Politikai és közéleti abszurditások

A gyorsan öregedő ifjúszocialisták nem tudják, hogy a magasztos eszmék nevében elkövetett tömeggyilkosságokra sincs mentség

Tóth Gy. László, 2005. március 12., szombat 01:00, frissítve: szombat 01:00

Az MSZP–SZDSZ-kormányok idején mindig felvirágzik az anarchista, a baloldali alternatív és az underground kultúra. Jézusból artista lesz, a Szent Koronából odébb rakandó kacat, a Szent Jobból tetemcafat, a keresztényekből kiirtandó söpredék, a jobboldaliakból elmebeteg, antiszemita és nacionalista népség. A cigányokat romáknak, a romákat pedig cigányoknak kell nevezni, mert ebben a kérdésben a balliberális értelmiség még nem tudta eldönteni, hogy melyik fogalom, illetve elnevezés a politikailag korrekt. Ilyenkor az idegen mindig szép, a deviancia és a másság megtestesítői pedig az európai civilizáció kiemelkedő alakjai. Egy jeles művészük megfogalmazása szerint bizonyos intellektuális szint fölött mindegy, hogy mit találunk a másik ember lába között. A lényeg: a kölcsönös vonzódás. De mi nyilvánvalóan túl primitívek vagyunk a szabadság adta lehetőségek ennyire korlátlan felhasználásához. Ilyenkor látnak napvilágot a jobbnál is jobb ötletek. Fodor Gábor egykori tanársegéd és miniszter kiváló államtitkára a himnuszunkat érezte kicsit elavultnak, és azt fontolgatta, hogy újat írat. SZDSZ-es főnöke pedig egy homoszexuálisoknak rendezett filmfesztivál megnyitóján arról értekezett, hogy az emberiség kultúrájának kétharmada homoszexuális ihletettségű. Ilyenkor születnek olyan könyvnek látszó tárgyak, mint Para-Kovács Imre Lassú fény című valamije. Ez a valami a transzvesztitákról szól. A tudósítások szerint bemutatóján egy fehér bőrbugyogóban vonagló valaki önmagát simogatta lovaglópálcával. Para-Kovács szerényen azzal kommentálta a történéseket, hogy egyelőre mi, heterók vagyunk többen, de majd… Fodor Gábor, Pető Iván és Horn Gábor ezúttal nem voltak jelen, de reméljük, az SZDSZ kampánystratégáinak nem kerülte el a figyelmét e jeles kulturális esemény.

*****
Íme egy árulkodó interjúrészlet:
„– Honlapján egy Lenin-kép is feltűnik, »Sok vitám volna vele« felirattal. Miről vitatkoznának?
– A magasztos eszme és a társadalmi szolidaritás Lenin által elképzelt és megírt alapelveinek a mindennapi gyakorlatban történő megvalósulásáról. És arról, hogy elkötelezett baloldali politikusként a XXI. században Magyarországon miképpen illik viszszatekintenem a létező szocializmus korára.”
Vegyünk mély levegőt, és kezdjük az elején! Ezek szerint Újhelyi István neokommunista stílusú szocialista politikus valahányszor bekapcsolja a számítógépét, a XX. század egyik ideológiai megszállottjával és tömeggyilkosával, Vlagyimir Iljics Leninnel néz farkasszemet. Ép erkölcsű polgár esetében ezt akár figyelemre méltó bátorságként is felfoghatnánk. De Újhelyi vajon miért teszi mindezt? Ennyire elvakult, vagy enynyire buta? Vagy csak pózol? Emlékezzünk csak Zuschlag elvtárs gyors karrierjére, és tetten ért empatikus készségére! Miféle magasztos eszmére hivatkozik itt az a neofita, baloldali Újhelyi, aki korábban – állítólag – a Fidesz szegedi szervezetébe is jelentkezett? Nem hallott még arról, hogy Lenin személyesen és írásban is adott utasításokat tömeggyilkosságok végrehajtására? Hogy ez volt a mindennapi gyakorlat? Ma már tényszerűen bizonyítható, hogy a tömeggyilkosként nyilvántartott Sztálin Lenin méltó tanítványa és örököse volt. Kik politizálnak ma a megújuló Magyar Szocialista Pártban? Zavaros fejű neokommunisták, leninisták, sztálinisták és anarchisták? Nem erkölcstelen, szervilis karrierista az, aki még azt sem tudja, hogy „miképpen illik visszatekintenem a létező szocializmus korára”? Szociáldemokratáink még mindig azt hiszik, hogy Lenin élt, Lenin él és Lenin élni fog? Az igazság azonban az, hogy Lenin tévedett, téved és tévedni fog. A gyorsan öregedő ifjúszocialisták még mindig nem tudják, hogy a magasztos eszmék nevében elkövetett tömeggyilkosságokra sincs mentség. Akik pedig gyakorló politikusként vérgőzös fantaszták képeit nézegetve gondolkodnak a világ dolgain, azoknak jobb szalonokban nincs helyük. És számoljanak azzal, hogy néhányan nem szívesen fognak kezet velük! Nincs ezen semmi csodálkoznivaló.

*****
„…emlékeztetnék arra, hogy a baloldal (’98-as) vereségében komoly szerepet játszott az ölebként viselkedő baloldali sajtó, a miniszteriális emberekkel fontoskodva összebúgó főszerkesztői testület (akkor még a postabanki kupola nyújtotta tőgymelegben), a közéleti gagyibarátságok. Elmúlt napokban közölt újságfotók tanúsága szerint – l. Medgyessy a szigeten, Medgyessy a bizottság előtt stb. – intenzív médiakoslatás kezdődött. Szörnyű lenne végignézni még egyszer ugyanezt.” (Kovács Zoltán: Élet, Élet és Irodalom, 2002. augusztus 16.) A szerző itt nyilvánvalóan Farkasházy Tivadar független humoristára utalt, aki egy időben Medgyessy Péter hűséges útitársa volt. Az elmúlt két évben a helyzet tovább romlott, a „médiakoslatás” fokozódott és folytatódott.
Tényleg szörnyű.

*****
„Középszerűsége, amely szeptember 11-e előtt inkább csak az értelmiséget irritálta, az új, veszélyes helyzetben hozzájárult a félelem növekedéséhez. Az a több mint százszor használt, Lenintől kölcsönzött kifejezése, hogy »aki nincs velünk, az ellenünk van«, nem méltó egy amerikai elnökhöz.” Mielőtt bárki az elvakult és elvadult szélsőjobboldalt keresné a vélemény megfogalmazója mögött, közöljük gyorsan, hogy a Bush elnökről szóló idézet az SZDSZ-hez közel álló Charles Gatitól származik.

*****
Nem tudjuk, néhány naiv politikuson kívül hányan hisznek még a sokszor egymásnak is ellentmondó közvélemény-kutatási eredményekben. A kételyeket csak növeli, hogy e cégek szinte mindegyike kötődik valamelyik párthoz, ezért aztán nem tudhatjuk, hogy a közölt adatok mennyire valóságosak, és nem szolgálnak-e direkt vagy indirekt politikai célokat. Máig megmagyarázhatatlan például, hogy a 2002-es választások végeredményét illetően a Tárki hogyan tévedhetett ekkorát. Kolosi Tamás cége ugyanis Tóth István György vezetésével 2002-ben 10 ezres reprezentatív mintán történt adatfelvétel után fölényes – közel 10 százalékos – Fidesz-győzelmet jósolt. Az eredmény közismert. A tévedés nagyságrendje miatt a Tárki tevékenységét némi bizalmatlanság lengi körül. Ezt sokszor felerősíti az RTL Klub gátlástalan programigazgatójának, Kolosi Tamás fiának, Kolosi Péternek a színre lépése, akiről köztudott, hogy a legjobb barátja az a Dobrev Klára, aki jelenleg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök (öregecskedő?) felesége. Az sem titok, hogy a Tárki komoly megrendeléseket kapott az RTL Klubtól, amit a közvélemény-kutató cég azzal hálált meg, hogy a hétköznapi életvitelt segítőnek minősítette az RTL Klub nézhetetlen szappanoperáit. Az európai parlamenti választások előtt a Tárki tudományos álláspontja szerint 40 százalék körüli választási részvétel esetén az MSZP győzelme sem kizárt. Emlékeztetőül: a választási részvétel 38,5 százalékos volt, ami igencsak közel áll a negyvenhez. De nem az MSZP nyert. Mint a fenti példák is bizonyítják, a közvélemény-kutatás – az ingyenéléshez hasonlóan – nem egzakt tudomány.

*****
Újabban nem szép dolog kommunistázni. Már néhány szalonjobboldalit is zavar ez a jelenség. Pedig ha kommunistázni nem illik, akkor mit mondjunk az egykori KISZ- és szakszervezeti vezetőkre, a kommunista nómenklatúra volt tagjairól nem is beszélve. Nevezzük őket örök baloldaliaknak? A Kiss Pétereket, a Gyurcsány Ferenceket, a Kósáné Kovács Magdákat, a Bársony Andrásokat, a Horn Gyulákat, a Szekeres Imréket, a Lendvai Ildikókat és társaikat? Furcsa fintora a sorsnak, hogy miközben minket nyilvánvaló okokból megpróbálnak eltántorítani a dolgok megnevezésétől, addig az utódszervezetben, az MSZP-ben a jelek szerint még kommunistázni is szabad. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy Mezőkovácsháza szocialista polgármestere, Szarvas Attila így nyilatkozott Tóth Károly MSZP-s országgyűlési képviselőről, a békéscsabai szocialisták vezetőjéről: „Érthető a képviselőtárs indulata. Elvégre ő volt az, akit le akartunk váltani a békéscsabai MSZP-szervezet éléről. Merthogy alkalmatlan bolsi, ideje volna távoznia.”
Sokan vagyunk, akik már a rendszerváltoztatás óta mondjuk ugyanezt, és nem gondoljuk, hogy ezért szégyenkeznünk kellene.

*****
Csizmadia Ervin SZDSZ-szel szimpatizáló, Fidesz közelinek mondott független politológus. Annak idején Soros György pénzén – Pető Iván és társai elvárásainak megfelelően – megírta az úgynevezett demokratikus ellenzék történetét. Csizmadia egy időben a Fidesz–SZDSZ-koalíció összehozásán fáradozott, jelenleg pedig a Hit Gyülekezete hetilapjának a házi szerzője. Itt olvashattuk az alábbiakat: „2005-ben a vezető politikai erőknek meg kellene fogalmazniuk egy nemzeti érdek chartát, amelynek első pontja akár ez is lehetne: mindegyik párt elismeri a többit nemzeti pártnak és a nemzeti érdek letéteményesének. A nemzeti szempont egy EU-országban többé nem lehet vízválasztó és a pártokat megosztó törésvonal. Azt remélem, hogy az idén felismeri ezt a magyar politikai elit, illetve a politikára figyelő közvélemény. A politikai táborok áldatlan konfrontációja után – saját érdekünkben – jól jönne egy kis lehiggadás.” (Hetek, 2005. január 14.) Mielőtt véleményt nyilvánítunk, előbb mi is higgadjunk le! Először is: mit kezdjünk azzal a kitétellel, miszerint „A nemzeti szempont egy EU-országban többé nem lehet vízválasztó és a pártokat megosztó törésvonal”? Miért nem? Mert nincsenek nemzeti szempontok, vagy mert nem számítanak? Komolyan gondolja Csizmadia Ervin, hogy a Fidesznek írásban kellene rögzíteni, hogy az SZDSZ és az MSZP a nemzeti érdek letéteményese? Annak ellenére, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügydöntő népszavazáson ez a két párt nem vállalta a határon túl élő magyarok képviseletét? Úgy gondolja, hogy az SZDSZ oktatás- és kultúrpolitikája a magyar nemzeti identitás erősítését szolgálja?
Több kérdésünk nincs.

A szerző politológus( forrás:mno)