Az élő halál- mondja Ferge Zsuzsa

Soltész Miklós kereszténydemokrata szociális államtitkár szerint nincs szükség a Gyermekszegénység Elleni Programirodára (GYEP), amit különben is papírból dolgozó liberálisok működtettek, Balog Zoltán felzárkózásért felelős államtitkár viszont azt mondja, hogy a program, emberestül, mindenestül, csak átkerül a Wekerle Alapkezelőhöz. És mi az igazság? Erről kérdeztük Ferge Zsuzsa akadémikust, a program egyik vezetőjét, aki az interjúban azt is elmondja, miért kell felállnia.

Népszabadság| 2011. október 15. |75 komment
Ferge Zsuzsa: Nyolcvanéves vagyok, most már nem fogok megváltozni, ha a vállalt feladatnak egyszerűen nem tudok eleget tenni, akkor fel kell állnom - Kormányzati politikusok azt állítják, hogy a Gyermekszegénység Elleni Programiroda átalakítása szakmai és nem politikai kérdés. Ön is így látja?

- Soltész Miklós államtitkár parlamenti beszédéből kiderült, hogy politikai döntésről van szó. Szerintem valójában államtitkot fecsegett ki, amikor azt a bizonyos választ adta egy, a programiroda létéért aggódó interpellációra: az irodát liberális kötődésűnek tartják, ezért nincs szükség rá. Ugyanez történik az élet minden területén. Mi mindig azt gondoltuk, hogy a gyerekszegénység elleni küzdelem nem jobb- vagy baloldali, liberális vagy konzervatív kérdés. Minél rosszabb a gyerekeknek, annál nagyobb a társadalmi kár hosszú távon is. Sem az előző kormányzatok, sem a jelenlegi nem veszi figyelembe, hogy ha egy gyerek rosszul táplálkozik, akkor sokkal nagyobb eséllyel lesz beteg ember húsz éves korától kezdve. Kimutatható, hogy nem csak megrövidíti az életet, hanem növeli a társadalmi költségeket is ezeknek az embereknek a munkaképtelensége, betegsége. A GYEP létrehozása és a programot megerősítő országgyűlési határozat nem szólt másról, mint a segíteni akarásról.

- Soltész Miklóst leszámítva a kormányzat más tagjai elköteleződésüket fejezték ki a program mellett. Még az MTA elnöke is példaértékűnek tartja a programot,   és nem is érti, hogy miért tekinti Ön megszűntnek a „régi”  GYEP-irodát, hiszen az MTA biztosítja  az iroda  további működését,  felvesz 4 fő kiváló kutatót, illetve a  Wekerle Alapkezelő  biztosítja a többi foglalkoztatott befogadását. Erről önök már tudnak?

- Két napja, amikor megkaptam elnök úr fentieket tartalmazó levelét, igen. Nem szívesen beszélek az MTA-val és a Wekerlével kapcsolatos tapasztalatainkról. Az MTA elnöke azt követően döntött az iroda és a projekt bizonyos működési feltételeinek biztosításáról, hogy e feltételek  hiányában mi már kiürítettük az irodát. Levele végén arra kér, „a jövőben is kísérjem figyelemmel és segítsem tanácsaimmal” a programot és az Irodában most működő kutatókat. Ezt természetesen szívesen tenném, ha tudnám, kik az új kutatók, illetve ha bármivel megkerestek volna. A Wekerle esetében még nem tudjuk, hány embert vesznek át, egyenként történnek az interjúk.

- Nem lehet, hogy az interpellációs kérdést nem a szociális ügyekért felelős Soltésznak, hanem Balog Zoltánnak kellett volna feltenni, hiszen a gyerekszegénység elleni programok a felzárkózásért felelős államtitkársághoz tartoznak?

- Csak egy kormány van. Ha Soltész államtitkár tudja, hogy ehhez nem ért, és azt is tudja, hogy a kormányának van a kérdésben szakértő tagja, akkor megkérhette volna a másik minisztérium másik államtitkárát, hogy válaszoljon. A szociálpolitika a Nemzeti Erőforrás Minisztériumához tartozik; a szegénység és kirekesztés a közigazgatási minisztériumhoz; a kirekesztés elleni küzdelemhez tartozó foglalkoztatáspolitikai, jövedelempolitikai eszközök pedig a gazdasági tárcához. Nem lehet könnyű kiválasztani az interpellálandó illetékest.