Azért jó mínusz 2 fokban arról hallgatni egy szociológust, hogy milyen nyomorultak lehettek az ÁVH vagy a III/III ügynökei, mert át lehet érezni, hogy milyen reménytelen lehetett a megfigyeltre várni, aki után hiába nyomoztál hónapokig, semmit sem értettél meg abból, amit csinált. A BUPAP (Budapesti Aszfaltprojekt) sétáin azért ennél többet is meg lehet tudni egy csomó érdekesség mellett, de illúzióink ne legyenek: az ügynökmúlttal kapcsolatban most már úgysem bontják ki „az igazság minden részletét”.
A szónoknak nincs szája
Két és fél óra alatt jártuk be Újlipótvárosnak az állampárt titkosszolgálatainak ügynöklakásait, és az azokhoz köthető szimbolikus helyszíneket. A séta a Jászai Mari téri Képviselői Irodaháznál, azaz a Fehér házban kezdődött. Az épület 1950 és 1953 között az Államvédelmi Hatóság központja volt. Az építkezést Rajk László felügyelte, akiből aztán belügyminiszter lett, így Kádár János vette át a helyét. A 9 millió állampolgár közül több mint egymillióról őriztek itt adatokat, vagyis szinte minden családot számon tartottak. 1953-ban Rákosi helyett jött Nagy Imre, az ÁVH-át pedig összevonták a Belügyminisztériummal, így felesleges volt ekkora apparátust továbbműködtetni. 1961-ben légkondícionálókkal szerelték fel az épületet, mert beköltözött az MSZMP Központi Bizottsága, és itt is maradt a rendszerváltásig.
Bernáth Aurél: MunkásállamFotó: Barakonyi Szabolcs / Index
Nemkívánatos lett a neve
A Margit híd pesti hídfőjénél azért álltunk meg, hogy megnézzük az emléktáblát, ami nincs. Merker Dávid szociológus itt elmondta, hogy a hidat a visszavonulásra felkészülő németek 1944-ben robbanószerekkel szerelték fel, hogy majd felrobbanthassák, amikor a szovjetek már túl közel lesznek, de november 4-én véletlenül megtörtént a detonáció, ráadásul a délutáni csúcsforgalomban. Több mint száz ember meghalt, villamosok estek a Dunába. A kommunistáknak ezért jelképes volt a híd helyreállítása, és emléktáblával mondtak köszönetet az újjáépítőknek. A hosszú listán ott volt Gerő Ernő közlekedési miniszter, így később, amikor 1956 után változott a helyzet, egyszer csak eltűnt a tábla, de a helye máig ott maradt.A kommunizmus lúzerei
Nem messze innen áll az ÁVH egykori étkezdéjének üres épülete. A szocializmusban az a legenda terjedt, hogy az étkezdét a Fehér házzal akkora alagutak kötötték össze, amikben még teherautók is elfértek.
Az ÁVH egykori étkezdéje ma üresen állFotó: Barakonyi Szabolcs / Index
Itt minden úgy van, ahogy volt
A besúgás házai
Az állambiztonságnál kétféle ügynöklakást különböztettek meg: a konspirált lakások (K) állami tulajdonba tartoztak, és a fontosabb ügyekben eljáró ügynökök és más beszervezett személyek látogatták őket, a találkozási lakások (T) pedig magánemberek birtokában volt, és többnyire „önzetlen hazafiasságból” vagy „meggyőződéses segítőkészségből” adták kölcsön őket az operatív akciókra és a megfigyelésekre. Nagykép>>>Az államosított vagy lefoglalt ingatlanok sorsáról az Elhagyott Javak Kormánybizottsága döntött, ami gyakorlatilag osztogatta ezeket a BM és az ÁVH embereinek. Péter Gábor, az ÁVH feje – akiről Kádár kikötötte, hogy a Fehér házban jó nagy irodát alakítsanak ki neki – például innen rendezte be a barátnője lakását.
Itt lestek rád a kommunisták éjjel-nappal
2013. január 13., vasárnap 08:49 |
A budapesti XIII. kerületben a nyugatra
szökött, jellemzően zsidó polgárok által hátrahagyott lakásokban
rendezkedtek be az ÁVH-sok és a III/III-as ügynökök, akik a
titkosszolgálat messze leglenézettebb elemei voltak, mégis sokaknak
tönkretették az életét. A BUPAP most az állambiztonsági lakások között
rendezett sétát, amiből kiderült, hogy miből rendezte be Péter Gábor a
barátnője lakását, hogyan halt meg Aczél György apja, és hogy milyen
ürüggyel tüntették el Raoul Wallenberg szobrát.
Azért jó mínusz 2 fokban arról hallgatni egy
szociológust, hogy milyen nyomorultak lehettek az ÁVH vagy a III/III
ügynökei, mert át lehet érezni, hogy milyen reménytelen lehetett a
megfigyeltre várni, aki után hiába nyomoztál hónapokig, semmit sem
értettél meg abból, amit csinált. A BUPAP (Budapesti Aszfaltprojekt)
sétáin azért ennél többet is meg lehet tudni egy csomó érdekesség
mellett, de illúzióink ne legyenek: az ügynökmúlttal kapcsolatban most
már úgysem bontják ki „az igazság minden részletét”.
A bejárattal szemben Bernáth Aurél 1968-as
alkotása, a Munkásállam című freskó látható, amit 1991-től 2004-ig egy
függönnyel takartak le. És mivel kiderült, hogy nem tudják átszállítani a
szoborparkba – mert amellett, hogy speciális anyaggal be van kenve,
enyhén dől is, hogy ne álljon meg rajta a por – úgy hagyták, ahogy van. A
reneszánsz stílusú festményért Bernáth a második Kossuth-díja mellett
17 évi átlagkeresetet kapott. A mű tele van kikacsintással: a paraszt
vietnami papucsban szánt, egy másik üres zsákot cipel, Nagy Imrén nincs
szemüveg, a szónoknak pedig, akire csak a két megrendelő alakja, a hátul
sakkozó Kádár János és Aczél György nem figyel, nincsen szája.
Az ÁVH-sok és az ügynökök jellemzően munkás
vagy paraszti származásúak voltak, főleg Kelet-Magyarországról. Nekik a
párt kitörést jelentett, ezért könnyebben beszervezhetők voltak. Viszont
az komoly gondjuk volt, hogy gyakran nem értették, hogy egyáltalán
miről beszélget két-három baloldali értelmiségi egy lakásban, és az
ilyen esetekről készült jelentések az állambiztonságnál zűrzavart
okozhattak. Később kiderült, hogy III/III-asnak lenni nemcsak a
leglenézettebb munka, hanem még zsákutca is a karrierben, innen nem
nagyon volt hová feljebb kerülni. Az egyetlen kivétel talán Harangozó
Szilveszter volt, aki a nyolcvanas évek végére állambiztonsági
miniszterhelyettes lett.
A legjobban a Katona József utca adja vissza
az ügynökidők hangulatát, mert nagyjából változatlan maradt.
Újlipótvárosból a külföldi kapcsolataikat felhasználva sokan, jellemzően
zsidó polgárok mentek nyugatra, így a hátrahagyott lakásaik jó
szolgálatot tettek az ÁVH-nak.
Az államosított vagy lefoglalt ingatlanok sorsáról az Elhagyott Javak Kormánybizottsága döntött, ami gyakorlatilag osztogatta ezeket a BM és az ÁVH embereinek. Péter Gábor, az ÁVH feje – akiről Kádár kikötötte, hogy a Fehér házban jó nagy irodát alakítsanak ki neki – például innen rendezte be a barátnője lakását.
Az ötvenes években több ezer konspirált lakás
volt az ÁVH-nál, és az 56-os forradalom alatt itt bujkáltak az
államvédelmisek. Mivel ennyit nem is tudtak felhasználni, 1963-ra csak
212 ilyen lakás maradt a cégnél, a fontosabb akciók itt folytak, bár a romkocsmák
kávézók is tele voltak ügynökökkel. A K lakások alkalmi légyottokhoz is
megfelelők voltak, mint a Pozsonyi utca 38-40., ahol az A gyilkos a házban van
című filmet is forgatták 1971-ben. Ebben Major Tamás, a művészvilágban
rettegett kommunista színész pont egy házmestert alakított.
Felmerülhet a kérdés, hogy egy ekkora
kommunistától miért féltek Kádárék. Az állambiztonság éppen azért állt
rá, mert a vezetők attól tartottak, hogy mivel Imre a vietnami, az
észak-koreai és a kínai követségre is járt fogadásokra, illegális
kommunista pártot akar létrehozni. Amikor 1980-ban nyugdíjazták, a
lakását elcserélte, ezért Harangozó Szilveszternek személyesen kellett
kipoloskáztatnia a lakást.
Aczél színész szeretett volna lenni, de kőművessegéd lett. Két meghatározó élménye a nyilasterror és az volt, amikor Rákosi bebörtönözte, és meghasonlott a kommunizmussal is. A kulturális élet legfőbb ideológusaként tehát a sztálinizmushoz képest lazán vette a dolgokat, de keményen fellépett, ha kellett, nehogy teret engedjen egy nyilas restaurációnak, amitől tartott – mondta Merker.
Csodálta Illyés Gyulát meg Kodály Zoltánt, de
nem volt különösebben művelt, ezért Szerb Antal adott neki egy
olvasmánylistát, amin szerinte át kellett rágnia magát. A beszámolók
szerint a lakásban minden fal tele volt könyvekkel és szobrokkal. Bár
Aczélnak ez nem tetszett, a kapualjban egy fülke is volt a
kormányőröknek, úgyhogy ez volt Budapest egyik legbiztonságosabb lakása.
A Csanády utca egyik társasházának legfelső emeletéről rá lehet látni
Aczél György lakásának tetőteraszára.
A szónoknak nincs szája
Két és fél óra alatt jártuk be Újlipótvárosnak az állampárt titkosszolgálatainak ügynöklakásait, és az azokhoz köthető szimbolikus helyszíneket. A séta a Jászai Mari téri Képviselői Irodaháznál, azaz a Fehér házban kezdődött. Az épület 1950 és 1953 között az Államvédelmi Hatóság központja volt. Az építkezést Rajk László felügyelte, akiből aztán belügyminiszter lett, így Kádár János vette át a helyét. A 9 millió állampolgár közül több mint egymillióról őriztek itt adatokat, vagyis szinte minden családot számon tartottak. 1953-ban Rákosi helyett jött Nagy Imre, az ÁVH-át pedig összevonták a Belügyminisztériummal, így felesleges volt ekkora apparátust továbbműködtetni. 1961-ben légkondícionálókkal szerelték fel az épületet, mert beköltözött az MSZMP Központi Bizottsága, és itt is maradt a rendszerváltásig.
Bernáth Aurél: MunkásállamFotó: Barakonyi Szabolcs / Index
Nemkívánatos lett a neve
A Margit híd pesti hídfőjénél azért álltunk meg, hogy megnézzük az emléktáblát, ami nincs. Merker Dávid szociológus itt elmondta, hogy a hidat a visszavonulásra felkészülő németek 1944-ben robbanószerekkel szerelték fel, hogy majd felrobbanthassák, amikor a szovjetek már túl közel lesznek, de november 4-én véletlenül megtörtént a detonáció, ráadásul a délutáni csúcsforgalomban. Több mint száz ember meghalt, villamosok estek a Dunába. A kommunistáknak ezért jelképes volt a híd helyreállítása, és emléktáblával mondtak köszönetet az újjáépítőknek. A hosszú listán ott volt Gerő Ernő közlekedési miniszter, így később, amikor 1956 után változott a helyzet, egyszer csak eltűnt a tábla, de a helye máig ott maradt.A kommunizmus lúzerei
Nem messze innen áll az ÁVH egykori étkezdéjének üres épülete. A szocializmusban az a legenda terjedt, hogy az étkezdét a Fehér házzal akkora alagutak kötötték össze, amikben még teherautók is elfértek.
Az ÁVH egykori étkezdéje ma üresen állFotó: Barakonyi Szabolcs / Index
Itt minden úgy van, ahogy volt
A besúgás házai
Az állambiztonságnál kétféle ügynöklakást különböztettek meg: a konspirált lakások (K) állami tulajdonba tartoztak, és a fontosabb ügyekben eljáró ügynökök és más beszervezett személyek látogatták őket, a találkozási lakások (T) pedig magánemberek birtokában volt, és többnyire „önzetlen hazafiasságból” vagy „meggyőződéses segítőkészségből” adták kölcsön őket az operatív akciókra és a megfigyelésekre. Nagykép>>>Az államosított vagy lefoglalt ingatlanok sorsáról az Elhagyott Javak Kormánybizottsága döntött, ami gyakorlatilag osztogatta ezeket a BM és az ÁVH embereinek. Péter Gábor, az ÁVH feje – akiről Kádár kikötötte, hogy a Fehér házban jó nagy irodát alakítsanak ki neki – például innen rendezte be a barátnője lakását.
h i r d e t é s
Könnyű volt lebukni
A Pozsonyi út 11. ideális volt ügynöklakások kialakítására, amiknél fontos volt, hogy a lépcsőház zárt legyen (ne legyen gang), és esetleg be lehessen látni a megfigyelt személy ablakán. Könnyű volt viszont lebukni a többi lakó előtt mondjuk egy gyenge sztorival – például az ügynök eszerint ugyanott dolgozott, mint a szomszédja, aki még sosem látta –, de a házmester is hamar kiszúrhatta őket, hiszen őt eleve arra ösztönözte a rendszer, hogy jelentsen minden gyanúsat, az ügynökök számlái pedig eléggé árulkodók voltak. Volt olyan is, hogy valaki, aki Kanadába disszidált, értesült arról, hogy ügynökök költöztek az egykori lakásába, ezért küldött nekik egy levelet, amiben jó kávézást kívánt nekik.Kádár félelme: egy illegális kommunista párt
A Pozsonyi út 15-17-ben lakott a polgári származású Imre Katalin (eredetileg: Kranz Katalin), aki meggyőződéses kommunistaként 1956 után belépett a Munkásőrségbe, és a kemény fellépést támogatta. Az ÉS újságírója és a Magvető szerkesztője volt, és annyira hitt a szocializmusban, hogy 1989. október 23-án inkább kiugrott az ablakon, és meghalt.
Képek a sétárólFotó: Barakonyi Szabolcs / Index
Adminisztratív zaklatás
A Kádár-rendszerben a nyolcvanas évek elején még a Lukács-iskolából kinőtt baloldali ellenzéket is jobboldalinak titulálták. Az ellenzék egyik vezére, a 2006-ban elhunyt Bencze György filozófus emléktáblája alatt Merker Dávid Kőszeg Ferenc könyvéből, a K. történeteiből olvasott fel egy részt Benczéről, és Spiró György Tavaszi tárlat című regényével is feldobta a sétát, majd Kádár egyik 1982-es beszédéből idézett, amit a főtitkár a Központi Bizottság előtt mondott: „Rámenni, az istenit, rámenni!” A hatalom adminisztratív dolgokkal, mint például a napi háromszori jogosítvány-ellenőrzéssel zaklatta az akkor 100-200 fős rendezvényeket tartó liberális ellenzéket.Amerikai autók holokausztpénzből az élcsapatnak
A Rákosi-korszakban a pártvezérek imádták az amerikai kocsikat. A Pannónia utca 27-ben volt a pártgarázs, amiben először Chevrolet-k álltak, majd a Mercedesek és a Volvók voltak a menők, nem úgy, mint a szovjet tragacsok. Rákosiék például a holokauszt után járó kárpótlást is inkább 15 Chevrolet-ben kérték (az ellenértéküket később kifizették az érintetteknek). Ahhoz, hogy valaki a párt fejeseinek a sofőrje legyen, egy kritériumnak kellett megfelelni: legyen megbízható. Az viszont már mellékes volt, hogy tud-e vezetni. Ilyen Rákosi Mátyás sofőrje is, aki eleinte nem is tudott vezetni. Egyszer nekiment egy másik kocsinak, amit pont egy arisztokrata származású férfi vezetett, akit ezért elküldtek Recskre. Az épületet később a rendőrség örökölte meg. Két oldalán sztahanovistákról készült domborművek vannak.Szobor, park
A Szent István parkban két szobornál álltunk meg. Az egyik Lukács Györgyről készült, akit a gépírónője, Kerényi Mária figyelt meg, így Lukács minden írása egyből ment az állambiztonsághoz. A marxista filozófus, aki tudta, hogy figyelik, folyton hülyére vette a megfigyelőit. A másik szobor a szovjetek által elhurcolt Raoul Wallenberg szobra, ami 1949-ben készült, de alighogy felállították, már el is tűnt: a rajta a meztelen munkás alatt látható kígyóra hivatkozva a debreceni gyógyszergyárba vitték, és a parkba csak 1999-ben került vissza, de csak egy másolat, az eredeti Debrecenben maradt.A nyilasok és Rákosi között rettegő árva
A Szent István park 26-ban élt Aczél György, az egyetlen a kommunista vezetők közül, aki nem Budán lakott, ráadásul a neve is benne volt a telefonkönyvben. Aczél György sokban hasonlított Kádárra: mindketten voltak nevelőszülőknél, nem a moszkoviták közé tartoztak, a Horthy-korszakban itthon voltak, és Rákosi lecsukatta őket. Aczél mondjuk csak nagyon rövid ideig volt nevelőszülőknél, miután az apja, aki hentes volt, véletlenül magára csukta a hűtőkamrát, és halálra fagyott.Aczél színész szeretett volna lenni, de kőművessegéd lett. Két meghatározó élménye a nyilasterror és az volt, amikor Rákosi bebörtönözte, és meghasonlott a kommunizmussal is. A kulturális élet legfőbb ideológusaként tehát a sztálinizmushoz képest lazán vette a dolgokat, de keményen fellépett, ha kellett, nehogy teret engedjen egy nyilas restaurációnak, amitől tartott – mondta Merker.
A két kör alakú ablak alatt látható Aczél György tetőteraszaFotó: Barakonyi Szabolcs / Index
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése