A Major testvérek – egy 20. századi rémdráma
Ha
már színész, legyen dráma. Igazi vérgőzös rémdráma. Melyet a valóság ír
és a főszereplője Major Tamás meg a bátyja, Major Ákos.
Kezdjük egy régi képpel:
A román megszállók 1919. november 16-án
végre kitakarodtak a kifosztott Budapestről. A Siófokon szervezett,
Horthy Miklós vezette Nemzeti Hadsereg – az Antanttal kötött egyezmény
értelmében – megindul a főváros felé. Félig diadalmenet ez, félig
ígéret, hogy eztán minden másképp lesz, vége a Nagy háború utáni
anarchiának. Van aki, örül az eseményeknek, van, aki fél és dühöng – a
hajdani bolsevikok biztosan -, de így van ez minden nagyobb változásnál,
sose lesz mindenkinek a kedvérevaló, ami épp történik.
A legtöbb helyen ünneplő közönség
fogadja a menetet. Senki sem tudja pontosan, mi lesz, mi várható, de:
ezek magyarok! Végre a mieink!
Az anekdota szerint, a pécsi
bevonulásnál díszmagyarba öltözött úrhölgy toppan a sokaságból a később
elhíresült fehér ló elé és megragadja a kantárját:
Állj meg, Horthy Miklós!
Majorné, Papp Mariska a saját versével köszönti későbbi kormányzót:
"Dus orgiákat ült itt a becstelenség,Árulók száján a bűn volt a törvény,Büszke szálfa, hogyha szembe szállt a vésszel,Befalta a börtön, elnyelte az örvény.Úr volt itt a céda, az idegen fajta,Aki elárulta, mocskolta honát,Kinek rongy volt a szent háromszínű zászló,Ki nem akart látni magyar katonát,Söpredék, akinek nem volt jó az Isten,Aki leköpte az apácát, papot,Júdás, aki vérző Krisztusát eladta,Hazájáért szennyes aranyat kapott.Ma elröpült a város homlokárólMindörökre a vörös keselyű…"(Pécsi Est, 1921. augusztus 24.)
És a sokoldalú hölgy – tanítónő,
színiiskolát végzett, írónő – a korszak üdvöskéje lesz… A keresztény
szocialista párt nő bizottságának elnöke, a székesfőváros által
rendszeresített előadások rendezője, irodalmár, darabját országszerte
játsszák, szerzői esteket tart. Még Horthy Miklós kormányzó és József
főherceg is megjelenik némelyiken…
Ilyen indíttatás, családi háttér
ismeretében aligha meglepő, hogy a hölgy idősebbik fia, Major Ákos –
eredetileg tasnádi Major-Maróthy Ákos Antal Gyula, de a nemesi előnevet
sem ő, sem az öccse nem használta - bár jogvégzett ember, mégis a
katonai pálya mellett dönt. Az igazság és az ő szolgáltatásának nagyobb
dicsőségére 1927-től egészen 1946 novemberéig katonai szolgálatot
teljesít, 1933-tól, mint ügyész és hadbíró.
Eddig gyönyörű. A Horthy-korszak sikersztorija. De folytatás is van…
A kisebbik fiú, Tamás maga is színésznek
állt. 1930-ban kapja meg oklevelét a Színművészeti Akadémián, 1931-től a
Nemzeti Színház szerződik, ahol már 1928-ban, még főiskolásként is
játszott.
Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefüggött közéleti, politikai tevékenységével is.
- írja róla a Wikipédia, mely ezúttal tán nem téved.
1935 októberében Major Tamás
felháborodottan kommentálja azokat a vádakat, hogy a főváros 800 pengős
ösztöndíját – három másik társával együtt – kizárólag kiváló
összeköttetéseinek köszönheti, köszönhetik, mert még a Színészszövetség
elnöke sem ismeri a nevüket…
Öt éve vagyok a Nemzeti Színház tagja – feleli a kérdésekre. – Szerepeltem, mint színész, segédrendező, néha mint ügyelő is. Különösnek találom, hogy a Színészszövetség elnöke nem ismeri a nevemet, elsősorban mert tagja vagyok a Szövetségnek, másodsorban azért, mert játszottam Békeffi László elnök úr darabjában, A bécsi menyasszonyban is.Fábián Titusz - „Kirúgni, fasiszta!” – Major Tamás története (Mno.hu)
A kőkeményen baloldali, akkori
szóhasználattal élve: "komcsi" fiatalembernek a remek családi hátszél,
meg a pletykák – egy időben az terjengett róla, hogy Horthy Miklós
törvénytelen fia – ellenére időnként meggyűlik a baja a hatósággal.
Olyannyira, hogy a II. világháború vége felé még illegalitásba is
vonul, nem vallása, vagy származása miatt – az is pletykálták róla, hogy
zsidó mivolta miatt üldözték -, hanem politikai nézetei okán.
És jön a II. világháború vége, jönnek a
szovjetek… Velük a Major família nagy napjai. Mit napjai, évei,
évtizedei. Csak most egészen más színekben. Nem mintha addig gondjaik
lettek volna… De, kérem, ha valaki tudja, hová kell állni, mikor dől a
kredenc…
Budán még folynak a harcok, mikor Pesten
már felállnak népbíróságok. Major Ákos, aki ott volt Ilkovszkoje
faluban, Horthy István közvetlen környezetében, mikor az utolsó
bevetésére indult, most már népbíró. Ő tárgyalja az első háborús pert és
ítél a nép nevében. Halálra. A nevéhez fűződik az a kedélyes, nyilvános
akasztás az Oktogonon… De később Bárdossyt és Imrédyt is ő ítélte
halálra, mint tapasztalt vérbíró.
Nem állítom, hogy a kivégzettek nem
voltak bűnösök. A bíró személye izgat, ez a „csodálatos” pálfordulás a
damaszkuszi úton, mikor a Horthy-rendszer katonai ügyésze hirtelen
„megvilágosodik” és a nép nevében osztja az igazságot. Néha olyanok
felett ítélkezik, akiknek nem is olyan rég még gazsulált... Parolázott
velük...
De Major Ákos értette az idők szavát, maga írta könyvében:
Közel négy évtized távlatából nyomban szembetűnik, hogy 1948-ban minden jelentős bírósági ügy valamilyen politikai eseményhez kapcsolódott. Egyengette az időszerű politikai fejlődés útját
És az ifjabbik testvér „időszerű politikai fejlődése”?
Major Tamásból a Nemzeti Színház
igazgatója lesz. A kinevezése igazán egyszerűen történik: besétál a
színházba és közli, hogy ezentúl ő a főnök. Fogadnának arra, hogy senki
nem mert visszapofázni, tudván, hogy nem akárkik állnak a háta mögött?
Fogadhatnának és nyernének. Így lett az ifjú színésztitán a Nemzeti
igazgatója…
Mert ezt kívánja az „időszerű politikai fejlődés”.
De nem csak a Nemzeti igazgatója, hanem
szinte élet-halál ura a művész, színész világban. Dönt, hogy kikerülhet
színpad, ki kaphat szerepet és hol. És dönt, hogy kinek annyi… Jelent és
feljelent, az ügy, az eszme nevében.
Az eszme nevében, amelyre bátyja
hivatkozik ítéleteiben. És ne gondolják, hogy csak a volt nyilasokra,
vagy hasonlókra rúg ki a „bíró elvtárs”. Ha valaki valaha egy picit is
jobbra állt a „nagy” Sztálintól, vagy Rákosi elvtárstól az megtanulhatja
a tárgyalásokon, hol lakik a magyarok Istene. Volt, hogy ügyvédként
kért súlyosbítás a vádlottra. Ami, gondolom én, az „ügyvéd” fogalmának
abszolút megcsúfolása.
Életük remek kor- és kórképe a huszadik század érdekes éveinek.
Major Tamás tényleg nagy színész volt,
magam láttam színpadon, néhány alakításában. És ritka nagy csirkefogó,
mint megtudtam később, amikor már lehetett beszélni az ilyesmiről. 1910.
január 26-án született és 1986. április 13-án járult a túlvilági Bíró
elé, akit nem lehet becsapni, akármekkora színész is valaki…
Forrás: Wikipédia; Dobai Miklós - Az
elfajzott Major fivérek, Ákos és Tamás; Fábián Titusz - „Kirúgni,
fasiszta!” – Major Tamás története; Kdnp.hu; Mno.hu; Hitelfolyoirat.hu;
Feliratkozás blogértesítőre
Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése