József

Az elmúlt négy év kormányzati politikája kettészakította a társadalmat. Sokszor családon belül is nagy a feszültség. Ám egyes famíliákban még a jelentős nézetkülönbségek ellenére is fenntartható a békesség. Kövér József, az MSZP pápai alelnöke - a Fidesz-alelnök Kövér László nagybátyja - úgy véli: a nyugalom receptje egyszerű. A családi asztal mellett kerülni kell a politikát. Persze ő könynyű helyzetben van. Mint mondja, a Kövér családban túlsúlyban van a baloldal.

Nem könnyen állt rá a beszélgetésre. Azt mondta, tart az újságíróktól, nemrég az ATV-ben is olyasmit mondtak önre, ami nem igaz.

Nem láttam az adást, de ismerőseim szerint Juszt László arról beszélt: Pápa MSZP-s alelnökeként még az utcára is félek kimenni, annyira kínosan érint, hogy a Fidesz alelnökének, Kövér Lászlónak vagyok a nagybátyja.

Téves állítás?

Persze. Köztiszteletben álló család tagjaként mitől kellene tartanom? Az ember megbecsülésében semmi szerepe nincs annak, hogy családon belül egyikünknek ilyen, másikunknak olyan a pártállása. Ám az elhíresült A Viktor című könyv is tartalmaz famíliánk kapcsán olyan állításokat, amelyek nem állják meg a helyüket.

Például?

A könyvben az szerepel: bátyámmal - életének utolsó három évében - nem beszélt a fia. Ez nem igaz. A testvérem akkoriban rendszeresen eljárt segédkezni Laciék Szigetszentmiklóson épülő házához. Tisztázni kell ezeket a dolgokat, mert nem szeretném, ha politikai érdekből megbomlasztanák családunk egyensúlyát.

Ha már szóba került a könyv, szeretnék egy durvább állításra is rákérdezni: állítólag az ön édesapja - a szerző megfogalmazása szerint - meghibbant, és Kövér László egyes reflexiói alapján már most nagyapjáéhoz hasonló tüneteket produkál.

Hamis állítás, és nagyon bántó. Édesapám nyolcvanhét éves korában természetesen szellemileg már nem volt olyan állapotban, mint egy húszéves. De élete utolsó pillanatáig értelmesen el lehetett vele beszélgetni. Tájékozott volt, nézte a tévét, naponta olvasta a Népszabadságot. Az igaz, hogy személyiségében érzékelhető volt valami különös félelem. Ez múltjával magyarázható. Elvhű szociáldemokrata volt, ami sem a Horthy-, sem a Rákosi-érában nem volt egyszerű.

A Fidesz alelnöke mennyiben hasonlít nagyapjára?

A könyv utalásait ezzel kapcsolatban sértőnek tartom. Egyébként csak Laci tudhatja, miért tesz gyakorta olyan kijelentéseket, amelyek nem épp átlagemberre vallanak. Van, aki úgy véli: ez talán csak szerep. Mindenesetre politikusoknak is finomabban kellene fogalmazniuk. Én nem értem, hogyan buknak ki Laciból a bántó mondatok. Azért jó lenne, ha egyszer őszintén elmagyarázná ezt valakinek.

Kövér László főként a "komcsikat" ostorozza. Pedig az önök nagy tradíciójú famíliája Pápán elsősorban baloldaliságáról ismert.

Ez igaz. Mint említettem, apám tagja volt a szociáldemokrata pártnak - 1936-tól. A szakszervezeti mozgalomban pedig 1922-től vett részt. Később az MDP, majd az MSZMP tagja lett. Élete végéig párt- és szakszervezeti vonalon dolgozott. Anyám nem volt párttag, csak szakszervezeti aktíva - míg meg nem gyűlt a baja a Rákosi-féle kommunista párttal.

Gondolom, a baloldaliság az önök neveltetését is áthatotta.

Az én nemzedékemet sajátos kettősség jellemzi. Az államosításig katolikus iskolába jártam. Aztán materializmust tanultam, és később tanítottam. Tehát nem vagyok bigott istenhívő, de tisztelem a katolikus jelképeket, tradíciókat. Egyébként nem a pártállás alapján ítélem meg az embereket: a tisztességet és becsületet tartom elsődlegesnek. Elnöke vagyok a helyi Szegfű Klubnak. Hisszük is a gondolatot, amelyet mottónkul választottunk: "Élj békében magaddal és mással! Életedet, cselekedeteidet a szolidaritásra és a békére építsd!" Úgyhogy ha mégis van Isten, akkor azt a kevés bűnt biztosan megbocsátja, amit elkövettem.

Családjukban - a legendák szerint - vöröskatona is akadt.

Ez nem ilyen egyszerű. Édesanyám családja vallásosabb volt, mint az apai ág. Anyai nagybátyám tehát nem elvből, hanem - mivel munkanélküliként nem tudott másként megélni - zsoldosként szegődött a Vörös Hadsereghez. Ugyanakkor vannak, akik azt terjesztik: Laci egyetemi felvételijénél jól jött, hogy van egy vöröskatona a felmenői között.

Nem jött jól?

Hangsúlyozni szeretném: Laci az általános iskolától kezdve végig kitűnő tanuló volt, országos tanulmányi versenyek helyezettje. Képességével bőven rászolgált arra, hogy bekerüljön az egyetemre. Ehhez nem kellettek vöröskatona ősök. Azt nem tudom: annak a ténynek akkoriban volt-e még valamilyen szerepe felvételijének elbírálásában, hogy Laci nagyapja megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet. De ez nem is fontos: Laci tehetséges srác volt. Bár azt nem gondoltam volna, hogy politikus lesz.

Mi passzolt volna hozzá?

El tudtam volna képzelni, hogy például regényíró lesz. Az egész család meglepődött, amikor a nyolcvanas évek végén egy újságcikkből értesültünk róla, mibe fogott a fiúkkal.

Nemrég egy agárdi politikai fórumon Kövér László azt mondta: sok sérelem nem érte a múlt rendszerben, de például amikor ő egyetemre jelentkezett, édesapjának vissza kellett adnia az iparengedélyét. Máskülönben fiát - mint "egyéb" kategóriás jelentkezőt - nem vették volna fel.

Ennek elsősorban pénzügyi okai voltak. Ha a bátyám megmarad kisiparosnak, akkor nem tudták volna fizetni Laci tanulmányait. Állandó, viszonylag jól fizető állásra volt szüksége. Ezért ment inkább az Állami Vízműhöz dolgozni, ahol lakatoscsoport-vezető lett.

Ön egyébként az MSZP-ben kezdett politizálni, vagy már az MSZMP-nek is tagja volt?

Laci édesapja, két lánytestvérem és magam is párttagok voltunk. Már csak a családi indíttatás miatt is.

Kövér László elég messze került a családi hagyományoktól. Hogy érinti önt, amikor az unokaöccse például olyanokat mondogat, hogy "kommunista kutyából nem lesz nemzeti szalonna". A máskéntgondolkodókat pedig szellemi homleszeknek nevezi.

Lacit mint embert, családapát - tisztelem és szeretem. Bátyám, az ő édesapja nemcsak testvérem volt, hanem barátom is. Ez az érzés az unokaöcséimmel is elválaszthatatlanul összeköt. Egyszer-kétszer találkozunk évente. Focizunk, beszélgetünk. Néha a politika is szóba kerül: mondok neki egy-két dolgot, ő is motyog valamit a bajsza alatt. Aztán békében megvagyunk, nincs feszültség. Legbensőbb véleményemet pedig nem szeretném megosztani a nyilvánossággal. Számomra a család mindennél előbbre való.

Az agárdi fórumon Kövér László azt fejtegette nagy indulattal: hibája a Fidesznek, hogy a rendszerváltás környékén nem szorgalmazta az MSZMP hajdani jeleseinek kiszorítását a közéletből. Megérti az unokaöccse haragját?

Laci az egyetem után az MSZMP Társadalomtudományi Intézetében dolgozott. Nem tudom, milyen tapasztalatokra, információkra tehetett ott szert. Mindenesetre ami engem illet, egyes Fidesz-vezetők kijelentéseivel komoly gondjaim vannak: nem érzem magam hazaárulónak, nemzetietlennek. Nem szabad elfelejteni, hogy az MSZMP-nek nyolcszázezer tagja volt, és nem mind szemellenzős kommunista. Amúgy pedig a jelenlegi pártokban is vannak olyan emberek, akik úgy viselkednek, mint a vaskalapos kommunisták.

Amikor Kövér Lászlót Pápa díszpolgárává választották, az MSZP helyi vezetői közleményben ismertették álláspontjukat. Véleményük szerint unokaöccse sem emberi nagyságával, sem a városért való munkálkodásával nem szolgált rá a címre. Az ön számára kínos szituáció lehetett.

Nem voltam ott az MSZP elnökségi ülésén, ahol megfogalmazták a közleményt. Ha előzetesen ismerem a szöveget, biztos próbáltam volna tenni valamit az enyhébb fogalmazás érdekében. Laci egyébként - különösen amióta díszpolgár - sokat tett a városért.

A rendszerváltást ön hogyan élte meg?

Vegyesen. Korábban negyvenöt évig dolgoztam egy gyárban. Lakatosként kezdtem, aztán elvégezve a szükséges iskolákat harminckét évig vezettem a műszaki fejlesztési főosztályt. Amikor privatizálták a céget, nem tudtuk, mi lesz velünk. Majd egy holland cég vette át a gyárat, és stabilizálódott a helyzet. Egyre jobban prosperáltunk, új piacokra sikerült bejutnunk. Üzletágvezető lettem, elég jó fizetéssel. A rendkívül korrekt holland igazgató csak azt nézte: ki hogyan végzi a munkáját, milyenek az emberi kapcsolatai. Tehát nem okozott mentális gondot, hogy korábban a szocializmust építettük, aztán belecsöppentünk a kapitalizmus közepébe. Félre lett téve az ideológia. De nem lett elfelejtve. Biztos vagyok benne, hogy a világ számára nem a kapitalizmus lesz a végállomás.

Aki egész életében hű maradt egy eszméhez, annak igen különös élmény lehetett megtapasztalnia egy olyan éles ideológiaváltást, amilyet a Fidesz produkált.

Eleinte akkora optimizmussal figyeltem a fiatal demokraták működését, hogy még egy Fidesz-MSZP-koalíciót is el tudtam képzelni. Aztán amikor az MDF leszálló ágba került, a Fidesz vezetőinek többsége megérezte: kiürül előttük egy pálya, amely a hatalomhoz is elvezethet. Számomra pedig sorra jöttek a meglepetések, majd a nagy felismerések.

Finoman fogalmaz. Pedig már 1999-ben azt írta az MSZP helyi újságjában: levegőt is alig kap, amikor látja a tévében, miként használják fel a Fidesz vezetői politikájukban a gyűlöletkeltés eszközeit.

Rogán Antal szereplése kapcsán írtam a cikket, akivel sosem szimpatizáltam. Jobb alelnököt is találhattak volna. Nagy szerepe volt abban, hogy elfajult a helyzet. A társadalom teljesen megosztott. Ám tény az is, hogy noha MSZP-s vagyok, elsősorban és mindenekfelett az igazságot keresem. Ellenzéki oldalon is vannak olyan megszólalások, amelyekre nem lehet nyugodt hangon válaszolni. Az is zavar, amikor az ellenzék képviselői kijelentik: a Fidesz kormányzása alatt nem történt semmi. Ez így nem igaz. Egy gyenge közepes osztályzatot ők is megérdemelnek.

A társadalom kettészakításában az egész pályás letámadásnak, az izompolitikának van legnagyobb felelőssége. És érthető, ha ellenzéki oldalon is elszakad olykor a cérna.

Ez tagadhatatlan. Nálam például a megfigyelési ügy idején kezdett foszladozni. Akkor sem volt könnyű megőrizni a higgadtságomat, amikor ritkították a parlamenti ülések gyakoriságát, vagy amikor Deutsch Tamás levelében kérdőjelezte meg a FIFA elnökének kompetenciáját. Jöttek a kisebb-nagyobb meglepetések, amelyek mind erősen próbára tették az ember türelmét. Hát igen, a cérna néha elszakad.

Megértem, ha nem akarja kibeszélni a famíliát. De úgy sejtem, azért önöknél sem lehet könnyű disztingváltan végigülni egy családi ebédet.

Mostanában fogadtuk meg, hogy ilyen alkalmakkor nem politizálunk. És ezt nem is nehéz betartani. Mert azért az nem titok, hogy a mi családunkban túlsúlyban van a baloldal.Írta:Sztankai Ádám