Eladná a a 14 darabos, rendkívüli kidolgozottságú
ezüsttálakból, kancsókból, tányérokból álló készletet a brit gróf, hogy
fenntarthassa 120 szobás kastélyát.
Kapcsolódó cikkek (1)
Eladná a Magyarország által is követelt
Seuso-kincset a brit tulajdonos, aki szerint a páratlan római kori lelet
megvásárlása "átoknak" bizonyult - írta a The Sunday Times.
Northampton grófja a vezető brit vasárnapi
lapnak felfedte, hogy a 14 darabos, rendkívüli kidolgozottságú
ezüsttálakból, kancsókból, tányérokból álló készlet egy dél-londoni
őrzőraktárban rejtőzik. Northampton, aki I. Erzsébet királynő koráig
vezeti vissza családfáját, a brit lap szerint egyik ősi családi birtokát
szeretné megmenteni az általa várt több tízmillió font bevételből.
Northampton a lapnak elmondta: 1982 januárjában Peter Wilson, a Sotheby's aukciós ház egykori elnöke vette rá őt arra, hogy fektessen be a Seuso-kincsbe; ehhez járult a londoni Allen & Overy jogi iroda "sokkolóan rossz tanácsa is". Northampton a beszámoló szerint fokozatosan vásárolt, ahogy az egyes darabok piacra kerültek, és azóta azért harcol, hogy hasznot lásson befektetéséből. Már 1990-ben úgy gondolta, hogy sikerrel jár, amikor a meghirdetett aukció előtt a Sotheby's 100 millió dollárra értékelte a kincset.
Egy nappal azután azonban, hogy a kollekcióból rendezett New York-i kiállítást megnyitották, először Libanon, majd egymás után Magyarország és az akkori Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be, azon az alapon, hogy a kincset az ő területükön találták meg, és a gyűjteményt vissza akarják kapni - áll a The Sunday Times cikkében.
Jóllehet ezután a gróf nevében eljáró vagyonkezelő vitathatatlanul a Seuso-kincs birtokosa lett, azt még mindig nem lehetett eladni, mert a Sotheby's is követelt 7 millió font jogi és egyéb költséget, és zálogjogot jegyeztetett be a kollekcióra. Az aukciós házzal végül sikerült peren kívül megegyezni, és Northampton gróf azt mondta a brit lapnak: most már elszánta magát arra, hogy véget vet "ennek a sagának" a Seuso-kincs közszemlére tételével és végül eladásával.
A folyamat reményei szerint azzal veszi majd kezdetét, hogy az ezüstkincset a londoni Bonhams aukciós cég zárt körű kiállításon szakértőknek bemutatja. Ennek időpontját Northampton nem fedte fel, de hozzátette: jóllehet nem hiszi, hogy a kollekciót "egy nap alatt" el lehet majd adni, de reméli, hogy valaki vagy valamilyen intézmény megveszi, és a gyűjtemény állandó kiállításon lesz majd megtekinthető.
Sötét fellegek
A The Sunday Times szerint "egyes szakértők" jelenleg 40 millió fontra (16 milliárd forint) teszik a Seuso-kincs értékét. Northampton gróf a beszámoló szerint azt reméli, hogy az összeg elég lehet a Castle Ashby nevű, földekből és egy jelenleg szállodaként működő, ám vastagon veszteséges, 120 szobás kúriából álló birtok megtartásához. Castle Ashby bérleti díjából ugyan befolyik havi 10 ezer font, de ez a költségeket sem fedezi: a brit nemes szerint csak a birtok éves fenntartása 150 ezer fontba kerül. A személyzet jelentős részét már elbocsátották, és a szálloda még az idén bezár - írta a The Sunday Times.Northampton a lapnak elmondta: 1982 januárjában Peter Wilson, a Sotheby's aukciós ház egykori elnöke vette rá őt arra, hogy fektessen be a Seuso-kincsbe; ehhez járult a londoni Allen & Overy jogi iroda "sokkolóan rossz tanácsa is". Northampton a beszámoló szerint fokozatosan vásárolt, ahogy az egyes darabok piacra kerültek, és azóta azért harcol, hogy hasznot lásson befektetéséből. Már 1990-ben úgy gondolta, hogy sikerrel jár, amikor a meghirdetett aukció előtt a Sotheby's 100 millió dollárra értékelte a kincset.
Egy nappal azután azonban, hogy a kollekcióból rendezett New York-i kiállítást megnyitották, először Libanon, majd egymás után Magyarország és az akkori Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be, azon az alapon, hogy a kincset az ő területükön találták meg, és a gyűjteményt vissza akarják kapni - áll a The Sunday Times cikkében.
A per áldozata
A terjedelmes riport szerint a Seuso-kincs jogilag egy vagyonkezelő birtokában volt, amely a három párhuzamos keresetben alperessé vált. A trösztnek azonban magán a kincsen kívül semmi egyéb vagyontárgya nem volt, és a jogi eljárás költségeit csak úgy tudta fizetni, hogy Northampton kölcsönözte a pénzt. A gróf ugyan - papíron - az egyik leggazdagabb brit volt, készpénzben azonban mindössze 35 ezer fontja volt, bankszámla-adóssága ugyanakkor 1,2 millió fontra rúgott, miközben a New York-i per jogi számlái havi 250 ezer dollárt tettek ki. A nemes ezért számos ingó és ingatlanvagyonától megszabadult, de még ezután sem tudta vállalni a ténylegesen 1993-ban kezdődött New York-i per további 650 ezer dolláros becsült költségét egészen addig, amíg jogi képviselői bele nem egyeztek honoráriumuk halasztott fizetésébe. Libanon végül ejtette igényét, Magyarország és a Jugoszlávia utódjaként perlő Horvátország igényét pedig elutasította az esküdtszék, és a két ország a fellebbviteli bíróságon is pert vesztett - idézi fel a brit lap.Jóllehet ezután a gróf nevében eljáró vagyonkezelő vitathatatlanul a Seuso-kincs birtokosa lett, azt még mindig nem lehetett eladni, mert a Sotheby's is követelt 7 millió font jogi és egyéb költséget, és zálogjogot jegyeztetett be a kollekcióra. Az aukciós házzal végül sikerült peren kívül megegyezni, és Northampton gróf azt mondta a brit lapnak: most már elszánta magát arra, hogy véget vet "ennek a sagának" a Seuso-kincs közszemlére tételével és végül eladásával.
A folyamat reményei szerint azzal veszi majd kezdetét, hogy az ezüstkincset a londoni Bonhams aukciós cég zárt körű kiállításon szakértőknek bemutatja. Ennek időpontját Northampton nem fedte fel, de hozzátette: jóllehet nem hiszi, hogy a kollekciót "egy nap alatt" el lehet majd adni, de reméli, hogy valaki vagy valamilyen intézmény megveszi, és a gyűjtemény állandó kiállításon lesz majd megtekinthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése