Brutális bűnök, nevetséges büntetés a Gergényi-vádiratban 1
A júniusi előzetes ülés után
szeptember 16-ra tűzte ki a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa a
2006-os atrocitások miatt többek között elöljárói intézkedés
elmulasztásával vádolt egykori rendőrvezetők perének első tárgyalását. A
PestiSrácok.hu megszerezte a Bene László, Gergényi Péter, és Dobozi József (képünkön) és további tizenegy társa elleni vádiratot.
STIER CSABA – PestiSrácok.hu
Gergényi Péter egykori fővárosi rendőrfőkapitányra, Bene László volt országos rendőrfőkapitányra, Dobozi József
a Rebisz egykori parancsnokára, és további tizenegy társára (mint az
már a hírekből tudható), a Központi Nyomozó Főügyészség a vádiratában
felfüggesztett börtön kiszabását kéri. Ugyanakkor – amiről a hírek nem
szóltak – az ügyészség azt is kérte az eljáró bíróságtól, hogy ha
elítéli a vádlottakat, akkor mentesítse őket a büntetett előélet következményeitől.
A vádirat ugyanakkor – megítélésünk szerint – olyan súlyú
megállapításokat tartalmaz, hogy értelmezhetetlennek tűnik a az egykori
főrendőrök mentesítése. Persze ez nem lehet véletlen, hiszen többen
közülük ma is aktívak. Az sem lehet a merő véletlen műve, hogy éppen a
lényegre nem ad választ az ügyészségi dokumentum: kinek a parancsára tussolták el Gergényiék azokat a bűntetteket, amelyeket az ügyészek most a vádiratban rögzítettek?
A rendőrvezetők a tüntetést békés választási gyűlésnek értékelték Fotó: HPGY
Az országos rendőrfőkapitány külföldi, szakmai összejövetelen tartózkodott
Miként az tudható, az őszödi beszéd
nyilvánosságra kerülésével, 2006 szeptember 17-vel kezdődött meg
Budapesten az a hatalmas tüntetéssorozat, amely végül Gyurcsány Ferenc
bukásához vezetett és amelyet a hazugságbajnok miniszterelnök
rendőrsége vérbe fojtott. A vádirat tanulsága szerint ehhez a
legmegfelelőbb embereket találta meg. A témáról eddig már tengernyi írás
jelent meg, ezért igyekszünk csupán olyan részleteket közreadni, amely
kevés nyilvánosságot kapott.
Azzal kezdődött, hogy az ominózus napon, amikor a rendőrség felső vezetése – kivéve Bene Lászlót, aki éppen Brazíliában (hol máshol?) „szakmai összejövetelen” tartózkodott – és az akkori igazságügyi és rendészeti miniszter, Petrétei József
látták, hogy egyre csak gyűlnek a tüntetők a Kossuth térre, arról
egyeztettek, miként ítéljék meg az egyébként be nem jelentett
demonstrációt: a gyülekezési jog, vagy a választási törvény alapján.
Előbbi esetében tömegoszlatást kellett volna végrehajtani. Ha viszont
választási gyűlésként értékelik – éppen akkor zajlottak az önkormányzati
választások – a helyzetet nem kell kezelni, csupán biztosítani. Utóbbi
mellett döntöttek – hagyták a tüntetést eszkalálódni. Ezzel az volt a
baj, hogy a tüntetők nem pártokat éltettek, hanem Gyurcsány és kormányának távozását követelték, így tehát köze nem volt az önkormányzati választásokhoz. Másnap – szeptember 18-án – az ügy ötödrendű vádlottja, Mittó Gábor,
a BRFK főkapitány-helyettesétől azt a parancsot kapta: készítsen
műveleti tervet a Kossuth téri tüntetés kezelésére. Ez este hétre készen
állt, igaz az alezredes kifelejtette belőle a televízió biztosítását.
Délután négykor pedig Szabadfi Árpád országos
rendőrfőkapitány-helyettes rendkívüli vezetői értekezletet tartott –
amin nem csak a fővárosi, hanem a megyei vezetők is részt vettek. E
megbeszélésen a kialakult és a várható helyzetet értékelték, a
rendelkezésre álló információk – és nyilván a biztosítási terv –
alapján. Nem tudni, honnan származtak az információik, de úgy döntött a
rendőr vezérkar – többek között Szabadfi nyomására -, hogy a rendőrségnek csupán biztosítás lesz a dolga, nem avatkoznak bele a demonstrációkba. Este azonban elszabadult a pokol a Magyar Televízió Szabadság téri székházánál.
A rohamcsapatok tagjai nem hagyták volna cserben a társaikat Fotó: HPGY
Határozott cserbenhagyás
A székházhoz kirendelt, hiányos felszereléssel rendelkező baranyai század nagy része – hatvan fő – megsérült. „Az állományból 22 főnek hiányzott a bevetési sisakja, ebből tizenketten az események alatt mástól vagy megsérült rendőrtől kaptak sisakot. Bevetési pajzzsal 18 rendőr nem rendelkezett,
közülük nyolcan az események alatt mástól, vagy megsérült rendőrtől
kaptak ilyen védőeszközt. A század állományát ért támadás következtében
huszonöten 8 napon belül, harmincnégyen pedig 8 napon túl gyógyuló
sérüléseket szenvedtek.
A sérültek körében azok közül, akik nem
rendelkeztek védőeszközökkel, nyolcan súlyosan, heten pedig könnyebben
sérültek. Legsúlyosabban a Siklósi Rendőrkapitányság állományába tartozó
B. László rendőr százados sérült, aki sisak és pajzs hiányában
egy kővel történt fejbedobása után életveszélyes koponyasérülést
szenvedett.„ – áll a vádiratban. Eközben a másodrendű vádlott, Gergényi Péter
és más vezetők a Parlament közelében felállított főhadiszálláson többek
között a televíziók adásaiból nem csak a Kossuth téri, hanem a
Szabadság téri eseményeket is figyelemmel kísérték. Az ostromot látva az
egyik, a Kossuth téren szolgálatot teljesítő század parancsnoka azt
javasolta Gergényinek, hogy vesse be az embereit és a szintén a
Kossuth téren lévő borsodi csapatszolgálati századot a Szabadság téri
tüntetőkkel szemben. Gergényi a javaslatot nem fogadta el, sőt arra kérte a parancsnokot, hogy vonuljon hátrébb a főhadiszállástól.
Nem sokkal később a borsodi egység parancsnoka – aki a
rádióforgalmazásból értesült a tévéostromról – is az átvonulást kérte,
de Gergényi határozott „nemmel” az engedélyt nem adta meg. Aztán egy másik egység parancsnoka is ugyanezt kérte a helyszín egyik biztosítójától, de az az engedélyt, Gergényire hivatkozva megtagadta.
„Az épületben számos rendőr céltalanul várakozott, álldogált…”
A vádirat tehát azt állítja, hogy a Szabadság téren küzdő rendőröket felsőbb utasításra hagyták cserben bajtársaik. Az esetet súlyosbítja, hogy Gergényi a tévészékház előtti események helyszínbiztosítására Mittó Gábort bízta meg, aki – miután több egységgel beszorult a televízió épületébe – semmit nem csinált. Sőt,
a bent lévő különböző csapatok azt sem tudták, hogy ki a
helyszínparancsnok, aki megmondja a tervet, és miként kezeljék a
helyzetet. Miután Gergényi tudomást szerzett arról, hogy Mittó
nem hogy nem ura a helyzetnek, de a teljes alkalmatlanságáról tett
tanúbizonyságot, nem váltotta le, s nem bízott meg mást a parancsoki
teendőkkel. A vádirat úgy fogalmaz: „A nagyszámú sérült mellett azonban
az épületben számos rendőr céltalanul várakozott, álldogált. Nagy Miklós rendőr őrnagy a székházban a teljes káoszt, zűrzavart tapasztalta,
amely a rendőrök tanácstalanságával párosult. Helyszínparancsnokot
keresett, de nem talált. A bejárat előtti torlasz építése közben Nagy Miklós rendőr őrnagy felment az emeletre, ahol Mittó Gábor
rendőr alezredes IV. rendű vádlottat meglátta. Ekkor megtudta, hogy
beosztásából eredően ő az épületben tartózkodó legmagasabb szintű
parancsnok. Emiatt tőle utasításokat várt, ehelyett azonban a IV. rendű
vádlott közölte, az <elöljáró parancsnoknak küldte>, szabadságáról
rendelték be, az eseményekről pedig nem sokat tud. Kijelentései után kezeit széttárta, mint aki nem tudja, mit tegyen.
Az elképzelés nélküli IV. rendű vádlott egymagában állt, kezeiben
rádióval és telefonnal, érdemi intézkedést tenni nem tudott, holott még
ekkor is mód lett volna az erő-és eszközszámvetés után az alparancsnokok
bevonásával egy székházvédelmi stratégia kialakítására.” Tehát így
esett el a Magyar Televízió székháza, Gergényi Péter és a többi rendőri vezető tudtával és közreműködésével. A vádirat szerint a tévészékház ostromakor 246 rendőr sérült meg, Gergényi Péter
és vádlott társai pedig nem csináltak semmit. Azt, hogy ennek mi volt
az oka, nem tudni, legalábbis a vádirat nem tartalmaz erről semmit.
Hagyták a tüntetést eszkalálódni Fotó: HPGY
„Ezt azért kapod, mert székházostrom volt…”
Ami ennek a történetnek a sajnálatos
hozadéka, hogy a rendőri vezetők alkalmatlansága, vagy ne adj Isten, a
politikai befolyásoltságuk vezetett azokhoz a rendőri túlkapásokhoz,
amely a székháznál történt események utáni tüntetéssorozat alkalmával tömegével fordult elő.
Hiszen a rendőrök – ez a vádiratból is plasztikusan kiolvasható – azért
vertek boldog-boldogtalant az októberi eseményeken, hogy megtorolják a televízió székházának elszenvedett vereségüket.
Erre számos eddig a sajtóban, vagy más kiadványban publikált eset
szolgál bizonyítékul, de e vádiratban is találunk példát rá. Méghozzá a
VI. vádpontban, amikor több rendőr egy tüntetőt fejbe rúgott, öklözött,
olyan kijelentések közepette, hogy „ezt azért kapod, mert 48 órája szolgálatban vagyok„ és „azért kapod, mert székházostrom volt”.
Ezért állíthatjuk, a rendőri vezetők nem csak azért felelősek, mert a
székház ostromakor tehetetlenségük, alkalmatlanságuk, netán a politikai
felől érkezett felsőbb utasítás miatt cserben hagyták csapataikat, hanem
azért is, mert nem tisztázták a csapaterők előtt, mi vezetett a székház elvesztéséhez.
És miután majd’ 250 rendőr megsérült az ostrom alatt, a későbbi
tüntetéseken „joggal” érezhette azt a kisrendőr, hogy törleszteni kell, miután gőze nem volt arról, hogy vezetőik alkalmatlansága, vagy pártossága vezetett a televízió székházának elvesztéséhez.
Ignácz-jelentés: semmi sem volt rendben
Bene László 2006 szeptember
20-án érkezett haza brazíliai szakmai nyaralásáról, majd öt nap múlva
felkérte a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság akkori vezetőjét, Ignácz István
tábornokot, hogy egy bizottság élén vizsgálja ki a szeptember 17 és 19
között történt rendőri intézkedéseket. A tábornok novemberben letette az
asztalra az azóta Ignácz-jelentésként ismert dokumentumot. A jelentésben „számos
olyan hiányosságot, hibát, szabályszegést rögzítettek, amelyek
felelősségre vonás alapjául szolgáló megállapításokat tartalmaztak,
így mindenekelőtt a műveleti tervvel kapcsolatosan, a vezetésirányítás
szakszerűtlenségére és hiányosságaira, a rendőri művelet alkalmazott
erőinek, eszközeinek hiányosságaira, erőátcsoportosításokat érintő
hibákra, a riadó késedelmes elrendelésére, a Baranya Megyei
Rendőr-főkapitányság csapatszolgálati századából többeknek a
védőeszközzel való ellátatlanságára, a rádióval való ellátatlanságra, a
vízágyú útvonalában felmerülő akadályokra vonatkozó fegyelemsértés
gyanúját keltő megállapításokat.„ Egyszóval semmi sem volt rendben, de
ez tudható volt már annak idején is. A vádirat szerint Ignácz tábornok a
jelentést november 10-én adta át Bene Lászlónak, aki csupán annyit közölt, hogy át fogja tanulmányozni. És ezután jön az az eseménysor, amire leginkább az eltussolás szó illik.
Nem biztosították a vízágyú útvonalát és az ellátását Fotó: HR
Árvai-jelentés: felelősségre vonás javasolva
Az ORFK titkárságán a november 10-én
átadott jelentést november 23-án iktatták: ekkor adták be az országos
rendőr-főkapitányi postába, majd másnap az úgynevezett „kézi irattárba”
helyezték, magyarán szólva, a dokumentumot hivatalosan ekkor kapta
kézhez Bene. Ehhez képest azt továbbküldte Gergényi Péternek,
aki november 17-re elkészítette a jelentésre adott észrevételeiről
készült összefoglalóját, amelyet az ORFK titkárságán szintén november
23-án iktattak, majd másnap szintén a „kézi irattárba” helyeztek. Így a
főkapitány részére együtt érkezett meg az elmarasztaló, és a felmentő
jelentés. Utóbbit Bene megküldte Ignácznak, aki november 23-ra újra összehívta a bizottságot, hogy Gergényi
észrevételeire reagáltassa a grémiumot. Ez a jelentés azonban a vádirat
szerint nem szerepel az ORFK titkárságának naplójában. Mindeközben Bene László még november 17-én magához rendelte Árvai László alezredest, az ORFK fegyelmi osztályának helyettes vezetőjét, majd megbízta, hogy az Ignácz-jelentés alapján vizsgálják ki, „milyen jog-és normasértések állapíthatók meg, melyek kelthetik a fegyelemsértés, esetleg bűncselekmény gyanúját”. A vádirat úgy fogalmaz: „ Az országos rendőrfőkapitány soron kívüli vizsgálatot kért úgy, hogy arról a bizottság tagjain kívül más ne tudjon, bizalmas jelentésüket pedig a következő napon egy példányban terjesszék elő”.
Az alezredes és két főelőadó ennek megfelelően – az Ignácz-jelentés
alapján – nyolc pontban rögzítettek fegyelemsértéseket és
bűncselekmények elkövetését.
A jelentésben az Árvai László
vezette bizottság megállapította, hogy a Kossuth téri tömegdemonstráció
miatt készült műveleti terv tévesen minősítette a demonstráció jellegét,
ezért felvetődött az azt készítő és jóváhagyó rendőrvezető fegyelmi
felelőssége. (A tervet Mittó Gábor készítette, de hogy pontosan
ki hagyta jóvá, azt a vádirat nem említi – a szerk.) Mint ahogy a
szeptember 18-án történt általános riadó kései kiadása miatt is
felvetődött a fegyelmi felelősség. Aztán azzal a műveleti parancsnokkal
szemben is, aki elmulasztotta a Kossuth térről a Szabadság térre igyekvő
tömeg kísérését. Vizsgálat elrendelését javasolta az Árvai-bizottság
annak megállapítására, miért nem biztosítottak szabad utat a Szabadság
téren bevetett vízágyuknak, azok üzemeltetése miért ütközött
akadályokba, illetve miként vetették be a baranyai századot hiányos
védőfelszerelésbe. Külön említette a jelentés a székház kijelölt
helyszínparancsnoka – Mittó Gábor – által elkövetett katonai bűncselekményeket, illetve fegyelmi felelősségét.
Következmények: főkapitányi feddés
Az ügyszám nélküli jelentést Árvai László határidőben leadta az ORFK titkárságára, ott azonban
valamely „titokzatos”- persze a nyomozásban fel nem tárt – okok miatt a
keltezéshez képest negyed évvel később (!), 2007. február 1-én iktatták, azaz Bene hivatalosan ekkor kapta meg. Ettől függetlenül 2006. november 28-án Bene arról tájékoztatta Árvai Lászlót, hogy egyedül Mittó Gábor
ellen rendel el fegyelmi eljárást. Ehhez kérte az alezredest, hogy
készítsék elő az eljáráshoz szükséges határozatot, majd 2007 február
6-án, Mittót helyszínparancsnoki mulasztásai miatt feddésben (!) részesítette. További
fegyelmi eljárásokat, feljelentéseket azonban a bizottsági
megállapítások ellenére Bene László nem tett – áll a vádiratban.
Ezzel az ügyészség szerint jelentősen sértette a szolgálat rendjét és
érdekeit, mulasztása pedig különösen súlyos abban, hogy katonai
bűncselekmények miatt senkit nem jelentett fel, pedig ahhoz mind az
Ignácz-, mind az Árvai-jelentés tartalmazott ilyen adatot.
Nincs magyarázat a lovas rendőrök bevetésére Fotó: HPGY
„Rendőr ellen nem rendelünk el fegyelmi eljárást”
A XIII. vádpont arról tesz említést, hogy előzetes egyeztetések után Bene László 2006 szeptember 26 – án kiadott, a rendőrség öltözködési szabályzatában arról rendelkezik, hogy a bevetési egyenruhán a szolgálati azonosítót viselni kell. (Megjegyzendő, hogy az egyeztetések alkalmával ez ellen csupán
a 2006. július 15-ig országos rendőrfőkapitány-helyettesként szolgáló,
később a második Orbán-kormány országos rendőrfőkapitánya, Hatala József emelt kifogást,
mondván, az „ilyen öltözékekben végrehajtott feladatok kapcsán több
esetben szolgálati jelvényeket már elvesztettek.”) Ehhez képest a
vádirat szerint 2006 október 23-án a rebiszesek közül senki sem viselte, de Bene László nem intézkedett, hogy emiatt a parancsnokokat, például a Rebisz parancsnokát, Dobozi Józsefet – felelősségre vonja. Dobozinak azonban a vádirat – több más mellett – azt is felrója, hogy a 2006-os események miatt csak olyan esetben indított fegyelmi eljárást, amikor már az ügyészség vádat emelt, mert Dobozi
azt a parancsot adta ki a Rebisz fegyelmi alosztályának: „a 2006-os
őszi eseményeket illetően rendőr ellen nem rendelünk el fegyelmi
eljárást.”(!) És ez még akkor is így volt, ha a rendőrt
gyanúsítottként hallgatta ki az ügyészség, és utóbb – akár
bűncselekmény, akár bizonyítottság hiányában – megszüntették ellene az
eljárást. Az ügyészség szerint Dobozi abban is vétkes, hogy nem
vizsgálta ki, a 2006 október 23-án bevetett könnygázt, gumilövedéket és
más kényszerítőeszközt rendőrei jog-és szabályszerűen alkalmazták-e.
Illetve arányban állt-e a rendőrök feladatának végrehajtásához.
„Különösen irányadó mindez a Károly körúton végrehajtott
lovasroham vonatkozásában, amellyel kapcsolatban számos ellentmondás
folytán utóbb nem állapítható meg, ki, milyen indok és adatok birtokában
adott utasítást e speciális kényszerítőeszköz alkalmazására, az mennyiben volt megalapozott és indokolt.„ – fogalmazott a vádirat.
Tanúk, akik mindent tudhatnak
Az idén februárban készült vádirat a tizennégy vádlott közül Bene Lászlón, Gergényi Péteren kívül még három rendőrt említ nyugdíjasként, Dobozi Józsefet és további hét egyenruhást a mai napig szolgálatot teljesítőként jelöl meg, egyedül Mittó Gábort
említi úgy, mint volt rendőr alezredest, mivel utóbbi szolgálati
helyéről, a BRFK őrszolgálati főosztályának éléről tavaly leszerelt. A tanúk névsora is sok ismerős nevet vonultat fel. A vádiratban is szerepel, hiszen részt vett az tévészékház ostromakor a rendőri munkában Kalmár Tamás, akit a Vizoviczki László
nevével fémjelzett rendőri korrupciós botrány miatt tartóztattak le. De
tanúskodik majd az egykori igazságügyi- és rendészeti miniszter, Petrétei József, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) egykori közigazgatási államtitkára, Kondorosi Ferenc, az országos rendőrfőkapitány helyettese, Szabadfi Árpád, a BRFK volt közbiztonsági igazgatója, Lapid Lajos, az MTV volt elnöke és hírigazgatója, Rudi Zoltán és Kert Attila, az In-Kal Security vezetője, Lasz György, az IRM egykori rendészeti szakállamtitkára, jelenlegi somogyi rendőrfőkapitány, Piros Attila, az ORFK közlekedésrendészeti főosztályának egykori vezetője, Komáromi Endre, a fővárosi VII. kerületi kapitány, a 2006-os események után pedig a BRFK vezetőjének közbiztonsági helyettese, Nagy-Juhák István, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság és az Ignácz-bizottság vezetője, Ignácz István, a jelenlegi országos rendőrfőkapitány, Papp Károly, az Árvai-jelentés készítője, Árvai László.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése