Rendőri vezetők pere: Mindent megtettek, hisz nem halt meg senki
Tanúmeghallgatásokkal
folytatódott a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszéken. A ma
meghallgatott egykori közrendvédelmi főosztályvezető szerint volt
állománya lelkületénél fogva alkalmatlan a csapatszolgálatra, a politika
pedig nem fordított kellő figyelmet rá, hogy az állományt megfelelően
felszereljék. A tárgyaláson az is elhangzott, a volt főosztályvezető
élőben nézte végig a székházat védő rendőrök szenvedését, mégsem
kezdeményezett a hiányos felszerelések miatt eljárást. Egy ma
meghallgatott másik tanú szerint pedig Mittó Gábor mindent megtett, amit
lehetett, „hiszen nem halt meg senki”…
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Komáromi Endrét az Országos
Rendőr-főkapitányság volt Közrendvédelmi Főosztály vezetőjét hallgatta
meg elsőként a bíróság, aki a székházostrom napján az ORFK operatív
törzsének a vezetője volt. A törzs feladatai közé tartozott a különböző
információk összegyűjtése, azok értékelése, majd továbbküldése a
megfelelő egységeknek, rendőri vezetőknek. A nyugalmazott rendőrezredes
elmondta, az őszödi beszéd kiszivárgása után számítva az esetleges
zavargásokra, több megyéből csapaterőt rendeltek fel a fővárosba,
hivatalosan képzési és oktatási célból. A tanú állítása szerint azonban
informálisan értesítették a megyei vezetőket, hogy az előre nem látott
események miatt, lehetséges, hogy a BRFK létszámát meg kell erősíteniük.
Komáromi szerint ezt az információt mindenképpen tovább kellett volna
adnia az egységeket útjára bocsájtó vezetőknek. A volt rendőr is
elismerte, mind a megyei állománynál, mind a Rebisz laktanyában hiányos
és rossz minőségű felszerelések voltak. A probléma 2002-ig nyúlik
vissza, ugyanis a Budaházy-féle hídfoglalás után készült egy vizsgálat,
ami megállapította a hiányosságokat, azonban a jelentés elkészülte után
nem történt semmilyen intézkedés. A tanú szerint a politika nem
fordított kellő figyelmet a gondokra, s ennek oka a pénzhiány volt.
A rendkívüli történésekre való felkészülés kimerült a labdarúgó mérkőzések biztosításában
A tanú azt is elmondta, az ostromot a
televízióban nézték a Teve utcában, tudtak az ott történtekről. Komáromi
Endre nyugállományú rendőr ezredes csak Szabadfi tábornokkal tartotta
mobilon a kapcsolatot. A tábornok a Kossuth téren tartózkodott akkor
este, de neki a székháznál történtekről nem adtak pontos tájékoztatást. A
tárgyaláson az is elhangzott, hogy az operatív törzshöz nem érkezett
segítségkérés a székházat védő társaik részéről. A tanú a látottak
alapján úgy vélekedett, a Magyar Televízió székházának védelme „ad hoc
jelleggel történt”, erre az eseményre nem lehetett felkészülni, „ezért
nem folyhatott tervszerűen a védekezés” – fejtette ki véleményét a
nyugalmazott ezredes. Arra a bírói kérdésre, hogy „a rendkívüli
eseményekre nem kell-e felkészülni”, a tanú úgy válaszolt, hogy a
rendkívüli történésekre való felkészülés „kimerült a labdarúgó
mérkőzések biztosításában”. A tanácsvezető erre reagálva felemlegette,
hogy „léteznek történelmi példák, s ezeket a tapasztalatokat fel szokták
dolgozni”. „Gondolok itt 1956-ra” – mondta el dr. Kiss Károly. A
hadbíró az 1990-es taxisblokádot is felhozta példaként, „ahol szépen
kezelték a helyzetet és ott mindenkiben felmerült a párhuzam 56-al
kapcsolatban”. A tanú szerint a „közrendvédelem és a csapatszolgálat két
különböző szakma”. A közrendvédelmis rendőrök „a lelkületük miatt
alkalmatlanok a csapategységes feladatokra” – állította Komáromi. Sőt,
szerinte több akkori rendőri vezető is ezen a véleményen volt. Az ügyész
erre reagálva megkérdezte, ha valóban így gondolták, „akkor miért nem
rendeltek el inkább riadót a Rebisznél?” „Erre nem kaptunk parancsot,
ez nem merült fel” – válaszolta az ezredes.
Élőben nézte végig társai szenvedését, mégsem kezdeményezett eljárást
A bíró többször is arról kérdezte a
tárgyalás folyamán a tanút, hogy ki adhatott arra informális utasítást a
megyei vezetőknek, hogy a felszerelés egy részét tartsák vissza.
Ugyanis Komáromi ezt megemlítette a vallomásában. A felszerelés
visszatartásának oka a tanú szerint az volt, hogy az ország több pontján
számítani lehetett hasonló cselekményekre, mint ami Budapesten történt.
A tanútól azért is kérdezték meg többször ismétlődően, hogy ki adta ki
ezt az informális parancsot, mert ismert volt a Szabadfi Árpád akkori
Országos főkapitány-helyettes által kiadott utasítás, melyben az állt,
hogy minden rendőrnek, akik bevetésen vannak, rendelkezniük kell
sisakkal, pajzzsal, gumibottal, gázálarccal, tehát megfelelő
felszereléssel. A korábbi és a mai meghallgatásokból, illetve különböző
jelentésekből azonban egyértelműen kiderült, hogy a székházat védők a
teljes felszerelés töredékével sem rendelkeztek. A bíró a tanú szemére
vetette, hogy noha szakma előjáró volt, mégsem írt jelentést például a
hiányzó gázálarcokról, és megfeledkezett a büntetőjogi felelősségre
vonás kezdeményezéséről is. „Élőben nyomon követhette, hogy
szerencsétlen kollégái mit kapnak, ott fulladoztak szerencsétlenek”. „Ön
ezt látta, miért nem kezdeményezett eljárást?” – kérte számon Komáromit
a tanácsvezető. Az ezredes azzal védekezett, hogy kivizsgálást azért
nem indított, mert felállt egy tényfeltáró bizottság az eset után. „De
ez az ön kötelmeit nem szüntette meg” – reagált dr. Kiss Károly.
Nem vette át az intézkedést, mert civilben volt
A BRFK Ellenőrzési Főosztályának korábbi
vezetője, Tóth László ezredes a törvényszék előtt elmondta, a TV
székház ostromának időpontjában a Kossuth téren tartózkodott. A volt
főosztályvezető szakmai feladatokat nem látott el, a kordonnál a
rendbontók előállításában segédkezett. Tóth kihallgatására azért is
került sor, mert többször járt az ott felállított vezetői ponton, és
mivel a mikrobusz ajtaja nyitva volt, hallott bizonyos részleteket a
rádióbeszélgetésekből. Az adás azonban nagyon szaggatott volt, így nem
tudta megállapítani, hogy pontosan milyen intézkedések zajlottak.
„Kiabálásokat, zörejt, durranásokat lehetett főleg hallani, teljes volt a
zűrzavar és a káosz” – mondta el a tanú. Azt ki tudta venni a
hírforgalmazásból, hogy a rendőrök segítséget kérnek, „mert beszorultak a
székházba”. Azt viszont nem hallotta, hogy nagyobb egységet vezényeltek
volna a TV székházhoz. Szerinte, ha előbb rendelik el a riadót, az
annyiban lett volna segítség a bajba jutott társainak, hogy több rendőrt
tudtak volna kivezényelni, akiknek ugyancsak nem lett volna teljes
felszerelésük, „de erődemonstrációs jellege mindenféleképpen lett
volna”. Az ezredes beszámolt arról is, tudomása szerint a vezetők közül
egyedül Mittó Gábor negyedrendű vádlott ellen indult eljárás. Bírói
kérdésre a tanú elmondta, az a véleménye, hogy Mittó „mindent megtett,
amit abban a helyzetben lehetett, tudomása szerint nem vesztette senki
az életét”. „Csak 219 rendőr megsérült” – válaszolt a bíró a tanúnak.
A tanácsvezető ezután Tóth Lászlót az
egykori siklósi szakaszparancsnok, az ostrom során életveszélyesen
megsérült Balogh százados vallomásának egy részletével szembesítette:
„ott volt egy magas beosztású tiszt a helyszínen, de nem vette át az
intézkedést, mert civilben volt.” A hadbíró ezután megkérdezte, hogy a
tanúnak „mi a véleménye az ilyen rendőrtiszti magatartásról”. „Ha ez
igaz, akkor ez a viselkedés erősen vitatható” – válaszolta a volt
főosztályvezető. A tanú szerint arra „nehéz válaszolni”, hogy a felső
vezetés szakmai tudása meg volt-e, de ő „úgy gondolja, hogy megfelelő
felkészültséggel rendelkeztek.”
A per január 28-án több tanú, köztük Barna Tibor és Török István meghallgatásával folytatódik.
A fotó egy korábbi tárgyaláson készült
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése