreimmel, nem messze innen. Mikor megláttuk kigyelmedet, gondoltuk, meghívjuk hajlékunkba, hogy megpihenjen és szomját oltsa.
- Hát, köszönettel elfogadom ? felelte a pásztor felcsillanó szemmel. ? Ma bizony nagyon melegen pirít a nap.

A tündér a barlangba vezette a pásztort, akinek szeme-szája tátva maradt a csodálkozástól, látva a fényes pompát, a sok szép leányzót és a rengeteg drágakövet, aranyat.

Rögtön tudta, hogy csak Rabsonné tündérei lehetnek. A tündérek körbevezették a pásztort hajlékukban, megmutattak neki minden szobát, termet, megvendégelték a legfinomabb falatokkal, a legzamatosabb borral. Három napon át táncoltak, muzsikáltak neki és enyelegtek vele. Mikor a tündérek ráuntak a mulatságra, a pásztor kalapját megtöltötték arannyal, drágakövekkel és útjára engedték. A pásztor kiérve a barlangból megtorpant.

Gondolt egyet, és kalapjából a kincset egy bokor tövébe borította, majd visszatért a barlangba, de legnagyobb csalódására eltűntek a tündérek a pompával, kincsekkel egyetemben, csak a hideg, sötét falak meredtek rá.

S bár bánkódott, megvigasztalta a tudat, hogy kinn a bokor tövében azért vár rá egy kalapnyi kincs, amiből vehet néhány jószágot, egy takaros kis házat, meg egy darab földecskét. ment hát vissza, hogy szedje össze, de bíz hiába kereste kincseit, helyette egy kalapnyi jófajta szenet talált.Éktelen haragra gerjedt a pásztor, hogy a tündérek ilyen csúful rászedték, de nem volt mit tennie. Így lógó orral tért vissza a nyájhoz. Eképpen múlatták idejüket a tündérek, ha éppen nem úrnőjüket kísérték valahová.

Tordáról hazatértükben Rabsonné kocsisa leejtette a kalapját. Le akart érte szálni, de Rabsonné rászólt:
- Hiába szállsz le, mert a kalap már öt éra járóföldre maradt el.

Ahogy telt az idő, az ördög egyre türelmetlenebb lett. Egyre csak követelte fizetségét, de Rabsonné mindig újabb haladékot kérve, hitegette az ördögöt, s közben vígan kocsikázott a bűvös úton.

De biza egyszer az ördög megelégelte a dolgot, elment újra Rabsonnéhoz és követelte, hogy márpedig most ot azonnal fizessék ki. Rabsonné, látva hogy nincs több kibúvó, összehajtá kecses, hófehér újjait, és arra egy aranyat, tenyerébe pedig egy ezüst tallért téve, ezt mondta az ördögnek:
- Íme, itt van egy hegy arany és egy völgy ezüst.

Hej, erre aztán nagyon mérges lett az ördög, hogy ily csúfosan rászedték. Dühében a bűvös utat, amit egyetlen éjszaka épített fel, egyetlen perc alatt lerombolta és eltűnt örökre.

Bálványosvár Legendája

Bálványosfürdőn, a Kézdivásárhely felé vezető úttól balra, a Suvadás-patak, a Várpatak és Bálványos-patak által körülvéve, festői környezetben, egy gúla alakú sziklán láthatók Bálványosvár romjai.

Valamikor rabonbánok lakták, ezek leszármazottai voltak a híres történelmi Apor-család tagjai. A vár évszázadokon keresztül igen erősnek, bevehetetlennek bizonyult, a tatárok sem tudták elfoglalni, egész a labancok ostromáig. Ekkor Bálványosvár elesett.

A vár ifjú ura, Apor István egy vásárban meglátta a Mike család egyetlen, szépséges és igen gazdag lányát, Imolát, akit azonnal megszeretett. A lány is viszonozta István szerelmét, de mindkettőjük bánatára igen nagy akadályt jelentett, hogy az ifjú Apor pogány volt, ezért a frigyből egyelőre nem lehetett semmi. Búsult, sírdogált Imola, emésztette magát, szenvedett a beteljesületlen szerelemtől István is. Végső elkeseredésében elindult a Büdös-barlang kénes, halálos üregébe, hogy véget vessen szomorú életének. Útközben találkozott egy híres jövendőmondó pappal, aki megtudván István bánatának az okát, megvigasztalta. Azt tanácsolta, hogy rabolja el a lányt, s akkor majd minden jóra fordul. István megfogadta a pap tanácsát, lesben állt vasárnap a templom mellett, s amikor Imola kijött a miséről, a nyergébe kapta és elvágtatott vele Bálványos várába. Lett aztán ebből nagy ribillió. Mikéné szétordibálta a lesújtó eseményt, s a felbujtott nép megostromolta a várat, hogy a lányt kiszabadítsa. A harcban elesett Istvánnak két testvére, sok katona, s a népből is sokan, de a várat nem tudták tartani. Az ostromlók már a kaput is betörték, s kezdett a helyzet tragikussá válni. Imola kétségbeesve kérlelte Istvánt, hogy legyen keresztény, mert akkor megszűnik az ostrom és a szülei is beleegyeznek a házasságba, de az ifjú vitéz őseinek hitét nem volt hajlandó elhagyni. Megígérte viszont, hogy leendő gyermekeit megkereszteli. Imola ennek nagyon megörvendett, így már nem volt semmi akadálya egybekelésüknek, de ekkor váratlan dolog történt. A várban tündérek laktak, akik éjszakánként kakasszóig dolgozva építették fel a várat, s hallva Apor István ígéretét , szörnyű haragra gerjedtek, megátkozták a várat, s az azonnal összeomlott. A nagy zúgásban, morajlásban Imola csengő hangon imádkozni kezdett: Uram Isten, Uram Jézus, ne hagyj el, segíts meg! István is az Istenhez fohászkodott, és az Isten meghallgatta imájukat. Amikor minden elcsendesedett, az ifjú pár sértetlenül állt a romok között. Örömükben fényes lakodalmat tartottak. István betartotta szavát, s Imola, az anyja, a papok és a nép örömére a gyermekeit mind megkeresztelte. Más változat szerint István még aznap maga is megkeresztelkedett. A pogány tündérek a várból örökre eltűntek.(forás:Erdélyi Legendák. - Mindenkilapja)

---

Wass Albert: A bujdosó imája

• 

Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.

Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.

Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.

Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.

Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.

Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.

Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.

Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.

Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.

És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.

S ha mindeneket szépen
elrendeztél eképpen:
a népek közt, Uram,
nekem is van egy népem.

Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.

Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.

Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.

Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.

Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol nem voltak.

Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!

Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.

Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.

Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.

S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.

A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nékem is
egy csöndes menedéket.

Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.

Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ…

Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.

Bajorerdő, 1947.

Bálványos vár

Részletek

Látogatás

4995

Értékelés

Gyűjtötte

Benedek Elek

Könyv címe

Magyar mese- és mondavilág 1. kötet

Akár hiszitek, akár nem: tündérek építették Bálványos várát. De az olyan régen volt, hogy akkor a kövek még meg sem voltak keményedve. A tündérek sem olyan kicsikék voltak ám, mint most a fenérnépek: ha sietős volt az útjok, egyben átalléptek egész megyéket, s ha jókedvük kerekedett, fölszedték kötényükbe a szántó-vető embereket, s úgy játszadoztak velük. No, jó magasra is építették a várat: Bálványos-hegy tetős-tetejébe. Egy tündér a hegy tetején állott, tizenkettő lent a Bálványos-patakban, s úgy adogatták fel neki a követ. Reggel kezdették, s este, mikor felsütött a hold, felragyogtak a csillagok, kész volt a vár. Hát, éppen amikor készen voltak, vágtat föl a patakon egy vitéz, utána a katonái. Kérdik a tündérek: - Hová szaladsz, fiam? Talán bizony kerget valaki? Mondja a vitéz nagy búsan: - Senki sem kerget, de még sincs maradásunk. Nem nézhetik vérünkből való véreink, hogy a nap, hold s a csillagok a mi isteneink. Erővel azt akarják, hogy mi is megkeresztelkedjünk. - Hát te ki vagy, fiam? - kérdé a tündérek királynéja. Felel a vitéz: - Apor az én nevem. Első voltam eddig az én népeim közt, most utolsó vagyok. Volt fényes palotám, aranyam, ezüstöm, mostan semmim sincsen. - Ne búsulj! - mondá a tündérek királynéja. - Látod-e ezt a várat a hegy tetején? Ezt ma építettük játékból. Ez jó lesz neked s az embereidnek. Itt imádhatjátok a napot, holdat s a fényes csillagokat. Valameddig megmaradtok a pogány hiten, ember ezt a várat be nem veszi, le nem rombolja. Áll ez a vár, míg a világ s még két nap. Apor vitéz meg sem köszönhette a tündérkirályné ajándékát, csak hallotta, hogy nagy surrogással-burrogással elszállottak a tündérek, s eltűntek a sűrű rengetegben. Még az este fölment a várba Apor vitéz az embereivel. No, itt csakugyan nem félhettek senki ember fiától. Ide nem jő látatlanul ellenség. Hiszen jöhettek látva is, látatlanul is; csak a Bálványos patakáig jöhettek, onnét szépen vissza is fordulhattak. Ha nekiindultak a hegynek, elhagyta az erejük csudálatos módon, közelébe sem juthattak Bálványos várának: megvarázsolták a tündérek. Telt-múlt az idő, már Apor vitéz is meghalt régen, de a Bálványos vár állott erősen. Megvédték a tündérek ég haragjától, gonosz emberek szándékától, mert Apornak a fiai is tartották a pogány hitet. Három fia maradt Apornak: egyik szebb, dalibb, vitézebb a másnál. Ez a három fiú egész nap az erdőben vadászott, s amíg apjuk élt, nem is láttak falut. De egyszer a legkisebb vadászás közben félrecsatangolt, s míg az idősebbek vadat űztek, ő betévedt Torjára. Itt lakott az apja, míg a népek keresztény hitre nem tértek. Megtetszett a fiúnak a szép falu, s ment utcáról utcára. Hát amint megy, meglát egy háznak az ablakában egy szépséges szép leányt. De olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Nagyot nyilallik a fiú szíve, s gondolja magában: egy életem, egy halálom, bemegyek hozzája. Bemegy a házba, köszönti a leányt. - Ki vagy te, mi vagy te? - kérdezi a leány. - Ne ijedj meg tőlem - mondá a fiú -, Apor fia vagyok. - No, akkor fuss innét, ha életed kedves! Az én anyám Miké Andrásné, s nem tűr pogányt a házában. Ahol, jön is már az édesanyám. - Hát te mit keressz itt, te pogány fattyú?! - kiáltott Mikéné. - Megismerlek az arcodról: Apor sarjadék vagy. Mondá a fiú: - Adja nekem a leányát, Mikéné asszony, meg is megbecsülöm, tenyeremen hordom. - De biz' az én leányomat ne hordja tenyerén egy Krisztus-tagadó, hallod-e! Térj a keresztény hitre, s akkor viheted a leányomat. - Csak azt ne kívánja, édes nénémasszony, kívánjon akármit! - esengett a fiú. - Nem kívánok én semmi egyebet. - Megölöm az ikafalvi emberölő sárkányt. - Tőlem megölheted. Légy keresztény! - Megölöm az ojtozi óriást. - Tőlem megölheted. Légy keresztény, addig az én leányomat meg nem kapod! "Jól van - gondolta a fiú -, ha nem adod szépen, majd viszem erővel." Elment haza, s otthon elmondta a bátyjainak, hogy mi történt vele. Egyszeriben elhatározták, hogy vasárnap, mikor jön ki a templomból a leány, elrabolják. Úgy is tettek. Lóra kaptak, s meg sem állottak a torjai templomig. Ott meghúzódtak a templom ajtaja megett, s mikor jött ki a szép Mike Ilona, a legkisebb Apor fiú felkapta a nyeregbe, s - uzsgyi neki, vesd el magad! - elvágtatott vele. A két bátyja utána, s verték vissza a népet, hogy közre ne vehessék az öccsüket. No, hanem Mikéné sem volt olyan tedd el s elé se vedd asszony. Lóra ült maga is, lóra az emberei is, s neki a Bálványos várnak! Felkiáltott a várba: - Add vissza a leányomat, te Krisztus-tagadó! Lekiáltott az Apor fiú: - Vegye vissza, ha tudja! - Elseprem a váradat, te Krisztus-tagadó! - Próbálja meg! - kiáltott le Apor. - No, várj csak! - fenyegetődzött az asszony, s akkora sereget gyűjtött a vár ellen, hogy a föld is rengett alatta. De hiába: közelébe sem fértek a várnak. Aközben szép Miké Ilona sírdogált éjjel-nappal, könnye el nem apadt. Fájt ez az Apor fiúnak, mert szerette erősen Mike Ilonát. - Ugye, nem szeretsz? - kérdezte a leánytól. - Szeretlek, szeretlek, csak térj a keresztény hitre! Mondta a fiú: - Megtenném azt is teéretted, de megesküdtem apámnak, hogy a pogány hiten maradok. De hallod-e, Ilona, ha gyermekünk lesz, azt megkereszteltetem! Hej, megörült ennek Ilona. Egyszeriben küldötte az inasát az édesanyjához, ne epessze magát többé, ha gyermekük lesz, azt keresztvízre tartják. Ezen aztán megnyugodott Mikéné is. De bezzeg megharagudtak a tündérek! Egyszerre csak megindult a föld, s ledőlt a vár tornya; megint mozdult egyet, s bedőlt a vár kapuja. Nagy, erős fergeteg kerekedett, zúgott az ég, rengett a föld. Szaladott, ki merre látott. Csak Ilona nem szaladt, s az ura. Megfogta a kezét az urának, s mondta neki: - Ne félj, térdepelj le, imádkozz utánam! - Ó, édes Jézusom, ne hagyj el! - imádkozott Ilonka. Mondta Apor is: - Ó, édes Jézusom, ne hagyj el! S hát lássatok csudát, nem zúgott az ég, nem rengett a föld. Összedűlt a vár, csak egy fala maradt meg, de Ilona s az ura kikerülték a tündérek haragját. Visszamentek mind Torjára, s még aznap megkeresztelkedtek...

Bálványos vár legendája

Bálványos vár legendája

Bálványosfürdőn, a Kézdivásárhely felé vezető úttól balra, a Suvadás-patak, a Várpatak és Bálványos-patak által körülvéve, festői környezetben, egy gúla alakú sziklán láthatók Bálványosvár romjai.
Valamikor rabonbánok lakták, ezek leszármazottai voltak a híres történelmi Apor-család tagjai. A vár évszázadokon keresztül igen erősnek, bevehetetlennek bizonyult, a tatárok sem tudták elfoglalni, egész a labancok ostromáig. Ekkor Bálványosvár elesett.
A vár ifjú ura, Apor István egy vásárban meglátta a Mike család egyetlen, szépséges és igen gazdag lányát, Imolát, akit azonnal megszeretett. A lány is viszonozta István szerelmét, de mindkettőjük bánatára igen nagy akadályt jelentett, hogy az ifjú Apor pogány volt, ezért a frigyből egyelőre nem lehetett semmi. Búsult, sírdogált Imola, emésztette magát, szenvedett a beteljesületlen szerelemtől István is. Végső elkeseredésében elindult a Büdös-barlang kénes, halálos üregébe, hogy véget vessen szomorú életének. Útközben találkozott egy híres jövendőmondó pappal, aki megtudván István bánatának az okát, megvigasztalta. Azt tanácsolta, hogy rabolja el a lányt, s akkor majd minden jóra fordul. István megfogadta a pap tanácsát, lesben állt vasárnap a templom mellett, s amikor Imola kijött a miséről, a nyergébe kapta és elvágtatott vele Bálványos várába. Lett aztán ebből nagy ribillió. Mikéné szétordibálta a lesújtó eseményt, s a felbujtott nép megostromolta a várat, hogy a lányt kiszabadítsa. A harcban elesett Istvánnak két testvére, sok katona, s a népből is sokan, de a várat nem tudták tartani. Az ostromlók már a kaput is betörték, s kezdett a helyzet tragikussá válni. Imola kétségbeesve kérlelte Istvánt, hogy legyen keresztény, mert akkor megszűnik az ostrom és a szülei is beleegyeznek a házasságba, de az ifjú vitéz őseinek hitét nem volt hajlandó elhagyni. Megígérte viszont, hogy leendő gyermekeit megkereszteli. Imola ennek nagyon megörvendett, így már nem volt semmi akadálya egybekelésüknek, de ekkor váratlan dolog történt. A várban tündérek laktak, akik éjszakánként kakasszóig dolgozva építették fel a várat, s hallva Apor István ígéretét, szörnyű haragra gerjedtek, megátkozták a várat, s az azonnal összeomlott. A nagy zúgásban, morajlásban Imola csengő hangon imádkozni kezdett: Uram Isten, Uram Jézus, ne hagyj el, segíts meg! István is az Istenhez fohászkodott, és az Isten meghallgatta imájukat. Amikor minden elcsendesedett, az ifjú pár sértetlenül állt a romok között. Örömükben fényes lakodalmat tartottak. István betartotta szavát, s Imola, az anyja, a papok és a nép örömére a gyermekeit mind megkeresztelte. Más változat szerint István még aznap maga is megkeresztelkedett. A pogány tündérek a várból örökre eltűntek.

A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig

Karácsonyi, János (1900) A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.

	Text (1. köt. - X, 464 p., 4 t.) MTA_Konyvek_200826_1_000871493.pdf Download (205MB) | Előzetes bemutató
	Text (2. köt. - 500 p.) MTA_Konyvek_200826_2_000871495.pdf Download (220MB) | Előzetes bemutató
	Text (3/1. köt. - 254 p.) MTA_Konyvek_200826_3_000871497.pdf Download (98MB) | Előzetes bemutató
	Text (3/2. köt. - 175 p., 8 t.) MTA_Konyvek_200826_4_000871499.pdf Download (78MB) | Előzetes bemutató

Hivatalos URL: http://opac.mtak.hu/F?func=direct&local_base=MTA01...

Tétel típus:	Könyv
Szabad kulcsszavak:	MTA KIK raktári szám: NC-101.463, 200.826
Szakterület(ek):	D History General and Old World / történelem > D0 History (General) / történelem általában D History General and Old World / történelem > DN Middle Europe / Közép-Európa > DN1 Hungary / Magyarország
SWORD Depositor:	ALEPH SWORD
Feltöltő:	ALEPH SWORD
Elhelyezés dátuma:	16 Júni 2017 07:21
Utolsó változtatás:	12 Júli 2017 15:09
URI:	http://real-eod.mtak.hu/id/eprint/4120

Hogyan lett Szent István koronája a magyar szent korona felső részévé

Karácsonyi, János (1907) Hogyan lett Szent István koronája a magyar szent korona felső részévé. Értekezések a történeti tudományok köréből (21. 6). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.

Text B3392106.pdf Download (1MB) | Előzetes bemutató

Tétel típus:	Könyv
Szakterület(ek):	C Auxiliary Sciences of History / történeti segédtudományok > CT Biography / életrajz D History General and Old World / történelem > D0 History (General) / történelem általában
Feltöltő:	Bálint Eszter
Elhelyezés dátuma:	25 Aug 2014 11:38
Utolsó változtatás:	06 Okt 2014 09:29
URI:	http://real-eod.mtak.hu/id/eprint/1124

Bálványosvár és a nagypolitika (1456–1463). A Várdai és a losonci ...

https://eme.ro/handle/10598/25750

Oldal lefordítása

Írta: G Hegyi - ‎2005

Bálványosvár és a nagypolitika (1456–1463). A Várdai és a losonci Dezsőfi család küzdelme a bálványosi uradalomért. Hegyi, Géza.

[PDF]

Erdélyi Múzeum - 67. kötet 2005. 3-4. füzet

epa.oszk.hu/00900/00979/00307/pdf/007.pdf

valamint morva őrgróf, a Belső-Szolnok vármegyében fekvő Bálványosvárat és a hozzá tarto- .... BÁLVÁNYOSVÁR ÉS A NAGYPOLITIKA (1456–1463). 107.

Bálványos vár

"Szent István az Aporral szövetkezett ős hitvédőket egy véres harcz után legyőzvén, a székelyeket a keresztény vallás elfogadására szoritá; de Péter, Aba és András királyok trónfeletti viszálygásai alatt az őshithez ragaszkodók ujból felemelvén fejeiket, Bálványosban ujból füstölgött Hadúr tiltott oltára, mignem I. Béla azt fegyveres erővel véglegesen le nem dönté*).
Az ős valláshoz annyi szivósággal ragaszkodó Aporok kersztyénné lételét regényes szinben adják elő. Ugyanis a Bálványos várában lakó Apor István, Sándornak fia beleszeretett a hatalmas Mikének egyetlen bájos és dúsgazdag leányába. A leány is osztá szerelmét, de a tutorok e viszonyt, s a szerelmesek egyesülését ellenezték éppen azért, mert a levente pogány volt. István keblében a hit, a lelki meggyőződésnek a szerelemmel való küzdelme a legiszonyubb harczot vívta, kétségbeesetten tépelődött sötét rengetegjeinél is sötétebb fájdalmában; már el is indult a Büdös barlangnak halálos üregébe, hogy véget vessen gyászos életének, midőn Hadúr papja, a nagy tiszteletben álló jós, azon tanácsával, hogy rabolja el a leányt, bátor lovagként visszatérité.
István követte a szive szerinti tanácsot, két fitestvére s néhány hű fegyveresével átöltözködve, lement a torjai vásárra, hol midőn Mike bájos leánya anyja a s több leánytársával az egyházból jönne ki, elragadta s gyors paripájára emelve, kedves terhével sebesen robogott erős vára felé. Azonban a leányvesztett anyának jajveszéklésére a vásáros nép fegyvert ragadva rohant a merész nőrabló után, de ott állott Istvánnak legifjabb testvére feltartóztatni a boszus népet. Elszánt harcz fejlődött ki, melyben a győztes nép a fiatal Apor elejtésével folytatta üldözését. Már-már nyomában voltak a kettős terhével lassabban haladó ménnek, midőn az erdő végső kanyarulatánál a középső testvér tartá fel őket a vár csatlósaival. Az elszánt védelmezőket itt is legyőzte a nép, a második testvér is elbukott, de ezalatt István várába ért.
Nyugton azonban itt sem lehetett, mert a leányát vesztett anyától és a papoktól feltüzelt nép ostrom alá vette a várat, de nem volt, a ki azt védje, mert István testvérei s a harcznokok elhullottak már s az ellenállást, mit a várban maradt öregek kifejthetének, hamar megtörte a nép dühe. Már a kapu betörve s a nép az udvaron van, midőn István a vár zömtornyába vonulva, egymaga akarta védni azt.
A nő, kinek keblében a gyermeki érzet és a szerelem harcza dúlt, esdve kérte, hogy legyen keresztyénné, akkor aztán anyja átok helyett áldást adand frigyökre s mindketten mentve lesznek. De István őseinek hitét elhagyni nem volt hajlandó. Végre is alkudozásba bocsátkoztak s a leány szivható kérelmének azon eredménye lett, hogy István beleegyezését adta arra, miszerint születendő gyermekei megkereszteltessenek. Az anya, papok és nép is megnyugodtak ebben, s az ostromlóhad násznéppé változva, fényes menyegzőt tartott."
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

Bálványos vár

kétségbe vonják az általunk ismert hitrendszereket,.

[PDF]

Az alkimista

www.18pedagogia.hu/sites/default/files/node/attachments/az-alkimista.pdf

Paulo Coelho internetes oldalának címe: ... nyelvezetű alkímiai kézikönyvek ígértek. .... Az alkimista kezébe vett egy könyvet, amit a karaván egyik utasa hozott.

Döntő bizonyíték

https://heted76ar.hu/gallery/dontobizonyitek.pdf