István kórházból alig kijőve Esterházy megnyitotta a könyvhetet dallal aláfestve, amit Dés László másik szupermen tett hozzá szeretett barátja mellett

Esterházy Péter dedikál a 87. Ünnepi Könyvhét budapesti megnyitója után a Vörösmarty téren 2016. június 9-én

Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Hiába triviális, mégis ki kell mondani, hogy vannak könyvek, és hogy ez milyen fantasztikusan nagy dolog – mondta Esterházy Péter a 87. Ünnepi Könyvhét budapesti megnyitóján csütörtök délután a Vörösmarty téren. Az író Dés László dzsesszzenésszel, zeneszerzővel együtt lépett színpadra, avagy színpad híján az oroszlános kút lépcsőire.
Napernyő még van, de színpadra már nem volt pénz – méltatlankodott egy idős hölgy a kút előtt összegyűlt tömegben. A lépcsőn valóban árválkodott egy egyszerű napernyő, ám a talpára való nehezékre már nem futotta, így a közelgő vihar elől menekülő szelek újra és újra a közönség nyakába borították a szerencsétlen eszközt. A könyvhét bensőséges hangulatához méltó módon Esterházy Péter megnyitója alatt a Magvető Kiadó vezetője, Nyáry Krisztián tartotta az ernyőt: óvta szerzőjét a bajtól.

„Végre egy szöveg, amelyet nem a hasnyálmirigy szóval kezdek”

– fogalmazott az író frissen megjelent, Hasnyálmirigynapló című könyvében is megírt, súlyos betegségére utalva. – Bár attól tartok, én magam vagyok az, akkor is, ha egy szót sem szólok, csak itt álldigálnék. Ezen nem lehet változtatni, borítsunk hát fátylat rám!
E miatt a fátyol miatt ilyen rekedtes a hangja – tette hozzá, mintha egy maffiafilm szinkronhangja lenne. A maffiafilm azonban nem magyar, tehát nincs semmi áthallás – nyugtatta meg a „tűzön-vízen át kormányhű olvasókat” az író. – Hacsak nem magyarról magyarra szinkronizálunk, amire időnként szükségünk volna: haza, hűség, hagyomány, Európa, Real Madrid, mintha más nyelvet beszélnénk.
Az egyre gyülekező, padlizsánlila fellegek árnyékában Esterházy Péter fordítani kezdett: Dés László muzsikáját tolmácsolta a közönségnek. A szaxofon pedig politikáról mesélt, „nem nevesített” politikusokról: „az egyik lebegtet, a másik parkolódzik, a harmadik bizottságol, a negyedik fát vág, az ötödik megoldja, az icipici meg mind megette”.
A Magyar Művészeti Akadémia eközben teljes erővel „MMA-zik” – toldotta meg az író.

„MMA-zni honfoglalás kori tősgyökeres, ősi szavunk, mondhatni, egyidős a magyarsággal. Jelentése van, de nem jut az eszembe”

– árulta el Esterházy. Majd hozzátette, mindezek ellenére ha szétnézünk a téren, ott könyvek parkolnak és nem autók. – Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.

Az író hangsúlyozta, a könyv sokak áldozatos munkájának eredménye: korrektorok, grafikusok, szerkesztők, kiadóvezetők. – Ritkán gondolunk rájuk a hétköznapokban, legyen ez hangsúlyosan az ő ünnepük is.
Hozzátette, alkatának megfelelően a problémák helyett „az öröm felé taszigálná” az olvasót: a könyvöröm felé. Zárásként pedig Márai sorait idézte a Füves könyvből:

„Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. […] Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”

Az ünnepi könyves esemény június 13-ig várja az érdeklődőket országszerte több mint 80 településen, valamint a központi helyszínen, a Vörösmarty téren, ahol több mint ezer szerző dedikál, és több mint 200 kiadó kínálatából válogathatnak az olvasók.(forrás:mno)