Salamon Ferenc

2009. május 29. 23:36

URL: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=25996

Déva, 1825. augusztus 29. - Budapest, 1892. október 9.

A dévai református esperes fia. 1836–47 között a nagyenyedi kollégiumban tanult, közben báró Kemény Simonné gyermekeinek neveléséből tartotta fenn magát. 1847-ben jogászként végez, ezután matematikát tanult és logaritmustáblákat szerkesztett. 1848. szeptemberétől honvédként több csatában vett részt, a csúcsai ütközetben súlyosan megsérült. Az orosz betöréskor Borgó-Prundnál harcolt. A világosi fegyverletétel után több hónapig bujdosott, majd 1851-ig Nagyváradon süketnéma gyerekeket tanított. Az itt szerzett tapasztalatokat később oktatáselméleti munkáiban hasznosította. A bujdosás évei után Pestre érkezett, s 1851–53-ban a pesti egyetem orvostudományi karán tanult. 1854-től a nagykőrösi református gimnáziumban matematikatanár. Itt tanárkodik ebben az időben többek között Arany János és Szász Károly is. 1856-ban elhagyja a tanári pályát, Budapestre költözik és újságíró lesz. 1855-57-ben Pesten a Magyar Hírlap, később a Budapesti Hírlap, 1857-67-ben a Pesti Napló, 1857-től a Budapesti Szemle munkatársa. Többnyire a tárcarovat kritikusaként publikált ezekben a lapokban: irodalmi tanulmányokat, könyvismertetéseket, színikritikákat közölt. 1867-ben a Budapesti Közlöny című hivatalos lap szerkesztőjévé nevezte ki a minisztertanács, s ezt a státuszt haláláig megtartotta. 1870-től haláláig a budapesti egyetemen a magyar történelem nyilvános rendes tanára. 1873-74-től a gimnáziumi tanárképezdében is tanít, 1876-77-es tanévtől pedig a tanárvizsgáló bizottság tagja lesz. 1881-ben a Bölcsészkar díszdoktorrá avatta, és ő lesz az 1886 őszén induló történelmi szeminárium első igazgatója. Az 1881-82-es tanévtől 1889-ig Salamon középkori történelmet tanított, ezután egészen haláláig ismét a magyar történelem tanáraként dolgozott az egyetemen. Valamiféle kapcsolata ugyanakkor mégis marad az irodalommal, hiszen Arany János őt és Greguss Ágostot 1870-ben a drámabíráló bizottság tagjának jelölte.

Az 1850-60-as években főként műfordításokat készített, kritikai és esztétikai tanulmányokat írt. Az 1860-as években - elsősorban Csengery Antal hatására - érdeklődése egyre inkább a történelem felé fordult, s ez élete hátralévő szakaszában meghatározóvá vált. Elsőként foglalkozott behatóan a magyarországi török hódoltság történetével, a forrásokat okmánytárba gyűjtötte össze. Írt tanulmányokat a honfoglalás korának és a középkori magyar történelem kérdéseiről is. Nagyobb történeti tanulmányt-vagy önálló munkát adott ki: a régi megyei szervezetről, a rendi országgyűléseikről, önálló könyvet a „Pragmatica Sanctio”-ról s a koronázás alkalmából feldolgozta az 1741-iki országgyűlés történetét. Műveit önálló forráskutatással, új adatok felhasználásával, önálló, -olykor a régivel ellentétben álló felfogással írta meg. Rábízták a Szalay László halála miatt torzóban maradt Esterházy Miklós életrajz folytatását, a II-ik kötet második felét s a III-ik kötetet ő adta ki. 1870-ben Pest városa megbízta a település múltjának a megírásával. Számos előtanulmány látott napvilágot, azonban a Budapest. történetéről szóló nagy műve befejezetlen maradt. Kiterjedt publicisztikai munkásságával a kiegyezést és a Deák-pártot támogatta. 1865-ben Deák Ferenc neki mondta tollba híres „húsvéti cikkét”. Pauler Gyulával heves vitát folytatott a millennium évének meghatározásáról. Az irodalomtörténetek szerint Salamon 1864-67-től "átpártol" az irodalomtudomány területétől a történetíráshoz, az Akadémia első, nyelv- és széptudományi osztályából 1864-ben kérte áthelyezését a negyedik, történettudományi osztályba.

1860-tól a Kisfaludy Társaság rendes tagja. Az MTA levelező tagja 1859. december 16-tól, rendes tagja 1871. május 17-től. 1887-ben megkapja – Fraknói Vilmossal megosztva – az MTA Nagyjutalmát. Akadémiai székfoglalóját Csokonai [Mihály] Dorottyája címmel 1860 decemberében (Szépirodalmi Figyelő, 1861), illetve Bölcs Leó görög császár „Taktika” című munkájáról címmel 1872. április 8-án tartotta (A magyar hadi történethez a vezérek korában. Kútfőtanulmány a IX. századbeli byzanti taktikai művekről. Bp., 1877.)

Fő művei: Magyarország a török hódítás korában. Pest, 1864.; 2. jav. kiad. Bp., 1886., németül Leipzig, 1887.; Az első Zrínyiek. Pest, 1865.; A magyar királyi szék betöltése és a pragmatica sanctio története. Pest, 1866.; 2. kiad. Bp., 1881.; Két magyar diplomata a XVII. századból. Bécs, 1867.; 2. kiad. Bp., 1878.; Magyarország 1849-ben és 1866 után. Pest, 1869.; Rendi országgyűléseink jellemzéséhez. Pest, 1869.; Közoktatásunk reformja. Bp., 1873.; Salamon Ferenc kisebb történelmi dolgozatai. Bp., 1875.; A magyar hadi történethez a vezérek korában. Bp., 1877.; Budapest története. I-III. Bp., 1878-85.; A forradalom és a közös ügyek. Budapesti Szemle, 1881.; A honfoglalás éve. Bp., 1883.; A kútfőkritika és a millennium írója. Budapesti Szemle, 1883.; Az Akadémia és a millennium. Budapesti Szemle, 1883.; Irodalmi tanulmányok. I-II. Bp., 1889.; Dramaturgiai dolgozatok. Kiad., bev. Váradi Béla. I-II. Bp., 1907.

Róla szóló irodalom: Marczali Henrik: Salamon Ferenc. Budapesti Szemle, 1892.; Szádeczky Lajos: Salamon Ferenc emlékezete. Kolozsvár, 1893.; Szilágyi Sándor: Emlékbeszéd Salamon Ferenc fölött. Századok, 1895.; Szilágyi Sándor: Salamon Ferenc emlékezete. Akadémiai Értesítő, 1895.; Váradi Béla: Salamon Ferenc esztétikájáról. Salamon Ferenc. Dramaturgiai dolgozatok, I. Bp., 1907; Fitz Artúr: Salamon Ferenc mint műbíráló. Bp., 1912.; Mályusz Elemér: Salamon Ferenc. Napkelet, 1925.; Mitrovics Gyula: Salamon Ferenc esztétikája. A Cél, 1926.; Császár Elemér: Salamon Ferenc esztétikája. Budapesti Szemle, 1927.; Mészáros Zoltán: Salamon Ferenc irodalmi eszméi. Bp., 1936.; Rigó László: Salamon Ferenc dramaturgiája. Irodalomtörténeti Közlemények, 1965.; Rigó László: A Petőfi-értelmezések történetéből. Salamon Ferenc Petőfi-képe. MTA I. Oszt. Közleményei, 1965.; Rigó László: Salamon Ferenc nemzeti irodalomeszménye. Irodalomtörténeti Közlemények, 1966.; Sőtér István: Világos után. Bp., 1987.; Új Imre Attila: Néhány szó Salamon Ferenc esztétikájáról Petőfi-dolgozata tükrében. Studia Litteraria, 1991.