Szülőfalu

Vidéki panoráma — Egymillió eurót ajánlott fel a térség rászoruló gyermekeinek a továbbtanulására

Demján Sándor kétéves kora óta először járt szülőfalujában

Történelmi pillanatnak is nevezhető az, ami tegnap délben történt Börvelyben: első alkalommal látogatott el szülőfalujába a település híres szülötte, a multimilliárdos Demján Sándor. A nagyvállalkozó olyan neves kísérő társaságában érkezett, mint Veres János, Magyarország pénzügyminisztere, akivel közösen jelentették be a nagy hírt: a térség magyar és román települései számára 1 000 000 eurós fejlesztési programot indítanak, amelynek keretében szegény sorsú gyerekek továbbtanulását fogják támogatni. Nagy napra ébredt tegnap Börvely: miután többéves próbálkozást követően sikerült felvenni Demján Sándorral a kapcsolatot, aki a júniusi templomi jubileumon nem lehetett jelen, tegnap a híres üzletember bepótolta az akkor elmulasztott látogatást: dr. Veres János pénzügyminiszter társaságában, hatvankét év után a szülőfalujába jött. Demján Sándort 2006–ban (Csányi Sándor után) a második leggazdagabb magyarként tartották számon, vagyonát akkor 80 milliárd forintra becsülték. Ő alapította meg 1973–ban a Skála Áruházláncot, 1986–ban a Magyar Hitelbankot, 1996–tól pedig a szintén általa létrehozott TriGránit Fejlesztési Rt. vezérigazgatója. A falu multimilliárdos szülöttét, a pénzügyminisztert és kíséretét a községháza udvarán magyar népviseletbe öltözött fiatalok várták, a tanácsteremben sorra került hivatalos találkozón pedig a helyi döntéshozók, valamint a református egyház képviselői voltak jelen. Sárpataki János, Börvely polgármestere könnyeivel küszködve köszöntötte az illusztris vendéget, aki 1943–ban Börvelyben látta meg a napvilágot, majd, miután apja a fronton életét vesztette, édesanyjával el kellett búcsúznia a szülőföldtől. — Aranybetűvel véssük be ezt a napot Börvely község történelmébe — jelentette ki az elöljáró, aki jó ideje próbálkozik azzal, hogy a település nagy szülöttével felvegye a kapcsolatot. Kérte már ez ügyben szenátorok, sőt, Markó Béla RMDSZ–elnök segítségét is, végül a testvértelepülés, Tiborszállás révén, dr. Veres János pénzügyminiszteren keresztül sikerült a dolog. A június végi sikertelen meghívás után már szinte senki nem hitt abban, hogy valaha is megvalósul ez a rég várt találkozás — emelte ki Sárpataki. Ugyancsak köszöntötte a vendégeket Pályi Kiss Zsigmond helyi református lelkipásztor is, Isten áldását kérve munkájukra és családjukra. Az ez esetben az „összekötő” szerepét játszó dr. Veres János, magyar pénzügyminiszter kiemelte: számára is fontos az egész térség fejlődése, határoktól függetlenül, hiszen ő is a közelben, Nyírbátorban született, és ma is itt él. — Szerencsére ebben a térségben megmaradt a határ két oldalán az összetartó, kohéziós erő, a magyarországi és romániai települések képviselői az utóbbi tíz évben rengeteg alkalommal találkoztak különféle rendezvényeken, testvértelepülési kapcsolatokat alakítottak ki. Remélem, ezután csak erősödni fog ez a kapcsolatrendszer, és miután Románia rendkívül gyors ütemben meg fog felelni a schengeni övezetté nyilvánítás feltételrendszerének, a jövőben gazdasági erőt képez majd ez az élő és közvetlen kapcsolat a térségben. Demján csak vagyona 5 százalékát hagyja unokáira Demján Sándor meghatónak nevezte a börvelyi fogadtatást, hozzátéve: nem szereti a felhajtást és a ceremóniákat, majd magáról, családjáról, illetve arról beszélt, mi indítja jótékonykodásra: — A történelem viharai számos család életét meghatározták a múltban. Családom gyergyói–ditrói származású anyai ágon. Az egyesítést követően, amikor a határ menti részekről a román családokat kitelepítették, bennünket telepítettek be helyettük. Majd később az etyeki svábok helyére erről a vidékről telepítettek be családokat, így kerültünk el Börvelyből édesanyámmal, kétéves koromban. Akár hiszik, akár nem, a ma multimilliárdos Demjánnak még gyerekszobája sem volt, sőt, komoly próbatételeket kellett kiálljon egészen fiatalon. — Nagyon nehéz körülmények között nőttem fel. Édesanyám, hogy szülésznőnek tanulhasson, árvaházba adott, ahol egész nap a vízcipelés volt a dolgom: egy lelkiismeretes tanító tanított meg mindarra, amiről a munka miatt lemaradtam a többiekhez képest. Elhatároztam: vagyonom jelentős részét jótékonysági célra fordítom. Nem is akárhogyan. Az egyszerű ember számára meghökkentő bejelentést tett ezután az üzletember: vagyonának mindössze 5 százalékát hagyja családjára és unokáira, 95 százalékát pedig szegény sorsú gyermekek továbbtanulására ajánlja fel (szerk. megj. azért, ha jobban belegondolunk, annak a 80 milliárdnak az 5 százaléka sem kevés). Elmondta még: Magyarországon 2100, Lengyelországban és Kolozsváron 500–500 diák továbbtanulását segíti anyagilag. Egymillió euró a térség fejlődése érdekében Az igazán fontos bejelentés azonban csak most következett: dr. Veres János feleségének, Évának az alapítványával közösen Demján Sándor alapítványa 1 000 000 eurós támogatást ajánl fel Szatmár és Szabolcs–Szatmár–Bereg határ menti térségének, amely program keretében az óvodás kortól az egyetemig terjedően a szegény gyermekek továbbtanulását kívánják segíteni — illetve pártfogolni az egyéni tehetségeket. A program összesen 65 000 embert érint, hiszen az egész közösség fejlődése függ tőle: — Ezt az elmaradott térséget csakis képzett fiatalok nevelésével lehet felemelni. Az EU jó dolog, de egyben rossz is: az ilyen vidékekről fejlettebb régiókba vonzza el az ifjakat. Hatvannégy éves vagyok, de azt megtanultam a világban: nem okosabb a fehér, mint a sárga vagy a fekete, de képességeik csak akkor azonosak, ha gyermekkorban megadjuk nekik a lehetőséget az előbbrelépésre. A helyi tanácsok döntik majd el — így a börvelyi is —, mely családok felelnek meg a támogatási kritériumoknak, azt azonban Demján kikötötte: nem szabad etnikai, vallási, egyéb megkülönböztetés alapján kizárni valakit a programból: ha ez megtörténik, megvonja a támogatást az egész közösségtől. A program a gyökerekhez való ragaszkodást is élénkíteni kívánja, azaz, hogy a képzett ifjak az adott közösséget szolgálják majd későbbi tevékenységükkel. Először látott unokatestvérek Megható találkozásokra is sor került: Demján Sándor több első unokatestvérét első alkalommal látta a tegnap. Így például Jámbor Irént, akinek anyja az üzletember apjának a testvére volt. — Egy kicsit szorongató érzés, mert mi soha nem találkoztunk, csak hallottam róla, meg a tévében láttam. Eddig nem volt ránk kíváncsi, mi nem mentünk hozzá. Most úgy látom, öregszik, csak azért húzza ide vissza a szíve. Lapunk szóra bírta Demján Sándort: — Romániában sokszor jártam már, hiszen építkezéseim, fejlesztéseim vannak itt. Az az igazság, hogy amikor bennünket áttelepítettek Magyarországra, azt követően megszűnt a kapcsolat ezzel a térséggel, és valahogy elmaradt a találkozás. Hogy mi a véleményem a szülőfalumról? Nagyon szegény. Az unokatestvérek? Majd visszajövök külön, amikor nem lesz ilyen felhajtás, és akkor a temetőbe is kimegyek, mert engem zavar ez a nagy nyilvánosság. Én a mai napig egy száztíz négyzetméteres lakásban élek. Mindig az volt bennem, hogy abból, amit még építhetnék hozzá, mennyi embert, mennyi gyermeket lehetne támogatni. Elmondta még: meggazdagodásának kulcsa az volt, amikor Oroszországba évi 300 millió értékű magyar terméket exportáltak, de nemzetközileg már akkor is ismert kereskedelmi szakember volt. Amikor a külföldi partnereivel leszerződött, 5000 kölcsönkért dollárral utazott az Egyesült Államokba — ezt még ma is legendaként emlegetik róla. Fodor István