Orbán Viktor sajtótájékoztatója a Modern Városok Program dunaújvárosi állomásán

2016. június 3. 19:39

2016. május 31., Dunaújváros

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm a polgármester urat, köszöntöm a város képviselőtestületének tagjait, köszöntöm a város gazdasági vezetőit, a történelmi egyházaink képviselőit.

Örülök, hogy itt lehetek Önök között. Ott folytatom, ahol a polgármester úr abbahagyta. Hosszú időn keresztül ahhoz voltunk szoktatva, hogyha volt a magyar gazdaságnak olyan teljesítménye, amelyet fejlesztésre lehetett fordítani, akkor általában Budapesten megmondták, hogy mire van pénz, meg mire nincs pénz. Ezen próbáltunk változtatni az elmúlt évek során, és ennek egyik fontos pillanata a mai, amely találkozó úgy jött létre, hogy megkértük már hónapokkal, sőt talán egy évvel ezelőtt a dunaújvárosiakat, hogy rakják össze – hogyha a magyar gazdaság teljesítménye fejlesztésre lehetőséget ad, akkor – mit kellene itt Dunaújvárosban elvégezni. Utána üljünk le, tárgyaljuk ki, és aztán közösen valósítsuk meg mindazt, amiben egyetértettünk.

Dunaújváros a kormányzó pártok számára egy különösen is fontos város. A politikában is vannak becsületbeli ügyek. A rendszerváltás után, ha könnyű nem is volt, de viszonylag egyszerű volt virágzó várost létrehozni, mondjuk, Győrből vagy Debrecenből, Szombathelyből vagy éppen Pécsből. Na, de Dunaújváros, Tatabánya, Miskolc: ezek az igazi becsületbeli ügyek. Itt kellett megmutatni, itt kellett volna mindenkinek megmutatni, így nekünk is, hogy ezekben a városokban is van jövő, hogy ezek az egykori hagyományos iparvárosok, nem a múlthoz tartoznak, hanem hogyha van a városokban összefogás, az emberek akarnak élni, és találnak megfelelő vezetőket, akkor ezekben a városokban van jövő. Ezért tekintem én Dunaújvárost magát is a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt számára becsületbeli ügynek. Egy olyan ügynek, amely arról szól, hogy képesek vagyunk-e helyet szorítani Dunaújváros városának és az itt lakó embereknek a jövőben.

Amit mondani tudok Önöknek, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az, hogy a magyar gazdaság fejlődési pályán, növekedési pályán van. Viták vannak a pálya ívéről, hogy mekkora növekedés lesz a következő esztendőkben, de arról nincs vita, hogy növekedés lesz, és ez az a növekedés, amit az emberek a napi munkájukkal állítanak elő, amely az alapját adja minden megállapodásnak, amelyet létre lehet hozni városok, polgármesterek és a kormány között. Ha nem dolgoznak az emberek, ha nincs gazdasági teljesítmény, ha nem működnek jól a vállalkozásaink, ha nem versenyképesek a cégeink, akkor mi köthetünk bármilyen jó szándékkal bármilyen megállapodást, annak nem lesznek meg a pénzügyi alapjai. Az elmúlt évek során Magyarországon az emberek nagyon sokat dolgoztak, és nagyon sok áldozatot vállaltak annak érdekében, hogy a gazdaságot az összeomlástól 2010-ben először meg lehessen menteni, és utána pedig át lehessen alakítani, meg lehessen újítani. Ezt a munkát elvégeztük, és úgy érezzük, hogy most már van olyan teljesítménye Magyarországnak, amely alapot ad arra, biztos pénzügyi alapot ad ahhoz, hogy a maihoz hasonló megállapodásokat köthessen a kormány és az ország különböző városainak vezetője.

Itt Önöknél az a helyzet, hogy a munkanélküliség most már 6,5 százalék alá esett. Meggyőződésem, hogy ennek a ciklusnak a végére 6 százalék alá fog menni a munkanélküliség Dunaújvárosban. Csakhogy a perspektívák világosak legyenek: Tatabányán ma 4 százalék alatt van a munkanélküliség. Tehát a régi iparvárosokban igenis van lehetőség arra, hogy modern munkahelyeket hozzunk létre. Ez a pálya nyitva van az Önök városa előtt is. 500 közfoglalkoztatottat fizet a magyar kormány ebben a városban. Fontosnak érzem, hogy megemlítsem, hogy ezeknek az embereknek a tekintélyes része vagy egy része roma közfoglalkoztatási programban dolgozik, ami egy mintaértékű program. Könnyen lehet, hogy amennyiben sikerül ezt pontosan megértenünk és föltérképeznünk, akkor ezt országos méretűvé is tudjuk szélesíteni, mert itt hatékony és sikeres, nagyon sok embert emel be a közmunka világából a valódi munkaerőpiac világába.

Fontosnak tartom, azt, amit a polgármester úr mondott arról, hogy előttünk a város, mögöttünk a kormány. A politikában az egyenes beszéd az mindig szerencsésebb, mint a ravaszkodás. Jobb, ha egyenesen beszélünk. Magyarország egy olyan ország, ahol kormány nélkül nem lehet várost fejleszteni. A városaink ugyan életerősek, szépek, erősek, de bizonyos nagyságrendű fejlesztéseket a kormányzattal való együttműködés nélkül egyszerűen nem lehet megvalósítani. Ez nem pártpolitikai kérdés, hanem ennek az országnak történeti, szociológiai és gazdasági adottsága. Tehát én azt javaslom minden városvezetésnek Magyarországon, hogy keresse az együttműködést a kormányzattal annak érdekében, hogy a városfejlődéséhez a saját forrásokon túl országos, nemzeti forrásokat is el tudjon érni. Ha ez a kapcsolat nincsen meg, akkor a városok nem fejlődnek. Ezért is tartom fontosnak, hogy minden nagyvárosi polgármesterrel megállapodást kössünk a jövőről.

Fontosnak tartom azt is, hogy a mostani látogatásom, illetve az itteni tárgyalásaim nem függnek össze az önkormányzati választással, de nem akarok zsákbamacskát árulni: lesz önkormányzati választás ebben a városban. Mi is indulunk, a kormányzó pártok is indulnak, egy kiváló jelölttel fogunk indulni, és természetesen kérem a dunaújvárosiakat arra, hogy támogassák a mi jelöltünket, és az ő támogatásával támogassák azt a megállapodást, amit létrehoztunk Dunaújváros és a magyar kormány között. Természetesen most nem azért jöttem, mert népszavazás lesz, de ettől még lesz népszavazás, és fontosnak tartom már most is itt elmondani, hogy a kényszerbetelepítés ellen javaslom, hogy lépjünk fel közösen. Magyarország szép ország, kifinomult kultúra és keresztény életelvekre épülő világ. Jó világ, meg kell védenünk. Ha nem védjük meg, meg fogják változtatni. Olyanná fogják tenni, amiben nem fogjuk magunkat jól érezni. Ezért biztatok mindenkit itt, Dunaújvárosban, hogy készüljön, mert valamikor az ősz elején a kényszerbetelepítés ellen közösen föl kell vonulnunk, föl kell állnunk, népszavaznunk kell, mert másképp nem fogjuk tudni megvédeni a keresztény életelvekre épülő Magyarországot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után, ha megengedik, tételesen is ismertetném a megállapodást, amit tető alá hoztunk. Abból indultunk ki – hogyha jól értettem a tárgyalások során a helyieknek a jövőről vallott gondolatait, nem pontosan úgy formulázták, ahogy ezt most én itt tenni fogom, de arról beszéltek –, hogy Dunaújváros egy modern ipari város akar lenni. Egy olyan modern ipari város, amelyben polgári életminőség érhető el az itt élő emberek számára. Polgári életminőség egy modern ipari városban. Ez jól hangzik, azonban nem olyan egyszerű megvalósítani. És bármilyen meglepő, nem a polgári életminőséget nehéz megvalósítani, mert arról mindjárt beszélek, az hogyan fejlődik, és hogyan halad, hanem a modern ipari város jellegét lesz nehéz megőrizni. Ugyanis, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hiába iparváros Dunaújváros, időközben egy másik egy új ipari forradalom zajlik. Meg fog változni mindaz, amit az iparról gondolunk, meg fog változni mindaz, amit a modern gazdaságról gondolunk. Ez egy bonyolult folyamat, sok összetevője van, középpontjában áll nyilvánvalóan az a valami, amit digitalizációnak hívnak. Ez át fogja formálni az összes termelési tevékenységet, meg fogja változtatni ahhoz képest, ahogyan azt most mi ismerjük. A nagy kérdés az, hogy be tudunk-e kapcsolódni ebbe az új ipari forradalomba, vagyis tizenöt év múlva is modern ipari város lesz-e Dunaújváros. És most nemcsak arról van szó, hogyha nem kapcsolódik be, akkor kimarad a fejlődésből, hanem arról van szó, hogyha nem kapcsolódik be a magyar ipar – benne Dunaújváros – ebbe az ipari forradalomba, akkor nemcsak nem fejlődünk, hanem azt is el fogjuk veszíteni, amink eddig volt, mert el fogják venni a piacainkat, és a versenytársaink el fogják venni a munkahelyeinket. Tehát a kulcskérdés az, hogy sikerül-e Magyarországot a modern ipari forradalomba bekapcsolnunk, és sikerül-e úgy bekapcsolni, hogy abból több előny, mint hátrány származzon. Na, ebből a szempontból fontos figyelnünk mindazt, ami Dunaújvárosban történik. Mert ha Dunaújvárosnak se sikerül bekapcsolódni ebbe a modern ipari forradalomba, akkor kinek fog?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez egy kulcskérdés. Ha ez úgy tetszik, a modernség, a modern ipari versenyképesség szimbólumává válik majd Dunaújváros, ezért Dunaújváros sikere nemcsak a dunaújvárosiaknak fontos, hanem mindenkinek, aki a magyar gazdaságból él. Abban is egyetértettünk, hogy ma energiarendszerét tekintve ez a város gázalapú város, és a fejlődés iránya pedig legyen az, hogy villamosáram-alapú várossá alakítsuk át Dunaújvárost. Ez rögtön megmutatja az önök számára kedves Dunaújvárosiak, hogy Önök személyesen a Paks2 beruházás sikerében közvetlenül érdekeltek, mert a magyar energiarendszer villamos energia alapra történő átállításának kulcskérdése, hogy a nukleáris energiát – amely nem importenergia – tudjuk-e fejleszteni, vagy sem. Ennek a helyszíne pedig Paks és a paksi fejlesztés. Ezért nagyon remélem a dunaújvárosiaknak az érdekében is, hogy minél hamarabb le tudjuk zárni Brüsszellel a még nyitott kérdéseket, és minél hamarabb megkezdődhessen a tényleges beruházás, amely rövid távon munkahelyet, hosszabb távon pedig egész Dunaújváros és Magyarország számára elegendő, olcsó villamos energiát ad ahhoz, hogy a gázalapról villamosenergia-alapra állíthassuk át az országot és így az Önök városát is.

Nézzük a nagyobb tételeket, amikről ma megállapodtunk. Először is létre fogunk hozni egy áruforgalmi csomópontot, amihez 500 hektárnyi területet kell a magyar kormánynak biztosítania. Jó hír, hogy van ennyi területünk Dunaújváros határában, úgyhogy 500 hektárt a város rendelkezésére fogunk bocsátani. Ebből egy modern áruforgalmi csomópontot fogunk közösen építeni, amit aztán majd a város üzemeltet. Hogy ezt vagyonkezelésbe adjuk vagy tulajdonba – ez egy másodlagos, technikai kérdés, a lényeg az, hogy 500 hektár a fejlesztéshez rendelkezésre áll.

Megállapodtunk másodjára abban, hogy az elektromobilitás kutatási és képzési irányát föl kell építeni. Ez azt jelenti, hogy az itt működő – ma még főiskolát, holnap – egyetemet olyan fejlesztésekkel látjuk el, amely kifejezetten az elektromobilitáshoz kapcsolódó szakirányokat hirdet meg, és ilyen szakembereket képez majd. Egy munkacsoportot hozunk létre, amelyben benne van a gazdasági minisztérium, benne a van az innovációs pénzek fölött rendelkező Pálinkás professzor úr, és benne van Dunaújváros képviselete is. A kormány pénteki ülésén fogja elfogadni az új nemzeti buszstratégiát, és ma abban állapodtunk meg, hogy ennek keretében lecseréljük azokat a buszjárműveket, amelyek ma az Önök városának utcáin ismeretesek, és ha minden igaz, akkor sikerül ezeket elektromos buszokká átalakítanunk, illetve elektromos buszokra lecserélnünk.

Megállapodtunk abban, hogy közel van a pillanat, amikor Dunaújváros fejlődésének legfontosabb gátja a munkaerőhiány lesz, a képzett, alkalmazható és bevethető munkaerő hiánya lesz. Ezért fontos, hogy a térséget is össze tudjuk kapcsolni Dunaújvárossal. Az útjaink ma erre nem alkalmasak, ezért mintegy 4 milliárd forint értékben útfelújításokat fogunk végrehajtani Dunaújváros, Nagyvenyim, Mezőfalva, Sárbogárd irányban, később pedig Cece, Németkér és Paks irányában is. És ezt az egész térséget föltárjuk és aránylag könnyen és kis fáradsággal ebből a térségből a dunaújvárosi munkahelyek elérhetőek lesznek.

Tisztelt Dunaújvárosiak!

Azt mondta a polgármester úr, hogy van egy seb a város testén, ez egy egykori orvosi rendelő, ami most egy torzó, és állítólag mindenki tudja, hogy miről beszélek itt, Dunaújvárosban, és hogy már nagyon régóta szeretné a város, ha ez a seb begyógyulna. Megállapodtunk, hogy ez be fog következni. A gyógymódot pontosan nem ismerjük, de van rá egymilliárd forintunk, ami azt jelenti, hogy vagy átalakítjuk, és az állami intézményeket abban fogjuk elhelyezni, fölépítjük és rendbe hozzuk, vagy elbontjuk és építünk valamit a helyére. Ezt majd a város el fogja dönteni. A kormány ebbe nem kíván beleszólni, de ennek a bajnak, ennek a gondnak a megoldására egymilliárd forintot a város rendelkezésére tudunk bocsátani.

Megállapodtunk abban, hogy van egy másik hasonló akut problémája a városnak, amit városi élményfürdőnek neveznek, ami állítólag sok mindent nyújt manapság, csak élményt nem. Ugyanakkor valaha az egy ígéretes beruházásnak tűnt, ma ez egy bonyolult jogi eljárásnak eredményeképpen banki tulajdonban van. Megállapodtunk abban, hogy ezt onnan ki kell szabadítani, meg kell szerezni, fel kell újítani, működtetni kell, és össze kell kötni a Fabó uszodával, amit szintén rendbe fogunk hozni. Tehát az egész térséget rendbe fogjuk ott hozni, és működtetni fogjuk, és erre 3 milliárd forintot bocsátunk a város rendelkezésére. Azt kérték a város vezetői, hogy a Szalki-sziget ügyében is legyen egyfajta műszaki áttörés a vízminőség javítása érdekében. Ez egy bonyolult ügy, amit én most – ha megengedik, miután magam sem értek – nem magyaráznék el, azt viszont pontosan tudom, hogy 900 millió forintot kell ennek a célnak az érdekében mozgósítani. Amit viszont megértettem, az, hogy van egy vízközmű-hálózat felújítási program, ami ráadásul, egy új csápos kútnak a létrehozatalát is magában foglalja. Erre Magyarország kormánya 1,2 milliárd forintot bocsát Dunaújváros rendelkezésére. Azt is sikerült megértenünk, és egyetértettünk abban, hogy a szerencsétlen módon helyezkedik el a vasútállomás és a buszpályaudvar egymáshoz képest. Ezt úgy tudjuk megoldani, hogy a Béke téri buszpályaudvart kiköltöztetjük a vasútállomásra, egy gyalogos aluljárót is létrehozunk, hogy ez elérhetővé váljon, és így egy modern közlekedési csomópont jön létre. Ez mindösszesen 3 milliárd forintjába fog kerülni a magyar adófizetőknek, amit szintén a város rendelkezésére bocsátunk.

A polgári életminőség jegyében a városi arborétum felújításához és a látogatóközpont létrehozatalához megszavaztunk 100 millió forintot. Most fogadja el a jövő héten reményeink szerint a Magyar Országgyűlés a 2017-es évi költségvetést, és abban külön soron szerepel a dunaújvárosi kézilabda akadémia számára építendő sportcsarnok; 2 milliárd forintos tétellel egy 1800 férőhelyes csarnokot fogunk megépíteni. Szintén a polgári életminőség jegyében van itt, Önöknél egy lepukkant volt vidámpark is, amelyet megpróbálunk ismét bevonni a város életébe, ahol kalandparkot, a gyerekek és a fiatalok számára pedig szabadidőközpontot hozunk létre szabadtéri színpaddal, 380 millió forintba fog kerülni a területnek az újra működésbe vonása. Biztattam a polgármester urat, hogy a jövő évi költségvetésben szerepel szabadidős kondiparkok létrehozása azokon a helyeken, ahol nem nagy sportlétesítményekre van szükség – különösen lakótelepek árnyékában –, hanem olyan helyekre, ahova az emberek könnyen le tudnak menni, és értelmesen tudnak ott közösségi életet élni. Ezért több milliárd forintból szabadtéri kondipark-programot hirdet a magyar kormány, és várja az önkormányzatok jelentkezését. Szerintem ebből jó néhány megépülhet itt, Dunaújvárosban is, ha Önök jelentkeznek erre. Fontosnak tartom még 14. tételként, hogy a Radari sporttelepet fölújítsuk, állítólag az borzalmas állapotban van. 700 millió forintot adunk arra, hogy a birkózóknak is meg a többi sportágat ott űző fiatalnak értelmes, kulturált és elfogadható körülményeket hozzunk létre. A város vállalta, hogy 700 millió forintból ezt a sporttelepet föl fogja újítani.

És végezetül, még egy dolog, ami hozzátartozik ahhoz, ha valaki egy modern ipari város szeretne lenni, ez pedig az a kérdés, hogy nincs a városnak egy komoly szállodája. Városi szálloda nélkül  a modern világban nehéz boldogulni. Ezért azt a javaslatát fogadtuk el az önkormányzatnak, hogy a Mondbach-kúriába költözzön a múzeum, és a múzeum helyén pedig jöjjön létre egy városi szálloda. Az üzemeltetésről, tulajdonlásról meg majd a város dönt. Ez 2,9 milliárd, tehát majdnem 3 milliárd forint költséget jelent.

Polgármester úrnak még számos javaslata volt, de mint a „Gyalog galopp” című filmben látható, itt egyszer csak a szerző tolla már többet nem mozdult, itt elfogyott a pénz, és itt befejeztük a tárgyalásokat. A következő néhány évben tehát ezekre a fejlesztésekre számíthat Dunaújváros. Még egyszer a polgári életminőséget javító komoly beruházások: uszoda, sportcsarnok, az elhanyagolt területek bevonása, sporttelep-felújítás, városi szállodaépítés, és amit én fontosnak tartok; a gazdaságfejlesztés érdekében áruforgalmi csomópont létrehozása, a vállalkozások támogatása. Mert szép dolog a polgári életminőség, de ha nincs, ami finanszírozza, akkor az egy vágyálom marad, egy idő után pedig csak romhalmaz és elhanyagoltság lesz a remek elkötelezettség jegyében létrehozott létesítményeknek a helyén. Pénz kell, gazdasági erő kell, és gazdasági teljesítmény kell, mert ez adja mindennek az alapját. Azt várjuk Dunaújvárostól, hogy erejéhez mérten járuljon hozzá az ország gazdasági összteljesítményéhez úgy, ahogyan az elmúlt években is ezt tette.

Köszönöm szépen a figyelmüket!
(miniszterelnok.hu)