Magyar Kurir lapszemléje Koncz Éva Magyar Nemzetbeni írásáról

Az április 25-i nyomtatott lapok szemléje

A Magyar Nemzetben (8.o.) Koncz Éva Októberben avathatják szentté II. János Pált című beszámolója szerint nagy léptékkel halad előre II. János Pál szentté avatási ügye, a lengyel pápát akár ez év októberben szentként tisztelheti a világ. A cikkíró a legfrissebb vatikáni hírekre hivatkozik, melyek szerint az orvosi bizottság tagjai „megmagyarázhatatlannak” ismertek el egy csodát, amely alapján II. János Pál szentté avatási ügye rövid időn belül sikerrel záródhat. A La Stampa olasz napilap április 23-ai cikke szerint a csoda egy asszonnyal történt. A La Repubblica című újság szerint pedig: „Az új csoda meg fogja lepni a világot”. Koncz Éva arra is emlékeztet, hogy II. János Pált már életében sokan szentnek tartották, számos csodás gyógyulás történt közbenjárására életében és halála után is.
A Népszava (8.o.) Megkönnyebbült XVI. Benedek címmel idézi az emeritus pápa 89 éves bátyját, Georg Ratzingert, aki közölte: valósággal újjászületett XVI. Benedek azóta, hogy február végén távozott a Katolikus Egyház éléről. Mint mondta, öccse jól érzi magát az egyházfők nyári rezidenciáján, Castelgandolfóban. Arról is beszélt, hogy Joseph Ratzingert továbbra is megviselik az Egyházban tapasztalható gondok, de megkönnyebbült, hogy többé nem az ő vállán nyugszanak. „Végre van ideje imádkozni, zongorázni, olvasni” – mondta Georg Ratzinger, aki egyúttal cáfolta azt a két hete felröppent hírt, amely szerint lemondása óta rohamosan romlott testvére egészségi állapota. Leszögezte: „Nincsen semmilyen különös betegsége, de hát ő is öregszik, s gyengül.”
A Népszava (Reformátusok… 2.o.), a Magyar Nemzet (Távol maradtak… 4.o.) és a Magyar Hírlap (Nem tárgyalnak… 2.o.) is közlik, hogy nem vettek részt az egyházi törvény módosításának tegnapi tárgyalásán a Magyarországi Református Egyház képviselői. Ezt Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke jelentette be a XIII. zsinat szintén tegnapi budapesti ülésén. Elmondta: a kormányzatnak többször elküldték már észrevételeiket, de nem történt változás. Így szerintük a parlamentnek beterjesztett javaslat nem eléggé átgondolt, ezért „félő, hogy a jogszabályban maradnak egyenlőtlenségek, ellentmondások”, ami miatt nem biztos, hogy megnyugtatóan le lehet zárni ezt az ügyet. A reformátusok azt kérték a kormánytól, hogy a rezsicsökkentés az egyházak lakáscélú ingatlanjaira is terjedjen ki. Felvetették, hogy a felekezetek bekerülhetnének abba a kategóriába, amelyhez a transzakciós illeték megfizetése alól mentesülő közösségek tartoznak. Ez ügyekben törvénymódosítási javaslatokat nyújtottak be az illetékes minisztériumnak – mondta Bölcskei Gusztáv.
A Heti Válasz (53.o.) Az egység őrzője címmel közli, hogy már az idén ősszel felállíthatják a budai Vár déli falának tetején Mátyássy László négyméteres Madonnáját, amely civilek összefogásából, a budavári önkormányzat engedélyével valósulhatott meg. A szobrot az Immacaluta Alapítvány állíttatja, a szükséges közel 70 millió forint összegyűjtését is ők vállalták. Klukon Edit, az alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: szándékaik szerint egy olyan műalkotás kerülhet a Vár egyik legkitüntetettebb helyére, amely az ország egységét szolgálja, és békét, szeretetet sugároz.
Magyar Kurír

A Magyar Nemzet külföldi hírei Októberben avathatják szentté II. János Pált

Októberben avathatják szentté II. János Pált

Magyar Nemzet

2013. április 25., csütörtök 06:14

Nyomtatás

Nagy lépésekkel halad előre II. János Pál szentté avatási ügye. A lengyel pápát akár ez év októberétől szentként tisztelheti a világ.A legfrissebb vatikáni hírek szerint az orvosi bizottság tagjai „megmagyarázhatatlannak” ismertek el egy csodát, amely alapján II. János Pál szentté avatási ügye rövid időn belül sikerrel záródhat. Wojtyla pápát sokan már életében szentnek tartották, emlékezetes, hogy voltak, akik temetése napján Santo subito feliratokkal azonnali szentté avatását sürgették. Számos csodás gyógyulás történt közbenjárására halála előtt és után egyaránt.Az egyházi előírások szerint azonban a szentté avatásnál csak olyan csodát vehetnek figyelembe, amely a boldoggá avatás után történt. A vatikáni orvosi bizottság által a napokban elismert csoda kivizsgálását a legnagyobb titoktartás övezi. A La Stampa olasz napilap április 23-i cikke szerint a csoda egy asszonnyal történt. „Az új csoda meg fogja lepni a világot” – véli a La Repubblica újságírója.
Részletek a Magyar Nemzet csütörtöki számában.
(Koncz Éva)

Archívum - Magyarnemzet A római utca elesettjeinek megmentője

A római utca elesettjeinek megmentője

Chiara Amirante katolikus közössége hadat üzent a fogyasztói, materialista társadalom lélekölő mechanizmusainak

Koncz Éva

2011. január 23., 00:00

A magunk mögött hagyott esztendő bizonyára jeles évfordulóként marad meg az Új Horizontok (Nuovi Orizzonti) néven egyre szélesebb körben ismert, Olaszországban született fiatal katolikus közösség életében, történetében. 2010. december 8-i dátummal kapták meg szabályaikra, az egyházon belül működő közösségek számára rendkívül jelentős pápai jóváhagyást, egyelőre ötéves próbaidőre.A páratlan gyorsasággal fejlődő közösséget egy fiatal római nő, Chiara Amirante alapította a 90-es évek elején. Ma több mint száz központjuk működik Olaszország egész területén, Boszniában és Brazíliában. Chiara Amirante gyakori vendége az olasz televízió különböző adásainak, ahol bátran és világosan leplezi le a mai fogyasztói, materialista társadalom tévedéseit, bűnös, lélekölő mechanizmusait. De a gyakran kiüresedett, formálissá vált kereszténység gyenge pontjaira sem fél rámutatni. Nem bánt, nem kritizál, nem harcol. Nem rombolni akar, hanem építeni. Szeretettel, megértéssel, örömmel.
A Termini pályaudvar környékén lézengő prostituált, hajléktalan, drogos fiatalok között Chiara Amirante 1991-ben egyedül, különösebb emberi, szakmai felkészültség, anyagi, szervezeti háttér nélkül kezdte meg sajátos lélekmentő tevékenységét. Kezdetben nem tett mást, mint járta az éjszakai város utcáit, megszólította a kivetett és gyakran a társadalom szerencsésebb tagjai által megvetett tagjait, meghallgatta megrendítő történeteiket. A beszélgetések során egyre többen kérték, szabadítsa ki őket ebből a földi pokolból, és ő érezte, hogy valamit tennie kell. „Ha valaki haldoklik melletted, és te nem teszel semmit, nem érzed magad bűnösnek? Én pedig láttam ezeket a fiatalokat, fiatalságuk teljében, akik belül halottak voltak. Nem valami szépet akartam tenni, úgy éreztem, az, hogy valamit tegyek, egyszerűen kötelességem” – emlékezik vissza egy interjúban. Ám, ahogy egy másik visszaemlékezésben írja: „Észre kellett vennem, hogy jóllehet itt voltam Rómában, amely a kereszténység szíve, nem találtam egy helyet, ahová meghívhattam volna ezeket a testvéreimet, akik kétségbeesetten vágytak arra, hogy befogadják őket és találkozhassanak Krisztussal.” 1994 tavaszán Róma külvárosában nyitotta meg az első befogadó központot, ahol az utca kegyetlen világából menekülni vágyó fiatalok új életet kezdhettek. Az évek során segítőtársaival, gyakran a korábban megmentett emberekkel, több ezer fiatal számára nyitották meg egy új élet kapuit. Újjászületett életek címmel az olasz televízió rendszeresen sugározza valóban megrendítő tanúságtételeiket.
Chiara Amirante előadásain a résztvevők ma Róma legnagyobb előadótermeit is zsúfolásig megtöltik. Sokakat könyvei vagy a vele készült riportok által szólít meg tanúságtétele. Minden bizonnyal a mai olasz társadalom egyik meghatározó egyénisége lett. Közeli barátságban van a társadalmi, kulturális élet több jeles személyiségével, többek között a híres énekessel, Andrea Bocellivel, aki a közösség missziós tevékenységében is aktívan részt vesz. Nemcsak a társadalom perifériáján élő emberek, de sok, rendezett körülmények között élő ember is meggyőződéssel vallja, a Chiarával való találkozás gyökeresen megváltoztatta az életüket.
A közösség ma rendkívül széles körű megelőző tevékenységet folytat, és természetesen az utcai mentőmunkát sem hagyták abba. „Sokéves tapasztalatom az utcán arra tanított – vallja Chiara –, hogy nincsenek rossz, gonosz emberek. Sokan vannak azonban, akik nem kaptak életükben elég szeretetet. Szívük a sok sebzettség hatására bezárult. Az újjászületett élet útja ezért mindenki számára a szív gyógyulása és a növekedés az igazi szeretetben. A szeretetet azonban ma sokan összetévesztik az élvezettel, a hatalommal, a birtoklással, az önzéssel. Az igazi szeretet legbiztosabb mércéje az öröm” – tanítja Chiara Amirante, aki maga a szeretetből fakadó öröm élő, sugárzó tanúja.

Archívum - Magyarnemzet Testamentum a katyni igazságról

Testamentum a katyni igazságról

Koncz Éva

2010. október 25., hétfő 00:00

Lengyelországban a napokban kerül a könyvesboltok polcaira Andrzej Przewoznik Katyn. Zbrodnia, prawda, pamiec (Katyn. Bűntény, igazság, emlékezet) című könyve. A monumentális, több száz oldalas, dokumentumokra és a szerző személyes kutatásaira alapozott mű részletesen vizsgálja a katyni tömegmészárlást, előzményeit, kiváltó okait és az úgynevezett katyni hazugság több évtizedes történetét is.Sebek orvoslása. Lengyelország – Oroszország. Nehéz témák. Három narráció: történelem, irodalom, film címmel háromnapos nemzetközi tudományos kongresszus helyszíne volt 2010. október 5–7. között a Krakkói Pedagógiai Egyetem. Lengyelországban ez volt az első ilyen jellegű rendezvény. 2009 októberében Lengyelország és Oroszország. Az emlékezés kötelessége és a feledés joga címmel Moszkvában rendeztek először hasonló, a két nép történelmi örökségét elemző, az évszázados sebek orvoslásának lehetőségeit kereső, tudományos konferenciát. A krakkói kongresszus a két nép történelmének öt fontos, konfliktusokkal terhelt időszakát vizsgálta a XVII. századtól napjainkig. A résztvevők elsősorban a közösségi tudat és a nemzeti önazonosság alakulásának folyamatát igyekeztek nyomon követni a lengyel és az orosz társadalomban. A szervezők célja az volt, hogy a történelem, valamint az irodalom és a filmművészet tükrében megmutassák, hogyan látták ugyanazt a történelmi eseményt a két országban, feltárják a századok során kialakult történelmi sztereotípiákat, és egyben keressék egymás megértésén keresztül az együttműködés lehetőségeit. A több rangos tudományos intézet együttműködésével létrejött kongresszuson lengyel és orosz szakemberek mellett számos külföldi tudós: történészek, politológusok, szociológusok, pszichológusok, pedagógusok, újságírók és más tudományágak képviselői is részt vettek. (K. M.)
Przewoznik az április 10-i repülőgép-katasztrófában vesztette életét. 1963-ban született, a Lengyel Nemzeti Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkára, a nehéz ügyeket vizsgáló lengyel–orosz bizottság tagja volt. 1988-ban történelem szakos diplomát szerzett a krakkói Jagelló Egyetemen. Történészként behatóan tanulmányozta a II. világháború során Magyarországra menekült lengyelek történetét, a magyar néphez igazi baráti viszony fűzte. 1992-től a Lengyel Nemzeti Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkáraként nagy figyelmet fordított a magyarországi lengyel emlékhelyek gondozására, de a magyar vonatkozású emlékhelyek létesítését is mindig örömmel támogatta. Ugyanígy jó kapcsolatra, együttműködésre törekedett más nemzetekkel is.
A vezetése alatt álló tanács titkáraként elsőrangú feladatának tekintette a nemzeti emlékezet ébrentartását. Számos emlékhelyet állíttatott Lengyelország és más országok területén hősi halált halt lengyel katonák emlékére. Élete utolsó éveiben a II. világháború egy tragikus fejezete, a sokáig tisztázatlan katyni vérengzés feltárásával foglalkozott. A katyni események feltárása és dokumentálása bizonyos értelemben életcélja lett.
„Tisztában volt azzal, hogy a katyni ügyben súlyos kötelességek hárulnak rá, nemcsak a lengyel nemzeti emlékezet ápolására létrehozott állami intézmény vezetőjeként, de történészként is. Tudta, hogy úgy, mint ő – a kutató, az állami hivatalnok és az események aktív résztvevője – senki sem írhatja meg a katyni események legújabb fejezeteit” – jegyzi meg bevezetőjében Jolanta Adamska, Przewoznik régi munkatársa, aki a szerző halála után a könyvet befejezte, és a kiadásra előkészítette.
„Nagyon szerette volna, ha a könyv megjelenik a katyni vérengzés 70. évfordulójára. Más elfoglaltságai, különösen az április 7-i és 10-i megemlékezések előkészítése azonban hátráltatták az írásban. Az utolsó hónapokban különösen lázasan dolgozott, mintha megérezte volna, hogy nem sok ideje maradt. És azt a lehető legjobban akarta kihasználni. Az alvásra és pihenésre szánt időt minimálisra korlátozta. Biztos akart lenni, hogy a könyv megjelenik, és elmondhatja benne mindazt, amit Katyn ügyében mondani akart” – folytatja Jolanta Adamska.
A könyv előszavában Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke így ír: „a kiadvány különösen értékes, mai eseményeket tárgyaló részét Andrzej Przewoznik személyes tapasztalatai alapján írta. Hiszen ő volt az, aki a kilencvenes évek elejétől kitartóan harcolt a katyni hazugság leleplezéséért. Ritkán fordul elő, hogy egy történelmi kiadványban ennyi tény és esemény szerepel, amelyeknek a szerző személyes résztvevője lehetett”.
Andrzej Przewoznik nem érhette meg könyve megjelenését. A katyni vérengzés 70. évfordulójára repült a helyszínre a lengyel elnöki delegáció tagjaként, amikor társaival együtt tragikus halált halt nem messze a kegyetlen mészárlások színhelyétől.
A szmolenszki katasztrófa után a most megjelent kiadványt joggal tekinthetjük a szerző testamentumának is. A kiadó és az olvasó számára ugyanakkor egy újabb lehetőséget kínál, hogy lerója kegyeletét a szmolenszki katasztrófa áldozatai előtt, azok előtt, akik az igazságért harcoltak. Haláluk árán az egész világ megtanulta Katyn nevét.
A könyv mellékleteként megjelent több Katynra vonatkozó beszéd, többek között Donald Tusk lengyel és Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök 2010. április 7-i, valamint Lech Kaczynski államfő április 10-re megfogalmazott, de el nem mondott beszédének szövege is.

WikiLeaks-iratok Gyurcsányról, Orbánról és Őszödről Kottász Zoltán

Kuncze Gábor vallomása, Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének hatása, Orbán Viktor megítélése, magyar harcászati felszerelések szállítása Líbiába – többek között ezekről a témákról küldtek jelentéseket a budapesti amerikai nagykövetség munkatársai az utóbbi években a washingtoni külügyminisztériumnak. A kiszivárogtatott s a WikiLeaks által közzétett bizalmas diplomáciai táviratokból lapunk és számos más hazai sajtóorgánum szemlézett.Paktum az SZDSZ-szel

Gyurcsány Ferenc 2006 novemberében arra utasította akkori gazdasági miniszterét, Kóka Jánost, hogy ne erőltesse tovább az átláthatóságot az autópálya-építések alkufolyamataiban – ezt maga Kóka János mondta el bizalmasan az akkori amerikai nagykövetnek, April Foley-nak a WikiLeaks által közzétett egyik amerikai diplomáciai távirat szerint. A nagykövetség úgy látta, Gyurcsány Ferenc kormánya ekkor már a napi krízisek kezelésével és saját politikai túlélésével volt elfoglalva, ebben a helyzetben az akkori miniszterelnöknek égető szüksége volt az SZDSZ politikai támogatására, ezért Gyurcsány fegyverszüntetet kért Kóka Jánostól – olvasható a dokumentumban.

Egy 2006. december 21-i keltezésű távirat szerint Kuncze Gábor, az SZDSZ akkori elnöke ironikusnak, de szükségesnek nevezte a „kommunistaellenes” SZDSZ és a kommunista utódpárt, az MSZP koalícióját, mondván, mással nem tudnak szövetségre lépni. Szerinte Gyurcsány Ferenc nagyon tapasztalatlan politikus, akit külföldön nagyobb becsben tartanak, mint Magyarországon. Kuncze úgy vélte, az őszödi beszéd kiszivárogtatásakor Gyurcsány elvesztette hitelességét, ezért le kellett volna mondania. Mint hangsúlyozta, Orbán Viktorban ugyan nem bízik, de politikai zsenialitását sosem vonta kétségbe. April Foley egyébként – a dokumentumok tanúsága szerint – attól a Szabados Krisztiántól kért belpolitikai elemzéseket, aki egykor az SZDSZ sajtófőnöke volt.

Őszöd hatása

Az őszödi beszéd kiszivárgása utáni napokban, 2006. szeptember 20-án Gyurcsány Ferenc beszédet tartott a Budapestre akkreditált nagyköveteknek, amelyben bizakodásának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az 1956-os magyar forradalom kitörésének 50. évfordulójának napjára visszaállítják a rendet az utcákon, Magyarország újra „normális arcát” mutatja majd a világnak. „Még én sem vádolnám meg az ellenzéket azzal, hogy az utcai erőszakkal besározza a forradalom emlékét” – közölte az akkori miniszterelnök.

Egy másik, szintén April Foley által aláírt, szeptember 26-i keltezésű távirat szerint Sólyom László akkori köztársasági elnök azt mondta Foley-nak, hogy bár a hazugságokat nem szabad tolerálni, Gyurcsány eltávolítása helyett inkább arra fordítja a figyelmét, hogy az ország túljusson a gazdasági nehézségeken. A táviratokból kiderül, hogy ebben az időszakban April Foley súlyát vesztett politikusnak tartotta Orbán Viktort, a közelgő önkormányzati választásokról – amelyben a Fidesz elsöprő győzelmet aratott – pedig azt írta: egyáltalán nem biztos a Fidesz győzelme, hiszen a bizonytalan szavazókat jobban sérthette az ellenzéki párt agresszív fellépése, mint az a tény, hogy hazudott Gyurcsány.

Miután a Fidesz győzelmet aratott az októberi választásokon, egy október 3-án keltezett táviratban April Foley – saját magát megcáfolva – azt írta, az őszödi beszéd miatti felháborodás láttán nem meglepő, hogy az ellenzék jól szerepelt a voksoláson. Gyurcsány Ferenc egyébként egy, az Origo hírportál által idézett dokumentum szerint már az őszödi beszéd előtt ezt állította az amerikai nagykövetnek, hogy bánja a négy elvesztegetett évet, és megígérte, hogy pártja azonnal hozzákezd a kényes ügyek rendezéséhez.

Orbán és a Fidesz

Az Origo hírportál által idézett két távirat is foglalkozik azzal, hogy Orbán sem különb Gyurcsánynál, hiszen a 2006-os kampányban diplomatáknak azt mondta: „ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok”. Orbán arra gondolt, hogy az amerikai diplomaták által populistának nevezett választási ígéretei nem feltétlenül esnek egybe teljesen pártja terveivel. A nagykövetség úgy értékelte, emiatt nem volt olyan helyzetben Orbán, hogy az őszödi beszéd után „megkövezhesse” Gyurcsány Ferencet. Egy 2006. októberi távirat szerint Stumpf István – az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere – őszintén beszélt arról, hogy „Viktor sok komoly hibát követett el” a közelmúltban. Elsősorban azt, hogy elvesztette az áprilisi országgyűlési választásokat, amihez hozzájárult, hogy képtelen volt megállapodni a Magyar Demokrata Fórummal az ellenzék egyesítése érdekében.

A debreceni polgármester, Kósa Lajos őszintén kifejezte érdeklődését „Orbán szerepének az átvétele iránt, ahogy John Major is tette azt Margaret Thatcherrel”. A 2010-es választások előtt Foley azt írta, a Fidesz példátlanul népszerű, és a Gyurcsány Ferenc kormányát övező, széles körű elégedetlenség miatt egyértelmű befutónak tűnik a választáson. A Fidesz „egyre mérsékeltebb, önálló és atlantista, míg ellenlábasa megosztott, védekező, és egyre inkább arra törekszik, hogy minimalizálja a vereségének arányát a következő választáson” – áll a dokumentumban. Az amerikaiak megjegyzése szerint a Fidesz sokat dolgozott azért, hogy igazolja atlantista elhivatottságát, és hogy elfoglalja a jobbközép pozíciót a politikai térben. A nagykövetség szerint ez lelkiismeretes döntés volt, és kényes egyensúlyozást kíván egy olyan szavazótábornál, amely „lehet oroszellenes anélkül, hogy Amerika-párti lenne”.

Gyurcsány blogja

Egy 2007. január 30-án keltezett távirat Gyurcsány blogját elemezte, amely szerint annak minimális politikai hatása van, emellett inkább a hű követőit és az engesztelhetetlen ellenfeleit vonzza. Követőit minden bizonnyal megerősítik abbéli hitükben, hogy a miniszterelnök fiatalos, modern és közvetlen, míg ellenfelei bizonyára azt gondolják a blogról, az csupán újabb bizonyítékot szolgál arra, hogy Gyurcsány számára a stílus fontosabb a tartalomnál.

Magyar szál Líbiában

A WikiLeaks adatbázisában található, a Világgazdaság által idézett dokumentum szerint a Külügyminisztérium 2007-ben megkapta az amerikai diplomácia beleegyezését harcászati felszerelések szállítására Líbiába. A 2007. március 9-én kelt, bizalmas diplomáciai iratban Washington a magyar külügy érdeklődésére leszögezi: az Egyesült Államoknak nincs kifogása az ellen, hogy a magyar állam az 1970-es években gyártott elektronikai és harcászati berendezéseket szállítson Líbiába. Az iratban Washington megköszöni, hogy a magyar fél az üzlet megkötése előtt kikérte az amerikaiak véleményét.

Az ügy előzménye – szintén a WikiLeaks szerint – egy, a budapesti amerikai nagykövetség által Washingtonba küldött jegyzék. Eszerint a Külügyminisztérium munkatársa négy nappal a fenti jegyzék megküldése előtt tájékoztatta az amerikai diplomáciát arról, hogy a magyar kormány fontolgatja, hogy harcászati eszközökben használt csereakkumulátorokat biztosít Líbiának azokhoz a berendezésekhez, amelyeket Líbia még 1981-ben vásárolt Magyarországtól. Az illető arról is tájékoztatta a nagykövetséget, hogy egy líbiai delegáció még két hónappal azelőtt titkos látogatást tett Budapesten, hogy megtárgyalják az adásvételt. Az informátor hangsúlyozza, hogy akkor is erőteljesen tiltakozott az eljárás ellen, leszögezve, hogy az komoly diplomáciai feszültségeket okozhat Washingtonnal.

A túlbuzgó nagykövet

A végsőkig feszítette a húrt, túlságosan meg akart felelni az amerikaiaknak, túl sok kéretlen tanáccsal látta el a kormányt – többek között ezek a dolgok zavarták a magyar Külügyminisztériumot Simonyi András korábbi amerikai nagykövet tevékenységében a budapesti amerikai nagykövetség egyik távirata szerint. A 2007. augusztusi keletkezésű távirat szerint a külügy tisztában volt vele, hogy Simonyi sok sikert ért el nagyköveti tevékenysége során, például stratégiai fontosságához képest jóval magasabb szintre emelte az ország elismertségét, de a távirat szerint tartottak attól, hogy emiatt annyira megemelkedtek az amerikai kormány elvárásai, hogy annak gyakran nem lesz képes megfelelni a magyar kormány.

Az irat szerint „kevés türelem maradt” a Külügyminisztériumban amiatt is, hogy Simonyi ígéreteihez kell igazítaniuk a politikájukat. Ezenkívül kritikák érték az általa vezetett nagykövetséget azért is, hogy a távozása előtti időszakban „Simonyi nyilvános szereplésein kívül minden mást elmulasztott jelenteni”, illetve rossz fényt vetett Magyarországra, hogy változtatott az Oroszországgal kapcsolatos politikáján.

Szijjártó Péter reagálása

– Az amerikai szórakoztatóipar napról napra megjelenő újabb és újabb fejezeteivel nem kívánunk foglalkozni. Az ilyen esetek csak arra jók, hogy az amerikai diplomáciát abszurd és komolytalan színben tüntessék fel – reagált tegnap a WikiLeaks-iratok megjelenésével kapcsolatban Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője.(forrás: MNO.hu)

kisebb normál nagyobb Címoldal / Hírháttér / Titkok Orbánról és Gyurcsányról a WikiLeaks-táviratokban Titkok Orbánról és Gyurcsányról a WikiLeaks-táviratokban Némely információk nem újak, némelyek viszont igen. Megfigyelésről, korrupcióról jelentettek az amerikaiak.

Index, az Origo és a Magyar Nemzet is elkezdte feldolgozni a több százezer oldalnyi úgynevezett WikiLeaks-táviratokat, melyekben jócskán van utalás a hazai belpolitikai eseményekre és szereplőkre. Íme, a legérdekesebbek.

Orbán Viktor

Orbán Viktor

Gyurcsány Ferenc

Gyurcsány Ferenc

Orbán Viktor

A kampány és az igazság

Minden Gyurcsányról

Privát fotók »
Népszerűtlenség »
Az őszödi beszéd »
Gyurcsány és a jövő »
Így nyerhet Gyurcsány »
Gyurcsány és Orbán I. »
Gyurcsány és Orbán II. »
Gyurcsány és a kormány »

Az eddig feldolgozott táviratokban több szó is esik Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnökről. Az egyik legérdekesebb, hogy Orbán jóval a választások előtt kijelentette, ne figyeljenek arra, amiket a kampányban mond.
A távirat szerint Orbán Viktor mindehhez hozzátette, "ez nem bonyolult, azt mondjuk az embereknek, hogy visszaállítjuk a nemzet nagyságát, a gazdasági szereplőknek pedig azt, hogy mit várhatnak a Fidesz-kormánytól".
A jelentés szerint Orbán kérte azt is, hagyják figyelmen kívül, amit mond, így biztosította az amerikaiakat arról, hogy politikája kiszámítható.

Hallgatás a gazdasági tervekről

Mint ismert, a választások alatt többen felrótták a Fidesznek, hogy egyáltalán nem ismertetik gazdasági terveiket. A táviratok szerint a párt azért volt óvatos a gazdasági tervek ismertetésével, mert tartottak tőle, hogy lehetséges szavazókat veszítenek, ha a terveik nyilvánosságra kerülnek.
Az Origo által szemlézett, 2009-es jelentés szerint Járai Zsigmond volt MNB-elnök azt mondta a nagykövetnek, hogy Orbán "érti a gazdasági témákat, és tudja, mit kell tenni", de megjegyezte, hogy Orbánnak politikai szempontokat is figyelembe kell vennie, ezért nem tudják, mit fog tenni a gazdaságpolitikában.

Magyar miniszterelnökök a rendszerváltás óta

Magyar miniszterelnökök a rendszerváltás óta

"Az emberek azt hiszik, bármit is tesznek, a Fidesz jobb lesz, mint a jelenlegi kormány. Akárhogy is, mi kevés olyan hírt hallottunk, ami arra utalna, hogy a Fidesz tervei nagyon különböznének a kormányétól" - írta a követ.

Déli áramlat

A miniszterelnök a táviratok szerint a Déli áramlattal kapcsolatban is kettős beszédet folytatott. Míg a Fidesz 2008-ban puccsról beszélt, amikor Gyurcsány aláírta a szerződést, addig Orbán a távirat szerint "bevallotta a nagykövetségnek, hogy hasonló politikát folytatna a Déli áramlattal, és a Fidesz megfontolt hallgatása a legutóbbi bejelentéskor éles ellentétben áll a korábbi harcias kijelentéseivel".

A Déli áramlat egy olyan gázvezeték, amely Oroszország és több európai ország együttműködésével épülne meg, és délről juttatna orosz gázt Európába. Megépítésének értelme, hogy ezzel elkerülhető lenne az Ukrajnán át Európába érkező gázvezeték. Oroszországnak és Ukrajnának több éles vitája volt a gázárakról az elmúlt években, amelyek miatt az oroszok többször elzárták az Ukrajnán át haladó vezetéket, ami bizonytalanná tette Kelet- és Közép-Európa gázellátását - írta az Origo.

Gyurcsány Ferenc

Az autópálya-építések átláthatósága

A táviratokból Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnökről is derülnek ki érdekességek. Az amerikaiak szerint például a volt miniszterelnök arra utasította Kóka János akkori gazdasági és közlekedésügyi minisztert, hogy "ne erőltesse az autópálya-építések szerződéseinek átláthatóságát".

Nézegess képeket

Orbán és Gyurcsány rövidnadrágban

A titkos jelzésű levél szerint Kóka János ezt bizalmasan mondta el az akkori amerikai nagykövetnek. A nagykövetség úgy látta: a második Gyurcsány-kormány 2006 novemberében az állandó ellenzéki támadások kereszttüzében már a napi krízisek kezelésével és saját politikai túlélésével volt elfoglalva, ebben a helyzetben Gyurcsány Ferencnek égető szüksége volt pártja politikai támogatására.

30 évre eladta volna az országot?

A Kitekinto.hu is szemléz a táviratokból, a lap szerint a dokumentumokból egyebek mellett az is kiderül, hogy Gyurcsány 30 évre eladta volna az országot az oroszoknak: a budapesti és az asgabati nagykövetség szerint egy rejtélyes offshore vállalat, a Millander International a Gyurcsány-kormány nevében 30 évre előre lekötötte volna Türkmenisztánban Magyarország teljes gázigényét, ezzel pecsételve meg hazánk energetikai kiszolgáltatottságát - írja a lap.

Diákok megfigyelése

A táviratokból egy megfigyelési ügy részletei is kirajzolódnak, a dokumentumok szerint Gyurcsány Magyarországon tanuló iráni egyetemistákat figyeltetett meg 2007 elején. Erről Göncz Kinga akkor külügyminiszter beszélt, Göncz elmondta, a kormány titokban arra utasított magyarországi egyetemeket, hogy ellenőrizzék a hazánkban tanuló mintegy 600-700 iráni diákot, és lehetőség szerint korlátozzák őket abban, hogy "érzékeny tárgyakhoz" hozzáférésük legyen.

Vezető politikusaink - Tarlóstól Vonáig

Vezető politikusaink - Tarlóstól Vonáig

Göncz Kinga elmondta, a kormány mindezt az ENSZ Biztonsági Tanács 1737-es, az Irán elleni szankciók bevezetéséről rendelkező határozatának "szellemében" teszi.

Korrupciós ügyek

Sláger

A táviratokból nemcsak a volt miniszterelnökökről derülnek ki érdekes feltételezések, a korrupciósnak tartott ügyekről is szivárogtak ki részletek.
Az amerikai diplomaták például a magyar politikai korrupció példaképének tartották a Sláger Rádió és a Danubius Rádió 2009-ben elvett frekvenciájának ügyét.
A táviratokból kiderül, az amerikaiak szerint nyilvánvaló, hogy politikai befolyás alatt született döntés, ami miatt az amerikai diplomaták többször fejezték ki ellenérzésüket Bajnai Gordon miniszterelnöknek, aki azt állította, hogy "nincs hatalma" a politikusok felett, ezért nem tudta megakadályozni a visszaéléseket.

Mol, MVM

Egy másik távirat szerint, amit az Index szemlézett, a 2009-ben elfogadott energetikai törvénycsomagban lévő jogszabályok valójában nem az állam, hanem az MVM és a Mol érdekei szerint készültek.

Magyar politikusok egykor és most

Magyar politikusok egykor és most

Ezt a távirat szerint többek között Szörényi Gábor, a Magyar Energia Hivatal akkori igazgatója is megerősítette.

Reakció

Orbán Viktor az Origónak reagált arra a WikiLeaks-iratra, amely szerint 2006-ban azt mondta diplomatáknak, hogy ne arra figyeljenek, amik a kampányban elhangzanak. Orbán azt mondta, azért kérte erre a diplomatákat, mert szerette volna, hogy a tettei alapján ítéljék meg. Arra a kérdésre a miniszterelnök nem válaszolt, hogy mindez azt jelenti-e, hogy nem mondott igazat a kampányban.
Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője a dokumentumokról csak annyit mondott: az amerikai szórakoztatóipar napról napra megjelenő újabb és újabb fejezeteivel nem kívánnak foglalkozni.
Az MSZP pedig Gyurcsányra nem kitérve közölte, Orbán Viktornak bocsánatot kell kérnie, amiért azt mondta, hagyják figyelmen kívül, amit mond.

A második Orbán-kormány három éve 2013. május 25., szombat

A szabadságharcos üzemmód Orbán Viktornak eddig bejött, a miniszterelnök politikáját a romló életkörülmények ellenére többen támogatják, mint az első fideszes kormányt, amely még két kézzel szórta a pénzt például a millenniumi ünnepségeken.
Nem annyira az „elrugaszkodás”, sokkal inkább a szüntelen hadakozás évének tűnt a kormány szempontjából a ciklus utolsó előtti parlamenti évada. Orbán Viktor, aki már első miniszterelnöksége idején is előszeretettel használt éles cezúrákat kormányzása egy-egy szakaszának megkülönböztetésére, az „összefogás”, majd a „megújulás” esztendeje után a harmadik etapot az „elrugaszkodás” évének nevezte ki, a választás előtti utolsó 12 hónapot pedig már jó előre az „emelkedés” periódusaként harangozta be. Aligha kétséges: a miniszterelnök ezentúl is mindent meg fog tenni azért, hogy az eseményeket valóban ebben a koordináta-rendszerben értelmezze. Más kérdés, hogy a történések nem okvetlenül sietnek illeszkedni a roppant elszántsággal meghatározott kormányfői forgatókönyvhöz.
A közjogi, valamint a gazdaság- és szociálpolitikai rendszer 2012 elejére lezárult viharos átalakítása után, kormányzása harmadik évében Orbán Viktor minden korábbinál súlyosabb hazai és nemzetközi konfliktusokkal találta szembe magát. A rendszerváltás korrekcióját meghirdető miniszterelnök, aki hónapok alatt felszámolta a fékek és ellensúlyok korábbi kifinomult rendszerét, szétszedve az 1990 után megteremtett alkotmányos mintademokráciát, voltaképpen többségi elvre épülő vezérdemokráciát alakított ki Magyarországon. Politikájának, amit az Európát fél évtizede szorongató gazdasági válság közepette is minden rendelkezésére álló eszközzel megpróbál érvényesíteni, az általa elképzelt „közérdek” és az „igazságosság” a két vezérlő csillaga a korábban mindenek felett állónak tekintett (s végső soron az Alkotmánybíróság által garantált) „jogszerűség” helyett. Az új politikai doktrína voltaképpen a hatékony állam megteremtésére irányul: a kormányfő szerint ez váltja fel az „akadékoskodó, akadályokat állító bizonytalan államunkat”, ami „semmire sem jó a XXI. században”.

Orbán Viktor és családja 2010-ben XVI. Benedek pápánál Fotó: MTI / EPA / Alberto Pizzoli

Az alkotmányos architektúra módosítását nem mindenki találta okvetlenül ördögtől való ötletnek, még a politikai térfél túloldalán sem. A Gyurcsány-kabinet közigazgatási kormánybiztosa, Sárközy Tamás például egyenesen azt tapasztalhatta, hogy Orbán több tekintetben éppen azt teszi, amit a jogászprofesszor egykor a korábbi kormányfőnek javasolt. A koalíció vezére többek közt megfelezte a parlament létszámát, egyszerűsítette az igazságszolgáltatás rendszerét, a resztliminisztériumokat felszámolva nagy, integrált tárcákat alakított ki, egységes ombudsmani rendszert hívott életre. Más kérdés, hogy időnként ugyanazokat az intézkedéseket, amelyeket korábban például a szociálliberálisok forszíroztak (ilyen volt az SZDSZ által az előző ciklusban folyamatosan bevezetni javasolt egykulcsos személyi jövedelemadó), Orbán kivitelezésében sokan egyenesen gazdaságpolitikai ősbűnnek minősítik.
A kétharmados forradalom miniszterelnöke mindeközben nehezen tolerálható túlzásokra is ragadtatta magát. Például amikor meg akarta teremteni a lehetőségét annak, hogy akár évtizedeken át két, általa kiszemelt Fidesz-közeli személy irányítsa a hazai bíróságokat és az ügyészséget – függetlenül attól, hogy éppen a jobb- vagy a baloldal van hatalmon. E húzás, az Alkotmánybíróság (AB) hatalmának fokozatos farigcsálása, valamint az európai jogi sztenderdek többszöri kihívó semmibevétele egy idő után ellenlépésekre késztette a különböző jogvédő szervezeteket, sőt magát az Európai Bizottságot is.
Orbán nyílt sisakos, nemegyszer agresszív fellépései pedig csak tovább élezték a konfliktusokat. A miniszterelnöknek az elmúlt évben több ponton az eredetinél is radikálisabbá kellett tennie az általa iniciált alaptörvényt ahhoz, hogy jogállamokban nehezen tolerálható rendelkezések alkotmányos védelmet kapjanak Magyarországon. Tavasz óta a nemzeti charta például már különbséget tesz a családok között is, csupán a házastársaknak adva teljes körű intézményes védelmet, míg egy élettársat akár tíz-húsz évi együttlakást követően is az utcára lehet tenni a másik fél ingatlanából. Orbán az ilyen típusú intézkedésekről azt állítja: keresztény válaszokat adunk az előttünk álló problémákra. Időnként egyenesen az a komikus látszat alakul ki, hogy a negyedszázada még élesen egyházellenes miniszterelnök – aki ráadásul egy meglehetősen szekularizált ország élén áll – óhajt időről időre útmutatást adni a keresztény értékek érvényesítéséhez olyan európai politikusoknak, akiket hazájukban több tízmillió katolikus vagy protestáns választópolgár állított a kormányrúd mellé.
Az Országgyűlés és az AB között sok éven át folyt közjogi háború végére a miniszterelnök erőnek erejével tett pontot: az egymást balanszírozó helyzetet felszámolva egyszerűen magához ragadta a közjogi főhatalmat. A kormánytöbbség a nyomaték kedvéért pár hónappal ezelőtt hatályon kívül helyezte az AB összes precedensítéletét, mondván: az új konstitúciót nem lehet a régi alkotmányos verdiktek alapján értelmezni. E tétel önmagában logikus, azonban az új alkotmány 70-80 százaléka szövegszerűen megegyezik az 1989-es régi konstitúcióval. A törvények törvényének márciusi negyedik kiegészítését Sólyom László volt államfő már úgy értékelte, hogy az „egy más identitású új alkotmány lopakodó bevezetésével ér fel”. A kétharmados forradalom folyamatosan változó jogi alapdokumentuma kétségkívül az egyetlen hatalmi központból irányított államok közé próbálja beterelni Magyarországot.

Bírósági vezetők eskütétele 2011-ben Fotó: Túry Gergely

A cizellált parlamentáris rendszer karcsúsítása, a túlburjánzó államszervezet visszametszése akár kívánatos is lehet egy, a szétesés jeleit mutató társadalomban. A részvételi demokrácia érvényesülésének, illetve az állam hatékony működésének optimumát megtalálni kifejezetten kívánatos egy többpárti szisztémában. Orbán Viktor ennek kapcsán az utóbbi időben, egyfajta idolként, előszeretettel emlegeti az ötödik francia köztársaságot megalapító De Gaulle tábornokot, aki le tudta zárni a kormányválságoktól sújtott, 1945–1958 közötti negyedik köztársaság „zavaros” időszakát. A párhuzam annyiban talán valóban nem teljesen megalapozatlan, hogy Magyarország 2002–2010 közötti történetét lehet úgy interpretálni, mint amikor a viharos sebességgel eladósodó harmadik köztársaság súlyos válságjeleket kezdett mutatni – történt ez persze nem teljesen függetlenül az Orbán vezette ellenzék működésétől. A francia állam 1958-ban végrehajtott átszervezéséhez képest az alkotmányos rendszer hazai modernizálása azonban csak óvatos ráncfelvarrásnak nevezhető; De Gaulle példája már csak ezért is jó hivatkozási alap a magyar miniszterelnök számára, akit egyesek féldiktatúra, sőt egyenesen önkényuralom bevezetésével vádoltak meg.
Az 1998 és 2002 között még a „történelem főutcáján” masírozó Orbán a második kormányfői megbízatása óta már kétségkívül nem a mások által kitaposott úton halad. „Mi nem vagyunk a mainstream, a fősodor kedves fickói (...) A Fideszt a választók mindig csak akkor hívták, ha valami újat kellett csinálni, mert a régi csődbe ment, ezért a mi közösségünkben erős a küldetéstudat” – állította nemrég a Die Weltnek nyilatkozva a kormányfő. A bankadó, a rezsicsökkentés vagy éppen a három csapás törvénye valóban markánsan különbözik az Európában még szalonképesnek tartott állami intézkedésektől. Ugyanez vonatkozik a rajtaütésszerű jogalkotásra, az éjszakai törvénygyártásra vagy a nyíltan felvállalt protekcionizmusra. Orbán azonban makacsul hisz gazdasági és társadalompolitikai elképzeléseiben, amelyekről még mindig nem könnyű megállapítani, hogy hosszabb távon valóban eredményesek lesznek-e, vagy csupán öncélú kísérletezgetések voltak.
A közvélemény többsége azonban a romló életkörülmények ellenére mindmáig akceptálja a miniszterelnök unortodoxiáját. A nemzeti érdekekre hivatkozó és Brüsszellel szemben fölöttébb kritikus irányvonalat ez idő szerint valamivel még többen is támogatják, mint 12 évvel ezelőtt az első Orbán-kormányt, amely 2000–2001-ben éppen két kézzel szórta a pénzt a millenniumi ünnepségekre. „Szinte túl jól állunk” – jelentette ki a közvélemény-kutatások kapcsán nemrég a Heti Válaszban a vezető kormánypárt egyik alelnöke, Pokorni Zoltán, aki szerint bőven elég lenne, ha a választások előtt három hónappal volna annyira széles a Fidesz bázisa, mint jelenleg. A biztos választók csaknem fele azonban, Orbán végtelenített „bűnlajtsroma” – lásd autokratizmus, egypárti alkotmány, szociális érzéketlenség, trafikmutyi, azerbajdzsáni lélekkufárkodás, visszamenőleges jogalkotás, termőföld-manipulációk, választójogi ügyeskedés – ellenére, még ma is a kormányfő és politikája mögött áll.
BABUS ENDRE

A fele sem tréfa UFO-észlelésről pakolt ki a volt hadügyminiszter

Az Egyesült Államok kormányát kritizálta Paul Hellyer egykori kanadai védelmi miniszter, amiért az állítólag eltussolja az UFO-észleléseket. Az Egyesült Államok kormányát kritizálta Paul Hellyer egykori kanadai védelmi miniszter, amiért az állítólag eltussolja az UFO-észleléseket. A 87 éves Hellyer a hadügyi tárca irányítójaként 1963-ban egy személyben volt felelős a kanadai hadsereg, haditengerészet és légierő egyetlen szervezetbe történő integrálásáért. Hellyer Kanada miniszterelnök-helyettese is volt és hosszú időn át szolgált a brit királynő tanácsadó testületében.
A tekintélyes múlttal rendelkező politikus most az arizonai Scottsdale-ben rendezett Nemzetközi UFO Kongresszuson fejtette ki nézeteit és tapasztalatait a földönkívüli létformákról – számolt be az AOL News.

Paul Hellyer

Elmondta, tavaly ősszel a hálaadásnapi ünnep idején saját szemével látott egy azonosítatlan repülő tárgyat. A titokzatos fényjelenség mozgásából és repülési irányának kuszaságából nem tudott másra következtetni, mint hogy UFO-t lát.

„Úgy nézett ki, mint egy csillag. (…) Be kell valljam, hogy amikor először megláttam, gondolkodóba estem, vajon mit is látok: egy amerikai repülőt, vagy egy UFO-t. Az első gondolatom az volt, hogy ha ez egy amerikai repülő, akkor az amerikaiak igen nagy titkait tárhatták fel a gyorsulásnak az utóbbi időben, mert (a jelenség) olyan sebességgel gyorsult, amire tudomásom szerint egyetlen földi jármű sem képes.”

Hellyer könyvet is írt Light at the End of the Tunnel: A Survival Plan for the Human Species (Fény az alagút végén: túlélési terv az ember faj számára) címmel, amelyben azt fejtegeti, hogy az UFO-észlelések mögött egy amerikai „árnyékkormányzat” tevékenysége áll, amely földönkívüli technológián alapuló, újfajta energiaforrások kifejlesztésén munkálkodik a legnagyobb titokban.(168óra)

Bogár László szerint a háttérben a Rothschildok és Soros áll

 forrás:origo

Kétszáz éve, 1812. szeptember 19-én halt meg Mayer Amschel Rothschild, a nemzetközi bankárdinasztia megalapítója. A Rothschildok 1815-ben, néhány órával a waterlooi csata után alapozták meg mesés vagyonukat, egy jól szervezett spekulációval.

 

Rothschild 1744. február 23-án született a Majna melletti Frankfurtban. A zsidó gettóban, szerény körülmények között nőtt fel, pénzkölcsönzéssel foglalkozó apját 12 éves korában vesztette el. Az értelmes fiú ezután egy hannoveri bankházba szegődött el, majd húszévesen átvette apja egykori üzletét. Régi pénzekkel kezdett kereskedni, kézzel írt katalógusaival végiglátogatta a német fejedelemségeket. Mivel az előkelőségeknek áron alul kínálta a ritkaságokat, egy idő után II. Frigyes hanaui herceg is vásárolt tőle - ez volt az első tranzakció egy Rothschild és egy fejedelem között.
A gátlástalan és pénzéhes Frigyes maga is afféle fejedelmi uzsorás volt, de még ennél is többet keresett alattvalói áruba bocsátásával. A szerencsétlen embereket katonának sorozta be, majd "kikölcsönözte" a háborúskodó hatalmaknak (az elesettekért felárat számított fel), legnagyobb vevője az amerikai gyarmataival harcoló Anglia volt. Rothschild a herceg ügyintézője lett, vagyona 1800 körül 60 ezer guldenre rúgott - ez tisztes összegnek számított, de még a frankfurti zsidó közösségben is akadtak nála gazdagabbak. Előrelátóbbak azonban nem: Rothschild ugyanis teljesen új dologba kezdett - abba, amit ma nemzetközi bankárkodásnak nevezünk. Öt fiát a világ akkor legfontosabb városaiba küldte: ő maga Frankfurtból intézte az ügyeket, Mayer Amschel Berlinben, Nathan Londonban, Jakob Párizsban, Salomon Mayer Bécsben, Karl Mayer Nápolyban telepedett le. A Rothschild-ház központja idővel Londonba került és ma is ott van.

Mayer Amschel Rothschild otthona Frankfurtban

család szerencsecsillaga a napóleoni háborúk idején virradt fel. Első igazi nagy üzletüket 1804-ben bonyolították le, amikor az anyagilag megszorult VII. Keresztély dán királynak nyújtottak - uzsorakamatra - hitelt. Azt csak a beavatottak tudták, hogy a pénz valójában a hanaui herceg kincstárából származott és a haszon nagyobb része is a fenséges csendestársé lett. A virágzó együttműködésnek 1806-ban Napóleon csapatai vetettek véget, a hanaui hercegnek olyan sietősen kellett országocskáját otthagynia, hogy még kinnlévőségeit sem tudta beszedni. Ennek a feladatnak a megszálló franciák és (az elűzött uralkodó megbízásából) a Rothschildok is nekiálltak. Utóbbiak jártak nagyobb sikerrel, az öt fiú nemegyszer a hatóságok orra előtt kasszírozott. A feldühödött franciák végül házkutatást tartottak a frankfurti Rothschild-házban, ahol egy pénztároson kívül semmit és senkit sem találtak, az adóslevelek ugyanis a bankárfiúk hintóinak aljában lapultak.
A Rothschildok a háborús években kölcsönöztek minden hadviselő félnek, kereskedtek legálisan és csempésztek ha kellett, hogy kielégítsék ügyfeleik igényét a kontinentális zárlatot nyögő Európában. 1810-ben az ellenséges Franciaországon keresztül juttatták el a Portugáliában harcoló Wellington herceghez a hadviseléshez szükséges aranyat. E célból hamis leveleket játszottak Napóleon titkosrendőrségének kezére, amelyekben azt ecsetelték: milyen végzetes csapást mérne Angliára, ha a tekintélyes mennyiségű nemesfém kiáramlana az országból és nem mulasztották el hozzátenni: a brit kabinet hevesen ellenzi a műveletet. A franciák persze szemet hunytak, a sikeres művelet pedig újabb milliókkal gazdagította a Rothschildokat.
Mayer Amschel 1812. szeptember 19-én halt meg, így nem érte meg azt a huszárvágást, amely legendássá tette a Rothschild nevet. 1815 nyarán mindenki feszült izgalommal várta a waterlooi csatatérről érkező híreket, így a Napóleon bukására spekuláló Rothschildok is. A bankárház addigra már saját, a hivatalosnál gyorsabb hírközlő hálózatot épített ki, így nyolc órával Wellington futárának megérkezése előtt értesültek a diadalról. Nathan Rothschild tudatta a hírt a kormánnyal, majd megjelent a tőzsdén és elkezdett - eladni. A piac pillanatok alatt összeomlott, a "jól értesült" Rothschild példáját követve mindenki fejvesztve szabadult államkötvényeitől. Amikor az árak már töredékükre zuhantak, Rothschild megbízottai fillérekért mindent visszavásároltak. Néhány perc múlva megérkezett a hivatalos közlemény, az árfolyam az egekbe szökött, Nathan Rothschild pedig megalapozta a család mesés vagyonát.

Mayer Amschel Rothschild

Kádár

Írta: Administrator   
A tavaly ősszel megjelentetett Moldova György - Kádár Jánosról készített - "termése" nem hagyja nyugton azokat a médiákat (illetve szerkesztőket), akik a szerzővel készített (reklámízű) interjúikkal igyekeznek a nosztalgiázó és tájékozatlan emberek rokonszenvét megnyerni, a primitív, igénytelen, hazug, alattomos, gyáva, gerinctelen, hazaáruló, valamint véreskezű diktátor iránt.

Ajánlom ezt a kis tanulmányt azoknak, akik a Moldova könyvében nem található igazságot szeretnék megismerni Kádárról.


KÁDÁR, AZ ELVTÁRS ÉS A BARÁT

Közismert, hogy Kádár szoros elvtársi és baráti kapcsolatban volt Rajk Lászlóval, gyakran vendégeskedett a Rajk családnál, és térdén lovagoltatta a kis Rajk Lacikát.

Amikor az ÁVO ugrásra készen állt Rajk letartóztatására, Kádár vállalta, hogy bokros teendői ellenére, tiszteletét teszi Rajknál, majd sakkozással tereli el barátja figyelmét, nehogy észlelje a lefüggönyözött ablakú fekete kocsik rajzását lakása közelében, és (esetleg) akadályt gördítsen az ÁVO-sok felelősségteljes munkája elé.

Az összehangolt akció olyan sikeres volt, hogy akkor berregett fel a bejárati ajtó fölé szerelt csengő, amikor Rajk egy lépésre állt a parti vesztésétől, és Kádár a székéből felugorva, diadalittasan felkiáltott: "sakk-matt Laci!"

Erre a hőstettére olyan büszke volt, hogy számos helyen elmesélte, többek között a Pártfőiskolán is (1949 májusában), amikor Rajk bűnösségét ecsetelte egy pártaktíva vezérszónokaként.


KÁDÁR, A KIHALLGATÓ

Rajk László kihallgatását, illetve vallatását, Kádár János és Farkas Mihály irányította. Mivel Rajk nem akarta elvállalni azokat a valótlanságokat, amivel gyanúsították, ezért Kádár - élve (frissen kapott) belügyminiszteri hatalmával -, engedélyezte Rajk megkínzását a hamis vallomás kicsikarása érdekében.

A tettre kész verőlegények tevékenységét - Kádár és Farkas - a szomszédos szobából hallgatták végig, majd az eredményes procedúra után Farkas vitte el Rákosihoz a Rajk vallomását és aláírását tartalmazó jegyzőkönyvet.


KÁDÁR A HALOTTI TORON

Kádár baráti gesztusát jellemzi, hogy az utolsó útjára is elkísérte egykori kenyeres pajtását és elvtársát. A Conti utcai börtön második emeleti ablakából nézte végig Rajk kivégzését Farkas Mihály, Farkas Vladimír, Péter Gábor és más személyek társaságában.
Amikor Bogár Imre hóhér hozzáértő, valamint nagy gyakorlatra utaló "kézimunkáját" követően Rajk teste megszűnt vonaglani, és a jelenlévő börtönorvos megállapította a halál beálltát, akkor Kádár, a kóser szilvapálinkával töltött pohárkáját odakoccintotta Károlyi Márton áv. alezredeséhez és gratulál neki az eredményes munkavégzéséért (K. M. volt Rajk egyik verőlegény-kihallgatója).


KÁDÁR, AZ ÁVH LÉTREHOZÓJA

Az ÁVO (Államvédelmi Osztály) hatáskörének kibővítése érdekében Kádár "kieszközölte" Rákosinál, hogy hatósági jogkörrel ruházzák fel ezt a szervezetet. A jogkör törvénybeiktatását követő "keresztségben" nyerte el az ÁVO az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) betűszavas becenevet.


KÁDÁR, A KULÁKVERETTETŐ

Kádár, az ÁVH sikeres szereplése érdekében személyesen igazította el az ÁVH-s brigantikat a kulákok "megregulázásának" hogyanjára.

Az ÁVH-s vezetői értekezleteken elhangzott "veretes" mondásai:

-"Amikor a kulák megmozdul a rendszer ellen, éreznie kell a hatalom öklét";

-"Felállítottuk azt a gyorsan mozgó különleges operatív csoportot, amely gyorsan beavatkozik és ellátja a kulákok baját";(Sic!)

-"A reakció rémhírére, miszerint a fákat is államosítják, igen nagy mennyiségű fát vágtak ki. Bár ezeket nem a kulákok csinálták (Sic!), mégis szigorúbb megtorlást kell alkalmazni ellenük";

-"Az új ÁVH-s egyenruha jelentősége abban van, hogy a fejlődés irányát dokumentálja. Jobb a kulákot új egyenruhában megverni, mert ez a megmagyarázásnak nem rossz módja". (Sic!)

/Szánjunk néhány másodpercet ennek a primitív "verettető-legény" mondatainak a tartalmi részére. Véssük az agyunkba, hogy a gyorsan mozgó csoport, gyorsan fog beavatkozni (valamibe vagy valamiért)... Szigorúbb (!) megtorlást kell alkalmazni a fakivágásban vétlen kulákok ellen, holott a vétleneken nincs mit megtorolni! Az új egyenruha a fejlődés irányát dokumentálja... Jobb a kulákot új egyenruhában megverni a megmagyarázás "nem rossz módja" érdekében, mivel használt egyenruhában a megmagyarázást szolgáló kulákverés módja kifejezetten rossz!/


KÁDÁR, RÁKOSI ÉS A KV

Kádár volt Rákosi egyik legnagyobb csodálója és támogatója. Rákosi iránti ragaszkodása (hithű bolsevikhoz méltóan) akkor sem változott, akikor szeretve tisztelt főnöke intézkedésére őt is letartóztatták (1951-ben), és csak azért kerülte el a vallatással járó procedúrát, mert minden eléje tett jegyzőkönyvet szó nélkül aláírt, mindent bevallott és készséggel együttműködött kihallgatóival.

Talán ennek köszönhette azt is, hogy Rajkkal ellentétben nem ítélték halálra, és börtönévei alatt - viszonylag - elfogadható bánásmódban részesült.

Kiszabadulását követően (1954-ben) azonnal jelentkezett "szolgálattételre" Rákosinál (mintha mi sem történt volna) és örömmel konstatálta, hogy Rákosi intézkedésére kapott egy összkomfortos (bebútorozott) lakást, egy 250 kötetes könyvtárat, négyhetes üdülési beutalót), valamint mai értékben kifejezve, kb. 10-12 millió forintnak megfelelő "bánatpénzt"..

Bár (vélt és valós) nimbusza fenntartása és növelése érdekében nem állt a nyilvánosság elé, hogy megcáfolja azt a hírt, miszerint Farkas Vladimír ÁVH-s kihallgatója fizikai kényszert alkalmazott vele szemben, az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) PB-hez írt levelében a következőket rögzítette:

"Tisztelt Politikai Bizottság! Tegyék lehetővé számomra, hogy személyesen adhassam elő a Központi Vezetőségnek: MIÉRT TETTEM FIKTÍV VALLOMÁSOKAT 1951-ben DURVA FIZIKAI KÉNYSZERÍTŐ ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA NÉLKÜL. (Sic!) Elvtársi üdvözlettel: Kádár János". (Nagybetűs kiemelés: B. I.)


KÁDÁR ÍGÉRETEI

Kádár, 1956 két utolsó havában, majd 1957-ben, a Kossuth és a Petőfi Rádió hullámhosszán sugárzott mondókájában, valamint a Népszabadságban többször közétett interjújában (nyilatkozatában) személyesen biztosította a fegyveres harcban résztvevőket, és a külföldre menekült hazatérőket, hogy nem lesznek felelősségre vonva. Nagy Imre és társai várható sorsáról is többször nyilatkozott a közvélemény előtt.

1956. november 25-i rádióbeszéde "ISKOLAPÉLDÁJA VOLT" a megtévesztésnek, a képmutatásnak és az emberi aljasságnak, amelyet másnap (november 26-án) "megpatkolt" egy hasonló minősítést érdemlő nyilatkozatával:

- "A KORMÁNY JOGGAL FELTÉTELEZHETTE, HOGY AZ ORSZÁGBAN REJTŐZKÖDŐ ELLENFORRADALMI ELEMEK PROVOKÁCIÓHOZ FOLYAMODNAK, MEGÖLIK NAGY IMRÉT VAGY VALAMELYIK MUNKATÁRSÁT, HOGY AZTÁN A KÖZVÉLEMÉNY ELŐTT A MAGYAR KORMÁNYT TEGYÉK FELELŐSSÉ EZÉRT A GYILKOSSÁGÉRT."

- "MEGÍGÉRTÜK, HOGY NEM INDÍTUNK BÜNTETŐ ELJÁRÁST NAGY IMRE ÉS BARÁTAI ELLEN MÚLTBELI BÛNEIKÉRT, MÉG HA KÉSŐBB MAGUK IS ELISMERIK AZOKAT. TARTANI FOGJUK MAGUNKAT EHHEZ AZ ÍGÉRETHEZ."

Hasonló, égbekiáltóan körmönfont nyilatkozat kiagyalására, még a legjobb formájában lévő Goebbels sem volt képes! Mentségére szolgáljon, hogy nem kommunista, hanem (csak) náci volt.


KÁDÁR, A PURITÁN ÉS A VAGYONTALAN

Kádár számos híve (jobb híján) azzal védelmezi kacsingatós és virslit osztogató bandavezérét, hogy milyen "egyszerű körülmények között élt" és egy fillér sem tapadt a kezéhez.

Vizsgáljuk meg ennek a (széles körben elterjedt) állításnak a valóság tartalmát. Kádár puritánsága részbeni igénytelenségével (!) és nagyfokú primitívségével magyarázható. Tévét évente csak egyszer nézett (május elsején, a moszkvai díszszemlét, valamint szovjet elvtársai felvonulását), és személyesen tiltotta meg, hogy az akkori két magyar tévéadó hétfői napokon sugározzon.

Kádárnak gyakorlatilag minden jobb üdülőhelyen, vadásztanyán és pártobjektumban fenntartott lakosztálya volt, a balatonaligai pártüdülőben még a KB tagoktól is több méter magas drótkerítéssel elkerített rezidencia állt a rendelkezésére, a pártuszodában pedig pihenőszoba várta megfáradt testét.

A biztonsági "gorillák",- a medence és az épület körül vizslattak, pontosan úgy, mint a TANÚ c. filmben láthatták a nézők, bár ott a rendező nem tűntette fel az épület körül settenkedő biztonságiakat.

Kádár számára mindig behozták a legújabb nyugat filmeket, amelyeket csak (Sztalinhoz hasonlóan) egy kiváltságos galeri társaságában tekintett meg.

Hasonló módon beszereztetett saját céljára minden olyan korszerű nyugati terméket, ami felkeltette a figyelmét, bár ebben engedékenyebbnek mutatkozott, mert a az általa és (főként) Mária asszony számára privilegizált helyzetben lévő "ügyeletes" kedvencek is olcsón (bagóért) hozzájuthattak speciális "magazinjaikban" olyan termékekhez, amelyeket (hétfő kivételével) a "pórnép" csak Aczél elvtárs és Lendvai elvtársnő által engedélyezett nyugat filmekben láthatott.

A Kádár házaspár a Bajza utcai pártszálló és étterem rendszeres látogatója volt, és olyan menüből válogattak, amelyet a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány munkásai csak hírből ismertek. Arról nem is beszélve, hogy bejelentkezésük esetén, a párt főguruk közül csak 2-3 személy (házaspár) kapott belépési engedélyt, a mintegy 100-120 főre méretezett étterembe, mert sem Kádár, sem Mária asszony nem szerették a "tömeget".

A "vagyontalan" Kádár hagyatéka (kisebb részének) árverezése során közel 100 millió folyt be a kasszába! De úgy is vizsgálható a kérdés, hogy kinek, mit és miért gyűjtögetett volna a gyermektelen Kádár házaspár (?), amikor MINDENÜK MEGVOLT! Mindenhol, mindig, minden és mindenki a rendelkezésükre állt: szakácsok, orvosok, gépjármű, különvonat (vagy vagon), repülőgép, motorcsónak, sétahajó, őrző-védő szolgálat, kísérővadász, horgászmester, titkárnő, vadászterület, kilövésre kiszemelt vad, szállodai rezidenciák, és kívánságra zenekar vagy Hofi-féle szórakoztató komédiások. Kizárólagos használatukra, illetve (részben) vendégeik számára!

Az a tény, hogy Kádár csak a "legócskább" cigarettát szívta, nem a szerénységére utal, hanem megszokására, igénytelenségére, tudatlanságára és nemtörődömségére (pl.: környezetével szemben).

Mindezekért nem lenne helyes glóriát fonni a feje köré, és marxista-leninista istenként imádni!


KÁDÁR SZAKÁCSAI ÉS VENDÉGEI

Talán az előző pontban lévő fejtegetés kiegészítését is szolgálhatja ez a bekezdés. Kádár titkárságáról gyakran futott be a legfelsőbb guruk számára üzemelő objektumokba a következő (vagy hasonló) tartalmú telefonüzenet, amelyre sem választ nem vártak, sem magyarázkodást nem fogadtak el: "Kádár elvtárs érkezik 13.00-kor, 25 fő részére készítsenek halászlét, túrós csuszát és palacsintát".

A titkárság vezetője (vagy Kádár titkárnője) soha nem kérdezte meg, hogy van-e hal a konyhán, ott van-e a személyzet?

Gyarmatpusztán például - legtöbbször -, Szűcs Ferenc altábornagy fogadta a "puritán nagyvezírt", lelkesen kavargatta a szabad ég alatt forgó üst fortyogó tartalmát, és büszkén invitálta Kádárt: "ezt KÓSTOLD meg Kádár elvtárs, ezt a halászlét én főztem a saját receptem szerint".

A "kóstold" szavacska nyomatékos hangsúlyozásával azt jelezte a Kádárral "befutott" vendégek számára, hogy tegező viszonyban az MSZMP első titkárával, aki szokása szerint az elvtárs szó elhagyásával csak vezetéknevén szólította beszélgető partnereit, így kedvenc tábornokával, fővadászával és önkéntes szakácsával is csak "per Szűcs-özött".

Azt mondani sem kell, hogy konyhai dolgozó serege sürgölődött az ebéd elkészítésénél, és tisztes távolságról figyelték Szűcs szemérmetlen hazudozását.


KÁDÁR, A HORGÁSZINAS

Kádárt Gyarmatpusztán tanította meg horgászni "Gyula bácsi", aki talán az ország egyik legtisztességesebb, legszerényebb és legtapasztaltabb halőreként kezelte az egykori főúri kastélyból kormány-pihenővé átalakított objektum halastavait.

Gyula bácsi otthoni asztalára csak (!) akkor jutott halféleség, ha a meghívott vendég komolyan vette a szabályokat, és a három darab kvótán felül kifogott mennyiséget leadta, vagy leadatta a konyhára, egy-két darabot pedig átengedett a halőrnek.

Miután a "kiéheztetett", (dömperrel előzőleg odaszállított) 2-4-5 kilós pontyok kifogásával megvolt az MSZMP első titkárának a sikerélménye (röpke egy óra leforgása alatt, három horgászbot és Gyula bácsi segítségével 14 darab halat kapkodott ki a vízből), ezért megállapítható, hogy Kádár elvtárs rendkívül jó tanulónak, Gyula bácsi pedig kiváló oktatónak bizonyult.

A jól végzett és eredményes munka befejeztével, Gyula bácsi (oktondi módon) megkérdezte a boldogságban fürdő "tanítványát", hogy mi legyen a halakkal, megpucolják-e a konyhán és szállításra becsomagolják vagy a hűtőbe tegyék, és megengedi-e Kádár elvtárs, hogy egy darabot haza vigyen a feleségének?

Kádár János megmutatta, hogy vigyáz a dolgozó nép vagyonára és a vonatkozó szabályok sem ismeretlenek előtte. Kioktatta Gyula bácsit, hogy a közösségi tulajdont nem lehet megrövidíteni, neki nem kell becsomagolni semmit, vigye mindet a konyhára és szóljon a szakácsoknak, hogy egy óra múlva tálalhatnak...

Gyula bácsi nem járt jobban, az ott horgászgató Borbély Sándor munkásőr főparancsnokkal sem! Borbély tapasztalt horgász volt (főként halastóban), nem szorult Gyula bácsi segítségére, viszont Kádár elvtársával ellentétben nem vigyázott a nép vagyonára, és hatalmas nejlon zsákba gyűjtögette zsákmányát, majd a szolgálati kocsija csomagtartójába helyezett kb. 80-90 kilós "zsákmányával" elrobogott a tavacska közeléből, egy pillantásra sem méltatva a halőrt.

Na már most: lehet szavazni, választani és "késhegyig" menő vitát folytatni afelett, hogy Kádár vagy Borbély a nagyobb puritán, gazember, kiskirály vagy tolvaj?

Kádár nem vitt el halacskát (bolond lett volna Mária asszony otthon kínlódni a sütéssel-főzéssel), Borbély viszont mázsaszámra zabrált, egyikőjük sem fizetett, és semmibe vették az általuk szüntelen hangoztatott dolgozókat vagy a nép vagyonát. Csupán a kivitelezés módszerében és formájában különböztek egymástól!

E téma bezárásaként meg kell említeni, hogy Kádár még jó néhány leckét vett Gyula bácsitól, és a kisöreg - "hivatalból" - mindig segédkezett Kádár a magas rangú vendég horgászata során.

Az ajándékhal nem került többé szóba, bár egyszer Kádár, mintha elfelejtette volna az első lecke történéseit, megkérdezte Gyula bácsit: "mondja Gyula, maga nem fog magának vacsorára egy halat?".

Gyula bácsi csendesen megjegyezte: "Kádár elvtárs, én halőr vagyok, nekem nem szabad itt horgászni, és soha sem szegtem meg a szabályokat életemben".

Kádár elismerő pillantást vetett tanítójára, de halat egyetlenegyszer sem adott neki!


KÁDÁR, HRUSCSOV ÉS A MEGSZÁLLÓ SZOVJET CSAPATOK

Kádár Hruscsovnak köszönhette hatalmát, ennek tudatában igen nagy tisztelettel viseltetett patrónusával szemben. Hruscsov minden kérését teljesítette, bekapcsolódott a gazdaságot sújtó fegyverkezési programba, az adófizetők pénzéből és külföldi kölcsönökből finanszírozta a szovjetek világhódító katonai/gazdasági terveit.

Egyszer mondott ellent Hruscsovnak, amikor moszkvai vendége, a pazar fogadtatástól elbódulva, szóba hozta a hazánkban "ideiglenesen állomásozó" szovjet katonai kontingens visszahívását.

Kádár határozottan tiltakozott Hruscsov terve ellen, és elérte, hogy a téma ne kerüljön többé a dúsan terített asztalra. Ennek következtében, Magyarország 171 szovjet helyőrségében, mintegy 120 ezer katona (és családtagjaik) mindennemű ellátása tovább terhelte a népgazdaságot, közel harminc éven át!

Kádár nem bízott sem a hadseregben, sem a belügyi erőkben, de még a munkásőreiben sem! A miniszterelnökét és hazáját eláruló "szökevény" jól emlékezett arra, hogy szovjet harckocsiban és szovjet szuronyok árnyékában (az éjszaka leple alatt) jött vissza Budapestre Apró Antal társaságában '56 november 6-án. Nyilvánvaló, hogy imponálhatott neki Hruscsov és az intervenciós katonák határozott fellépése forradalmunk és szabadságharcunk eltiprása, valamint Budapest rommá lövése. Ezért "vétózta meg" a szovjet csapatok kivonási tervét, mivel tisztában volt azzal, hogy kritikus helyzetben kire támaszkodhat...

A szovjet kormány akceptálta Kádár álláspontját és politikai vonalvezetését, ezért hamarosan elnyerte a Lenin-békedíjat és a SZOVJETUNIÓ HŐSE kitüntetést, messze megelőzve Farkas Bertalan űrhajósunkat!


KÁDÁR, AZ IGAZMONDÓ (?)

Történelem (gyakran) ismétli önmagát! Az egykori szocialista táborhoz tartozó államokban meghonosodott az állampolgárok megfélemlítése, megtévesztése és elbutítása.

Szovjet mintára Kádár vezette be, hogy az ötéves terveken belüli éves tervteljesítési statisztikai adatok megjelenjenek a párt központi lapjában,- a Népszabadságban.

Természetesen - jó és figyelmes vezetőhöz méltóan -, személyesen ellenőrizte a közlésre készült adatokat, mivel jól ismerte azt a közmondást, miszerint: "gazda szeme hizlalja a jószágot".

Kádár rendszeresen "felhizlalta" az évek során egyre csökkenő tendenciát mutató számadatokat. Ebben készséges segítőtársa volt Havasi Ferenc, miniszterelnök helyettes, KB és PB tag, valamint számos más állami, illetve pártfunkciók főhopmestere.

Amikor a népgazdasági mutatók romlása kezdett erőteljesebbé válni, 1979-ben, Bálint József, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke, elkészítette a tervteljesítés összesítő adatait és bemutatta Kádárnak, a Népszabadságban közzétételre tervezett anyagot. Kádár megdöbbenve látta, hogy a tervteljesítési mutatók többsége nem éri el a 100%-ot., de olyanok is voltak, amelyek 90%-ot is alig alatt "vegetáltak.

Azonnal hívta Havas elvtársat, és kettesben agitálták Bálintot, hogy "srófoljon fel" minden adatot 100% fölé. Miután Bálint József erre nem volt hajlandó, ezért felszólították, hogy nyújtsa be lemondási kérelmét. A 49 (!) éves KSH elnököt korkedvezménnyel nyugdíjazták, és Nyitrai Ferencnét nevezték ki a KSH elnökévé.

Nyitrainé 10 évig mérhetetlen szorgalommal srófolgatta Kádárnak (és a közvéleménynek) a statisztikai adatokat 100%-fölé, érdemei elismeréseként (1985-89-ben) a brit Királyi Statisztikai Társaság tiszteletbeli tagjává, (1984-89-ben) az Európai Statisztikusok Konferenciája alelnökévé, majd a rendszerváltozást követően a JPTE és a Miskolci Egyetem díszdoktorává, 1991-ben a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának tagjává választották.

1988-ban Állami Díjjal, 1994-ben Fényes Elek és Keleti Károly emlékérmekkel ismerték el eredményes munkáját.

Elképzelhető, hogy a valóságtól gyökeresen eltérő, valótlan (DÜBÖRGŐ) gazdasági mutatókkal való "bűvészkedést",- Medgyessy, Gyurcsány és Kókai elvtársak Kádártól, Havasitól vagy Nyitrainétől vették át (örökölték), felismerve, hogy a nyilvánosság előtt elkövetett (gátlástalan) hazugságokat, számos hazai vagy külföldi intézmények is honorálják.


KÁDÁR ÉS A SZOVJET NUKLEÁRIS FEGYVEREK

Kádár, az MSZMP KB első titkáraként - egy személyben - hozzájárult ahhoz, hogy megszállóink, hazánk területére közepes és nagy hatósugarú nukleáris pusztító-töltetet és a töltet célba juttatására alkalmas hordozórakétákat hozzanak (telepítsenek és/vagy tároljanak).

Tudomása kellett, hogy legyen arról is, hogy a Dunántúl egyes pontjain "atombiztos" vezetési pontokat (harcálláspontokat) építenek a szovjetek, mert ha a nukleáris eszközök behozatalára az áldását (és hozzájárulását) kérték, akkor aligha tartottak arról a Kreml illetékesei, hogy a SZOVJETUNIÓ (magyar?) HŐSE ellenezné a mélyépítési munkálatokat.

Nagy valószínűséggel fel sem vetődött Kádár primitív agyában az a gondolat, hogy egy NATO-VSZ konfliktus esetében hazánk kapta volna a legelső nukleáris csapásokat, mert az ide telepített szovjet rakéták (földrajzi helyzetükből kifolyólag), képezték a legnagyobb potenciális veszélyt a Nyugat számára.

Egy ilyen esetben viszont nem csupán a Dunántúl vált volna porsivataggá, hanem a Kárpát-medence élővilága is kipusztulásra lett volna ítélve.

A baloldalhoz mindhaláláig kötődő Faludy György így írt erről Torontóban (1981-ben), EGY HELYTARTÓHOZ 25 ÉV UTÁN c. Kádárhoz szóló versében (részlet):

"És a jövő? Aki még el nem gárgyult,
az ismeri a kilövőpályákat,
miket a ruszkik szerte a Dunántúl
gyér erdeibe vágtak.

Ha háború jön, rajtunk kezdik. A föld
olajfestéke hámlik. Izzó szőre
leperzselődik. A Balaton fölforr,
gázfelhő lesz belőle,

a városok rizsporrá kenődnek szét,
halálsugarak csapnak fel az égre,
és nem marad se sír, se rom, sem emlék.
Más nem lehet a vége."


ÖSSZEGEZVE

"Aki még el nem gárgyult" annak észre kell venni, hogy Kádár (Czermanik, Csermanek, Barna, Lipták) és bandája, valamint az MSZMP-re keresztelt (MKP, KMP., BÉKEPÁRT, MDP) erkölcsi, anyagi, egészségügyi és tudati értelemben,- a sárba tiporta nemzetünket.

Ugyan ezt teszi most, az M-betűvel csökkentett utódpárt és vezetői.

Moldova "siker" könyve azt sugallja az olvasóknak, hogy Kádár gerinces, művelt, határozott, az adott körülményekhez jól alkalmazkodó nagyformátumú politikus volt.

Moldova természetesnek és dicséretesnek tartja, hogy a jellemtelen, szakmáját soha nem művelő műszerész segéd, aljas hazaáruló, irányította a tíz millió ember életét, és hazárdjátékosként játszott egy nemzet jövőjével! Mérhetetlen nagy összegű külföldi kölcsönök felvételével biztosította a legvidámabb barakk lakóinak a langyos jólétet, a nyugati életszínvonaltól és átlagéletkortól való döbbenetes nagyságrendű lemaradást! Mind a közszolgálati, mind pedig a kereskedelmi tévéadók bőséges időtartamban népszerűsítik Moldova nézeteit, a gyengeelméjűekre jellemző, bárgyú mosollyal kísért kádári tirádáit.

A nyugati határon kiépített aknazárakkal, szögesdrótokkal, útlevélkiadások megnehezítésével, a rádió és tévé adások cenzúrázásával, valamint a nyugati rádióadók zavarásával, továbbá a pártpropaganda eszközeivel fosztották meg az embereket e tisztánlátástól, és az igazság megismerésétől. Ezzel elérték, hogy a tájékozatlan tömeg hitt Kádár a "fejlett szocialista társadalom alapjai lerakását" hirdető nyilatkozataiban, elhitte, hogy a kapitalizmus a pusztulás stádiumában van, hogy a mérhetetlen nyersanyagtartalékokkal rendelkező hatalmas Szovjetunió vezetésével, expressz sebességgel rohanunk a minden földi jót biztosító kommunista társadalom megvalósítása felé.

Gyakorlatilag ez jellemezte Kádár - számokkal kimutathatatlan - politikai és szakmai IQ-ját!

Hasonló módon lehetne felmérni azoknak az IQ-ját is, akik történelmünk legvéresebb kezű despotájának, valamint legnagyobb árulójának minden piszkos "életművét" igyekeznek megmagyarázni és patyolat-tisztára mosni, ha mással nem, akkor a Moldova-féle "elgárgyult" tollforgatók könyveivel, cikkeivel és tévés interjúikkal.

Prof. Dr. Bokor Imre
Most tarják a kommunista holokauszt emlékhetét a 65 millió áldozat emlékére. Ideje lenne a kommunista holokausztot is tanítani és a gyilkosokat elítélni.

Túlórázó hóhér

2008. június 16. hétfő, 11:20

Csupán a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben vált széles körben ismertté, hogy a Nagy Imre elleni perben a hórihorgas, csontsovány Vida Ferenc ítélkezett. További hírhedt ítéletek sora fűződik a nevéhez: Déry Tibornak és társainak, Erdős Péternek, Haraszti Sándornak és társainak, Kardos Lászlónak és társainak, Lőcsei Pál újságírónak, Mérei Ferenc pszichológusnak és társainak, Zsámboki Zoltánnak és társainak, a Corvin közi felkelők első fegyveres parancsnokának, Iván Kovács Lászlónak és társainak, a csepeli felkelőknek, valamint Szente Károlynak és társainak az elítélése. A Nagy Imre és társai elleni 1958. júniusi per előtt Vida "véletlenül" a Krímben múlatta az időt, a Szovjetunió vendégszeretetét élvezve. Vida húsz embert juttatott hóhérkézre, köztük a Nagy Imre és társai elleni perben előbb elkülönített eljárásban a végig tagadó Szilágyi Józsefet 1958 áprilisában, majd Nagy Imre kormányfőt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót, épp 49 esztendeje, 1958. június 16-án. A rettegett Vida sokáig és háborítatlanul élt. A Kútvölgyi úti munkásmozgalmi elfekvőnek számító Rózsa Ferenc veteránotthonban vészelte át az 1989-es újratemetés napjait. 1990. november 7-én fejezte be földi pályafutását, egyes híresztelések szerint végső elkeseredésében saját maga vetett véget életének. Pedig valójában mint Pilátus a credóba, úgy csöppent bele a Nagy Imre-perbe: valójában Radó Zoltán volt a kijelölt bíró, ám mivel épp "a Honvéd Kórházban szívtrombózis és szívizomelhalás betegséggel gyengélkedett, s belátható időn belül bírói működését nem folytathatta", Biszku Béla jóváhagyását kérték a Legfelsőbb Bíróságon Vida "előléptetéséhez". Előfordult, hogy a népbírák közül valakinek a hozzátartozójának életét a forradalmárok oltották ki az 1956-os események során. Nyilvánvaló, hogy egy vérben forgó szemű ítésztől elfogulatlan tárgyalási-ítélkezési magatartás aligha lett volna elvárható. Ám ez nem volt kizáró ok: Lakatos Péterné, akinek néhai férje a Köztársaság téri pártház ostromakor vesztette életét, minden további nélkül tanácstag lehetett, s éppen Vida Ferenc irányításával ítélkezett a Nagy Imre-perben. Valójában a rendszer működésének kulcsát jelentette, hogy miként választották ki – a pártba vetett bizalom és megbízhatóság alapján – a népbírákat, akik dolguk végeztével zsebükben rangos kitüntetésekkel távozhattak. Véletlen egybeesés Nagy Imréékkel egyazon napon végezték ki a 39 esztendős újpesti nemzetőrt, Gábor Pétert is, akit 1957. november 9-én tartóztattak le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Kisrákói Gyula vezette tanácsa szervezkedésben való részvétel és egyéb vádak alapján tizenkét évi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte 1958. március 10-én. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vágó Tibor (az ő nevéhez kilenc halálos ítélet fűződik, köztük Mansfeld Péteré is) elnökletével súlyosbította halálos ítéletre 1958. június 12-én. Nagy Imrét június 16-án 5 óra 9 perckor, Gimes Miklóst 5 óra 14 perckor, Maléter Pált 5 óra 24 perckor végezték ki. Gábor Péterrel június 16-án 7 óra 27 perckor végzett a hóhér. Az ítéleteket Bogár János hajtotta végre; Nagy Imréék kivégzésénél Csúcs Mátyás és Fülöp István voltak a segédei. Szakolczay Attila történész meggyőződése szerint csupán véletlen egybeesés történt. Elutasították Gábor Péter kegyelmi kérvényét, az ítéletet végre kellett hajtani. Őt nem Nagy Imréékkel együtt végezték ki, hanem valamivel később, "túlórában", ugyanott, ugyanúgy. Gábor Péter ügye elég zűrös volt, hiszen nemzetőrként igazoltatás közben lőtt le egy férfit, ezt azonban sohasem használták ki Nagy Imréék befeketítésére. A Gábor Péter – Péter Gábor névcserével sem játszadozott el soha senki. Az ügy annyiban mégis érdekes, hogy a történész – aki a megtorlás tényeinek egyik legavatottabb feltárója – nem tud beszámolni másik olyan esetről, amikor egyetlen nap leforgása alatt két különböző perben elítélteket végeztek volna ki – ugyanott, ugyanakkor, ugyanúgy. Mint megjegyzi, ennyire azért nem volt "csúcsforgalom" a Gyűjtő Kisfogházában kialakított vesztőhelyen. Interjú a vérbíróval A halálosztó halála előtt egy esztendővel, 1989 első felében hosszabb interjút adott Faragó Jenőnek, aki korábban a Népszabadság főmunkatársa volt. A nyugdíjas újságíró által készített Perbe fogott ítélet. Interjúk a Nagy Imre-per tanácsvezető bírájával című 132 oldalas kézirat azonban nem került napvilágra. Ezt Várnai Ferenc, a Népszabadság külpolitikai rovatának korábbi vezetője, majd a lapot is megjelentető Hírlapkiadó Vállalat könyvkiadó részlegének irányítója sem tudta emlékei alapján megindokolni, kérésünkre rekonstruálni. Utólag azonban leginkább az valószínűsíthető, hogy a rendszerváltó események sodrától érintve, netán a közhangulat változásait érzékelve, Vida gondolta meg magát, netán családtagjai nem járultak hozzá a közléshez. "Az interjút felkérésre készítettem. Abban a nyugdíjasházban találkoztunk, ahol Vida idős napjait töltötte. Nem volt szokásom a magnó használata, interjúimat mindig gyorsírással jegyeztem fel. E feljegyzést azonban nem őriztem meg" – mondta Faragó. Arra a kérdésre, miként sikerült Vidát rávenni, hogy nyilatkozzon, csupán annyit válaszolt: nem kellett rávenni. Kérdésemre, hogy Vida próbálta-e magyarázni a bizonyítványát az utókornak, a nyugdíjas újságíró így felelt: "Többször hangsúlyozta, hogy a bíró mindenkor az »et nunc« elve alapján végzi feladatát, vagyis az éppen akkor érvényben lévő törvények értelmében dönt." Hogy milyen ember benyomását keltette? Faragó emlékei alapján megfontolt, a törvényekhez szigorúan ragaszkodó volt. A kézirat elkészült, leadta, további sorsáról semmit sem tud. Vida Ferenc Csongrádon született 1911. május 4-én, s 1990. november 7-én Budapesten hunyt el (információink szerint főbe lőtte magát). Jómódú ügyvéd fia volt. 1932–33-ban a cionista mozgalomhoz kötődött. 1934-ben Tel-Avivban a Palesztinai Kommunista Párt tagja lett, majd 1935 őszén tért vissza Magyarországra. A fővárosban élt 1936 telétől, s ügyvédjelölt lett. 1942-ben elfogták, és mint a Függetlenség Mozgalom résztvevőjét, magyarellenes tevékenységéért életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. Végül Németországba hurcolták, ahol 1945. április 24-én szabadult. Pályáját ügyvédként kezdte 1945-ben, júniustól az MKP fővárosi, V. kerületi szervezetének titkára. A Belügyminisztériumban tanácsosként dolgozott 1946 februárjától 1949 februárjáig. Az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának alosztályvezetője 1949 júniusáig, ezután az Állami Ellenőrzési Központban osztályvezető. Az Igazságügy Minisztériumban 1951. decemberétől dolgozott. 1953. november 18. és 1972. október 31. között a Legfelsőbb Bíróságon ítélkezett, ahonnan kollégiumvezető-helyettesként vonult nyugdíjba. Forrás: Magyar Hírlap

 

Kapcsolódó cikkek

• Ki szólaltathatja meg Nagy Imrét?
• Nagy Imre-per: az első nap
• Nagy Imre nem érezné itt valami jól magát
• Új magyar szabadalom: koncepciós per adatvédelme
• Nagy Imre-per: a második nap
• Nagy Imre-per: a harmadik nap
• Nagy Imre-per: negyedik nap
• Egy soha meg nem írt levél
• Nagy Imre-per: ötödik nap
• Nagy Imre-per: hatodik nap
• Nagy Imre-per: hetedik nap
• Ötven éve történik
• Egy tárgyalás háttérzajai
• Megszólalnak a holtak
• Hogyan értesültünk Nagy Imre kivégzéséről?