A Fővárosi Törvényszéken a tanú elmondta, két bevetési csoporttal – körülbelül húsz rendőrrel – mentek szeptember 18-án éjszaka a székházhoz. A hátsó bejáraton mentek be az épületbe, csatlakoztak az ott lévő rendőrökhöz, és M. Gábor – a per negyedrendű vádlottja – alárendeltségébe kerültek, az ő irányítása alatt látták el a székház védelmét. Többször előfordult, hogy M. Gábor rajta keresztül határozta meg az egységek feladatait.
A tanú elmondta, „helyzetértékelés alapján” tett javaslatot a székház elhagyására M. Gábornak, és ő a javaslatot jóváhagyta. Az erőkivonás közös parancsnoki döntés volt – fűzte hozzá. Szavai szerint a rendőri állomány már nem bírta az ott összegyűlt könnygázt, füstöt. „Olyan füstben voltunk, hogy azt nem lehetett tovább bírni egészségkárosodás nélkül” – mondta a tanú.

„Megtagadom a parancsot, ha hadbíróság elé állít, akkor is”

Ez csak gyakorlat
Hiányos felszerelésről, széteső irányításról és folyamatos életveszélyről számoltak be a tévészékház ostromával kapcsolatban tanúként meghallgatott komlói rendőrök egykori vezetőik büntetőperében január közepén. 2006. szeptember 18-án a fővárosba vezényelt rendőrök több tanú vallomása szerint is azzal indultak útnak, hogy ez csak gyakorlat.
A tárgyaláson a bíró ismertetett egy rádióforgalmazás-részletet, amely szerint a megjelent tanú Kinizsi 7 hívónéven azt mondta: a teljes létszámot kivonja az épületből, mert meg fognak fulladni a füstben. Erre azt az utasítást kapta, hogy maradjanak még az épületben. Az ismertetés szerint erre úgy reagált: „Rohadjon meg, aki ezt az utasítást kiadta, és dögöljön meg az itt a szén-monoxidban. Nem, megtagadom a parancsot, ha hadbíróság elé állít, akkor is, rohadjon meg az, aki ezt mondta. Kiviszem az összes emberemet innen. Benzinnel ránk gyújtottak mindent.”
A tanú a tárgyaláson elmondta, ez spontán kifakadása volt, a parancsot teljesítették, a kivonulás – közös álláspont alapján – később történt meg. Azt is közölte, hogy az elhangzottak miatt nem indult ellene büntetőeljárás.
A vád szerint éjszaka, a székház körüli események nyomán a másodrendű vádlott, Gergényi Péter akkori budapesti főkapitány M. Gábor rendőr alezredest jelölte ki helyszínparancsnoknak. Ő azonban nem volt képes feladatát ellátni, nem irányította, nem koordinálta a székházba vezényelt rendőri egységeket. Emiatt az ügyészség M. Gábort parancs iránti, jelentős hátrány veszélyével járó engedetlenséggel vádolja.

Gergényi tudott a kaotikus helyzetről

Közvetlenül Gyurcsánynak jelentettek?
Annak ellenére, hogy a közrendőröket irányítás nélkül hagyták, felsőbb szinteken állandó volt az egyeztetés az ostrom alatt, és Gergényi is a helyszínen lehetett. Korábban elismerte az országos rendőrfőkapitány volt általános helyettese, hogy Gyurcsány Ferenc utasította a tévészékház ostromakor. Továbbá a Demokratikus Koalíció ok nélkül vádolta hamisítással a távirati irodát, amiért Kondorosi Ferenc tanúvallomásáról tudósítva azt írta: Gyurcsány „a minisztériumot megkerülve, közvetlenül tárgyalt rendőrségi vezetőkkel”.
Az ügyészség szerint Gergényi Péter tudta, hogy a székháznál irányítás nélkül maradtak a rendőrök, kaotikus helyzet alakult ki, mégis eltűrte, hogy parancsa nem érvényesül. Nem utasította a negyedrendű vádlottat jelentéstételre, a változó helyzet értékelésére, nem intézkedett az alkalmatlanná vált helyszínparancsnok leváltásáról és a rendőri erőket összefogni képes parancsnok kijelöléséről. A vád szerint Gergényi Péter mulasztása következtében a helyszínre vezényelt kötelékek felmorzsolódtak, rendőrök sérültek meg. Mindezek miatt Gergényi Pétert elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolják.
Tavaly ősszel kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitány és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. A vádlottak az eljárás során tagadták bűnösségüket. Az elsőfokú büntetőperben várhatóan több mint száz tanút hallgatnak meg, és legalább egy évig tart.