A harcos rendőr nem érti, miért kellett feladniuk a tévészékházat
Az
egyik meghallgatott rendőr tanú arról számolt be a rendőri vezetők
perén, hogy volt olyan időszak a televízió székházának ostromakor,
amikor úgy érezte, nem élik túl az eseményeket. A Fővárosi Törvényszék
csütörtöki tárgyalásán az egykori erzsébetvárosi rendőrkapitányt,
Nagy-Juhák Istvánt is meghallgatták.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Tanúk
meghallgatásával folytatódott a rendőri vezetők pere a Fővárosi
Törvényszéken. Egyikük Erzsébetváros korábbi rendőrkapitánya, Nagy-Juhák
István volt. A tanú a
biztosítási parancsnok, Lapid Lajos tábornok utasítására a Kossuth téren
látott el helyszíni parancsnoki teendőket. A nyugalmazott ezredes a
vezetési feladatok ellátása előtt tájékozódott, illetve a téren a
tüntetőkkel is próbálta felvenni a kapcsolatot, ám ez a próbálkozás „nem
igazán sikerült”. Nagy-Juhák szerint a tömeg viszonylag békés volt, nem
tapasztalt olyat, hogy bárki is a kordonon túl, a Parlament felőli
oldalra akart volna átjutni. Később arra lett figyelmes, hogy a Kossuth
térről – ahol a demonstráció szerinte szervezett volt – tömegek vonulták
át a Szabadság térre. Az ezredes a vezetési ponton találkozott az esti
órákban kiérkező Gergényi Péter volt budapesti főkapitánnyal, az
országos rendőrfőkapitány helyettesével, Szabadfi Árpáddal, valamint
Lapid Lajossal. Bírói kérdésre elmondta, a vezetési ponton televíziót
ugyan nem látott, de számítógép volt a járműben, ami „alkalmas lehetett
tévéadás vételére”. A tanú – aki Lapid parancsait közvetítette –
beszámolt arról is, hogy amikor a forgalmazásokból értesültek róla, hogy
mi zajlik a székháznál, akkor BRFK-s és rebiszes erők
átcsoportosítására adtak utasítást. Ez 2-4 századnyi embert tett ki,
noha ennél nyilvánvalóan nagyobb erőkre lett volna szükség. Nagy-Juhák
fenntartotta azt az állítását, hogy noha a forgalmazásokból nem ez tűnik
ki, de többször beszélt Mittó Gáborral, aki segítséget is kért tőle. A
televízió védelmére a későbbiekben odarendelt egységek is tőle kértek
adatok és a vallomása alapján segítséget.
Nagy-Juhák csak postás volt?
A bíró
és az ügyész kérdésére a tanú elmondta, azért vele vették fel a
kapcsolatot az egységek és nem Mittóval, mert egyrészt ő lehetett inkább
elérhető, másrészt tudhatták, hogy a Kossuth térre érkeznek még
rendőrök, akiket át lehetett csoportosítani. Arra a kérdésre, hogy miért
csak kisebb csapaterőket küldtek a Szabadság térre, a tanú úgy
válaszolt, a Parlamentnél is megfelelő erőnek kellett maradnia. Az
ügyész arra is rákérdezett, ha valóban közvetítő szerepet játszott a
tanú Lapid és az egységek között, akkor az miként lehetséges, hogy egyes
szám első személyben adott utasításokat, másrészt a forgalmazási
adatokból nem látszik, hogy sokat beszélt volna a tábornokkal.
Nagy-Juhák állította, mindenki számára egyértelmű volt, hogy ő csak
továbbítja az üzeneteket, a forgalmazásokban pedig azért nincs igazán
nyoma a parancsnokával való kapcsolattartásnak, mert ezekre leginkább
szóban került sor. A közvetítői szerep az oka annak is, hogy Mittónak
intézkedésekre adott utasítást, hiszen egyébként ő nem volt a
negyedrendű vádlott szakmai előjárója.
A helyszínparancsnok mindent megtett?
A nyugalmazott ezredes elmondta, hogy
csupán részleges információi voltak arról, mi zajlott pontosan a székház
ostromakor. Arról a forgalmazásokból értesült, hogy a főbejárat ablaka
betört és ömlik a füst az épületbe. Ekkor javasolta a bent lévőknek,
hogy húzódjanak oldalra, „a füst irányából ki”. Arra a tanú nem tudott
válaszolni, hogy a székházat védőknek ez miért nem jutott eszébe. Mivel
Nagy-Juhák pályája során leginkább biztosítási feladatokat látott el,
sőt az ostrom éjszakáján a Kossuth tér helyszíni parancsnoka volt,
emiatt a bíró többször is megkérdezte tőle, mi a helyes vezetői
magatartás egy helyszíni parancsnok részéről. A hadbíró nyilvánvalóan
Mittó szerepére utalva megkérdezte, hogy a tanú szerint helyes
magatartás-e, ha „valaki nem megy be az épületbe, nem veszi át a
parancsnokságot”. A tanú szerint Mittó mindent megtett, amit
megtehetett, s abban sem hibázott, hogy nem tájékozódott a helyszínen,
hiszen ez az adott helyzetben több órás tevékenységet vesz igénybe. Az
időtényezőre reagálva a hadbíró visszakérdezett: „Meddig tartott az
ostrom, percekig, vagy órákig?” – utalt a bíró arra, hogy Mittónak
lehetett volna ideje tájékozódni.
Nem kaptak adatokat a hírszerzéstől
A tanú azt is elmondta, a biztosítási
terv – amit csak később, az ostrom után napokkal látott – valószínűleg
az események folyamatában készült, ezért volt lehetséges, hogy kimaradt a
televízió védelméről szóló rész. Az ezredes arról nem tud, hogy
felvetődött, akkor este az esetleges fő célpont nem a Magyar Televízió
székháza, hanem a Parlament lett volna. Védői kérdésre Nagy-Juhák
elmondta, Lapid „menj át és próbálj valamit tenni” utasítása Mittó felé
„nem egy értékelhető parancs”. A „hol, mit, mikor kérdésekre kellett
volna választ kapni” – mondta el véleményét Lapid parancsáról az
ezredes. A tárgyaláson szóba került, hogy sem a bűnügyi hírszerzéstől,
sem a titkosszolgálatoktól nem kaptak releváns információkat, noha a
tőlük kapott adatok nagymértékben segítették volna a felkészülést.
A zászlós lélekben elbúcsúzott a családjától
Kókai
Gellért nyugállományú rendőr zászlós drámai vallomásban számolt be
arról, hogy az általa vezetett rebiszes egység milyen állapotokat
tapasztalt a televízió ostromakor. A tanú elmondta, számára azon az
éjszakán az „időérzéke megszűnt”, „beszűkült a tudata”. Kókai és 10 fős
egysége a Parlamentnél látott el szolgálatot, amikor az esti órákban
személyesen Gergényi Péter kérte fel arra, hogy menjenek a televízió
épületéhez és „szakszerűen”, „kulturáltan” távolítsák el az épületbe
bejutó, körülbelül 10 fős tüntetői csoportot. Ez különösebb nehézség
nélkül meg is történt, s később felállt a baranyai század is, amelynek a
tanú és egysége is segítséget nyújtott. Kókaiékat érthetetlen módon egy
In-Kal munkatárs arról tájékoztatta, hogy „az épület üres”, „nincs
felvétel”, nincsenek bent civilek. A tanú csak utólag értesült róla,
hogy ez nem felelt meg a valóságnak és még politikus is volt az
épületben. Kókai zászlós a székház épülete előtt gyülekező tömeggel
megpróbált kommunikálni, ami azonban nem járt sikerrel, mivel egy
„kockakővel mellbe dobták”. „Így nem lehet tárgyalni, mondtam nekik és
személyesen csuktam be a bejárati ajtót” – idézte fel emlékeit a tanú.
Ezután valaki betörte a főbejárat ablakát és az összes üvegdarab a
rendőr zászlósra „robbant”. Később azt tapasztalták, hogy a tüntetők
elkezdték „ütni-rúgni” a kaput, s ezután gondolta a tanú, hogy „ez az
este nem arról fog szólni, hogy ezek innen el akarnak menni”. Kókai,
miután rádión hiába kért segítséget, úgy érezte, hogy „ők 10-en el
lettek vágva”. A rendőr zászlósban ekkor felmerült, hogy „lehet meg
fognak halni”, „lélekben elbúcsúzott a családjától”. „Ezek vadállatok
voltak, meg akartak ölni minket” – fakadt ki a tanú, aki akkor este
„felfokozott lincshangulatot” tapasztalt.
Akár egyedül is védte volna a főbejáratot
A tanú
a mai napig azt sem érti, hogyan kerültek a székházba tüntetők. „Addig
amíg ott voltunk, senki nem jött be!”, ki engedte be őket?” – kérdezte
érzelmileg túlfűtötten Kókai Gellért, aki azt is hozzátette, ha egyedül
állt volna ott, akkor sem törtek volna be az ostromlók. A bíró
megjegyezte, hogy „az ítéletben megpróbál rá válaszolni”, ki engedte be a
tüntetőket. A tanú számára nem derült ki az éjszaka során, hogy ki
lehetett a helyszíni parancsnok, Mittó Gábort nem is látta. Giber László
századossal is csak egyszer találkozott, amikor ingerülten, feléjük
rohanva üvöltötte, hogy „rebiszesek, a kurva anyátokat, kifelé”. A tanú –
akit összesen 13 kő talált el és súlyos lábsérülést szenvedett – ismét
megerősítette, nem érti miért kellett feladniuk a főbejáratot, hiszen
saját tapasztalatból tudja, a főbejáratnál nem volt füst, amire Giber
hivatkozott.
A vád szerint
Bene László nyugalmazott rendőr
altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott
rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, Dobozi József rendőr
dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társa felelőssége,
az ügyészség álláspontja szerint elsősorban intézkedések, illetve a
2006-os őszi eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt
állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztés
kiszabására tett indítványt. A vádlottak az eljárásban tagadták
bűnösségüket.
A per február 11-én további tanúk,
köztük a Vizoviczki-ügyben többek között vesztegetéssel
gyanúsított Kalmár Tamás meghallgatásával folytatódik.
Fotó: MTI/Beliczay László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése