A bitófán
A bíróság 1946. március 1-én hirdetett ítéletet. Mind a hét vádlottat bűnösnek találták a népbíróságokat létrehozó kormányrendelet (és az azt törvényerőre emelő 1945. évi VII. törvénycikkben kodifikált) háborús bűncselekményekben. Szálasit az alábbi bűntettekben találta bűnösnek a bíróság: emberek törvénytelen kivégzése, vagy megkínzása, Magyarországnak a háborúba történő fokozottabb belesodrása (vezető állásban kifejtett tevékenységgel), a fegyverszünet megkötésének megakadályozása, és a nyilas kormányzatban való vezető állás vállalása (11.§ 1., 3., 4. pont, 6.§ 5. pont).Szálasi Ferencet és vádlott-társait kötél általi halálbüntetésre, és vagyonelkobzásra, mellékbüntetésként pedig politikai jogaik gyakorlásának 10 évi felfüggesztésére ítélte a népbíróság (ez utóbbira a formalitás mellett azon esetre volt szükség, ha a fő büntetéseikre kegyelmet kapnának).
Fellebbezési jog a népbírósági rendszerben nem lévén, valamennyi vádlott kegyelemért folyamodott. Szálasi védője elzárásbüntetésre kérte átváltoztatni az ítéletet, vagy legalább a halálbüntetés helybenhagyása esetén a kötél általi végrehajtást golyó általira változtatni – tekintettel katonatiszti múltjára.
A hóhér letakarja az egyik fölakasztott arcát a Markó utcai börtön udvarán (MTI)
Szálasi Ferencet, Gera Józsefet, Vajna Gábort, Beregfy Károlyt és az
Imrédy-perben bűnösnek talált Rajniss Ferencet 1946. március 12-én adták
át a hóhérnak. A volt nemzetvezető a Markó utcai fogház bitófáján
végezte be pályafutását. A Népbíróságok Országos Tanácsának kegyelmi
tanácskozására csak másnap került sor, ám Tildy Zoltán köztársasági
elnök elé kerülő előterjesztésben már csak Csia Sándor, Kemény Gábor és
Szöllősi Jenő bízhatott – kevés reménnyel. Rajtuk március 19-én
hajtották végre a halálos ítéletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése