"Mert a devizahitel egyáltalán nem hitel, hanem egy olyan befektetés a
hitelfelvevő részéről, aminek az a lényege, hogy az összes, kivétel
nélkül az összes profit a banké, az összes kockázat pedig a
hitelfelvevőé. Nem hitel azért az egyszerű okért, mert a hitel egy fix
összegben felvett kölcsön, amit azonos fix összegben kell visszafizetni,
a szerződésben kijelölt és annak alapján mindkét fél számára
kiszámítható kamattal együtt. De a devizaadós nem tudhatja, hogy mennyit
kell visszafizetni, mert a törlesztés egy olyan ténytől, az
árfolyammozgástól függ, amihez semmi köze, hiszen ő forintot kapott és
forintban fizet" - magyarázta.
Róna leírta, hogy 2006-tól kezdve kétségbeesetten küzdött a
devizahitelezés leállításáért, amiért meg is kapta a kókler minősítést a
devizahitelezés megalkotóitól. "Kik voltak ők? Hát Járai Zsigmond,
Király Júlia, Simor András, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Oszkó Péter
és Felcsúti Péter" - sorolja a neveket. Szerinte Oszkó Péter és
Felcsúti Péter dolgozta ki azt a banki magatartási kódexet, ami végtelen
cinizmussal nemhogy nem vetett véget, hanem egyenesen szentesítette a
devizahitelezést.
Róna Péter szerint azok, akik ezért a "disznóságért" személyesen
felelősek, több mint egymillió embert fosztottak meg mindenüktől. Azt
pedig érthetetlennek tartja, hogy ezek az emberek "képesek most magukat a
jogállamiság nagy védőivé alakítani, képesek a talpig becsületes LMP-t
az úgynevezett balliberális értelmiség nagy többségének aktív
részvételével a megsemmisülés szélére sodorni".
Orbán két évét őrületnek nevezi Róna Péter. Az írja, hogy emiatt
először megpróbálta lenyelni a békát, és elfogadni az összefogás
valamiféle változatát, túllépni azon, amit a felsoroltak tettek, ezért
találkozott Bajnai Gordonnal is. De mára már megbánta, hogy egy
pillanatra is elképzelhetőnek tartotta az együttműködést "ezzel az
álnok, cinikus és erőszakos bandával".
forrás:Origo
2012. december 10., hétfő
Róna Péter: A hazám nem az én világom
Lemondott az LMP pártalapítványának társelnöki posztjáról a neves
közgazdász, Róna Péter, és közölte, hogy a magyar közéletnek is hátat
kíván fordítani. Ezt az oxfordi professzor megerősítette a
Népszabadságnak.
Róna régóta szoros viszonyt ápolt a LMP képviselőivel, korábban egyesek még alternatív miniszterelnök-jelölti csoportot is alapítottak neki a közösségi portálon. A közgazdász legutóbb az ökopárt történelminek nevezett kongresszusán mondott kortesbeszédet, itt azt az álláspontot képviselte, hogy az LMP-nek igent kell mondania az Együtt 2014-gyel való együttműködésre, azt viszont semmi sem indokolja, hogy csatlakozzon is a mozgalomhoz. Vagyis Róna Péter azt a Schiffer András által képviselt vonalat támogatta, amely végül – ha szűken is, de – egyértelmű többséget szerzett a tanácskozáson.
A Schiffer Andrásnak címzett levelében Róna Péter többek között azt írja, évek óta azzal az érzéssel küzd, hogy „hazám, Magyarország nem az én világom”. Hozzáteszi, hogy rendre olyan dolgokkal szembesül, amelyekre nem tud magyarázatot adni, az utóbbi hetek eseményei pedig arról győzték meg, hogy „a küzdelem értelmetlen”. Róna a magyar gazdaság és társadalom vergődésének okairól írva kiemeli, hogy a devizahitelezés életek százezreit tette tönkre, a Magyar Nemzeti Bank pedig elvesztette a monetáris folyamatokra gyakorolható hatását egy hazug, csalárd „termék” bevezetése miatt. Róna Péter a levelében megnevezi a „devizahitelezés megalkotóit”, így Járai Zsigmondot, Király Júliát, Simor Andrást, Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, Oszkó Pétert és Felcsuti Pétert. „Az, hogy ez a disznóság és az abból fakadó tragédiák megtörténhettek szeretett hazámban, számomra egy feldolgozhatatlan személyes kudarc volt, hiszen pont az én szakmámról volt szó. És az, hogy azok, akik személyesen felelősek mindezért, akik több mint egymillió embert fosztottak meg mindenüktől, képesek most magukat a jogállamiság nagy védőivé alakítani, képesek a talpig becsületes LMP-t az úgynevezett balliberális értelmiség nagy többségének aktív részvételével a megsemmisülés szélére sodorni, egyszerűen elképesztő, érthetetlen a számomra” – fogalmazott.
A közgazdász hozzáteszi: az Orbán-kormány két év „őrülete” miatt megpróbálta „lenyelni a békát” és elfogadni az összefogás valamilyen változatát. Leírja, hogy találkozott Bajnai Gordonnal és Kónya Péterrel „abban a reményben, hogy az önreflexió valamilyen formáját fogom megtapasztalni”. A találkozóról beszámolva viszont többek között azt írta: hiába kérte, hogy a mozgalom ne küldjön levelet az LMP-nek a kongresszus előtt, azt a választ kapta csak, hogy ezt már megbeszélték az ökopárt vezetőivel. „Itt jutottam el magyarországi utam végéhez. Mivel elfogadtam a felkérést, hogy mondjak a kongresszuson egy rövid beszédet, ezt megtettem, megpróbáltam egy esetleges kompromisszum sarokköveit megfogalmazni. Mára már megbántam, hogy egy pillanatra is elképzelhetőnek tartottam az együttműködést ezzel az álnok, cinikus és erőszakos bandával, és kénytelen voltam szembenézni azzal a felismeréssel, hogy ott, Magyarországon, nem tudom jól csinálni a dolgokat, nem megbízható az ítélőképességem, nem tudok eredményes lenni. Jobb tehát, ha nem próbálok innen kibicelni. Itt viszont sűrűsödnek a feladataim. Tudom, hogy lesznek olyanok, akik a lemondásomban valamiféle ellenérzést vélnek észlelni az LMP-vel vagy az LMP egyes tagjaival szemben. Totális tévedés. Végtelenül nagyra becsülöm azt a szorgalmat, odaadást és becsületet, amivel ez a kis párt küzdött a sötétség ellen, és Téged is, Karácsonyt (Karácsony Gergely –a szerk.) is, a kuratórium tagjait és sok más LMP-st, akit megismertem, nagyon szeretném a jövőben is barátomnak tartani” – írta Róna Péter. A közgazdászprofesszor nem először fogalmaz meg éles kritikát az Együtt 2014-gyel, illetve Bajnai Gordonnal kapcsolatban. Korábban azt mondta, hogy „Bajnai csoportja kizárólag egy Gyurcsány–Bajnai-csoport, amely ideológiai értelemben egy egyhangú tömörülés”. Megkerestük a Haza és Haladás Egyesületet is a levélben megfogalmazottakkal kapcsolatban. Gyurkovics Tamás, az alapítvány tagja és Bajnai Gordon kommunikációs munkatársa lapunknak mindössze annyit mondott: az egyesület, illetve az Együtt 2014 választói mozgalom Róna Péter döntését is az LMP belügyének tekinti, így azt nem kommentálja. Ezzel együtt úgy tudjuk, hogy a volt kormányfőnél és stábjánál komoly és őszinte meglepetést okoztak Róna mondatai, különösen azután, hogy a közgazdász tulajdonképpen érvényesíteni tudta álláspontját a pártkongresszuson, mégis – egyfajta sértődöttséggel – vert pozícióról beszél. Ezért többen úgy vélik, hogy az európaisággal összeegyeztethetetlen orbáni rendszer, a magyar politikai élet stílusa és az LMP utóbbi időben tapasztalt belső vitakultúrája együtt „tette be a kaput” a neves szakembernél.
Csiba Katalin, az LMP szóvivője megkeresésünkre azt mondta: hálásak Rónának az alapítványban végzett munkájáért és azért a szakmai színvonalért, amit képviselt. – Róna Péter véleménye, akárhol is van a világban, továbbra is mérvadó az LMP számára – fogalmazott.
forrás:Népszabadság
Róna régóta szoros viszonyt ápolt a LMP képviselőivel, korábban egyesek még alternatív miniszterelnök-jelölti csoportot is alapítottak neki a közösségi portálon. A közgazdász legutóbb az ökopárt történelminek nevezett kongresszusán mondott kortesbeszédet, itt azt az álláspontot képviselte, hogy az LMP-nek igent kell mondania az Együtt 2014-gyel való együttműködésre, azt viszont semmi sem indokolja, hogy csatlakozzon is a mozgalomhoz. Vagyis Róna Péter azt a Schiffer András által képviselt vonalat támogatta, amely végül – ha szűken is, de – egyértelmű többséget szerzett a tanácskozáson.
A Schiffer Andrásnak címzett levelében Róna Péter többek között azt írja, évek óta azzal az érzéssel küzd, hogy „hazám, Magyarország nem az én világom”. Hozzáteszi, hogy rendre olyan dolgokkal szembesül, amelyekre nem tud magyarázatot adni, az utóbbi hetek eseményei pedig arról győzték meg, hogy „a küzdelem értelmetlen”. Róna a magyar gazdaság és társadalom vergődésének okairól írva kiemeli, hogy a devizahitelezés életek százezreit tette tönkre, a Magyar Nemzeti Bank pedig elvesztette a monetáris folyamatokra gyakorolható hatását egy hazug, csalárd „termék” bevezetése miatt. Róna Péter a levelében megnevezi a „devizahitelezés megalkotóit”, így Járai Zsigmondot, Király Júliát, Simor Andrást, Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, Oszkó Pétert és Felcsuti Pétert. „Az, hogy ez a disznóság és az abból fakadó tragédiák megtörténhettek szeretett hazámban, számomra egy feldolgozhatatlan személyes kudarc volt, hiszen pont az én szakmámról volt szó. És az, hogy azok, akik személyesen felelősek mindezért, akik több mint egymillió embert fosztottak meg mindenüktől, képesek most magukat a jogállamiság nagy védőivé alakítani, képesek a talpig becsületes LMP-t az úgynevezett balliberális értelmiség nagy többségének aktív részvételével a megsemmisülés szélére sodorni, egyszerűen elképesztő, érthetetlen a számomra” – fogalmazott.
A közgazdász hozzáteszi: az Orbán-kormány két év „őrülete” miatt megpróbálta „lenyelni a békát” és elfogadni az összefogás valamilyen változatát. Leírja, hogy találkozott Bajnai Gordonnal és Kónya Péterrel „abban a reményben, hogy az önreflexió valamilyen formáját fogom megtapasztalni”. A találkozóról beszámolva viszont többek között azt írta: hiába kérte, hogy a mozgalom ne küldjön levelet az LMP-nek a kongresszus előtt, azt a választ kapta csak, hogy ezt már megbeszélték az ökopárt vezetőivel. „Itt jutottam el magyarországi utam végéhez. Mivel elfogadtam a felkérést, hogy mondjak a kongresszuson egy rövid beszédet, ezt megtettem, megpróbáltam egy esetleges kompromisszum sarokköveit megfogalmazni. Mára már megbántam, hogy egy pillanatra is elképzelhetőnek tartottam az együttműködést ezzel az álnok, cinikus és erőszakos bandával, és kénytelen voltam szembenézni azzal a felismeréssel, hogy ott, Magyarországon, nem tudom jól csinálni a dolgokat, nem megbízható az ítélőképességem, nem tudok eredményes lenni. Jobb tehát, ha nem próbálok innen kibicelni. Itt viszont sűrűsödnek a feladataim. Tudom, hogy lesznek olyanok, akik a lemondásomban valamiféle ellenérzést vélnek észlelni az LMP-vel vagy az LMP egyes tagjaival szemben. Totális tévedés. Végtelenül nagyra becsülöm azt a szorgalmat, odaadást és becsületet, amivel ez a kis párt küzdött a sötétség ellen, és Téged is, Karácsonyt (Karácsony Gergely –a szerk.) is, a kuratórium tagjait és sok más LMP-st, akit megismertem, nagyon szeretném a jövőben is barátomnak tartani” – írta Róna Péter. A közgazdászprofesszor nem először fogalmaz meg éles kritikát az Együtt 2014-gyel, illetve Bajnai Gordonnal kapcsolatban. Korábban azt mondta, hogy „Bajnai csoportja kizárólag egy Gyurcsány–Bajnai-csoport, amely ideológiai értelemben egy egyhangú tömörülés”. Megkerestük a Haza és Haladás Egyesületet is a levélben megfogalmazottakkal kapcsolatban. Gyurkovics Tamás, az alapítvány tagja és Bajnai Gordon kommunikációs munkatársa lapunknak mindössze annyit mondott: az egyesület, illetve az Együtt 2014 választói mozgalom Róna Péter döntését is az LMP belügyének tekinti, így azt nem kommentálja. Ezzel együtt úgy tudjuk, hogy a volt kormányfőnél és stábjánál komoly és őszinte meglepetést okoztak Róna mondatai, különösen azután, hogy a közgazdász tulajdonképpen érvényesíteni tudta álláspontját a pártkongresszuson, mégis – egyfajta sértődöttséggel – vert pozícióról beszél. Ezért többen úgy vélik, hogy az európaisággal összeegyeztethetetlen orbáni rendszer, a magyar politikai élet stílusa és az LMP utóbbi időben tapasztalt belső vitakultúrája együtt „tette be a kaput” a neves szakembernél.
Csiba Katalin, az LMP szóvivője megkeresésünkre azt mondta: hálásak Rónának az alapítványban végzett munkájáért és azért a szakmai színvonalért, amit képviselt. – Róna Péter véleménye, akárhol is van a világban, továbbra is mérvadó az LMP számára – fogalmazott.
Ertsey Katalin felfüggesztette a párttagságát
„Ocsmány politikai alkuk és kontraszelekció diadala” volt a hétfői frakcióelnökségi választás, ezért felfüggesztette párttagságát az LMP országgyűlési képviselője, Ertsey Katalin. Erről levélben értesítette a vezetést. A politikusnő a hét végéig kért gondolkodási időt arra, hogy részt tud és akar-e venni az LMP képviselőjeként a parlamenti munkában. Ertsey szerint politikai alkuk köttettek, a tehetségre, a szorgalomra és a vezetési képességre pedig állítása szerint nincs szükség. Hozzá kell tenni, hogy Ertsey Katalin jelölést kapott a frakcióvezetői tisztségre, de azt nem fogadta el. „Ami itt történik, az minden, ami ellen ezt a pártot annak idején létrehozták, és ebben mindkét oldal a legszörnyűbb oldalát mutatta ki” – írja a levélben.forrás:Népszabadság
ELTE dékánja: " Semjén Zsolt súlyos szakmai-etikai vétséget követett el"
Sajtótájékoztatón ismertette pénteken Tausz Katalin, az ELTE
Társadalomtudományi Karának dékánja annak a bizottsági jelentésnek a
következtetéseit, amely Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes 1992-es
szociológia dolgozatának szövegegyezőségeit vizsgálta. A dékán november
29-én jelentette be, hogy az ELTE Társadalomtudományi Kara háromtagú
bizottságot állít fel Semjén Zsolt szakdolgozatával kapcsolatos
állítások miatt. Tausz Katalin azt mondta, hogy a hvg.hu által az első
körben ismertetett dokumentumok, és az akkori szerzőjog alapján nincs
szó önplágiumról, először ezért nem akartak vizsgálatot indítani. Lapunk
azonban ezt követően arra mutatott rá, hogy Semjén szociológia
dolgozatának a kormány honlapjára felkerült, második javított kiadása és
a konzulense tanulmányai között jelentős átfedések mutatkoznak.
A bizottság megbízatása arról szólt, vizsgálják meg a hiteles példányok alapján, mutat-e szövegazonosságot 1992-es szakdolgozata Molnár Attila Károlynak, Semjén Zsolt egykori konzulensének munkáival. Átadták a tagoknak a könyvtárban talált eredeti példány fénymásolatát, illetve Molnár Attila Károly írásbeli nyilatkozatát. Ebben azt hangsúlyozta, soha sem plagizált más szerzőktől.
A bizottság jelentős szövegegyezőséget állapított meg, ugyanakkor az akkori felsőoktatási törvény alapján nincs jogi lehetőségük lépni az ügyben, mondta Tausz Katalin, hozzáfűzve, hogy megállapították: Semjén Zsolt súlyos szakmai-etikai vétséget követett el. "Sem az akkori, sem a most hatályos jogszabályok nem adnak eligazítást arra az esetre sem, ha az oklevél kiadását követően derül fény arra, hogy az oklevél kiadásának esetleges feltételei nem álltak fent”.
Az 1992-es tanulmányi és vizsgaszabályzat Tausz szerint nem
rendelkezett részletesen a szakdolgozat készítésének szabályairól, és
arra sem ad lehetőséget, hogy bármilyen hivatalos eljárás induljon ebben
az ügyben. Viszont az idézőjelek nélküli hivatkozás sem 1992-ben, sem
ma nem megengedett, súlyos tudományetikai vétségnek minősül.
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a konzulens Molnár Attila Károlyra nézve, akinek a tanulmányával Semjén szövege egyezőséget mutatott, sincs következménye a vizsgálatnak.
A hvg.hu kérdésére, hogy hogyan kerülhettek be az új szövegek a dolgozatba, Tausz Katalin azt mondta, nem tudja, hogyan kerültek bele, ezt szerinte az érintetteknek kellene tisztázni. A dékán elmondta azt is, hogy sok eljárásjogi szabályt megnézett, de az intézménynek utólagosan nincs lehetősége lépni, ám szerinte az erkölcsi kérdések nem évülnek el.
A sajtótájékoztatót követően a hvg.hu megkérdezte a dékánt, hogy nyilvánosságra hozzák-e a jelentés szövegét, de szerinte erre nincs szükség, mert annak minden fontos megállapítását nyilvánosságra hozta a pénteki sajtótájékoztatón. Arra a kérdésre, hogy a bizottság tagjainak névsora nyilvános lesz-e, azt mondta, hogy a bizottsági tagok vállalnák a nevüket, de egy héttel a vizsgaidőszak előtt az egyetem szeretné elkerülni azt, hogy őket a sajtó megkeresse és így nehéz helyzetbe hozza őket.
Tausz Katalin többször beszélt Molnár Attila Károllyal, de Semjén Zsoltot nem tudta meghallgatni.
Semjén Zsolt lezárta az ügyet
A Miniszterelnökség rövid közleményben reagált, amiben egy szót sem ejtenek arról, hogy a miniszterelnök-helyettes súlyos etikai vétséget követett el. Csak annyit írtak, "Semjén Zsolt tudomásul veszi az ELTE bizottságának hivatalos állásfoglalását, melynek alapján semmilyen intézkedés nem indul a szakdolgozata ügyében. Semjén Zsolt így – az ELTE-vel egyetemben – véglegesen és hivatalosan is lezártnak tekinti a témát".
Havasi Bertalan, a sajtóiroda vezetője az MTI kérdésére még azt közölte, az ELTE sajtótájékoztatóján "véleményként elhangzott etikai támadást" a miniszterelnök-helyettes határozottan visszautasítja.
Indokolatlanból indokolt
A hvg.hu kilenc nappal korábban számolt be arról, hogy a miniszterelnök-helyettesnek a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián 1991-ben megvédett teológiai disszertációja közel 40 százalékban magyar, német és angol nyelvű források megfelelő forrásmegjelölés nélküli átvételén alapszik. Egy nappal később pedig arról írtunk, hogy Semjén az ELTE-n 1992-ben megvédett szociológiai szakdolgozata jelentős átfedést mutat az egy évvel korábbi teológiai értekezésével, továbbá olyan részeket is tartalmaz, amelyek megfelelő forrásmegjelölés nélküli szövegátvételek más, magyar és idegen nyelvű forrásokból.
A hvg.hu Semjén Zsolt dolgozataival foglalkozó első cikkeinek
megjelenése után az ELTE Társadalomtudományi Kara nem akart vizsgálatot
indítani. Tausz Katalin november 22-én közreadott közleményében
indokolatlannak tartott bármilyen vizsgálatot. Pedig két nappal korábban
a Népszabadság és a hvg.hu is beszámolt arról, hogy 1992-ben a
bíráló tanárok véleménye megoszlott a kereszténydemokrata politikus
szakdolgozatáról. Az egyik elismert szektakutató egyest adott a
dolgozatra, a másik tanár – a diplomamunka születését nyomon követő
konzulens, Molnár Attila – pedig jelest, végül egy harmadik bíráló
felkérésével oldotta fel az intézmény az ellentmondást. Fokasz Nikosz, a
szociológia tanszék jelenlegi vezetője a Népszabadságnak
november 20-án még azt nyilatkozta, a dolgozatra azért adott egyest az
egyik bíráló, mert „a mű nem szociológiai, hanem teológiai természetű”,
vagyis nem kapcsolódott „szorosan ahhoz az ismeretanyaghoz, amelyből a
jelölt oklevelet kíván szerezni”. Egy nappal később viszont már
megváltoztatta a véleményét, és arról beszélt, hogy a Semjénnel szembeni
"támadások" politikai jellegűek.
November 26-án a hvg.hu arról írt, hogy az ügy kirobbanását követően a kormány honlapján nyilvánosságra hozott szociológia dolgozaton a „második javított kiadás” felirat szerepel, ami arra utal, hogy a Pázmány Péter Egyetem könyvtárában található – vélhetően első – változatot Semjén kijavíthatta, kiegészíthette. A második kiadás közel 22 oldallal hosszabb, ráadásul 14-15 oldalnyi szöveg azonos Molnár Attila egy 1992-es és egy 1993-as tanulmányának szövegével.
Ezt követően jelentette be az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánja, hogy vizsgálat indul. Tausz közleményében akkor arra írta: „Semjén Zsolt szociológia szakdolgozatának más szerzők által publikált tanulmányokkal való részleges azonosságára vonatkozó állítások láttak napvilágot a sajtóban, melyek az ELTE Társadalomtudományi Kart és intézményünk oktatóinak szakmai hitelességét is érintik”. Még a vizsgálat bejelentésének napján megszólalt Molnár Attila is, aki azt hangsúlyozta, a Valóság című folyóiratban 1993-ban megjelent tanulmány a saját szellemi terméke, illetve azt állította, „az egyetemi életben megszokott módon számtalan közös kutatást folytattam hallgatóimmal, a vallásszociológia terén is, így ebben az esetben is”.
Arra viszont akkor nem adott magyarázatot, hogy Semjén szociológia dolgozata és az ő írásai miért egyeznek meg szinte szó szerint, és ki a szerzője azoknak az új részeknek, melyek Semjén „második javított kiadású” diplomamunkájában találhatók. Illetve arra sem adott magyarázatot, hogy későbbi cikkeiben – ha valóban közös kutatásokról volt szó – miért nem tüntette fel társszerzőként Semjén Zsoltot.
forrás:HVG
A bizottság megbízatása arról szólt, vizsgálják meg a hiteles példányok alapján, mutat-e szövegazonosságot 1992-es szakdolgozata Molnár Attila Károlynak, Semjén Zsolt egykori konzulensének munkáival. Átadták a tagoknak a könyvtárban talált eredeti példány fénymásolatát, illetve Molnár Attila Károly írásbeli nyilatkozatát. Ebben azt hangsúlyozta, soha sem plagizált más szerzőktől.
A bizottság jelentős szövegegyezőséget állapított meg, ugyanakkor az akkori felsőoktatási törvény alapján nincs jogi lehetőségük lépni az ügyben, mondta Tausz Katalin, hozzáfűzve, hogy megállapították: Semjén Zsolt súlyos szakmai-etikai vétséget követett el. "Sem az akkori, sem a most hatályos jogszabályok nem adnak eligazítást arra az esetre sem, ha az oklevél kiadását követően derül fény arra, hogy az oklevél kiadásának esetleges feltételei nem álltak fent”.
|
| Fotó: Stiller Ákos |
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a konzulens Molnár Attila Károlyra nézve, akinek a tanulmányával Semjén szövege egyezőséget mutatott, sincs következménye a vizsgálatnak.
A hvg.hu kérdésére, hogy hogyan kerülhettek be az új szövegek a dolgozatba, Tausz Katalin azt mondta, nem tudja, hogyan kerültek bele, ezt szerinte az érintetteknek kellene tisztázni. A dékán elmondta azt is, hogy sok eljárásjogi szabályt megnézett, de az intézménynek utólagosan nincs lehetősége lépni, ám szerinte az erkölcsi kérdések nem évülnek el.
A sajtótájékoztatót követően a hvg.hu megkérdezte a dékánt, hogy nyilvánosságra hozzák-e a jelentés szövegét, de szerinte erre nincs szükség, mert annak minden fontos megállapítását nyilvánosságra hozta a pénteki sajtótájékoztatón. Arra a kérdésre, hogy a bizottság tagjainak névsora nyilvános lesz-e, azt mondta, hogy a bizottsági tagok vállalnák a nevüket, de egy héttel a vizsgaidőszak előtt az egyetem szeretné elkerülni azt, hogy őket a sajtó megkeresse és így nehéz helyzetbe hozza őket.
Tausz Katalin többször beszélt Molnár Attila Károllyal, de Semjén Zsoltot nem tudta meghallgatni.
Semjén Zsolt lezárta az ügyet
A Miniszterelnökség rövid közleményben reagált, amiben egy szót sem ejtenek arról, hogy a miniszterelnök-helyettes súlyos etikai vétséget követett el. Csak annyit írtak, "Semjén Zsolt tudomásul veszi az ELTE bizottságának hivatalos állásfoglalását, melynek alapján semmilyen intézkedés nem indul a szakdolgozata ügyében. Semjén Zsolt így – az ELTE-vel egyetemben – véglegesen és hivatalosan is lezártnak tekinti a témát".
Havasi Bertalan, a sajtóiroda vezetője az MTI kérdésére még azt közölte, az ELTE sajtótájékoztatóján "véleményként elhangzott etikai támadást" a miniszterelnök-helyettes határozottan visszautasítja.
Indokolatlanból indokolt
A hvg.hu kilenc nappal korábban számolt be arról, hogy a miniszterelnök-helyettesnek a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián 1991-ben megvédett teológiai disszertációja közel 40 százalékban magyar, német és angol nyelvű források megfelelő forrásmegjelölés nélküli átvételén alapszik. Egy nappal később pedig arról írtunk, hogy Semjén az ELTE-n 1992-ben megvédett szociológiai szakdolgozata jelentős átfedést mutat az egy évvel korábbi teológiai értekezésével, továbbá olyan részeket is tartalmaz, amelyek megfelelő forrásmegjelölés nélküli szövegátvételek más, magyar és idegen nyelvű forrásokból.
|
| Fotó: Stiller Ákos |
November 26-án a hvg.hu arról írt, hogy az ügy kirobbanását követően a kormány honlapján nyilvánosságra hozott szociológia dolgozaton a „második javított kiadás” felirat szerepel, ami arra utal, hogy a Pázmány Péter Egyetem könyvtárában található – vélhetően első – változatot Semjén kijavíthatta, kiegészíthette. A második kiadás közel 22 oldallal hosszabb, ráadásul 14-15 oldalnyi szöveg azonos Molnár Attila egy 1992-es és egy 1993-as tanulmányának szövegével.
Ezt követően jelentette be az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánja, hogy vizsgálat indul. Tausz közleményében akkor arra írta: „Semjén Zsolt szociológia szakdolgozatának más szerzők által publikált tanulmányokkal való részleges azonosságára vonatkozó állítások láttak napvilágot a sajtóban, melyek az ELTE Társadalomtudományi Kart és intézményünk oktatóinak szakmai hitelességét is érintik”. Még a vizsgálat bejelentésének napján megszólalt Molnár Attila is, aki azt hangsúlyozta, a Valóság című folyóiratban 1993-ban megjelent tanulmány a saját szellemi terméke, illetve azt állította, „az egyetemi életben megszokott módon számtalan közös kutatást folytattam hallgatóimmal, a vallásszociológia terén is, így ebben az esetben is”.
Arra viszont akkor nem adott magyarázatot, hogy Semjén szociológia dolgozata és az ő írásai miért egyeznek meg szinte szó szerint, és ki a szerzője azoknak az új részeknek, melyek Semjén „második javított kiadású” diplomamunkájában találhatók. Illetve arra sem adott magyarázatot, hogy későbbi cikkeiben – ha valóban közös kutatásokról volt szó – miért nem tüntette fel társszerzőként Semjén Zsoltot.
forrás:HVG
2012. december 6., csütörtök
Hullarablónak nevezik Rupert Murdoch-ot
Még el sem ültek a lehallgatási botrány keltette hullámok, máris újabb
ügy miatt kell védekeznie Rupert Murdoch-nak, a News Corp.
tulajdonosának. Most a New York Post tegnapi címlapja miatt zúdult rá az
internet haragja. A magyar fotósok szerint van az a határ, amikor nem a
kattintás a legfontosabb.A bulvárlap tegnapi száma egy olyan címlapképpel jelent meg,
amin egy férfi látható, amint éppen egy közeledő szerelvény elől
igyekszik kimászni a metróalagútból. Az már szerencsére csak a főcímből
derül ki, hogy a férfit halálra gázolta a metró, miközben a peronon
állók nemhogy segítettek volna neki, inkább lefotózták a borzalmat.
A lehallgatási botrányba
keveredő News Corp. tulajdonában levő lapot ma minden irányból támadják
a valóban a sajtóetika határát feszegető címlapképért. A Twitteren
egyesek ízléstelenséggel és kegyeltsértéssel vádolják a cég
tulajdonosát, Rupert Murdoch milliárdost, mások egyenesen hullarablónak
titulálják: "Minden határon túlmegy az, amit csináltak." "Murdoch úr,
maga szívesen látná viszont valamelyik rokonának utolsó pillanatait egy
lap címlapján?" "Ki kell rúgni a felelősöket! Hullarablók!"
Brendan Loy konzervatív blogger szerint a kép sima szenzációhajhászás és csak a nagyobb profit reménye miatt került címlapra, hiszen valódi hírértéke nincsen. A Post azzal védekezik, hogy a képet készítő kollégájuk szándékosan vakuval készítette a képet, azt remélve, hogy ezzel felhívja a metró vezetőjének figyelmét arra, hogy valami nem stimmel. A lap azt is hozzátette, hogy a fotós nem volt elég erős ahhoz, hogy kihúzza a szerencsétlen férfit a sínek közül.
Nem ez az első ilyen Post-címlap egyébként, korábban egy fej nélküli hullát ábrázoló képpel jelentek meg és a "Fej nélkül a topless bárban" főcímmel (szójáték, a topless jelentése "felsőruházat nélküli"), tavaly októberben pedig a halott Muammar Kadhaffi szétlőtt feje uralta az egész címlapot.
forrás:index
Huszti István, az Index fotósa szerint nagyon nehéz utólag eldönteni, mi lett volna helyes, de úgy véli, hogy talán jobb lett volna, ha nem készül el a kép. A társadalmi felháborodást érthetőnek tartja. Általános tanulságképpen viszont megjegyezte: "A fotózásban mindig benne van a hiénaság. Odamegyünk, mások nyomorából ellopunk egy darabot, és aztán továbbállunk".
Barakonyi Szabolcs kollégánk szintén nem tudott ilyen távolságból egyértelmű ítéletet mondani. "Lehetséges, hogy pont lógott a gép a nyakában, pont rajta volt a vaku és a teleobjektív, és felmérte, hogy csak erre van idő. De ha felmerül ilyenkor a segítségnyújtás esélye, akkor segíteni kell. Pláne, hogy ez nem egy háborús helyzet, ahol az eseményekbe avatkozás már bonyolultabb kérdés lehet."
A Poynter Institute nevű újságíróiskola online lapjában főszerkesztője azért ítélte el a Postot, mert "minden bizonnyal illusztrálhatták volna az esetet egy másik képpel is." Stan Alost, az Ohio University fotóriporteri szakának tanára szerint viszont hiba lenne a fotóst támadni, hiszen ő csak tudósított az eseményről. A Guardian sportrovatának szerkesztője szerint gyomorforgató az, amit a Post csinált: "miért nem gondoltak bele, mit éreznek majd a családtagok???"
A New York Post fotóriportere épp a peronon várakozott, amikor a férfit a szerelvény elé lökték
Brendan Loy konzervatív blogger szerint a kép sima szenzációhajhászás és csak a nagyobb profit reménye miatt került címlapra, hiszen valódi hírértéke nincsen. A Post azzal védekezik, hogy a képet készítő kollégájuk szándékosan vakuval készítette a képet, azt remélve, hogy ezzel felhívja a metró vezetőjének figyelmét arra, hogy valami nem stimmel. A lap azt is hozzátette, hogy a fotós nem volt elég erős ahhoz, hogy kihúzza a szerencsétlen férfit a sínek közül.
Nem ez az első ilyen Post-címlap egyébként, korábban egy fej nélküli hullát ábrázoló képpel jelentek meg és a "Fej nélkül a topless bárban" főcímmel (szójáték, a topless jelentése "felsőruházat nélküli"), tavaly októberben pedig a halott Muammar Kadhaffi szétlőtt feje uralta az egész címlapot.
forrás:index
Mindig benne van a hiénaság
Urbán Tamás fotográfus, aki korábban bűnügyi és baleseti riporterként is dolgozott, az Indexnek azt mondta, hogy "ugyan a fotósnak a fotózás a foglalkozása, az orvosnak meg az orvoslás, de emberként természetes, hogy először segíteni akarok". Felidézte, hogy a 90-es években elsők között ért egy csepeli tűzvészhez, ahol négy gyerek halt meg füstmérgezésben. Egyetlen képet sem készített azonban, mert a mentősök kevesen voltak, és inkább egy ballonnal segített lélegeztetni az egyik áldozatot, sajnos már hiába. Később a hullaházban készített képet a négy gyerekről, amint tolják őket, és amiért 1995-ben Év Fotói díjat kapott.Huszti István, az Index fotósa szerint nagyon nehéz utólag eldönteni, mi lett volna helyes, de úgy véli, hogy talán jobb lett volna, ha nem készül el a kép. A társadalmi felháborodást érthetőnek tartja. Általános tanulságképpen viszont megjegyezte: "A fotózásban mindig benne van a hiénaság. Odamegyünk, mások nyomorából ellopunk egy darabot, és aztán továbbállunk".
Barakonyi Szabolcs kollégánk szintén nem tudott ilyen távolságból egyértelmű ítéletet mondani. "Lehetséges, hogy pont lógott a gép a nyakában, pont rajta volt a vaku és a teleobjektív, és felmérte, hogy csak erre van idő. De ha felmerül ilyenkor a segítségnyújtás esélye, akkor segíteni kell. Pláne, hogy ez nem egy háborús helyzet, ahol az eseményekbe avatkozás már bonyolultabb kérdés lehet."
A Poynter Institute nevű újságíróiskola online lapjában főszerkesztője azért ítélte el a Postot, mert "minden bizonnyal illusztrálhatták volna az esetet egy másik képpel is." Stan Alost, az Ohio University fotóriporteri szakának tanára szerint viszont hiba lenne a fotóst támadni, hiszen ő csak tudósított az eseményről. A Guardian sportrovatának szerkesztője szerint gyomorforgató az, amit a Post csinált: "miért nem gondoltak bele, mit éreznek majd a családtagok???"
A diktatúra nem tűri a kritizáló művészetet
A diktatúra nem tűri a kritizáló művészetet
Fotó: Földes András / Index
Később elmentem az MMA székházába, hogy személyesen mondjam el, milyen tárlatokat tervezek. Beszéltem a Mi a magyar? kiállításról is. Az elnök úr megkérdezte, hány művészeti akadémia tagot válogattam be, s kicsit megorrolt rám, amikor hirtelenjében nem tudtam számszerű választ adni, mert nem olyan szempont alapján választottam ki az alkotókat, hogy ki melyik szervezetnek a tagja. Akkor ott felhívta a figyelmemet rá, hogy az MMA a legfontosabb művészeti szervezet, és ezt tudni kell. Később valaki megszámolta, hogy milyen arányban állítottak ki a Műcsarnok kiállításain MMA-tagok az elmúlt másfél évben, és arra jutott, hogy a rendszerváltás óta soha nem szerepelt akadémikus, mint ebben az időszakban. De kétségkívül nem azért alakult így, mert tagok, hanem mert jó művészek. Sajnálom, hogy az elnök úr ezt nem tapasztalta meg – nem tudok arról, hogy az idei tizenöt tárlatunk közül bármelyiket megnézte volna személyesen.
Most döntenek a következő
képzőművészeti biennále magyar kiállítójáról. Elhalasztják a döntést?
Vagy ebbe már lesz beleszólása az MMA-nak?
Az eredeti forgatókönyv szerint haladunk. Az
új, nyitott pályázati kiírás sikerének tudom be, hogy soha ilyen sokan
még nem pályáztak a biennáléra. Kezdettől fogva arról volt szó, hogy
decemberben döntünk és idén még megkötjük a szerződést is. Nagyon rövid a
megnyitóig hátralévő idő. Május végén kész kell lennie a projektnek. Ha
nem hoznánk döntést idén, nem maradna idő a terv elkészítésére.
Felülbírálhatja majd a döntést az MMA?
Mindent felül lehet bírálni, erre volt is
példa, a Műcsarnok szempontjából sokkal békésebb időkben is, amikor
Nemes Csaba munkája mondvacsinált ürüggyel nem kerülhetett ki Velencébe,
még Hiller István idején. Ez érthető módon hatalmas viharokat kavart
annak idején. Mindent meg lehet változtatni, nyilván van erre jogi
lehetőség, minden szerződést fel lehet bontani, de nagyon nem lenne
korrekt, ha így történne.
Fotó: Földes András / Index
Lesz a zsűriben Művészeti Akadémia-tag?
Nem szervezeti tagság alapján kértem fel a
zsűritagokat, de úgy alakult, hogy két MMA-tag is bekerült: Keserü
Katalin és a Kassán élő Bartusz György. Róla egyébként csak a múlt héten
tudtam meg, hogy a művészeti akadémia tagja.
Hol folytatja? Két logikus
irány létezik, a debreceni Modem, ahonnan érkezett. A másik pedig a
Ludwig, amelynek igazgatói pályázatát valamikor tavasszal írják ki a
hírek szerint.
A Modemnek kinevezett igazgatója van. A
Ludwig nehéz kérdés. Attól is függ, mikor írják ki a pályázatot, lesz-e
akkor állásom. A pletyka, hogy úgymond felajánlották nekem a Ludwigot,
nem igaz. Nem valamiféle biztos állás ígéretében mondtam le.forrás: index
Matolcsy rejtélyes világkormányról írt
Amit a rejtélyes világkormány készülődő tagjai a nyugati és a keleti
demokráciáról írnak, magyar szemmel is helytálló” – írja Matolcsy György
nemzetgazdasági miniszter legújabb tárcájában a Heti Válaszban.
Matolcsy úgy érzi, a héten egy veszélyes és okos könyvet olvasott el. De
mi az, amit a rejtélyes világkormány tagjai mondanak a keleti és
nyugati demokráciáról?
Szerintük a nyugati „egy ember, egy szavazat” modell liberális demokráciája nem jobb Kína modern mandarin államánál, hiszen a teljesítmény számít, ebben pedig a Kelet jobb, mint a Nyugat. „Kínában érdemek, és nem választás nyomán választják ki a vezetőket” – méltatja ezt a rendszert, és megjegyzi: a 78 millió párttag egyre nagyobb része a középosztályt képviseli.
„Amerikában sokan nem szavaznak, a politika erős üzleti lobbicsoportok, bankok és nagyvállalatok foglya. A kormány rövid távú érdekeket képvisel, a fogyasztói demokrácia miatt mindenki eladósodik, az adóssághegy és a költségvetési deficit fenntarthatatlanná válik, a kartellek megfojtják a versenyt, a korrupció lerombolja a bizalmat, nőnek az egyenlőtlenségek, idézi a miniszter Nicolas Berggruent és Nathan Gardelst Intelligent Governance for the 21st Century című könyvükből.
És hogy miért helytálló ez magyar szemmel?
Matolcsy szerint nálunk is a kormányzati teljesítmény számít az állam
értékelésénél. Szerinte ráadásul az a jó, ha a nemzetek külön utakon
járnak, mert a világkormány csak a nagyok és erősek diktatúráját hozná,
hogy eddig is mindig volt a történelemben.
A miniszter szerint az Európai Föderatív Államra sincs szükségünk, mert ez is csak elvenne a szabadságból, új diktatúrát hozna. Úgy látja, hogy az euró mai válsága jól mutatja, hogy közös identitás, nyelv és kultúra nélkül még közös pénz sem lehet, nem, hogy közös állam. Szerinte, ha ezen sikerülne is átjutni, akkor is elveszne Európa lényege: a szabadság. Ezzel pedig igazi előnyét is elvesztené, a kreativitást.
A miniszter a cikk végén azért lehűti az indulatokat. A világ ugyanis nem ebbe az irányba megy. A technológiákhoz való hozzáférés, az egyéni fogyasztókra és termelőkre épülő új gazdaság bővülő szabadságot kíván, nem új globális vagy regionális diktatúrákat.
forrás:index
Szerintük a nyugati „egy ember, egy szavazat” modell liberális demokráciája nem jobb Kína modern mandarin államánál, hiszen a teljesítmény számít, ebben pedig a Kelet jobb, mint a Nyugat. „Kínában érdemek, és nem választás nyomán választják ki a vezetőket” – méltatja ezt a rendszert, és megjegyzi: a 78 millió párttag egyre nagyobb része a középosztályt képviseli.
„Amerikában sokan nem szavaznak, a politika erős üzleti lobbicsoportok, bankok és nagyvállalatok foglya. A kormány rövid távú érdekeket képvisel, a fogyasztói demokrácia miatt mindenki eladósodik, az adóssághegy és a költségvetési deficit fenntarthatatlanná válik, a kartellek megfojtják a versenyt, a korrupció lerombolja a bizalmat, nőnek az egyenlőtlenségek, idézi a miniszter Nicolas Berggruent és Nathan Gardelst Intelligent Governance for the 21st Century című könyvükből.
A miniszter szerint az Európai Föderatív Államra sincs szükségünk, mert ez is csak elvenne a szabadságból, új diktatúrát hozna. Úgy látja, hogy az euró mai válsága jól mutatja, hogy közös identitás, nyelv és kultúra nélkül még közös pénz sem lehet, nem, hogy közös állam. Szerinte, ha ezen sikerülne is átjutni, akkor is elveszne Európa lényege: a szabadság. Ezzel pedig igazi előnyét is elvesztené, a kreativitást.
A miniszter a cikk végén azért lehűti az indulatokat. A világ ugyanis nem ebbe az irányba megy. A technológiákhoz való hozzáférés, az egyéni fogyasztókra és termelőkre épülő új gazdaság bővülő szabadságot kíván, nem új globális vagy regionális diktatúrákat.
forrás:index
Kásás Tamás könyv
Kásás Tamás valódi énjét senki sem ismerhette, eddig. Nem nyilatkozott szakmai témákon túl semmilyen médiumnak, nyilvános szereplései sem igazán voltak. Most először töri meg a csendet. Egy kegyetlenül őszinte könyvben szeretne bemutatkozni a nagyközönségnek úgy, ahogy eddig még sohasem. Írótársa, a közismert újságíró, műsorvezető, M. Kiss Csaba volt az, aki végül szóra bírta a legendát. Hónapokon át beszélgettek, megismerték egymást, talán még saját magukat is, így született meg közös munkájuk, a Kása című könyv. A kötetben élete legszebb pillanatairól épp úgy szó esik, mint a csalódásokról és a fájdalmakról. Tőle eddig szokatlan módon, nyíltan beszél magánéletéről, szerelmeiről, családjáról, ám természetesen a középpontban a vízilabda áll.
A könyv megjelenését a két szerző barátaikkal együtt ünnepelte meg. A jeles eseményen részt vettek Tamás egykori csapattársai, Benedek Tibor és Steinmetz Barna, akik elsőként dedikáltatták a könyvet, majd lelkesen lapozgatni kezdték. A három vízipólós legenda a könyvben lévő fotókon jókat derült. Részt vett még az eseményen DJ Dominique és Hajas Laci, akik mindketten jóban vannak már évek óta a szerzőkkel. A mesterfodrász kisfia, Dávid vízilabdázik és egyik példaképe Kásás Tamás, így Dávidnak dedikálta a könyvét. Kecskés Karina családjával együtt érkezett az eseményre, ahol kisbabája rögtön lapozgatni kezdte a kötetet, amin a jelenlévők nagyon jól mulattak.
A rendezvény végén a két szerzőt a kiadó, az Ulpius-ház meglepte egy Kása könyv borítójával díszített tortával. A süteményről visszaköszönő tükörképétől Tamás először idegenkedett, majd jót mulatott.
A Kása kötet bevételét Tamás jótékonysági célokra ajánlja fel. Szeretne gyerekekkel és állatokkal foglalkozó alapítványokat támogatni.
forrás:JOY Magazin
Kemény Dénes ezután
Már jobb... Azt gondoltam, hogy amikor először nem én fogok ülni a
padon, furcsa lesz, és bizonyos értelemben fájni fog. Ehhez képest csak
simán szurkoltam.
Nem hiszem!
De így volt, és megmondom, miért. Először is ott voltam végig az edzéseken. Nem én tartottam, hanem Benedek Tibi és Mátéfalvy Csaba, de láttam, hogy mennyit dolgoztak. Nem éreztem úgy, hogy valaki elvette a csapatom. Először is én adtam oda, én szerettem volna, hogy ezen a két meccsen - ami már a jövőről szól -, ne én legyek a padon. Már csak azért is szurkoltam, mert hogyha nem játszott volna jól a csapat, akkor az az én felelősségem is lett volna. Miután az első mérkőzésen magabiztosan, a második meccsen pedig küzdelmesen, de győztünk - nagy probléma nincs.
Ha nem is ültél oda a padra, de nem indult el egy belső monológ, hogy miket mondanál?
Nem. Eltelt hat hét a döntésem óta, és annak a fájdalma, hogy amit eddig csináltam, azt már nem tudom folytatni, szépen - hogy is mondjam - kipuhult belőlem. Megszűnt.
Amikor mérlegeltél, akkor érzelmi oldalról ezt a fájdalmat tetted az egyik serpenyőbe? A másikba pedig az észérvek kerültek?
Nem. Igazából akkor döbbentem rá, hogy mennyire fáj, mikor kimondtam a döntést. Amikor már nem volt visszaút. Előtte úgy gondoltam, hogy a szívem folytatná, hisz ez az életem, imádom! Rengeteg örömet kaptam az egésztől... Másfelől racionálisan a csapatnak az volt az érdeke, hogy egy olyan, fiatalabb edzője legyen, aki négy vagy nyolc évre tudja garantálni, hogy ugyanazzal a frissességgel fog tudni dolgozni, amit én már nem mertem vállalni. Sokáig jobbak voltunk az összes csapatnál egy vagy két kivételtől eltekintve. Most három-négy olyan csapat volt, amelyek bármikor megverhettek minket és még néhány, akik, ha nem játszottunk jól, szintén legyőzhettek. Már nagyon pengeélen táncolt a csapat eredményessége. Ehhez én az előző tizenkét évben nem voltam hozzászokva. Ezek az évek rendesen el is használtak engem.
Lassabban tudtál regenerálódni a stresszes helyzetek után?
Amikor két meccs között egy vagy két éjszaka van, akkor nagyon gyorsan kell dolgozni szakmailag és lelkileg is. Egy győzelem után a vacsoránál még jól vagy. Amikor aludni mész, akkor megfordul a fejedben a másnapi meccs, és ahogy fölébredtél, már reggeltől egy olyan feszültség van benned, amitől teljesen más az egész napod.
De ez le tud állni? Nincs hiányérzeted?
Ebben a pillanatban nincs. Most, hogy csak a lelátón szurkoltam - tehát nem voltam aktív befolyásolója az eseményeknek -, hatalmas nyugalmat éreztem a meccs előtt. Manchester United-szurkoló vagyok. Amikor elkezdődik a mérkőzés, akkor feszült vagyok és drukkolok, de előtte nem azt érzem, amit Sir Alex, aki a cselekedeteivel, a döntéseivel hat arra, ami történik. Lehet, hogy eltelik fél év és nagyon hiányozni fog, és azt fogom mondani, hogy nahát, mégis csinálnám. Nyilván ezt nem lehet, mert ugyebár nem csinálunk bohócot magunkból.
Azt mondod, hogy amikor bejelentetted, hogy vége, akkor jöttél rá, hogy fáj.
Az fájt, hogy a mai naptól kezdve legfeljebb tanácsot adhatok, amit vagy meghallgatnak, vagy nem. Bárki is lesz majd a kapitány, az lesz a dolga, hogy bizonyos döntéseket egyedül hozzon meg, mert a saját bőrét viszi vásárra. Fölhívhat, ha problémája van, és el is fogom mondani, hogy mit gondolok, de azt is hozzá fogom tenni, hogy ez az én véleményem, hallgasd végig, vedd a lehetőségek közé, de saját meggyőződésed szerint dönts. Ne az én tanácsom szerint, mert akkor nem fogsz hinni benne. Amikor Peking előtt ki kellett jelölnöm azt a tizenhárom játékost, aki elutazik az Eb-re - és várható volt, hogy nagyjából az lesz az olimpiai csapat is -, kerültem a telefonbeszélgetéseket és a személyes találkozókat az edzőbarátaimmal. Száz százalékig megbízhattam bennük, biztos voltam benne, hogy nem adnának szándékosan rossz tanácsot, de nem akartam, hogy bárki befolyásoljon. Ők nem szövetségi kapitányok, hanem klubedzők, utánpótlás válogatott edzők, akiknek más a kapcsolatuk egy-egy játékossal, ami alakíthatja a véleményüket. Csak bogarat tettek volna a fülembe, amit el akartam kerülni. Két-három poszton annyira nehéz volt a döntés, hogy úgy éreztem, egyedül kell megszülnöm. Úgy tűnhetett, hogy "na, ez azt hiszi, hogy csak ő tudja a tutit!" - de nem! Kásás Zoli azt mondta '96 decemberében - miután megkaptam a megbízatást -, hogy "ha rám hallgatsz, nem hallgatsz senkire"! Ez így volt 16 évig. Nem azért nem akartam megbeszélni a döntéseimet másokkal, mert akkora ász vagyok, hanem azért, mert nem akartam senki nyakába felelősséget rakni. Nekem kellett elvinni a balhét. Én kaptam meg a dicséretet, ha győztünk, és ugyancsak én kaptam hideget-meleget, amikor nem.
Ahogy telik az idő, az emberek a jó döntéseidre emlékeznek, vagy kapsz kritikákat is? Amíg csak sikerek voltak, nyilván csend volt, de most mi a helyzet?
Természetesen ha nem hoztam volna tökös döntéseket, akkor nem lennének haragosok sem, de akkor nem is nyertünk volna. Szerintem ha valakinek van véleménye, azért ki kell állni. Függetlenül attól, hogy mi az eredmény. Négy évvel ezelőtt is bárki megfogalmazhatta volna az egyet nem értését, de akkor nyertünk és kénytelen volt kussolni. Ez a gyengeség jele. Természetesen most kapok mindenféle vádakat, de még most sem merik a szemembe mondani.
Bánt?
Dehogy bánt! Magát égeti, aki ilyet csinál! A szurkolók 99 százaléka az ötödik hely után is vastapsban részesíti a csapatot az uszodában. Úgy ünnepli, mintha megnyertük volna az olimpiát, mert látja, hogy ugyanúgy megtettünk mindent, mint eddig. Most ennyire futotta. Csak nevetni tudok azokon, akik sutyorognak.
Egyébként előjönnek benned a döntési helyzetek?
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mit csinálhattam volna másképp, de azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Ezt most nem azért mondom, mert nem nyertünk. Ezt mondtam Sydney után is. Csak ugye az emberek hajlamosak nem emlékezni olyan mondataimra, amelyek esetleg védenék vagy igazolnák a mostani szavaimat, ezért nekem kell emlékeztetnem őket. A győzelem után mindenki veregette a vállamat, hogy milyen jól csináltam. Én azt mondtam, ha másképp döntök, akkor is nyerhettünk volna. Tehát nem biztos, hogy jól döntöttem. Két dolog biztos: az, hogy miképp döntöttem, és az, hogy nyertünk. Most úgy gondolom, hogy egy pár döntést meghozhattam volna másképp, de akik a csapat mellett voltak teljes mértékben egyetértettek velem. Érdekes volt a mostani 13 játékos kijelölése. Benedek Tibi - aki az egyik edzőkollégám volt a csapat mellett -, két dolgot mondott: egyrészt azt, hogy pont úgy izgult, mint játékos korában, holott már nem az ő bőrére ment! De annyira megvan ennek a varázsa. A másik, hogy otthon végiggondolta, kiket jelölne. Nem azt tippelte meg, hogy én kiket fogok, hanem hogy ő miként választana. Tizenháromból tizenhármat talált el! Ez azt mutatja, hogy aki a csapattal van, azért az hellyel-közzel ugyanazt érzi, még ha nem is beszéltük meg.
16 év alatt ezek a srácok a szemed láttára értek jó játékossá, és "öregedtek ki", lettek felnőtt férfiak. Az uszodát el lehet engedni, de vajon azokat a kapcsokat, kapcsolatokat is?
Azokat nem kell, azok szerintem egy életre szólnak. Mondok egy példát. Marcz Tomi olimpiai bajnok lett Sidneyben. A következő évben kikerült a válogatottból. Megkérdezte egy újságíró, hogy haragszik-e rám, mert nem viszem ki a világbajnokságra. Azt mondta, hogyan haragudhatnék rá, hiszen vele lettem olimpiai bajnok! Ha most, a beszélgetésünk közben elkezdene villogni a lehalkított telefonom, két esetben venném fel rögtön. Ha családtag hívna, vagy egy játékosom. Azt kérném, hogy várj egy pillanatot. Bárki más keresne, azt visszahívnám később. Ez megmaradt.
Tudod már, hogy merre mész? Azt nyilatkoztad, hogy halogatod a döntést, hogy ne legyen megalapozatlan...
Higgadtan, érzelemmentesen kell dönteni. Nagyon nagy mázli, amikor az érzelmek és a racionalitás is egy irányba húznak. Én olyan vagyok, aki hihetetlen módon tud pontot tenni életszakaszokra. Ezt nem tudtam magamról. Tapasztalat alapján mondom. A Gömb utcában nőttem fel, és azóta többször elmentem a ház előtt. Esküszöm, egyetlen egyszer sem ment föl 60-ról 61-re a pulzusom, és ez nem azért van, mert lelketlen vagyok. Arra meg tud dobbanni a szívem, ha eszembe jut, amikor minden nap sétáltunk apámmal a Gömb utcából a buszhoz, és ő útközben összetört 4-5 szem diót, megetette őket velem, miközben Winnetou és Old Shatterhand történeteket mesélt, amiket ő maga talált ki. Vagy arra, amikor a Déli pályaudvaron indult a vonatom az edzőtáborba, és ő, aki a bálványom volt, állt a peronon és fogta a vagonon a lépcsőkorlátot. Azt kérdeztem: "Indulunk már?" Erre azt felelte: "Nem, hát látod, hogy fogom!" Majd amikor indult a vonat, akkor elengedte a korlátot. Én meg voltam győződve arról, hogy azért tudott elindulni a vonat, mert ő elengedte. Nem azért, mert elengedte, amikor indult! Hát ilyenekre emlékszem. A személyes dolgok számítanak, nem a díszletek. Vagyis nem hiszem, hogy úgy fogom majd nézni a kispadot, hogy hogyan mer oda bárki is leülni, hát az az enyém! Nem. Már más a helyzet! Abban a lakásban is laknak, ami a Gömb utcában van, és elmegyek mellette...
Na de mit fogsz csinálni?
December elejére el fog dőlni. Van egy-két olyan lehetőség, ami a vízilabdával kapcsolatos, és van további kettő, ami nem.
Magyarországon vagy külföldön?
Többet nem akarok most erről mondani, de a négyben van olyan is, ami nem Magyarországhoz kötődik. Biztos olyat fogok választani, ami a szívemnek és az eszemnek is tetszik, megmondom, miért. Amikor elvállaltam, hogy szövetségi kapitány leszek, akkor az észérvek és a szívem is amellett szólt, és végig tudtam csinálni 16 évet boldogan, örömmel. Ha valaki racionálisan csinál valamit, amit nem szeret, annak nem olyan szép az élete, mintha valaki olyan elfoglaltságot talál magának, ami megfelel a boldogsághormonjainak és az agyának is.
Tudnál a "megszokott" stressz nélkül dolgozni?
Honnan tudod, hogy nem lesz stressz? Van például három olyan vállalkozás, ami vezetők továbbképzését végzi. Nagyvállalatok sokszor hívtak a tréningükre, amikor kicsit más hangot akartak hallani, mint a szakemberekét. Ráadásul a sportvezetésben és vállalatvezetésben nagyon sok a hasonlóság. Erről Endrei Judit írt is egy könyvet még London előtt. Azóta is sok tapasztalatot gyűjtöttem. Ha úgy döntenék, hogy főfoglalkozásban átadom a tudásom Magyarországon tevékenykedő vállalatvezetőknek - nyilván nem a könyvemet olvasnám föl. Biztos, hogy stresszként élném meg, hiszen ez egy felelősség. Már reggeltől pont ugyanolyan lesz, mintha meccsem lenne este. Napközben forognia kell az agyamnak, hogy melyek azok a leglényegesebb pontok, amiket el kell mondanom, mert nekik hasznos lehet. Nem rutinból nyomnám.
Nyilván összeszedted és összegezted már, hogy mi kell a jó vezetéshez.
Nem akarom mindet elmondani. El lehet olvasni! De a legfontosabb az alázat. Ha egy vezető a saját munkáját alázattal végzi, akkor tekintélye lesz. Akkor mindent el tud érni azoknál, akiket vezet, de az a tekintély nudli, ami pusztán a beosztásból fakad. Azt szoktam mondani, hogy a háborúban az a tekintélyes, akinél a pisztoly van. Nagyon rossz vezető az, aki a tekintély eléréséhez a fegyvert használja, ami egy kényszerítő eszköz. Sokan - miután nincs igazi tekintélyük - ezt a fals megoldást választják. A másik legfontosabb dolog, hogy valaki megkérdőjelezhetetlen legyen szakmailag.
Már gyerekként is vezető egyéniség voltál?
Inkább véleményformáló. Lehet, hogy voltak olyan időszakok, amikor én voltam a vezérürü, viszont soha nem törekedtem erre. A játéktudásom és a gondolataim miatt azonban nagyon elfogadott voltam. Nemcsak az eredmények miatt, hanem azért is, ahogy egy közösségért létezni tudtam. A véleményeket illetően befogadó voltam, szintetizáló, és ezért az én vélekedésem általában benne volt abban a háromban, amelyek alapján a végső döntés megszületett. De nem voltam az a klasszikus vezérürü, hogy na, akkor most utánam!
Az édesapád volt a példaképed?
Soha nem volt példaképem. Nagyon sok mindent tiszteltem és becsültem Fecsóban (Kemény Ferenc, Kemény Dénes édesapja, a szerk.). Rengeteg olyan mondata ragadt meg bennem, amit akkor nem is vettem annyira komolyan, de nem felejtettem el és aztán később kiderült, hogy mennyire igaz.
Például?
Ezt a beszélgetést nők olvassák?
Igen. Is...
Nem hittem el, amikor 16 éves koromban egyszer egy meccs után az Árpád hídon sétálva azt mondta nekem: "Majd meg fogod látni, attól még nő az életben nem sértődött meg, ha te kulturált, elegáns módon kifejezed abbéli szándékodat, hogy közeledni szeretnél felé..."
Hm. Úri megfogalmazás! De szerintem nem pontosan így hangzott el.
Nem. Akkortájt már kinyílt a csipánk, ugye már tízéves korunktól be-besunnyogtunk a női öltözőbe, vagy legalább bekukucskáltunk az ablakon. Az uszoda világa ilyen! 16 évesen azt már tudtuk, hogy az ember miért megy randira. Én azt hittem - az alapján, amit addig tapasztaltam -, hogy a nők mindig nehezen meghódíthatók. Aztán rájöttem, hogy ez nem így van. Fecsónak van igaza. Az az igazság, ha az ember helyesen éli az életét, akkor tényleg nem lesznek nagy megbántódások.
A nők ügyében apukád mondatát igazolta az élet.
Fecsót nagyon sok mindenben igazolta az élet, ebben is. Azokkal a bölcs tanácsokkal látott el, amelyek a 22 év korkülönbség előnyéből fakadtak. Gimisként még csak tátott szájjal hallgattam, amikor a család stratégiai döntései megszülettek vasárnap a rántott hús mellett, aztán 18-19 évesen egyszer csak azt vettük észre, hogy az elmúlt pár hónapban több mint a fele a döntéseknek az én véleményem elfogadásával született meg. Az ő legnagyobb hatása az életemre - túl a frappáns mondatain - az, ami jellemző volt az ő mérnöki gondolkodására. Nagyon logikusan fogalmazta meg a mondatokat. Nem volt bennük sallang, egy fél felesleges szó sem, mégis bennük volt a lényeg és a tartalom. Most idézek egy nem idevalót, csak a jellege miatt fontos. Rendszeresen ismételgette, hogy "Én 1956-ban kalandvágyból itthon maradtam..." - ez volt az egyik ilyen.
Hamarosan elválik, hogy te hogyan döntesz, de ha megállunk
egy pillanatra, és ránézel a mostani helyzetedre, jól vagy így, vagy
várod a változást? Az új kezdetet?
Stresszes ez az átmenet. Szükségem lenne arra, hogy mihamarabb eldöntsem, merre tovább. Az a stresszes, hogy még nem döntöttem el, de ami mellett leteszem majd a voksomat, annak örülni fogok. Attól kezdve lelkes terveim lesznek és bele fogom magam ásni a tennivalókba.
Vadászni most többet jársz? Hisz jobban ráérsz...
Nem. Amikor a munkámat nem akadályozta, akkor az elmúlt tizenhat évben is kihasználtam minden lehetőséget, hogy vadásszak, mert engem az töltött föl. Azok, akikre utaltam - akik haragosok lettek -, azoknak könnyű volt azt mondani a nem eredményes utolsó négy évben, hogy "Persze, mert vadászgatott..." De nincs jó hírem! Pont annyit vadászgattam akkor is, amikor aranyérmesek lettünk, mert az segített abban, hogy minél jobban tudjak dolgozni. De mindegy is. Aki irigy vagy haragos, annak úgyse tudsz semmit csinálni, ami jó lenne. A Gazzetta dello Sportnak - ami egy világhírű sportnapilap - az újságírója azt mondta nekem a magyar-olasz meccs előtt: "Ha nincs irigyed, nincs haragosod, akkor nem vagy senki. Azon kevés férfiak közé tartozol, aki majd ha egyszer már nem lesz, hagyott maga után valamit. Minden férfinek ez a vágya és csak nagyon kevésnek sikerül, a haragosaidnak sem, ezért is azok, tehát ne zavarjon!"
Szily Nóra:Life
De így volt, és megmondom, miért. Először is ott voltam végig az edzéseken. Nem én tartottam, hanem Benedek Tibi és Mátéfalvy Csaba, de láttam, hogy mennyit dolgoztak. Nem éreztem úgy, hogy valaki elvette a csapatom. Először is én adtam oda, én szerettem volna, hogy ezen a két meccsen - ami már a jövőről szól -, ne én legyek a padon. Már csak azért is szurkoltam, mert hogyha nem játszott volna jól a csapat, akkor az az én felelősségem is lett volna. Miután az első mérkőzésen magabiztosan, a második meccsen pedig küzdelmesen, de győztünk - nagy probléma nincs.
Ha nem is ültél oda a padra, de nem indult el egy belső monológ, hogy miket mondanál?
Nem. Eltelt hat hét a döntésem óta, és annak a fájdalma, hogy amit eddig csináltam, azt már nem tudom folytatni, szépen - hogy is mondjam - kipuhult belőlem. Megszűnt.
Amikor mérlegeltél, akkor érzelmi oldalról ezt a fájdalmat tetted az egyik serpenyőbe? A másikba pedig az észérvek kerültek?
Nem. Igazából akkor döbbentem rá, hogy mennyire fáj, mikor kimondtam a döntést. Amikor már nem volt visszaút. Előtte úgy gondoltam, hogy a szívem folytatná, hisz ez az életem, imádom! Rengeteg örömet kaptam az egésztől... Másfelől racionálisan a csapatnak az volt az érdeke, hogy egy olyan, fiatalabb edzője legyen, aki négy vagy nyolc évre tudja garantálni, hogy ugyanazzal a frissességgel fog tudni dolgozni, amit én már nem mertem vállalni. Sokáig jobbak voltunk az összes csapatnál egy vagy két kivételtől eltekintve. Most három-négy olyan csapat volt, amelyek bármikor megverhettek minket és még néhány, akik, ha nem játszottunk jól, szintén legyőzhettek. Már nagyon pengeélen táncolt a csapat eredményessége. Ehhez én az előző tizenkét évben nem voltam hozzászokva. Ezek az évek rendesen el is használtak engem.
Lassabban tudtál regenerálódni a stresszes helyzetek után?
Amikor két meccs között egy vagy két éjszaka van, akkor nagyon gyorsan kell dolgozni szakmailag és lelkileg is. Egy győzelem után a vacsoránál még jól vagy. Amikor aludni mész, akkor megfordul a fejedben a másnapi meccs, és ahogy fölébredtél, már reggeltől egy olyan feszültség van benned, amitől teljesen más az egész napod.
Ebben a pillanatban nincs. Most, hogy csak a lelátón szurkoltam - tehát nem voltam aktív befolyásolója az eseményeknek -, hatalmas nyugalmat éreztem a meccs előtt. Manchester United-szurkoló vagyok. Amikor elkezdődik a mérkőzés, akkor feszült vagyok és drukkolok, de előtte nem azt érzem, amit Sir Alex, aki a cselekedeteivel, a döntéseivel hat arra, ami történik. Lehet, hogy eltelik fél év és nagyon hiányozni fog, és azt fogom mondani, hogy nahát, mégis csinálnám. Nyilván ezt nem lehet, mert ugyebár nem csinálunk bohócot magunkból.
Azt mondod, hogy amikor bejelentetted, hogy vége, akkor jöttél rá, hogy fáj.
Az fájt, hogy a mai naptól kezdve legfeljebb tanácsot adhatok, amit vagy meghallgatnak, vagy nem. Bárki is lesz majd a kapitány, az lesz a dolga, hogy bizonyos döntéseket egyedül hozzon meg, mert a saját bőrét viszi vásárra. Fölhívhat, ha problémája van, és el is fogom mondani, hogy mit gondolok, de azt is hozzá fogom tenni, hogy ez az én véleményem, hallgasd végig, vedd a lehetőségek közé, de saját meggyőződésed szerint dönts. Ne az én tanácsom szerint, mert akkor nem fogsz hinni benne. Amikor Peking előtt ki kellett jelölnöm azt a tizenhárom játékost, aki elutazik az Eb-re - és várható volt, hogy nagyjából az lesz az olimpiai csapat is -, kerültem a telefonbeszélgetéseket és a személyes találkozókat az edzőbarátaimmal. Száz százalékig megbízhattam bennük, biztos voltam benne, hogy nem adnának szándékosan rossz tanácsot, de nem akartam, hogy bárki befolyásoljon. Ők nem szövetségi kapitányok, hanem klubedzők, utánpótlás válogatott edzők, akiknek más a kapcsolatuk egy-egy játékossal, ami alakíthatja a véleményüket. Csak bogarat tettek volna a fülembe, amit el akartam kerülni. Két-három poszton annyira nehéz volt a döntés, hogy úgy éreztem, egyedül kell megszülnöm. Úgy tűnhetett, hogy "na, ez azt hiszi, hogy csak ő tudja a tutit!" - de nem! Kásás Zoli azt mondta '96 decemberében - miután megkaptam a megbízatást -, hogy "ha rám hallgatsz, nem hallgatsz senkire"! Ez így volt 16 évig. Nem azért nem akartam megbeszélni a döntéseimet másokkal, mert akkora ász vagyok, hanem azért, mert nem akartam senki nyakába felelősséget rakni. Nekem kellett elvinni a balhét. Én kaptam meg a dicséretet, ha győztünk, és ugyancsak én kaptam hideget-meleget, amikor nem.
Ahogy telik az idő, az emberek a jó döntéseidre emlékeznek, vagy kapsz kritikákat is? Amíg csak sikerek voltak, nyilván csend volt, de most mi a helyzet?
Természetesen ha nem hoztam volna tökös döntéseket, akkor nem lennének haragosok sem, de akkor nem is nyertünk volna. Szerintem ha valakinek van véleménye, azért ki kell állni. Függetlenül attól, hogy mi az eredmény. Négy évvel ezelőtt is bárki megfogalmazhatta volna az egyet nem értését, de akkor nyertünk és kénytelen volt kussolni. Ez a gyengeség jele. Természetesen most kapok mindenféle vádakat, de még most sem merik a szemembe mondani.
Bánt?
Dehogy bánt! Magát égeti, aki ilyet csinál! A szurkolók 99 százaléka az ötödik hely után is vastapsban részesíti a csapatot az uszodában. Úgy ünnepli, mintha megnyertük volna az olimpiát, mert látja, hogy ugyanúgy megtettünk mindent, mint eddig. Most ennyire futotta. Csak nevetni tudok azokon, akik sutyorognak.
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mit csinálhattam volna másképp, de azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Ezt most nem azért mondom, mert nem nyertünk. Ezt mondtam Sydney után is. Csak ugye az emberek hajlamosak nem emlékezni olyan mondataimra, amelyek esetleg védenék vagy igazolnák a mostani szavaimat, ezért nekem kell emlékeztetnem őket. A győzelem után mindenki veregette a vállamat, hogy milyen jól csináltam. Én azt mondtam, ha másképp döntök, akkor is nyerhettünk volna. Tehát nem biztos, hogy jól döntöttem. Két dolog biztos: az, hogy miképp döntöttem, és az, hogy nyertünk. Most úgy gondolom, hogy egy pár döntést meghozhattam volna másképp, de akik a csapat mellett voltak teljes mértékben egyetértettek velem. Érdekes volt a mostani 13 játékos kijelölése. Benedek Tibi - aki az egyik edzőkollégám volt a csapat mellett -, két dolgot mondott: egyrészt azt, hogy pont úgy izgult, mint játékos korában, holott már nem az ő bőrére ment! De annyira megvan ennek a varázsa. A másik, hogy otthon végiggondolta, kiket jelölne. Nem azt tippelte meg, hogy én kiket fogok, hanem hogy ő miként választana. Tizenháromból tizenhármat talált el! Ez azt mutatja, hogy aki a csapattal van, azért az hellyel-közzel ugyanazt érzi, még ha nem is beszéltük meg.
16 év alatt ezek a srácok a szemed láttára értek jó játékossá, és "öregedtek ki", lettek felnőtt férfiak. Az uszodát el lehet engedni, de vajon azokat a kapcsokat, kapcsolatokat is?
Azokat nem kell, azok szerintem egy életre szólnak. Mondok egy példát. Marcz Tomi olimpiai bajnok lett Sidneyben. A következő évben kikerült a válogatottból. Megkérdezte egy újságíró, hogy haragszik-e rám, mert nem viszem ki a világbajnokságra. Azt mondta, hogyan haragudhatnék rá, hiszen vele lettem olimpiai bajnok! Ha most, a beszélgetésünk közben elkezdene villogni a lehalkított telefonom, két esetben venném fel rögtön. Ha családtag hívna, vagy egy játékosom. Azt kérném, hogy várj egy pillanatot. Bárki más keresne, azt visszahívnám később. Ez megmaradt.
Tudod már, hogy merre mész? Azt nyilatkoztad, hogy halogatod a döntést, hogy ne legyen megalapozatlan...
Higgadtan, érzelemmentesen kell dönteni. Nagyon nagy mázli, amikor az érzelmek és a racionalitás is egy irányba húznak. Én olyan vagyok, aki hihetetlen módon tud pontot tenni életszakaszokra. Ezt nem tudtam magamról. Tapasztalat alapján mondom. A Gömb utcában nőttem fel, és azóta többször elmentem a ház előtt. Esküszöm, egyetlen egyszer sem ment föl 60-ról 61-re a pulzusom, és ez nem azért van, mert lelketlen vagyok. Arra meg tud dobbanni a szívem, ha eszembe jut, amikor minden nap sétáltunk apámmal a Gömb utcából a buszhoz, és ő útközben összetört 4-5 szem diót, megetette őket velem, miközben Winnetou és Old Shatterhand történeteket mesélt, amiket ő maga talált ki. Vagy arra, amikor a Déli pályaudvaron indult a vonatom az edzőtáborba, és ő, aki a bálványom volt, állt a peronon és fogta a vagonon a lépcsőkorlátot. Azt kérdeztem: "Indulunk már?" Erre azt felelte: "Nem, hát látod, hogy fogom!" Majd amikor indult a vonat, akkor elengedte a korlátot. Én meg voltam győződve arról, hogy azért tudott elindulni a vonat, mert ő elengedte. Nem azért, mert elengedte, amikor indult! Hát ilyenekre emlékszem. A személyes dolgok számítanak, nem a díszletek. Vagyis nem hiszem, hogy úgy fogom majd nézni a kispadot, hogy hogyan mer oda bárki is leülni, hát az az enyém! Nem. Már más a helyzet! Abban a lakásban is laknak, ami a Gömb utcában van, és elmegyek mellette...
Na de mit fogsz csinálni?
December elejére el fog dőlni. Van egy-két olyan lehetőség, ami a vízilabdával kapcsolatos, és van további kettő, ami nem.
Többet nem akarok most erről mondani, de a négyben van olyan is, ami nem Magyarországhoz kötődik. Biztos olyat fogok választani, ami a szívemnek és az eszemnek is tetszik, megmondom, miért. Amikor elvállaltam, hogy szövetségi kapitány leszek, akkor az észérvek és a szívem is amellett szólt, és végig tudtam csinálni 16 évet boldogan, örömmel. Ha valaki racionálisan csinál valamit, amit nem szeret, annak nem olyan szép az élete, mintha valaki olyan elfoglaltságot talál magának, ami megfelel a boldogsághormonjainak és az agyának is.
Tudnál a "megszokott" stressz nélkül dolgozni?
Honnan tudod, hogy nem lesz stressz? Van például három olyan vállalkozás, ami vezetők továbbképzését végzi. Nagyvállalatok sokszor hívtak a tréningükre, amikor kicsit más hangot akartak hallani, mint a szakemberekét. Ráadásul a sportvezetésben és vállalatvezetésben nagyon sok a hasonlóság. Erről Endrei Judit írt is egy könyvet még London előtt. Azóta is sok tapasztalatot gyűjtöttem. Ha úgy döntenék, hogy főfoglalkozásban átadom a tudásom Magyarországon tevékenykedő vállalatvezetőknek - nyilván nem a könyvemet olvasnám föl. Biztos, hogy stresszként élném meg, hiszen ez egy felelősség. Már reggeltől pont ugyanolyan lesz, mintha meccsem lenne este. Napközben forognia kell az agyamnak, hogy melyek azok a leglényegesebb pontok, amiket el kell mondanom, mert nekik hasznos lehet. Nem rutinból nyomnám.
Nyilván összeszedted és összegezted már, hogy mi kell a jó vezetéshez.
Nem akarom mindet elmondani. El lehet olvasni! De a legfontosabb az alázat. Ha egy vezető a saját munkáját alázattal végzi, akkor tekintélye lesz. Akkor mindent el tud érni azoknál, akiket vezet, de az a tekintély nudli, ami pusztán a beosztásból fakad. Azt szoktam mondani, hogy a háborúban az a tekintélyes, akinél a pisztoly van. Nagyon rossz vezető az, aki a tekintély eléréséhez a fegyvert használja, ami egy kényszerítő eszköz. Sokan - miután nincs igazi tekintélyük - ezt a fals megoldást választják. A másik legfontosabb dolog, hogy valaki megkérdőjelezhetetlen legyen szakmailag.
Már gyerekként is vezető egyéniség voltál?
Inkább véleményformáló. Lehet, hogy voltak olyan időszakok, amikor én voltam a vezérürü, viszont soha nem törekedtem erre. A játéktudásom és a gondolataim miatt azonban nagyon elfogadott voltam. Nemcsak az eredmények miatt, hanem azért is, ahogy egy közösségért létezni tudtam. A véleményeket illetően befogadó voltam, szintetizáló, és ezért az én vélekedésem általában benne volt abban a háromban, amelyek alapján a végső döntés megszületett. De nem voltam az a klasszikus vezérürü, hogy na, akkor most utánam!
Soha nem volt példaképem. Nagyon sok mindent tiszteltem és becsültem Fecsóban (Kemény Ferenc, Kemény Dénes édesapja, a szerk.). Rengeteg olyan mondata ragadt meg bennem, amit akkor nem is vettem annyira komolyan, de nem felejtettem el és aztán később kiderült, hogy mennyire igaz.
Például?
Ezt a beszélgetést nők olvassák?
Igen. Is...
Nem hittem el, amikor 16 éves koromban egyszer egy meccs után az Árpád hídon sétálva azt mondta nekem: "Majd meg fogod látni, attól még nő az életben nem sértődött meg, ha te kulturált, elegáns módon kifejezed abbéli szándékodat, hogy közeledni szeretnél felé..."
Hm. Úri megfogalmazás! De szerintem nem pontosan így hangzott el.
Nem. Akkortájt már kinyílt a csipánk, ugye már tízéves korunktól be-besunnyogtunk a női öltözőbe, vagy legalább bekukucskáltunk az ablakon. Az uszoda világa ilyen! 16 évesen azt már tudtuk, hogy az ember miért megy randira. Én azt hittem - az alapján, amit addig tapasztaltam -, hogy a nők mindig nehezen meghódíthatók. Aztán rájöttem, hogy ez nem így van. Fecsónak van igaza. Az az igazság, ha az ember helyesen éli az életét, akkor tényleg nem lesznek nagy megbántódások.
A nők ügyében apukád mondatát igazolta az élet.
Fecsót nagyon sok mindenben igazolta az élet, ebben is. Azokkal a bölcs tanácsokkal látott el, amelyek a 22 év korkülönbség előnyéből fakadtak. Gimisként még csak tátott szájjal hallgattam, amikor a család stratégiai döntései megszülettek vasárnap a rántott hús mellett, aztán 18-19 évesen egyszer csak azt vettük észre, hogy az elmúlt pár hónapban több mint a fele a döntéseknek az én véleményem elfogadásával született meg. Az ő legnagyobb hatása az életemre - túl a frappáns mondatain - az, ami jellemző volt az ő mérnöki gondolkodására. Nagyon logikusan fogalmazta meg a mondatokat. Nem volt bennük sallang, egy fél felesleges szó sem, mégis bennük volt a lényeg és a tartalom. Most idézek egy nem idevalót, csak a jellege miatt fontos. Rendszeresen ismételgette, hogy "Én 1956-ban kalandvágyból itthon maradtam..." - ez volt az egyik ilyen.
Stresszes ez az átmenet. Szükségem lenne arra, hogy mihamarabb eldöntsem, merre tovább. Az a stresszes, hogy még nem döntöttem el, de ami mellett leteszem majd a voksomat, annak örülni fogok. Attól kezdve lelkes terveim lesznek és bele fogom magam ásni a tennivalókba.
Vadászni most többet jársz? Hisz jobban ráérsz...
Nem. Amikor a munkámat nem akadályozta, akkor az elmúlt tizenhat évben is kihasználtam minden lehetőséget, hogy vadásszak, mert engem az töltött föl. Azok, akikre utaltam - akik haragosok lettek -, azoknak könnyű volt azt mondani a nem eredményes utolsó négy évben, hogy "Persze, mert vadászgatott..." De nincs jó hírem! Pont annyit vadászgattam akkor is, amikor aranyérmesek lettünk, mert az segített abban, hogy minél jobban tudjak dolgozni. De mindegy is. Aki irigy vagy haragos, annak úgyse tudsz semmit csinálni, ami jó lenne. A Gazzetta dello Sportnak - ami egy világhírű sportnapilap - az újságírója azt mondta nekem a magyar-olasz meccs előtt: "Ha nincs irigyed, nincs haragosod, akkor nem vagy senki. Azon kevés férfiak közé tartozol, aki majd ha egyszer már nem lesz, hagyott maga után valamit. Minden férfinek ez a vágya és csak nagyon kevésnek sikerül, a haragosaidnak sem, ezért is azok, tehát ne zavarjon!"
Szily Nóra:Life
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)