Tévéostrom 2006. szeptember 18-19. - tárgyalása a Törvényszéken 2014.január 14.

jan 14, 2014

Tévéostrom: “Nem volt egy szép éjszaka…” 

Azért kellett feladni a tévészékház védelmét, hogy segítsék az ostromban megsérült társaikat – mondták a székház főbejáratát védő baranyai század komlói szakaszának több tagja kedden a rendőri vezetők perében a Fővárosi Törvényszéken. Hasonlóan a korábban meghallgatott társaikhoz, az osztag tagjai hiányos és rossz felszerelésről, valamint életveszélyről számoltak be.

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu 

Rendőr tanúk meghallgatásával folytatódott kedden a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszéken. A komlói rendőrök közül mindegyik arról számolt be, hogy a tévéostrom napján úgy tudták, három napos gyakorlaton fognak részt venni a fővárosban. A Komlón körzeti megbízottként szolgáló Kiss Csaba Attila elmondta, sem az őszödi beszédről, sem az utána bekövetkezett tüntetésekről nem hallott, aminek oka, hogy azon a hétvégén szolgálatot teljesített, nem figyelte a sajtót. Kiss és a többi tanú is azt vallotta, nem volt felszerelésük, a 15 fős szakaszból csupán 10 rendőr rendelkezett pajzzsal, vagy sisakkal. Egy gyakorlatnál a rendőr zászlós szerint ez nem szokatlan, mert azoknak a rendőröknek, akik a kiképzésen „a tüntetőket játsszák, nincs szükségük felszerelésre”. Amikor kiderült, hogy aznap mégiscsak éles bevetésre kell menniük, egyikük a felszerelés hiányát jelezte is Horváth Ferenc szakaszvezetőnek, aki állítása szerint ezt a panaszukat továbbította felettesének. A tanúk ellentmondásosan nyilatkoztak arról, hova is kellett először menniük. Volt, aki úgy tudta a Parlamentnél van feladatuk, de Kiss és egy másik meghallgatott komlói zászlós, Tolnai Zsolt szerint a szocialista székház védelmére rendelték ki őket. „Az MSZP-székháznál van néhány tüntető, oda kell menni!” – szólt állítólag a parancs. Azonban az őket szállító jármű – amelyről nem tudták merre tart – , végül a Magyar Televízió székháza előtt tette ki őket. 

Sérült társaik felszereléseit használták 

A baranyai század komlói szakaszának tagjai elmondták, veszélyben érezték magukat akkor éjszaka, főleg annak tudatában, hogy nem volt az ostrom elején felszerelésük. „Nem vagyok egy félős gyerek, de volt halálfélelmem” – állította a törvényszék előtt Kiss Csaba rendőr zászlós. Egy másik tanú szerint pedig „egész éjszaka veszélyben voltak”. A tárgyaláson elhangzott, a rendőrök úgy próbálták meg védeni saját felszerelés nélküli társaikat, hogy őket a bejárat előtt a második sorba, a sisakkal és pajzzsal rendelkezők mögé állították. A tanácsvezető bíró ismét kiemelte, nem akármilyen szakaszvezetői voltak az ostrom védelmére odaküldött rendőröknek, hiszen a komlói szakasz vezetője, Horváth Ferenc – a siklósiak vezetőjéhez hasonlóan – óvni próbálta beosztottjait. Miután megindult a kőzápor, a szakaszparancsnok beküldte a felszerelés nélküli embereit az épületbe. „Nektek nincs pajzsotok, bukótok, menjetek be, semmi keresni valótok kint!” – utasította az egyik tanú szerint rendőreit Horváth szakaszparancsnok. Ők később úgy jutottak felszereléshez, hogy megsérült társaik sisakjait és pajzsait kapták meg. „Előbb-utóbb találtunk pajzsokat, mert sok volt a sérült” – mondta el a ma szintén meghallgatott Csirke Csaba rendőr százados. A pajzsok és a sisakok a komlói szakasz tagjai szerint sem voltak megfelelőek, „a dobálás hatására törtek a pajzsok, legfeljebb oszlatásra lettek volna jók”. 

Társaik segítségére akartak indulni Baranyából 

A tanúk beszámoltak róla, nem sokáig tudták a székház főbejáratát tartani, hamar beszorultak a kapu mögé. A káosz okát abban látták, hogy miután „kiestek” a parancsnokok, nem volt, aki összefogja őket. A zavar másik oka abban keresendő, hogy hiába érkeztek mégis parancsok, „a hírlánc rossz volt, mindenki mást hallott”. Bírói kérdésre Csirke százados elmondta, azért nem léptek fel erélyesebben a székház megtámadóival szemben, mert „először az volt a parancs, hogy ne engedjék be a tüntetőket”. „Később megsérültek a parancsnokok és elmaradtak az utasítások” – mondta el a rendőr százados. A tárgyaláson az is elhangzott, miután a tanúk kollégái nézték a tévében, hogy mi történik a bajtársaikkal, „úgy kellett őket visszafogni, hogy a segítségükre siessenek”. „Az egész főkapitányság el akart szinte indulni” – tette hozzá a tanácselnök. A komlói szakasz tagjai, miután a maradék századdal beszorultak az épületbe, barikádokat építettek és nem csak a főbejáratot, hanem a többi kapu védelmében is részt vettek, mert azokat is érte támadás az „ostromlók” részéről.

Meg lehetett volna védeni a székházat 

Az ostrom éjszakáján a székházat védő komlói rendőrök arról is beszámoltak, a főbejárat elhagyására azért kaptak utasítást, hogy a hátsó bejáratnál lévő sérülteket segítsék. Mire parancsot kaptak a visszamenetelre, addigra már több száz tüntető lepte el az épületet. Kiss Csaba zászlós nem is értette, hogy jutottak be a tüntetők, amikor emlékei szerint „egy kis csapatnak ott kellett maradni a bejárati ajtónál.” Egy másik tanú, Gyömbér Zoltán törzszászlós – a korábban meghallgatott századparancsnokkal egyetértésben – azt is állította, meg tudták volna védeni a főbejáratot. A tanúk elmondták, hogy miután visszatértek az épületbe, az aulában várakoztak, majd azt a parancsot kapták – mivel kevesen vannak -, ne lépjenek fel a bejutott „ostromlókkal” szemben, hanem vegyüljenek el közöttük, amíg megérkezik az erősítés. A bíró ugyanakkor az egyik tanúnak megjegyezte, a tárgyaláson is levetített videofelvételen nem látszik, hogy amikor bejöttek a tüntetők az aulába, ott rendőrök is voltak.  Az egyik tanú arra az ügyészi kérdésre, hogy mi a véleménye a történtekről, azt mondta: erősítés kellett volna ahhoz, hogy kiszorítsák az épület előtti területről a támadókat, de igazából erre az egész eseménysorra a magyar rendőrség nem volt felkészülve.”Amit meg tudtunk tenni, megtettük” – mondta a fiatal rendőr, aki hozzátette: “Nem volt egy szép éjszaka.”

Miként az ismert…

Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, Dobozi József rendőr dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társa felelőssége, az ügyészség álláspontja szerint elsősorban intézkedések, illetve a 2006-os őszi eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. A vádlottak az eljárásban tagadták bűnösségüket.

A per további tanúk – köztük az egykori IRM államtitkára, Piros Attila rendőr dandártábornok – meghallgatásával január 21-én folytatódik.

Fotó: MTI/Beliczay László

Nagy-Juhák meghallgatása- 2014. február 06.

feb 6, 2014

A harcos rendőr nem érti, miért kellett feladniuk a tévészékházat 

Az egyik meghallgatott rendőr tanú arról számolt be a rendőri vezetők perén, hogy volt olyan időszak a televízió székházának ostromakor, amikor úgy érezte, nem élik túl az eseményeket. A Fővárosi Törvényszék csütörtöki tárgyalásán az egykori erzsébetvárosi rendőrkapitányt, Nagy-Juhák Istvánt is meghallgatták.

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu

Tanúk meghallgatásával folytatódott a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszéken. Egyikük Erzsébetváros korábbi rendőrkapitánya, Nagy-Juhák István volt. A tanú a biztosítási parancsnok, Lapid Lajos tábornok utasítására a Kossuth téren látott el helyszíni parancsnoki teendőket. A nyugalmazott ezredes a vezetési feladatok ellátása előtt tájékozódott, illetve a téren a tüntetőkkel is próbálta felvenni a kapcsolatot, ám ez a próbálkozás „nem igazán sikerült”. Nagy-Juhák szerint a tömeg viszonylag békés volt, nem tapasztalt olyat, hogy bárki is a kordonon túl, a Parlament felőli oldalra akart volna átjutni. Később arra lett figyelmes, hogy a Kossuth térről – ahol a demonstráció szerinte szervezett volt – tömegek vonulták át a Szabadság térre. Az ezredes a vezetési ponton találkozott az esti órákban kiérkező Gergényi Péter volt budapesti főkapitánnyal, az országos rendőrfőkapitány helyettesével, Szabadfi Árpáddal, valamint Lapid Lajossal. Bírói kérdésre elmondta, a vezetési ponton televíziót ugyan nem látott, de számítógép volt a járműben, ami „alkalmas lehetett tévéadás vételére”. A tanú – aki Lapid parancsait közvetítette – beszámolt arról is, hogy amikor a forgalmazásokból értesültek róla, hogy mi zajlik a székháznál, akkor BRFK-s és rebiszes erők átcsoportosítására adtak utasítást. Ez 2-4 századnyi embert tett ki, noha ennél nyilvánvalóan nagyobb erőkre lett volna szükség. Nagy-Juhák fenntartotta azt az állítását, hogy noha a forgalmazásokból nem ez tűnik ki, de többször beszélt Mittó Gáborral, aki segítséget is kért tőle. A televízió védelmére a későbbiekben odarendelt egységek is tőle kértek adatok és a vallomása alapján segítséget.

Nagy-Juhák csak postás volt? 

A bíró és az ügyész kérdésére a tanú elmondta, azért vele vették fel a kapcsolatot az egységek és nem Mittóval, mert egyrészt ő lehetett inkább elérhető, másrészt tudhatták, hogy a Kossuth térre érkeznek még rendőrök, akiket át lehetett csoportosítani. Arra a kérdésre, hogy miért csak kisebb csapaterőket küldtek a Szabadság térre, a tanú úgy válaszolt, a Parlamentnél is megfelelő erőnek kellett maradnia. Az ügyész arra is rákérdezett, ha valóban közvetítő szerepet játszott a tanú Lapid és az egységek között, akkor az miként lehetséges, hogy egyes szám első személyben adott utasításokat, másrészt a forgalmazási adatokból nem látszik, hogy sokat beszélt volna a tábornokkal. Nagy-Juhák állította, mindenki számára egyértelmű volt, hogy ő csak továbbítja az üzeneteket, a forgalmazásokban pedig azért nincs igazán nyoma a parancsnokával való kapcsolattartásnak, mert ezekre leginkább szóban került sor. A közvetítői szerep az oka annak is, hogy Mittónak intézkedésekre adott utasítást, hiszen egyébként ő nem volt a negyedrendű vádlott szakmai előjárója. 

A helyszínparancsnok mindent megtett?

A nyugalmazott ezredes elmondta, hogy csupán részleges információi voltak arról, mi zajlott pontosan a székház ostromakor. Arról a forgalmazásokból értesült, hogy a főbejárat ablaka betört és ömlik a füst az épületbe. Ekkor javasolta a bent lévőknek, hogy húzódjanak oldalra, „a füst irányából ki”. Arra a tanú nem tudott válaszolni, hogy a székházat védőknek ez miért nem jutott eszébe. Mivel Nagy-Juhák pályája során leginkább biztosítási feladatokat látott el, sőt az ostrom éjszakáján a Kossuth tér helyszíni parancsnoka volt, emiatt a bíró többször is megkérdezte tőle, mi a helyes vezetői magatartás egy helyszíni parancsnok részéről. A hadbíró nyilvánvalóan Mittó szerepére utalva megkérdezte, hogy a tanú szerint helyes magatartás-e, ha „valaki nem megy be az épületbe, nem veszi át a parancsnokságot”. A tanú szerint Mittó mindent megtett, amit megtehetett, s abban sem hibázott, hogy nem tájékozódott a helyszínen, hiszen ez az adott helyzetben több órás tevékenységet vesz igénybe. Az időtényezőre reagálva a hadbíró visszakérdezett: „Meddig tartott az ostrom, percekig, vagy órákig?” – utalt a bíró arra, hogy Mittónak lehetett volna ideje tájékozódni.

Nem kaptak adatokat a hírszerzéstől

A tanú azt is elmondta, a biztosítási terv – amit csak később, az ostrom után napokkal látott – valószínűleg az események folyamatában készült, ezért volt lehetséges, hogy kimaradt a televízió védelméről szóló rész. Az ezredes arról nem tud, hogy felvetődött, akkor este az esetleges fő célpont nem a Magyar Televízió székháza, hanem a Parlament lett volna. Védői kérdésre Nagy-Juhák elmondta, Lapid „menj át és próbálj valamit tenni” utasítása Mittó felé „nem egy értékelhető parancs”. A „hol, mit, mikor kérdésekre kellett volna választ kapni” – mondta el véleményét Lapid parancsáról az ezredes. A tárgyaláson szóba került, hogy sem a bűnügyi hírszerzéstől, sem a titkosszolgálatoktól nem kaptak releváns információkat, noha a tőlük kapott adatok nagymértékben segítették volna a felkészülést. 

A zászlós lélekben elbúcsúzott a családjától

Kókai Gellért nyugállományú rendőr zászlós drámai vallomásban számolt be arról, hogy az általa vezetett rebiszes egység milyen állapotokat tapasztalt a televízió ostromakor. A tanú elmondta, számára azon az éjszakán az „időérzéke megszűnt”, „beszűkült a tudata”. Kókai és 10 fős egysége a Parlamentnél látott el szolgálatot, amikor az esti órákban személyesen Gergényi Péter kérte fel arra, hogy menjenek a televízió épületéhez és „szakszerűen”, „kulturáltan” távolítsák el az épületbe bejutó, körülbelül 10 fős tüntetői csoportot. Ez különösebb nehézség nélkül meg is történt, s később felállt a baranyai század is, amelynek a tanú és egysége is segítséget nyújtott. Kókaiékat érthetetlen módon egy In-Kal munkatárs arról tájékoztatta, hogy „az épület üres”, „nincs felvétel”, nincsenek bent civilek. A tanú csak utólag értesült róla, hogy ez nem felelt meg a valóságnak és még politikus is volt az épületben. Kókai zászlós a székház épülete előtt gyülekező tömeggel megpróbált kommunikálni, ami azonban nem járt sikerrel, mivel egy „kockakővel mellbe dobták”. „Így nem lehet tárgyalni, mondtam nekik és személyesen csuktam be a bejárati ajtót” – idézte fel emlékeit a tanú. Ezután valaki betörte a főbejárat ablakát és az összes üvegdarab a rendőr zászlósra „robbant”. Később azt tapasztalták, hogy a tüntetők elkezdték „ütni-rúgni” a kaput, s ezután gondolta a tanú, hogy „ez az este nem arról fog szólni, hogy ezek innen el akarnak menni”. Kókai, miután rádión hiába kért segítséget, úgy érezte, hogy „ők 10-en el lettek vágva”. A rendőr zászlósban ekkor felmerült, hogy „lehet meg fognak halni”, „lélekben elbúcsúzott a családjától”. „Ezek vadállatok voltak, meg akartak ölni minket” – fakadt ki a tanú, aki akkor este „felfokozott lincshangulatot” tapasztalt.

Akár egyedül is védte volna a főbejáratot

A tanú a mai napig azt sem érti, hogyan kerültek a székházba tüntetők. „Addig amíg ott voltunk, senki nem jött be!”, ki engedte be őket?” – kérdezte érzelmileg túlfűtötten Kókai Gellért, aki azt is hozzátette, ha egyedül állt volna ott, akkor sem törtek volna be az ostromlók. A bíró megjegyezte, hogy „az ítéletben megpróbál rá válaszolni”, ki engedte be a tüntetőket. A tanú számára nem derült ki az éjszaka során, hogy ki lehetett a helyszíni parancsnok, Mittó Gábort nem is látta. Giber László századossal is csak egyszer találkozott, amikor ingerülten, feléjük rohanva üvöltötte, hogy „rebiszesek, a kurva anyátokat, kifelé”. A tanú – akit összesen 13 kő talált el és súlyos lábsérülést szenvedett – ismét megerősítette, nem érti miért kellett feladniuk a főbejáratot, hiszen saját tapasztalatból tudja, a főbejáratnál nem volt füst, amire Giber hivatkozott. 

A vád szerint 

Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, Dobozi József rendőr dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társa felelőssége, az ügyészség álláspontja szerint elsősorban intézkedések, illetve a 2006-os őszi eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. A vádlottak az eljárásban tagadták bűnösségüket.

A per február 11-én további tanúk, köztük a Vizoviczki-ügyben többek között vesztegetéssel gyanúsított Kalmár Tamás meghallgatásával folytatódik.

Fotó: MTI/Beliczay László

Beszorultak a rendőrök a tévészékházba- 2014. február 04.

feb 4, 2014

Lőttek volna a székházvédő rendőrök

Egy hónappal a televízió székházának ostroma után a kedden a rendőri vezetők perén meghallgatott rendőrszázadost több kollégája arról tájékoztatta, ha nem rendelte volna el a helyszínről a kivonulást, akkor fegyvert használtak volna. Tanúk meghallgatásával folytatódott a 2006-os eseményeket feltáró büntetőper a Fővárosi Törvényszéken.

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu 

A bíróság hosszan faggatta az elsőnek meghallgatott Giber László rendőr századost, akinek a parancsára a rendőrök feladták a főbejárat védelmét, majd kivonultak a székházból. Giber – aki két rebiszes egységgel – Lapid tábornok engedélyével a képviselői irodaháztól érkezett székházhoz, mivel a forgalmazási adatokból úgy értesült, hogy a televízió épületénél „törvénytelen cselekmények zajlanak”. A tanú ezután felvette a kapcsolatot közvetlen előjárójával a negyedrendű vádlottal, Mittó Gáborral, aki szerinte vezetői pozíciót foglalt el, és kézben tartotta az eseményeket. Azonban arra a bírói kérdésre, hogy Mittó milyen konkrét feladatokat szabott meg, Giber nem tudott pontos választ adni. Noha állítása szerint a tanú Mittóval többször személyesen kommunikált, azt nem tudta megmondani, hogy a negyedrendűt látta-e például a baranyai század parancsnokának, a század összekötőjének, vagy a Rebisz legmagasabb rangú vezetőjének társaságában. Ahogy arra sem emlékezett, milyen utasításokat adott a helyszín parancsnoka a baranyai és a rebiszes egységnek. „Hogy tudták így megszervezni a védelmet?” – tette fel a költői kérdést Kiss Károly hadbíró. A tanú azzal sem volt tisztában, hogy Mittó milyen összekötőkön keresztül kommunikált a századparancsnokokkal. 

Néhány rendőr fegyvert is használt volna 

A tárgyaláson szóba kerültek a székház elhagyásának okai, körülményei. A rendőr százados állította, a székházból való kivonulás közös döntésen alapult, Mittó jóváhagyta a tanú felvetését. Az adott körülmények Giber szerint nem tették lehetővé a további védekezést, a rendőrök „fuldokoltak”, „nem bírták a könnygáz és a füst mennyiségét”. A százados féltette az állomány egészségét, szerinte a rendőrök olyan körülmények között voltak, amit senkinek nem kíván”. A rendőröknél lévő gázálarcról Giber elmondta, amely miatt kellett volna, az ellen nem védte őket. „A szénmonoxidot nem szűrte, maximum az ember kétszer, háromszor hányt egyet és utána csinálta tovább” – utalt Giber arra, milyen körülmények részesei voltak. A tanú azt is elmondta, ő volt az, aki a vezetői ponttal közölte, feladják a bejáratot, bár a tanú állította, nem megadás volt a kivonulás, hanem a „művelet felfüggesztése”. A tárgyaláson idéztek abból a forgalmazásból is, amikor Giber a vezetői ponttal beszélt: „Nem fogunk megdögleni ebben a kurva épületben, megtagadom a parancsot, ha hadbíróság elé állok is” – mondta ezeket a rádióforgalmazási adatok alapján a tanú, majd miután utasították, hogy egy ideig maradjanak, azt is közölte, hogy „rohadjon meg, aki ilyet mondott”. Giber elmondta, ezen mondatai miatt nem indult ellene büntetőeljárás, noha a bíró szerint „lett volna néhány tényállás”. A tanú erre úgy reagált, hogy parancsot nem tagadott meg, hiszen a „panaszai” után még maradtak a székházban. Az is kiderült, a rendőr századosnak visszajutott a fülébe, Gergényi neheztelt rá. „Volt közöttünk egy gyáva” – mondta állítólag a volt főkapitány. A székház feladásával kapcsolatban a tanú még arról is beszámolt, egy hónappal az események után több rendőr is arról tájékoztatta, ha nem rendelte volna el a kivonulást, akkor ha beszorítják őket, fegyvert használtak volna. 

Rebiszesek kifelé! 

A tanúkihallgatáson az is szóba került, hogy ki volt egyáltalán a valódi parancsnok a székház ostromának éjszakáján. Ugyanis több adat is amellett szólt, hogy a negyedrendű vádlott, Mittó Gábor helyett Giber László volt a tényleges irányító. Azt még a tanú is elismerte, hogy a forgalmazásokból úgy lehetett hallani, parancsnokként jár el. Kiss Károly hadbíró is többször rákérdezett a negyedrendű vádlott szerepére. Hiszen Giber jóval többet forgalmazott, ő kommunikált legtöbbször a vezetői terepjáróval. Ő volt, akinek a közvetlen parancsára levonultak a rendőrök, sőt miután „négykézláb, csúszva, kúszva” visszamentek az épületbe Mittóval, szintén a tanú parancsolt rá Szabó Lajos alezredesre, hogy „hagyja abba az oltást” és vonuljon ő is ki. A tanú adta ki azt az utasítást is, hogy „rebiszesek kifelé!” Giber azonban ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy minden Mittó Gábor tudtával és jóváhagyásával történt, még akkor is ha a forgalmazások nem ezt igazolják, hiszen többször személyesen kommunikált a negyedrendű vádlottal. 

Nem volt a felvételen az akció parancsnoka 

Tanúként vallott ma a bíróságon Jánosik István rendőr alezredes is aki 2006 őszén a BRFK titkársági és koordinációs osztály kiemelt főelőadója volt. Az ő feladata Mittó Gáborral együtt a baranyai század fogadása és eligazítása volt. Jánosik szerint Mittó bemutatkozott a század parancsnokának, és telefonszámot is cseréltek. Nem érti, és a parancsnok sérülésének tudja be, hogy a baranyai egység vezetője erre miért nem emlékszik. Az alezredes – akinek a feladata az volt, hogy elvegyüljön a tömegben és jelentéseket tegyen, illetve tartsa a kapcsolatot Mittóval – elmondta, azt is látta, amint a negyedrendű vádlott felvonul a baranyai századdal a főbejárat elé. Ugyanakkor ezt a kijelentését cáfolta az a videófelvétel, amit a tárgyaláson vetítettek le a század főlépcsőhöz vonulásáról. Azon a videón Mittó nem volt látható. A tanú szerint a székháznál a kemény mag mögött egyrészt egy biztató csoport volt, másrészt „katasztrófa turistákat” is látott, „akik nagyon jól szórakoztak azon, hogy verik a kollégáit” – mondta el Jánosik. 

Rendbírság a feleselő rendőrnek 

Egy szintén ma levetített felvételből kivehető volt, hogy a rendőröket a székház feladásakor semmilyen támadás nem érte. A videón az sem látszódott, hogy olyan veszélyes lenne a füst, ami már közvetlen veszélyt jelentett volna a rendőrök egészségére. A videó tanulsága szerint a hatóságok által szabadon hagyott épületben civilek (az In-Kal-os Lasz György és emberei, illetve mentősök) maradtak, akik a rendőrök felszólítására sem hagyták el az épületet. A bíró többször értetlenségének adott hangot, hogy amikor Giber László levonulásra adott parancsot, nem állt fenn az a szituáció, amiről beszélt. Erre a tanú többször nemtetszését fejezte ki a kritikák miatt, aminek a vége az lett, hogy a törvényszék első fokon 200 ezer forintos rendbírsággal sújtotta. 

A vád szerint 

Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, Dobozi József rendőr dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társa felelőssége, az ügyészség álláspontja szerint elsősorban intézkedések, illetve a 2006-os őszi eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. A vádlottak az eljárásban tagadták bűnösségüket.

Fotó: Alfahír.hu

Feladták a tévészékházat - 2013. december

12, 2013

A tévéből értesült a századparancsnok, hogy feladták rendőrei a tévészékházat 

A tévészékházat védő baranyai egység egyik vezetője szerint megvédték az épületet, annak ellenére, hogy a biztonsági személyzet nem csinált semmit, pedig a helyismeret miatt szükség lett volna rájuk. Az esetleges fegyverhasználatot is feszegetették a rendőrtábornokok perének csütörtöki tárgyalásán, a Fővárosi Törvényszéken.

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu 

Tanúk meghallgatásával folytatódott csütörtökön a rendőrtábornokok pere a Fővárosi Törvényszéken. A bíróság a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság korábbi vezetőjét és gazdasági igazgatóját, valamint annak a baranyai századnak a két vezetőjét hallgatta meg, akik a frontvonalban védték a Magyar Televízió székházát 2006 őszén. 

Tehetetlennek érezte magát a századparancsnok

Elsőként a bíróság Páter Attilát – a Baranya Megyei rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályának akkori vezetőjét, a tévészékházat védő Baranya megyei század parancsnokát – hallgatta meg. A tanú beszámolt róla, hogy őt és századát – amely 94 főből állt – Budapestre, a Rebisz –  most Készenléti Rendőrség – laktanyájába hívták be. Akkor még nem tudta, miért rendelték őket a fővárosba, később arról szerzett tudomást, hogy gyakorlaton, továbbképzésen vesznek majd részt. A rendőr alezredes elmondta, századuk felszerelése hiányos volt, nem rendelkezett mindenki védősisakkal és pajzzsal. Ezt a tanú jelezte is  Majoros Zoltán ötödrendű vádlottnak, aki „nem emelt ez ellen kifogást”. Majorosnak a laktanyában még azt is kijelentette, nem lenne szerencsés felszerelés nélkül kimenniük a tömegbe. Az ötödrendű vádlott erre annyit mondott, hogy „nem tud adni ő sem, vigyék a saját felszerelésüket, mert az áll rendelkezésre”. A parancsnokot és századát – amiről levált, lemaradt egy szakasz – először a Köztársaság téri MSZP székház védelmével bízták meg, később azt az utasítást kapták, hogy menjenek a Magyar Televízió székházához. Miután a televízió helyszíni parancsnokát – Mittó Gábor negyedrendű vádlottat – nem találták, azt az utasítást kapták Majoros Zoltántól, hogy sorakozzanak fel a tv bejárata elé, a lépcsőhöz. A tüntetők, ekkor már elkezdték a rendőröket kövekkel dobálni. Bírói kérdésre, hogy „miért tűrték el, hogy dobálják őket”, Páter elmondta, hogy „nem tudtak mit csinálni, nekik a székházba való bejutás megakadályozása volt a feladatuk”. Az alezredes – aki sisakját egyik beosztottjának adta oda – az első komolyabb támadás során megsérült, egy tüntető vagy sörösüveggel, vagy kővel dobta fejen. „Állítólag elájultam, volt egy eszméletvesztés, vérzett a fejem” – tette hozzá a tanú. Páter a kórházban is értesült az éjszaka történtekről, annyi hívást kapott aznap éjszaka, hogy a telefonja is lemerült. „Tehetetlennek éreztem magam, hogy nem tudtam kimenni” – fűzte hozzá Páter. A rendőr alezredes „meglepődött”, amikor megtudta, hogy a rendőrök feladták az épületet, ugyanis ő olyan információkat kapott a helyszínen lévő beosztottjaitól, hogy meg tudják védeni a székházat. A század parancsnok arról is beszélt, hogy egy kisebb rebisz osztag tartózkodott az épületben, akik viszont nem mentek ki segíteni nekik, „mert az ő feladatuk belül volt.” 

A tanú szerint megvédték a székházat 

Páter Attila akkori helyettese – Pataki István rendőr őrnagy – részben cáfolta egykori főnöke tanúvallomását. Az őrnagy szerint, – aki a szigetvári egységével csatlakozott a baranyai századhoz -  Mittó helyesen döntött, hogy kivitte az erőket”. Ő személyesen is találkozott – ellentétben Páterral, aki az ostrom elején sérülést szenvedett – a negyedrendű vádlottal, akitől utasításokat kapott. Korábban, amíg Mittót nem találták, a tanú is arról számolt be, hogy Majoros azt kérte tőlük, vonuljanak fel a székház elé és „békés módszerekkel védjék meg”. A század a védekezés során „kezdett felaprózódni”, sok lett a sérült és visszaszorultak a bejárat mögé. A feldühödött tömeg „kövekkel, üvegekkel, baseball ütőkkel” támadt rájuk. A rádió, amit kaptak „alkalmatlan volt” a kommunikációra,  Mittó Gábor helyszíni parancsnokkal és Majoros Zoltán ötödrendű vádlottal – akit a 107-es számon keresztül ért el – is mobilon beszélt. A tanú – aki megmaradt embereivel Mittó parancsára az épület baloldali részén a 4-es kaput védte – meghökkentő módon azt állította, hogy szerinte a rendőrség 2006. szeptember 18-án „nem adta fel a TV székház épületének védelmét”. Többször is megismételte, hogy „ők nem tudtak róla, hogy a főbejáratot feladták, erről a televízióból értesült” „Amikor ők odamentek, akkor már rendőrök voltak ott” – mondta el Pataki István. A tanú szerint a televízió védelmét ellátó biztonsági szolgálat „nem csinált semmit”, ő leginkább „lézengeni” látta őket, volt aki letagadta, hogy a biztonsági személyzethez tartozik és újságírónak mondta magát. A tanú szerint a helyismeret miatt lett volna leginkább szükség rájuk. 

A fegyverhasználat is szóba került a tárgyaláson 

A tárgyaláson szóba került – bírói megjegyzésként – a fegyver használatának kérdése is, mivel a rendőrség sokszor veszélyeztetett helyzetben volt , akkor éjszaka. Pataki István és a negyedrendű vádlott védője is azt vetette fel ezzel kapcsolatban, hogy fegyvert csak akkor használhat rendőr a tömeggel szemben, ha annak minden egyes tagja úgy cselekszik, hogy támadóan lép fel a rendőrrel szemben. Ez pedig azon az éjszakán sem volt így: a tömegben voltak agresszív elemek, pszichikai bűnsegédek és bámészkodók is. „Figyelmeztetést milyen esetben lehet leadni?”- kérdezte a bíró, de a tanú – aki nem érezte magát életveszélyben – szerint „nem volt rá szükség, de le lehetett volna adni”.  Az őrnagy és az előtte meghallgatott század parancsnok beszámolójából is kiderült, hogy székház ostroma éjszakáján sokkal rosszabbul is alakulhattak volna az események. A tüntetők még az ostrom elején letepertek egy rendőrt, akit a társai szabadítottak ki a tüntetők közül. Utóbb viszont észrevették, hogy a menekülés közben a szolgálatot teljesítő egyenruhás elhagyta a fegyverét. Ezt jelentették is, ám a fegyver nem sokkal később megkerült, „az állampolgárok visszaadták az elveszett fegyvert”- fűzte hozzá Pataki. 

Használható, de nem túl modern volt a felszerelésük 

Tanúvallomást tett a törvényszéken Baranya megye egykori rendőrfőkapitánya, dr. Sárközy Ferenc nyugállományú rendőrtábornok is. Ő rendelte fel a baranyai századot a Rebiszhez. A szabadságról berendelt korábbi főkapitány is csak sejtette, hogy a kialakult események miatt hozták előre az októberi továbbképzést szeptember 18-ra. Őt is felrendelték egy megyei főkapitányoknak tartott eligazításra Budapestre. Az ostromot a tévében nézte, s a Pécsre visszatért állományt azzal fogadta, hogy „ne a retorzió és az erőszak vezesse a kezüket, ha vissza kell térniük”. A tábornok elmondta, hogy a sok sérült ellenére nem tud róla, hogy akkoriban bárkit is felelősségre vontak volna a kialakult helyzet és annak rossz kezelése miatt. A Baranya megyei főkapitányság egykori gazdasági igazgatója – aki a protokoll szerint „útra bocsájtotta a századot” – arról számolt be, „jó szívvel”, ilyen felszereléssel nem engedte volna el őket a fővárosba. Felszerelésük „használható” volt ugyan, de „nem túlzottan modern”. A korábbi gazdasági igazgató is úgy tudta, hogy „továbbképzésre” rendelték fel a századot. A bíró meg is jegyezte, hogy „nem tudott volna-e kombinálni, hogy mire szánják őket”, hiszen előtte egy nappal volt az őszödi beszéd és már aznap több ezren tüntettek a Kossuth téren. 

A per december 17-én kedden további tanúk, köztük Tóth József és Horváth Ferenc tábornokok meghallgatásával folytatódik.

 Fotó: Cafeblog.hu

Nem védték meg, pedig az lett volna a dolguk -2014.február 11.

feb 11, 2014

Életük árán is védeniük kellett volna a tévészékházat 

A tévészékházat védő rendőrök jelentős része használhatatlan volt, s közöttük tömeges volt a parancsmegtagadás – mondta kedden a Fővárosi Törvényszéken a Vizoviczki-ügyben korrupcióval vádolt Kalmár Tamás egykori rendőr alezredes, akit a 2006-os események miatt, több rendőri vezető ellen indult büntetőper tárgyalásán, tanúként hallgattak meg.

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu 

Több tanú, köztük a Vizoviczki-ügyben vesztegetéssel gyanúsított, jelenleg házi őrizetben lévő Kalmár Tamás alezredes meghallgatásával folytatódott kedden a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszéken. Az In-Kal Security biztonsági őre, Kovács Miklós Zoltán az ostrom éjszakáján teljesített szolgálatot az épületben. Az eredetileg a főbejárat ellenőrzésével megbízott, majd később a Nádor utcai 3-as kapuhoz rendelt férfi arról számolt be, hogy este kilenc fele néhány tüntető megjelent a bejáratnál és fenyegetőzni kezdett: „ha nem tárgyal velük a tévéelnök, akkor többen fognak jönni”. A televízió biztonsági főnöke, Kléber Tamás ezután kérte fel, hogy a Nádor utcai bejáratnál lásson el feladatot. A tanú elmondta, a rendőrök a Nádor utcai kapun „jöttek-mentek”, létszámukat száz főre becsülte. A bejáratot nem érte támadás, így a „ki-be jutás” zavartalanul működött. A tanú – mint elmondta – nem követte az eseményeket, a Nádor utcára a kis ablakon nézett ki, de a terület nyugodtnak tűnt. Kovács azt az információt a rendőröktől tudta meg, „hogy elég nagy balhé van elől”, azonban ahol ő állt könnygázt minimálisan, füstöt pedig egyáltalán nem érzékelt. A biztonsági őr a székház feladásáról is úgy értesült, hogy egy kollégája felhívta telefonon, vonuljon át a tévéhez tartozó másik épületbe. Kovács Miklós Zoltán arról nem tudott nyilatkozni, hogy látott-e egy polgári ruházatban ott tartózkodó személyt, aki parancsnoki feladatokat látott el.

Beszorultak az épületbe

A Vizoviczki-ügyben korrupcióval gyanúsított Kalmár Tamás a vallomásában elmondta, hogy 2006 szeptember 18-án a BRFK Járőrszolgálati Osztály helyettes-vezetőjeként 40 fős alegységével látott el feladatokat a Kossuth téren, majd miután információk voltak arról, hogy támadás érte a képviselőházat védő rendőrállományt, utasítást kaptak a csapaterők kisegítésére. De a képviselői irodaháznál csupán pár percet maradtak, majd újabb parancs érkezett: meg kell erősíteniük a tévészékház főbejáratát védő baranyai századot. Kalmárék voltak az utolsó egység, akik még a főbejáraton keresztül jutottak az épületbe, de így is érte őket kisebb fizikai és szóbeli inzultus. A tömeg például letépte az állományjelzőjüket, valamint lökdösték, szidalmazták őket. Az alezredes állományához tartozó embereknek volt bevetési ruházatuk, sisakkal, a pajzsuk azonban nem volt náluk. Kalmár szerint erre később szükség lett volna, de arról sem volt tudomása, hogy a Nádor utcában állt egy mikrobusz, amiben többek között pajzsok is voltak. A vesztegetéssel meggyanúsított, ám ebben az ügyben tanúként szereplő rendőr arról is beszámolt, hogy a bejárat lépcsőjénél szolgálatot teljesítő baranyaiak azon tagjait, akiknek nem volt sisakjuk, az ő emberei váltották fel. Ezután egy darabig együtt védekeztek, ám miután nem bírtak a túlerővel, beszorultak az épület belsejébe.

Kalmár megtagadta a parancsot?

A tanú elmondása szerint ekkor találkozott a negyedrendű vádlottal, Mittó Gáborral, aki – állította Kalmár – azt is közölte vele, hogy ő a helyszíni parancsnok, majd eligazítást tartott neki. A tanú szerint Mittó, aki az épület aulájából irányított, a többi tisztnek is feladatokat adott: tartsák számon, hogy az épület védelmében milyen intézkedésekre van szükség. Kalmár Tamás elmondta, az épület kiürítésénél már nem volt a székházban, így arról nincs információja. A bíró erre közbe kérdezett: „Biztos, hogy jól emlékszik?”. „Nyilván nem szándékosan mondja el másképp, mint korábban” – utalt Kiss Károly hadbíró arra, hogy Kalmár nyomozati vallomása némileg eltér az elhangzottaktól. „Eszem ágában sincs valótlan vallomást tenni!” – közölte a volt helyettes-osztályvezető. A bíró ugyanis a nyomozati vallomásából idézve megemlítette, ott nem szerepelt, hogy Mittó Gábor bemutatkozott neki. Kalmár lehetségesnek tartotta, ez nem így történt és csupán azért gondolta, hogy Mittó a fölöttese lehet, mert „parancsnokként viselkedett”. A bíró ezután többször az evakuálás körülményeiről kérdezte Kalmárt, aki egyrészt állította, nem az épület feladásaként tekint a történtekre. A tanú szerint a Nádor utcai bejáratot biztosították, „a belső biztosításból külső biztosításba mentek át”. A hadbíró ugyanakkor felhívta a vesztegetési ügybe keveredett alezredes figyelmét arra, hogy a telefon forgalmazásaiban nincs adat arra, hogy ők bármikor is engedélyt kaptak a kivonulásra, sőt az derült ki, hogy kifejezetten kérték, maradjanak a székházban. A bíró szerint ez „kőkeményen alkalmas lehet parancsmegtagadás vétségének megállapítására”. Kalmár azt sem tudta megmondani, hogy pontosan kitől kapták a parancsot a kivonulásra. „Valamelyik helyszínen lévő parancsnoktól, talán Mittótól” – bizonytalankodott a tanú. Kiss Károly azonban a forgalmazási adatokból leszűrve elmondta, „Mittó biztosan nem mondott ilyet, talán Giber”, aki nem volt a helyszínparancsnok helyettese, mégis több esetben parancsnokként járt el. „Engedély és jelentés nélkül soha nem hagytam volna el az épületet” – ismételte el többször Kalmár alezredes. Azt is közölte, tapasztalt a tüntetők részéről szervezettséget, hiszen a kemény magot a kövek felszedésével támogatta egy mögöttük lévő több ezer fős tömeg. „A Szabadság téren nem demonstráció, hanem tömeges rendbontás zajlott, semmi más.” – mondta el a Vizoviczki-ügy gyanúsítottja.

Az életük árán is védeniük kellett volna a székházat

A hadbíró mind Kalmárnak, mind az utána meghallgatott Pálóczi Imre alezredesnek is azt rótta fel, hogy a nyomozati vallomásukban, amikor még elvileg jobban kellett, hogy emlékezzenek, még meg sem említik, hogy Mittó milyen utasításokat adott, míg a törvényszék előtt „hirtelen elkezdenek emlékezni”, hogy a helyszíni parancsnok milyen konkrét intézkedéseket tett. Pálóczi válasza erre az volt, hogy annak idején az ügyész nem kérdezett rá, de a bíró ezt az érvelést nem fogadta el. Kiss Károly ezután rádióforgalmazásokból idézett: a vezetői ponton arra voltak kíváncsiak, „hol van a Mittó Gabi”, amire Giber úgy válaszolt, „fogalmam sincs, hol a Mittó”. „Amerre nézek rendőr van, csak az a baj, hogy szervezetlenek” – hangzott el Giber László rádióforgalmazásában. A hadbíró szerint „összesen 120 forgalmazás alatt azt se tudják, hogy hol van” a helyszínparancsnok, azaz a negyedrendű vádlott. „Ez kicsit mintha ellentétben lenne az önök vallomásával, hogy itt mindent nagyon jól megszerveztek” – fejtette ki véleményét a két tanúnak Kiss Károly. „Önöket azzal a paranccsal küldték oda, hogy meg kell védeni az épületet, ezt mikor szokták visszavonni”? „Ha életveszély van!” – vágta rá Pálóczi alezredes. Kiss Károly erre visszakérdezett, hogy „az esküben nincs benne az a kitétel, hogy ha valamit meg kell védeni, akkor azt akár az életünk árán is”? A bíró azt is elmondta, hogy a kinti rendőrök is az „életüket kockáztatták” , miközben odabent feladták a székházat. 

Kalmár szerint a rendőrök jelentős része használhatatlan volt

Pálóczi Imre arról is beszámolt, hogy amikor a Parlament védelmét látták el korábban, akkor többen a tömegben üvöltöztek, hogy be akarnak menni oda, sőt egy traktor is felbukkant. Olyan hírek is eljutottak hozzájuk, hogy a traktorral akarják áttörni a kordont, hogy a tüntetők így jussanak be a Parlamentbe. „Ha ez így volt, miért nem rendeltek el azonnal riadót?” – tette fel a kérdést az ügyész. Egyébként mindkét tanú meggyötört, kifárasztott rendőrökről számoltak be. Pálózci akkor éjjel „szédült, üveges tekintetű, remegő, sírógörccsel küszködő” pszichikailag megfáradt rendőröket látott. Kalmár szerint a rendőrök jelentős része használhatatlan volt, s közöttük tömeges volt a parancsmegtagadás. Büntetőjogi lépéseket azonban senki ellen nem tett – mondta el Kalmár Tamás.

A vád

Fél éve kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, Dobozi József a Rebisz parancsnoka és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006 őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott.

Fotó: MTI/Beliczay László

Ignácz Istvánnak az Ignácz-bizottság vezetőjének meghallgatása- 2014. április 22-én

ápr 22, 2014

Az Ignácz-bizottság vezetője szerint vágóhídra küldték a rendőröket 

A tanúként meghallgatott Ignácz István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy elmondta, hogy az általa vezetett bizottság megállapította, hogy hibák sorozata vezetett a tévészékház feladásához. Vallomásából kiderült, Gergényiék vágóhídra küldték a rendőröket annak ellenére, hogy tisztában voltak azzal, mi várhat rájuk. A tanú szerint 2006. szeptember 18-án az irányítás nélküli rendőrség kétségtelenül vereséget szenvedett, a tévéostrom napját pedig Ignácz István a magyar rendőrség fekete napjának gondolja.

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu

Ignácz István nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt Pest megyei főkapitány meghallgatásával folytatódott a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszéken. A tábornok meghallgatására azért került sor, mivel ő vezette azt a róla elnevezett bizottságot, amely a tévéostrom rendőri hibáinak a feltárását volt jogosult vizsgálni. Ignácz István elmondta, hogy 2006. szeptember 20-án Bene László akkori országos rendőrkapitánytól kapta az utasítást, hogy hozzon létre egy olyan bizottságot, amely a szakmai hibák feltárása mellett, iránymutatást ad arra nézve, hogy milyen intézkedések meghozatala szükséges a hasonló esetek elkerülése érdekében. A tanú azt is hangsúlyozta, hogy az aprólékosan folyó vizsgálatot maga is szükségesnek tartotta, hiszen 216 rendőr megsérült a székháznál kialakult helyzet miatt. A többek között Papp Károly, jelenlegi országos főkapitány által is fémjelzett bizottság rádióforgalmazásokat, jelentéseket kéretett be, bejárták a helyszínt, valamint 44 rendőr tanú meghallgatására is sort kerítettek.

A rendőrség volt a karmester nélküli zenekar

A nyugalmazott vezérőrnagy azt is elmondta, hogy a kutakodásuk célja az volt, hogy kiderítsék, miért nem sikerült megvédeni a Magyar Televízió székházát, miért nem volt kellően összehangolva a parancsnoki irányítás, miért sérült meg több száz rendőr. Megállapították, hogy a 2006. szeptember 17-i Kossuth téri tüntetést, a gyülekezési törvény előírása szerint fel kellett volna oszlatni. A tanú szerint erről a helyszínen lévő rendőri vezetés volt jogosult dönteni, arról azonban nincs információja, hogy esetleg politikai sugalmazások miatt nyilvánították a demonstrációt választási gyűléssé. A tábornok azt is leszögezte, hogy az ott lévő tömeg egyre hangosabbá és agresszívebbé vált, és „politikai megnyilvánulásokat tettek”. Ezek közé tartoztak a „menjünk be”, „akasszuk fel”, „foglaljuk el” „takarodjanak” kifejezések. A tanú ezután a hibák felsorolásába kezdett: az épület főlépcsőjéhez vezényelt, rosszul felszerelt baranyai századot szerinte nem szabadott volna bevetni, mivel nem voltak felkészülve, „nem hívták fel a figyelmüket arra, hová mennek”, nem volt összekötőjük, kapcsolattartójuk, a helyszínen nem volt műveleti irányító, vagy ha ki is volt valaki jelölve, „ő nem úgy viselkedett, mint műveleti irányító”. Hiányzott az egyszemélyi irányítás is, Ignácz hasonlata szerint olyan volt az egész, mintha „egy zenekar a karmestere nélkül szólna”. Ennek következménye az lett, hogy a különböző századok parancsnokai önállóan kezdtek intézkedni.

Vágóhídra küldték őket

A tábornok arra is rávilágított, hogy hiába érkezett később segítség, az odaküldött erők indokolatlanul kis légyszámúak voltak, akiket könnyedén felmorzsolt a feldühödött tömeg. A kint lévő csapaterők nem gondolták, hogy az épületen belül vannak még rendőrök, a bentiek pedig nem tudták, hogy kint milyen tevékenység zajlik. A fejetlenségre jó példa, hogy a kint harcoló erőket hátulról kezdték el locsolni társaik – mondta el a tanú. A nyugalmazott rendőr tábornok az elakadt, majd felgyújtott vízágyúra kitérve elmondta, szerinte a jármű nem működött rendesen, a kocsit ért támadások miatt pedig a személyzet okkal esett pánikba, igaz – tette hozzá Ignácz -, a tömeg végül nem bántotta a halálra rémült rendőröket. „Erős fekete napja volt ez a rendőrségnek” – állapította meg a vezérőrnagy, majd azt is hozzátette, véleménye szerint vágóhídra küldték bajtársait. Azt sem értette az egykori kiváló vizsgáló tiszt, hogy miután a Kossuth tér már szinte teljesen kiürült, miért nem vezényelt át több csapaterőt a Szabadság téri eseményekkel tökéletesen tisztában lévő vezetés. Ignácz István ugyanis megerősítette azokat a korábban tett vallomásokat, miszerint Gergényi Péter és a többi vezető élőben nyomon követte az eseményeket a Hír Tv közvetítéséből.

Szabadfinak át kellett volna vennie a parancsnokságot

A tanú Mittó Gábor negyedrendű vádlottal kapcsolatban is elmondta az általa vezetett bizottság álláspontját. Szerintük Mittó, aki polgári ruhában jelent meg a helyszínen, kötelezettségét nem ellátva, nem vette át a parancsnokságot. A vizsgálat során több meghallgatott tanú is azt állította, hogy bár kereseték a helyszíni irányítót, a vádlottat sehol nem találták. Bírói kérdésre a vezérőrnagy elmondta, hogy a személyi felelősség megnevezése nem, csupán a hiányosságok feltárása volt a feladatuk. A tábornok utólag sem értesült arról, indult-e a jelentésük után bárki ellen fegyelmi, vagy büntetőjogi eljárás. A tanú azt is megjegyezte, hogy Bene László volt országos főkapitány helyettesével, Szabadfi Árpáddal kapcsolatban csak egyetlen mondat szerepelt a jelentésükben: noha lehetősége lett volna, a parancsnokságot nem vette át Gergényiéktől. Ezt sem ő nem „ajánlotta fel”, sem a Kossuth téren kint lévő rendőri vezetők nem kérték tőle. Ignácz hozzátette, Szabadfinak át kellett volna vennie az irányítást, akinek arra is lehetősége lett volna, hogy a riadót időben rendelje el. Mint ismert, Gergényi Péter csak kevéssel éjfél előtt hívta össze az állományt, ami a tanú szerint rendkívül kései időpontban történt meg. Addigra már a Baranya megyei századot szétverték, több rendőr súlyosan megsérült, az egységek a székházba szorultak. A Holota Gábor vezette, részben nőkből álló rebiszes egységet pedig beszorították, és kis híján megsemmisítették. Az alegység egyik tagja ezután lőtt ki félelmében két teljes tárat a levegőbe. „Ezen a napon a rendőrség vereséget szenvedett”- ismerte el az Ignácz-bizottság vezetője, majd hozzáfűzte, a rendőri intézkedés törvényes volt, de szakszerűtlen. A tanú szerint például a baranyaiakat a parancsnokok annak ellenére küldték – sisak és pajzs nélkül – a székházhoz, hogy tudták, mi vár rájuk. A tábornok Gergényiéket kritizálva elmondta, „a felső vezetés irányításában voltak komoly gondok”, ennek következtében Budapesten szinte csak „virtuális csapaterők tevékenykedtek”.

Nem volt lincshangulat

A tárgyaláson az is elhangzott, hogy noha a lincselés lehetősége több momentumnál is fennállt, mégsem történt nagyobb tragédia. A nyugalmazott tábornok szerint ennek oka abban keresendő, hogy a tömeg célja a székházba való bejutás volt, és nem a rendőrök „megölése, legyilkolása”. A tanú emlékeztetett, amikor a tüntetők bejutottak az épületbe, már nem konfrontálódtak a helyi erőkkel, hanem idővel maguktól távoztak. A tábornok azt is nehezményezte, hogy nem kezelték megfelelően azokat az embereket, akik élükön a HVIM-es Toroczkai Lászlóval, petíciót szerettek volna beolvastatni. Az elutasító magatartás még jobban felbőszítette a – már úgy is ingerült – tömeget , ami hozzájárult a székház ellen indított támadáshoz.

A vád szerint

Tavaly ősszel kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. 

A per további tanúk meghallgatásával április 29-én folytatódik. Fotó: MTI/forrás: Pesti srácok

Pszichikailag alkalmatlan volt a tévészékház helyszínparancsnoka -Mittó Gábor

Az elmeorvos szakértő szerint a rendőrtábornokok perének negyedrendű vádlottja, Mittó Gábor – aki a tévészékház helyszíni parancsnokának lett kinevezve -, nem volt alkalmas vezető pozició betöltésére. A szakértői vizsgálat azt is megállapította, hogy a vádlott az őt ért stressz miatt rossz, hibás döntéseket hozott. Egy másik meghallgatott tanú pedig arról beszélt, hogy a rendőrség a tévéostromot megelőző években is olyan rossz állapotban volt, hogy előbb-utóbb mindenképp bekövetkezett volna egy olyan eseménysorozat, ami rávilágít a rendőrség tarthatatlan helyzetére.

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu

Az elmeorvosi és pszichológiai szakvélemények ismertetésével és tanúmeghallgatásokkal folytatódott kedden a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszéken. A szakértőket és a tanúkat a negyedrendű vádlott, Mittó Gábor védőjének indítványára hallgatták meg. Noha a tárgyalás elején mind Mittó ügyvédje, mind az ügyben eljáró ügyész a nyilvánosság kizárását kérte a bíróságtól, a katonai tanács az indítványokat elutasította. Kiss Károly hadbíró döntését azzal indokolta, hogy azok a tények, melyek megalapoznák a tárgyalás – egy részének – zárttá tételét, már ismertek a közvélemény számára. A törvényszéken meghallgatott szakértők a székházostrom után vizsgálták meg a negyedrendű vádlottat. A vizsgálat megállapította, hogy a negyedrendű vádlott ugyan nagyon jó beosztott, kiváló munkaerő, azonban egyáltalán nem rendelkezik jó vezetői képességekkel, így nem is lett volna alkalmas vezető pozíció betöltésére. Az elmeorvos szerint Mittó ambiciózus, a feladatait el akarja végezni, de a személyisége ehhez nem járul hozzá, hiszen akut stressz hatására szorongásos tünetek lépnek fel nála. A szakértő azt is hozzátette, hogy a negyedrendű vádlottnál egyfajta dependens személyiségzavar állapítható meg, „ami nem betegség, hanem állapot”. Jellemzője, hogy stressz esetén az adott személy elkerüli környezetével a határozott kapcsolatot, döntéseiben bizonytalan, amit szorongással igyekszik pótolni. „Ha túlterhelést érez, akkor úgy viselkedik, mint egy gyerek”- mondta el az orvos, aki azt is hozzátette, hogy az ilyen személyiségű ember lassabban hoz döntéseket, vagy egyáltalán nem képes dönteni.

Stressz hatására teljesen leblokkolt

Ami külön érdekesség, hogy a szakértő szerint ez a személyiségzavar a környezet előtt akár rejtve is maradhat, mivel az illető képes saját magát úgy bemutatni, mint aki határozott, döntésképes, noha ennek pont az ellenkezője igaz. Az elmeorvos azt is hozzáfűzte, hogy akut stressz hatására, mint ami a tévészékháznál is előfordult, a vádlottnál teljes blokk alakulhatott ki, ami hiányos, illetve rossz döntéseket eredményezett. A szakember azt is leszögezte, a vádlott csupán enyhe fokban volt korlátozott a terhére rótt cselekmény belátására, ugyanakkor azt teljes mértékben kizárta, sőt nem is tartja a vádlottat alkalmasnak arra, hogy szembeszálljon az elöljárói akarattal. Mint arról már korábban is írtunk, több tanú és az Ignácz-jelentés is hiányosságokról számolt be a televízió székházának helyszínparancsnoki tevékenységével kapcsolatban. Például az elsőként a székház főlépcsőjéhez vezényelt baranyai század tagjai egyszer sem találkoztak – a civil ruhában lévő – Mittó Gáborral. A helyzetet az ott lévő rendőr szemtanúk „kaotikusnak” látták, s azt is elmondták, hogy szervezetlenség volt tapasztalható a székházat védő állomány körében. Az eseményeket feldolgozó Ignácz-jelentés is említést tett  Mittó Gáborról, aki polgári ruhában jelent meg a helyszínen, azonban az épület körbejárása után „a rendőri tevékenység irányítását nem vette át”, s „egy idő után az események külső szemlélőjévé vált”. Volt olyan tanú is a baranyai század tagjai közül, aki úgy hallotta, hogy „ott volt a székházban egy magas rangú rendőri vezető, de nem hajlandó átvenni az irányítást, mert civilben van.” Sőt, Pregun Kálmán alezredes, a Pest megyei század parancsnokának nyomozati vallomásából az is kiderült , hogy Mittó Gábor néhány hónappal az események után közölte vele, „nagyon sajnálja ami történt, „de ő lefagyott, ledermedt” a televízió ostromakor. 

Előbb-utóbb bekövetkezett volna a kudarc

Szintén a negyedrendű vádlott indítványára tett tanúvallomást Baranyai József nyugállományú rendőr ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának főiskolai docense, Újpest volt rendőrkapitánya. A védelem azért kérte az ezredes meghallgatását, mert a tanú szakmai pályája során több száz rendőri biztosításban vett részt, így véleménye a bizonyítás szempontjából sem elhanyagolható. A tanú elmondta, hogy a 2006-os székházostrom védelmében ugyan nem vállalt szerepet, ám az akkor történt események később az állomány körében a gyakori beszédtémák körébe tartoztak. Baranyai József szerint az általa levezényelt mérkőzések biztosításai össze sem voltak hasonlíthatóak a Magyar Televízió épületénél történt eseményekkel. „Minőségileg volt más” – tette hozzá a nyugalmazott ezredes, aki egyetért azokkal a véleményekkel, hogy a magyar rendőrség nem volt felkészülve egy ilyen „brutális támadásra”. Szerinte a megyei csapaterők „nulla állapotban” voltak, a rövid ideig, két napig tartó képzéseik pedig nem sok mindent értek szakmai szempontból. A tanú egyetértett azzal a bíróságon ismertetett, 2004. januári Hatala- jelentéssel is, amelyben a volt országos főkapitány több súlyos hiányosságot is megállapított a rendőrség berkein belül. Már akkor megemlítették a rossz minőségű és hiányos felszereléseket, a csapaterőkhöz tartozó járművek kis létszámát és az állomány felkészületlenségét, gyakorlatlanságát. A volt újpesti rendőrkapitány arra is utalt, hogy ha nincs 2006. szeptember 18-a, előbb-utóbb bekövetkezett volna olyan esemény, ami rámutatott volna az előbb felsorolt, illetve a televízió ostrománál tapasztalt hiányosságokra.

Az utolsó emberig védte volna a tévészékházat

A tanú védelmébe vette a negyedrendű vádlottat, Mittó Gábort is. Szerinte Lapid Lajos, Gergényi Péter volt budapesti főkapitány helyettese, a rendőri erők biztosítási parancsnoka, nem határozott meg konkrét feladatokat Mittónak, ennek hiányában azonban a vádlott nem is lett kinevezve a tévészékház helyszíni parancsnokának. Baranyai szerint Lapid „menj át és próbálj valamit tenni” utasítása Mittó Gábor felé „nem tekinthető parancsnak”. „Így senki nem tudta volna, hogy mit kell tenni, nem csak Mittó”- fűzte hozzá a tanú, aki szerint az Ignácz-bizottság megállapításai (amelyre a vád egy része épül) nem számolnak be az ostromhoz „vezető útról” és az „emberi tényezőkről” és ez a „gyakorlati tapasztalat hiányát jelenti”. Bírói kérdésre a volt rendőrkapitány azt is kifejtette, ha ő védte volna a székházat, akkor jelleméből adódóan, hiába hiányos a felszerelés és ezáltal bármennyire is fennállt volna a sérülés veszélye, „az utolsó emberig” védte volna a főbejáratot.

A vád szerint

Tavaly ősszel kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott.

Fotó: Nol.hu/forrás: Pesti Srácok