Miből és hogyan lett milliárdos? - Csányi Sándor és Simor András
2010, május 9 - 10:23
Sorozatosan
tesszük fel a kérdést a bar!kád hetilap egymást követő számaiban:
Honnan voltak gazdag embereink első milliárdjai, ha mindenki egyformán
szegény volt? Kíváncsiak vagyunk, hogyan lehet közpénzt használni arra,
hogy állami vagyont vásároljunk? Érdekesnek találtuk, hogy az egyéni
gyarapodás kiugró példái mint estek egybe a többség elszegényedésével.
Láttunk korrelációt a magyar adóteher növekedése, külső adósodásunk
emelkedése és a milliárdosok összvagyonának növekedése között. Szelíden
körvonalazódik a következtetés, ha állami vagyon értékesítése nem
csökkentette hitelfelvételünk mértékét, akkor a közvagyon árát bizony
ellopták.Hiába kutatjuk a bartóki „Tiszta forrásokat”, forintban, dollárban vagy svájci frankban sem leljük, hol voltak a 90-es években? Onnan kell pénz elvenni, ahol van - szól a mondás. Felderülnek az igen piszkos források. Nemzeti Bankunk nemzetközi pénzkereskedelméből ez idő tájt tűnt el az egész CW Bank szőröstülbőröstül, pénzintézeti egységek szűnnek meg úgy, hogy mindennek lába kél. Nagyvállalatokat, bankokat konszolidál, veszteségüket a polgárok adóforintjából fizeti ki az éppen aktuális kormány, majd felár nélkül magánkezekbe adja azokat. Tranzakciók sora, melyek mindkét, eladói és vevői oldalán is ugyanaz a hirtelen milliárdos ül. Fekete János „közpénzguru” baráti köre végzi a „trezortisztítást”, és teszi zsebre a bennfentes információk busás hasznát. Itthon is eltűnnek komplett pénzintézetek (Agrobank-Mezőbank), a többit „privatizálják”, mára egyetlen, a lakosság igényeivel foglalkozó magyar hitelintézet sincs.
Miből és hogyan lett milliárdos Csányi Sándor?
Nem a családi örökség volt a vagyon keletkezésének csírája. A magyar mágnás önéletrajzi emlékezései érzelmi szálakat rezegetve említik a szerény, tiszta gyökereket és az önmagába vetett hit és erős akarat diadalát. Csányi a számviteli tanoda után csupa fontos helyen vállal állást, PM-MÉM, majd Demján szárnyai alatt az MHB, OKHB. Ellentmond a Bokrossal való versenyzésnek a Budapest Bankért, de nehogy elkeseredjen, 1992-ben az OTP élére nevezi ki Antall József. Ebben az időben és ebben a környezetben kell keresgélni Csányi első milliárdjait. Hogyan vigyázott a lakosság takarékpénztári betétjeire, a mi pénzünkre a 100 leggazdagabb listavezetője?
Az elmúlt húsz évben ritkán fordult elő, hogy az eredeti tőkehalmozó maffia elszámolási vitája zsarolással, feljelentéssel végződött volna. Az a pillanat, mikor a „nagymenők” nem tudtak megegyezni, 2008 elején volt: interneten keresztül APEH-dokumentumokért követeltek zsarolók 12,5 milliárd forintot az OTP Bank elnök-vezérigazgatójától. Szép summa! Volt is meglepetés a médiában, de elsimultak a dolgok, csendben megoldódott magától a probléma. Azonban kapirgáljuk meg, miről is szólt a feledésbe merült eset!
Bank Center
Ez csak egy épület, se nem jobb, se nem szebb, mint a többi a belvárosban. Sima, egyszerű ingatlanpanama körvonalazódik a Magyar Nemzeti Bankkal szemben. Itt fekszik az állami tulajdonú telek, melyet Demján Sándor vásárolt meg a Magyar Televíziótól ismeretlen összegért az állami tulajdonú Magyar Hitelbank Rt. nevében, majd 12,5 millió dollár értékben apportált egy akkorra már felerészben kanadai és offshore tulajdonban lévő cégbe. A pénz fele talonban. Elkezdődött az építkezés, felépült a Bank Center, a Trigránit Zrt. első jelentős ingatlanfejlesztési projektje, “amely mérföldkőnek számított az 1990-es évek közepén”. Ahogy az egyszerű parasztember újra és újra megveszi saját régi traktorát - azzal a felkiáltással - legyen mit e nincstelenségben amortizálni, úgy emelkedik a Bank Center ára, adómentési potenciálja. Adják kézről kézre, se szeri se száma a résztulajdonosok globális-magyar seregének.
A Demján titkárságán bankárrá cseperedő Csányi Sándor 1994-ben már az OTP éléről ad 64 millió dolláros jelzáloghitelt, ami csak az épület 50%-nak a megvételére elég később. A pénzmosás további nyertesei több ciprusi offshore cég ismeretlen tulajdonosai, a luxemburgi Euroinvest Hungary, a Toptorony Rt., Kovács Gábor cége és még sokan mások. A közel 30 milliárd forint közelében alliteráló hazárdjáték résztvevői már maguk sem ismerik, ki, kit mennyivel vert át, hiszen a szövevényes ingatlanspekuláció szereplőit a folyamatos, offenzív piaci magatartás jellemzi. A pénzkivételt időközben tönkremenő vállalatok segítették, ezek tulajdonosai jelentettek csendben egymásnak és a hatóságoknak világszerte mérleget, bevételt, eladást, kiadást, némi adót, helypénz. A PSZÁF nevét elhallgatni kívánó munkatársa azt mondta, hogy „a hitelképesség (…) növelésének közismert módja az ingatlanvagyon felértékelése. Ad absurdum az is elképzelhető, hogy ezzel a módszerrel számottevő saját forrás nélkül, tisztán hitelből sok milliárd forint értékű ingatlanvagyon épüljön, bár ma már egy ilyen konstrukció nem menne el, nem lehetne az adósságokat cégcsoporton belül eldugni”. Az viszont bizonyos, hogy minden hatóság - a VPOP, a Nemzeti Nyomozóiroda és az APEH - felderítése csődöt mondott. Eredmény nem született. Bár igaz az is, nem keresték az eredeti iratokat! Nem mentek le a pincébe. Pedig igen nagy összegekről van szó. Megérné a fáradságot.
Összehasonlításként szolgálhat az etalon: az elmúlt 20 év folyamatában Összehasonlításként szolgálhat az etalon: az elmúlt 20 év folyamatában szétlopott BKV minap napvilágot látott, Demszky vezérelte konszolidáció, melynek 30 milliárdos eredményét – a Bajnai-kormány elvtársi segítségét - most firkantották alá az érintettek. Érdekes a BKV-történet azért is, mert Fidesz szolgálatot sejtet az a készség, mely Csányi barátjából, a fővárosi közlekedési vállalat élére kinevezett Kocsis Istvánból árad, aki így a választási kampányban segített felgöngyölíteni a politikai bűnözés egyik fejezetét a másik - 15 milliárdos Magyar Villamos Művek - buli elfedéséért cserébe.
Egy magyar nábob
Csányi politikai befolyását és titkos szolgáinak erejét tükrözi az UD Zrt. lehallgatási botránya. Dávid Ibolya 2008 tavaszán kezdte hangoztatni: a kormánynak át kell dolgoznia a nyarat, mert szószban a haza, nagy a hiány. Ő maga elillant néhány hónapos vakációjára, és mire visszatért, észre kellett vennie, pártjának hűlt helye. Kiszervezték alóla. Megbukott Budán és Pesten, Zalában, Vasban, s még számos más megyében. Az MDF-es tisztújítás felé közeledve érződött a vereség szele, a versenybe szálló Almássyval szemben már csak a titkos kártya bevetése maradt. Ibolya és Károly megzsarolta Csányi Sándort és Tombor Andrást, hassanak oda, hogy a pártállami időkből ismerős „egyből egyet” elnökválasztás történjen. Almássy lépjen vissza, mert „meg nem engedett eszközökkel kampányolt”. Viszszalépett.
Azóta az ügy sok részletére derült fény, bírósági ítéletek is születtek, de a kívülálló számára érezhető tanulság az: a kispályás politikusok fordítva ültek a lovon. Olyan hatalmi tényezőt vontak kicsinyes vitájukba, ami lényegesen nagyobb náluk, ezért sajátos büntetést érdemelnek. Bukik a politikus, a tanácsadója, hullik a párt, bármennyire is kapaszkodik Csányi ellenlábasába, Bokrosba, az SZDSZ romjaiba. A nábob gazdasági tényező, ma egyszemélyes társadalomformáló hatalmas földbirtokkal, régiónk egyik legnagyobb bankjával, multinacionális vállalkozásokkal. Bízik a választási térképekben, és a Fideszben látja azt a támaszt, mely segíti abban, hogy az első milliárdok titokzatos születése örökre rejtve maradjon. Mi, egyszerű emberek meg egyre biztosabban érezzük, Csányi pénze is a mi zsebünkből koncentrálódott saját vagyonába.
Fontos állami pozíciókon kívül az OTP igazgatóságában kaptak átmeneti szállást az Orbán-kormány fontos szereplői. Dr. Szapáry György (70) közgazdász, a Közép-Európai Egyetem professzora, Dr. Pintér Sándor (61)
1998-2002-ig a Magyar Köztársaság volt belügyminisztere, Dr. Kocsis István (57) gépészmérnök, jelenleg a BKV Zrt. vezérigazgatója. Többségük részvénypakettjének értéke ma úgy 700 millió forintot kóstál.
Hol a lopott holmi?
Simor András - apja Kádár János miniszterhelyettese - első munkahelye a Magyar Nemzeti Bank (MNB) volt, ahol asszisztensként dolgozott. 1979 és 1985 között az Erős János apja által kreált, az MNB londoni leányvállalatának, az azóta eltűnt Hungarian International Banknak váltóügyekkel foglalkozó osztályvezetője. Ezután 1989-ig az MNB nemzetközi osztályának helyettes vezetője. 1989-ben Simor András lett az akkor létrejött, 50-50 százalékban a Budapest Bank és az osztrák Creditanstalt tulajdonában álló Creditanstalt Értékpapír Rt. brókercég alapító vezérigazgatója. Nyolc év után Simor András már a brókercég tulajdonosa, a CA IB Investmentbank ügyvezető elnöke Bécsben. Így tűnik el az akkor még állami Budapest Bank 50%-os tulajdona Bécsben. Pénz export-import, bróker adok-veszek, és Simor a tulajdonos. Jó lenne az állami pénzekkel elszámolni. Mennyi ment be? Mennyiért vette meg? Miből vette meg? Miből brókerkedett saját zsebbe?
A Magyar Nemzeti Bank elnöke kétszer anynyit keres, mint az amerikai jegybanké. Nem az a szomorú, hogy keres, de gyenge teljesítménye mellett a korrupt kormányok meg is adják neki a havi 8 millió 11 ezer 800 forintos apanázst. Sőt, erre a kiemelkedően magas jövedelemre vetítik más tisztségviselők bérét. Az MNB elnöke, bármit, bárhogyan tesz, távozásakor számíthat hat havi fizetésének megfelelő végkielégítésre. Természetesen jár költségeinek térítése, szolgálatához gépkocsi, ezeken felül vezetőként jogosult önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás címén az alapbér 5,6 százalékára. Politikai nyomásra módosított vagyonnyilatkozata szerint Simor András két hatalmas lakás, több nagy budapesti földterület és egy yacht tulajdonosa. A bevallott ingó és ingatlan vagyonán kívül ciprusi off-shore cégeinek értéke és hozama jelentősebb, ide érkezett a 2006-os vagyonbevallásban még szereplő 860 millió forintból 2009-re 850 millió. A parlament honlapján megtalálható, elkésve beadott dokumentum kiegészítése szerint a cég, a Tervisol Management Services Limited 2006. december 31-én 584 millió forint saját tőkével rendelkezett, ez ugrott meg egy évvel későbbre 1 milliárd 477 millió forintra, majd 2008 végére (a még nem auditált mérleg alapján) az összeg 1,305 milliárdra módosult.
D.T.
A cikk megjelent a bar!kád hetilap 17. számában.
barikad.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése