Kádár és felesége, a Cserje utca 21.szám alatt élték mindennapjaikat, talán ha manapság bármelyik nyugdíjas lakásába betekintést nyersz, körülbelül hasonló benyomást fogsz kapni. Nos, keress rá egy úttörő nótára a jutubon, rakd csutkára a hangerőt, csinálj egy málnafröccsöt, dőlj hátra és kattintsd végig a képeket.

A lépcsőház gyönyörű padlóvázával, és szárított bambusszal, kerti virágokkal. Futószőnyeg elegánsan lepántozva.

A komcsik mosdókagyló fétisére látsz jó példát. Talán a negyedóránkénti kávéfőzéshez volt indokolt. Mindenesetre, a régi építésű, budai villák zömében megtalálod ezt a gyönyört.

Idézném az egyik kommentet, mert tökéletesen visszaadja amit jómagam is idebiggyesztenék:
“Nyomasztó, komcsi szar. Sajnos én egy olyan iskolában tanítok, ami ugyanebben a stílusban épült, és levakarhatatlanul, megjavíthatatlanul szocreál, a burkolatok megválasztásától a lambéria színéig és mintájáig bezárólag, ide értve az üvegtégla falakat, egyetlen dolgot lehetne vele tenni: beledózerolni a földbe az egész szart. Ezek a képek is jól mutatják, miért omlott össze ez az egész: mert az összes létező életörömöt kiszívja az emberből, gettósít, szlömösít, depresszióssá tesz, megöl, elnyom.”

Kádárné trottör sarkú cipőitől az NSZK-ás Siemens termékig minden, a gardróbban.

Továbbra sem érdekel a politika, de azon azért elgondolkoztam, hogy miért ekézik annyian Kádárt, amikor csak egy Szíjjártó villába kellene szétnézni.

Szerző: Gini Papp – Zacc