z ellopott Seuso-kincs nyomában 2. rész
A kincs mint egység.
A
kincs ma ismert darabjainak tisztázatlan eredete miatt fontos volt
annak megállapítása, hogy a tárgyak egy együtteshez tartoztak-e
eredetileg is, vagy csupán a közelmúltban kevertek össze egymáshoz nem
tartozü darabokat a nagyobb anyagi haszon reményében. A tárgyakkal
1984-ben eladásra kínáltak két mészkôfejet is, amelyekrôl kiderült, hogy
azokat késôbb helyezték az edények közé, hogy állítólagos közel-keleti
eredetüket ezáltal is alátámasszák. A tizenöt edény viszont valóban
összetartozik, és közülük kisebb funkcionális egységeket, készleteket is
sikerült elkülöníteni a tárgyak azonos díszítése és méretei alapján
(ld. a tárgylistát). A készletek darabjai közötti hasonlóságon kívül a
leletegyüttes tárgyai között további hasonlóságok figyelhetôk meg: így
pl. a geometrikus kancsók és az amfora nyakát hasonló módon díszítették;
a dionüszikus jelenetek pedig nemcsak az egyik kancsón, hanem az
amforán is feltûnnek. Az Achilles- és "Meleagros"-tál hasonló méretei és
mitologikus jelenetei miatt szintén összetartozik. Ezt az
összetartozást a rézüst belsô falán, a talajlerakódásban megfigyelt
tálperem-lenyomatok is igazolják. Az üstbe díszített oldalukkal lefelé
fordítva helyezték bele a négy nagy tálat: legalulra a
"Meleagros"-tálat, föléje a geometrikus díszû és az Achilles-tálat, majd
a kincsnek nevet adó Seuso-tálat. A kincset árverésre bocsátani kívánó
társaság által megbízott oxfordi kutatók útmutatásai alapján egy olyan
számítógépes rekonstrukciós rajzot is készítettek, amely azt
szemlélteti, hogy az elrejtéskor a tárgyakat hogyan helyezték el az
üstben.
A leletegyüttes tárgyainak további formai elemzése
hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a tárgyakat külön-külön és mint
együttest is egy történeti fejlôdési folyamatba illesszük, annak
részeként értelmezzük, és így megállapítsuk azt a korszakot és azt a
régiót, amikor és ahol a tárgyak készültek. A formai elemzés azon a
felismerésen alapszik, hogy a tárgyat készítô mester mindig egy
bizonyos, adott történelmi helyzetben, e helyzet közvetett vagy
közvetlen hatása alatt fejti ki tevékenységét, azaz a konkrét tárgy
kivitelezése megfelel a szakma hagyományainak, a mester képzettségének,
illetve a vásárló vagy megbízó elvárásainak. A tárgyak formájához a
legjobb analógiákat a Kr. u. 4. századból, annak is inkább a második
felébôl ismerjük. A kézmosómedence, a Seuso-tál és az Achilles-tál igen
közeli párhuzamai a svájci Kaiseraugstban elôkerült ezüstkincsben
találhatók meg. Svájci kutatók megállapítása szerint ezt a kincset Kr.
u. 351-ben rejthették el. Amennyiben növekvô sorrendben táblázatban
ábrázoljuk a 4. századból ismert római ezüstedények súly- és
méretadatait, akkor azt a tendenciát figyelhetjük meg, hogy az idô
elôrehaladtával a tárgyak súlya és méretei jelentôsen megnövekszenek.
Ebben a táblázatban a kaiseraugsti kincs tárgyai a táblázat elsô
felében, míg a Seuso-kincs tárgyai -- amelyek a legnagyobb és
legsúlyosabb római kori ezüstedények közé tartoznak -- a táblázat végén
helyezkednek el. Jelenleg egyetlen olyan római kori ezüsttálat ismerünk,
amely súlyosabb a Seuso-kincs Achilles-táljánál, I. Theodosius császár
Kr. u. 388-ban készített missoriumát. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a
Seuso-kincs legjellemzôbb tárgyainak készítési kora is a két idôpont,
azaz a 4. század közepe és a 4. század vége között keresendô. A
Seuso-kincs tárgyaihoz leginkább hasonló funkciójú és formájú tárgyakat
szintén a Kr. u. 4. század második felébôl, a kelet-európai régióból
ismerünk. Például az amfora legjobb párhuzamai a Concestiben (Moldva),
illetve Boroczycében (Volhínia) elôkerült ezüstamforák.
Forrás: XXI. század -RTL KLUB
2014. március 31., hétfő
seuso-rejtély
Ahogyan az – nem túl meglepő módon – bekövetkezett, a múltkori Seuso-konteók
megmozgatták az olvasók fantáziáját, s nem kevesen voltak azok is, akik
nem voltak restek és egy csöppet utánanéztek a történet szereplőinek,
kiegészítendő a róluk tudható közösségi információkat; rengeteg
(érdekesebbnél érdekesebb) részletet vitattunk meg a félezer komment
segítségével.
Hasonló (tényfeltáró) cipőben járt miamai
kollegina is, aki – amint azt látni fogjátok – kedvét leli
belekukkantani az európai arisztokrácia évszázados személyi
összefonódásainak kevésbé nyilvános bugyraiba is.
Először is engedjétek meg, hogy bekopizzam miamai
egyik komment-részletét (2011.01.08., 20:21:19) a Seuso-alapposzt
hozzászólásai közül, amely a mai (tényleg csak komplementer) konteó
alapját adja:
[...]A kedves és kimondhatatlan nevű lordnak – a Seuso kincsen kívül egyéb magyar kapcsolódásairól egy kis adalék, ami a vagyonhoz és a művészetekhez való kötődésének kérdésére is rávilágít:Spencer Douglas David Compton (Northampton 7. márkijának) első felesége Henriette Luisa Bentinck, Adolph Willem Carel Bentinck és Gabrielle Thyssen-Bornemisza de Kaszony baroness lánya volt (1973-ban elváltak). Házasságkötésükről készült fotó itt alul.
A kedves és méltóságos anyós harmadik gyermeke Heinrich Freiherr Thyssen-Bornemisza de Kászon et Impérfalva és Baroness Margit Bornemisza de Kászonnak. Gabrielle baroness testvérének, Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza bárónak (mellesleg a madridi Thyssen Múzeum alapítójának) harmadik felesége, Fiona Frances Elaine Campbell-Walter fotomodell volt; házasságukból született leányuk Francesca Thyssen-Bornemisza de Kászon baroness, férjezett nevén Francesca von Habsburg-Lothringen. Róla manapság,mint a budapesti Műcsarnok igazgatói székének várományosáról (vagy legalábbis megpályázójáról) hallunk. Lord Northampton pedig nagybátyja Francescának.
Az már egészen biztosan csak a véletlen műve, hogy Gabrielle baroness (N. lord anyósa) az August Thyssen genealogiában a 3.3 sorszám alatt szerepel…Mellékesen: a Thyssen-Bornemisza gyűjtemény nyilvánosan ismerhető része kizárólag a középkortól kiindulva készült műalkotásokra specializálódott. Feltételezhető, hogy ha valami nem profilbavágó került a kéz- és látókörébe, tudta, merre, kinek kell felhívnia a figyelmét a leletre.(amúgy a Thyssen-Bornemisza család a teljes magyar történelem arcképcsarnokát és neveit felvonultatja: Zichy-ek, Batthyanyiak stb.
Ha
a fenti nevek dzsungelében egy kicsit el is keveredtél volna (bevallom,
én így jártam..), összefoglalom egy mondatban a lényeget, amire
rárepültünk:
A budapesti Műcsarnok (Szőcs Géza államtitkár által) állítólagosan kiszemelt vezetője (Francesca von Habsburg) annak a lord Northamptonnak a rokona, aki a számunkra elég fájdalmas Seuso-ügyben a Magyar Köztársaság perbeli ellenfele volt, s aki a mai napig is birtokolja a sokak szerint Magyarországot illető, felbecsülhetetlen értékű, későrómai ezüstleletet.Pikáns, ugye?
Ápdét: Geldrin kolléga készített nektek egy családfát, hogy könnyebb legyen áttekinteni a keszekusza kapcsolatokat. Köszönet neki!
A kérdés (amit szándékosan nem fogok itt megválaszolni, elvégre az olvasóknak is meg kell dolgozniuk a pénzükért) a követk
ező:
Ez így hogy és miért?! És ki kivel van?!
A kérdés (amit szándékosan nem fogok itt megválaszolni, elvégre az olvasóknak is meg kell dolgozniuk a pénzükért) a következő:Ez így hogy és miért?! És ki kivel van?!
Persze
(még mielőtt ti emlékeztetnétek rájuk) a bloggazda is tisztában van
egy-két aprósággal: azzal például, hogy az európai arisztokrácia
vérvonalánál kuszább cuccot ama híres Gordiusz csomója sem tudna
prezentálni; továbbá azt is tudja, hogy senki sem felelős a rokonaiért.
Mindezek ellenére egy magára valamit is adó konteóblog nem hagyhatja szó nélkül ezt a véletlen (?) személyi kapcsolatot.
Mindezek ellenére egy magára valamit is adó konteóblog nem hagyhatja szó nélkül ezt a véletlen (?) személyi kapcsolatot.
Kérlek
tehát benneteket, ez egyszer mentesítsetek a munkától (nehéz hétvégém
volt…) és vonultassátok fel önállóan a kommentek között azokat a
lehetséges összeesküvés-elméleteket, amelyek magyarázatot adhatnak Francesca kiszemelt beosztására, s arra, hogy mi várható, ha valóban ő lesz a Műcsarnok igazgatója… Vajon a lord milyen beosztást kap majd?
További nyomozás, összefüggések feltárása, személyi és tárgyi bizonyítékok feltálalása bónusz pontokat ér!
Jó munkát, konteókra fel!
Frissítés: a Konteóblog a halhatatlanság előszobájába ért, hiszen a Bors
című bulvárújság mai száma (2011. január 13.) felkapta a hírünket, sőt,
forrásként meg is említi a blogot! Itt olvashatjátok az
offline-változatban szereplő cikket, amelynek beszkenneléséért köszönet
jár TexMex kollégának, aki elküldte ezt a két képet (kattintásra a szöveges rész nagyobb lesz).
képek - seudo
A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába.
További információ
Rendben
Keresési eredmények
A Seuso-ügy « Konteó
konteo.blogrepublik.eu - 300 × 176 - Keresés kép alapján
...
ezt követően a Kulturális Minisztérium 10 millió forint jutalmat ajánl
fel annak, aki olyan (perdöntő erejű) tárggyal rendelkezik, amely a
Seuso-kincs ...
Tekintse meg a következőket is:
A Seuso-kincs - Római Birodalom,Lacus Pelso,Sümegh Józsefről ...
blog.xfree.hu - 471 × 474 - Keresés kép alapján
A
Seuso-kincs - Római Birodalom,Lacus Pelso,Sümegh Józsefről,Sümegh
Józsefet,Lord Northampton,Lelkes József,Lord Northhampton,Magyar Nemzeti
Múzeumban ...
Tekintse meg a következőket is:
Seuso-kincsek: a leleteket kiállítani etikátlan, eladni nem lehet
www.origo.hu - 645 × 430 - Keresés kép alapján
Seuso-tálon
olvashatjuk egy feliraton, amelynek fordítása így hangzik: "Legyenek
ezek, ó, Seuso, a tieid hosszú időre, e kis edények szolgálják gazdagon
...
Tekintse meg a következőket is:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)