Írta: Administrator
A
tavaly ősszel megjelentetett Moldova György - Kádár Jánosról készített -
"termése" nem hagyja nyugton azokat a médiákat (illetve szerkesztőket),
akik a szerzővel készített (reklámízű) interjúikkal igyekeznek a
nosztalgiázó és tájékozatlan emberek rokonszenvét megnyerni, a primitív,
igénytelen, hazug, alattomos, gyáva, gerinctelen, hazaáruló, valamint
véreskezű diktátor iránt.
Ajánlom ezt a kis tanulmányt azoknak, akik a Moldova könyvében nem található igazságot szeretnék megismerni Kádárról.
KÁDÁR, AZ ELVTÁRS ÉS A BARÁT
Közismert,
hogy Kádár szoros elvtársi és baráti kapcsolatban volt Rajk Lászlóval,
gyakran vendégeskedett a Rajk családnál, és térdén lovagoltatta a kis
Rajk Lacikát.
Amikor az ÁVO ugrásra készen állt Rajk
letartóztatására, Kádár vállalta, hogy bokros teendői ellenére,
tiszteletét teszi Rajknál, majd sakkozással tereli el barátja figyelmét,
nehogy észlelje a lefüggönyözött ablakú fekete kocsik rajzását lakása
közelében, és (esetleg) akadályt gördítsen az ÁVO-sok felelősségteljes
munkája elé.
Az összehangolt akció olyan sikeres volt, hogy
akkor berregett fel a bejárati ajtó fölé szerelt csengő, amikor Rajk egy
lépésre állt a parti vesztésétől, és Kádár a székéből felugorva,
diadalittasan felkiáltott: "sakk-matt Laci!"
Erre a hőstettére
olyan büszke volt, hogy számos helyen elmesélte, többek között a
Pártfőiskolán is (1949 májusában), amikor Rajk bűnösségét ecsetelte egy
pártaktíva vezérszónokaként.
KÁDÁR, A KIHALLGATÓ
Rajk
László kihallgatását, illetve vallatását, Kádár János és Farkas Mihály
irányította. Mivel Rajk nem akarta elvállalni azokat a valótlanságokat,
amivel gyanúsították, ezért Kádár - élve (frissen kapott)
belügyminiszteri hatalmával -, engedélyezte Rajk megkínzását a hamis
vallomás kicsikarása érdekében.
A tettre kész verőlegények
tevékenységét - Kádár és Farkas - a szomszédos szobából hallgatták
végig, majd az eredményes procedúra után Farkas vitte el Rákosihoz a
Rajk vallomását és aláírását tartalmazó jegyzőkönyvet.
KÁDÁR A HALOTTI TORON
Kádár
baráti gesztusát jellemzi, hogy az utolsó útjára is elkísérte egykori
kenyeres pajtását és elvtársát. A Conti utcai börtön második emeleti
ablakából nézte végig Rajk kivégzését Farkas Mihály, Farkas Vladimír,
Péter Gábor és más személyek társaságában.
Amikor Bogár Imre hóhér
hozzáértő, valamint nagy gyakorlatra utaló "kézimunkáját" követően Rajk
teste megszűnt vonaglani, és a jelenlévő börtönorvos megállapította a
halál beálltát, akkor Kádár, a kóser szilvapálinkával töltött pohárkáját
odakoccintotta Károlyi Márton áv. alezredeséhez és gratulál neki az
eredményes munkavégzéséért (K. M. volt Rajk egyik
verőlegény-kihallgatója).
KÁDÁR, AZ ÁVH LÉTREHOZÓJA
Az
ÁVO (Államvédelmi Osztály) hatáskörének kibővítése érdekében Kádár
"kieszközölte" Rákosinál, hogy hatósági jogkörrel ruházzák fel ezt a
szervezetet. A jogkör törvénybeiktatását követő "keresztségben" nyerte
el az ÁVO az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) betűszavas becenevet.
KÁDÁR, A KULÁKVERETTETŐ
Kádár,
az ÁVH sikeres szereplése érdekében személyesen igazította el az ÁVH-s
brigantikat a kulákok "megregulázásának" hogyanjára.
Az ÁVH-s vezetői értekezleteken elhangzott "veretes" mondásai:
-"Amikor a kulák megmozdul a rendszer ellen, éreznie kell a hatalom öklét";
-"Felállítottuk azt a gyorsan mozgó különleges operatív csoportot, amely gyorsan beavatkozik és ellátja a kulákok baját";(Sic!)
-"A
reakció rémhírére, miszerint a fákat is államosítják, igen nagy
mennyiségű fát vágtak ki. Bár ezeket nem a kulákok csinálták (Sic!),
mégis szigorúbb megtorlást kell alkalmazni ellenük";
-"Az új
ÁVH-s egyenruha jelentősége abban van, hogy a fejlődés irányát
dokumentálja. Jobb a kulákot új egyenruhában megverni, mert ez a
megmagyarázásnak nem rossz módja". (Sic!)
/Szánjunk néhány
másodpercet ennek a primitív "verettető-legény" mondatainak a tartalmi
részére. Véssük az agyunkba, hogy a gyorsan mozgó csoport, gyorsan fog
beavatkozni (valamibe vagy valamiért)... Szigorúbb (!) megtorlást kell
alkalmazni a fakivágásban vétlen kulákok ellen, holott a vétleneken
nincs mit megtorolni! Az új egyenruha a fejlődés irányát dokumentálja...
Jobb a kulákot új egyenruhában megverni a megmagyarázás "nem rossz
módja" érdekében, mivel használt egyenruhában a megmagyarázást szolgáló
kulákverés módja kifejezetten rossz!/
KÁDÁR, RÁKOSI ÉS A KV
Kádár
volt Rákosi egyik legnagyobb csodálója és támogatója. Rákosi iránti
ragaszkodása (hithű bolsevikhoz méltóan) akkor sem változott, akikor
szeretve tisztelt főnöke intézkedésére őt is letartóztatták (1951-ben),
és csak azért kerülte el a vallatással járó procedúrát, mert minden
eléje tett jegyzőkönyvet szó nélkül aláírt, mindent bevallott és
készséggel együttműködött kihallgatóival.
Talán ennek
köszönhette azt is, hogy Rajkkal ellentétben nem ítélték halálra, és
börtönévei alatt - viszonylag - elfogadható bánásmódban részesült.
Kiszabadulását
követően (1954-ben) azonnal jelentkezett "szolgálattételre" Rákosinál
(mintha mi sem történt volna) és örömmel konstatálta, hogy Rákosi
intézkedésére kapott egy összkomfortos (bebútorozott) lakást, egy 250
kötetes könyvtárat, négyhetes üdülési beutalót), valamint mai értékben
kifejezve, kb. 10-12 millió forintnak megfelelő "bánatpénzt"..
Bár
(vélt és valós) nimbusza fenntartása és növelése érdekében nem állt a
nyilvánosság elé, hogy megcáfolja azt a hírt, miszerint Farkas Vladimír
ÁVH-s kihallgatója fizikai kényszert alkalmazott vele szemben, az MDP
(Magyar Dolgozók Pártja) PB-hez írt levelében a következőket rögzítette:
"Tisztelt Politikai Bizottság! Tegyék lehetővé számomra, hogy
személyesen adhassam elő a Központi Vezetőségnek: MIÉRT TETTEM FIKTÍV
VALLOMÁSOKAT 1951-ben DURVA FIZIKAI KÉNYSZERÍTŐ ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA
NÉLKÜL. (Sic!) Elvtársi üdvözlettel: Kádár János". (Nagybetűs kiemelés:
B. I.)
KÁDÁR ÍGÉRETEI
Kádár,
1956 két utolsó havában, majd 1957-ben, a Kossuth és a Petőfi Rádió
hullámhosszán sugárzott mondókájában, valamint a Népszabadságban
többször közétett interjújában (nyilatkozatában) személyesen
biztosította a fegyveres harcban résztvevőket, és a külföldre menekült
hazatérőket, hogy nem lesznek felelősségre vonva. Nagy Imre és társai
várható sorsáról is többször nyilatkozott a közvélemény előtt.
1956.
november 25-i rádióbeszéde "ISKOLAPÉLDÁJA VOLT" a megtévesztésnek, a
képmutatásnak és az emberi aljasságnak, amelyet másnap (november 26-án)
"megpatkolt" egy hasonló minősítést érdemlő nyilatkozatával:
-
"A KORMÁNY JOGGAL FELTÉTELEZHETTE, HOGY AZ ORSZÁGBAN REJTŐZKÖDŐ
ELLENFORRADALMI ELEMEK PROVOKÁCIÓHOZ FOLYAMODNAK, MEGÖLIK NAGY IMRÉT
VAGY VALAMELYIK MUNKATÁRSÁT, HOGY AZTÁN A KÖZVÉLEMÉNY ELŐTT A MAGYAR
KORMÁNYT TEGYÉK FELELŐSSÉ EZÉRT A GYILKOSSÁGÉRT."
- "MEGÍGÉRTÜK,
HOGY NEM INDÍTUNK BÜNTETŐ ELJÁRÁST NAGY IMRE ÉS BARÁTAI ELLEN MÚLTBELI
BÛNEIKÉRT, MÉG HA KÉSŐBB MAGUK IS ELISMERIK AZOKAT. TARTANI FOGJUK
MAGUNKAT EHHEZ AZ ÍGÉRETHEZ."
Hasonló, égbekiáltóan körmönfont
nyilatkozat kiagyalására, még a legjobb formájában lévő Goebbels sem
volt képes! Mentségére szolgáljon, hogy nem kommunista, hanem (csak)
náci volt.
KÁDÁR, A PURITÁN ÉS A VAGYONTALAN
Kádár
számos híve (jobb híján) azzal védelmezi kacsingatós és virslit
osztogató bandavezérét, hogy milyen "egyszerű körülmények között élt" és
egy fillér sem tapadt a kezéhez.
Vizsgáljuk meg ennek a (széles
körben elterjedt) állításnak a valóság tartalmát. Kádár puritánsága
részbeni igénytelenségével (!) és nagyfokú primitívségével magyarázható.
Tévét évente csak egyszer nézett (május elsején, a moszkvai
díszszemlét, valamint szovjet elvtársai felvonulását), és személyesen
tiltotta meg, hogy az akkori két magyar tévéadó hétfői napokon
sugározzon.
Kádárnak gyakorlatilag minden jobb üdülőhelyen,
vadásztanyán és pártobjektumban fenntartott lakosztálya volt, a
balatonaligai pártüdülőben még a KB tagoktól is több méter magas
drótkerítéssel elkerített rezidencia állt a rendelkezésére, a
pártuszodában pedig pihenőszoba várta megfáradt testét.
A
biztonsági "gorillák",- a medence és az épület körül vizslattak,
pontosan úgy, mint a TANÚ c. filmben láthatták a nézők, bár ott a
rendező nem tűntette fel az épület körül settenkedő biztonságiakat.
Kádár
számára mindig behozták a legújabb nyugat filmeket, amelyeket csak
(Sztalinhoz hasonlóan) egy kiváltságos galeri társaságában tekintett
meg.
Hasonló módon beszereztetett saját céljára minden olyan
korszerű nyugati terméket, ami felkeltette a figyelmét, bár ebben
engedékenyebbnek mutatkozott, mert a az általa és (főként) Mária asszony
számára privilegizált helyzetben lévő "ügyeletes" kedvencek is olcsón
(bagóért) hozzájuthattak speciális "magazinjaikban" olyan termékekhez,
amelyeket (hétfő kivételével) a "pórnép" csak Aczél elvtárs és Lendvai
elvtársnő által engedélyezett nyugat filmekben láthatott.
A
Kádár házaspár a Bajza utcai pártszálló és étterem rendszeres látogatója
volt, és olyan menüből válogattak, amelyet a Forradalmi Munkás Paraszt
Kormány munkásai csak hírből ismertek. Arról nem is beszélve, hogy
bejelentkezésük esetén, a párt főguruk közül csak 2-3 személy (házaspár)
kapott belépési engedélyt, a mintegy 100-120 főre méretezett étterembe,
mert sem Kádár, sem Mária asszony nem szerették a "tömeget".
A
"vagyontalan" Kádár hagyatéka (kisebb részének) árverezése során közel
100 millió folyt be a kasszába! De úgy is vizsgálható a kérdés, hogy
kinek, mit és miért gyűjtögetett volna a gyermektelen Kádár házaspár
(?), amikor MINDENÜK MEGVOLT! Mindenhol, mindig, minden és mindenki a
rendelkezésükre állt: szakácsok, orvosok, gépjármű, különvonat (vagy
vagon), repülőgép, motorcsónak, sétahajó, őrző-védő szolgálat,
kísérővadász, horgászmester, titkárnő, vadászterület, kilövésre
kiszemelt vad, szállodai rezidenciák, és kívánságra zenekar vagy
Hofi-féle szórakoztató komédiások. Kizárólagos használatukra, illetve
(részben) vendégeik számára!
Az a tény, hogy Kádár csak a
"legócskább" cigarettát szívta, nem a szerénységére utal, hanem
megszokására, igénytelenségére, tudatlanságára és nemtörődömségére (pl.:
környezetével szemben).
Mindezekért nem lenne helyes glóriát fonni a feje köré, és marxista-leninista istenként imádni!
KÁDÁR SZAKÁCSAI ÉS VENDÉGEI
Talán
az előző pontban lévő fejtegetés kiegészítését is szolgálhatja ez a
bekezdés. Kádár titkárságáról gyakran futott be a legfelsőbb guruk
számára üzemelő objektumokba a következő (vagy hasonló) tartalmú
telefonüzenet, amelyre sem választ nem vártak, sem magyarázkodást nem
fogadtak el: "Kádár elvtárs érkezik 13.00-kor, 25 fő részére készítsenek
halászlét, túrós csuszát és palacsintát".
A titkárság vezetője (vagy Kádár titkárnője) soha nem kérdezte meg, hogy van-e hal a konyhán, ott van-e a személyzet?
Gyarmatpusztán
például - legtöbbször -, Szűcs Ferenc altábornagy fogadta a "puritán
nagyvezírt", lelkesen kavargatta a szabad ég alatt forgó üst fortyogó
tartalmát, és büszkén invitálta Kádárt: "ezt KÓSTOLD meg Kádár elvtárs,
ezt a halászlét én főztem a saját receptem szerint".
A "kóstold"
szavacska nyomatékos hangsúlyozásával azt jelezte a Kádárral "befutott"
vendégek számára, hogy tegező viszonyban az MSZMP első titkárával, aki
szokása szerint az elvtárs szó elhagyásával csak vezetéknevén szólította
beszélgető partnereit, így kedvenc tábornokával, fővadászával és
önkéntes szakácsával is csak "per Szűcs-özött".
Azt mondani sem
kell, hogy konyhai dolgozó serege sürgölődött az ebéd elkészítésénél, és
tisztes távolságról figyelték Szűcs szemérmetlen hazudozását.
KÁDÁR, A HORGÁSZINAS
Kádárt
Gyarmatpusztán tanította meg horgászni "Gyula bácsi", aki talán az
ország egyik legtisztességesebb, legszerényebb és legtapasztaltabb
halőreként kezelte az egykori főúri kastélyból kormány-pihenővé
átalakított objektum halastavait.
Gyula bácsi otthoni asztalára
csak (!) akkor jutott halféleség, ha a meghívott vendég komolyan vette a
szabályokat, és a három darab kvótán felül kifogott mennyiséget leadta,
vagy leadatta a konyhára, egy-két darabot pedig átengedett a halőrnek.
Miután
a "kiéheztetett", (dömperrel előzőleg odaszállított) 2-4-5 kilós
pontyok kifogásával megvolt az MSZMP első titkárának a sikerélménye
(röpke egy óra leforgása alatt, három horgászbot és Gyula bácsi
segítségével 14 darab halat kapkodott ki a vízből), ezért
megállapítható, hogy Kádár elvtárs rendkívül jó tanulónak, Gyula bácsi
pedig kiváló oktatónak bizonyult.
A jól végzett és eredményes
munka befejeztével, Gyula bácsi (oktondi módon) megkérdezte a
boldogságban fürdő "tanítványát", hogy mi legyen a halakkal,
megpucolják-e a konyhán és szállításra becsomagolják vagy a hűtőbe
tegyék, és megengedi-e Kádár elvtárs, hogy egy darabot haza vigyen a
feleségének?
Kádár János megmutatta, hogy vigyáz a dolgozó nép
vagyonára és a vonatkozó szabályok sem ismeretlenek előtte. Kioktatta
Gyula bácsit, hogy a közösségi tulajdont nem lehet megrövidíteni, neki
nem kell becsomagolni semmit, vigye mindet a konyhára és szóljon a
szakácsoknak, hogy egy óra múlva tálalhatnak...
Gyula bácsi nem
járt jobban, az ott horgászgató Borbély Sándor munkásőr főparancsnokkal
sem! Borbély tapasztalt horgász volt (főként halastóban), nem szorult
Gyula bácsi segítségére, viszont Kádár elvtársával ellentétben nem
vigyázott a nép vagyonára, és hatalmas nejlon zsákba gyűjtögette
zsákmányát, majd a szolgálati kocsija csomagtartójába helyezett kb.
80-90 kilós "zsákmányával" elrobogott a tavacska közeléből, egy
pillantásra sem méltatva a halőrt.
Na már most: lehet szavazni,
választani és "késhegyig" menő vitát folytatni afelett, hogy Kádár vagy
Borbély a nagyobb puritán, gazember, kiskirály vagy tolvaj?
Kádár
nem vitt el halacskát (bolond lett volna Mária asszony otthon kínlódni a
sütéssel-főzéssel), Borbély viszont mázsaszámra zabrált, egyikőjük sem
fizetett, és semmibe vették az általuk szüntelen hangoztatott dolgozókat
vagy a nép vagyonát. Csupán a kivitelezés módszerében és formájában
különböztek egymástól!
E téma bezárásaként meg kell említeni,
hogy Kádár még jó néhány leckét vett Gyula bácsitól, és a kisöreg -
"hivatalból" - mindig segédkezett Kádár a magas rangú vendég horgászata
során.
Az ajándékhal nem került többé szóba, bár egyszer Kádár,
mintha elfelejtette volna az első lecke történéseit, megkérdezte Gyula
bácsit: "mondja Gyula, maga nem fog magának vacsorára egy halat?".
Gyula
bácsi csendesen megjegyezte: "Kádár elvtárs, én halőr vagyok, nekem nem
szabad itt horgászni, és soha sem szegtem meg a szabályokat életemben".
Kádár elismerő pillantást vetett tanítójára, de halat egyetlenegyszer sem adott neki!
KÁDÁR, HRUSCSOV ÉS A MEGSZÁLLÓ SZOVJET CSAPATOK
Kádár
Hruscsovnak köszönhette hatalmát, ennek tudatában igen nagy
tisztelettel viseltetett patrónusával szemben. Hruscsov minden kérését
teljesítette, bekapcsolódott a gazdaságot sújtó fegyverkezési programba,
az adófizetők pénzéből és külföldi kölcsönökből finanszírozta a
szovjetek világhódító katonai/gazdasági terveit.
Egyszer mondott
ellent Hruscsovnak, amikor moszkvai vendége, a pazar fogadtatástól
elbódulva, szóba hozta a hazánkban "ideiglenesen állomásozó" szovjet
katonai kontingens visszahívását.
Kádár határozottan tiltakozott
Hruscsov terve ellen, és elérte, hogy a téma ne kerüljön többé a dúsan
terített asztalra. Ennek következtében, Magyarország 171 szovjet
helyőrségében, mintegy 120 ezer katona (és családtagjaik) mindennemű
ellátása tovább terhelte a népgazdaságot, közel harminc éven át!
Kádár
nem bízott sem a hadseregben, sem a belügyi erőkben, de még a
munkásőreiben sem! A miniszterelnökét és hazáját eláruló "szökevény" jól
emlékezett arra, hogy szovjet harckocsiban és szovjet szuronyok
árnyékában (az éjszaka leple alatt) jött vissza Budapestre Apró Antal
társaságában '56 november 6-án. Nyilvánvaló, hogy imponálhatott neki
Hruscsov és az intervenciós katonák határozott fellépése forradalmunk és
szabadságharcunk eltiprása, valamint Budapest rommá lövése. Ezért
"vétózta meg" a szovjet csapatok kivonási tervét, mivel tisztában volt
azzal, hogy kritikus helyzetben kire támaszkodhat...
A szovjet
kormány akceptálta Kádár álláspontját és politikai vonalvezetését, ezért
hamarosan elnyerte a Lenin-békedíjat és a SZOVJETUNIÓ HŐSE kitüntetést,
messze megelőzve Farkas Bertalan űrhajósunkat!
KÁDÁR, AZ IGAZMONDÓ (?)
Történelem
(gyakran) ismétli önmagát! Az egykori szocialista táborhoz tartozó
államokban meghonosodott az állampolgárok megfélemlítése, megtévesztése
és elbutítása.
Szovjet mintára Kádár vezette be, hogy az ötéves
terveken belüli éves tervteljesítési statisztikai adatok megjelenjenek a
párt központi lapjában,- a Népszabadságban.
Természetesen - jó
és figyelmes vezetőhöz méltóan -, személyesen ellenőrizte a közlésre
készült adatokat, mivel jól ismerte azt a közmondást, miszerint: "gazda
szeme hizlalja a jószágot".
Kádár rendszeresen "felhizlalta" az
évek során egyre csökkenő tendenciát mutató számadatokat. Ebben
készséges segítőtársa volt Havasi Ferenc, miniszterelnök helyettes, KB
és PB tag, valamint számos más állami, illetve pártfunkciók
főhopmestere.
Amikor a népgazdasági mutatók romlása kezdett
erőteljesebbé válni, 1979-ben, Bálint József, a Központi Statisztikai
Hivatal (KSH) elnöke, elkészítette a tervteljesítés összesítő adatait és
bemutatta Kádárnak, a Népszabadságban közzétételre tervezett anyagot.
Kádár megdöbbenve látta, hogy a tervteljesítési mutatók többsége nem éri
el a 100%-ot., de olyanok is voltak, amelyek 90%-ot is alig alatt
"vegetáltak.
Azonnal hívta Havas elvtársat, és kettesben
agitálták Bálintot, hogy "srófoljon fel" minden adatot 100% fölé. Miután
Bálint József erre nem volt hajlandó, ezért felszólították, hogy
nyújtsa be lemondási kérelmét. A 49 (!) éves KSH elnököt
korkedvezménnyel nyugdíjazták, és Nyitrai Ferencnét nevezték ki a KSH
elnökévé.
Nyitrainé 10 évig mérhetetlen szorgalommal srófolgatta
Kádárnak (és a közvéleménynek) a statisztikai adatokat 100%-fölé,
érdemei elismeréseként (1985-89-ben) a brit Királyi Statisztikai Társaság tiszteletbeli tagjává, (1984-89-ben)
az Európai Statisztikusok Konferenciája alelnökévé, majd a
rendszerváltozást követően a JPTE és a Miskolci Egyetem díszdoktorává,
1991-ben a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának tagjává
választották.
1988-ban Állami Díjjal, 1994-ben Fényes Elek és Keleti Károly emlékérmekkel ismerték el eredményes munkáját.
Elképzelhető,
hogy a valóságtól gyökeresen eltérő, valótlan (DÜBÖRGŐ) gazdasági
mutatókkal való "bűvészkedést",- Medgyessy, Gyurcsány és Kókai elvtársak
Kádártól, Havasitól vagy Nyitrainétől vették át (örökölték),
felismerve, hogy a nyilvánosság előtt elkövetett (gátlástalan)
hazugságokat, számos hazai vagy külföldi intézmények is honorálják.
KÁDÁR ÉS A SZOVJET NUKLEÁRIS FEGYVEREK
Kádár,
az MSZMP KB első titkáraként - egy személyben - hozzájárult ahhoz, hogy
megszállóink, hazánk területére közepes és nagy hatósugarú nukleáris
pusztító-töltetet és a töltet célba juttatására alkalmas
hordozórakétákat hozzanak (telepítsenek és/vagy tároljanak).
Tudomása
kellett, hogy legyen arról is, hogy a Dunántúl egyes pontjain
"atombiztos" vezetési pontokat (harcálláspontokat) építenek a szovjetek,
mert ha a nukleáris eszközök behozatalára az áldását (és
hozzájárulását) kérték, akkor aligha tartottak arról a Kreml
illetékesei, hogy a SZOVJETUNIÓ (magyar?) HŐSE ellenezné a mélyépítési
munkálatokat.
Nagy valószínűséggel fel sem vetődött Kádár
primitív agyában az a gondolat, hogy egy NATO-VSZ konfliktus esetében
hazánk kapta volna a legelső nukleáris csapásokat, mert az ide
telepített szovjet rakéták (földrajzi helyzetükből kifolyólag), képezték
a legnagyobb potenciális veszélyt a Nyugat számára.
Egy ilyen
esetben viszont nem csupán a Dunántúl vált volna porsivataggá, hanem a
Kárpát-medence élővilága is kipusztulásra lett volna ítélve.
A
baloldalhoz mindhaláláig kötődő Faludy György így írt erről Torontóban
(1981-ben), EGY HELYTARTÓHOZ 25 ÉV UTÁN c. Kádárhoz szóló versében
(részlet):
"És a jövő? Aki még el nem gárgyult,
az ismeri a kilövőpályákat,
miket a ruszkik szerte a Dunántúl
gyér erdeibe vágtak.
Ha háború jön, rajtunk kezdik. A föld
olajfestéke hámlik. Izzó szőre
leperzselődik. A Balaton fölforr,
gázfelhő lesz belőle,
a városok rizsporrá kenődnek szét,
halálsugarak csapnak fel az égre,
és nem marad se sír, se rom, sem emlék.
Más nem lehet a vége."
ÖSSZEGEZVE
"Aki
még el nem gárgyult" annak észre kell venni, hogy Kádár (Czermanik,
Csermanek, Barna, Lipták) és bandája, valamint az MSZMP-re keresztelt
(MKP, KMP., BÉKEPÁRT, MDP) erkölcsi, anyagi, egészségügyi és tudati
értelemben,- a sárba tiporta nemzetünket.
Ugyan ezt teszi most, az M-betűvel csökkentett utódpárt és vezetői.
Moldova
"siker" könyve azt sugallja az olvasóknak, hogy Kádár gerinces, művelt,
határozott, az adott körülményekhez jól alkalmazkodó nagyformátumú
politikus volt.
Moldova természetesnek és dicséretesnek tartja,
hogy a jellemtelen, szakmáját soha nem művelő műszerész segéd, aljas
hazaáruló, irányította a tíz millió ember életét, és hazárdjátékosként
játszott egy nemzet jövőjével! Mérhetetlen nagy összegű külföldi
kölcsönök felvételével biztosította a legvidámabb barakk lakóinak a
langyos jólétet, a nyugati életszínvonaltól és átlagéletkortól való
döbbenetes nagyságrendű lemaradást! Mind a közszolgálati, mind pedig a
kereskedelmi tévéadók bőséges időtartamban népszerűsítik Moldova
nézeteit, a gyengeelméjűekre jellemző, bárgyú mosollyal kísért kádári
tirádáit.
A nyugati határon kiépített aknazárakkal,
szögesdrótokkal, útlevélkiadások megnehezítésével, a rádió és tévé
adások cenzúrázásával, valamint a nyugati rádióadók zavarásával, továbbá
a pártpropaganda eszközeivel fosztották meg az embereket e
tisztánlátástól, és az igazság megismerésétől. Ezzel elérték, hogy a
tájékozatlan tömeg hitt Kádár a "fejlett szocialista társadalom alapjai
lerakását" hirdető nyilatkozataiban, elhitte, hogy a kapitalizmus a
pusztulás stádiumában van, hogy a mérhetetlen nyersanyagtartalékokkal
rendelkező hatalmas Szovjetunió vezetésével, expressz sebességgel
rohanunk a minden földi jót biztosító kommunista társadalom
megvalósítása felé.
Gyakorlatilag ez jellemezte Kádár - számokkal kimutathatatlan - politikai és szakmai IQ-ját!
Hasonló
módon lehetne felmérni azoknak az IQ-ját is, akik történelmünk
legvéresebb kezű despotájának, valamint legnagyobb árulójának minden
piszkos "életművét" igyekeznek megmagyarázni és patyolat-tisztára mosni,
ha mással nem, akkor a Moldova-féle "elgárgyult" tollforgatók
könyveivel, cikkeivel és tévés interjúikkal.
Prof. Dr. Bokor Imre
Most
tarják a kommunista holokauszt emlékhetét a 65 millió áldozat emlékére.
Ideje lenne a kommunista holokausztot is tanítani és a gyilkosokat
elítélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése