Péter Gábor az ÁVO-t majd az ÁVH-t 1945-től 1952-ig vezette, amikor leváltották a tisztségeiből, kizárták a pártból, és 1953. január 3-án este Rákosi villájában letartóztatták

Elmebeteg volt Péter Gábor vagy szociopata bűnöző? Az Eisenberger család nyomában

Amikor Péter Gábor egyik főcsatlósát, Bálint István idegorvost letartóztatták, a lakásán megtalálták “Eisenberger Benő” kórtörténetét. Az ÁVH megsemmisítette az iratot, ami azért furcsa, mert „Eisenberger Benő” Péter Gábort takarta, aki csak később vette fel mozgalmi, magyarosan csengő nevét. Péter Gábor bátyja, Sámuel a visszaemlékezések és iratok szerint bolond volt, az ÁVH vezére egy ismert pszichoanalitikussal raboltatta haza. Péter nővére, Katalin pedig végül Lipótra került, s annak férjét, a szerencsétlen asztalosmestert, aki az egész Péter családot támogatta korábban, kihallgatás közben verték agyon. Őrült volt-e Péter Gábor? Bemutatjuk az Eisenberger családot.

Major Ákos történetét ott hagytam abba, hogy elvállalta Péter Gábor (és Farkas Mihályék) védelmét. De most felmerül egy igazán érdekes kérdés: elmebeteg volt-e Péter Gábor? Mert, hogy velejéig elvetemült, saját bűneivel szemben

De mennyire volt korlátolt szellemileg? És most nem iskolázatlanságára gondolok, mert a visszaemlékezések szerint egyáltalán nem volt annyira buta, amennyire sokan gondolnák, vélnék. Állítólag tűpontos memóriája volt.

Müller Rolf idén megjelent, nagy publicitást kapott művében történészként nem foglalt állást Péter őrültségének kérdésében, és ebben nincs is semmi kivetnivaló. Ehhez több megbízható irat és erre alkalmas szakemberek (pszichológusok stb.) kellenének. Én még annyira sem tudnék dönteni, de azért érdemes kicsit körüljárni a kérdést. Természetesen nem azzal a céllal, hogy a felelősségét csökkentsük, de nem érdektelen utánajárni, milyen elmeállapotú ember volt, milyen démonok álltak mögötte, éltek benne.

Bálint István, Péter Gábor “bábmestere”

Kezdjük egy Péterhez képest ismeretlenebb figura, Bálint István, az ÁVH rettegett orvosának bemutatásával. Bálintot joggal tartjuk Péter rossz szellemének, utóbbi a börtönben írt feljegyzésében ezt írta róla:

„Kádárra Donát olyan befolyással volt [az eredetiben áthúzva] birt és legalább annyira tudott rá hatni, mint rám Dr. Bálint István idegorvos az ÁVH-n”.

Zinner Tibor jogtörténész, aki a nyolcvanas években az idős Bálinttal és Péter Gáborral is interjút készített, azt mondta, hogy a két férfi órákat töltött Péter úszómedencéje mellett sétálgatva, ahol az ÁVH vezetője meghallgatta az idegorvosból lett ÁVH-s tanácsait. Ehhez képest érdekes igazán az, hogy amikor Péter után (vagyis velük együtt) Bálintot is letartóztatták, a következő jegyzőkönyv készült el:

„Bálint beleegyezik abba, hogy a házkutatás során talált tárgyak közül megsemmitsítenek: 5 db Bibliát, […] 8 dosszié háborús bűnösökkel foglalkozó anyag […] 7 boritékban háborús bünösökkel foglalkozó anyag […]

1 drb. kortörténet /Eisenberger Benőé/” (Jegyzőkönyv, 1953. december 7.).”

Egy darab kortörténet – Eisenberger Benőé, Benjáminé, azaz Péter Gáboré.

Felmerül a kérdés, hogy miért is kellett megsemmisíteni? Hiszen a készülő per főszereplőjéről beszélünk. Mi lehetett benne?

Ezek a feltevések még izgalmasabbak, ha megemlítjük, hogy Péter Gábor bátyját bolondnak tartották, nővérét pedig elmegyógyintézetbe vitték – jóllehet, utóbbit politikai okokból is. (Ahogyan Péter egyik főembere, Janikovszky Béla szintén Lipótra záratta első feleségét – bővebben cikkemben és a Hamvas Intézet folyóiratába írt tanulmányomban).

Eisenberger Sámuel hazahozatala

Most hadd térjek át Péter Gábor fivérére, Eisenberger Sámuelre. A fiatalembert is megpróbálták beleszőni Péterék ügyébe, de később elengedték, mert nem tudták igazán felhasználni.

Érdekessé amiatt vált, mert Péter korábban kivitette, majd hazahozatta Amerikából, így kézen fekvő volt, hogy amerikai kémnek nevezzék.

„Arra, hogy Péter Gábor kém, az egyik bizonyíték, hogy hazahozatta Amerikából a bátyját, a >titkos ügynök< Sámuelt, amint azt Vég Béla említette – írta Pünkösti Árpád. – A félnótás Eisenberger Sámuelt betegsége miatt csempésztette haza a PB Rajkkal és Kádárral, mert kellemetlen lett volna, ha az USA-ban kiderül, kinek a testvére. Itthon aztán Sámuel egy szabónál dolgozott a Lövölde tér környékén, s az utcán nem egyszer meztelenre vetkőzött. Testvére után letartóztatták őt is. Mivel voltak tiszta pillanatai, Farkas Mihály úgy vallathatta, mint bárki mást. Sámuel elmondta: Amerikában valami intézetben volt és ott tanították valamire. Ez a kémiskola! Dühöngései pedig azt bizonyítják, hogy rafinált kém”.

Péter Gábor Székács István pszichoanalitikussal hozatta haza

Az ÁVH nyomozása szerint személyesen Székács István pszichoanalitikus (1999-es méltatása itt) hozta haza Amerikából Eisenberger Sámuelt, az orvost is 1953-ban vették őrizetbe, természetesen őt is kémkedéssel vádolták. Péter Gábor bátyját január közepén hallgatták ki, az alábbiakban a vizsgálati dossziéjából fogok idézni. (Jegyzőkönyv, 1953. január 13.). Természetesen óvatosan kell kezelni ezt a vallomást, de több részlete (a letartóztatás, az internálás) valószínűleg igaz. A vallomás kezdete „9.50”, a vége: „23 óra”. „Eisenberger Sámuel, születtem 1903-ban, Ujfehértón. Hárman vagyunk testvérek, Péter Gábor /Eisenberger Benő/ öcsém és Eisenberger Kató növérem. […] 1930 végén elmentem dolgozni, mint szabó segéd Klaoben Gézához [Klauber Géza szabó szerepel egy 1912-es címjegyzékben – MG], ott dolgoztam 1 évig. […] 1932-ben dolgoztam Szeszárki nevezetü szabómesternél 10 hónapig. Onnan elmentem Kiss nevezetü szabómesterhez dolgozni, Dohány-ut 2, ahol 6 évig dolgoztam és onnan vándoroltam ki Amerikába.”

„Mikor ment ki Amerikába?” – kérdezte Eisenberger Sámuel vallatója. „1935. április 15-én mentem ki Amerikába.” [Ebből látjuk, hogy az évszámok nem igazán stimmelnek]. „Kinek a segitségével?” „Péter Gábor és Grajner segitségével. Ők szerezték be az összes szükséges dokumentumokat Amerikába való kivándorlásomat. Grajnert azelőtt én nem ismertem, nekem az őcsém Péter Gábor mutatta be 1935 januárjába. […] öcsém Péter Gábor azt mondta, hogy Grajner hazajött Amerikából látogatóba és kint neki kivándorló irodája van, ezért tudja hamar megszerezni az utleveleket. Krajneren keresztül mentem ki 1935 IV. 15-én.” [Jellemző az ÁVH-ra, hogy kétszer G-vel, egyszer K-val írták Grajner nevét.]

Ahogy Péter Gábort, őt is nővérük férje tartotta el

„Kikhez ment?” „Megérkezésemkor növérem és sógorom Lusztig Gyula és Lusztig Gyuláné vártak az állomáson. […] Sógoromnak önálló faesztergályos üzeme volt. […]”. [Sokáig ők is tartották el, ahogy a későbbi Péter Gábort is ők támogatták]. „Hányszor volt letartóztatva?” „Letartóztatva egyszer voltam 1948 október közepén. […]

Branckparkban este 17 h-kor. Azzal vádoltak, hogy egy nőt molesztáltam, bekisértek a legközelebbi őrségre, ott kihallgattak. […] Megmondtam, hogy Magyarországon van egy öcsém, akit Péter Gábornak hivnak.

[Aki ugye 1945-től már a Politikai Rendőrség (majd ÁVÓ, ÁVH) vezetője volt, így igazán érdekesen csengett kint is a neve – MG]. Kihallgatás után elvittek egy másik őrszobára, ahol 2 óra hosszát voltam. […] Onnan elvittek egy nagy kőépületbe, ahol 2 napig tartottak. […] míg ott voltam egy rendőr volt állandóan velem egyszobában, utána elvittek Belevanba. […] Onnan átvittek az internáló táborba, ami Belevánhoz tartozik. Ott voltam 5 hétig, onnan jöttem Magyarországra. Növérem a beleváni börtönbe kétszer volt, az internáló táborban 3-4-szer.

Növérem először vetette fel nekem, amikor a beleváni börtönbe voltam, hogy elmegy az irodába és megbeszéli, vagyis elintézi. Utolsó vasárnap növérem Lusztig Gyuláné este 5 órakor közölte velem, hogy az ügy el van intézve és hétfőn, vagy reggel, vagy este fogok elindulni repülőgépen.

Ott fogok találkozni velük és egy fiatalemberrel. Engem kihivtak az irodából és közölték velem, hogy ott van egy autó és az magát kiviszi a repülőtérre velem egy odautazó fiatalemberrel. Kivitt a repülőtérre, ahol átadott a fiatalembernek, nevét nem tudom. [Ha minden igaz: Székács István] Először láttam utolsó vasárnap a növéremnél. Ott beszéltem vele és közölte, hogy meg fogja szervezni az utleveleket. Másodszor láttam őt a repülőtéren, amikor hazahozott. Növérem annyit közölt még velem, ha pénzre van szükségem, akkor kérjek mindig a fiatalembertől. […] Lizabet repülőtérről indultunk el 4-5 óra között. Milyen utvonalon jöttünk nem emlékszem, azt tudom, hogy háromszor szálltunk le. Az utolsó Prágában volt.

Székács István / Fotó: Psychoanalysis.hu

Prágába felültünk a vonatra és este 6 órakor érkeztünk Váczra, ahol várt az öcsém Péter Gábor és két fiatalember autóval, onnan feljöttünk Budapestre öcsémhez.

[A fiatalembert] Emlékezetem szerint a Brit-szállódánál tettük le én az éjjel az öcsémnél száltam meg. Másnap elvittek Rózsadombra, Török-utca 4-be, ahol 2 hétig laktam, utána elmentem lakni a Wesselényi-utca 88 sz. azóta itt lakom. Lusztigné [azaz a nővére] közölte velem, hogy nekem haza kell menni Magyarországra. Ők is nemsokára haza fognak jönni. 1 ½ évre rá tényleg hazajöttek.”

A szellemileg korlátolt testvért végül kihagyták az ügyből

Eisenbergerrel nem tudtak és nem is akartak mit kezdeni, már novemberben szabadon engedték. A határozatot Liszka László hadnagy írta meg (1953. szeptember 1.): „Eisenberger Sámuel. […] hontalan. […] őrizetbevételéig Orenstein Lajos szabómesternél, mint szabósegéd dolgozott. […] azért vettük őrizetbe, mert alaposan gyanusitható volt azzal, hogy mint az USA. beszervezett ügynöke, feladattal tért vissza Magyarországra. A vizsgálat során beismerte, hogy a New Yorki rendőrség közbotrány okozásért őrizetbe vette, azonban tagadja, hogy beszervezte. Vallotta, hogy a rendőrség Lusztig Gyuláné közbenjárására szabadonengedte és Dr. Székács István Magyarországra hozta. Hazajövetele után Péter Gábor támogatta anyagilag őrizetbevételéig.

Arra vonatkozóan, hogy Eisenberger Sámuel az USA. hirszerző szervek beszervezett ügynöke lett volna, bizonyiték nem áll rendelkezésünkre, ennek ellenkezőjét bizonyitja azonban közvetve az orvosi szakvélemény, /: mely szerint Eisenberger szellemileg korlátolt:/ és Dr. Bálint István, Dr. Székács István Bánkuti Antal őrizetesek vallomása, valamint Levanovszki Sándorné tanuvallomása, mely szerint Eisenberger Sámuel nem beszámitható.”

Utóbbi – Levandovszki Sándorné – Eisenberger házvezetőnője és „vigyázója” volt, a férfivel együtt tartóztatták le. Érdekes, hogy Sámuel esetében szóba sem került az elmegyógyintézet, nem úgy a nővérénél, az említett Lusztig Gyulánénél, azaz Eisenberger Katalinnál („Kató”), akit a Lipótra vitték. Férje pedig meghalt a kihallgatás közben. Megérte beházasodni a Péter-családba.

Folytatom.(Forrás: Mező Gábor)