Koncz Éva - Mozaik
2014. 10. 17. kedd
Bene László, volt országos rendőrfőkapitány, elsőrendű vádlott, és Dobozi József, volt Rebisz parancsnok, harmadrendű, a vádlottak padján. Ezuttal Bárándy Péter ügyvéd személyesen, s nem helyettessel képviseltetti magát, mint a harmadrendű vádlott védője. A 13. vádpont van terítéken.
Elsőként Fodor Gábor, alezredes tanú tesz vallomást, aki a Rebisz kiképzési alosztályának vezetője 2006. őszén. Feladata volt a Rebisz kiképzési tevékenységének szervezése, koordinálása.Az összekötő tiszteket is ők adták a vidékről felrendelt csapatokhoz. S mint tudjuk mégis sikerült eltévedni a baranyai század egy részének a tv-székház felé tartva.
*
Jól eldugott jelentés a sajtó elől
Dobozi tényfeltáró vizsgálatot rendelt el, melyre tényfeltáró bizottságot hoztak létre. Németh Tamás, r. alezredes volt a vizsgálat vezetője, melyben Fodor Gábor is részt vett. 30 napot kaptak, a végül 22 oldalasra sikerült jelentésre, s Fodor valamiért még sem tudott vagy akart emlékezni rá, pedig 2006. őszén történtek nem átlagos - zsurnalisztikai fordulattal:" könnyen felejthető" - események voltak. A bíró még arra is rákérdezett, hogy szenvedett-e valaha amnéziában, erre a tanú nemleges választ adott. Az ügyész azon kérdére azonban, hogy ezen kivül volt -e más bizottság tagja, ezt követően kapásból sorolta: honvédelmi- biztottság stb. Majd váratlanul közölte, hogy most elbizonytalanodott. (Na-ná, hisz hirtelen megjavult az emlékezete más bizottságokat illetően.) Az ügyésznek azonban nem kevésbé volt ügyes a következő kérdése sem, hogy: és a 2006.őszét vizsgáló bizottságot megelőzően mely bizottságoknak volt még tagja? Ismét "nem emlékszem" választ adta. Úgy tünik az elbizonytalanodás szó megfejtésének titka nem is annyira nehezen megfejtendő. S a válaszvonal minő véletlen pont 2006. őszére esik.
*
Dobozi József nagy táskával érkezett
Dobozi József nagy táskával érkezett, s mindennek oka, hogy bemutassák mennyire nem volt lehetőség az azonosítók rögzítésére, amihez gombostű kellett, és ez balesetveszélyes volt.
És ezzel mit bizonyítottak?
A gombostű kérdéssel már meg is van az alibi mentség?
Nincs! Mert az azonosító viselése kötelező, különösen 2006 őszét illetően, s nem "szórakozásból" foglalkozott a sajtó vele olyan sokat. S a bíró is megkért minden tanút arra, hogy mutassák meg, hogy hol van ez a törvényi rendelkezésekben leírva, hogy intézkedéskor nem kötelező viselni, s talán nem véletlen, hogy egyik sem tudta ezt a részt megtalálni, pedig elég soká keresgélték, mondjuk ezt leginkább -előzőleg- a BRFK jogi főosztályának vezetőjétől furcsálottam.
*
Dobozi József, Rebisz parancsnok által kért vizsgálati jelentés 2006. november 27-én lett aláírva amit Fodor is aláírt. S ennek tényét a bíró előtt nem tagadta
2006. november 27-én lett aláírva a vizsgálat készítői által a 22 oldalból álló jelentés. A bíró odahívta tanút, és megmutatta neki az aláírásokat. Megkérdezte tanút, hogy szerepel-e rajta az áláírása. Ezt követően tanú beismerte, hogy "igen, szerepel." (Fodor Gábornak 2012. február 29-én ügyészi kihallgatás: a bíró ebből is olvasott fel többek közt, ami érdekes mód mintha nem egyezett volna a mostani vallomásával.)Ezt követően a bíró azt a kérdést tette fel, hogy akkor ő ezt csak úgymond "névlegesen írta alá?" Mire a tanú - akinek ez a kérdés is láthatóan nem kis fejtörést okozott - végül azt a választ adta, hogy : "Ha aláírtam biztos ott voltam, és egyet értettem vele, mert különben nem írom alá." Ezt azt követően még sokszor elismételte, mikor e különös válasz értelmét firtatták teljes joggal. Hiszen hogy lehet, hogy egy közel egy hónapig készülő, 22 oldalas jelentésre a készítője nem emlékszik, különösen hogy nemcsak a 2006. őszi események sajtó képeit tekintették meg, hanem a Rebisz által készített 8 órás anyagot, és más írásbeli dokumentumokat is - teszem hozzá, bírói kérdésre - tanú mégis tudott arra a kérdésre választ adni, hogy mennyi volt ez az anyag menniség időtartamban. Bár itt is először "nem emlékszem" kifejezés papagályként ismételgetésével jött. Mikor azonban a bíró 3 lehetséges válaszra kérdezett rá, amelynek skálája széles volt, hogy hogynem a tanú mégis a "néhány óra" "telitalálatot" adta, ami persze ezuttal sem a tanú, hanem a bíró részéről volt telitalálat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése