A tévészékházat védő rendőr elismerte, megverték őket a tüntetők
“Megvertek
bennünket” – ismerte el a televízió székházának 2006-os ostromában
részt vett alezredes csütörtökön, a rendőri vezetők perén a Fővárosi
Törvényszéken. Vallomásából az is kiderült, hogy az akció parancsnoka
néhány hónappal az események után azt közölte a tanúval, „nagyon
sajnálja ami történt, de ő lefagyott, ledermedt” a káoszban.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Újabb, a székház védelmében résztvevő
rendőr tanúk meghallgatásával folytatódott csütörtökön a Bene László,
Gergényi Péter, Dobozi József és vádlott társaik pere a Fővárosi
Törvényszéken. Jancsó Gábor alezredes több korábbi tanúhoz hasonlóan a
tévészékház megtámadásakor felfokozott hangulatról, káoszról, égő
autókról, felgyújtott főkapuról, valamint hiányos és rossz minőségű
felszerelésről számolt be. A tanú elmondta, akkoriban a BRFK biztosítási
osztályának az előadója volt és 2006. szeptember 18-án telefonon,
otthonában értesítették, hogy be kell mennie a rendkívüli helyzet miatt.
A Parlamenthez érve felhívta Mittó Gábort, akkori közvetlen
parancsnokát és tájékoztatta megérkezéséről. A tanú arról számolt be a
törvényszék előtt, hogy a Kossuth téren azt az utasítást kapta, hogy
két, addigra már egyesített csapaterőt vezessen fel a televízió
főbejáratához. Jancsó azonban arra nem emlékezett, hogy melyik
csapatszolgálati egységgel kellett találkoznia, sőt azt sem tudta
megmondani, hogy vezetői, esetleg összekötői minőségben kellett
találkoznia a rábízott századdal. Erre csak a tárgyalás későbbi
szakaszában derült fény. Arról sem volt tudomása a tanúnak, hogy ki a
helyszín parancsnoka. Amikor megérkeztek, még a Szabadság tér felől
tudtak felvonulni, csupán kisebb inzultusok és dobálások érték őket.
A tüntetők nem riadtak volna vissza a legsúlyosabb bűncselekményektől sem
Később felerősödött a rendőrökkel
szembeni agresszió, amelynek következménye az épületbe való beszorulásuk
lett. A tanú ekkor találkozott először és utoljára Mittó Gábor
negyedrendű vádlottal, aki Giber László társaságában éppen rádión
beszélt. A tanú nem tudott arra válaszolni, hogy Mittó milyen beosztást
láthatott el, vele sem Giber, sem a negyedrendű vádlott nem közölte,
hogy ki a biztosítási helyszín parancsnoka. A tanú csak
valószínűsítette, hogy a feladatot Mittó láthatta el. Jancsó alezredes
szintén nem tudta a tárgyaláson felidézni, hogy Mittó Gábor határozott-e
meg feladatot számára, ahogy azt sem, hogy ki irányította a védekezést.
„Giber adott instrukciókat, próbálta koordinálni a dolgokat” – mondta a
tanú. Az alezredes szerint azért adták fel a Magyar Televízió
főbejáratának védelmét, mert a bent lévő állomány felszerelése nem volt
megfelelő, égett a főkapu és hatalmas füst volt. A korábban
meghallgatottakhoz hasonlóan Jancsó is életveszélyben érezte magát. Azt
azonban a bíró többszöri kérdésére sem tudta megmondani, hogy a
kivonulás kinek a parancsára történt. A tanúnak annyi rémlett, hogy
szóban adta ki valaki ezt a parancsot. „Elhangzik élő szóban valakitől,
hogy adják fel a székházat, azonban ez mintha nem egyezne meg az
előjárói parancsnokának a feladat meghatározásával” – utalt a hadbíró
arra, hogy a székház védelmét szabták a tanú feladatául a felettesei.
Jancsó szerint viszont nem volt arra mód és lehetőség, hogy
ellenőrizzék, a vezetői ponton is jóváhagyták-e a kivonulást. A tanú
bírói kérdésre azt is elmondta, hogy nem látott olyat az épületben,
amikor több magas rangú tiszt egyeztetett volna bármiről is, de ez az
ottani állapotok miatt nem is volt elvárható. Arra a kérdésre, hogy
életszerű volt-e – a parancsnoki feladatok ellátására nem kinevezett
Gibertől, hogy utasításokat adott, az alezredes úgy válaszolt: „az egész
helyzet nem volt életszerű” akkor éjszaka, de ő követte a százados
parancsait. A tanú a tömeg támadásában látott szervezettséget, akik
szerinte „nem riadtak vissza a legsúlyosabb bűncselekményektől sem”.
A századost egy időre elhagyta az egysége
Egy másik tanú, Pregun Kálmán alezredes,
a székház védelmébe szintén elsőként bekapcsolódó Pest megyei század
vezetője volt. Pregun elmondta, amikor 18-án azt a feladatot kapta, hogy
századával együtt be kell vonulniuk, még nem voltak arról információi,
hogy ennek mi az oka. Az alezredes abban a tudatban volt, hogy képzési,
oktatási feladata lesz a századának. Még a kora esti órákban is arról
tájékoztatták, hogy „részükre nincs feladat”, „pihenhetnek,
zuhanyozhatnak, tévét nézhetnek”. Aztán váratlanul, este tíz óra körül
értesítették, hogy „baj van”, a székház előtt lévő rendőri erőket
megtámadták. Az Arany János utcai megállóban kellett találkozniuk a BRFK
két összekötő tisztjével (egyikük a ma elsőként meghallgatott Jancsó
alezredes volt, ám ő erre a beosztására nem emlékezett), mivel a Pest
megyei századnak sem helyi, sem személyi ismerete nem volt. Azonban a
segítségükre kirendelt két tiszt sem tudott érdemi információval
szolgálni. Miután felsorakoztak a főbejárat lépcsőjéhez, a két tiszt már
nem is volt mellettük, valaki pedig hátulról elkezdte locsolni őket egy
vízsugárral. A századparancsnok először azt hitte, hogy „egy ittas
biztonsági őr” viccelődik. Pregun ezt az épületbe lépve szóvá tette,
majd arra lett figyelmes, hogy kitört mellette egy 30-40 fős rebiszes
egység, akik saját százada közreműködésével – az ő engedélye nélkül –
megpróbálkoztak a tüntető tömeg kiszorításával. Arra, hogy emberei a
parancsa nélkül miért csatlakoztak más egységéhez, Pregun azzal a
magyarázattal szolgált, hogy egysége valószínű a vezényszavaknak
engedelmeskedett. A tanú számára azonban az még furcsább volt, hogy a
székház belsejében lévő, minimum száz rendőr nem segített nekik a kinti
védekezésben. „Ti miért nem jöttök ki?” – tette fel nekik a kérdést a
Pest megyei század parancsnoka. A tanú úgy érezte, mintha „zombikkal”
kezdeményezne párbeszédet. „Csak kétségbeesett, üveges tekinteteket
láttam” – mesélte Pregun alezredes. A tanú beszámolt arról is, hogy az
éjszaka folyamán kétszer is „iszonyatos kőzáporba kerültek”, „a pajzsok
törtek, az emberek kiestek”. A tömeg a kitört ablakokon keresztül
sörösüvegeket és köveket dobált be, ők pedig a WC ajtókat pajzsként
használva védekeztek.
„Ne haragudj, te ki vagy”?
A századparancsnok többször is kereste,
ám sehol nem találta Mittó Gábort. Később az ötödrendű vádlott Majoros
Zoltán alárendeltségébe helyezte a századát. Nem sokkal később megjelent
Giber László is, aki utasításokat akart adni Pregun századának, hogy a
bejárat védelmét lássák továbbra is el. „Ne haragudj, te ki vagy?” –
reagált a tanú, majd közölte, neki csak Majoros adhat utasításokat,
mivel az alegysége már hozzá tartozik. Az ötödrendű végül engedett
Gibernek és továbbra is a bejárat védelmét bízta a Pest megyei századra.
Giber Lászlóval még egy emlékezetes találkozása volt az alezredesnek,
amikor a százados rohanva kiabált feléjük, hogy „utánam és kimegyünk”.
Pregun ekkor arról tájékoztatta Gibert, hogy a századának ő a
parancsnoka és csak rajta keresztül adhat nekik utasításokat.
Mittó ledermedt a székházostrom éjszakáján
A tanú szintén nem értett egyet a
székház feladásával, hiszen szerinte azzal a rendőri erővel, ami a
rendelkezésükre állt, lehetett volna tartani a főbejáratot. Feltéve, ha
regséges irányítás lett volna aznap éjszaka. Pregunék már csak kintről
látták, hogy illetéktelenek is bejutottak a székházba, mivel
alegységével azt a feladatot kapták, hogy a Zoltán utcánál próbálják
kifele szorítani a tüntetőket. Miután egészen a szabadság tér vonaláig
sikerült tolni a tömeget, „varázsütésre megszűnt minden”. Hirtelen a
tömeg békés és nyugodt lett, a tüntetők a rendőrökkel kedélyesen
beszélgettek. A tanú azt is elmondta, hogy csak állománya egy részének
sikerült feldolgoznia a történteket. Elismerte, ők is követtek el
hibákat, a mai tudásával néhány dolgot már másképp csinálna. „Megvertek
bennünket” – vonta le következtetését a tanú. Egyébként Pregun alezredes
nyomozati vallomásából az is kiderült, hogy Mittó Gábor néhány hónappal
az események után közölte a tanúval, „nagyon sajnálja ami történt, „de ő
lefagyott, ledermedt” a televízió ostromakor.
A vád
Tavaly ősszel kezdődött el a
volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr
altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott
rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József
dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társának
büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos
álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések,
illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt
állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést
indítványozott.
Fotó: Délmagyar.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése