Aczél György
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Aczél György | |
 |
|
| Aczél György | |
|
|
|
| Született | Budapest 1917. augusztus 31. |
| Elhunyt | Bécs 1991. december 6. (74 évesen) |
| Párt | KMP (1935–1944) MKP (1944–1947) MDP (1947–1956) MSZMP (1956–1989) |
| Választókerület | Borsod-Abaúj-Zemplén megye (1947–1949) Baranya megye (1958–1967) Pécs (1971–1990) |
|
|
|
| Foglalkozás | kultúrpolitikus |
Tartalomjegyzék |
Életpályája
Appel Henrik néven született zsidó származású szegény családba Budapesten.[1] Apja kocsis és hentessegéd, anyja zálogházi tisztviselőnő volt. Apja 1925-ös halálát követően árvaházban nevelkedett, tanulmányait is ott végezte; kőművessegédi szakmát szerzett. Vezetéknevét 1936-ban, keresztnevét pedig valamikor a 30-as évek végén változtatta meg, de csak 1946-ban, illetve 1955-ben lett hivatalosan is Aczél, illetve György. 1939-ben nősült, házasságából két leánya született. Elsősorban autodidakta módon művelte, képezte magát, illetve elvégezte az 1936 őszi félévet a Színművészeti Akadémián, munka mellett. Ezután amatőr színészként és előadóként próbált boldogulni.Még az 1930-as évek elején csatlakozott a Somér cionista ifjúsági mozgalomhoz, majd 1935-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába.[1] 1942 elején illegális kommunista tevékenység miatt letartóztatták és a váci börtönbe zárták. 1942 végén munkaszolgálatra hívták be, ahonnan sikerült magát leszereltetnie és visszatérhetett Budapestre. Magyarország német megszállása és a nyilas uralom alatt önmaga és az általa bújtatott, védelmezett zsidók érdekében áttért a római katolikus vallásra.
1945 tavaszától előbb az MKP budapesti, majd V. kerületi, 1946 augusztusától pedig a Zemplén megyei irodájának munkatársa volt. Az 1947-es magyarországi országgyűlési választásokon (a „kékcédulás választáson”) a Magyar Kommunista Párt jelöltjeként szerzett országgyűlési mandátumot. Az 1949-es választásokon újfent mandátumot szerzett, azonban alig két hónappal később, 1949 július 6-án letartóztatták,[1] majd a Rajk-per egyik mellékperében életfogytiglani fegyházra ítélték. 1954. augusztus 25-én szabadult, szeptember elsején pedig rehabilitálták. Ugyan november 1-jén kinevezték a 23-as Számú Állami Építőipari Vállalat igazgatójává, komoly politikai tisztséget nem kaphatott.
Az 1956-os forradalomban az V. kerületi pártbizottság védelmében vett részt, illetve azonnal csatlakozott Kádárékhoz, valamint alapító tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP) 1956. október 31-én, ahol a Központi Bizottság tagjává választották (innét 1959-ben került ki). A forradalom körüli eseményekben a párt „puhább” vonalát képviselte.
Az 1989. júniusi központi bizottsági ülésen (noha nem volt tag, sem tisztségviselő) fontos szerepe volt Grósz Károly megbuktatásában. Az MSZMP 1989. október 7-ei megszűnésével visszavonult a politikától és belekezdett emlékiratai megírásába, ezt azonban már nem tudta befejezni. 1991. december 6-án Bécsben hunyt el.
Főbb művei
- Az állami oktatás helyzetéről (Bp., 1972)
- Szocialista kultúra – közösségi ember (Bp., 1975)
- Egy elmaradt vita helyett (Magvető, 1975)
- Beszélgetések Magyarországról, szocializmusról (Magvető, 1982)
- Szocializmus, nemzet, kultúra (Bp., 1985)
- Jövőt mutató elődök (Bp., 1986)
Irodalom
- Révész Sándor: Aczél és korunk (Sík, 1997) ISBN 963-85520-5-0
Jegyzetek
- ^ a b c d Pécs Lexikon I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 23. o. ISBN 978-963-06-7919-0
Források
Kategória:
- KMP-tagok
- MKP-tagok
- MDP-tagok
- Az MSZMP PB tagjai
- Zsidó származású magyarok
- Országgyűlési képviselők (1947–1949)
- Országgyűlési képviselők (MDP)
- Nevet változtatott személyek
- Zsidó származású politikusok
- Emigráns magyarok
- Országgyűlési képviselők (1949–1953)
- Bebörtönzött politikusok
- 1917-ben született személyek
- 1991-ben elhunyt személyek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése