Kormány és a versenyszféra képviselői új konzultációs fórumot hoztak létre azért, hogy a jövőben a három oldal – munkaztak létre azért, hogy a jövőben a három oldal – munkavállalói, munkáltatói és kormányzati – álláspontját egyeztessék a munka világát érintő legfontosabb kérdésekben – fogalmazott Matolcsy György csütörtökön.Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnöke elmondta: a sikerek érdekében szükség van egy olcsóbb, hatékonyabb államra és versenyképesebb adókra. Hangsúlyozta, hogy az állam nem vethet ki újabb adókat a vállalkozásokra, mivel a gazdaság, amely a társadalom tartóoszlopa olyan vékony lábakon áll, hogy abból lefaragni többet már nem lehet. Ezért is üdvözölte azt, hogy a Kormány nem növeli az iparűzési adó mértékét.
A megbeszélésen részt vett
a kormány részéről Orbán Viktor miniszterelnök, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, Varga Mihály Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára, Szijjártó Péter kormányszóvivő,
a szakszervezetek részéről Gaskó István, a LIGA Szakszervezetek elnöke, Sáling József, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnökségi tagja és Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke,
munkaadói oldalról Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) ügyvezető elnöke, Zs. Szőke Zoltán, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetségének (ÁFEOSZ) elnöke, Vadász Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) társelnöke, Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára valamint Rolek Ferenc, az MGYOSZ alelnöke ( Forrás: Liganet)
Barroso a levélben a jegybankról és a pénzügyi stabilitásról szóló törvényjavaslat visszavonására szólította fel a magyar miniszterelnököt.
Orbán Viktor - mint kifejtette - válaszlevelében azt írta: nincs mód a halasztásra a két indítvánnyal kapcsolatban, mert a január 1-jétől hatályos új alkotmányos rendnek fontos építőköve mind a stabilitási, mind pedig a jegybanktörvény javaslata. Egyik előterjesztés sem tartalmaz olyat, amit az Európai Bizottság elnökének jogában, módjában állna kifogásolni - tette hozzá, majd úgy fogalmazott, udvarias, de elutasító választ adott.A miniszterelnök hangsúlyozta azt is, hogy minden, a magyar parlament előtt fekvő törvényjavaslat az európai értékek és jogrend keretén belül van. Magyarország nem fogad el olyan törvényt, amely ütközne európai jogszabályokkal - jelentette ki.
Szólt arról is, hogy egyébként "csupa jó hírt" közölt José Manuel Barrosóval, így azt, hogy elfogadta a magyar parlament a jövő évi költségvetést, amely szerinte az egyik legjobb gazdasági és pénzügyi terv Európában. Tájékoztatta emellett a bizottság elnökét arról, hogy a kormány megállapodott a bankokkal a devizahitelesek ügyében.
A miniszterelnök megjegyezte, hogy Magyarországnak van a legkevesebb olyan vitája - szám szerint 14 -, amely abból adódik, hogy a bizottság szerint az adott tagállam valamely jogszabálya uniós jogba ütközik. Vagyis ha a bizottság elnöke vagy valamely tisztségviselője úgy gondolja, hogy egy magyar szabály ellentétes az EU-s joggal, "nem a világ botránya", hanem a brüsszeli élet mindennapos velejárója - fejtette ki álláspontját.
Az új jegybanktörvény javaslatával kapcsolatban Orbán Viktor azt mondta, az eredetileg beterjesztett indítvány is harmonizált az európai joggal, egyetlen ponton sem ütközött vele. Hozzáfűzte, hogy "ha esetleg olyan törvényt alkotunk, amely az EU-s joggal ütközik, akkor azt nem az Európai Központi Bank, hanem a Bizottság fogja majd velünk szemben észrevételezni, és ha kell, akkor a 14 eljárás számát 15-re fogja növelni".
Az interjúban Orbán Viktor kijelentette: nincs olyan előterjesztés az Országgyűlés előtt, amely össze akarná vonni a Magyar Nemzeti Bankot valamely más intézménnyel. Egyszerűen arról van szó, hogy az alaptörvény ezt a lehetőséget nyitva hagyja, de ha egyszer élni akar majd ezzel a parlament, törvényt kell alkotnia - mondta, hozzátéve azt is: nincs olyan terv sem, hogy Simor András jegybankelnököt lefokozzák alelnökké.
Azzal kapcsolatban, hogy a Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő megvonta a befektetési ajánlású besorolást Magyarországtól, a kormányfő úgy vélekedett: egész Európa támadás alatt áll, folyamatosan leminősítenek mindenkit, "lassan hozzá is szokunk, ezért el is veszíti jelentőségét".
Megismételte, hogy véleménye szerint az a sikeres magyar út, "amelyen az elmúlt másfél évben járunk".
IMF-együttműködés - Orbán: nem akarunk hitelt felvenni
"Nekünk nem pénzre van szükségünk, nem akarunk felvenni hitelt. (...) Arra van szükségünk, hogy egy olyan megállapodást kössünk, hogy ha a nemzetközi pénzpiacok megbénulnak, akkor hozzá tudjunk jutni egy hitelvonalhoz. Tehát nekünk nem egy konkrét összegre van szükségünk, hanem egy elővigyázatossági hitelkeretre, ezért a forintokról, dollárokról szóló találgatás idő előtti" - mondta Orbán Viktor, hozzátéve ugyanakkor, hogy most zajlik az egyeztetés arról, milyen hitelkeretről szólnak majd a tárgyalások az IMF-fel és az Európai Unióval.
Kijelentette azonban: az a törekvése Magyarországnak, hogy a saját lábán álljon, a saját gazdaságpolitikáját folytassa, valamint az, hogy független legyen, nem változott, és nem is fog. Hozzáfűzte, ha az európai válság nem lenne olyan súlyos, mint amilyen, szóba sem jött volna az IMF-tárgyalás, de ma a felelős gondolkodás a megállapodás megkötése felé visz.
Arra a műsorvezetői felvetésre, hogy valóban elhangzott-e tőle az a mondat, hogy ha az IMF jön, akkor ő megy, Orbán Viktor azt válaszolta: ez egy értelmetlen mondat, ugyanis a valutaalap sosem ment el. Hozzátette ugyanakkor, ha úgy értik ezt a mondatot, hogy ha újra az IMF irányítása alá kerül az ország, és nem a saját gazdaságpolitikát hajtják végre, akkor "ránk, nemzeti érzelmű emberekre itt semmi szükség nincs", akkor az igaz. Minderről azonban szó sincs - szögezte le.
Orbán Viktor a közeljövőben kezdődő IMF-EU-tárgyalássorozattal kapcsolatban megjegyezte egyébként, hogy "nem kellene ennek ilyen nagy feneket keríteni, az egész ügynek nincs ekkora jelentősége. Ha megállapodunk az IMF-fel, akkor van egy biztonsági szerződésünk, ha nem állapodunk meg, nincs. Attól még az ország áll a lábán, és működik." Álláspontja szerint Magyarországnak nem a saját lehetséges bajával szemben kell biztosítást kötnie, hanem "más bajai ránk gyakorolt hatása" ellen. "Anélkül is el tudjuk navigálni az ország hajóját, de biztonságosabb úgy hajózni, ha egyébként van egy ilyen biztosításunk" - fogalmazott.
A jegybanki kamatemelésre kitérve azt mondta, az szerinte nem segíti a növekedés beindítását.
Kérdésre kijelentette azt is, hogy nem lesz kormányátalakítás 2012. január 1-jén, és általában sem lesz "tömeges" kabinetátalakítás. Mint mondta, mindenki megbízatása addig szól, amíg az ő mandátuma. Az azonban igaz, hogy van, aki azt mondta: a négyéves ciklus közben lehet olyan pillanat, amikor azt kéri, újra üljenek le, és beszéljék meg, folytassa-e a munkáját - tette hozzá.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetőjének jelölt Németh Lászlónéról szólva közölte: azt várja az új minisztertől, hogy legyen képes az állami cégeket gyorsan és ésszerűen "mozgatni" - ez kell ugyanis a növekedési terv sikeréhez -, valamint az uniós lehetőségek "százszázalékos" kihasználását. "Mostantól ez a női minisztériumunk (...), a családi vagyont kezelő minisztérium most hölgyek kezében van" - jegyezte meg, utalva kormánya leendő első női tagjára.
A pénzügyi fegyelemről kötendő új uniós kormányközi szerződéssel összefüggésben hangsúlyozta: az eurótagság előtt Magyarország nem vállalhat ugyanolyan kötelezettségeket, mint az eurózóna tagállamai, és nem érdeke csatlakozni az adórendszerek összehangolását célul tűző megállapodáshoz sem.
Az interjúban a kormányfő ismét szorgalmazta a "keleti nyitást". Arra a kérdésre, tervezi-e Kína magyar államkötvények vásárlását, azt válaszolta: a piacokon Kína is jelen van.
Arra a felvetésre, hogy január 1-je után akár több ezer orvos is felmondhat, közölte: a kormány létrehozott egy bizottságot, amelynek az a dolga, hogy megvédje az embereket "egy ilyen kedvezőtlen fejlemény hatásaitól". Beteg ellátatlanul nem maradhat, ezért akkor is meg fogják szervezni az egészségügyi ellátást, ha orvosok nagy számban mondanának fel - húzta alá a miniszterelnök.
Orbán: nem lesz kormányátalakítás január 1-jén
Orbán Viktor azt mondta, mindenki megbízatása addig szól, amíg az ő mandátuma. Az azonban igaz, hogy van, aki azt mondta: a négyéves ciklus közben lehet olyan pillanat, amikor azt kéri, újra üljenek le, és beszéljék meg, folytassa-e a munkáját - tette hozzá.
Vizsgálnák, hogyan került Barroso levele Mong Attila újságíróhoz
Kocsis Máté fideszes országgyűlési képviselő a Barroso-levél nyilvánosságra kerülésének körülményeiről tett fel írásbeli kérdést Pintér Sándor belügyminiszternek.
A kérdés címe és címzettje csütörtök este már látható volt az Országgyűlés honlapján (http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=5335), tartalma a szabályok szerint azonban addig nem nyilvános, amíg a címzett meg nem válaszolja.
Az MTI információi szerint Kocsis Máté azt kérdezi a belügyminisztertől: hogyan kerülhetett Mong Attila újságíró birtokába José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének Orbán Viktor miniszterelnöknek írt levele a Miniszterelnökségről úgy, hogy ahhoz a feladó nem járult hozzá. A képviselő arra is választ vár a belügyminisztertől, hogy az esetet vizsgálta-e bármely, a Belügyminisztérium irányítása alatt álló szervezet.
Mong Attila, az Origo újságírója, és a Napi Fix bloggere kedden, szerdán és csütörtökön is közölt egy-egy részletet az angol nyelvű levélből. Mint a blogján írta: azért teszi közzé a levelet, mert Giró-Szász András kormányszóvivő azzal gyanúsította meg, csak spekulál a Barroso-levél tartalmáról.
Barroso a levélben a jegybankról és a pénzügyi stabilitásról szóló törvényjavaslat visszavonására szólította fel a magyar miniszterelnököt.
Kocsis Máté fideszes országgyűlési képviselő a Barroso-levél nyilvánosságra kerülésének körülményeiről tett fel írásbeli kérdést Pintér Sándor belügyminiszternek.A kérdés címe és címzettje csütörtök este már látható volt az Országgyűlés honlapján (http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=5335), tartalma a szabályok szerint azonban addig nem nyilvános, amíg a címzett meg nem válaszolja.
Az MTI információi szerint Kocsis Máté azt kérdezi a belügyminisztertől: hogyan kerülhetett Mong Attila újságíró birtokába José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének Orbán Viktor miniszterelnöknek írt levele a Miniszterelnökségről úgy, hogy ahhoz a feladó nem járult hozzá. A képviselő arra is választ vár a belügyminisztertől, hogy az esetet vizsgálta-e bármely, a Belügyminisztérium irányítása alatt álló szervezet.
Mong Attila, az Origo újságírója, és a Napi Fix bloggere kedden, szerdán és csütörtökön is közölt egy-egy részletet az angol nyelvű levélből. Mint a blogján írta: azért teszi közzé a levelet, mert Giró-Szász András kormányszóvivő azzal gyanúsította meg, csak spekulál a Barroso-levél tartalmáról.
Barroso a levélben a jegybankról és a pénzügyi stabilitásról szóló törvényjavaslat visszavonására szólította fel a magyar miniszterelnököt.
A nyilvánosság kizárásával, a pályázatok titkolásával tiltotta be a Klubrádiót a médiahatóság - jelentette ki Arató András. A rádió elnök-vezérigazgatója szerint a rádiózás szempontjából "senkik" nyertek velük szemben. Félelemről beszélt, szerinte ha a kormány biztos lenne a dolgában, csak erősíthetné magát azzal, hogy engedi a vele szemben kritikus hangok megszólalását.Médiaszakértők szerint viszont "nem a pályázat, hanem az egész rendszer van elcsalva". Legalább tízezren tüntetett tegnap a Klubrádióért, Mesterházy Attila pedig nyílt levélben kért választ a kormányfőtől.
Ez nem pályáztatás, hanem komédia volt - jelentette ki tegnap a Klubrádió elnök-vezérigazgatója azzal kapcsolatban, hogy a Fidesz egykori médiapolitikusa, Szalai Annamária által vezetett Nemzeti-Média és Hírközlési Hatóság a rádiózás területén ismeretlen cégnek, az Autórádió Kft:-nek ítélte a tíz éve a Klubrádió által használt, 95.3 budapesti frekvenciát. Arató András kifogásolta, hogy a hatóság nem a nyilvánosság előtt hozta meg a döntését, és megjegyezte azt is, a nyertesnek megtiltották, hogy a szerződés aláírása előtt bármit is mondjon a pályázatáról.
A titkolózás egyébként valóban megfelel a médiatörvénynek, aszerint ugyanis "a pályázati ajánlatban szereplő adatokról a Médiatanács a szerződés megkötéséig harmadik személynek nem adhat tájékoztatást". Arra egyelőre nincs válasz, hogy miért veszített a pályázaton a Klubrádió. A hatóság szóvivőjétől, Kiricsi Karolától azt az indoklást kapták a kihirdetés után, hogy júliusban megjelentek a pályázati feltételek, a Klubrádió anyaga az "objektív kritériumoknak nem felelt meg". Arató ezt a reakciót "arcátlan arroganciának" minősítette.Egy médiaszakértő, aki azért kérte neve elhallgatását, mert - mint mondta - nem szeretné, ha ő lenne a következő, akit a bíróság elé rángat vagy ellehetetlenít a kormány, úgy fogalmazott: a pályázatokkal kapcsolatos titoktartás jogszerű. "Nem ez a pályázat, hanem az egész rendszer van elcsalva". Kijelentette: az egypárti tagokból álló médiatanács úgy írta ki a pályázatot, hogy azon a Klubrádió nem nyerhetett. A hatóság egyébként azt is megteheti - mondta -, hogy a frekvenciára a "prémvadászoknak" ír ki pályázatot.
A médiatörvény szerint kontroll nélküli hatalmat kaptak, így bármihez és annak ellenkezőjéhez is joguk van. A Klubrádióval szemben nyert kft.-nek pedig nyilván van már biztosítéka arra, hogy az állami cégektől érkezik hozzá annyi hirdetés, amiből kifizetheti az irreálisnak tűnő, de egyelőre csak találgatásokra alapozott frekvenciadíjat. Arató András egyébként úgy fogalmazott: amikor valaki a másikba fojtja a szót, félelemmel küzd. Az intellektuális félelem a legsúlyosabb. A jelenlegi hatalmi struktúra nagyon erős, és ha a kormány biztos a dolgában, csak erősíthetné magát azzal, hogy engedi a vele szemben kritikus hangok megszólalását. Nem ez történik, tehát a kormány, vagy a neki megfelelni akaró hatóság fél.
Az elnök-vezérigazgató szerint a kormány, illetve a médiahatóság célja most egyértelműen az volt, hogy ne kapjon teret a kritikus vélemény. A Klubrádió a félmilliós hallgatótáborával a leghallgatottabb, ezt egy tisztességes pályázatnál figyelembe vették volna, mégis a rádiózás szempontjából "senkik" nyertek. Azt is megjegyezte: a nyár óta tartó pályázatban őket kétszer szólította fel a hatóság hiánypótlásra, egyszer az volt a kifogás velük szemben, hogy a tulajdonosok személye a cég tíz évvel ezelőtti alapítása óta változott, aztán pedig a tulajdonosi háttérre voltak kíváncsiak. Erről mintegy 600 oldalas összefoglalót készítettek a hatásóg számára, de ez sem volt elég, az egymillió forint törzstőkével bejegyezett kft.-nek szavaztak bizalmat. Beszélt arról is, minden jogi lehetőséget megragad annak érdekében, hogy a további működhessenek. A Klubrádió ideiglenes műsorszolgáltatási engedélye egyébként február első felében lejár.
A Klubrádió egyébként egy másik frekvenciáért is küzd: még a választások előtt alakult ki éles ellentét az egykori ORTT-ben. A fideszes delegáltak - köztük Szalai - ezt a frekvenciát a Katolikus Rádiónak szánták, a többség viszont a Klubrádiónak ítélte. Szalai, aki egyébként akkor 0 pontot adott a Klubrádió műsorszolgáltatás tapasztalatára, akkor úgy fogalmazott: "Jött a kakukk, és betelepedett a fészekbe". A döntés végül a Közlönyben meg is jelent, de 2010 végén a médiatanács a pályázatot eredménytelennek nyilvánította. Ezt a Klubrádió a bíróságon megtámadta, a per jelenleg is tart. Ennek ellenére a 92.9-re már új pályázatot is kiírt a hatóság, ahol ismét a zenéé kell legyen a főszerep.
Indexre tette Kövér az Indexet
Szünetel az Index parlamenti tudósítása, mivel az Országgyűlés házvezetése úgy döntött, a hírportál újságírói részére december 21-től nem adnak belépőt sem a parlamentbe, sem a képviselői irodaházba. Egészen addig - szól a hivatalos indoklás -, amíg Kövér László házelnök "garanciát nem kap arra, hogy tiszteletben tartják az Országgyűlés méltóságát és betartják a parlamenti tudósításra vonatkozó rendelkezéseket és szabályokat." A biztosítékot a legutóbbi, december 20-i "Boldog Karácsonyt, magyar demokrácia!" című videotudósítás verhette ki, amelyben táncolt és énekelt két újságíró a Házban. Az Index tárgyalásokat kezdeményezett a Ház vezetésével a helyzet rendezésére.
Hűlt helyük a tulajdonosoknak
Rejtélyes módon elérhetetlenek a Klubrádió budapesti frekvenciáját elnyert Autórádió kft. jelenlegi tulajdonosai, a dunakeszi lakhelyű Tamás Hajnalka és a nyíregyházi lakcímű Szerémi Nóra, valamint az ügyvezető Mészáros Lajos. Ők idén júliusban kerültek a cégbe, mert addig - mint arról lapunk is beszámolta lengyel érdekeltségű Alagút Média volt a tulajdonos. A Klubrádió főszerkesztője, Vicsek Ferenc megpróbálta felvenni a kapcsolatot a cég egyik vezetőjével. Az Autórádió elvileg a Bécsi út 54. alatt található, de valójában "nincs ott semmi" - mondta.
A kft. egyik tulajdonosa, Tamás Hajnalka megadott száma pedig nem létezik - tette hozzá a főszerkesztő.
A másik tulajdonos Szerémi Nóra. Őt ugyan nem keresték, annyit tudni róla, hogy Nyíregyházán kezdte a pályafutását értékesítőként, majd műsorvezető lett. Később Budapestre költözött, az InfoRádióban is alkalmazták. Amikor mégis visszament szülővárosába a fővárosi életről és az ott élőkről úgy nyilatkozott: "a főváros túlontúl zsúfolt, és az emberek viselkedése is egy teljesen más dimenziót képvisel. A munkahelyen mindenki úgymond álarcot visel, és azt kell mondjam, élvezik és jól játsszák a szerepüket. Ez a tipikus bohócszindróma, a kötelező mosollyal. Ezt és a régebben hőn áhított pörgést megelégelve döntöttem úgy, hogy visszatérek a gyökereimhez". Most újra Budapesten él, és a hatóság döntése szerint ő alkalmas arra, hogy a fővárosiaknak készítsen rádiót. A miértre egyelőre nincs válasz.
Mészáros Lajos egyébként egy tucat másik magyarországi vállalkozás volt vagy jelenlegi tulajdonosa, cégvezetője. Ezek egyike a Rádió Energy Kft., amely aznap alakult, mint az Autórádió Kft. és ugyanarra a címre, a Bécsi útra jegyezték be. Tamás Hajnalka társasházi lakásának postaládáján is van egyébként egy másik cégnév: a tavaly alapított Zahid Global Trans Kft. kiskereskedelemmel foglalkozik. Egyelőre tehát nem tudni, hogy az Autórádió kft. egy strómancég - ahogy az a piacon terjed -, vagy valós szakmai befektető.
Tízezren tüntettek
Csaknem tízezer ember gyűlt össze tegnap a Klubrádióért rendezett szolidaritási tüntetésen a Magyar Rádió épülete mellett. Tamás Gáspár Miklós filozófus a többi között azt mondta: ne féljetek, a köztársaságot ugyan nem találjátok sem a parlamentben, sem a Legfelsőbb Bíróságon, sem pedig az ügyészségen, de a köztársaság megvan. Itt van, ahol ti vagytok: az utcán. Az utca a miénk, és holnap újra minden a miénk lesz. Ungváry Rudolf történész kemény szavakkal ostorozta az elmúlt húsz év "leggyalázatosabb" magyar kormányát. Mindenkit arra kért, hogy hosszú harcra rendezkedjen be, mert eljött a győzelemhez vezető, de kíméletlen küzdelem ideje. A tüntetők körében nagy ujjongás fogadta a Szolidaritás Mozgalom vezetőit és a köztévé előtt jelenleg is éhségsztrájkoló Nagy Navarro Balázst.
A délutáni demonstráción az MSZP politikusai személyesen is szolidaritást vállaltak "a tények és vélemények szabadságáért küzdő" Klubrádió dolgozóival, valamint a közmédiumok függetlenségéért éhségsztrájkolókkal. Mesterházy Attila pedig nyílt levelet írt Orbán Viktornak, amelyben azt MSZP elnöke arra kérte a miniszterelnököt, tegye nyilvánossá, egyetért-e a médiatanácsnak az unió demokratikus normáival szembemenő döntésével.
Borítékolható volt, hogy Magyarország kénytelen lesz újra a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordulni – mondta sajtótájékoztatóján Demján Sándor. A TriGranit elnöke bejelentette: négy budapesti irodaházuk többségét eladták az amerikai Heitmannak.
Az üzletember ritkán van jó véleménnyel a mindenkori magyar kormány teljesítményéről, s most sem szalasztotta el az alkalmat, hogy rosszallását a szélesebb nyilvánossággal is megossza. Demján szerint nem okozott meglepetést, kiszámítható volt, hogy Magyarország kénytelen lesz újra az IMF-hez fordulni. Mint mondta: növekedés nélkül az ország nem képes megbirkózni ekkora adósságteherrel, márpedig azt már a Széll Kálmán Terv tavaszi bejelentésekor tudni lehetett, hogy a program nem szolgálja a gazdaság bővülését.
A növekedés ellen ható intézkedések közül kiemelte a plázastop néven ismertté vált jogszabályt. (A parlament november végén fogadta el azt a módosítást, amellyel – időkorlát meghatározása nélkül – megtiltják a 300 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi egységek építését, felmentést egyedül Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter adhat egy szakbizottság előterjesztése alapján.) Demján szerint a döntés éves szinten 200-300 milliárd forint értékű beruházást lehetetlenít el, ekkora összeget húz ki az egyébként is nehéz helyzetben lévő építőipar zsebéből, miközben 100-150 milliárd forint adóbevételtől fosztja meg a költségvetést.
Ha majd egyszer feloldják ezt a „buta törvényt”, akkor Magyarországon is épít a TriGranit újabb kereskedelmi létesítményt (a társaság évek óta tervezi a WestEnd bevásárlóközpont folytatásaként, a Ferdinánd híd túloldalán a WestEnd II-t), addig azonban ilyen jellegű beruházást a régió többi országában valósít meg a vállalat – mondta Demján. Példaként említette a ljubljanai és poznani fejlesztéseket.
Török Árpád, a TriGranit vezérigazgatója, Demján Sándor elnök, és Philip Mark Evans, a csoport ingatlanüzemeltetője, a TGM vezérigazgatója
Népszabadság - Teknős MiklósA sajtótájékoztató témája amúgy az év legnagyobb magyarországi ingatlanügylete volt. Az amerikai Heitman-csoport 74 százalékos tulajdonrészt vásárolt a főváros IX. kerületében, a Petőfi és a Rákóczi (korábban Lágymányosi) híd között fekvő Millenniumi Városközpontban található négy irodaházban. A fennmaradó rész továbbra is a TriGranité, amely – leánycégén keresztül – ezentúl is üzemelteti az épületeket. Az összesen 70 ezer négyzetméter hasznos alapterületű épületegyüttest teljesen bérbe adták, az irodaházakban olyan vállalatok működnek, mint például a Morgan Stanley, a Vodafone vagy a Nestlé.Az ügylet értéke megközelítette a 45 milliárd forintot. A bevételt a TriGranit új beruházások finanszírozására fordítja, de nem Magyarországon, hanem a régió más országaiban, egyrészt az említett plázastop-szabályozás miatt, illetve azért, mert azokon a piacokon, ahol a vállalat most jelen van (hét kelet-közép-európai államban), a magyar nyújtja a legrosszabb feltételeket (míg a lengyel a legjobbakat). ( forrás: Népszabadság)
Egy 45 év körüli férfi röviditallal töltött apró üvegeket osztogat idegeneknek arra hivatkozva, hogy apa lett.
Napról napra nő Berlinben a rejtélyes mérgezéses esetek száma, keddi adatok szerint egy ismeretlen férfi legkevesebb tizenegy embert mérgezhetett meg karácsonyi vásárokon osztogatott röviditallal.
A berlini rendőrség keddi bejelentése szerint a legutóbbi áldozat egy 21 éves fiatalember lehetett, aki hétfő este kért segítséget egy belvárosi karácsonyi vásáron. Elmondása szerint elfogadott egy ajándék röviditalt egy mikulásruhába öltözött férfitól, megitta és rosszul lett. Ugyanakkor a rendőrség azt is közölte, hogy a fiatalember egy barátjával kora délutántól késő estig számos italt elfogyasztott, először a vásárban, majd egy kocsmában. Vérvizsgálattal állapítják majd meg, hogy mi okozhatta a rosszullétet.
A titokzatos méregkeverővel összefüggésbe hozható esetek száma így 11-re emelkedett. Az első még az előző héten szerdán történt. Az esetek többsége azonos forgatókönyv szerint zajlott le: egy 45 év körüli, sötétszőke férfi röviditallal töltött apró üvegeket osztogatott idegeneknek arra hivatkozva, hogy apa lett, és szeretné megosztani örömét. Áldozatai az italtól rosszul lettek, volt, aki kórházba került. Az esetek kisebbik részében a mérgezett italt egy mikulásruhás férfi adta át az áldozatoknak.
A hatóságok abból indulnak ki, hogy egyetlen elkövetővel van dolguk. Arról, hogy pontosan milyen folyadék volt a röviditalos üvegekben, a folyamatban lévő nyomozás miatt egyelőre nem adnak tájékoztatást.
Feltételezések szerint elképzelhető, hogy az elkövető folyékony ecstasy-t - úgynevezett KO-cseppeket - kever az italba. Az anyagtól a szervezet mérgezéses tüneteket produkál, előfordulhat emlékezetkiesés is. Az anyagot használják nemi erőszakot elkövető bűnözők a kiszemelt áldozat elkábítására. Ezzel összefüggésben a berlini esetekről csak annyi tudható biztosan, hogy egy áldozat sem volt idősebb 33 évesnél, és két fiatal nő elájult az italtól.
A berlini rendőrség nagy erőkkel nyomoz az ügyben, és ezer eurós nyomravezetői díjat ajánlott fel. A karácsonyi vásárokon az eddiginél több egyenruhás biztonsági őrt állítottak szolgálatba, és a látogatók között civil ruhás őrök is elvegyültek. A hatóságok arra kérik a vásárok látogatóit, hogy ne fogadjanak el idegenektől italt.
Ez a címe a Magyar Nemzet december 12-i Cameronnal foglalkozó írásának. A helyi lapokban pedig ez van:
Londoni lapok: Nagy-Britannia magára maradt
Forrás: MTI | 2011. december 10. szombat 17:40 |
Ez a közös kicsengése az előző napi EU-csúcsról szóló szombati brit sajtóértékeléseknek. A The Times úgy véli: David Cameron csak a vétót választhatta az EU-csúcson.
A szorosabb uniós integrációval egyébként kevéssé rokonszenvező konzervatív The Daily Telegraph elsőoldalas főcímében „Európa magányos emberének” nevezi David Cameron konzervatív párti miniszterelnököt. A tekintélyes jobboldali napilap szerint Cameron – aki a brüsszeli EU-csúcson vétójával megakadályozta, hogy a pénzügyi fegyelem szigorítását célzó új szabályozási egyezménytervezet uniós szintű megállapodásként jöjjön létre – „határozott lépést tett Nagy-Britannia eltávolítására az Európai Uniótól”.
A Telegraph szerint a kormányfő e döntése „örömmel tölti el ugyan a torykat, ám kérdéseket vet fel Nagy-Britannia uniós jövőjével kapcsolatban”. Az európai vezetők és a konzervatív brit EU-szkeptikusok egyaránt úgy vélik, hogy Cameron – aki a brit kormányfők közül elsőként vétózott meg egy új EU-egyezményt – olyan pályára állította az országot, amely kifelé vezethet az EU-ból – áll a konzervatív brit lap szombati írásában.
Times: Cameronnak nem volt választása
A szintén konzervatív The Times első oldalas főcíme szerint „Nagy-Britannia magára maradt”. A lap szerint Cameron „leválasztotta Nagy-Britanniát Európáról egy történelmi horderejű vétóval, amely egy csapásra megváltoztatta az ország és a kontinens jövőjét”.
A The Times értékelése szerint mindazonáltal „egyetlen brit miniszterelnök sem fogadhatta volna el azokat a feltételeket”, amelyeket az új uniós egyezménytervezet tartalmaz, és Cameronnak nem volt más választása, mint a vétó. Ha másképp tesz, azzal azt jelezte volna, hogy a brit kormány saját tárgyalási pozícióját sem veszi komolyan.
Súlyos következményei lehetnek annak, hogy Nagy-Britannia ennyire kisebbségi helyzetbe került, de az uniós megállapodás elfogadásának következményei még súlyosabbak lettek volna Nagy-Britannia szempontjából – áll a szombati The Times szerkesztőségi értékelésében.
Guardian: magányos menetelés kifelé
A baloldali The Guardian szerint ugyanakkor a brit kormányfő vétójával „nemzedéknyi idő óta nem tapasztalt mértékben” vált bizonytalanná Nagy-Britannia helyzete az Európai Unión belül. A lap szerint azóta, hogy Nagy-Britannia 1973-ban csatlakozott az európai közösséghez, most először születik meg úgy alapvető fontosságú uniós egyezmény, hogy azon nem szerepel majd a brit miniszterelnök aláírása.
A brüsszeli csúcs napja jó eséllyel úgy vonul be a történelembe, mint az a pillanat, amikor Nagy-Britannia „megkezdte hosszú, magányos menetelését kifelé” (az EU-ból) – áll a vezető baloldali brit napilap elemzésében.
Independent: a vég kezdete
A liberális The Independent első oldalas főcíme szerint „Az EU otthagyta Nagy-Britanniát”. A lap név nélkül idéz egy EU-diplomatát, aki szerint „ez a vég kezdete a brit EU-tagság szempontjából”.
A The Independent saját elemzése szerint Nagy-Britannia „még” nem távozik az EU-ból, az unió azonban már magára hagyta Londont. A lap szerint Nagy-Britannia jövője a büszke elszigetelődés, hasonlóan a Kajmán-szigetekéhez, „csak az időjárás nem olyan jó”.
Kerekasztal. Igazságot kell tenni a múlt rendszerhez kötődő kiemelt juttatások és nyugdíjak terén. mert csak álom marad a morális feltámadás Azt nagyon nehéz lesz pontosan megállapítani, hogy kik és hányféle címen kaptak kiemelt juttatásokat, s kiemelt nyugdíjat a pártállami rendszerben. Wittner Mária javaslata alapján indult el az a folyamat a kormányon levő Fideszben, amelynek várhatóan egy olyan törvény lesz a végállomása, amely elvonja például a pártállami rendszer fontos tisztségviselőinek, politikai kitüntetettjeinek ma is meglévő nyugdíj-kiegészítését. Nem tudni, egyelőre, mikortól lépne hatályba ez a jogszabály, már az ötlet körül is nagy vita dúlt a politikai életben. A pártállami előjogokról, s a kiemelt pártállami nyugdíjakról beszélgettünk Wittner Máriával, a Fidesz országgyűlési képviselőjével és Regéczy-Nagy Lászlóval, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnökével.
Akik beszélgettek: Wittner Mária, Sinkovics Ferenc, Regéczy-Nagy László. A pártállami elit elárulta a népet, amikor a szocializmus bukásakor magára hagyta. Mégis kiemelt nyugdíjat kap
(Fotó: Hegedüs Róbert)
Sinkovics Ferenc: Mi a legarcátlanabb ezekben a kiemelt nyugdíjakban?
Wittner Mária: Például, akik tevékenyen részt vettek az 1956-os forradalom leverésében, majd pedig az azt követő kádári bosszúban, azok később Szocialista Hazáért érdemrendet kaptak. Akinek ilyen volt, arról tudni lehetett, mit csinált. És ezek az emberek az érdemrenddel járó széles körű kiváltságokat is élvezték. S. F.: Milyen kiváltságokra gondol konkrétan, mert volt néhány annak idején, mint mondjuk a luxusukról híres balatoni pártüdülők?
W. M.: Itt most nem az üdülésről, vagy a vadászatról van szó. Ezeknek az embereknek eleve magasabb jövedelmük volt. Könnyen lakáshoz jutottak, tudjuk, milyen nagy szó volt ez abban a szocializmusban, amelyben súlyos lakáshiány volt. A szochazások gyerekei mondhatni felvételi nélkül juthattak be a főiskolákra, az egyetemekre, ez szerepelt a jelentkezési lapjukon is. De maguk a szochazás káderek is mehettek egyetemre! Mentek is, igaz alig volt előadás, amit végighallgattak volna, a gőzfürdőben vették át az indexüket is. És végül, hadd említsem meg a munkásőröket is, akik között sok volt a szochazás, s akik munkaidőben jártak lőgyakorlatokra, amelyek sokszor éktelen ivászatokká és orgiákká váltak. Ezt nem kell magyarázni, ez közismert dolog volt. Regéczy-Nagy László: Persze nemcsak a szochazások kaptak előjogokat, s kapnak ma is kiemelt nyugdíjat, hanem azt kapott, s azt kap az egykori pártelit minden tagja. Azt, hogy ki kerülhet ebbe az elitbe, egyrészt Moszkva határozta meg, illetve hagyta jóvá. Nem volt pardon, az illetőnek vállalnia kellett, hogy minden körülmények között feláldozza a magyar nemzet érdekeit a moszkvai akarat oltárán. Más kérdés, hogy mindezt kifelé, a szélesebb tömegek felé a dolgozó nép szolgálatának hívták. Ez egyklasszikus, gyarmatbirodalmi konstrukció, amelyben a magyar pártelit a komprádor tisztviselők szerepét játszotta.
S. F.: Ezt ők tulajdonképpen nem is tagadják. Mondhatni büszkék rá. Emlékezzék, egymásra licitálva próbálták elhitetni a párt és a társadalom szélesebb tömegeivel, hogy ők hívták be az oroszokat ’56-ban!
R.-N. L.: Ez is gusztustalan volt. Azt pedig egyenesen árulásnak nevezném, hogy amikor nyilvánvaló lett a szocialista parancsgazdaság csődje, a pártelit elsőként hagyta cserben azt a dolgozó népet, amelyből vétetett, s amelynek örök hűséget esküdött. Nem törődtek azzal, mi lesz az emberekkel, a saját pecsenyéjüket kezdték sütögetni, s a tőkés piacgazdaság büszke lovagjaivá váltak. Na de hogyan! Úgy, hogy információs és helyzeti előnyben voltak az egyszerű dolgozókkal szemben, s kikáeftézték a használható üzemi vagyonrészeket. És még egy törvényt is alkottak maguknak ennek a megkönnyítésére 1988-ban. S. F.: Mégis megengedte nekik ez a társadalom, hogy tizenkét évig kormányozzanak, s láthatjuk ennek a Moháccsal felérő eredményét is.
R.-N. L.: Megengedte, mert nem ismerte Lenin híres tézisét, amely szerint erkölcsös az, ami a munkásosztálynak használ. Tehát a magyar pártelit mélyen erkölcstelen még Lenin szerint is, hiszen amit ezek az emberek tettek, az nemhogy nem használt a munkásosztálynak, de éppenséggel nagyon is ártott nekik, szegénységbe, mondhatni egyfajta modern rabszolgaságba taszítva őket. Nekivinni a falnak a szocializmust, majd a romokon gyorsan kizsákmányoló tőkéssé válni, ez gengszterizmus. W. M.: Sajnos sok mindennek bedőlnek az emberek. Itt van például Németh Miklós mítosza, akit, mondjuk úgy: jobb érzésű kommunistának tart a közvélemény. Saját szememmel láttam egy mappát, amelyet a kitüntetésekhez szoktak adni, s amiben Németh Miklós megköszönte a Munkásőrség áldozatos munkáját. Ott volt alul az aláírása. Ezt a dokumentumot egyébként 1989. október 20-ra datálták, s már nem a népköztársaság szó szerepelt benne, hanem az, hogy köztársaság. Csakhogy a köztársaságot október 23-án kiáltotta ki Szűrös Mátyás. Mindent tudtak előre, kezükben tartották a forgatókönyvet.
S. F.: A Munkásőrség olyan lehet önnek, mint a vörös posztó…
W. M.: Hát igen! Bér- és nyugdíj-kiegésztést kaptak, ráadásul ahogy tudom, már negyvenöt éves korukban kérhették a nyugdíjazásukat.
S. F.: Milyen érdekes, hogy valami hasonlót követelnek napjainkban is a rendőrök.
R.-N. L.: Maga Medgyessy Péter is kijelentette egy ízben, hogy rossz rendszer volt a szocialista rendszer. Ha rossz volt, akkor miért kapnak előjogokat, külön juttatásokat a korifeusai?! Mind a mai napig! Kap-e jutalmat például az esztergályos, ha selejtet gyárt? S. F.: Ennél is fogósabb kérdés, hogy miként maradhattak meg az említett juttatások közül például a kiemelt nyugdíjak még napjainkban is, a rendszerváltás huszonkettedik évében.
W. M.: Érthetetlen ez az egész, különösen úgy, hogy sok kiemelt nyugdíj gyökerét az ’56-os megtorlásban, a megtorlás alatt eldördülő sortüzekben kell keresni. Nagy az ellentmondás, hisz hivatalosan épp a forradalom jelenti a rendszerváltás szellemi és erkölcsi alapját. Emlékszem, az Antall-kormány idején nagy vita folyt arról, hogy el kell, el lehet-e venni egyáltalán a múlt embereitől a különleges juttatásokat. Ezen vitatkozni kellett egyáltalán?!
S. F.: No de a kiemelt nyugdíjat akkor elvették tőlük!
W. M.: Maga azt csak hiszi! Látszatra valóban eltűntek ezek a pénzek, valójában azonban beépítették a nyugdíjukba. Majd, ha jól emlékszem, a Horn-kormány hivatalosan is visszaadta a kiegészítéseket.
S. F.: Most épp azt kérdi felháborodottan a baloldali ellenzék, hogy mit akar a kormány, amikor a juttatásokat egyszer már elvették.
W. M.: Igen, a kis Bárándy (Bárándy Gergely MSZP-s képviselő – a szerk.) pedig cinikusan azt emlegeti, hogy minden pártba jutott szochazás, kiemelt nyugdíjas, vagy annak a leszármazottja, tehát mit ugrálunk? Neveket is sorolt. R.-N. L.: Fokozza a felháborodásunkat, hogy itt szemben áll a hóhér javadalmazása a kivégzettével. A baloldal kétségbeesik a hóhérok nagy nyugdíjának bármiféle sérelme miatt, ugyanakkor természetesnek veszi, hogy az áldozatoknak csak morzsák jutnak. Ráadásul Gyurcsány egyik 2009-es rendelkezése óta nem is emelkedhet az ’56-osok nyugdíj-kiegészítése. W. M.: A kommunista diktatúra áldozatai azelőtt is súlyos hátrányokat szenvedtek. Annak idején a börtönökben dolgoznunk kellett. Siralmasan kerestünk, s persze ebből levonta a fegyintézet a rabtartást, sőt a tb-t is. A börtönév azonban a tb ellenére sem számított be a nyugdíjba. Ráadásul Kádárék arra játszottak, hogy minél több elítélt üljön le ténylegesen öt esztendőt, mert akkor az előtte ledolgozott évei nem számítottak be a nyugdíjba egy akkori rendelet szerint. S. F.: Feltűnő, hogy Biszku Béla egykori belügyminiszter mennyire félti a nyugdíját, amely egyesek szerint csupán 240 ezer forint, mások szerint viszont ilyen-olyan juttatásokkal együtt eléri a 600 ezret is. Egy biztos: kiemelt nyugdíjat kap.
W. M.: Ha megtörténik a megfelelő elszámoltatás 1990-ben, akkor már abban az évben el kellett volna venni tőle a kiemelt juttatást. R.-N. L.: Mari, ha van elszámoltatás, akkor már azért az árulásért is felelősségre vonják a szocialista pártelitet, amiről az előbb beszéltem, s el sem jutunk a mai Biszku-ügyig. Azelőtt a proletárdiktatúra védte az ő hatalmát, ma pedig a jogállam védi a pénzét.
S. F.: Ártatlan… Ő ezt mondja.
W. M.: Igen, arra hivatkozik, hogy nem ő hozta a halálos ítéleteket, hanem a bíróság. Csakhogy ő tette a bíróság elé a vizsgálati anyagokat. R.-N. L.: Szemforgatás az egész. Annak idején éppen Biszku gyakorolt politikai nyomást a bíróságokra azzal, hogy keményebb, kérlelhetetlenebb ítéleteket követelt. Amelyik bíró ragaszkodott még egy kicsit a jog szelleméhez, az repült. W. M.: És repültek is jó néhányan. S. F.: Néhány éve a lengyel kommunista katonai junta vezetőjének, Jaruzelski tábornoknak körülbelül 600 ezer forintnak megfelelő összegről 120-130 ezerre csökkentették a kiemelt nyugdíját. Biszkunak elég lenne egy ilyen büntetés?
W. M.: Nem, semmiképpen sem, a Biszku-ügy nem nyugdíjügy, itt ennél sokkal többről van szó, még ha vele kapcsolatosan is éledt újjá a kérdés.
S. F.: Mintha a vártnál nehezebben menne a törvényjavaslat ügye. Azt gondolná az ember, hogy a kétharmados többség birtokában ez pofonegyszerű kérdés.
W. M.: Mindegy, mit mondott a kis Bárándy. A Fidesznek tudomásul kell vennie, hogy kétharmados győzelme van. És a kétharmados győzelemmel az emberek elvárják, hogy a Fidesz-kormány végre rendet tegyen ebben a kuplerájban. A rendetlenség a másik oldal éltető eleme. Mert jól csak a zavarosban lehet halászni.
Sinkovics Ferenc
Folyóirat. Lenyűgöző kortörténeti dokumentum, jellemző sztorik: a tömeggyilkos arcképe, aki felfelé nyal és lefelé rúg
Diktátorszámot jelentetett meg a Múlt-Kor: az idei negyedik negyedéves lapszám címlapján Rákosi mosolyog felesége mellett – vajon feltétlen vagy feltételes reflexként szorul össze a gyomor a látványtól? –, a tematikus blokkban pedig a tömeggyilkosok elitklubjának további tagjai – mások mellett Hitler, Sztálin, Mao – kaptak helyet.
Persze önmagában a diktatúra kissé nagy merítés lett volna, így az egyes szövegek szerzői arra koncentráltak, miként ünnepelték a diktátorok születésnapját a maguk korában. A lapban publikáló történészeket dicséri, hogy az ünneplési szokások pontos leírásából sok mindent megtudunk egy-egy diktátor személyiségéről is: Hitler eluralkodó messiástudatát, zavaros magánmitológiáját nagyon jól nyomon lehet követni a harmincas évektől a negyvenes évekig felvillanó április huszadikák során, csakúgy mint az egészségmániás, az öregedéstől rettegő, a sajtó segítségével magából brandet építő Mussolini taktikázását. (Utóbbiról Andreides Gábor emlékezik meg.) Mao és Kim Ir Szen speciális diktatúráját Salát Gergely és Csoma Mózes járják körül, magyar szemmel azonban alighanem érdekesebb a Sztálin-, a Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-kor vezérkultusza.
Turbucz Dávid Horthy-cikke átfedéseket mutat a Kommentár 2011/3. számában közölt hasonló dolgozatával, érzésünk szerint voltaképp utánlövés. Lenyűgöző viszont Murányi Gábor két írása, aki az 1949-es Sztálin-születésnapot szedi ízekre – mármint a magyarországi ünneplést –, majd Rákosi 60. születésnapjának történetét dolgozza fel: már maga a fotóanyag is kortörténeti dokumentum, hát még a szerző által előszedett apró és nagyon jellemző sztorik: Rákosi elvtárs például személyesen a Pravda főszerkesztőjénél érdeklődött táviratában, milyen irányelvek mentén kell Sztálint köszönteni. Arckép a tömeggyilkosról, amikor felfelé nyal, miközben lefelé rúg – Rajk-per –, az aldiktátorról, akit aztán természetesen nem akkora ovációval ünnepelnek, mint Sztálint, hiszen hogyan is nézne az ki – mindenesetre a hálás nép kötelezve érzi magát.
Szintén érdekes Majtényi György dolgozata a szoft-diktatúráról: Kádár, nagy elődjével szemben nem ünnepeltette magát, neki elég volt egy kis kitüntetés – kis krumplileves, hokedli, anyunak kötött sapka és máig ható igénytelenség –, ezzel le volt tudva.
A tematikus blokk utáni részből kiemelkedik Bajzáth Sándor, Rácz József és Tóth Eszter Zsófia cikke, akik a Kádár-kor alatti kábítószer-fogyasztási szokásokról írtak érdekes tanulmányt, és ígéretesnek tűnik Csatári Bence dolgozata is, aki Kicsi a bors, de Erdős – A párt és a rock katonái címmel közli sorozata első részét, amelyben Erdős elvtárs („a kurva anyád”), Bors elvtárs és egyéb rohadékok, valamint a magyar könnyűzene kényszerűen összefonódó történetét szálazza szét.
A lap végéről nekünk Herczeg Renáta a kishomokosi – romos – kastélyról szóló írása tetszett a legjobban
OZ.
Ha az MSZP élvezte annak előnyét, hogy utódpártja az MSZMP-nek, akkor ennek hátrányait is el kell viselnie – jelentette ki a Magyar Hírlapnak Szájer József európai parlamenti képviselő annak kapcsán, hogy az alkotmány átmeneti rendelkezéseiben kimondanák, az MSZP osztozik minden felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető.( Fidesz)
Határozott és hangsúlyos gazdaságpolitikai stratégiaváltás kell – állítja Chikán Attila
Móricz Simon
Szabó Brigitta
– Nyáron azt mondta, hogy a kormány gazdaságpolitikája tankönyvszerűen megvalósíthatatlan. Azóta nem hangzott el öntől komolyabb kritika. Miért hallgatott el? – A véleményem elég nagy visszhangot kapott, és nem akartam ugyanazt ismételgetni.
– Kormányzati körökből nem mondták, hogy túl éles volt a bírálat? – Konkrét visszajelzést nem kaptam, de nincs is olyan kapcsolatom a kormányzati tényezőkkel, hogy erre számíthattam volna.
– Nincs közte annak a tizenegy közgazdásznak sem, akikkel a miniszterelnök már kétszer konzultált, pedig Orbán Viktor első kormányában gazdasági miniszter volt. Nem is hívták? – Nem. Ha hívtak volna, akkor megyek, mint ahogyan tettem, amikor korábbi kormányok idején invitáltak. – Azért beszélgetett az elmúlt időszakban szakmai kérdésekről a miniszterelnökkel?
– Orbán Viktorral jó személyes kapcsolatban vagyok, de az elmúlt másfél évben egyszer találkoztunk, akkor is véletlenül, és akkor kellemesen elbeszélgettünk. – És Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter esetleg kíváncsi volt a véleményére?
– Vele soha nem is volt érdemben kapcsolatom, de konfliktusunk sem. Ha bírálom a jelenlegi gazdaságpolitikát, annak semmilyen személyes indíttatása nincs. Az, hogy anno ő követett engem a miniszteri székben, nem azt jelenti, hogy ő fúrt meg engem. – Összességében azért van fogadókészség a kormányzatban a szakmai hozzászólásokra, meglátásokra, egyáltalán szükség van az államigazgatásban a szakmailag felkészült emberekre?
– A válaszomnak van negatív és pozitív része is. Számomra nagy meglepetést okozott, hogy a kormányzat hivatalba lépésekor nem állt elő komolyabb gazdasági tervekkel. Felkészültebbnek kellett volna lennie. Vagy ha felkészült volt, akkor annak jobban láthatónak kellett volna lennie. Gondolom, politikailag magyarázható, miért alakult így, mert abban biztos vagyok, hogy tudják, a gazdaságpolitikában terveket kell készíteni. Amit aztán megtudtunk a tervekről, arról már sokszor elmondtam a véleményem, nagy gondokat láttam ezekkel kapcsolatban kezdettől fogva. A probléma másik része, hogy túl nagy szervezeti és személyi változtatásokat hajtottak végre az államigazgatásban, ami a szakmaiságnak ellentmond, és azt eredményezte, hogy az államapparátus nagyon gyengén működik. Persze ezt is értem, mert már megtapasztaltam, hogy a politikai és a gazdasági szempontok gyakran szemben állnak egymással. Szerintem rossz a szervezeti struktúra is. A legkézenfekvőbb probléma persze, hogy a két csúcsminisztérium között elvesznek a hatáskörök, nincs igazi központi erő, amely képes lenne irányítani a gazdaságot. Esetenként kifejezetten dilettáns dolgok hagyják el az államigazgatási szerveket, ami nem jó jel a szakmai szempontok érvényesülését illetően. – És a pozitívumok?
– Az elmúlt néhány hétben a kormány érzékelte, hogy változásra van szükség a gazdaságpolitikában. Ezt mutatja, hogy felvették a kapcsolatot a Nemzetközi Valutaalappal, vagy hogy leültek tárgyalni a bankokkal. Nem találnak teljesen süket fülekre a kívülről jövő jelzések, mert csak megjelent a reálgazdaság a Magyar növekedési tervben. – Hol látja a dokumentumban a gazdaságpolitikai irányváltást?
– Ott, hogy egyáltalán szóba kerül a reálgazdaság. Az, hogy hogyan, attól nem vagyok boldog. Nem ad stratégiai eligazítást. Ez egy leíró anyag, a benne szereplő dolgok sokkal inkább vágyak, mint tervek. És nem is tudok minden irányával egyetérteni. – Az iparosítás például jó irány?
– Ez önmagában csupán szlogen. Persze engem nem zavar, hogy valaki iparosításnak mondja, ha elkezdünk gondolkozni azon, hogy a termelékenységünk fele az európai átlagnak, ha a termeléssel, azaz a javak és a szolgáltatások létrehozásával és értékesülésével is foglalkozunk, nem csak az általuk elérhető jövedelmek elosztásával, amire általában a politika a hangsúlyt fekteti. Nem kell ahhoz marxistának lenni, hogy az ember azt gondolja, az értéket létre is kell hozni, illetve hogy azt a munkával tudjuk realizálni. Magáról a munkáról sok szó esik, de arról már kevesebb, hogy az csak a többi erőforrással, a tőkével és az ezeket kezelő intézményekkel, szervezetekkel együtt jelent termelési erőt. Hozzáteszem, nem biztos, hogy úgy kellene iparosítani, ahogyan a terv tenné. – Vissza az 50-es, 60-as évekbe?
– Nem hiszem, hogy bárki azt gondolná, hogy kohókat kell építeni. Legalábbis őszintén remélem, hogy nem erről van szó. Az igazi probléma az, hogy az iparosítás mellett államosításról is szó van, az államnak túl nagy szerepet tulajdonítanak, szemben a piaci folyamatokkal. Az egész gazdaságfejlesztésnek egyébként ez a központi problémája. Nem mindegy, milyen hangsúlyt adok az egyik vagy a másik tényezőcsoportnak. A nem kormányban szereplő közgazdászok jelentős része között az utóbbi időben létrejött egy szellemi koalíció arról, hogy az állami és a piaci szerepvállalás között túlságosan az állami felé billen a mérleg. – Talán mert titkon belátták, hogy elveszítették a befektetők bizalmát. A válságadók, a beavatkozások a magánjogi szerződésekbe, a magánnyugdíjpénztárak vagyonának államosítása, a visszamenőleges törvényhozás, az adóváltozások hatásának ráterhelése a munkaadókra nem éppen a szerethető arcát mutatja az államnak.
– Ha igaz, márpedig én egyetértek vele, hogy a bizalom jelentősen csökkent a magyar gazdaságpolitikával szemben, akkor azt nem tudomásul kell venni, hanem azonnal el kell kezdeni helyreállítani. Ahhoz azért meg kell inni pár üveg bort, hogy valaki eljusson a sírva vigadásig, mondván, bennünket mindenki elnyom. Erről szó nincs, a világ számára mi nem vagyunk jelentős tényező, nem fordítanak ránk figyelmet, hacsak nem vagyunk túl hangosak. Butaság az is, hogy a spekulánsok a tőzsdén és a pénzpiacokon a magyar forintot vagy a hazai cégek részvényeit valami magyarellenes motivációval támadják. Az persze igaz, hogy gondolkodás nélkül kihasználják, ha támadási felületet adunk – csakúgy, mint teszik ezt bármely más ország esetén. Ezek a gondolatok fel sem merülnének, ha a gazdaság helyzete stabil lenne. Nekünk az lenne a dolgunk, hogy helyreállítsuk a piacok és az államok felénk irányuló bizalmát. Ehhez nem befelé fordulásra, hanem pozitív nyitásra lenne szükség. Konkrét lépések kellenek. – Például milyenek?
– Jó részüket már untig emlegettük, sokat közülük már az előző kormányok idején is. Tény, hogy a magyar gazdaság válsága nem ezzel a kormánnyal kezdődött. Ma persze az a gond, ami ma érvényesül. Legnagyobb baj a hiányzó bizalom a társadalom szinte minden belső relációjában s a külföld részéről is. Evidencia, hogy az adórendszer elhibázott, ésszerűsíteni kellene az intézményrendszert, visszaszorítani a korrupciót, megállítani az egészségügy és az oktatás erózióját. Ezekhez és a többi, a tervekben esetleg megfogalmazott, de a valóságban nem kezelt gondokhoz jönnek a konkrét gazdaságtechnikai teendők. Néhány példát említek. Egy olyan kis nyitott gazdaság, mint a magyar, akkor tud versenyképes lenni, ha megfelelő kutatási és innovációs bázisra épül. Ezzel szemben mi különadóztatjuk az innovatív cégeket, és rontjuk a fejlesztésre fordított vállalati pénzek felhasználásának feltételeit. Az sem eldöntött igazán, hogy ki a kormányzati gazdája a kutatás-fejlesztésnek. Súlyos intézményi bizonytalanság van, de nemcsak itt, hanem például a kis- és közepes vállalkozások támogatásában. Nincs olyan külgazdasági stratégiánk sem, amely tényleg segítené a magyar cégek nemzetközi piacra lépését. De nonszensz az is, ami a logisztika területén történik. Ezen reálgazdasági problémák többnyire sokévesek, a gond az, hogy a jelenlegi kormány sem tud vagy nem akar ezekkel érdemben foglalkozni. Van azért pozitív példa is, jelezvén, hogy volna lehetőség cselekvésre: kétségtelen eredmények vannak a vállalkozókat sújtó bürokrácia csökkentésében. – Ha értek is el eredményt, az inkább a kommunikáció területén érhető tetten.
– Be kell látnia a kormánynak, hogy nem független a körülötte zajló világtól. Vannak történelmi adottságok, amelyeken csak nagyon lassan lehet változtatni. Ilyen például a korrupció, amellyel eddig egyik kormány sem bírt. De nem függetlenítheti magát a hatalom a globalizációtól sem. Abba, hogy miként alakulnak a dolgok Európában, csekély beleszólásunk van, abba meg pláne semmi, hogy mi történik a globalizált világban. Nemzetközi megítélésünkön legfeljebb javítani vagy rontani tudunk. Amivel gazdálkodni lehet, az a gazdaságpolitika, persze a másik két korlát között. – És mi van akkor, ha az a gazdaságpolitika „csak azért is” külön utas, és nem érdekli a másik két korlát?
– A nemzetközi és nemzeti intézményrendszerek fejlődése lemaradt a társadalmi, gazdasági folyamatok követelményeinek változásához képest. Világszerte azzal vannak elfoglalva politikusok és közgazdászok egyaránt, hogy miként lehetne az intézményrendszert újraépíteni. Jelentős változások előtt állunk: aki alkalmazkodik ezekhez, jól jön ki, aki nem, az megbukik. – Magyarul nem volt taktikus lépés Orbán Viktor részéről, hogy nem írta alá az eurózóna helyreállításához szükséges szerződést?
– A hírekből nem tudjuk pontosan, mi történt. Biztos vagyok benne, hogy az óvatos megnyilvánulás főként belpolitikai megfontolásoknak szól. Ha ennyi időn át hangsúlyoztuk, hogy nem vagyunk rászorulva a külvilágra, teljesen nyilvánvaló, hogy lépésenként kell stratégiát váltani. De kell, határozottan és hangsúlyosan.
Névjegy
CHIKÁN ATTILA egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalat-gazdaságtan Tanszékének vezetője és a Versenyképesség Kutató Központ igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Rajk László Szakkollégium elnöke. Az első Orbán-kormány gazdasági minisztere 1998–1999 között, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem rektora 2000–2003-ban. Az ezredforduló óta a Richter Gedeon felügyelőbizottságának elnöke, 2004 óta a Mol felügyelőbizottságának elnökhelyettese.
Tudósítások szerint Nick Clegg lib-dem vezető, miniszterelnök-helyettes „nem akart hinni a fülének”, amikor megtudta, főnöke nem próbált diplomáciai eszközök, tárgyalási kompromisszumok révén megegyezésre jutni. A The Observer vasárnapi lap forrásai szerint az európai együttműködést általában a leglelkesebben támogató Clegg most attól fél, hogy Nagy-Britannia „magára maradt Európában, és nemhogy több, de inkább kevesebb befolyása lesz a Cityre, az Egyesült Államokra, és búcsút mondhat a külföldi befektetéseknek”. A miniszterelnök-helyettes vasárnap reggel maga is megszólalt a BBC politikai magazinjában. Kritikai megjegyzései után megígérte, „mindent el fog követni, hogy a szerencsétlen fordulat ne jelentsen állandó megosztottságot” Európában. Nick Clegget egyébként helyi idő szerint hajnali 4 órakor értesítette David Cameron telefonon a döntéséről, nem sokkal azelőtt, hogy erről sajtótájékoztatót tartott.
Az európai diplomáciai tevékenysége miatt is nagyra tartott volt liberális-demokrata vezető, Paddy Ashdown az Observerben közzétett írásában „hatalmas károkat” lát Cameron egyedül maradásában. Úgy látja, „38 év brit külpolitikája tűnt el egy éjszaka alatt a lefolyóban. Megerősödött az euroszkeptikusok hangja, akik népszavazást rendeznének az Európai Unióról… Lejárattuk magunkat Washington előtt is.” Vince Cable, az üzleti életért felelős, szókimondó liberális-demokrata miniszter „egyszerűen nem fogadja el” azt a nézetet, hogy David Cameron megmentette volna a nemzeti érdekeket, hiszen ezek nem korlátozódnak pusztán a banki és a pénzügyi szolgáltatásokra. Egy további befolyásos lib-dem politikus, Lord Oakeshott azzal magyarázta a párt pénteki hallgatását, hogy teljesen meg voltak döbbenve és fel voltak háborodva. „Ami történt, minden liberális-demokrata és a szigetország jövője szempontjából is fekete péntek volt.”
Az Independent on Sunday szerint a brit különállást nyomatékosító vétó nyomán támadt feszültség akár a londoni kormánykoalíció jövőjét is veszélyezteti. Az együttműködést elkerülhetetlenül megnehezítő kormányfői lépés már csak azért is akcióra kényszerítheti a kisebb pártot, mert a YouGov frissen készült közvélemény-kutatása szerint támogatottságuk mindössze 11 százalék, azaz a 2010-es parlamenti választáson elért eredménynek nem egészen a fele. A Konzervatív Párt viszont javított népszerűségén, és 38 százalékával kis híján utolérte a 39 százalékon álló Munkáspártot.
Nick Clegg miniszterelnök-helyettes nyilatkozik a BBC-nek
A Lázár János (Fidesz) és Harrach Péter (KDNP), valamint több fideszes politikus által jegyzett beadvány szerint a mai magyar jogállam nem épülhet a kommunista rendszer bűneire. Kimondják, hogy az MSZMP és jogelődjei felelősek többek között a második világháborút követő esztendők többpártrendszerre épülő demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolásáért, a kizárólagos hatalomgyakorlás és a törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért, az ország eladósításáért, a nemzeti önazonosság aláásásáért, emberek meggyilkolásáért, törvénytelen bebörtönzéséért, kényszermunkatáborba hurcolásáért. Szintén az MSZMP-t és jogutódját teszik felelőssé az 1956-os forradalom „vérbe fojtásáért és az azt követő rémuralomért és megtorlásért”.
A fideszesek által benyújtott javaslat szövege szerint az MSZMP és „jogelődjei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért”. A kormánypártok törvényjavaslata egyértelművé teszi, hogy az MSZMP jogutódjaként („a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként”) a jelenkori Magyar Szocialista Párt (MSZP) „osztozik a felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető”.A fideszes beterjesztők elsősorban azzal érveltek, hogy húsz évvel a rendszerváltás után végre meg kell húzni a cezúrát, Rétvári Bence közigazgatási államtitkár például azt mondta: a törvény lakmuszpapír annak bizonyítására, ki hogyan viszonyul az előző rendszerhez. A Jobbik történelmi pillanatot érez a javaslatban, Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő máris az MSZP jogi értelemben vett felszámolását kezdeményezte. Az LMP boszorkányüldözésről és figyelemelterelésről beszélt, rámutatva: az MSZP több alkalommal is legitim felhatalmazást kapott a választóktól, ami rehabilitálta a szervezetet.
A szocialisták a parlamenti vitában szintén bűnbakkeresésről szónokoltak, hangsúlyozva: az elmúlt húsz évben lehetőség lett volna rendezni ezt a kérdést, de érdekes módon a kormánypártok csak most vették elő. Bárándy Gergely szocialista képviselő vezérszónokként azt mondta: a fideszesek a jogi alapokat kívánják megteremteni arra, hogy tönkre tudják tenni politikai ellenfelüket és elkobozhassák a vagyonát. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a jelenlegi kormánytagok, kormánypárti politikusok is kapcsolatban álltak az MSZMP-vel és a KISZ-szel, így a törvény őket is megbélyegezi. Ide sorolták az MSZMP-tag Járai Zsigmondot, Fónagy Jánost és Matolcsy Györgyöt, az MSZMP-titkár Pintér Sándort, az egykori központi bizottságban ülő és most a Fidesznél prominens szerepet betöltő Pozsgay Imrét és Szűrös Mátyást, vagy a KISZ-titkár Varga Mihályt, Deutsch Tamást, Kövér Lászlót és Orbán Viktort.
Ami pedig a szintén hivatkozott MSZMP-vagyont illeti, legutóbb Simon Gábor szocialista választmányi elnök mutatott rá: az MSZP a rendszerváltás után elszámolt az örökölt vagyonnal, amelyből egyébként a többi párthoz hasonlóan a Fidesz is részesült. A Fidesz az Állami Egyházügyi Hivatal Lendvay utcai villáját kapta meg 1991-ben, a mostani törvényjavaslatot szintén jegyző KDNP pedig a Pest megyei pártházhoz jutott hozzá ingyen a budai Nagy Jenő utcában.
2300 ingatlant adtak le
A vitatott és hivatkozott MSZMP-vagyon pontos és teljes feltárása az átalakulás óta nem történt meg, holott az MSZP elszámolt. Legalábbis azzal, amivel tudott, és ahogyan tudott. Az MSZP – az állampárt vagyonelszámolását kimondó négyigenes népszavazás előtt tíz nappal – 1989. november 16-án nyújtotta be bejegyzési kérelmét a bírósághoz, csatolva vele egy vagyonmérleget. A tételes vagyonleltár azonban hiányzott, a kiegészítő dokumentumokat egy hónappal később adták be. Az Állami Számvevőszék ellenőrző jelentése – amelyet lapunk betekintésre kikért a szervezettől – megállapítja: az ellenőrzést nagyban megnehezítette, hogy az MSZP alakuló kongresszusát követően az MSZMP gazdasági apparátusa lényegében megszűnt. Olvasható feljegyzés benne arról is, hogy számos irat nem volt fellelhető a vizsgálat során.
A párt jogutódként számos vagyonelemről lemondott, az MSZMP 1989. szeptember végi összvagyona – könyv szerinti értéken – meghaladta a nyolcmilliárd forintot. Az MSZP egyébként megtehette volna, hogy minden vagyontárgyat – elsősorban ingatlanokat – átad az államnak, és az esélyegyenlőség elvéből kiindulva megvárja, hogy mit juttatnak vissza neki, de ez – a morális előnyök mellett – a gazdasági ellehetetlenülés felé lökte volna a szervezetet.
Az állampárti vagyon legnagyobb részéből, az ingatlanokból az MSZP csak annyit tartott meg, amennyi a működéséhez szükséges volt; ezt kongresszusi határozatban is kimondták. A megyei önkormányzatoknak adták át az összes, egykor még a pártfunkcionáriusok által használt vidéki vadászházat és pihenőtanyát, állami kézbe került 79 üdülő is, a tihanyi szállót például a szakszervezetek kapták meg. 1989 végéig csaknem 2300 ingatlant adtak le, ebből 140-et Budapesten; ezek akkori könyv szerinti összértéke meghaladta a négymilliárdot.
A pártvállalatok közül a Kossuth Könyvkiadó tulajdonjogát tartotta meg akkor az MSZP, a Szikra Lapnyomdát és a Műszaki Ellátó Vállalatot („pártgarázs”), illetve a Hírlapkiadó Vállalatot állami tulajdonba adta. A műkincsek, festmények, szobrok egy része a Nemzeti Galériába került, a többi az akkori művelődési tárcához. A fellelhető jelentés szerint 287 ingatlan maradt a párt kezelésében, ez utóbbiból mára alig több mint száz maradt, az is a három évvel ezelőtti párttörvény értelmében már nem kezelésben, hanem – kedvező hitelkonstrukció alapján –megvásárlásra került, néhány tucatot bérelnek csak. „Olyan állami ingatlan nincs, amit ajándékba kapott volna a párt” – tette hozzá lapunknak az MSZP egyik prominense.
Szalay Tamás Lajos
Retusálási ügy – A Közszolgálati Kuratórium MSZP-s delegáltja kéri a vezérigazgatók meghallgatását
Szombat délután óta éhségsztrájkol a köztévés hírmanipulációk miatt az MTV székháza előtt Nagy Navarro Balázs tévés szakszervezeti vezető, így tiltakozva az ellen, hogy a Lomnici Zoltán volt főbíró kiretusálása miatt kirobbant botrányban nem a valódi felelősöket, a kitakarásra utasítást adó vezetőket büntették meg.
Deutsch ugróiskolát rajzolt, de az ugrálást meghagyta a retusálási botrány felelőseinek
–– Délután két óráig vártam, hátha megtörténik a csoda. Megadtam az esélyt a közmédia vezetőinek, hogy döntésüket meghozzák, és felelősségre vonják a hírhamisítások valódi felelőseit. Ehhez képest az MTI és az MTVA (a közmédiumok tulajdonosi alapja) egymásra mutogatnak, a csalók, hamisítók pedig továbbra is ott vannak a helyükön – nyilatkozta lapunknak a Magyar Televízió Kunigunda úti székháza előtt Nagy Navarro Balázs MTV-s szerkesztő. A Televíziósok és Filmkészítők Független Szakszervezetének alelnöke, a Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsának elnöke addig marad, amíg a felelősöket ki nem rúgják. Az akcióhoz a hét végén csatlakozott a szakszervezet másik alelnöke, Szávuly Aranka és Patakfalvi Sándor, a Duna TV felvételvezetője is. A tévés szakszervezeti vezető a Lomnici-ügyben lefolytatott MTVA-s vizsgálatra is kitért (ennek eredményeként három tévést írásbeli figyelmeztetésben részesítettek). Tudomása szerint a kérdéses riport készítőjét Papp Dániel főszerkesztő kétszer is beszámoltatta a történtekről: egyszer írásban, egyszer pedig szóban – ezt azért tartotta szükségesnek elmondani, mert eddig nem lehetett tudni, hogy a „hírhamisító Papp Dánielnek” bármi köze lett volna a vizsgálathoz (az azóta a médiaaszolgáltatási alapnál a hír- és hírháttérműsorok főszerkesztőjévé kinevezett Papp Dániel készítette áprilisban azt a riportot, melyben Daniel Cohn-Bendit zöldpárti EP-képviselőt – a magyar médiatörvény és az Orbán-rendszer egyik legélesebb kritikusát – úgy állította be, mintha megfutamodott volna az MTV kérdései elől).
A közmédiumok másik kirendeltségén, a Naphegy téren – az MTI és az MTVA székháza előtt – tiltakozott a Lomnici-ügy miatt Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő. Deutsch beváltotta twitteres „fenyegetését”, és szombat délben valóban kiment ugróiskolát rajzolni a bejárat elé. Végigugrálni nem volt rajta hajlandó – ezt meghagyná azoknak, akik felelősek Lomnici Zoltán híradós kiretusálásáért. A fideszes politikus a bejáratnál tartott sajtótájékoztatóján a sajtószabadság megsértésének és elfogadhatatlan, gyalázatos, idióta eljárásnak nevezte, hogy kitakarták a volt főbíró arcát a Duna TV és az MTV múlt szombati Híradójában. Ez nem maradhat következmény nélkül, mondta, ezért továbbra is a felelősök kirúgását követeli.
A vizsgálat egyértelműen kiderítette, hogy az esetért három ember felelős (a riporter, a felelős szerkesztő és a vágó, akik írásbeli figyelmeztetést kaptak); hát viseljék is érte a felelősséget – nekik rajzolta az ugróiskolát. Lapunk kérdésére Deutsch azt mondta, ha valóban létezett felsőbb utasítás Lomnici mellőzéséről, ami egyelőre találgatás, akkor annak is felelősséget kell vállalnia a tettéért. Azzal, hogy a történteket „szakmai hibának” minősítette az MTVA, még inkább rátettek szerinte egy lapáttal. Ha ez szakmai hiba, akkor szerinte a most elfogott pénzszállítórablók is szakmai hibát követtek el, hiszen csak véletlenül rossz irányba indultak a bankfiókból. Az ügyben lapunk kereste a médiaszolgáltatási alapot, de nem kívántak reagálni Deutsch szavaira.
( Az éhségsztájkolók egyike azt nyilatkozta, hogy ez már csak egy banánhéj volt amin elcsúztak, a történet régebben kezdődött. )
Bogár úr!
Meséljen már arról kicsit az olvasóknak, hogy milyen volt az élete 78-tól, amikor is ugye belépett az MSZMP -be és lekes kommunista volt? Na és ugye emlékszik még azokra a daliás bolsi időkre, amikor a Hazafias Népfront társadalompolitikai osztályának helyettes vezetője volt?
Bogár úr, azok a nézetek amiket maga képvisel, ordas és primitív nézetek. maga egy hiteltelen ember, aki primitív vagdalkozásával mocskot szór a Magyar Köztársaságban.
Mentsége lenne arra amit művel, ha kiderülne, amit sejhteni lehet, hogy maga elmebeteg. Ha nem az, akkor csak egy utolsó szaros gazember, Göbbels nyomdokain.
Bogár László nem most döbbent rá, hogy nem lehet más a politika. Ő már az előző évtized közepén is azt gondolta, hogy erkölcsét, módszereit, eszközeit, stílusát tekintve legalábbis nem lehet más. Az orbáni történelmi szerepről szóló szövegeiben, azt hiszem, a leginkább a páratlan orbáni hatalommaximalizálási gépezet iránt kifejeződő önkéntelen tisztelet és a szellemi igazolására való készség irritált. Ettől, hogy finoman fogalmazzak, a szőr is felállt a hátamon.
Elek István Fotó: Végel Dániel
Nem lehet más a politika, ugratja ki mondandója lényegét már a cikke címében Bogár László (Magyar Hírlap, július 20.). Ami röviden olyasféleképpen foglalható össze: hogy is sikerülhetne az LMP-nek beváltania ezt az ígéretet, amikor szemlátomást a Fidesznek sem sikerül.
Olvasva időnként a lapban a szerző elemzéseit, többször is felötlött már bennem az elmúlt esztendőben, hogy megkérdezzem tőle: hogy is vagyunk ma akkor azzal a tétellel, Lacikám, hogy keresztülhazudhatjuk magunkat az igazsághoz? Alighanem itt a megfelelő pillanat.
Bogár László nem most döbbent rá, hogy nem lehet más a politika. Ő már az előző évtized közepén is azt gondolta, hogy erkölcsét, módszereit, eszközeit, stílusát tekintve legalábbis nem lehet más. Feltéve, hogy célhoz, vagyis kormányra akar jutni. Miközben ott a célban, a kormánypálcát az akkori reményeink szerint ismét a kezükbe vevő jobbközép erőktől persze ő is nagyon más politikát szeretett volna látni, mint amit az előző Orbán-kormány vitt. Amelyet ugyebár mindketten közelről ismertünk. Sőt, képviseltünk, támogattunk – belülről bíráltunk. Ő államtitkárként, én miniszterelnöki főtanácsadóként.
Ha velem ellentétben nem nevezte is ökoszociális szabadelvű konzervatív politikának azt a mást, amit korábbi tapasztalatainkon okulva kívánatosnak vélt, a teendőket illetően legalábbis akkor még elég közel álltak egymáshoz a nézeteink.
Viszont ha jól emlékszem a 2005 táján rendszeressé váló kerekasztal-vitáinkra, amelyeket Kulin Ferenc, Tellér Gyula és Vass Csaba részvételével a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány Ökopolitikai Műhelyében folytattunk, Orbán Viktor 2002 utáni politikájának megítélésében már jóval lényegesebb különbség volt közöttünk.
Ő és Vass Csaba, ha olykor még némi öniróniával is, de egyre szívesebben öltöztették be Orbán Viktort a mesebeli legkisebb fiú szerepébe, vagy egyenesen a fejedelemébe. Aki egyetlenként a mezőnyben mégiscsak képesnek látszik felnőni a feladathoz. Felmérve a valóságos helyzetet, a lepusztulási lejtőn végzetesen lefele sodródó nemzetét, és felfogva a politikai cselekvés valódi tétjét, ami e végzetes sodródás megállítása, és a folyamat visszafordítása volna. Az anyagi és társadalmi tőkevesztésé, a demográfiai összezuhanásé, a fizikai, mentális és morális leépülésé. És akibe épp ezért egyedül érdemes belehelyeznie a nemzetnek a bizodalmát. Mert az elhivatottság tudata és a másokéval összemérhetetlen politikusi karizma egy tigris hatalmi ösztönével és kíméletlen erejével párosul benne. És a jelek szerint épp erre van szükségünk.
Most ellenzékben ugyan tagadhatatlanul kétfelé beszél – érveltek –, és a nemzet ügyének elkötelezettjei mellett a „birodalom” tartótisztjei is kétségkívül ott vannak a kíséretében. De azért kénytelen tulajdonképpen egyszerre felajánlkozni a nemzeti szabadságharc vezérének szerepére és ugyanakkor a birodalmi helytartóéra is, mert a hatalom megszerzéséhez mindkét fél támogatására elengedhetetlenül szüksége van. Muszáj tehát realistának lennie. A népnek is meg kell üzennie, hogy bízzon benne, hiszen csak érte hazudik, amikor a tőke, a vállalkozások terheinek csökkentését ígéri, ami óhatatlanul kisebb államot feltételez. És a „birodalomnak” (a kiválasztó hatalomnak, a multinacionális pénzügyi erőközpontoknak stb.) is, hogy éppen az ő érdekeik hatékony képviseletében muszáj áltatnia, szociális demagógiával etetnie a népet, erősebb állami szerepvállalást, újabb és újabb juttatásokat helyezve kilátásba a győzelme esetére.
E szerepjáték nélkül ugyanis nincs győzelem. De ha megszerzi, már nem lesz szüksége az alakoskodásra. Akkor majd eldobhatja az álarcát. Bízzunk benne, hogy jól látjuk, melyik lesz az a két arca közül.
Ahogy visszagondolok azokra az évekre, ma sem egyértelmű előttem, hogy inkább segítettek nekem ezek a viták a szellemi depresszióm elviselésében, amely a közcselekvés kietlen tereit látva magam előtt, meglehetősen elhatalmasodott rajtam akkortájt, vagy éppen még mélyebbre taszítottak bele.
Arra azonban elég jól emlékszem, hogy milyen furcsálkodva, hitetlenkedve figyeltem, ahogy sűrűsödnek az egyébként ragyogó okfejtéseikben a tekintélyelvű gondolkodás reflexei és evidenciái.
Párhuzamosan a rendszerváltozással kapcsolatos egyre impozánsabb és egyre zártabb elméleti építményük magyarázó erejébe vetett hitük erősödésével. Az orbáni történelmi szerepről szóló narratíváikban, azt hiszem, a legjobban e páratlan hatalommaximalizálási gépezet iránt kifejeződő önkéntelen tisztelet és a szellemi igazolására való készség irritált, amitől, hogy finoman fogalmazzak, a szőr is felállt a hátamon.
Persze nem ezzel érveltem, hanem inkább azzal, hogy még ha elfogadnánk is az Orbán Viktor szerepéről adott értelmezésüket, és a kettős beszéd hatalomszerzési szempontból gyümölcsöző taktikának bizonyulna is, stratégiailag akkor is csak kudarcot hozhat, hiszen ez az Orbán Viktor személyére felfüggesztett, végletesen centralizált, felülről lefele építkező, visszacsatolás nélküli hierarchikus hatalmi szerkezet nyilvánvalóan a kontraszelekció táptalaja.
Másrészt ez a taktika szükségképpen egymással összeegyeztethetetlen érdekekből szervez tábort, és mindjárt a győzelem reggelén ki fog derülni, hogy még mi, a győztesek sem vagyunk tisztában vele, hogy ki győzött most voltaképpen, amikor „mi” győztünk. Nem beszélve arról, hogy óhatatlanul együtt fog járni a tényleges kormányzati szerepre való felkészületlenséggel a helyzetismeretben is, az intézményes változtatásokról szóló elképzelések terén is, a közpolitikai teendők összefüggéseinek átgondolásában is.
És ami még fontosabb, ha belső tisztázatlanságokkal, őszintétlen kettős beszéddel próbál hatalomra jutni a jobbközép, a saját jövőbeli kormánya lába elé telepít aknákat. A majdani hatékony cselekvés lehetőségeit nehezíti meg magának, saját, jövőbeli társadalmi támogatottságát korlátozza. Holott a süllyedés, a leépülés végzetes folyamatai feltartóztatásának és visszafordításának a legfontosabb előfeltétele éppen a társadalmi bizalom megerősítése volna. A társadalmi együttműködés szétzilálódott szálainak újraszövése, kötelékeinek újrafonása, csatornáinak újjáépítése.
Hogyan lehet itt enélkül sikeres, közös nagy nemzeti vállalkozás?
Természetesen sehogy, válaszoltam már akkor is a költői kérdésre. És ezt gondolom azóta is.
Olvasom most a cikkben a szerző régi tételét, ami szerint a „más politika” az volna, ha egy kormányra kerülő erő képes lenne a rendszer létminőségének megváltoztatását eredményező új egyezség létrehozására a minket függésben tartó „birodalommal”, a globális hatalommal. Olyan egyezségére, ami a mai helyzettel ellentétben nem járna együtt Magyarország „túlfosztásával”.
Ami sajnos, írja, a Fidesz-kormánynak sem sikerül. Mert „kiderülni látszik: a rendszer megváltoztatásának mind a külső, mind a belső feltételei hiányoznak. Ehhez ugyanis egyezkedésre és áldozatokra hajlandó birodalom kellene, és olyan magyar társadalom, amely kikényszeríti ezt. Ám tekintve, hogy ma egyik sincs jelen, a kormány forradalmi, rendszerváltó kísérlete elhalni látszik.”
Hát, ez az, kedves barátom. Hagyjuk most a birodalmi hajlandóság kérdését, de hogy is jöhetne létre ilyen nyomásgyakorlásra képes magyar társadalom?
Ugyan hogy jöhetne létre, ha nem beszélnek vele őszintén a helyzetéről a kormányzásra készülő politikai vezetői? Ha a háta mögött akarják összetákolni a megmentésére hivatott terveiket? Ha a választópolgárokat kiskorúként kezelő demagógiával akarják a bizalmát megnyerni? Kormányra jutva pedig ott folytatják, ahol abba sem hagyták?
Érdemi egyeztetés, viták, részvétel helyett konzultációs kérdőívekkel kábítják, diktátumokkal kormányozzák, szabják újra a törvényes és alkotmányos rendjét. És a megviselt társadalom még ép értékeivel, anyagi, szellemi és lelki erőforrásaival való takarékos gazdálkodás helyett azokat az intézményeket, normákat, bizalmi viszonyokat is önkényesen, oktalanul szétdúlják, megsemmisítik, pártos érdekek szolgálatába szorítják, amelyek eddig úgy-ahogy összetartották ezt a szerencsétlen magyar társadalmat.
Ahelyett pedig, hogy a lepusztulás lejtőjén lefele csúszó ország és nemzet sodródásának feltartóztatása és a folyamat visszafordítása érdekében valóban minden épkézláb erőt igyekeznének bevonni a nemzeti együttgondolkodás és együttmunkálkodás rendszerébe, ehelyett valami különös, perverzióra valló ízléssel képesek a Nemzeti Együttműködés Rendszereként reklámozni a minimum a fél országgal szemben kiépítendő új akarnokság rendszerét.
Mégis mit képzeltetek, Lacikám?
Kérdezheted persze, hogy miért rajtad kérem számon mindezt, hiszen a jobboldali koalíció cselekedeteit Te is csak kívülről figyeled.
Ez kétségtelen, de a régi vitáinkra tekintettel annál indokoltabb a kérdés Hozzád, vajon még mindig úgy gondolod-e, hogy keresztülhazudhatjuk magunkat az igazsághoz.
Róna Péter egykor nagy ember volt. A Schroders az egyik legnagyobb befektetési társaság igazgatójaként a pénzügyi világ csúcsain járt. Karrierjét elsősorban annak köszönhette, hogy asszisztensként Lord Richardson, a Bank of England későbbi igazgatója ügyeit intézte.
Róna Pétert ugyan még ma is fogadják a világ nagy pénzügyi központjaiban, még ma is képes összehozni egy tárgyalást, mondjuk a Lloyd’s vezetőivel, de ma már csak udvariasan végighallgatják mondanivalóját. Rónában ma az a legfontosabb, hogy a Magyar Nemzeti Bank felügyelő-bizottságának tagja.
Megnyilatkozásait ugyanakkor egy másik minőségben teszi. Róna az LMP nem hivatalos intendánsa. Talán anyagilag, infrastruktúrával is támogatta Schiffert. Ma már természetesen csak kapcsolataira, a magyar sajtó odatartozó részei által megteremtett népszerűségére van szükség. Az oly sokszor elsütött recept alapján Róna Péter független szakértőként tetszeleg, miközben egy politikai párt és nem mellesleg a politikai párttól független érdekcsoport útját egyengeti.
Róna imidzséhez hozzátartozott a függetlenség, kritizálta Gyurcsányt, előadásaiban sok, leginkább a jobboldalinak tekintett gondolkodók által megmutatott összefüggésre hivatkozik. Múlt pénteki megnyilvánulása azonban egy új kor kezdete. Első olvasatra azt gondoltam, hogy egy ma oly divatos degenerált átverésről, ún. hoaxról van szó. Még ma sem vagyok biztos benne, hogy, nem, bár az azóta eltelt események lefagyasztották arcomról a mosolyt.
Róna a mindennapi.hu-nak állítólag a következőket mondta: Jelenleg az zajlik, hogy a periféria országaiban a megválasztott politikai vezetőket az EU lecseréli a saját embereire. Az új görög miniszterelnök, Papadémosz az európai jegybank alelnöke, Mario Monti, aki valószínűleg Olaszország miniszterelnöke lesz, a brüszszeli európai bizottságnak volt belső piaci biztosa. Ez azt jelenti, hogy Olaszországban is lesznek privatizációs folyamatok, és ezt már le is írták. A valutaalap és az IMF levélben szólította fel Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt: Olaszország nevezze meg, hogy évenként miként tud 5 milliárd euró állami vagyont, ingatlant eladni, amely összeget teljes mértékben az adósság törlesztésére fordítaná. A közgazdász vélekedése szerint ez a mechanizmus már beindul, és egy éven belül Magyarország miniszterelnöke Andor László lehet, hiszen látszik, hogy az unió kihelyezi a periféria országaiba az általa ismert és megbízható embereket. Mindezt alátámasztja a Wall Street Journal cikke is, amelyben arról írnak, hogy Magyarországon lehet a következő nagy válság. A közgazdász szerint a cikk megalapozója Olli Rehn, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyekért felelős biztosának nyilatkozata lehet, amelyben a biztos elmondja, hogy mekkora lesz a magyar költségvetési hiány.
A dolog lényege az, hogy óriási politikai átalakulás kezdetén vagyunk, amiben a periféria országainak demokratikus szerkezete fel van függesztve. Jelenleg már a döntéshozás az úgynevezett frankfurti csoport kezében van – összegezte Róna Péter.
Azóta nemzetközi kampány indult a magyar gazdaság ellen. A hitelminősítők (lásd 19. oldal) nyílt támadásba lendültek, a pénzügyi befektetők a forintot támadják, maga Nouriel Roubini, az iráni–zsidó származású sztárközgazdász, aki megjósolta a korábbi válságot is, a forint shortolására buzdít. Ennek fele sem tréfa.
Róna víziója ugyan még így is légből kapottnak tűnik, mindenesetre elgondolkodtató. A cikk tanúsága szerint teljesen természetesnek veszi, hogy a periféria országainak demokratikus szerkezete fel van függesztve. Így lenne lehetséges, hogy a frankfurti csoport lecseréli Orbánt. Lecseréli egy független állam kétharmados támogatottságú miniszterelnökét.
Ez a mai állás szerint természetesen elképzelhetetlen, és minden józan, Magyarország függetlenségét szem előtt tartó, demokratikus politikai erő kötelessége, hogy egy ilyen durva beavatkozást a magyar belügyekbe megakadályozzon. Kötelessége, hogy megakadályozza a demokrácia felfüggesztését. Függetlenül Orbán Viktor személyétől vagy pártállásától. Csakhogy a magyar politikai erők egy része, szerencsére egy kisebbségbe szorult része egészen más kötelességeknek tesz eleget.
Róna, a cikk tanúsága szerint, ehhez a nemzetellenes részhez tartozik. Nemzetellenes erők eddig is léteztek, csakhogy magát a fogalmat évtizedes propagandával próbálták ellehetetleníteni. Mi az, hogy nemzetellenes? Azok is állampolgárok, nincs jó és jobb magyar. Ők a realitás talaján állnak, míg, akik ezt a rosszízű kifejezést használják, azok kirekesztők és nacionalisták – harsogták.
De vajon nem tekinthető-e a nemzet érdekei ellen való cselekedetnek, ha egy szorult gazdasági helyzetet és az azt tetéző, nyílt spekulatív támadásokat valaki jóváhagyólag tudomásul veszi? Vajon nem tekinthető-e a nemzet ellenségének, aki támogatja a hadjáratot, melynek a célja a demokrácia felfüggesztése, egyben Orbán és a Fidesz bukása. Orbán megbukhat jövőre? – teríti szét a sajtó Róna után, egyelőre csak kérdőjellel. A gazdasági támadást kiegészítő politikai hadjárat célja Orbán bukása. Ha ehhez csődbe kell vinni az országot, ám legyen! Semmi sem drága.
Róna az utódot is megjelöli, az MSZP-hez köthető, euróbürokratává avanzsált Andor László személyében. Egyelőre a cikkben felvázolt vízió alaptalannak, sőt nevetségesnek tűnik. Orbánnak ma nincs ellenfele a magyar közéletben, a többiek egy, de leginkább több osztállyal lejjebb játszanak. Az ország vezetésére alkalmas, hasonló képességű és megfelelő helyzetben lévő rivális nincs közel s távol.
1948, majd 1956 után a demokrácia felfüggesztéséről nekünk, magyaroknak közvetlen élményeink vannak. Róna Péter világában talán elfogadható a puccs, de ha bizonyos pénzügyi körök vagy az említett frankfurti csoport képes megtorpedózni a kétharmados kormányt, akkor Magyarország szuverenitása lényegében elveszett. A lehetséges támadás elleni fellépés pedig a legszentebb érelemben vett szabadságharc.
A CERN birodalmában
"Mit tanulhatunk a CERN-ben végzett kísérletekből? A CERN-ben folyó kutatások, azok várható eredményei és a magyar kutatók részvétele" Fodor Zoltán a KFKI-RMKI tudományos főmunkatársa, a CERN-i SHINE kísérleti technikai vezetője beszélt erről 2011. november 29-én a Budapesti Európai Ifjúsági Központban, a Második Kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ őszi pedagógiai konferenciáján.
A téma rendkívül érdekes, izgalmas; az előadást azonban unalmasnak találtam. Belegondoltam, hogy miért is nem tartozott kedvenc tantárgyaink közé a fizika, sőt olyan nagyon ma sem, mert ha jól tudom talán 10 fő sincs az éves tanárképzésben a fizika tanárok száma. Mert az órák bizony dög unalmasak voltak, pedig a fizika egy csodálatosan szép tantárgy. Kalandozzunk hát egy kicsit a csodák birodalmában, a fizikában. Először kezdjük a száraz tényekkel.
A CERN a világ legnagyobb kísérleti létesítménye, hadronütköztetője (LHC) Genf mellett, a svájci- francia határon 100 méter mélyen, egy 27 kilométeres, 3 méter átmérőjű alagútban üzemel, ahol a felgyorsított, egymással szemben haladó részecskenyalábokat ütköztetnek. A gyorsító a cavitét. Az ütköztetésnél az egyik álló tárgy. A LHC-nél akkora energia szabadul fel, mint mikor 37 cm-ről leejtünk egy kockacukrot.Mágnesek is kellenek, 27 km átmérőjűek és kör alakúak. Így térítik el a fénysebességű részecskéket.Nano ellenállást használnak, 1.9 kelvin fokon ( a világűrben 3' van ) A CMS-detektor anyagából 3 darabb is kijönne a franciák híres ferde tornyából. A nagy Hadronban az ütközések során új legkisebb részecskék keletkeznek, amelyek tanulmányozásával a kutatók az anyag tulajdonságait, illetve a világegyetem keletkezésének titkait remélik megfejteni, hogy a nagy "bum" után közvetlenül milyen volt a világegyetem. QGP-t keresik, az ősrobbanásnál lévő anyagot Tűzgömb lehűl, kvankokból kikristályosodnak részecskék, ebből következtetnek vissza a QGP-re..Továbbá a részecske fizika " állatkerteként" aposztrofálta Fodor Zoltán a kvankokat, leptonokat, bozonokat. A Higgs részecskét szeretnék megtalálni.1995-ben volt az első ütközési kísérlet, később ezt mágneses térrel is megismételték. ( Nagy mágnest szolenoidnak hívják.) Minderre újabban számítástechnikai megoldásokat is keresnek.Valamint neutrinokkal is végeznek kísérletet, oszcillációt, hogy tudnak egymássá átalakulni.
S most jöjjön a dolog számomra izgalmas része ami viszont nem hangzott el az előadáson : megdől Einsten híres elmélete amelyiben megerősítik azt a világszenzációt amit a CERN-nek ezen kísérletével igazoltak, hogy van a fénynél nagyobb sebesség. Ez alapjaiban írja át a fizika csodálatos és rejtélyes világát, és akkor talán újra felfedezik Bolyai Jánost is. És nem véletlen az ő nevével zárom írásomat.
Sorra rendre Kínával kapcsolatos rendezvények, konferenciák követik egymást, s mind a kínai kapcsolatokban rejlő nagy lehetőségeket taglalják. De ha megnézzük a statisztikát 1998-ig 1,5 millió euró kínai tőke áramlott be hazánkba.Ami viszont 2009-re már 20-szorosára nőtt, ekkor ez összeg 26,5 euró volt.
A KSH adatai szerint a kínai import 2011 évben még erőteljesebben növekedett, eddig közel 2,8 milliárd euróra rúgott, ami további import növekedést jelent.A magyarországi export mértéke Kínába azonban csak 816 millió euró volt. Csak nehogy úgy járjunk mint az Eu-val, ahol szintén az Eu import többlete a jelenlegi problémáink fő forrása, ha mást nem is Lóránd Károly Eu szakértő erre vonatkozó tanácsait jó lenne megszívlelnünk míg nem késő. Mert bizony volt aki szólt időben ahogy ő is, meg más is! Ennyi!
2011. szeptember 15., csütörtök
Állatkerti ingyenes hétvége a gyermekeknekszeptember 10-11-én. Cserébe 10 üres italosdobozt kell hozni csupán. Harmadik alkalommal rendezi meg az Italos Karton Környezetvédelmi Egyesület az Állatkerttel közös akcióját, melynek célja a környezetvédelem tanítása és tudatosítása a gyermekekben. A tv2 Aktív műsorvezetője Gombos Edina is csatlakozott az IKSZ kezdeményezéséhez. Mint meséli most építkeztek. Öszintén bevalja először megijedt a szelektív gyűjtéstől, s azt gondolta a gyüjtő edények is sokba kerülnek majd. De végül 100 ft-s boltba sikerült beszerniük fillérekért. S elárulta azt a tükköt is, hogykülönféle színű belső zacskokat helyezett a gyűjtőkbe. A gyerek élvezi-fűzi hozzá, moka, játék, kacagás, hogy össze kell taposni a dobozokat a gyűjtőbe helyezés előtt. Az akció jelszava is ez: "Tapossa laposra!" Baka Éva IKSZ Egyesülés igazgatóasszonya hozzáfüzi: "A szelektív hulladékgyűjtés elterjedéséhez a figyelemfelhívás és a lakosok hatékony tájékoztatása szükséges, amit nem lehet elég korán kezdeni.100-ból csak 17 italos katondoboz kerül a szelektív gyűjtőedénybe, amit nővelni szeretnénk. ( Eu átlag 35%)." Az akció növekvő népszerűségét jelzi, hogy az elsőn 900, a második "Vidám Doboz Napokon" már több mint 1500 ingyenes gyermekbelépővel szereztek örömet a pici lurkoknak, és szüleiknek. Aki lemaradt sebajazt szeretettel várják jövöre. Az IKSZ Egyesület standja a szeptember végén nyiló BNV-n is megtalálható lesz. Ott is várják az érdeklődőket.
Összintén bevallom eleinte nem kedveltem őt, mert az IMF mellett érvelt, ami teljesen ellentétes volt az én felfogásommal, nézeteimmel. De ezt követően már mindenben egyezet, s megerősítése mindennek szavaival nekem nagyon sokat számítanak. Már millió interjú jelent meg vele különféle médiákban, ráadásul lehet az jobb vagy bal s annak bármilyen változatai, ő nem száll be a szekértáborok harcába mindenkivel szóbaál, s mindenkinek ad interjút. Ilyen vonatkozásban is ritka mint a fehér holló. Független értelmiségként is példát mutat. De nem csak abban a termelésbe is beszált.Aranykeze munkáját a sajtkészítés terén díjjal tüntették ki egy nagy európai színtű megmérettetésen. Így aztán ő nem bort iszik és vízet prédikál mint oly sokan. Szavai is aranyból vannak, mert okos érvekkel, ráadásul nagy.nagy türelemmel újra és újra felvázolja mit kellene tenni devizahitelek ügyében a bankokkal szemben, azt a szót is ő vezette be a köztudatba, hogy hibás banki termék, vagy hozta vissza az a rég feledett szavunkat,hogy hon. Sajnos nemfogadták meg az irányítók tanácsait így aztán a helyes út helyett jelenleg a görögön járunk, ( ez az én véleményem ). Emellett saját példájával is példát mutat arra amit Demján Sándor is folyton-folyvást hangsúlyoz mát húsz éve, hogy nem szabad lenézni a kétkezi munkát,legutobb is azt mondta kissé indulatosan egy nemzetközi konferencián, hogy kezet kellene csokolni a fizikai munkásoknak. Termelőmunkát kell végezni különben az ország nem tud kilábalni a bajokból. Róna Péter teljesen laikusként kezdte el a sajtgyártást, de gyorsan, mint mindenben, díjazott minőséget produlált. Vett egy birtokot Pécs környékén egy ici-pici faluban kisasszondon, ahol pusztán 280 ember lakik. S ahol a három részre osztott ország határa volt, sok tóval övezve. Itt vett meg egy volt őrházat, ahol az1600-s években mégcsak két szoba volt s alatta pince. később tovább bővítettek. Egykor lakott itt Csokanai Vítéz Mihály is, a lilla versek írjója. S a legenda szerint a birtok kertjében lévő most 300 éves tölgyfa alatt írta a "Magányossághoz" című versét. Az idili táj képét azonban rontja, hogy az egykori tavak helyen most kiszáradt mederben gazos ápolatlanság,dzsumbuj rontja a látványt. Róna Péter elhatározta, hogy visszaállítja a tavakat eredeti állapotnak megfelelően. Ekkor ismerkedhetett meg a hivatalok packázásaival. Akik folyton azt követelték töle jelőlje meg milyengazdasági tevékenység céljából akarja, s itt egy hosszas felsorolás következett.Ő képzett egyetemi tanár létére hiába érvelt, hogy pusztán csak helyre szeretné állítani, ráadásul a saját költségén. Addig ment a titi-toli, míg végül a Hatóság végső ultimátumaként közölték vele, vagy végre bejelöli a tevékenységet a nyomtatványon, miután minden válaszában számos kifogást találtak, vagy tárgytalannak és lezártnak tekintik az ügyet. "Jó, töredelmesen bevallom."..Válaszolt erre Róna, mikor látta, hogy pusztán a természet természetes helyreállításának érvét nem fogadják el tőle...".töredelmesen bevallom, bevallom öszintén, hogy Csokonai Vitéz Mihály:Magányosság című versében megénekelt Nimfáknak szeretnék fürdési lehetőséget, fürdőhelyet létrehozni." Erre a Hivatal szigorú bürokratikus, rövidlátó válasza:"Ne packázzon velünk." Az ügy ezt követően feljebb lévő hatósághoz került, akik viszont értették a tréfát, s értettek is belőle, mert utasították a helyi színtet, hogy adják meg az engedélyt. Kialakított Róna egykövetendőtermelési kultúrát a sajt körül- ami bármi másban követhető- sajt-vaj-turó-tej-tehenészet-gyepgazdálkodás-mezőgazdasági gépek. Ezeken a láncokon, ezen láncolaton keresztül vezet a jólét. (10 embernek még munkát is tud adni a faluban, a családjaellátásán túl. Bérmunkából, aminnyen gyakorlatot ma Magyarország folytat nem lehet jólét, mert a haszon, a profit a külföldiek zsebébe vándorol. Tele vagyunk autógyárakkal, a legnagyobb exportok egyike ebből származik, de ez csak látszat export, mert mi ebben csak bérmunkások vagyunk. Csath Magda jut eszembe, aki szintén hasonló módon érvelt, sőt azt is nagy hibának tartja,hogy a nagy multicégek között olyan is van amelyiknek még a beszállítoja se magyar, hiába van itt a gyáruk.Róna Réter is a Kecskeméten lévő autógyárról elmondja,hogy ráadásul még 18 milliárd állami támogatást is kapott, amelyból 9 millió forint is juthat egyetlen munkahely megteremtésére. A hazai,honi kis és közpvállalkozók ezt nem kapják Magyarorszon, sőt még nagyvállalkozóink se kapják, bár ezt kevésbé szokták említeni. Már pedig a görög út kivédésének egyetlen módja...hogy mi? Ezen írás erről probált szólni. S Róna Péter péláján át kongatni a szavak harangját.
Szintén érdekes Majtényi György dolgozata a szoft-diktatúráról: Kádár, nagy elődjével szemben nem ünnepeltette magát, neki elég volt egy kis kitüntetés – kis krumplileves, hokedli, anyunak kötött sapka és máig ható igénytelenség –, ezzel le volt tudva.
Meséljen már arról kicsit az olvasóknak, hogy milyen volt az élete 78-tól, amikor is ugye belépett az MSZMP -be és lekes kommunista volt? Na és ugye emlékszik még azokra a daliás bolsi időkre, amikor a Hazafias Népfront társadalompolitikai osztályának helyettes vezetője volt?
Bogár úr, azok a nézetek amiket maga képvisel, ordas és primitív nézetek. maga egy hiteltelen ember, aki primitív vagdalkozásával mocskot szór a Magyar Köztársaságban.
Mentsége lenne arra amit művel, ha kiderülne, amit sejhteni lehet, hogy maga elmebeteg. Ha nem az, akkor csak egy utolsó szaros gazember, Göbbels nyomdokain.