2013. május 27., hétfő

Bogár László egy volt MSZMP-s ,1978-1989-ig, a szocialista munkáspárt tagja, és ha őt hagynák ott megdögölni akkor is ezt gondolná amit most, hogy nem szégyelli a pofáját!

Politikai pályafutása során számos párthoz csatlakozott. 1978-tól 1989-es feloszlásáig tagja volt az Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP). 1988 szeptemberétől tagja volt az Magyar Demokrata Fórumnak (MDF) is (a lakiteleki alapítók egyike), s részt vett a párt gazdasági programjának kidolgozásában. Az 1990. évi országgyűlési választásokon az MDF Borsod-Abaúj-Zemplén megyei listavezetőjeként került be a parlamentbe. 1990 és 1994 között a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára volt. Az 1994. évi országgyűlési választásokon ismét bejutott a parlamentbe. 1996-ban a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) frakciójához csatlakozott. A Fidesz hatalomra kerülésével 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, az első Orbán-kormány Stratégiai Elemző Központjának vezetője volt.

Magyar Szocialista Munkáspárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Szocialista Munkáspárt
Adatok
Utolsó vezető Nyers Rezső

Alapítva 1956. október 31.
Feloszlatva 1989. október 7. (MSZP alakuló ülés)
Utódpárt MSZP
Székház 1081 Budapest, Köztársaság tér 26. (későbbi MSZP-székház)

Ideológia kommunizmus,
marxizmus–leninizmus,
reformkommunizmus
Politikai elhelyezkedés szélsőbaloldal
Parlamenti jelenlét 19561989
Hivatalos színei vörös
A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) marxista–leninista párt volt, mely szovjet támogatással és felügyelettel kizárólagosan (mint állampárt) gyakorolta Magyarországon a hatalmat 1956 novembere és 1989 októbere között. A magyarországi rendszerváltás során nem szűnt meg teljesen, csak átalakult, pontosabban két részre szakadt: a keményvonalasok megalakították a Munkáspártot, míg a demokratizálódás folyamatába beletörődők a Magyar Szocialista Pártot (MSZP), ez utóbbi egyben a párt jogutódja.

Tartalomjegyzék

Története

Megalakulása

Az 1956-os forradalom alatt hirtelen megkezdődtek a demokratikus pártalapítások. 1956. október 31-én a Magyar Dolgozók Pártja, az addigi állampárt több korábbi vezetője kimondta annak feloszlatását, és új pártot alapítottak. Az alapító kongresszus előkészítésére még aznap intézőbizottság alakult Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán részvételével. [1]
1956. november 2-án és 3-án azonban Kádár és Münnich Ferenc már Moszkvában tartózkodtak. A szovjet vezetés több jelölt közül végül Kádár Jánost bízta meg az ország irányításával. A forradalom leverése után a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mögé felsorakozó párt megtartotta a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet. 1957. február 26-án Kádárt az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága elnökévé választották.

A párt működése

Az MSZMP ugyanazt a szerepet töltötte be, mint más szocialista országok állampártjai: egy szűk elit (az "élcsapat") egyeduralmának biztosítását egy kiterjedt, a munkahelyeken is kiépített és helyi szinten is jelentős befolyással rendelkező hierarchikus pártstruktúrán keresztül. A párt kizárólagos hatalommal rendelkezett a parlamenti képviselők és kormánytagok kiválasztásában, ellenőrizte az igazságszolgáltatást, és vezetői mondták ki a végszót az országos és helyi politika minden szintjén és területén. Egyszersmind az MSZMP volt a Szovjetunió Kommunista Pártja által a szovjetek által megszállt és ellenőrzött ország számára kiadott utasítások és irányelvek legfőbb végrehajtó testülete.
1989-ig az ország egyetlen legális politikai pártjaként ellenőrizte az államirányítást és a törvénykezést, más pártok alapítását tiltották, a politikai ellenvéleményt elnyomták, üldözték.

Kádár János szerepe

A párt története összeforrt első számú vezetője, Kádár János nevével. Az általa fémjelzett időszak, valamint személyes tevékenysége feldolgozás alatt és továbbra is a viták kereszttüzében áll. 1956 után a Kádár vezette MSZMP a szocialista országok többségéhez mérten nagyobb belső gazdasági szabadságot ért el (de jóval kevesebbet, mint a szocialista önigazgatás útját járó Jugoszlávia, és természetesen összehasonlíthatatlanul kevesebbet, mint a nyugati kapitalista országok), ugyanakkor külpolitikájában a szovjet akaratnak erősebben alá volt vetve.
A párt politikáját meghatározó Kádár a szovjetek utasításait többnyire szolgaian követte, utasításaikat ellenvetés nélkül végrehajtotta, de volt bizonyos fokú önálló mozgástere is. Ezt arra használta, hogy pártbeli ellenfeleit elszigetelje, a nép demokratikus törekvéseit elfojtsa, ugyanakkor a keleti tömb többi országaihoz képest egy magasabb életszínvonalat biztosítson.

Az 1989-es fordulat

1989-ig, a pártállam megszűnéséig az eredeti pártról beszélhetünk, noha az utolsó időszakban, a rendszerváltás felé közeledve egyre jobban kicsúsztak az események az irányítása alól.
1988 májusában az MSZMP országos pártértekezletén Kádár elvesztette hatalmát, a feltörekvő Grósz Károly és köre kihagyta a Politikai Bizottságból és nem választották meg a párt főtitkárának sem, ehelyett a pártelnöki tisztséget kapta meg, ami már nem járt tényleges hatalommal.
1989 februárjától reformkörök alakultak a párton belül. Ezek működése felgyorsította a párt demokratizálódását, segítette a rendszerváltás folyamatát, de felerősítette a pártban a belső megosztottságot. 1989. október 7-én, a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusán új párt létrehozásáról döntöttek. Demokratikus alapszabályt fogadtak el, az átlépők elhagyták a párt nevében szereplő „munkás” szót is. Az 1990-es demokratikus választásokon 8,5%-os eredményt elérve bekerült az új országgyűlésbe.
Az MSZP-be nem belépők 1989 december közepén folytatták az MSZMP XIV. kongresszusát, és Thürmer Gyulát választották a párt elnökévé. A Központi Bizottságban tag lett a korábbi párt két politikusa, Grósz Károly és Berecz János is. Az MSZMP 3,68%-os eredményével nem jutott be az új országgyűlésbe.
A két párt közül a Magyar Szocialista Párt örökölte az állampárt vagyonát, míg a Munkáspárt vitte tovább az ideológiát. Erre utal a korabeli vicc, hogy az „MSZP-nek jutott a tőke, a Munkáspártnak pedig Marx”.
1992-ben a párt továbbra is vállalta a Kádár-rendszer politikai örökségét, de nevét Munkáspártra változtatta, és tevékenységüket ezen a néven folytatta.
Egy kisebb csoport Fazekas László országos titkár és Csaba Elemér titkárhelyettes vezetésével továbbra is kitartott az MSZMP elnevezés és a marxista–leninista elvek mellett, ezért ismét megalakították a Magyar Szocialista Munkáspártot. Elsősorban Budapest XV. kerületére, illetve Százhalombattára szorítkozott tevékenységük. Újpalotán 1990 és 2010 között mind az öt önkormányzati választáson egy darab listás önkormányzati képviselői hellyel rendelkeztek.
2010-ben azonban Csaba Elemér eltávozott a pártból, és visszaigazolt oda, ahonnan jött: a Magyar Kommunista Munkáspártba. Bár néhány tagot magával vitt a régi-új pártjába, az MSZMP tagságának nagyobb része megmaradt, és a 2010. évi önkormányzati választáson hét jelöltet állított Újpalotán, míg a thürmeri MKMP Csaba Elemérrel megerősödve is csak ötöt.
Az MSZMP tavasszal kongresszust tartott. A titkári pozícióból távozó Fazekas László helyett Vitányi András lett az új vezető, aki Érden szintén felkerült a szavazólapra ,mint egyéni körzeti képviselőjelölt.

Szervezeti felépítése

Az MSZMP Budapesti Bizottságának egykori székháza, II. János Pál pápa tér 26.
Az MSZMP mint állampárt felépítésében minden állami és gazdasági részterületnek megvolt a maga tükörképe. Az állami intézményt utasíthatta az állami hierarchiában fölötte álló, vagy a párthierarchiában fölötte ill. azonos szinten álló szerv (lásd még: nómenklatúra). Informálisan azonban meg lehetett kerülni a szinteket. Az egyes bizottságokat titkárok (párttitkárok) vezették.
Két kongresszus között – a nagyjából évente ülésező – Központi Bizottságban, illetve a heti ügyeket vivő Politikai Bizottságban születtek meg a döntések.
Formális igazgatási hierarchia
MSZMP pártszerv
Állami megfelelője
Első titkár (később főtitkár) Arrow east.svg Kormányfő (a minisztertanács elnöke)
Arrow south.svg Arrow southeast.svg Arrow south.svg
Politikai Bizottság (PB) Arrow east.svg Kormány (a minisztertanács)
Arrow south.svg Arrow southeast.svg Arrow south.svg
Központi Bizottság (KB)
  • Agitációs és Propaganda Osztály
  • Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztálya
  • További osztályok
Arrow east.svg Minisztériumok
Arrow south.svg Arrow southeast.svg Arrow south.svg
Budapesti és kerületi pártbizottságok, megyei, városi és községi pártbizottságok Arrow east.svg Fővárosi és kerületi tanácsok, megyei, városi és községi tanácsok
Arrow south.svg Arrow southeast.svg Arrow south.svg
Üzemi pártbizottságok, intézményi pártbizottságok Arrow east.svg Üzemek, intézmények
Formálisan minden szervezet és intézmény csak az eggyel magasabb szintű utasítóhoz fordulhatott a működési problémáival, informálisan azonban bármilyen fölsőbb szinttel kiépíthette a kapcsolatot. Az ilyen kölcsönös nyomásgyakorlás vagy segélykérés és támogatás általában személyes kapcsolatokon alapult.
Képvislet[1]
MSZMP pártszerv Állami megfelelője
Kongresszus Országgyűlés
Párttagok Állampolgárok

Kongresszusok

A párt legfelsőbb döntéshozó fóruma a kongresszus volt, itt választották meg a párt legfelsőbb vezetőit. Ezek a választások azonban szinte mindig formálisak voltak. Kezdetben 3, majd 4, végül 5 évente tartották.
VII. 1959. december
VIII. 1962. november
IX. 1966. december
X. 1970. november
XI. 1975. március
XII. 1980. március
XIII. 1985. március
XIV. 1989. október
Megjegyzés: A kongresszusok számozását a korábbi MDP illetve MKP kongresszusokat előzménynek tekintve VII-tel kezdték. Később a kongresszusok számozását a Munkáspárt illetve a Magyarországi Munkáspárt 2006 is megtartotta.

Lásd még

Irodalom

  • Csanádi Mária: A pártállam-rendszer szerkezete, kohéziója és szétesése Magyarország példáján. In: Gazdaság, 23. évf. 1989/4. sz., 5–36. o.

Jegyzetek

  1. Nem szabad, hanem irányított szavazások révén.

Külső hivatkozások

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése