Örülhetnénk tehát, hogy Orbán Viktor adta át szombaton a Budapest Music Centert (BMC) a Ferencvárosban. Ott volt Balog Zoltán, a Kárpátia együttes nagy rajongója, Halász János Fekete György tisztelője, Tarlós István, Csurka István író munkásságának tudora.
Orbán Viktor ezúttal még a földre sem köpött, mint a Szépművészeti Múzeumban, ahol a Cézanne kiállítás megnyitójára sereglett nagyköveteket kiosztotta a magyar gazdasági csodával kapcsolatban, a francia festő és saját műve között vonva párhuzamot. Igaz, nyilvánvalóvá tette, hogy fogalma sincs mire való ez az egész BMC, de marketingesei úgy látszik jónak látták, hogy feledtetve az előző évek masszív kultúra ellenességét, bűnös forráskivonását, esztelen személyi és szervezeti döntéseit, a kulturális kormányzat tudatos szétzilálását, vágjon át már egy szalagot, s mondjon pár szól a magyar zenei nagyhatalomról.
Ezzel el van intézve az egész kulturális bagázs, pár ezer szavazó. Ám a kormány áldásos tevékenysége folytán kevés hely adódik a kultúra területén, ahol ünnepelni lehetne, hacsak nem rendeznek pezsgős fogadást annak örömére, hogy például a Nemzeti Múzeum e hónapban is ki tudta fizetni a villanyszámlát. Nem olyan ízléses ugyan egy döntően magán erőből elkészült beruházás megnyitójára odapofátlankodni, ellopni a show-t, s hallatlan mecenatúraként beállítani a kormány hozzá adott fél milliárdját. Azt a pénzt ugyanis eredetileg a Zeneakadémia és a BMC közös projektjének keretében az Unió adta ez utóbbinak, ám az állam végül elvonta, és az akadémiára költötte. Ezt pótolta ki később, saját forrásaiból.
Nem tudom Gőz László örült-e annak, hogy Fidesz székházzá alakult a megnyitón a BMC? Gőz László nyilván felmérte, hogy egy ilyen kérést kockázatos elutasítani, hiszen a kulturális élet minden tündéri lánca az államhoz van kötözve.
Hamvay Péter / Népszava
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése