Koncz Éva: MOZAIK-válogatás 2015. június 23-án a katonai ügyész vádbeszédével folytatódott a rendőri vezetők pere a Törvényszéken

Rendőri vezetők pere – Vádbeszéddel folytatódott a két éve tartó elsőfokú tárgyalás

Két éven át tartó tárgyalássorozat,  -melynek 2015. szeptemberében lesz a 100. tárgyalási napja- szeptember 23-n az ügyész vádbeszédével folytatódott.
Hosszasan kitért a negyedrendű vádlott Mittó Gábor volt tévészékház parancsnok által elkövetettekre. Valamint, hogy a rádióforgalmazásból kiderült feketén-fehéren, hogy az irányítást nem Mittó, hanem Nagy-Juhák végezte, aki Erzsébetváros 1 néven forgalmazott. Ami azért különös, mert ő a Kossuth téren volt, és nem a helyszínen, az MTV székháznál.A rádióforgalmazás szövegét elemezve az is kiderült a katonai ügyész elmondásából, hogy az amit Mittó forgalmazott lényegtelen, mellékes üzenetetek voltak, márpedig neki az irányítás lett volna a dolga, amit Nagy-Juhák irányított a távolból, majd az odaérkező csapategységek helyi parancsnokai, ami káoszhoz és elbizonytalanodáshoz vezetett, valamint sodródáshoz. Azt az ellentmondást is feltárta az ügyész, hogy az először odaérkező Baranya- megyei század létszámát sem jól adta meg Mittó, mert valóban 88 fő körül van egy század elvileg, de akkor a Baranya-megyeiből eltévedett egy század az MSZP székház és a Szabadság tér között, s így oda csak 66 fő érkezett meg. Ha Mittó valóban találkozott volna velük, ahogy azt állította, akkor ezt tudta volna érvelt a katonai ügyész, és bizonyította vele, hogy Mittó által elmondottak nem felelnek meg a valóságnak. Valamint elmondta még a Kinizsi 1 és Kinizsi 7 hívójeleken működő rádióforgalmazásnál előfordult, hogy összekeverték a két számot, akik azt lejegyzetelték, mert néha szakadozott volt a vétel, de az események menetéből a történtek pontosan megfejthetők. A tévészékháznál történtek miatt Gergényit, akkori budapesti főkapitányt is felelősség terheli,mert nem váltotta le Mittót, miután az nem teljesítette a parancsnoki utasítást. A katonai ügyész kitért a harmadrendű vádlottra Dobozira is, aki akkor a Rebisz parancsnoka volt, s hogy senkinek nem tűnt fel akkor, hogy nincs ott.Az elsőrendű vádlott Bene László, ekkor még Brazíliában tartózkodott, így az eddig történtekért őt nem terheli felelősség, csak helyettesét terhelhetné, aki viszont nincs a vádlottak között. A katonai ügyész még kitért Morvai Krisztina, Európai Parlamenti-képviselő egykori tanúvallomásában elhangzott vádjára, hogy az ügyészség "önkényesen válogatott a cselekmények között és csak néhány ügyet vizsgált ki." Az ügyész ezzel kapcsolatban elmondta, közel" 200 rendőri bántalmazás iratait nézték át, ennek alapján 35 elöljáró felelősségét vizsgálták és 10 esetben emeltek vádat."
Ezt követően ügyész sorolta ötöd és hatodrendű vádlottak által elkövetetteket, akik a Magyar Rádiónál és környékén voltak, egyik Rebisz egység parancsok, a másik kerületi rendőrkapitány. A sértettek közül pedig többek közt Kőszegi Zsolt, Tarsoly Milán, Csáki Lívia és Garamszegi Laura esetét.
 
A vádbeszéd jövő héten folytatódik, azután a védőbeszédek jönnek amelyeket a nyári szünet után az elsőfokú ítéletet követ, de ez várhatóan csak októberben lesz.

2013. szeptember 17-én kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és még tizenegy társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. szeptember-októberi eseményekkel kapcsolatos ekkor beterjesztett vádirata szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. Az még nyitott kérdés, hogy a fenti vád marad-e, mert ezen a két éves tárgyalás sorozatot követően a katonai ügyész változtathat. S végül - várhatóan októberben -a katonai bíró dönt majd, s hirdet ítéletet első fokon.

Koncz Éva írása- MOZAIK


 

*

Budapest, 2015. június 23., kedd (MTI) – A 2006-os őszi események idején a rendőrség sodródott, az érdemi lépések elmaradtak – összegezte véleményét az ügyész a történtek kapcsán megvádolt rendőri vezetők perében elmondott vádbeszédében kedden a Fővárosi Törvényszéken. 

Az ügyész elöljárói intézkedés, illetve utólagos felelősségre vonás elmulasztásával vádol három rendőrtábornokot – Bene László volt országos főkapitányt, Gergényi Péter volt budapesti főkapitányt és Dobozi Józsefet, a Rebisz egykori vezetőjét -, valamint 11 további rendőrtisztet. Korábban vádiratában az ügyészség felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott.
Az ügyész egész napos vádbeszédében a 2006. szeptember 19-ére virradó éjjel lezajlott, Szabadság téri tévéostrommal és a következő napok utcai összecsapásaival kapcsolatos parancsnoki felelősséggel foglalkozott.
Felidézte, hogy Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő 2006 májusi őszödi beszéde szeptember 17-én nyilvánosságra került, másnap Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője már egy petíció beolvasását követelte az MTV székházánál. Miután a köztévé vezetői ezt nem tették lehetővé, Toroczkai a Kossuth téren hosszabb ideje demonstráló emberek egy részével ment a székházhoz.
A Kossuth téri, be nem jelentett demonstráció kapcsán az ügyész elmondta, hogy annak jogi megítélése bizonytalan volt. Ha a gyülekezési törvény hatálya alá tartozónak tekintették volna, akkor a rendőrségnek fel kellett volna oszlatnia, ha viszont a választási törvény vonatkozott rá – mint az akkoriban folyó önkormányzati választási kampány egyik eseményére – akkor nem lehetett feloszlatni.
Az ügyész szerint a rendőrség kereste az indokokat ahhoz, hogy miként kerülhetné el az oszlatást. A büntetőperben ennek kapcsán ellentmondó vallomások születtek: a rendőrök szerint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium döntött úgy, hogy választási gyűlés van a Kossuth téren, a tárca vezetői viszont arról beszéltek, hogy a rendőrség minősítette választási eseménnyé. Igaz, ezzel a minisztérium is egyetértett.
Az ügyész szerint ez téves értékelés volt, hiszen a rendezvény nyilvánvalóan nem az önkormányzati választással foglalkozott.
Az ügyész vádbeszédében vitatta egyes rendőr vádlottaknak és tanúknak azt az állítását, hogy a rendőrséget váratlanul, felkészületlenül érték az események, hiszen már az eseményeket megelőzően tömegoszlatásra készültek. Az MSZP Köztársaság téri székházánál erőszakos tömegre számítottak, még olyan információk is voltak, hogy traktorral jönnek a tiltakozók. A Kossuth téren is voltak előzményei a későbbi eseményeknek, a rendőrparancsnokok már napközben feszültek voltak.
Az ügyész szerint álságos az a vádlotti védekezés, hogy békés demonstrációra számítottak.
A vádbeszéd hosszan foglalkozott a székház védelmével megbízott helyszínparancsnok mulasztásaival.
Kitért arra, M. Gábor negyedrendű vádlottat Gergényi Péter bízta meg, ám M. Gábor a parancsot nem hajtotta végre, nem látta el helyszínparancsnoki feladatait, nem védte meg a székházat. A helyzet 18-án este annyira kaotikussá vált a tévészékház épületében, hogy sem M. Gábor felettesei, sem az épületet védő rendőrök nem tudták, valójában ki a helyszínparancsnok.
Az ügyész felidézte, hogy az egyik székházban lévő rendőr a parancsnokai kérdésére úgy jellemezte a helyzetet: amerre néz, rendőrt lát, de szervezetlenek, erőtlenek, hiányzik belőlük az akarat és a bátorság.
M. Gábor helyszínparancsnok egy tanú szerint úgy viselkedett, mintha tanácstalan kívülálló lenne. Egy másik rendőrtiszt, aki érzékelte az egyszemélyi vezetés hiányát, maga kezdte irányítani a védekezést. Eközben hiába érkeztek újabb és újabb erők a székházhoz, az erősítést elaprózottan vetették be, így az gyorsan felmorzsolódott.
A székház elhagyására a vádlotti védekezések szerint a sérült rendőrök kimentése, illetve a fojtó könnygáz és épület előtt égő autók füstje miatt volt szükség. Az ügyész azt mondta: az események idején a rendőri kommunikációban szó se volt sérültek kimentéséről, a televízió dolgozói pedig a füst és könnygáz ellenére tovább dolgoztak az épületben.
A negyedrendű vádlott az eljárás során védekezett azzal is, hogy az események idején beszámítási képessége enyhe fokban korlátozott volt.
Az ügyészség a székházostrom kapcsán lényegében azt rója Gerényi Péter terhére: az események során világossá kellett válnia számára, hogy a helyszínparancsnok nem hajtja végre a székház megvédésére vonatkozó parancsot. A főkapitány ennek ellenére nem intézkedett parancsa végrehajtása érdekében, például oly módon, hogy leváltja a feladatai ellátására alkalmatlanná vált helyszínparancsnokot.
A tévészékház ostromát követő eseményekkel kapcsolatos vádpontokra az jellemző: a csapaterős rendőri intézkedések során az alegységparancsnokok az ügyészség szerint nem tettek azért, hogy alárendeltjeik túlkapásait, az általuk elkövetett bűncselekményeket megelőzzék, félbeszakítsák, illetve utólag kivizsgálják.
Az ügyész elmondta azt is, hogy ezekben az esetekben a rendőrtanúkra jellemző volt a bajtársi összezárás, igyekeztek homályossá, bizonytalanná tenni a tényállást. Az ügyész reagált Morvai Krisztinának, a Jobbik EP-képviselőjének korábbi tanúvallomására is, amely szerint az ügyészség önkényesen válogatott a cselekmények között és csak néhány ügyet vizsgált ki. Az ügyész emlékeztetett arra, hogy csaknem 200 rendőri bántalmazás iratait nézték át, ennek alapján 35 elöljáró felelősségét vizsgálták és 10 esetben emeltek vádat.
A vádbeszéd egy hét múlva folytatódik, azt követően kezdődnek a védőbeszédek, amelyek a nyári ítélkezési szünet után is folytatódnak. Az elsőfokú ítéletet a vádlottak utolsó szó jogán előadott védekezése után, várhatóan októberben hirdethetik ki. A vádlottak az eljárás során következetesen tagadták bűnösségüket.
- MTI - 

2011. October 3.

Surján László A Balsai jelentés II. Magyarország valódi gondjai mellett eltörpül az a kérdés, hogy ki és mennyiben felelõs a 2006. október 23-án történtekért. A gazdasági bajokra, költségvetési nehézségekre hivatkozva azonban mégsem seperhetõ ez a kérdés a szõnyeg alá. Ha olyan országot akarunk, amelyben hasonló események nem ismétlõdhetnek, tisztáznunk kell, mi történt, s ha van rá jogi lehetõség, büntetni kell a felelõsöket. Nem bosszúból, nem a múlt, hanem a jövõ miatt. Összeállításunk a Balsai jelentést ismerteti rövidítve és részletekben. 3. Az elõzmények (folytatás) A TV székház „ostromának” visszásságai: Sokan csodálkoztunk, hogy akkor a be nem jelentett tüntetést a rendõrség elõzetesen választási gyûléssé nyilvánította. Ez zöld lámpa volt: az összejövetel legális voltát a hatóság nem kérdõjelezhette meg. Az MTV részérõl senki nem volt hajlandó tárgyalni a tüntetõkkel, pedig a petíció átvétele valószínûleg semlegesíthette volna az indulatokat. A székház védelmére a rosszul felszerelt és tapasztalatlan baranyai századot vezényelték. A székház hátsó bejárata mindvégig nyitva volt, a rendõrök megerõsítése vagy visszavonása is lehetséges lett volna. A rendõrszakértõi jelentések bizonyítják, hogy a székház környezetében elegendõ REBISZ-erõ állt rendelkezésre az agresszív, de kis létszámú ún. kemény mag szétoszlatásához. Ehelyett kisebb egységeket küldtek a tömeg ellen, akik hamar felmorzsolódtak. Rossz állapotú, alacsony teljesítményû vízágyút küldtek a területre, amelyet a támadók elfoglaltak. Éles fegyverekkel megrakott rendõrségi jármûvet „felejtettek” a helyszínen. A tömeg felfegyverkezése akár lehetséges lett volna, aminek következményei beláthatatlanok; Az általános rendõri mozgósítást elrendelõ riadóra érthetetlenül késõn került sor ; Az épületbõl távozó rendõrök védelem nélkül hagyták az épületben rekedt MTV munkatársait és vagyoni javait. Az esemény kapcsán máig tartják magukat olyan nézetek, amelyek szerint az „ostrom” részben provokáció volt, és a hatalmában meggyengült miniszterelnök a tüntetõk túlkapására várva akarta megfordítani, maga mellé állítani a közvéleményt. Mindmáig nem derült ki, hogy mi történt a megsebesült, vagy magukat „megadó” rendõrök fegyvereivel. Kik voltak azok, akik pénzért vettek részt az ostromban? Volt-e a Nemzetbiztonsági Hivatalnak szerepe volt az MTV ostrománál? A súlyos rendõrszakmai hibák és mulasztások vitathatatlanok, és tény, hogy a kormány kommunikációja gyorsan reagálva mosta össze a randalírozókat a békésen tüntetõ többséggel. Kovács Tamás korábbi legfõbb ügyész a parlamenti albizottság elõtt beszámolt arról, hogy Gergényi Péter akkori budapesti rendõrfõkapitány ügyében elöljárói gondoskodás elmulasztása miatt indult eljárás, mert az MTV-székháznál a biztosítás parancsnokaként Gergényi magára hagyta a vízágyú személyzetét, nem gondoskodott a fenyegetõ veszélytõl való megóvásukról. A katonai ügyészség viszont 2006. december 18-án az eljárást bûncselekmény hiányában megszüntette. Bene László országos rendõrfõkapitány, Szabadfi Árpád országos rendõrfõkapitány-helyettes és Gergényi Péter budapesti rendõrfõkapitány tekintetében felmerül annak lehetõsége, hogy megvalósították a Btk. 361. § (1 .) bek. a.) pontja alapján az elöljárói intézkedés elmulasztásának törvényi tényállását, mert nem rendelte el a beosztottjai felelõsségének vizsgálatát. Az MTV ostromának a késõbbiekre nézve talán legsúlyosabb eredménye mégis az lett, hogy a magát megalázottnak érzõ állományban kialakult egy erõs ellenérzés minden tüntetõvel szemben, ami napok alatt egyes vélekedések szerint revánsvággyá fokozódott. Egy rebiszes így látta az MTV-nél történteket és az azt követõ megtorlást : „Az egész a tévéostrommal kezdõdött. Az ott történtek hatalmas traumát okoztak a rendõrségnek, nagy verést kaptunk, óriási pánikot okozott. Olyan szóbeszéd terjedt, hogy beszorítottak egy csapatot, elvették a fegyverüket, és azt mondták nekik, hogy akinek van családja az jelentkezzen, mert azt nem végezzük ki . Azt is beszélték, hogy egy rendõr meghalt. Volt néhány parancsnok, aki jó parancsokat adott ki akkor, de a központból felülbírálták. Volt, aki bosszút akart állni, de a legtöbben félni kezdtek, hogy mi lesz, ha ez megismétlõdik, és mi lesz, ha nem mi gyõzünk. Többen attól tartottak, hogy lincselések is lesznek, mint 1956-ban . A külsõ szemlélõnek ez ma már nem reális, de akkor olyan volt a hangulat. Ezt követte a három napos megtorlás .Szerintem a szeptember 19-21. között  megtorlás volt a tévéostrom miatt. Olyanokat is megvertek, akik csak beszóltak a rendõrnek, mert akkor éppen mindent lehetett. Voltak olyan kollégáim, akik azzal dicsekedtek a laktanyában a folyosón, hogy hány embernek törték ki az ujját . . . " Az MTV ostromot követõen, szeptember 19-21-én kisebb csoportokban azonosító nélküli rendõrök a belvárosban – a fenti szóhasználattal élve – megtorló akciókat hajtottak végre. Kitüntetett célpontjaik voltak olyanok, akik nemzeti érzelmüket öltözetükkel, jelvények kitûzésével, nemzeti zászló tartásával kifejezésre juttatták, mert az MTV- t megostromlókkal azonosították õket. Ekkor történt a – jogerõsen is ártatlan – Kruchina-fivérek bántalmazása és õrizetbe vétellel kezdõdõ több hónapos kálváriája, illetve a diplomáciai kellemetlenségeket is okozó perui férfi bántalmazása. A sajtót bejárt három 19-20 éves fiatal, Csáki Lívia, Garamszegi Laura és Tarsoly Milán tortúrája is ezen idõ szakra esik, akiket hazafele menet ok nélkül véresre vertek a rendõrök, majd a Magyar Rádió udvarán órákig térdepeltették, a bv. intézetben megalázták, végül elõzetes letartóztatásba helyeztek.