Többször álmodta, hogy meghalt: Így kapták el Biszku Bélát

S. A. / 2010.06.16., szerda 09:43 /

• 
  
• 
  
• 
  
• 
  

Két újságíró cselek sorával csalta lépre a húsz éve némaságot fogadó Biszku Bélát: az ’56 utáni megtorlás véreskezű irányítóját „álruhában” vették rá a kamerák előtti vallomástételre. Az eredményt, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina Bűn és büntetlenség című filmjét június 16-án mutatják be, de nem úgy, ahogy tervezték.

- Hogyan éledt fel az önökben szunnyadó kommunistavadász?

Skrabski Fruzsina: A Konzervatórium blogon olvastunk egy cikket jó két éve, amely fölvetette: miközben rengeteget hallunk nácivadászokról, vajon miért nincsenek kommunistavadászok? Ez szöget ütött a fejünkbe, s elhatároztuk, hogy azok leszünk, ha csak kamerával is.

- Rögtön tudták, hogy Biszku Béla lesz a célpont?

Novák Tamás: Több név előkerült, de a ma még élő egykori vezetők közül rangban ő a legkiemelkedőbb, az ő kezéhez tapad a legtöbb vér, és a nyolcvanas évekig vezető szerepet vitt a pártban. Nagy idők nagy tanúja.

- Aki évtizedekkel ezelőtt visszavonult. Könnyű volt megtalálni?

N. T.: Nem. 1989 óta nem adott interjút senkinek - mint kiderült, ügyvédje tanácsára.

S. F.: Az életrajzából tudtuk, hogy Márokon született. A falucskát ma Márokpapinak hívják, a Beregben van, közel az ukrán határhoz. Felhívtuk a polgármestert, és szerencsénk volt: ismerte a Jobbklikket és a - ma már Mandiner néven működő - Reakciót is, ahová írtunk-írunk. Ajánlott is két embert, akikkel Biszku szokott találkozni, ha nagy ritkán a faluba látogat. De ők sem tudták, hol él.

N. T.: Végül a lányát kerestük meg. Azt mondtuk neki, a Beregi Ifjúsági Egyesület tagjai vagyunk, s Márokpapi híres szülöttéről forgatnánk filmet, amint a tájról beszél. Az ő közvetítésével Biszku aztán ráállt egy találkozóra.

- Egyszer találkoztak vele?

S. F.: Négyszer. Először 2008 őszén. Akkor még tényleg csak az ifjúkoráról kérdeztük, s a második találkozón is puha kérdéseket kapott.

N. T.: Nem siettünk. 2009 nyarán aztán elhívtuk Márokpapiba egy falunapi közönségtalálkozóra, amit miatta szerveztünk.

S. F.: Eljött, bejárta a falut, a kisfilmet is levetítettük, amit róla készítettünk, itt újságíró barátaink segítségével már keményebb kérdéseket kapott, mint az első két alkalommal. Utoljára tavaly novemberben mentünk el hozzá, akkor már le is lepleztük magunkat. Elmondtuk, hogy újságírók vagyunk, és azt szeretnénk, ha most a kamerába nézve bocsánatot kérne mindazért, amiben vastagon benne volt.

- És?

N. T.: Hát, ahhoz meg kell nézni a filmet. Mindenesetre azzal védekezett, hogy nem tudott az ítéletekről, és a bíróságok függetlenek voltak. Miközben az MSZMP KB-ban - amint jegyzőkönyvek tanúsítják - volt, hogy "fizikai megsemmisítést" követelt az elsőfokú, gyengébb ítélet helyett.

S. F.: Biszku önképvédelmi reflexe nagyon erős, teljesen kizárja a külvilágot. Betanult sztorikat mond, visszakérdez, mellébeszél, de vállalja, amit tett.

- És az önök önképvédelmi reflexe? Belefér, hogy hazugsággal jutottak a film alapanyagához?

N. T.: Ez nyilván felvet etikai kérdéseket, de Biszku közszereplő volt, s szerintünk ideje, hogy szembenézzen a nyilvánossággal. Tartozik ennyivel az áldozatok emlékének és családtagjaiknak. Ítélet helyett. Ha már az elmaradt.

- Biszku 1990-ben sem ijedt meg, hogy ütött az óra?

N. T.: Van egy legenda, amely szerint biztonságban érezte magát, az '56-os forradalom után ugyanis idősebb Antall József közbenjárására kiengedte az akkor őrizetbe vett ifjabb Antall Józsefet. Amikor 1993-ban Antall meghalt, akkor azért megijedt, hogy Kónya Imre majd előveszi. Erről megkérdeztük Kónyát is, azt mondta, akkoriban kisebb gondja is nagyobb volt ennél.

S. F.: Biszku persze gyűlöli az egész rendszerváltást. Személy szerint Orbán Viktor is nagyon idegesíti. Szerinte ő állt a "Dunaszaurusz", az újratemetés és minden ördögi cselszövés mögött.

- Ha nem is ezért a véleményért, azért csak rács mögött lenne a helye, nem?

N. T.: Az, hogy akármennyire nem akarta, most mégis szembe kell néznie a nyilvánossággal, éppen elég ítélőszék neki. Hogy egy öregember börtönbe kerül és a végén még mártír lesz belőle - nem biztos, hogy ez a helyes út.

- Csak nem megkedvelték?
S. F.: Húszórányi felvételt készítettünk róla, ennyi idő alatt szinte szükségszerűen láttuk meg benne az embert. Stockholm-szindróma. Amikor viszont a halálraítéltek hozzátartozói beszélnek, mondjuk Mansfeld Péter öccse vagy Fónay Jenő a bitófa alatt, akkor észhez tér az ember.

Biszku Béla (jobbra, kalapban) a néppel cserél eszmét 1958-ban

- A filmben tehát áldozatok is szerepelnek, azaz nem csak egy vágott Biszku-interjú.

N. T.: Sőt, nem is tisztán dokumentumfilm, tekintve a fikciós elemeket az elején. Rajtunk és Biszkun kívül megszólal sok neves történész, pszichológus, az áldozatok, és sok archív anyag is bekerült.

- Saját zsebből?

S. F.: Igen, de sok barátunk segített, amit nagyon köszönünk. Úgy tűnik, most már több tévé is érdeklődik a film után.

- Amikor végül leleplezték magukat, Biszku nem próbálta megakadályozni a film elkészítését?

N. T.: De. Miután elmondtuk, kik vagyunk, A párt és a nép szolgálatában című remekművét még dedikálta nekünk, már a saját nevünkre. Úgy váltunk tehát el, hogy film készül. Három órával később csörgött a telefonom, és minősíthetetlen hangnemben vonta vissza a hozzájárulását - korábban ugyanis aláírt egy papírt, melyben hozzájárul minden kép- és hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához. Azokat a részeket használtuk a felvételekből, amelyek a közszereplésére vonatkoznak; ha perel, hát perel - persze, ha él még.

- Lehet, hogy már nem?

S. F.: Tavaly november óta nincs kapcsolatunk vele. Többször álmodtam azóta, hogy meghalt.

- Azért egy MTI-hír csak lenne belőle.

N. T.: Miért lenne? A család nem biztos, hogy közölné a távirati irodával, s ha ők nem, ki? Az MSZMP KB tekinthetné persze saját halottjának, de az már nincs.

- Ilyen rossz állapotban találták?

S. F.: Dehogy. Remek formában volt. A vadászatok, a tenisz jó karban tartották. Utóbbi még tavaly is ment neki. Ha nem halt meg azóta, kellemes nyugdíjából ma is vígan él Budapesten, a Rózsadombon.

---

A film alkotói úgy tervezték, hogy a mozit az Uránia Filmszínházban vetítik le először. Ám történt valami. Mint arról portálunk elsőként számolt be: Biszku Béla lánya besétált az Uránia Nemzeti Filmszínházba, s perrel fenyegette meg a mozit, mire annak vezetése megijedt és lefújta a hetek óta hirdetett bemutatót. Az alkotók így illegális vetítést tartanak az eredeti időpontban: az új helyszín a 2. kerületi Menta Terasz, ahol ma este hét órakor kezdődik majd a vetítés.

---

Biszku Béla 1921. szeptember 13-án született Márokon.

1937-ben lakatosinasként kezd dolgozni, 1938-ban bekapcsolódik az ifjúmunkás-mozgalomba, 1944-ben belép a kommunista pártba, majd az angyalföldi fegyveres ellenállás szervezője.
A háború után budapesti káderfőnök, majd kerületi párttitkár - 1951-től Kőbányán, négy évre rá Angyalföldön: itt a forradalom alatt párttagokból és munkásokból fegyveres csapatokat szervez a felkelők ellen; felfigyel rá régi elvtársa, a szintén angyalföldi Kádár János is.

1956-tól a KB, 1957-től a Politikai Bizottság tagja (1980-ig). 1957 májusától belügyminiszterként irányítja a forradalom utáni megtorlást: 20 000 bebörtönzés és 300 halálos ítélet szárad a lelkén, s kétszer is ő tárgyal Moszkvában Nagy Imre ügyéről. 1961 őszén leváltják; felfelé bukik, miniszterelnök-helyettes lesz, 1962-től pedig a KB titkára.
Túl puhának érzi Kádárt, 1972-ben szembe is fordul vele: Brezsnyevnél igyekszik elérni a leváltását és Komócsin Zoltán trónra ültetését. 1978-ban újra a szovjet pártfőtitkárral egyeztet Kádár leváltásáról. Brezsnyev hitegeti, majd befújja Kádárnál, ezért felmentik tisztségei alól.
Tisztes nyugdíja mellett a Szakszervezetek Országos Tanácsa Számvizsgáló Bizottságának elnöki tisztével és - főleg sportügyekben - informális befolyásával vigasztalódhat 1980-tól 1989-ig. A rendszerváltás után a bíróság egyszer meghallgatja egy sortűzperrel kapcsolatban, tetteiért azonban sosem kell felelnie a törvény előtt.

Az ítélet: nyilvánosság

   forrás: Mandiner

’13 feb

19

16:31

Így listáztok ti (a teljes ELTE BTK-lista)

Írta: hercsel.adél

Ratyi, libi, katkó, pina, pina, pina és picsa. A szél befújta a Mandiner szerkesztőségébe a ma elhíresült, ELTE-s diáklistázást. Kommentár nélkül következzenek az egyetemisták jellemzései pattanásos, szexéhes elsős szakmunkásképzősök egyetemista társaik tollából.

816 komment

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Google+ Tetszik

0

Pistának jó lesz, és a hallgatóknak?

2013.02.19. 13:28

A hallgatói érdekképviselet rendszere alapvető reformra szorul. Ha a HÖK rendszer évtizedekig (!) elvisel olyan jelenségeket, mint az önmaga jelölését elfogadó szegedi Török Márk, vagy a hallgatói csajokról táblázatot vezető Jobbikhoz közeli ELTE vezetők. Akkor ott nem rendszer anomáliákról van szó, hanem az úrhatnám hökös tempó sokszor a rendszer része.
Véletlenül sem szeretném azt állítani, hogy minden hökös visszaél a hatalmával, és csak a saját érdekét nézni. Nagyon sok tisztességes HÖK vezetővel volt alkalmam együtt dolgozni, akik szintén látták a hallgatói érdekképviselet hibáit. Motiválatlan hallgatók, alacsony legitimáció, a hallgatóktól elszakadt HÖK vezetők, uram-bátyám viszonyok. Ismerős ez valahonnan más szintről is? Sajnos a hallgatói érdekképviseletből kinőtt politikusok egy része is ennek a kontraszelekciónak lett az áldozata.

Ilyen az évek óta az ELTE BTK HÖK körét közvetetten irányító jobbikos Szávay is. A hétfői napon Novák Előd még a Kubatov listák ürügyén kabarét csinált a Parlamentből, kedden kiderül, hogy a jobbikosoktól sem áll messze a szavazókról való információgyűjtés. Az egyetemi közélet immunrendszere gyenge, ha évtizedekig képesek ilyen jelenségeket elviselni.
Amennyiben a hallgatók felismerik azt, hogy a hallgatói érdekképviselet reformja nélkül nem maradt más nekik, mint az utcán való fel-alá mászkálás, akkor felveszik a követeléseik közé egy átláthatóbb, demokratikusabb, több hallgató részvételét biztosító érdekképviseleti reformot. Több megoldás is létezne erre a holland mintájú kötelező egyetemi diákszervezeti tagságtól, az e- demokrácia egyetemekre való bevezetéséig. A kérdés az, hogy a hallgatók meg tudják-e vívni jogos harcaikat a mindenkori kormányzattal, amikor maga a HÖK rendszer is reformra szorul.

'Kis liberó buzigyerek' – így listázta a HÖK az új diákokat

Jobbikcigánydiákokeltelistazsidó

Éveken át listázta az új hallgatókat az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzata (HÖK). A gólyatáborba jelentkezőket világnézetük, pártszimpátiájuk, felekezeti hátterük és vélt származásuk alapján jellemezték. Az adatbázis egyik szerkesztője és a HÖK elnöke elismerte a listák létét, de állítják, a kényes részleteket utólag hamisította valaki. Az ELTE rektorhelyettese elképzelhetetlennek nevezte a listázást, ám ha mégis történt volna ilyen, az szerinte a rendőrség hatáskörébe tartozik.

Éveken át listázta az új hallgatókat az ELTE Bölcsészettudományi Karának Hallgatói Önkormányzata (BTK HÖK) – adta hírül az Atv.hu. Az a BTK HÖK, amely hagyományosan a Jobbik bázisának számít: 2005 óta a BTK HÖK elnökei mind Jobbik-tagok voltak – Szávay István, Nemes László, Garbai Ádám. Szinte az összes alelnökre, illetve több aktivistára ugyanez igaz. Szávay István, aki egy részeg buliban péniszpumpával megörökítve vált országosan ismertté, 2010 óta a Jobbik parlamenti képviselője, emellett 2012 nyaráig az ELTE BTK Griff kollégiumának volt a vezető nevelője.
A listák több száz új egyetemi hallgató adatait és profilját tartalmazzák, és 2007 óta készítik el őket. Az Atv.hu birtokába jutott egyik ilyen dokumentum 2009-ből származik. Ez több mint 600 elsőéves hallgató adatait tartalmazza, azokét, akik jelentkeztek az ELTE BTK HÖK által szervezett gólyatáborba. A hallgatók neve, középiskolája, telefonszáma és pólómérete mellett feltüntetik, hogy ősztől kérnek-e kollégiumi elhelyezést. Emellett mindenkinél megtalálható egy vicc, melyet a szervezők kérésére közöltek. A lista készítői a gólyák facebook- és iwiw-profiljai alapján rövid jellemzést is írtak az új hallgatókról.
A jellemzés többnyire az érintettek világnézetére, érdeklődési körére, küllemére és pártszimpátiájára utal, sokszor alpári stílusban. A diákok egy részénél nem sikerült profilt alkotni, sokukat pozitívan jellemeznek a készítők: „Harcos környezetvédő”; „Rendes néptáncos katolikus lány”; „Színházi alkalmazott, tehetségesnek tűnik”; „Aranyos pázmányos kiscsaj”; „Egy hétig volt a dévai árvaházban és még szép is”; „Forma a csávó”; „Zene és irodalomszerető”. „Pörgős ivós”; „Ismerős arcok a kedvence és Horthy emlékiratai”; „Egészséges világlátású klassz csaj”; „MTK szurkoló, de amúgy refi”.
Vannak ugyanakkor negatív jellemzések, például ilyenek: „Koliba nem vesszük fel”; „A puszta léte terheli az OEP-et. Cicu-kutyu, semmit nem csinál szabadidejében.”; „Lelkes antifatista”; „Elempés libernyák”; „Szektás”; „Félvér lehet a kislány, és az összes képen óriási ribanc”; „Szerintem cigó”; „Biztos, hogy ratyi”; „Családcentrikus focibuzi”; „Ószövetségiek”; „Csúnya, állatszerető buta p…”; „Latinmániás minifeminista”; „Kürt alapítványi iskola sok zsidó tanárral”; „Vicces gyerek udvari bolondnak jó lehet”; „Raszta füves rocker”; „Alter katolikus lányka”; „Langy fideszes”; „Csúnya zsidó feje van”; „Elk… liberális”; „LMP-s p…, ne vigyük le!”; „Belpesti zsidó p…”; „Kis liberó buzigyerek”. 
Mindezek mellett meglehetősen sok a szexista vagy obszcén megjegyzés: „Jó teste van, de semmi egyéb”; „Jó segg”; „Ribanc liba”; „Vízilabdásokat kedveli, Pista, repülj rá!”; „B…való egyiptológus”;  „K… jó nő”; „Pistának jó lesz”; „Aranyos kiscsaj, szerintem d..-ni akar”.

Az Atv.hu ELTE-s forrásokból úgy értesült: a BTK HÖK vezetőinek a listákkal az volt a célja, hogy a gólyatáborokba, kollégiumokba jelentkezőket szétosszák a megbízható aktivisták között, és kontrollálhassák, bekerülhetnek-e a HÖK-be, illetve hogy melyik kollégiumba, kinek a felügyelete alá kell őket elszállásolni. És nem utolsósorban: milyen pártkatona lehet belőlük később.

A táblázatban van két oszlop, ami csak kódokat tartalmaz a hallgatók neve mellett. Az egyik oszlopban I vagy N szerepel, vagyis Igen, illetve Nem. A kérdés, melyre I vagy N a válasz: „Zsidó?”. A másik kódolt oszlop a hallgató pártszimpátiáját tartalmazza: A=MSZP, B=LMP/SZDSZ, C=Fidesz, D=Jobbik. Az Excell táblázat „tulajdonságok” menüpontja alatt a „készítette” mezőben Silhavy Máté neve olvasható. Silhavy 2009-ben az ELTE BTK HÖK alelnöke volt, és a mai napig a Jobbik tagja. 
Silhavy a portálnak elismerte, hogy ő – és HÖK-ös aktivisták – készítette a táblázatot. Évente 7-800 jelentkező egyenként több oldalnyi adatát nehéz volt papíron tárolni, ezért dolgozták ki 2007-ben az új rendszert – mondta. Arra a kérdésre, hogy mi célból írtak jellemzéseket az új hallgatókról, értetlenkedni kezdett, és azt állította, az általa készített adatbázis ilyen részt nem tartalmaz. Szerinte elképzelhető, hogy valaki utólag írt bele a táblázatba.
Ribling Tamás, aki 2007–2008-ban a Kollégiumi HÖK elnöke volt, úgy nyilatkozott: nem készültek adatbázisok a leendő elsőévesekről, vagy legalábbis ő nem tudott ezekről. Garbai Ádám, az ELTE BTK HÖK jelenlegi elnöke viszont megerősítette a portálnak, hogy voltak, sőt jelenleg is vannak adatbázisok, amelyekben a gólyák adatait összesítik. Azt viszont határozottan tagadta, hogy ezekben jogellenesen gyűjtött információk is lennének.
Az Atv.hu megkérdezte az egyetem közkapcsolati rektorhelyettesét, Fábri Györgyöt: az egyetem miként tudja szavatolni, hogy a hallgatói önkormányzat vezetői ne éljenek vissza a hallgatói adatokkal, és azokat ne használják fel pártcélokra. „Ez olyan, mintha azt kérdezné, hogy miként tudjuk garantálni, hogy nem követnek el gyilkosságot az egyetem területén” – válaszolta Fábri György. Hozzátette: amennyiben bárkinek hitelt érdemlő bizonyítékai vannak arra vonatkozóan, hogy ez megtörtént, az már nemcsak egyetemi, hanem egyenesen rendőrségi ügy.

Pistának jó lesz? - Börni-kommandó vs. listabotrány

forrás:Szlazsánszky Ferenc 2013. 03. 01. (XVII/9)

HÖK-ös kapcsolati tőkéje és jó szervezőkészsége áll a mérleg egyik serpenyőjében, személyével kapcsolatos botrányok a másikban: hogy merre billen el a mérleg nyelve, vagyis, hogy a Jobbikban elengedik-e a kezét, még nem dőlt el. Szávay István-portré, háttérrel.

„Pista, repülj rá!”, „Pistának jó lesz”. Az atv.hu által kirobbantott ELTE HÖK-ös listabotrány után szállóigévé vált mondatokról csak sejthető, hogy a hallgatói önkormányzatra immár nyolc éve befolyással bíró Szávay Istvánra utalnak, tudniillik, hogy a szexista megjegyzésekkel illetett egyetemisták némelyike megfelelne az ő ízlésének is. A „Pumpás Pista” becenév viszont bizonyosan Szávayt rejti. Hogy valójában kicsoda a Börni néven is ismert jobbikos képviselő, mi köze a Fidesz-modellhez és hogyan jutott a parlamenti képviselőségig, annak politikusok és ELTE-s diákok megszólaltatásával jártunk utána.
Suhogós nadrágban, fehér zokniban és makkos cipőben lépett be az ELTE falai közé, emlékezett a most 31 éves Szávay Istvánra egykori kollégiumi ismerőse, és nem rejtette véka alá, hogy Börni vidékről indult, és a parlamentig ívelő karrierje némiképp irritálja.
Pedig Szávay mögött valódi teljesítmény is kimutatható, ezt még olyan politikusok is elismerték lapunknak, akik a Jobbikban sem igazán barátkoztak a Soltvadkertről indult képviselővel.

Iskolát teremtett

1999-től négy éven át a MIÉP-ben politizált, de már 2000-ben belépett az akkor még egyetemi közösségként működő Jobboldali Ifjúsági Közösségbe is, és ott találjuk a párt bölcsője körül bábáskodó 14 ősjobbikos között 2003-ban. Ezzel párhuzamosan az ELTE Bölcsészkarán tanult, majd az egyetem hallgatói önkormányzatának (HÖK) vezetésébe is bekapcsolódott. „Lusta volt, és sokat ivott”, emlékezett Szávayra egy akkori magas rangú Jobbik-vezető, mások viszont annyiban árnyalták a képet, hogy Szávay csak a pártban nem dolgozott, mivel minden idejét a HÖK építésére fordította. Tény, hogy a Jobbikban egyre kevésbé lehetett rá számítani, sőt 2006 környékén szinte teljesen eltűnt. 2005–2008-ig az ELTE BTK HÖK elnökeként dolgozott, majd – egykori hallgatók beszámolói szerint – hathatós munkája eredményeként alelnökét, a szintén jobbikos Nemes Lászlót segítette a HÖK elnöki pozíciójába. A Szávayt 2008-ban váltó Nemes 2012-ben adta át az elnökséget a szintén jobbikos kötődésű Garbai Ádámnak, tehát a személyzeti politika is igazolja a Jobbik erős ELTE-s jelenlétét.
Szávay 2009-ben tért vissza a Jobbikhoz: Egyik akkori pártbeli felettese szerint ennek az volt az oka, hogy addigra a Jobbik jelentősen megerősödött – az áttörést az EP-választás hozta a korábban rendre 2-3 százalékra taksált párt életében – Szávay pedig meglátta a lehetőséget az egyetemi életből a nagypolitikába történő átlépésre. Visszatérését követően hamarosan kitüntetett pozícióba került: Szabó Gábor pártigazgató bizalmasa lett. Szabó Jobbik-beli szerepéről árulkodik két olyan szófordulat, melyet jobbikos politikusok osztottak meg lapunkkal: Az „ebben a hálóban én vagyok a pók”, illetve az „ez az én mátrixom” kifejezések arra utalnak, hogy a Jobbikot valójában Szabó irányítja. Szávay HÖK-ös kapcsolati hálójának és a Szávay-kommandó, illetve Börni-kommandó néven elhíresült, többnyire egyetemistákból álló csapatának köszönhette Szabó kitüntetett bánásmódját: az ELTE HÖK-öt irányító, az országot és az elcsatolt területeket járó, egy-egy településen akár napokig „lent maradó”, mindenkivel megismerkedő, ivós-bulizós társaság valóságos információs nagyhatalommá tette a Jobbikban Szávayt.  
Felmerülhet persze a kérdés, miként tudta az immár nyolc év óta tartó jobbikos befolyást kiépíteni Szávay a hagyományosan liberális ELTE bölcsészkari hallgatói önkormányzatában. A válasznak csak egyik fele Szávay hiperaktív személyisége, jó szervező- és kommunikációs készsége. Mert tény, hogy – mint pártbeli ismerősei mondják –, „egész nap jön-megy, kapcsolatokat épít és ápol, bulizik, ismerkedik”, mindez önmagában nem lett volna elég. A sikeres hálózatépítés másik magyarázata az, hogy a Jobbikon kívül más szervezetek nem „mozdultak rá” az egyetemi ifjúságra, a hallgatók nagy része pedig saját magától nem érdeklődik a közösségépítés és a közélet iránt. „Egy ilyen, ellenfél nélküli pályán könnyen építkezhetett Pista” – elemezte Szávay HÖK-ös sikereit egy korábbi jobbikos parlamenti képviselő.
Az ELTE életét jól ismerő forrásunk szerint – bár minden hallgató automatikusan tagja a Hallgatói Önkormányzatnak is –, a bölcsészkaron tanuló közel hétezer diáknak csak töredéke – állítólag csak néhány száz fő – él HÖK-tagságából adódó lehetőségeivel, szavazati jogával. Vagyis akár egy húsz-harmincfős, jól szervezett társaság is éveken át képes irányítani egy olyan testületet, ami évente 400 millió forint elosztásáról, kollégiumi helyek, ösztöndíjak és szociális támogatások sorsáról dönt. Ezt a lehetőséget ismerték fel és aknázták ki Szávayék egészen a múlt hétig, amikor az ELTE – a gólyatábori jelentkezőkről napvilágra került botrányos lista kapcsán – felfüggesztette az ELTE BTK HÖK működését.

Nyolcszázezer forint

Mindemellett egy ELTE-s diák arra hívta fel a figyelmet, hogy a jobbikos HÖK-ös körbe nem minden részvevő lépett be „mélymagyar” meggyőződésből: voltak, akik szimpla karriervágyból csatlakoztak, mivel Szávay és szűkebb társasága el tudta hitetni, hogy a gyors felemelkedés útja a HÖK-ön át vezet, akár az országos politizálásig, akár jól fizető kuratóriumi helyekig. Szávay és a köréhez sorolható személyek egyébként saját karrierjük által igazolják is a kilencvenes években a Fidesznél is látott modell létjogosultságát: az iskolapadból a parlamentbe átülő Börni 800 ezer forintos fizetéssel rendelkezik, miközben egyetemisták között ez a vicc terjed: „Mit mond az állás nélküli ELTE-s az állást kapott ELTE-snek? Egy hamburgert és egy kis kólát kérek”.
A HÖK-ös networkkel a háta mögött a Jobbikba visszatért Szávay a párt Nemzetpolitikai Kabinetjének vezetőjeként a Jobbik külhoni magyarokkal, magyarországi nemzetiségekkel és a civil szférával kapcsolatos politikájáért felel. Egyik forrásunk szerint ehhez a területhez rajta kívül más nem is ért a pártban, így Szávay szabad kezet kapott. Úgy tudjuk, Börni a HÖK-építés mintájára dolgozik a határon túli magyarság köreiben is: aktívan utazik, „mindenkit” ismer – Szlovákiában például ugyanúgy vannak kapcsolatai a Híd-Most pártban, mint az ellenérdekelt MKP-ban –, és 2014-re megpróbálja a Jobbik mellé állítani a külhoni magyar szavazókat. Információink szerint egyébként Szávay nem tartja túlzottan sikeresnek pártja határon túli támogatottságát, mivel az – leszámítva Kárpátalját és a Délvidéket – közelébe sem ér a magyarországi népszerűségi indexnek. Egy tavaly nyári, Szávay által készített elemzés alapján úgy tűnik, a „nagymagyar” megnyilvánulásairól ismert párt valójában a 2014-es választáson szavazni hajlandó határon túliak kegyeit keresi – a cél érdekében kidolgozott stratégia azonban külön cikket kíván.   
Mint láttuk, Szávay Jobbik-beli pozícióját tehát széles kapcsolatrendszere erősíti, de érdekes módon éppen a kapcsolatépítés jelent támadási felületet is. Nem csupán szemtanúk, de fotók sokasága is bizonyítja, hogy különböző bulikban sokszor „asztal alá itta magát”. Az egyik legismertebb ilyen kép, amin 2009 körül egy buliban részegen péniszpumpával örökítették meg. Akkor HÖK-ös és határon túli befolyása átlendítette a botrányon, sőt befutó helyet kapott a Jobbik 2010-es parlamenti listáján. Az esetről mindössze az azóta is forgalomban lévő Pumpás Pista becenév, illetve egy jobbikos levél tanúskodik: ez utóbbiban az áll, hogy az újabb kellemetlenségek elkerülése érdekében a 2010-es választási eredményváró rendezvényről minden fotóst és videóst kitiltottak az erzsébetvárosi jobbikosok.
Az ELTE BTK HÖK listabotránya persze össze sem mérhető módon felülmúlja Börni csajozós-ivós történeteit. Lapzártánkkor annyi tudható, hogy már zajlik az ELTE vizsgálata és nyomoz a rendőrség is: az NNI több HÖK-vezetőt meghallgatott. A listakészítéskor a HÖK egyik alelnöke, a jobbikos Stummer János, aki egyben az ELTE tanársegédje is, fizetés nélküli szabadságot kért az eset tisztázásáig. Egyes vélemények szerint az ELTE vezetése azt szeretné, ha a felfüggesztett BTK HÖK a jelenlegi elnökséggel már nem működne, hanem új választást írnának ki. Akárhogy is lesz, joggal merülhet fel, hogy milyen módon hat mindez Szávay pártkarrierjére. Egyik informátorunk szerint a politikus belebukik a listabotrányba, 2014-ben nem kap bejutásra esélyes helyet a Jobbik listáján. Egy, a párt életét jól ismerő másik forrásunk viszont úgy látja, egyáltalán nem biztos, hogy Szávaynak „annyi”: mint ahogyan a pumpásügy sem ártott neki, elképzelhető, hogy az általa kinevelt HÖK-ös hálózat most is nagyobb súllyal fog latba esni, mint az ugyanehhez a hálózathoz köthető listabotrány. „Persze ha újabb botrányok derülnének ki a párthoz is és az ELTE BTK HÖK-höz is kapcsolódó személyekről, akkor elképzelhető, hogy a Jobbik vezetése elengedné Pista kezét, de itt még nem tartunk” – latolgatta Szávay politikai túlélési esélyeit egyik bennfentes informátorunk.

Így higgyük el

Pumpás-bulizós múltja ellenére Szávay István az ELTE Griff kollégiumának volt a vezető nevelője 2012 októberéig, két és fél éven keresztül tehát úgy, hogy közben a Jobbik parlamenti képviselőjeként is tevékenykedett. Úgy tudjuk, Szávay egyedül felügyelt a kollégiumban lakó 650 diákra, és maga is a kollégiumban lakott. Szávayt Seifert Tibor, az ELTE Kollégiumi Főigazgatója alkalmazta vezető nevelőként. Állítása szerint a „jogszabályok alapján nem tudhatta”, hogy Szávay jobbikos, noha legalább 2007 óta ismerték egymást. A pumpás fotók pedig csak Szávay kinevezése után kerültek nyilvánosságra…

013. február. 20. 15:15 Itthon "Pistának jó lesz" – megszólal az érintett jobbikos

A parlamenti képviselő szerint neki semmi köze az ELTE hallgatóinak személyes adatait, valamint vélelmezett politikai orientációjukat, származásukat tartalmazó listához.

Nincs semmilyen köze az atv.hu által nyilvánosságra hozott, a televízió szerint az ELTE BTK HÖK vezetői által készített listához, melyen több száz hallgató személyes adatai mellett vélelmezett politikai orientációjukra, származásukra is bejegyzések találhatók, egy sor, a lányokat súlyosan dehonesztáló minősítés mellett – mondta a hvg.hu-nak Szávay István. A Jobbik képviselőjét azért kerestük meg, mert ő is elnöke volt korábban a Hallgatói Önkormányzatnak, és egy helyen konkrét utalás történik rá („Pistának jó lesz”).
„Én 2005-2008 között voltam a HÖK elnöke, a lista pedig 2009-ben készült, így semmi közöm hozzá” – mondta a hvg.hu-nak Szávay István, hozzátéve, olyan listák valóban készültek, melyek a hallgatók gólyatábori jelentkezéséhez, kollégiumi elhelyezéséhez szükségesek, de olyanról, amilyet az atv.hu tett közzé, nem tud. Kérdésünkre, hogy van-e bármilyen köze a minősítésekhez, és elítéli-e a gyakorlatot, Szávay úgy válaszolt, nincs hozzájuk köze, és nem is szeretne erről többet mondani. Szerinte éppen az atv.hu élt megengedhetetlen módszerekkel, amikor több HÖK-vezető vélt, vagy valós jobbikos kötődéséről írt. „Már többen kértek ezzel kapcsolatban helyreigazítást tudomásom szerint” – mondta. A képviselő szerint egyébként „nem véletlen a lista megjelenése, hiszen alig néhány napja látott napvilágot egy közvélemény-kutatás, mely szerint az ellenzéki pártok közül egyedül a Jobbik tudta erősíteni a támogatottságát”. „Egyértelmű, hogy a Jobbikot akarják lejáratni ezzel” – mondta.(forrás: HVG)

Megvan, ki az a jobbikos parlamenti képviselő, aki zsidóveréssel büszkélkedett

Hír TV

2018. november 28., szerda 12:11, frissítve: szerda 18:52

Szávay István, a Jobbik frakcióvezető-helyettese az, aki zsidóveréssel dicsekedett párttársainak. A Hír TV birtokába került hangfelvétel szerint a képviselő azzal hencegett a párt májusi kongresszusán, hogy egy szórakozóhelyen leütött egy zsidó nőt, mert az „beszólt neki”. Szávay István bocsánatot kért, de nem mond le.

X: Mit csináltál Pista?
Szávay István: Leütöttem egy nőt.
A hangfelvétel szerint Szávay István büszkén mesélte el párttársainak a Jobbik tisztújító kongresszusán, hogy mit tett előző este. A párt frakcióvezető-helyettese egy budapesti belvárosi szórakozóhelyen mulatott, amikor állítása szerint egy feltehetően zsidó nő felismerte és nácinak nevezte.
„Beszólt, hogy náci bűz van. Én meg leütöttem, hogy büdös zsidó! Pakk!” – hangzik el Szávay szájából a hangfelvételen.

A Hír TV belföldi hírei Hír TV

A Jobbik nem következmények nélküli párt

Tavaly még ezzel indokolták a nyugdíjas tagozat elnökének kirúgását, aki zsidózott és cigányozott a Facebookon.

A politikus nem zárta le ennyivel a témát, tovább hencegett és gúnyolta áldozatát.
Szávay István: Egy igazi ilyen kampós orrú rohadék volt.
X: Orrba gyűrted?
Szávay István: Tessék?
X: Orrba gyűrted?
Szávay István: Ja. A heftijét elferdítettem egy kicsit.
Szávay István a néppártosodást hirdető Jobbik radikális szárnyához tartozik, emiatt nem engedte korábban Vona Gábor volt pártelnök indulni őt az alelnökségért. Később ezért bocsánatot kért Szávaytól. A politikus az elnökváltás után is beállt a sorba, a választások után már a párt frakcióvezető-helyettese lett és tagja a nemzeti összetartozás bizottságának is.

A Jobbikban egyébként nem ez az első antiszemita eset.
„Itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük, hogy az itt élő és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent” – mondta Gyöngyösi Márton, a Jobbik országgyűlési képviselője.
Gyöngyösi Márton - a párt jelenlegi elnökhelyettese és frakcióvezetője – 2012-ben a Parlamentben jelentette ki, hogy listázni kellene a zsidó származású képviselőket.
Kulcsár Gergely pedig korábban kamukausztnak nevezte a holokausztot és beleköpött az egyik Duna-parti holokauszt emlékműbe. A politikus az eset után egy időre háttérbe vonult, idén azonban újra vezető tisztséget kapott a pártban.

Szávay nem mond le

Nem mond le Szávay István – a képviselő a Facebookon reagált a történtekre. Azt írta: csak viccelt, amikor a nő megverésével dicsekedett, később társainak pedig bevallotta, hogy nem ütötte meg a nőt. A képviselő azt viszont elismerte, hogy sértően beszélt a zsidókról, úgy fogalmaz: a minősíthetetlen stílusért és megjegyzésekért bocsánatot kér.

Apáti semmiről sem tud

Semmit sem tud az esetről, de a nők elleni erőszakot minden körülmények között elítéli – így reagált a Jobbikból távozott Apáti István, országgyűlési képviselő a botrányra.
„Valamennyi nőket ért támadást én személy szerint elítélek, teljesen mindegy hogy milyen származású a sértett vagy éppen kicsoda az elkövető, finoman szólva is durvának tartom, ha valaki egy nőt bántalmaz. De ez csak egy általános vélemény, ettől a délelőtt kiszivárgott vagy elindult ügytől teljesen függetlenül” – mondta a képviselő.

Szávay IstvánJobbik

A szürreálisnál is szürreálisabb üzenetváltást sikerült lebonyolítanunk Vona Gábor egykori udvari krónikásával, Havas Henrikkel. Arra voltunk kíváncsiak, a jobbikos Szávay István zsidóverős botránya után is haknizik-e a Jobbik tévéjében, és bánja-e, hogy a választási kampányban a Vona-könyvvel próbálta megtolni a párt szekerét (még ha rossz irányba is). Az a sértegetéssel vegyes agresszív hablaty, amit Havastól válaszként kaptunk, még minket is meglepett… [A Mr. Egóval folytatott levelezést cikkünk végén teljes egészében elolvashatják!]

Igaz, nagy reményeket nem fűztünk a párbeszédhez. Legutóbbi „beszélgetésünk” tapasztalatára építve (amikor a kérdést meg sem várva lecsapta a telefont) ezúttal sms-ben szólítottuk meg Havas Henriket, a Heti hetes egykori „Tanár urát”, akit szexuális zaklatási botrányai nyomán tavaly decemberben rúgott ki az ATV, és aki a napokban a Jobbik internetes tévéjén surrant vissza a közéletbe. Havastól azt kérdeztük, vállal-e további szereplést a Jobbik csatornáján azok után, hogy Szávay István, a párt országgyűlési képviselője és frakcióvezető-helyettese a Hír TV által szerdán közzétett, májusi hangfelvételen azzal hencegett, hogy megütött egy „büdös zsidó” nőt, „egy kampós orrú rohadékot”. (Idézet Szávaytól!) Illetve azt is tudakoltuk tőle, bánja-e már, hogy a választási kampányban a Vona Gáborról írt könyvével megtolta a szekerét egy ilyen antiszemita pártnak. (Vagy legalábbis próbálta megtolni – ám meetoo-botrányával és egyáltalán: egész pedigréjével többet ártott a lélektelenített csapatnak, mint használt.)

Havas első válaszlevelében valami zavaros történetbe kezdett arról, hogy e sorok írójának a nagybátyja valamikor arra kérte őt, engedje át a szigorlaton e sorok íróját, aki egyébként egy „hülye gyerek”. Mondandójának egyetlen, valamelyest a kérdésekhez kapcsolódó, bár azokra semmiféle választ nem tartalmazó része így nézett ki (szöveghűen):

Istenem, boccsassa meg Maganak, amit muvel! Hanynom kell!” Zsido asszony!” Hova jutottunk!

Hogy úgy általában a zsidó asszonyoktól van-e hányingere Havasnak, Szávay zsidóverésétől, netán attól, hogy kérdezni mertünk tőle, ekkor még nem derült ki. Ám e sorok írója (a „hülye gyerek”) nem adta fel, újabb sms-t írt, amelyben jelezte a „Tanár úrnak”, hogy soha nem szigorlatozhatott nála, lévén nem az ő híres-hírhedt médiaintézetébe járt, hanem a Pázmány bölcsészkarra, Piliscsabára. Egyúttal ismét megpróbálta föltenni a Szávay-üggyel kapcsolatos kérdéseit. Havas második válaszlevele hozta az első színvonalát. A szokásos sértegetéseken túl érdemi válasz ebben sem volt, viszont kiderült belőle, hogy Havas e sorok írójának tulajdonítja a zsidózást, nem Szávaynak.

Kedves “uram”, normalis emberek kozt nincs kulonbseg nok kozott, maga szerencsetlen fogadja el, hogy a sertes alanya mindegy, hogy aztek, roman, katalan, magyar, zsido… egyarant vedendo!!!!

Havas vagy nagyon rafinált, vagy nagyon késői órán bonyolódtunk vele sms-csörtébe, mindenesetre megpróbálta munkatársunkra testálni a „zsidózást”. (Hajlunk rá: az előbbi. A napkeltés évek nem múltak el nyomtalanul…) Pedig Szávay István volt az, aki a hangfelvételen a következőkkel büszkélkedett: „Beszólt, hogy náci bűz van. Én meg leütöttem, hogy büdös zsidó! Pakk! Egy igazi ilyen kampós orrú rohadék volt. (…) A heftijét elferdítettem egy kicsit.” Tehát Szávay „büdöszsidózott”, e sorok írója Szávayt idézve kérdezett, Havas pedig kiforgatott-terelt. Így már az is világossá vált, hogy Havasnak mitől volt hányingere az első sms-ben: nem Szávaytól, hanem tőlünk! És ami ennél is jellemzőbb: Havas a második sms-ében sem árulta el, a történtek után is föllép-e a Jobbik tévéjében… Ezek szerint igen.

Vona Gábor és Havas Henrik. (Forrás: Facebook)

Havas tehát nem volt hajlandó minősíteni Szávay zsidóverését, ami felér egy kiállással a Jobbik mellett. Ez már csak azért is érdekes, hiszen maga Vona Gábor videós blogger is vállalhatatlannak nevezte Szávay botrányát. Másrészt Havas „előélete” miatt is pikáns: ő Horn Gyula hóna alól jutott el a Jobbik kebeléig, ami nem kis teljesítmény. Ráadásul 2014-ben még arra buzdított egy videóban, hogy senki ne szavazzon a Jobbikra. (A kisfilm ITT megtekinthető, Havas 4:44-nél bukkan föl. Ám az egészet érdemes megnézni, sok benne az ismert arc…)

És végül íme, a teljes sms-csörte Havas Henrikkel:

Tisztelt Havas Úr! Szávay István mai botránya (tudniillik egy hangfelvételen azzal büszkélkedik, hogy megütött egy zsidó nőt) után is tervez-e föllépni a Jobbik tévéjében? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Mi a véleménye az esetről? Nem bánja-e, hogy a választási kampányban a Vona-könyvvel megtolta a szekerét egy ilyen antiszemita alakulatnak? Köszönöm a válaszait előre is! Üdvözlettel: Pilhál Tamás, PestiSrácok.hu

• Pilhal ur! Emlekezetem szerint egy szigorlata elott /kozeli rokona/ talan a nagybatyja azzal hivott fel, hogy engedjem at,bar hulye a gyerek, de azert rokon. Na most a “hulye gyerek” a helyen van egy kormanyparti nyomtatvanynal. Na, de miert kellene ehhez asszisztalnom?
  Istenem, boccsassa meg Maganak, amit muvel! Hanynom kell! “Zsido asszony!” Hova jutottunk!

Nem szigorlatoztam Önnél, mivel a Pázmány bölcsészkarra jártam Piliscsabára. De attól függetlenül, hogy engem ismeretlenül is hülyének tart, nincs véleménye arról, amit a Szávay tett? Ez Ön szerint rendjén való? Megütni egy nőt, majd eldicsekedni, hogy haha, hogy elferdült a zsidó nő orra? Ez nem botrány Ön szerint? Szerintem az. Egy ilyen ügy után nem vetődött fel önben, hogy nem megy többé ennek a pártnak a tévéjébe?

• Na, akkor a masik “hulye Pilhalrol” van szo, nem nagyon van kulonbseg. Kedves “uram”, normalis emberek kozt nincs kulonbseg nok kozott, maga szerencsetlen fogadja el, hogy a sertes alanya mindegy, hogy aztek, roman, katalan, magyar, zsido… egyarant vedendo!!!!
  Maga nem a Pazmanyon, az oviban rekedt meg.!!
  Kosztolanyi egyik konyvenek eloszavaban azt irta, hogy o mar csak a “jo izles okan sem lehet kormanyparti”.
  Isten legyen  magaval!
  Szerintem lesz, de drukkolok maganak. Ha olvasta volna Marait, kolostorba vonulna!
  Felejtsen el, olvasson!

(forrás: Pilhál Tamás)

1989 nyarán összeállt a Hitelbank fizette Mai Nap Rt. és a Bokor László munkásőr-tévés vezette MOVI, és elindította a NAP-TV-t. A NAP-TV esetében is Pozsgay Imre segítette a különleges helyzetbe hozott csapatot, így sikerült kijátszani az életbe lépő frekvenciamoratóriumot. A tv főszerkesztője, vezetője Székely Ferenc, Bokor László helyettese lett, akit egy állambiztonsági irat szerint 1989 nyarán a III/III. el kívánt igazítani, hogyan is filmezze le az újratemetést. Székely korábban is propaganda-filmeket készített, partnere az ÁVH-s tisztből lett filmes, Radványi Dezső, valamint maga Bokor. Székely az első adásban Pozsgayt szerepeltette, és odahívta a tévéhez a volános garázsmesterből lett újságírót, Havas Henriket, akit egy hálózati riporter, a bonni tudósító Szalay Zsolt vitt a Rádióhoz. Havas társával, Forró Tamással, azaz “Szilágyi Ákos” titkos megbízottal került a Nap-TV-hez, korábban a Magyar Rádióban futatták őket. Az új tévénél elképesztő fizetést markoltak fel, így a pénz elfogyott, és Havas odahozta Gyárfás Tamást, aki egy amerikás-magyar maffiozó, Bodnár György pénzét fektette be. A sajtó lenyúlása – második rész. 

Előző cikkemet ott fejeztem be, hogy 1989 nyarán a Mai Nap Rt. a MOVI-val (Magyar Mozi- és Videófilmgyár) összeállva elindította a Nap TV-t. Azt már részletesen megírtam, hogy a Mai Nap Rt. mögött a Reform Rt. és Virág elvtárs, azaz Virág András állt, pénzüket pedig a Demján Sándor vezette Magyar Hitelbank finanszírozta. Most lássuk a másik partnert.

1987 – Megalakul a MOVI, vezetője a Hálózat embere, Bokor László

A MOVI a nyolcvanas években, egészen pontosan 1987-ben vált ki a filmgyárból, és önálló céggé alakult. A MOVI-ban működött a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió, a Népszerű Tudományos Filmstúdió, a Propagandafilm Stúdió és a Katonai Filmstúdió. Vezetője a Munkásőrség egyik arca, a termékeny propagandista és országgyűlési képviselő, Bokor László lett. „Pár héttel ezelőtt ismét >felparcellázták< a magyar filmgyártást – írta a Népszava 1987. júliusában. – A Könyves Kálmán körúti közművelődési stúdiók viszont, Magyar Mozi- és Videofilmgyár néven, új vállalatba tömörültek. Az alapítási határozattal egy időben kinevezték a MOVI új igazgató-főszerkesztőjét, Bokor Lászlót is.”

Bokor László Virág elvtárshoz hasonló kulcsszereplő. A fiatal Bokor a második világháború után belépett a Magyar Kommunista Pártba, és karrierje töretlenül ívelt felfelé, a forradalom és szabadságharc leverése után a Munkásőrség alapítóihoz tartozott. Számtalan propaganda-filmet rendezett, de több könyvét is kiadták. Csak ízelítőül: „Jelentés a határon túlról. Útinapló”, kiadta a „BM Határőrség Politikai Csoportfőnökség, 1986”. „Eltűnt Dél-Amerikában. Dokumentumregény”. Kiadta a „BM Határőrség Politikai Csoportfőnökség, 1987”. „Riadó a képernyőn”. Kiadta a „Zrínyi, Bp., 1987 (Titkos dosszié)”.

 

Bokor László, a munkásőr-filmes / Forrás: Munkásőrök Élete, 1985

Bár azóta már elfelejtettem a nevét, egyszer említettem őt egy korábbi cikkemben. Amikor közöltem az állambiztonság Press-rezidentúrájának önmagán túlmutató iratát (ebben határozta meg a hírszerzés, hogy hova, mikor, melyik tudósítóját küldi) Bokor neve az „ígéretek” között szerepelt: „Perspektivikus szempontból foglalkoztatásra, illetve beszervezésre való előkészitésre javasoljuk: […] Bokor László […] ujságiró-filmrendező […] Operativ nyilvántartásban nem szerepel. Figyelöztetjük” – írta a Press.

Bokor esetében egészen biztosan rábólinthattak a javaslatra, hiszen már 1970-ben kinevezték a bécsi nagykövetség sajtóirodájának vezetőjének. Borvendég Zsuzsanna könyvében Bokor már „Zsolt” titkos kapcsolatként szerepelt, aki 1974-ben Bécsben végzett állambiztonsági feladatokat. 

Dr. Bokor László alapító munkásőr felszólal a munkásőrparancsnokok III. országos tanácskozásának nyitónapján a Munkásőrség Országos Parancsnokságán (1986) / Fotó: MTI

1989 – elindul a NAP-TV, az alapító Székely Ferenc, Bokor helyettese

De térjünk vissza 1989-be. A legenda szerint a NAP-TV megalapítása (mint a többi) csak egy hirtelen jött ötlet volt. „Az 1989. évi nyárelő egyik szép napján Székely Ferenc, a Magyar Filmhíradó főszerkesztő-helyettese kedvenc foglalatosságához híven, elmélyülten sakkozott a Movi egyik szerkesztőségi szobájában, amikor nyílt az ajtó, és a belépő kolléga ezzel az ötlettel állt elő: >Csináljunk egy televíziót<. Székely a sakkozásból föl sem pillantva, csak úgy odavetőleg jegyezte meg, hogy ne zavarják ilyen sületlenségekkel, mert éppen nyerésben van…

Ám az ötlet bizarrságából eredő kezdeti bénultságból felocsúdva kiderült: a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének idevágó rendelkezése értelmében a terv kivitelezhető! Egy Pozsgay Imrének címzett, pártfogást kérő levél nyomán az események felgyorsultak.

Pozsgay felismerte, hogy a sűrűsödő időkben egy pluralista politikai alapokon álló, a hatalmi ágak arányos képviseletére törekvő független televízió jó hatással lehet a koalíciós folyamatok támogatására, a nemzeti megegyezés képviseletére, s persze, saját hatalmi törekvéseinek népszerűsítője és hatékony segítője is lehet. Következőleg megtette a szükséges lépőket és ily módon – percekkel a frekvenciamoratórium előtt a Nap-tévé a Movi égisze alatt működési engedélyt kapott.

A kft.-formációt két alapító tag – a Movi és a Mai Nap Rt. – hozta létre. A frekvenciamoratórium miatt szédületes tempóban kezdődtek meg az előkészületek. És amiben senki sem hitt: néhány hét alatt sikerült a Movi videostúdióját alkalmassá tenni az adások bonyolítására. A körülményekre jellemed, hogy a videostúdió építése még akkor is tartott, amikor az adások már folytak, de a nézők természetesen, ezt nem vették észre.”

Az egész történet messziről bűzlik, a hirtelen jött ötlettel és a percekkel megelőzött frekvenciamoratóriummal együtt. [Utóbbit 1989 júliusában vezették be az ellenzék követelésére, hogy a kormány ne osztogathassa szét támogatóinak és üzletfeleinek a frekvenciákat. Nem jött be.]

Ismerve a felállást, nem lenne meglepő, ha a Székely Ferenchez „betoppanó kolléga” éppen Virág elvtárs lett volna. Persze lehet, hogy Horváth István volt vagy valaki más. Vagy az egész történet csak mese.

A háttér viszont kísértetiesen hasonló: adott a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala korábbi elnökének, Bányász Rezsőnek a rendelkezése, egykori beosztottja, Virág elvtárs nyilván pontosan ismerte a részleteket, érkezett Pozsgay segítsége – és már indulhatott is a tévé. Ismét ugyanazok a nevek: Bányász, Virág, Demján, Horváth István (a Mai Nap Rt. vezetője) és persze Pozsgay.

1989. augusztus 18.

Dr. Székely Ferenc főszerkesztő (b), Zalányi Ferenc operatőr és Szabó Árpád rögzítésvezető az adás felvételén / Fotó: MTI

Pallagi Ferenc: A Nap TV csak úgy jött

Horváth István mai napos embere, Pallagi Ferenc főszerkesztő-helyettes természetesen ugyanúgy a véletlenszerűséget emelte ki később: „Annyival kell még módosítanom a dolgot, hogy mi egyetlen lappal kezdtünk, és igazából az alapítók nem is akartak semmi mást, csak egy jó lapot csinálni. Ám ez végül is egy kiadóvállalattá nőtte ki magát, azóta jó néhány lap a vonzáskörünkbe került. Érdekeltséget szereztünk mint alapítók a Nap TV-ben” – mesélte már 1990-ben. Igen, minden csak úgy megtörtént.

Székely Ferenc, akit eligazított az állambiztonság

Most jöhet a Virág melletti másik kulcsszereplő, Székely Ferenc bemutatása. Pár hete ünnepeltük a rendszerváltás szimbolikus eseményét, Nagy Imréék 1989. június tizenhatodikai újratemetését, még akkor is, ha az „ünnep” kifejezést nagy leegyszerűsítés használni ebben az esetben. Cikkemben újra, és kicsit más szemszögből körbejártam a ceremóniát, amelyre nagy erőkkel készült az állampárt és az állambiztonság. A titkos iratokban a III/III. összes érintett osztálya megkapta a feladatát, az „5. osztály” feladatai között a következőket is felsorolták: „Eligazítja E-12. >SZT< tisztet, hogy a lehetőségeihez mérten adjon tájékoztatást az MTV-n belüli, a temetéssel kapcsolatos tevékenység (müsorkészítés, közvetítés, stb.) helyzetéről. […]

A temetési szertartáson videofelvételt készítő MOVI stábot, illetve dr. Székely Ferenc Filmhíradó főszerkesztő-helyettest eligazításban részesíti. A stáb az amerikai CNN TV részére megrendelésre videofelvételt fog készíteni.”

„Eligazításban részesíti” – az állambiztonsági tisztek eligazításban részesítik Székely Ferencet. Majd később, a biztosítási tervben így fogalmaztak a tennivalókkal kapcsolatban: „A MOVI Híradó stábja dr. Székely Ferenc főszerkesztő-helyettes vezetésével a Hősök terén és a temetőben filmet forgat. A stáb vezetőjét eligazítja.”

Állambiztonsági irat / Forrás: ÁBTL/Hamvas Intézet

A felütés után kíváncsiak lehetünk a filmes előéletére. Székely Ferenc az ELTE-n végzett jogászként, majd kijárta a MÚOSZ újságíró-iskoláját (amely az állambiztonság Press-rezidentúrája alá tartozott), hogy 1977 és 1989 között a Magyar Filmhíradó szerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese legyen. „Dokumentumfilmeket rendezett, amelyek a Közel-Kelet, Afrika, Dél-Amerika, Ázsia térségeit mutatták be” – írták róla egy méltatásban. Ez már elsőre érdekesen cseng.

A hetvenes évek végén mutatták be Székely „Közel-kelet” című filmjét, de ekkoriban készítette a palesztin kérdéssel foglalkozó művét is („Élet a homokzsákok között”), amelyet a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége jutalmazott különdíjjal egy későbbi filmfesztiválon.

Tudjuk, hogy a Magyar Népköztársaság kiemelt ellenséges hatalomként kezelte Izraelt, és a szovjet blokk többi csatlós országával együtt Izrael-ellenes és palesztin-párti propagandát folytatott, közben az arab terrorizmust is támogatva.  

Székely filmjei is ilyen célból készülhettek el, sajnos semmit sem találni róluk, még kritikákat sem. Mintha a kötelező említéseken kívül kihullottak volna az emlékezetből. Most már valószínűleg ő is örül ennek. 

Székely Ferenc Vietnamba indult

Szintén ekkoriban – hetvenes évek – ment Vietnamba forgatni. „A stáb megfordult a kínai-vietnami határon, járt Dong Dangban; találkozott kínai hadifoglyokkal, szemtanúja volt harci eseményeknek” – írták az Esti Hírlapban. Hálózat rovatom olvasóinak nem kell magyarázni, milyen bekötések kellettek ezekhez a munkákhoz.

Tudjuk, hogy az akkoriban szintén Vietnamban „mozgolódó” Aczél Endre főhadnagy a katonai szolgálat embere volt, de azt is csak Belovai István „átállása” miatt ismerjük, hiszen az MNVK/2 iratai gyakorlatilag ma is kutathatatlanok. Ha így nézzük, Székely következő munkája is sokatmondó. Ahogyan az is, hogy Aczél később oszlopos tagja lett a csapatának.

A rendező a fentieken kívül filmet készíthetett a „földrészeket átszelő nagy szállítási útvonalakról” is, „amelyeken a magyar Hungarocamion, a Mahart és a Malév járművei viszik áruikat”. Klasszikus hírszerző terep – a Malév a diktatúrában az MNVK/2-é volt, erről magam láttam egy hihetetlen érdekes dossziét –, a Mahartról Majtényi László kapcsán írtam meg, hogy katonai objektumként volt védve, de a Hungarocamion környékén sem fordulhatott meg akárki.

Közös film az ÁVH-s Radványi Dezsővel és a munkásőr Bokorral

A filmes „legizgalmasabb” munkája mégis „Az Odessa művelet” című dokumentumfilm, amely Frederick Forsyth népszerű regénye alapján bemutatta azt a titkos szervezetet, amely az SS-tiszteket Dél-Amerikába menekítette. Az Új Ember kritikája korántsem volt lelkes: „A néző érdekes, izgalmas tényeket várt, ehelyett azonban csak általánosságokban mozgó és már sokszor hallott leírásokat kapott, eredeti – nem egyszer valóban döbbenetes – filmfelvételekkel (amelyeknek azonban alig vagy csak lazán volt közük az elmondottakhoz).”

Persze Székelyék célja egyértelmű volt: „A film magyarázó szövege pedig unos-untalan sematikus megállapításokba tévedt, különösen, amikor a Vatikán állítólagos szerepét emlegette az >Odessa- művelet<-ként ismert akcióban. […]

Eszembe jut, hogy az 50-es évek elején a főiskolán még azt tanították nekünk, hogy: >a Vatikán a világ egyik kémközpontja<. Ez a film most – több, mint harminc évvel később – ebből az idejétmúlt (és történelmi tényekkel sokszorosan, kötetekre menően megcáfolt) >tananyagból< merít.

De hát kinek használ ez? És vajon nem inkább annak az ügynek árt, amit szolgálni akar?”

De a lényeg nem ez, hanem a filmben „rendező-riporter” Székely Ferenc társai, hiszen Radványi Dezsővel és Bokor Lászlóval jegyezték ezt a filmet.

Radványi ÁVH-s tisztből lett tévés, 1959-ben váltott „a polgári életbe történő áthelyezéssel” leszerelve, és onnantól már „filmesként” szolgálta a Hálózatot. Bokort pedig már nem kell bemutatni. 

Az ő partnerük volt az 1989-es újratemetés előtt az iratok szerint „eligazított” Székely, aki maga vezette a kényes ceremónia filmezését – nyilván a kegyeletteljes szertartás, a békés átmenet jegyében. Teljesen logikus, hogy a Mai Nap Rt. – vezetője Horváth István –, háttérben a Hitelbank pénzével és az „anyacéget”, a Reform Rt.-t irányító Virág Andrással éppen Székelyt választotta.

Göncz Árpád kezet fog Székely Ferenccel, az MTV alelnökével / MTI Fotó: Kegyes András

1989. augusztus 19. – Pozsgay az első vendég a Nap-TV-ben

„Szombattól sugároz a Nap-Tv” – írták a lapok 1989. augusztus 16-án az MTI közleménye alapján. – Augusztus 19-én reggel jelentkezik először a képernyőn a Nap-Tv, a MOVI és a Mai Nap Rt. által alapított kft. független tévéadója. Az új televíziós hírmagazin reggel fél ötkor kezdődő bemutatója után a jövőben hetente kétszer, szerda és szombat reggel fél 6-tól fél 9-ig informálódhat e műsorból a néző a legfrissebb hírekről, a naphoz kapcsolódó közlekedési, időjárási és kulturális tudnivalókról.

Székely Ferenc, a kft. képviselője, a filmhíradó szerkesztője elmondta, hogy az adás technikai hátterét a MOVI műszaki eszközei és szakembergárdája adja: a stúdiót is a Könyves Kálmán körúti filmgyári műteremben alakították ki.

Az adást a TV 1 hullámhosszain sugározzák, egy, a műsorszórási moratóriumot megelőzően, az MTV szakvéleménye alapján kiadott, június 30-tól december 31-ig szóló engedély alapján. A hírmagazin egyébként anyagilag is független a Televíziótól: az alapítók tőkéjére építve az adást saját bevételeikből kell fenntartaniuk, kereskedelmi tevékenységük, illetve a szponzorok révén. A Nap-Tv politikailag is független kíván maradni, lehetőséget ad a különböző politikai erők megnyilvánulásaihoz, különböző nézetek nyilvános ütköztetéséhez.”

A Népszava augusztus 18-ai cikkéből az is kiderült, hogy ki volt az első vendég: „Pozsgay Imre állminiszterrel sugároz interjút a Nap TV, az új független tvadó, szombaton reggel fél 6- kor kezdődő bemutatkozó műsora. Az államminiszter egyebek között a tájékoztatási verseny politikád fontosságáról és játékszabályairól; a sajtószabadság elvi és gyakorlati garanciáiról fejti ki nézeteit, de reflektál a köztársasági elnöki intézmény körüli vitára is.”.

Sokat elárul ez a kezdés: miután elindult a Reform, ott is Pozsgay jelent meg először, itt – ahol láttuk, hogy besegített – is megkapta a maga jutalmát.

Egy igazi hős, Pozsgay Imre, a rendszerváltás szuperhőse / Illusztráció: Én

Néhány szó a Nap-kelte helyszínéről. A stúdiót a filmgyári műteremből alakították át. Arról a MOVI-ról beszélünk, amit a munkásőr-hálózati ember, Bokor László vezetett, amelynek épületében a Propagandafilm Stúdió és a Katonai Filmstúdió működött. Gondolom, még véletlenül sem figyelte és poloskázta be az egész stúdiót az állambiztonság. Ahogyan a Reform szerkesztőségét, ahová Vásárhelyi Miklósékat hívták vagy a szamizdatos körhöz tartozó Philipp Tibor szüleinek lakását, ahol alkalmanként kétszázan is összegyűltek, annak ellenére, hogy Philipp apja és anyja is ÁVH-s, majd állambiztonsági tiszt volt… Nincs annál jobb és kényelmesebb, mintha házhoz jönnek az ellenzékiek.

1989 nyara – megérkezik „Szilágyi Ákos” titkos megbízott és Havas Henrik

Székely két kulcsfigurát hívott a Nap TV-hez dolgozni, „Szilágyi Ákos” titkos megbízottat, azaz Forró Tamást és Havas Henriket. A legenda szerint a rádiós nagymenők hetekig fizetést sem kaptak: „Az induláskor senki nem beszélt pénzről. Havas Henrik öniróniája mutatja, hogy mennyire nem volt ez téma: >Kevesen hiszik el nekünk, de mi Forróval már három hete csináltuk, amikor először megkérdeztük, hogy fizet-e valaki.< Akkor még volt miből fizetni, de három hónappal később elfogyott a két tulajdonos – a MOVI és a Mai Nap – által összedobott alaptőke, bevétel meg semmi. Olyan valakire volt szükség, aki képes az egészet üzletivé tenni, de nem akarja megváltoztatni a műsor filozófiáját. Ekkor jött Gyárfás Tamás.”

Ne szaladjunk ennyire előre.

Ismert, hogy társával ellentétben (akinek titkos történetét feldolgoztam) Havas Henrik állambiztonsági szerepe nem bizonyítható, de egész felfutása, kiválasztása, előkerülése, megfuttatása tipikus. Erről már korábban is írtam abban a cikkemben, amely olyannyira felhúzta az idős, imázsára még mindig kényes riportert, hogy hálózatos cikkeim során egyetlenként (!) beperelt, majd miután nem úgy sikerült, ahogyan tervezte, még meg is fenyegetett. Itt kell azt is megjegyezni, hogy Forró budapesti ténykedése sem ismert, szolnoki titkos tevékenysége is csak azért derült ki, mert abban a megyében valamiért komolyan vették a dossziék átadását… A meghatározó rendszerváltó újságírók és média-munkások hálózati szerepéről nem véletlenül nem találunk szinte semmit sem a levéltárban, az erre az időszakra vonatkozó iratok szinte mind teljesen eltűntek. 

1989 ősze – Havasék huszonötezer forintot kaptak naponta

Havas szinte minden visszaemlékezésében önmagával, a pénzével, megszerzett vagyonával kérkedik, egy ilyen jellem esetében szinte elképzelhetetlen, hogy ingyen dolgozzon. Nem is tette, legfeljebb várt egy kicsit. Kissé máshogy emlékezett egy másik interjúban:

„Akkoriban az Első kézből című műsorunkkal felkapott és sikeres rádióriporterek voltunk – mondta 1999-ben a Népszabadságnak. – A szétesésnek abban az időszakában teljesen szabadon lehetett garázdálkodni, kemény témáink voltak, s abban is első volt ez a műsor, hogy Forrónak sikerült hozzá szponzort és reklámot szereznie.

Aztán a Nap TV indulása előtt két nappal Székely közölte, mehetünk műsort vezetni.

Farmernadrág, póló, olyan vasalatlan volt az egész. Kelet-Európában ez volt az első magántelevízió, gyakorlatilag azt csináltunk, amit akartunk. S ez valahogy mindenkit megigézett. Jellemző módon, már másfél hónapja dolgoztunk, amikor Forró rádöbbent, nem is tudjuk, mennyiért.

Sikerült iszonyú nagy pénzt bevasalni rajtuk, naponta 25 ezer forintot kaptunk fejenként. Aztán néhány hét múlva kiderült, elfogyott a műsorra szánt pénz. És ekkor jöttem én az ötletemmel, hogy nézzük meg a Gyárfást.”

Ismét Gyárfás, de térjünk vissza a pénzre: bár lehet Havas tódított, ez a huszonötezer forint elképesztően komoly juttatás, hiszen a Mai Nap-nál harmincháromezer volt a főszerkesztő (!) alapfizetése, de havonta, és már az is kiemelkedően nagy összegnek számított. Ha innen nézzük, nem csoda, hogy hamar elfogyott az alaptőke.

Havas eredete: egy hálózati tudósító vette maga mellé

Most Havas Henrik indulását szeretném egy kicsit körüljárni, hiszen – ahogyan a jogász Székely – ő is kívülről érkezett, és hozzá hasonlóan elvégezte a jogi kart – levelező szakon. Havas autószerelőként indult, garázsmester, majd művezető is volt a Volánnál. A Jel-Képnek adott 1989-es interjúban így emlékezett: „Nagyon jó autószerelő voltál” – mondta „kérdésként” B. Király Györgyi. Erre Havas: „Még annál is jobb: mester-szakmunkás autóvillamossági műszerész. A szakma csúcsa, amit a Volánnál elértem.

Fiatalon, huszonkét évesen neveztek ki művezetőnek, aztán Szalay Zsolt felvett hírszerkesztőnek, pedig akkor még nem volt diplomám. – Hogy talált rád a rádió jelenlegi bonni tudósítója? – Részt vettem egy tehetségkutató pályázaton, s a rádió egyik személyzetise olvasta az írásomat, és fejébe vette, hogy ebből a fiúból rádióst csinál.”

Íme a legenda – legyünk nagyvonalúak, akár igaz is lehetne, de ki is fedezte fel?

Szalay Zsolt – az akkori bonni tudósító. Korábbi cikkeimben írtam már jó pár egykori bonni tudósítóról, akik egytől-egyig (bizonyíthatóan) a BM-nek vagy a katonai szolgálatnak (MNVK/2.) dolgoztak. Pár név: Kanyó András (aki állambiztonsági tisztből lett a rendszerváltás idejére a Magyarország főszerkesztője), Polgár Dénes, Dobsa János, Bochkor Jenő vagy éppen Hajdú János. A diktatúra és a Hálózat működését ismerve én Szalay Zsoltot is egyértelműen ebbe a társaságba sorolom.

Ahogyan az sem véletlen, hogy a Horn-kormány hatalomra jutása idején, 1994 nyarán Szalay a külügy sajtó- és nemzetközi tájékoztatási főosztályának vezetője lett, majd ezt szinte rögtön nagyköveti állásra cserélje (Zágráb), hogy a következő szocialista hatalom-átvétel idején ismét megjutalmazzák (Ankara). A Magyar Nemzet már 2008-ban számolt be a következő botrányról: „Csaknem harmincmillió forintot költött a Külügyminisztérium idén az általa működtetett honlap üzemeltetésére. A jelentős kommunikációs források ellenére a szaktárca honlapján szereplő nagykövetségi aloldalak közül kilenc – többek között a varsói magyar konzulátus felülete – évek óta nem frissült.

A szerkesztésért felelős Szalay Zsolt volt ankarai nagykövet – Forró Evelyn, a Horn-kormány sajtószóvivőjének férje – elismerte a frissítések hiányát.”

Az a Forró Evelyn volt a felesége, aki a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem után szintén kijárta a MÚOSZ iskoláját, hogy doktoriját már a következő hiperérzékeny témában szerezze meg:

„Egyiptom és Izrael gazdaságpolitikájának változása az 1973-as októberi háború után”.

Jól cseng ez is, mint ahogyan az is, hogy „tizenöt évnyi” rádiós hírszerkesztés után a rendszerváltás hajnalán hirtelen álomállást kapott, és Prágába mehetett tudósítónak. Nem kell magyaráznom, hogy a csehszlovákoktól tudósítani milyen bizalmi állást jelentett…

„Forró Evelyn, a Magyar Rádió prágai tudósítója 1987 ősze óta szinte naponta lopta be tudatunkba a körülöttünk zajló legfrissebb, s korántsem mindig ismert — vagy a hazai tájékoztatásban gyakran elhallgatott — történéseket” – írták róla egy 1990-es méltatásban. Nyugodtan a hálózathoz sorolom őt is, tágabb értelemben értve.

És akkor Havas megnyerte a KISZ KB pályázatát

De most lépjünk vissza Havashoz: a későbbi médiacár saját könyvében arról írt, hogy az újságírásra egy bizonyos Faragó Ottó nevű munkatársától, a későbbi „bűnűgyi újságírótól” kapta az ihletet, aki könyve szerint a Volán csapatában futballozott, de megsérült, így átkerült a Volán lapjához. „Egy alkalommal mesélte, hogy a KISZ KB és a Magyar Ifjúság pályázatot hirdetett. Azt mondta, ő küld írást, hátha elindul a karrierje.” Természetesen az autószerelő Havas is jelentkezett, és írása olyan fantasztikus volt, hogy azt több szerkesztőségnek továbbították.

Végül a Rádióhoz került, ahol „Dés László mamája”, aki „a rádió személyzeti osztályán dolgozott” segítette. Elküldték az „Ifjúsági Munkastúdió” nevű tanfolyamra, majd 1979-ben a Rádió hírszerkesztőségébe került.

„Szalay Zsolt volt a rovatvezető, máig nem kérdeztem meg tőle, hogy intézte el.”

Lenne ötletünk. Havas visszaemlékezésében feltűnik az említett Dés Magdolna, aki férjével együtt egészen komoly szerepet játszott a diktatúrában. A 168 óra 2015-ben megjelent cikke legismertebb gyerekükről, a remek dzsesszzenész Dés Lászlóról és fiáról szólt, az írásban Sándor Zsuzsa andalító sorokban mutatta be a két (nagy)szülőt: „Apját 1955-ben kinevezték az egyik hazai nehézipari vállalat vezérigazgatójának.

A forradalom leverése után felvette a céghez azokat a kollégáit, akiket ötvenhatos szerepvállalásuk miatt máshonnan kirúgtak. Dés papa a sematikus ideológiáknál fontosabbnak tartotta a gazdaság fellendítését, ezért ’6l-ben kizárták a pártból.

Felesége, Magda a MADISZ-nál dolgozott, később rábízták a Magyar Rádió Ifjúsági Stúdiójának vezetését, valamint a riporterképzés megszervezését.”

Apró kis feladatok. Így kell cizelláltan megfogalmazni azt, hogy az apuka az országot tönkre vágó diktatúra egyik gyárvezetője volt, az anyuka pedig megtanította a fiataloknak, milyen is a jól dolgozó, a rezsimet jól szolgáló riporter. 

Újságíróként már régen megtanultam, hogy mindig az elhallgatott információ a legérdekesebb, ebben az esetben például az: mi volt az az „egyik” nehézipari vállalat, ahol Dés Mihály dolgozott, és amit nem neveztek meg.

A papa a Komplexet vezette, a mama az ifjú propagandistákat nevelte

A Komplex Külkereskedelmi Vállalat… Dés Mihályt 1957-ben és 1961-ben is kitüntették, mint a Komplex vezérigazgatóját, majd 1962-ben leváltották, miután ő is ott volt azok között, akiket kizártak a Pártból. Egy korabeli cikk az akkori Pártéletre hivatkozva ezt írta: „Hat embert >frakciózás< miatt zártak ki, mint akik Rákosi-klikket alkottak és rágalmazó híreket terjesztettek a többi >testvéri kommunista párt vezetőinél.< – Bár időpont nincs megírva, a nevekből kitűnik, hogy jelenlegi tevékenységről van szó. Legjelentősebb Dr. Bárd Károly, aki a Nemzetközi Atomenergia Bizottságban Magyarország fő képviselője volt akkor, amikor Molotov volt a szovjet főmegbízott. Bárd feltehetően Molotovval szűrhette össze a levet és kapcsolatban állhatott a száműzött Rákosival. […] Dés Mihályt 1951-ben mint a Magyar Vízgazdálkodási Tanács csoportfőnökét emlegették.”

A Pártéletben szűkszavűan ezt írták: „Ugyancsak jóváhagyta a KEB határozatát, amellyel pártellenes frakciózásért, az MSZMP politikájával szembenálló nézetek terjesztéséért, az MSZMP és a testvérpártok számos vezetőjének rágalmazásáért Soltész Károlyt, Dés Mihályt, Gáti Tibort, Béres Istvánt, dr. Bárd Károlyt, Bíró Viktort kizárta az MSZMP soraiból.”

Dr. Bárd Károlyról a rendszerváltás után derült ki, hogy ÁVH-s tiszt volt, Gáti Tibort azért rakták ki, mert Rákosi Mátyással levelezett, Soltész Károly Gerő Ernő titkára volt, szóval így vagy úgy, szép társaságba került Dés Mihály. Bár egy pár éves cikk szerint ez is koncepciós ügy volt, és a Rákosival levelező Gáti nem ismerte a többieket, az biztos, hogy Dés Mihályt nem a forradalmi lelkülete miatt zárták ki, hanem mert Rákosiék mellé sorolták. Innen nézve szinte természetes, hogy leghíresebb fiúk, Dés László éppen Vásárhelyi Máriát, Vásárhelyi Miklós lányát vette el, ahogyan az is, hogy a boldog időkben apolitikusként ismert zenész az utóbbi időben volt feleségéhez hasonlóan kőkeményen politizál. 

Ez a kitérő csak azért érdekes, hogy rámutassak, hogyan működnek a hazugságok és elhallgatások, és hogy kik fedezték fel és pátyolgatták Havast pályája elején: Dés Magda és Szalay Zsolt.

Nyolc évig hírszerkesztő, majd hirtelen sztárriporter

Havas úgy emlékezett, hogy nyolc évig volt hírszerkesztő, aztán a nyolcvanas évek közepén összeállt Forró Tamással, és 1986-tól már folyamatosan róluk írt a magyar sajtó. A diktatúra és a propaganda természetéből adódóan nyilván utasításra is.

Korábbi cikkbemben már írtam arról, hogy olyan helyszínekre küldték, olyan témákat engedtek neki, ami csak a kiválasztott riporterekkel eshetett meg.

Bár hihetetlenül tehetséges embernek tartotta és tartja magát, kicsit furcsa, hogy bár amúgy is későn kezdte, és már akkor is rámenős, arrogáns jellem volt, jó negyvenéves koráig nem kapott komoly feladatot. Egy olyan karakter, aki végig nyomult, ügyeskedett. Ő maga sorolja büszkén a könyvében, hogyan mutyizott korábbi állásaiban, hogy később hosszú évekig meghúzódjon egy irodában? Teljesen karakteridegen. Mi történhetett? Szerintem hirtelen kiemelték a rendszerváltás hajnalán. Ahogyan Forró Evelynt is olyan sokáig jegelték, hogy aztán – nagyjából Havassal egy időben – kapásból prágai tudósító legyen, s később majd a Nap-TV-nél összefussanak. Mert ez egy kör, egy hálózat.

Ha így nézzük, és egymás mellé rakjuk a mozaik-darabkákat, akkor azon sem kell sokat gondolkodnunk, hogy miért Havas hozta a Nap-TV-hez Gyárfást, aki szépen-lassan lenyelte az egészet. Gyárfás, aki a börtönviselt amerikás-magyar maffiózó, Bodnár György pénzét vitte a Nap-TV-be, hiszen ő vezette annak Kft-jét. Gyárfás, aki most már egyre közelebb kerül a rácsokhoz. 

Az ő felbukkanásával folytatom.

Forrás:Mező Gábor

bó István
A magyar politikatudomány egyik legkiemelkedőbb alakjának már az édesapja is könyvtáros volt (a szegedi egyetemi könyvtár igazgatója). Bibótól 1951-ben elvették egyetemi tanári katedráját, és az ELTE Egyetemi Könyvtár tudományos főmunkatársa lett. 1956-os után bebörtönözték és 1963-as szabadulása után a KSH könyvtárában kapott "kegyelemállást" a rendszertől, ahol nyugdíjazásáig maradt.

Hamvas Béla

Ebben persze egyfelől semmi meglepő nincs, másfelől meg nagy szemétség. 1928 és 1948 között a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, hogy fenn tudja tartani magát. 1956 után megpróbált újra könyvtárakban elhelyezkedni, de neki a Kádár-rendszer még ezt a "kegyet" sem adta meg.

Mao Ce-Tung

Na erről is a könyvtár tehet! A fiatal Maót a pekingi egyetem segédkönyvtárosként alkalmazta és a marxista főnök dumálta tele a fejét :(. Azt tudjuk Maó visszaemlékezéseiből és kortársainak beszámolóiból, hogy szabadideje javát nem olvasással töltötte.

Mohamed Khatamibó István
A magyar politikatudomány egyik legkiemelkedőbb alakjának már az édesapja is könyvtáros volt (a szegedi egyetemi könyvtár igazgatója). Bibótól 1951-ben elvették egyetemi tanári katedráját, és az ELTE Egyetemi Könyvtár tudományos főmunkatársa lett. 1956-os után bebörtönözték és 1963-as szabadulása után a KSH könyvtárában kapott "kegyelemállást" a rendszertől, ahol nyugdíjazásáig maradt.

Hamvas Béla

Ebben persze egyfelől semmi meglepő nincs, másfelől meg nagy szemétség. 1928 és 1948 között a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, hogy fenn tudja tartani magát. 1956 után megpróbált újra könyvtárakban elhelyezkedni, de neki a Kádár-rendszer még ezt a "kegyet" sem adta meg.

Mao Ce-Tung

Na erről is a könyvtár tehet! A fiatal Maót a pekingi egyetem segédkönyvtárosként alkalmazta és a marxista főnök dumálta tele a fejét :(. Azt tudjuk Maó visszaemlékezéseiből és kortársainak beszámolóiból, hogy szabadideje javát nem olvasással töltötte.

Mohamed Khatami

Irán ötödik elnöke korábban a Nemzeti Könyvtárat és Levéltárat vezette.

Irán ötödik elnöke korábban a Nemzeti Könyvtárat és Levéltárat vezette.

8 könyvtáros, akikről nem gondoltad volna, hogy könyvtárosok

Péter Gábor, a könyvtáros, Kardos György, a könyvkiadó, Janikovszky Béla, az orvos. Az állambiztonság egykori rettegett urai és megkínzott, tönkretett, megalázott áldozatuk találkozása. Magyar tragédia három tételben. A kommunista diktatúra áldozatainak emlékére.

lyik könyvet tetszett mondani?” – alacsony, mosolytalan figura állt a pult mögött, az arca valahogy ismerős volt az írónak, akit amúgy senki sem nevezett írónak, hiszen szénlapátolóként tengődött napról-napra, és egyetlen művét sem adták ki soha. Nézte a könyvtáros mosolytalan képét, aztán megremegett, előbb a keze, aztán a szíve is belerezdült, visszatért az a régóta ismert nyomás, mint amikor a régi történetek boszorkányai ráülnek álmában az ember mellkasára, hogy ne kapjon levegőt.

„Melyik könyvet tetszett mondani?” – ezt a hangot hallotta már valahol, egészen pontosan 1951 februárjában, az Andrássy 60. alatt, csak akkor durvább volt, sokkal keményebb, otromba stílusával mintegy megelőlegezte azt a brutális verést, amelybe legjobb barátja még ott lent, még ott lent belehalt, amit csak utólag tudott meg, jóval később, hiszen sohasem találkoztak többé. A fivére volt, nem is a barátja, hiszen utóbbi nem tár fel semmit abból, amit egymás iránt éreztek, együtt nőttek fel, majd élték túl a második világháborút, végig vigyázva arra, hogy legalább a másik megmaradjon embernek, hogy legalább belőle megmaradjon valami.

Az író túlélte a kínzást, a későbbi könyvtáros és pribékjei vallatását, és végül aláírta azt a százszorosan átdolgozott, továbbszőtt Vallomást, aminek minden egyes betűje hazugság volt. Fél év alatt sikerült megtörni, végül rávallott barátjára és sógorára is, utóbbit ki bánja, éppen ő, felesége bátyja dobta fel őket, gyávaságból, gyűlöletből, irigységből, sohasem tudta miért, de előbbit, azt, hogy fivérét, testvérét elárulta, sohasem bocsátotta meg magának.

Azóta tengett-lengett a világban, hogy kiszabadult, elmaradt a pezsgődurranás, semmit sem érzett, semmi sem változott, mert szabadságát, életét már sohasem kapta vissza. Felesége még fogsága idején elvált tőle, egykor volt cimborái, ismerősei mind kerülték, senki sem akart egy megfigyelt, megbélyegzett emberrel találkozni, akiről a BM azt terjesztette: ügynök. Nem kezdett inni, nem tette meg ezt a szívességet ezeknek, tartotta magát, fizikai munkásként dolgozott, ezen felül majd minden hajnalban tornázott, próbálta túlélni az életet. Lapátolta a szenet, hallgatott és várt. Hátha történik valami. Hátha kiönt a Duna és elmossa ezt a mocskos világot.

„Melyik könyvet tetszett mondani?” – kérdezte a bajuszától megszabadult egykori szabósegéd, és ő nem tudott mit mondani. Már nem is emlékezett, mit szeretett volna kivenni. Mit lehetett egyáltalán kikölcsönözni? Nyilván nem az 1984-re gondolt. Végül nem szólt semmit, kilépett az utcára, és otthagyta őt. Órákkal később már azt kérdezte magától, vajon miért nem fojtotta meg?

2.

Tíz évvel később fejezte be első és utolsó regényét, amelyhez foghatót keveset írtak magyar nyelven. Egy szó sem szerepelt benne az ÁVH bűneiről, a diktatúra végtelen aljasságáról, az emberek csontjaiból a velőt kiszippantó rendszerről. Teljesen másról szólt és mégis arról. Valahogy átment néhány szűrön, pár kapuőrön, és végül eljutott a Magvető Kiadó mindenható vezetőjének asztaláig. A mélyen tisztelt elvtárs behívta az írót egy elbeszélgetésre. Konyakkal kínálta, majd azt mondta: „Maga teljesen hülyének néz minket. A regénye zseniális, komolyan, ennél csak rosszabbakat adtam ki idén. De el fog tűnni a süllyesztőben. Ugye nem gondolta, hogy ez megjelenhet? Ugye nem gondolta, hogy nem nézek utána, kicsoda maga?”.

Az elvtárs barátságos volt, mintha nem is az az ember lett volna, aki a negyvenes évek második felétől elvtársai tömegét végeztette ki, keverte bele különböző légből-kapott, regényszerű kémügyekbe, mintha nem is az az ember lett volna, aki egy letartóztatott, manipulálható nőből házi szeretőt kreált. Búcsúzásul régi vágású úriemberként még megkínálta konyakkal az írót, aki nem fogadta el. A Magvető ura ekkor mélyen áldozata szemébe nézett, sokáig, nagyon sokáig, de nem mondott semmit. Győzött. Ehhez nem volt szüksége szavakra.

Az író késő délutánig magába roskadva ült egy padon, önmagát okolta, hogyan lehetett ilyen ostoba, hogy hihetett ebben az egészben. Abban, hogyha titkos nyelven ír, akkor kiadják. Hogy a zsenialitást végül el kell ismerni – hirtelen naiv kölyöknek látta magát, ugyanannak a suhancnak, aki a negyvenes évek végén azt hitte, van értelme fellázadni egy embertelen diktatúra ellen. Volt?

3.

Nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy a Magvető urának igaza volt. Győzött, ő meg veszített. Ismét visszatért a szívremegés, és most már a következő napokban sem múlt el. Izzadt, szédült, rettenetes állapotba került, alig bírta már a szénlapátolást, és csak azért nem rúgták ki, mert a kis-főnök kedvelte. Nem tehetett mást, elment orvoshoz. És ekkor jött a regényszerű rész, ekkor jött az a pillanat, ami már neki is sok volt, amit ép ésszel nem lehetett elviselni. A könyvtároshoz képest a fehér köpenyes alakot azonnal felismerte. Ő volt az, aki 1951 telén közel hajolt hozzá, ott lent, ott a pincében, majd az arcába nevetett: „Neked véged.” Neked – hiszen mindig tegezték őket.

Ez az orvosból lett állambiztonsági tiszt nem üvöltözött, ahogyan a kifehérített magvetősnek később a szavakra, ennek a haragra nem volt szüksége, anélkül is elboldogult. Azzal a kis nyomorult, bajuszos szabósegéddel szemben ő végig higgadtan viselkedett a terror idején. Szépen, pontosan – ahogyan a csillag halad az égen – írta meg azt a koncepciós ügyet, amelybe végül tizenhat vádlottat belekevertek, amelynek végén hét ember ástak el a földbe, és csupán egyetlen egyet – a sógorát – engedtek el.

Az orvos még most is felismerte. Nem is titkolta. Kiemelkedő arcmemóriája lehetett, hiszen korábban sohasem látták egymást, az elmúlt években egyszer sem kereste fel a rendelőjét, sohasem volt beteg. „Maga az?” – kérdezte a rókaképű, már jócskán megöregedett egykori tiszt, és szenvtelenül nézte az írót. Ez a pillanat örökre belé fagyott. Mint egy szocreál festmény.

Kisétált onnan is.

Kisfőnöke két nappal később jelentette be a rendőrségen, hogy az író nem jár be dolgozni, pedig a többi lump alaktól eltérően ő mindig megbízható ember volt. A kötelességtudó hatóság – szolgálunk és védünk – feltörte az alagsori lakás ajtaját, ott találtak rá, kopott, bicebóca íróasztala mögött. Az előtte lévő papírhalom tetején itt-ott megszáradt vízcsöppek hevertek. Senki sem vette észre, ahogyan az sem érdekelt senkit, mi lesz a dolgaival. Elsőként a regénye végezte a ház előtti kukában, aztán a versei, végül az a néhány tárgy, ami megmaradt utána, és nem vette át az antikvárius.

Megtörtént az utolsó mozdulat: kitörölték az embert a történelemből, zseniális regényével együtt, amelyet most már sohasem olvashat el senki sem. Aki könnyfakasztó végszót vár, csalódnia kell. Ennek a történetnek nincsen megrendítő utolsó mondata.

A kommunista és minden diktatúra névtelen áldozatainak. A publicisztikában szereplő könyvtárost Péter Gáborról, a Magvető vezetőjét Kardos Györgyről, az orvost Janikovszky Béláról mintáztam.

(forrás: Mező Gábor)