NAGY KAMÉLEON, NAGY VAD

Major Tamás arcai / Bajor Gizi Színészmúzeum

2010.10.28.

Minden nemzetnek vannak színész ikonjai, nálunk ilyen volt Major Tamás. A hatalom is támogatta, de a saját jogán is nagy volt. Most akkor szeressük, vagy ne szeressük? BOGDANOV EDIT ÍRÁSA.

Major Tamás III. Richárd szerepében, Nemzeti Színház, rendezte: Nádasdy Kálmán - Kálmán Béla felvétele

Ahogy ballagok megnézni a Major Tamásról rendezett kiállítást, a vele kapcsolatos emlékeimen tűnődöm. Erős szemöldökű, nagyon keskeny arcú, okos és hamiskás szemű férfi, blazírt, lakonikus pofa: Albi A tizedes meg a többiekből. Egy erősen kontúros arc – egyféle arc.

A kiállítás ezzel szemben nem egy, hanem a lehető legtöbb arcát akarja megmutatni a színésznek. Valóban meglepő, ha már ezzel az idősebb kori képpel a fejünkben állunk neki a tárlatnak, nagy az esély rá, hogy nem csak a fiatal, de még a középkorú emberről készült fotókon sem ismerjük majd fel Majort. Persze nem csak a változó életkorok eltérő arcvonásait mutatja be a tárlat, hanem a számtalan szerepből adódó számtalan frizura (vagyis paróka), jelmez, (ál)bajusz, kalap, maszk és a hozzá precízen passzoló, sokszor hatásvadász tekintettel kreált arcokat, a vérbeli színészét is.

Ezenkívül a rendezőét. A tanárét. A színházigazgatóét. Merthogy Major esetében egyáltalán nem olyan egyszerű a képlet. Megosztó személyiség volt. Egy igazi machiavellista. „Rókatermészet”, ahogy Czímer József a kiállításon olvasható 1991-es visszaemlékezésében írja. A Nemzeti Színház igazgatójaként (1945–1962-ig) – képletesen – élet és halál ura. Ha ő nem akarta, hogy valaki érvényesüljön, akkor annak a továbbiakban nem sok esélye volt erre. Ezt a bizonyos „rókatermészet”-et a kiállítás egyáltalán nem törekszik palástolni semmilyen kötelező, ájult tisztelettel.

Talán csak egy példa erre a kiállított dokumentumok közül: egy 1957-ben kelt – gépelt – levél, melyet Major Színművészeti Főiskolai tanártársai írtak Kádár Jánosnak Háy Gyula drámaíró kollégájuk szabadon bocsátása érdekében. A levelet nagyon sokan aláírták, és aztán a rendező-tanszékvezető úr gondjaira bízták, hogy továbbítsa Kádárnak. De az iromány nem a minisztertanács, hanem Major hagyatékából került elő… Vagyis a mester a levelet elsüllyesztette, és biztos, ami biztos, aláírását sem kanyarította rá.

Major Tamás beszédet mond a Ganz Villamossági gyárban a Transzformátor-szerelőcsarnok avatásán, 1948. március 23.

Böngészem tovább a faliújságra rajzszöggel rögzített újságkivágatokat. Először kicsit meghökkentem az installáció ilyen pimf kivitelezésétől, aztán rájöttem, hogy ez is jelzés értékű: a szocialista éra intézményeinek bevett kommunikációs eszközéről van szó. Ilyeneken lógtak a rajzszögek segítségével felerősített megsárgult papírlapok, és árválkodtak a könnyű tárgyuktól már megfosztott, rozsdás rajzszögek. Nem véletlenül volt a Nemzeti Színház Gobbi Hilda által szerkesztett újságjának is ez a címe: Faliújság, amelyből szintén láthatunk itt egy oldalt.

Rálelek Majornak a színészi mesterség tanítása tárgyában tett nyilatkozataira is. Ezekben arról beszél, hogy a szakmát nem lehet megtanítani, de ő nem is törekszik erre, mivel a színészhallgatót a tanárnak az élettel kell konfrontálnia, és az nem cél, hogy ellesett kliséket biflázzon vissza. A kiállítás kurátorai – Gajdó Tamás és Csiszár Mirella – minden bizonnyal az említett konfrontálást illusztrálandó mellékelték kis színesként Major jegyzeteit a rendezőhallgatók 1952-es vizsgájáról, amelyen többek között a következő értékelések olvashatók: „Radványi jeles/Kazimir jeles (?)/Szinetár jeles (ripacs) (jó) (jeles)”. Sic.

Major hosszú ideig, igazgatói posztjáról való leváltása után még 16 évig, 1978-ig volt a Nemzeti főrendezője. Utána Székely Gábor vette át tőle ezt a tisztet, de ez nem ment kapcsolatuk rovására. Major képes volt váltani. El tudta fogadni Székelyt, sőt amikor azok Zsámbékival létrehozták a Katonát, Gobbival együtt átszerződött oda. Erről egy kifüggesztett Székely Gábor-interjúban olvashatunk. Kiváló helyzetértékelő képessége tehát idős korára sem hagyta el a mestert. De nemcsak ebben, hanem művészi hitvallásában is tudott alkalmazkodni az idők szavához. Regnálása első időszakában kizárólagosan a Sztanyiszlavszkij-módszert ismerte el, aztán éles váltással Brecht pártjára állt.

A kiállítás az audiovizualitás manapság már kötelező jellegű követelményének tesz eleget, amikor Major (mint III. Richárd, Lucifer stb.) hangja stílusosan, Orion rádióból száll felénk, a fiatal Gobbi Hilda pedig – egy digitális képernyőn – a Filmhíradóban a Danuvia gyárban közönségszervez a Nemzeti Színháznak. De nézhetünk még videóprojektoron filmrészleteket Major híres alakításaival, valamint Beck Judit Majorról készült festményét és grafikáit, melyek különböző szerepeiben örökítik meg őt. Ezen kívül szerepfotókat és vitrinben elhelyezett személyes tárgyakat, és persze – külön öröm – jelmezeket is!

Major Tamás és Gábor Miklós próba közben, 1950-es évek (A képek forrása: Színházi Intézet)

Mindez nagyon érdekes, sok és jó szemmel kiválasztott anyag. Pár kritikai megjegyzés azonban mégis idekívánkozik. Mindenekelőtt a kiállított anyag strukturáltsága tekintetében. Az első, második és harmadik faliújságon még követhető a rendezési elv: a negyvenes évek eleje, az illegalitás, majd a negyvenes évek közepe, a Nemzeti Színház időszaka, aztán az ötvenes évek, de utána már összekeverednek a szempontok: a kronológia, a tanár és rendező bemutatása. Egyes dokumentumoknál nincs jelölve a forrás, másoknál az évszám.

A legfontosabb kérdés mégis az, hogy többet tudunk-e a kiállítás után Major Tamásról, mint amennyit előtte tudtunk? A válasz egyértelműen: igen.

A kiállítás megtekinthető 2010. december 31-ig.

2011. júliusától a kiállítás a Miskolci Színháztörténeti- és Színészmúzeumban lesz látható.

Vö. Szemere Katalin: A lakóbizottság nevében 

László Ferenc: Egy korszerű művész

Szerző: Bogdanov Edit

Kiállítás:  Major Tamás arcai,  Kurátorok:  Gajdó Tamás,  Csiszár Mirella,  Helyszín:  Bajor Gizi Színészmúzeum,  Időpont:  2010. szeptember 21 - december 31.

Megítélt támogatás: 1 500 000 Ft
Támogató: Múzeumi Kollégium
A kiállítás több helyszínen történő bemutatására és a hozzá kapcsolódó múzeumpedagógiai programra (2010)

Címkék: Bajor Gizi Színészmúzeum, Major Tamás