Tücskök, hangyák, orchideák

Csupán összeszerkesztette a jegyzőkönyveket és mérési eredményeket a bolgár szerző, akinek könyvéből másolta doktoriját Schmitt Pál volt köztársasági elnök - véli a három hete kinevezett felsőoktatási államtitkár, aki nem tartja magát politikusnak, bár szerinte a diáktüntetők mögött "politikailag elkötelezett felnőttek" állnak. Klinghammer István szerint a hazai munkavállalásra kötelezett diplomások mindannyian értelmiségi állást fognak találni.- Volt rektorként nem részesül valamilyen tiszteletdíjban az ELTE-től?

- Nem kapok tiszteletdíjat. Egy-két egyetem szenátusa volt olyan nagyvonalú, hogy a leköszönő rektoroknak ilyet javasoltak, de ennek a juttatásnak törvényi háttere nincs. Nagyon jól jön mindenkinek, ne legyünk irigyek, de ez nem jár.

- Még államtitkári kinevezése előtt azt nyilatkozta, hogy a felsőoktatási szakok fele "tücsökszak", amelyek nagy részére a társadalom nem tart igényt. Mondana néhány példát, illetve definiálná a tücsökszak jelentését?

- A tücsökszaknak van egy ellentéte, az orchideaszak, amely nagyon értékes és ritka, általában kis létszámú szak. Ilyenek például a természettudományi karon a geofizikus vagy a meteorológus. Ezekre a szakemberekre szükség van, de nem tömegesen. A bölcsészkarokon is vannak efféle szakok, például az egyiptológia vagy a keleti nyelvek. Az itt tanulók nem csak egy nyelvet sajátítanak el, hanem egyfajta hidat képeznek más kultúrák felé.

- Tehát ezek nem felesleges szakok?

- Nem. Ráadásul nem is olyan drága képzések. Inkább azok a szakok kerülnek sokba az országnak, amelyet nagyon sok intézményben indítanak, és amelyeken nagyon sok hallgató van, a diákok pedig frusztráltak lesznek, mert a diploma megszerzése után nincs rájuk szükség idehaza. Nem említek név szerint szakokat, a társadalom sejti, hogy melyek ezek.

- De ha nem mondja ki konkrétan, hogy mely szakokra gondol, akkor a társadalom általánosítani fog, általában gondol lusta, haszontalan egyetemistákra, ha Ön tücsökszakot említ.

- Akkor írjuk körül. Azt a szakot tartom tücsökszaknak, amely egyetemen tanulható, de nem tudomány, hanem maximum szakma, foglalkozás. Utóbbival az a baj, hogy nagyon sok ilyen szakot elkezdtek egyetemen oktatni. Miközben a hangyaszakokon a diák reggeltől estig el van foglalva a labormunkával és a szemináriumokkal, a tücsökszakokon ez nem jellemző.

- Vagyis azt állítja, hogy a tücsökszakok nem feleslegesek, csak nincs szükség arra, hogy ennyien végezzenek. Akkor miért van szükség arra, hogy a hallgatói szerződés által diplomás szakembereket arra kényszerítsünk, hogy adott ideig Magyarországon dolgozzanak?

- Az én javaslatom szerint a hallgatói szerződéssel a diák azt vállalja majd, hogy a végzés utáni 20 évben legalább annyi ideig, ameddig a közösség támogatását kérte, vagyis ingyen tanult, Magyarországon vállal munkát.

- De mit dolgozzon? Végzettségének megfelelőt vagy bármilyen munkát?

- Nem bármilyet. Aki diplomát szerzett, az diplomás területen, értelmiségi pályán dolgozzon.

- A hallgatói szerződésben ez nincs benne. A diák vállalja, hogy adott ideig itthon dolgozik, de az állam cserébe semmit sem garantál.

- Nincs állam a világon, amely garanciát adna a boldogulásra. A közösség csak azt várja el, hogy a diplomás fiatal próbáljon meg hazai értelmiségi munkakörben elhelyezkedni, zömmel találnak is ilyen munkát. Tanulmányaik ideje alatt sokan dolgoznak statisztaként vagy pincérként, de nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy utána értelmiségi pályán helyezkedhetnek el, ha nem is pont a szakterületükön. Diplomával senkinek sem az az életcélja, hogy Londonban pincérként dolgozzon. A hallgatói szerződést azért kell aláírnia, mert úgy akar egyetemen tanulni, hogy nem vette igénybe a Diákhitel 1-et és 2-t, pedig az utóbbira azt kell, hogy mondjam, szinte csoda.

- Pedig Balog Zoltán erőforrás miniszter épp a napokban mondta, hogy nem volt szerencsés lépés a Diákhitel 2-vel választ adni a felsőoktatás problémáira.

- Számomra is meglepő, hogy ilyen kevesen igényelték. Németországban például diákhitelből sokan tanulnak, a keresztlányom férje 36 éves korára fizette vissza a tanulmányaira felvett kölcsönt.

- Ön szerint jó megoldás, ha valaki csaknem 40 éves korára fizeti vissza a diákhitelét, hogy tanulhasson?

- Ez szabad választás kérdése. A diákhitel annak nem jó megoldás, aki a felsőoktatáshoz nem elég motivált. Nagyon sok hallgató pedig magát tartja el, nekik ezért nincs rá szükségük. Emiatt szoktam morogni, amikor a politikusok arról nyilatkoznak, hogy a hallgatók miért végzik olyan hosszú ideig a tanulmányaikat. Számos példát tudok arra, hogy a diák mondjuk két félévet tanul, utána kettőt halaszt, mert közben el kell mennie dolgozni.

- Egyetértett azzal, hogy a hallgatói szerződés lehetőségét az alaptörvényben rögzítették?

- A hallgatói szerződés nincs említve az alaptörvény módosításában, nem is értettem, miért dohogtak miatta a fiatalok. Azt viszont le kell szögeznem, hogy amikor elvállaltam az államtitkárságot, nem váltam politikussá. Éppen azért vállaltam el a posztot, mert az egyetemen azt tapasztaltam, hogy a diákokkal mindig szót tudtam érteni. Vallom, hogy nem szabad megalázni a hallgatókat. Le lehet őket tolni, de csak négyszemközt.

- Néhány éve a kormánypárt még azzal kampányolt, hogy nem kell fizetni az egyetemi tanulmányokért. Ehhez képest mégis fizetni kell, csak nem most, hanem később, hiszen vissza kell fizetni a diákhitelt vagy a képzés költségeit, ha valaki nem dolgozik itthon. Nem verik át azokat, akik 2008-ban a tandíj ellen szavaztak?

- Ez nem tandíj, nem hasonlítható össze. Akkor az ellen szavaztak az emberek, hogy mindenki fizessen. Tandíj az, amit a diák csekken befizet, hogy beiratkozhasson.

- Akkor mi az önköltség? A hallgatók felének azt kell befizetnie csekken, hogy beiratkozhasson.

- Benne van a nevében. Nem tudott bekerülni az állami keretbe, ezért önköltséget fizet. Az összes érettségiző nem is alkalmas felsőfokú képzésre. Sokan a 240 pontos minimális pontszámot sem fogják elérni az idei felvételin.(Forrás:Népszava)