Régi idők: Montréal ’76 – A két Biszku lány pártparancsra kerülhetett be az olimpiai csapatba?

Régi idők: Montréal ’76 – A két Biszku lány pártparancsra kerülhetett be az olimpiai csapatba?A magyar női röplabda-válogatott 1976-ban a montreáli olimpiára készülődött. de nem minden csapattag a sportteljesítménye alapján vívta ki az olimpiai részvétel jogát.

A női együttes bő, húszfős kerettel kezdte el a felkészülést a montreáli játékokra. Kotsis Attiláné később 16, majd 14 fősre szűkítette a csapatot. Végül az utazás előtt nem sokkal hirdette ki azt a 12 főt, akire számított Montreálban. Az olimpiára azonban nem a kapitány által kijelölt csapat utazott, a politikai vezetés váratlanul beleszólt a küldésbe.
A pártvezetés, vagy éppen maga Biszku Béla úgy határozott, mindkét Biszku lánynak utaznia kell a játékokra. Kádár János bizalmi embere rendszeres vendég volt a tatai edzőtáborban, és sportoló lányai miatt nyomon követte a röplabda eseményeit is.
Mindkét Biszku-lány utazik
Sokáig úgy tűnt, az olimpiai röplabdacsapatba nem kell kívülről „belenyúlni”. A bő keretben még Biszku Éva és Biszku Zsuzsa is benne volt, utóbbi azonban már az első keretszűkítésnél kimaradt a válogatottból. Biszku Zsuzsa a kapitány szerint passzívabb játékos volt testvérénél, ráadásul kisebb szívritmuszavarral is küszködött, ezért nem számított rá az edző. Montrealba azonban már a csapattal tartott Biszku Zsuzsa is. Az egykori kapitány, Kotsis Attiláné így emlékezett egy interjúban a korábbi eseményekre.
„Elmentünk egy utolsó túrára, és amikor hazatértünk, Pergyik József főtitkár fogadott bennünket az állomáson. Nem nagyon szokott kijönni elénk, de ezúttal mégis ott volt. Azt mondja: Gabika! Ülj be a kocsimba! Ki kell vinnünk a Biszku-lányt! Hát mondom, benn van a keretben! De a másikat! Mondom: nem is láttam, hogyhogy vigyem ki? Elárulta, hogy felsőbb utasítás. Hát mondom, az apja hozza ki Kanadába, mint KISZ-est, jutalomútra. Akkora stáb jött ki, belefért volna. Akkor behívatott Páder János, az OTSH elnökhelyettese, és közölte, hogy ezt meg kell csinálni, ráadásul szakmailag úgy kell indokolnom, hogy az utolsó meccsen rájöttem, mégis magasítani kell a csapatot, és én kérjem, hogy a tizenkettes keret összetételét módosítsák.
Mondom, Páder elvtárs, maga a főnököm. Maga ezt nekem elrendelheti, de én ezt szakmailag nem indokolom meg, nem írom le. Erre úgy érvelt, hogy úgysem játszatom mind a tizenkét játékost. Ez igaz, de mind a tizenkettő végigdolgozta velem a tábort, és illik, hogy őket vigyem ki. Miért vigyek ki olyat, aki nem is volt edzésen? Mind a két Biszku-lány nagyon jóban volt Juhász Ágival. Én őt írtam be tizenkettediknek, mert azt hittem, nem lesz pofájuk a legjobb barátnőjüket kifúrni. Hát volt…” (http://hunvolley.blog.hu)