2013. november 6., szerda

A 100 napos per


Sajnálja a 2006-os túlkapások áldozatait a volt főrebiszes

2013. szeptember 19., csütörtök 17:51 |
A legismertebb vádlottak meghallgatásával folytatódott csütörtökön a 2006 ősze miatt megvádolt 14 rendőri vezető büntetőpere. Se Bene László, se Gergényi Péter, se Dobozi József nem akart vallomást tenni a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa előtt. Rövid, önérzetes beszédekkel azért készültek: mindannyian ártatlannak tartják magukat.
Kapcsolódó (4)
Címkék
gergényi péter, bene lászló, 2006, bíróság
Gyurcsány Ferenc, köpködés és hangos tüntetés nélküli, a keddi első naphoz képest csendes volt a csütörtök reggel a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának Fő utcai épülete előtt, ahol a legfontosabb vádlottak meghallgatásával készültek folytatni a 2006 ősze miatt felelősségre vont egykori rendőri vezetők büntetőperét. Három fiatal álldogált most csak a bejáratnál egyetlen transzparenssel, arra azt írták: „Miért nem terror a vád a terroristák ellen?".
A maratoni hosszúságúra tervezett perben, amelyben csak a vádirat felolvasása majdnem egy teljes napig tartott, terror helyett alapvetően elöljárói intézkedés elmulasztása a vád. Bene Lászlóból, az egykori országos rendőrfőkapitányból lett az elsőrendű vádlott. Az ügyészség szerint kétszer is elkövette ezt a katonai bűncselekményt: azzal, hogy nem folytatott le minden szükséges vizsgálatot, és hogy elmulasztotta a felelősségre vonást.
Bene László szürke öltönyben, kezében papírral, kissé zavarosan kezdte szereplését a bíróságon. Először bejelentette, hogy kíván vallomást tenni, de aztán az ügyvédje félrehívta, és egy kis sugdolózás után úgy pontosított, hogy most csak egy rövid, tömör nyilatkozatot tesz, egyébként él a hallgatás jogával, és kérdésekre sem akar válaszolni.

Bene szerint megvolt a szembenézés

„Határozottan kijelentem, hogy a terhemre rótt bűncselekményeket nem követtem el" –mondta. Onnan indított, hogy amikor a zavargások kitörtek, ő éppen külföldön volt, de rögtön elkezdte szervezni a hazautazását. Aztán arról kellett beszélni, milyen rendkívüli helyzettel találták magukat szembe a rendőrök az őszödi beszéd kiszivárgása után: az elmúlt évtizedekben soha nem tapasztalt mértékű rendzavarással. A helyzet kezelését nehezítették az elégtelen technikai feltételek és a csapatszolgálati gyakorlat hiánya is.
Bene rövidséget ígért, de viszonylag hosszan sorolta, milyen intézkedéseket hozott „Megtettem a szükséges és indokolt vezetői intézkedéseket"; „minden tőlünk telhetőt megtettünk" –bizonygatta. Szerinte a rendőrség „komolyan szembenézett" a hibáival, rövid idő alatt kijavították azokat. Büszkén mondta, hogy a 2006. november 4-i események kezelését már a közvélemény is pozitívan fogadta, 2007. március 15-re pedig már tényleg kézzelfogható eredményt hoztak az intézkedései, a rendőrség munkáját a sajtó és a közvélemény is elismerte, sőt, „a jelenlegi kormánypárt részéről is magas szinű, hivatalos gratulációt" kaptak. „Ez a rendőrség képes volt megújulni" – jelentette ki Bene.
Általánosságban végül azt mondta, biztos hozott olyan döntést, amit „utólag megvizsgálva még pontosabban, még határozottabban kellett volna meghozni". Konkrét hibát, amit ő követett volna el, egyáltalán nem ismert el.
Az egykori budapesti főkapitány, a másodrendű vádlott szerepébe került Gergényi Péter ugyanazt a megoldást választotta, mint Bene. Vallomás helyett egy rövid nyilatkozattal készült a bíróságnak, a jegyzeteit papíron hozta magával. Gergényi, aki egy most nagyon divatos púderrózsaszín nyakkendőt választott erre a napra, hangosabban és határozottabban beszélt a bíróságon, mint eddig bármelyik vádlott, akit hallottam.
A mondandója is elég sarkos volt, beszéde első perceiben közölte, hogy 2006 szeptemberében a rendőrség nem volt felkészülve ilyen „durván törvénysértő, agresszív és súlyos támadásokra", kijelentette, hogy „a meglévő elavult technika nem volt alkalmas szinte semmire sem", és beszólt a titkosszolgálatokra, mondván „zéró információt adtak".

Gergényi álmos volt, ezért nem emlékszik

Gergényi egyébként szerint az ügyészség szerint azzal követett el bűncselekményt, hogy a tévészékház ostromakor nem váltotta le a feladatai ellátására képtelen, szerencsétlen, tehetetlenkedő helyszínparancsnokot, M. Gábort, a negyedrendű vádlottat. Gergényi a bíróságon kiállt M. mellett, azt mondta: ő rendelkezett a BRFK-n belül a legnagyobb rutinnal, ezért bízták meg őt a helyszínparancsnoksággal, „hitelt érdemlő információi" ma sincsenek arról, mit csinált M. az ostromkor, de szerinte M. szaktudását mutatja, hogy 2007-ben az új vezetés is rábízta az összes kiemelt biztosítási feladatot, és azóta többször magasabb beosztásba helyezték, még a kormányváltás után is.
h i r d e t é s
Gergényi Benéhez hasonlóan azt állítja, hogy a tudásuk legjavát igyekeztek adni mindnyájan „a nagyon szorult, bonyolult helyzetben", a kialakult helyzetet egyértelműen a „hihetetetlenül agresszív túlerőnek" tulajdonítja. „A vádhatóság állításait cáfolom, mert alaptalanok. Semmiféle bűncselekmény nem követtem el" – zárta beszédét Gergényi.
A bíró felolvasta a korábbi vallomásait, amelyeket még a nyomozás során tett. Ezekből sok minden nem derült ki, szinte bármit kérdeztek az általa is példátlannak nevezett eseményekről Budapest főkapitányától, a válasz az volt: nem emlékszik. Például arra sem emlékezett, hogy amikor 2006. szeptember 19-én a miniszterelnöknél járt, milyen célt szolgált ez a megbeszélés, megfogalmazott-e a Gyurcsány a rendőrség felé bármilyen elvárást. Ezt azzal magyarázta a rendőröknek, hogy nagyon fáradt volt akkoriban, alig aludt, nem tudott koncentrálni.

Dobozinak nem tetszik, hogy ide került

A harmadrendű vádlott, Dobozi József, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) egykori parancsnoka készült fel legalaposabban a csütörtöki tárgyalásra. Ő nem csak jegyzeteket hozott, hanem komplett beszédet írt magának, amiből a bíróságnak is hozott példányt, megörvendeztetve ezzel a jegyzőkönyvkészítőket.
Dobozit négy rendbeli, részben folytatólagosan elkövetett elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolják. Az ügyészség szerint nem vonta felelősségre mulasztó alárendeltjeit például az azonosító jelvények és a kényszerítő eszközök ügyében.
A Rebisz egykori vezetője tényleg rövid volt. Kijelentette, hogy nem követett el semmiféle bűncselekményt, azt hangsúlyozta, hogy 2006-ban a Rebisz „önállósága erősen korlátozott volt". Végül közölte: tudomásul veszi, hogy a nyilvánosságnak joga van részleteiben megismerni a 2006-os eseményeket, de „rendkívül sérelmezi", hogy ezt egy katonai eljárás nyilvánosságán keresztül teheti meg.

Sikeres, elismert rendőr voltam

Arról, hogy szerinte mi is történt 2006 őszén, a rendőrségnek beszélt korábbi vallomásaiban. A bíró ezeket is felolvasta, így kiderült: Dobozi büszke arra, hogy 2006 október végén magától adott ki utasítást sisakazonosítók viselésére, még mielőtt az országos főkapitány rendelkezéséről tudomást szerzett volna. Büszke arra a fegyelmi vizsgálatra is, amelyet október 23. után elrendelt. „Ha bármilyen szakmai hibát elkövettem, vállalom annak következményeit" –mondta, de hozzátette: szándékosan semmit nem vétett.
A régebbi kihallgatásakor mesélt a szakmai múltjáról, arról, hogy 29 éve rendőr, 21 éve vezető. „Sikeres, elismert, nagyon sokat dolgozó rendőr voltam"; „hivatásomnak éltem, mindent ennek rendeltem alá" – mutatta be saját munkásságát.
A bíróságon most nem, de a régi kihallgatáson bocsánatkérés is elhangzott tőle. Arról beszélt: „őszintén sajnálja" az önhibájukon kívül megsérült embereket, a túlkapások áldozatait. „Tőlük bocsánatot kérek" – mondta. Hozzátette, hogy a garázda személyektől viszont nem kér bocsánatot.
A büntetőpernek összesen 14 vádlottja van. Csütörtökre még két vádlott kihallgatását tervezte a bíróság. A tárgyalássorozat jövő héten folytatódik. Az ítéletre lehet, hogy 2015 elejéig várni kell.
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)