Iszonyatos szakadék tátong a leggazdagabbak és a legszegényebbek
között, a jövedelemkülönbségek ráadásul egyre nagyobbak – erről Ferge
Zsuzsa szociológus beszélt a társadalmi egyenlőtlenségekről és annak
politikai veszélyeiről tartott előadásában, a Politikatörténeti
Intézetben.
A nyertes mindent visz
Az elmúlt két-három évtizedben világszerte erősen növekszik a
létbizonytalanság, még a jóléti államokban is. A jövedelmi
egyenlőtlenségek a Thatcher–Reagan-korszak óta erősödnek,
Kelet-Európában "iszonyú növekedést" mutat az ENSZ humán fejlődési
indexe. A középosztály mindenütt lecsúszik és zsugorodik, a szegények
tovább szegényednek, a leggazdagabb réteg pedig "elszállt": a
statisztikák azt mutatják, hogy a nyertes még válságban is "mindent
visz". A szociológus a világ összvagyonának eloszlását mutató piramissal
illusztrálta az üvöltő különbségeket: a világ népességének felső 5
százalékánál összpontosul a vagyon 80 százaléka, miközben az alsó 70
százaléknak – 3 milliárd embernek – csak a vagyon 4 százaléka jut. A
jövedelmi olló nyílását pedig egy legalább ennyire sokkoló adattal
támasztotta alá: a válság előtt 500 dollármilliárdos volt a világon,
most pedig 1200.
Alakul a prekariátus
A munkabiztonság globális megrendüléséből már számos kutató azt a
következtetést vonja le, hogy alakulófélben van egy új osztály, a
biztonsághiányban szenvedők "prekariátusa". Ferge Zsuzsa félelmetesnek
írta le a folyamatot, mivel a létbiztonság megrendülése, az
egyenlőtlenségek növekedése a szélsőségek felé húzza, ezáltal
veszélyezteti a társadalmakat.
Uram-bátyám világ
Magyarországon az elmúlt évszázad több korszakra bontható az
egyenlőtlenségek alakulása szempontjából. Egészen 1945-ig – Európában
példátlanul hosszú ideig – megmaradtak a feudális különbségek, a
hierarchikus távolságtartás, de utána a társadalom nagyon gyorsan
elfogadta, hogy megszűnt a "tekintetes urak" rendi világa, ami arra
utal, hogy megérett a helyzet a rangok elsöprésére. A társadalmi
viszonyok az államszocializmus alatt horizontálisabbá váltak, a
rendszerváltást követően viszont már ellentmondásos folyamatok indultak
be. "Azt gondoltam, 1990 után sem jön vissza a korábbihoz hasonló,
hierarchikus távolságtartás, és egyelőre valóban nincsenek méltóságos
uraink, de nagyon jó úton haladunk efelé" – fogalmazott Ferge Zsuzsa.
Nyílt szegényellenesség
A jövedelmi egyenlőtlenségek már a nyolcvanas években is lassan
növekedtek, 1990–2000 között viszont ugrásszerűen növekedett,
"széthasadt", majd a 2000–2007 közötti enyhe csökkenés után ismét tovább
erősödtek az egyenlőtlenségek. Az elmúlt két évben pedig "nagyon
jelentősen" nőtt a szegénységben, illetve mélyszegénységben élők aránya
(a KSH adatai szerint 4 millióan élnek létminimum alatt), amihez a
politikai intézkedések is hozzájárultak. Ferge Zsuzsa a közpolitikai
intézkedéseket, szegénységpolitikákat vizsgálva arra jutott, hogy
Magyarországon 2008-tól még "csak" nyíltan-óvatosan, 2010-től viszont
már kimondottan szegényellenes politika jellemző.
Rátettek egy lapáttal
A kutató kitért a cigányság "végtelenül ellentmondásos" helyzetére
is: miközben az 1990 utáni közpolitikákban – felzárkóztatási programok
révén – kiemelten előnyösnek mondható a helyzetük, a munkanélküliség, az
elszegényedés, a szegregáció ellen nemhogy nem tettek a kormányok,
hanem ha lehet, még rá is erősítettek a tendenciára. "A 600-700 ezresre
tehető s gyarapodó cigányság igen nagy részét borzalmasan marginális
helyzetbe hozták".
Bűnbak-világ
– Világtrend, hogy amikor növekszik a szegények száma, bűnbakká
válnak – tette hozzá Ferge Zsuzsa –, Magyarországon most ezt
éljük.Véleménye szerint kegyetlen jövő vár az esélytelenekre, amit egy
"kormányközeli tudós" nyilatkozatával illusztrált: Bogár László
közgazdász a Heti Válasznak adott
interjújában
beszélt arról, hogy Magyarország még legalább 15 évig végzetes
csapdában vergődik; a társadalomnak legalább harmada végképp elveszett,
"már semmiféle eszközzel nem lehet visszahozni őket a végső
nyomorúságból, (...) társadalmi szinten gyakorlatilag leírhatjuk őket.
Bogár szerint Orbán Viktor látja ezt a csapdát, csak nem beszélhet
őszintén a valóságról – "nem derülhet ki, hogy ezeket az embereket
igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így teszünk, akkor a
többiek soha nem fognak célba érni".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése