2013. november 6., szerda

Dobozi és a sajnálat, ügyes!


Sajnálja a 2006-os túlkapások áldozatait a volt főrebiszes

2013. szeptember 19., csütörtök 17:51 |
A legismertebb vádlottak meghallgatásával folytatódott csütörtökön a 2006 ősze miatt megvádolt 14 rendőri vezető büntetőpere. Se Bene László, se Gergényi Péter, se Dobozi József nem akart vallomást tenni a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa előtt. Rövid, önérzetes beszédekkel azért készültek: mindannyian ártatlannak tartják magukat.


Gyurcsány Ferenc, köpködés és hangos tüntetés nélküli, a keddi első naphoz képest csendes volt a csütörtök reggel a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának Fő utcai épülete előtt, ahol a legfontosabb vádlottak meghallgatásával készültek folytatni a 2006 ősze miatt felelősségre vont egykori rendőri vezetők büntetőperét. Három fiatal álldogált most csak a bejáratnál egyetlen transzparenssel, arra azt írták: „Miért nem terror a vád a terroristák ellen?".
A maratoni hosszúságúra tervezett perben, amelyben csak a vádirat felolvasása majdnem egy teljes napig tartott, terror helyett alapvetően elöljárói intézkedés elmulasztása a vád. Bene Lászlóból, az egykori országos rendőrfőkapitányból lett az elsőrendű vádlott. Az ügyészség szerint kétszer is elkövette ezt a katonai bűncselekményt: azzal, hogy nem folytatott le minden szükséges vizsgálatot, és hogy elmulasztotta a felelősségre vonást.
Bene László szürke öltönyben, kezében papírral, kissé zavarosan kezdte szereplését a bíróságon. Először bejelentette, hogy kíván vallomást tenni, de aztán az ügyvédje félrehívta, és egy kis sugdolózás után úgy pontosított, hogy most csak egy rövid, tömör nyilatkozatot tesz, egyébként él a hallgatás jogával, és kérdésekre sem akar válaszolni.

Bene szerint megvolt a szembenézés

„Határozottan kijelentem, hogy a terhemre rótt bűncselekményeket nem követtem el" –mondta. Onnan indított, hogy amikor a zavargások kitörtek, ő éppen külföldön volt, de rögtön elkezdte szervezni a hazautazását. Aztán arról kellett beszélni, milyen rendkívüli helyzettel találták magukat szembe a rendőrök az őszödi beszéd kiszivárgása után: az elmúlt évtizedekben soha nem tapasztalt mértékű rendzavarással. A helyzet kezelését nehezítették az elégtelen technikai feltételek és a csapatszolgálati gyakorlat hiánya is.
Bene rövidséget ígért, de viszonylag hosszan sorolta, milyen intézkedéseket hozott „Megtettem a szükséges és indokolt vezetői intézkedéseket"; „minden tőlünk telhetőt megtettünk" –bizonygatta. Szerinte a rendőrség „komolyan szembenézett" a hibáival, rövid idő alatt kijavították azokat. Büszkén mondta, hogy a 2006. november 4-i események kezelését már a közvélemény is pozitívan fogadta, 2007. március 15-re pedig már tényleg kézzelfogható eredményt hoztak az intézkedései, a rendőrség munkáját a sajtó és a közvélemény is elismerte, sőt, „a jelenlegi kormánypárt részéről is magas szinű, hivatalos gratulációt" kaptak. „Ez a rendőrség képes volt megújulni" – jelentette ki Bene.
Általánosságban végül azt mondta, biztos hozott olyan döntést, amit „utólag megvizsgálva még pontosabban, még határozottabban kellett volna meghozni". Konkrét hibát, amit ő követett volna el, egyáltalán nem ismert el.
Az egykori budapesti főkapitány, a másodrendű vádlott szerepébe került Gergényi Péter ugyanazt a megoldást választotta, mint Bene. Vallomás helyett egy rövid nyilatkozattal készült a bíróságnak, a jegyzeteit papíron hozta magával. Gergényi, aki egy most nagyon divatos púderrózsaszín nyakkendőt választott erre a napra, hangosabban és határozottabban beszélt a bíróságon, mint eddig bármelyik vádlott, akit hallottam.
A mondandója is elég sarkos volt, beszéde első perceiben közölte, hogy 2006 szeptemberében a rendőrség nem volt felkészülve ilyen „durván törvénysértő, agresszív és súlyos támadásokra", kijelentette, hogy „a meglévő elavult technika nem volt alkalmas szinte semmire sem", és beszólt a titkosszolgálatokra, mondván „zéró információt adtak".

Gergényi álmos volt, ezért nem emlékszik

Gergényi egyébként szerint az ügyészség szerint azzal követett el bűncselekményt, hogy a tévészékház ostromakor nem váltotta le a feladatai ellátására képtelen, szerencsétlen, tehetetlenkedő helyszínparancsnokot, M. Gábort, a negyedrendű vádlottat. Gergényi a bíróságon kiállt M. mellett, azt mondta: ő rendelkezett a BRFK-n belül a legnagyobb rutinnal, ezért bízták meg őt a helyszínparancsnoksággal, „hitelt érdemlő információi" ma sincsenek arról, mit csinált M. az ostromkor, de szerinte M. szaktudását mutatja, hogy 2007-ben az új vezetés is rábízta az összes kiemelt biztosítási feladatot, és azóta többször magasabb beosztásba helyezték, még a kormányváltás után is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése