Alább ismertetjük az MTI jelentését a vitáról a német közszolgálati
tévében, amelynek résztvevője Balog Zoltán, az emberi erőforrások
minisztere is volt. Aztán azt is elmondjuk, mi maradt ki az MTI-ből. A
jelentésből ugyanis nem tűnik ki, hogy az ötnegyed órás vita nagyobbik
részében valamennyi résztvevő – beleértve a vitavezetőt – határozottan,
helyenként élesen bírálta az Orbán-kormány politikáját a
menekültkérdésben.
llegális bevándorlás – Balog Zoltán: a magyarok nem változtak meg
Bálint Marcell, az MTI tudósítója jelenti:
Berlin, 2015. szeptember 17., csütörtök (MTI) – A magyar ma is ugyanaz a
nép, amely 25 éve befogadta a keletnémet menekülteket és a délszláv
háború elején elsőként segítette a széteső Jugoszláviából menekülő
embereket – jelentette ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere
az ARD német országos köztelevízió szerda késő este sugárzott politikai
vitaműsorában.
A miniszter kiemelte, hogy a magyar emberek nem
változtak meg, a jelenlegi válsághoz való viszonyulásukat és a
„kulturális egyensúly” megmaradása iránti aggodalmukat pedig nem lehet
megérteni a kelet-európai történelem ismerete nélkül.
Balog Zoltán
az Anne Will című műsorban a muzulmán vallású emberek befogadása körül
kialakult vitával kapcsolatban hangsúlyozta: a politikai üldözöttek
befogadása vallástól, származástól függetlenül jogi és erkölcsi
kötelesség.
Magyarország ennek a kötelességnek eleget is tesz, és az utóbbi években több ezer muszlimot fogadott be.
Ugyanakkor
tiszteletben kell tartani, ha egy ország azt igényeli, hogy határain
belül ne változzék mindaz, ami történelmileg, kulturálisan kialakult.
Magyarország szeretne ezzel a jogával élni – mondta a miniszter.
A
válság nem magyar, hanem európai probléma, és a magyar kormány ugyan
„keményebb” megoldásokkal igyekszik hozzájárulni annak megoldásához, de
mindenben betartja az uniós és a nemzetközi jogi előírásokat – tette
hozzá Balog Zoltán.
Kiemelte: különbséget kell tenni üldözöttek és
az Európai Unióba a jobb élet reményében igyekvő emberek között, és
minden tagországnak biztosítani kell a lehetőséget, hogy eldöntse,
befogad-e embereket az utóbbi csoportból, vagy máshogy oldja meg
munkaerő-szükségleti, népesedési gondjait.
Az utóbbi hónapok
fejleményeiről szólva kiemelte, hogy kétszázezer ember „rohanta le” az
országot, az egyes európai fővárosokból kibocsátott „jelzések” pedig
tovább növelték a „káoszt”, és így nem lehetett valamennyi menekültügyi
eljárást lefolytatni, hiszen a legtöbben távoztak. Rámutatott: 95
százaléka mindazoknak, akiket sikerült megkérdezni, azt mondta, hogy
tovább akar menni Magyarországról.
A
röszkei határátkelőnél szerdán történtekkel kapcsolatban hangsúlyozta:
„Nem mi támadtuk meg ezeket az embereket, hanem ők akartak olyasmit
tenni, ami Magyarországon és Európában törvényellenes.”
Jean
Asselborn luxemburgi külügyminiszter a menekültválság kezelésével
kapcsolatban úgy vélekedett, az a legnagyobb gond, hogy Magyarország nem
kért támogatást az Európai Bizottságtól. Nem Magyarország által okozott
problémáról van szó, de a gondokat uniós támogatással kezelve másmilyen
képek jelennének meg a sajtóban a magyarországi állapotokról – mondta.
Thomas
de Maiziere német belügyminiszter hangsúlyozta: minden kritika mellett
soha nem felejti el a magyarok hozzájárulását a német egység
helyreállításához.
Elmondta: helyes törekvés a külső határok
védelme, de ügyelni kell a „mértékre, a módszerre, az eszközökre és az
arányosságra”, ez pedig nem sikerült.
Hozzátette: nyilvánosan és
nem nyilvánosan számos alkalommal ajánlottak segítséget, azzal a céllal
is, hogy ne érhesse bírálat a menedékkérőket befogadó állomásokat,
táborokat, de a magyar fél nem élt ezekkel a lehetőségekkel.
Ugyanakkor
az is világos, hogy a menekültválságot kiváltó problémák természetesen
nem Magyarországon keletkeztek – mondta Thomas de Maiziere.
Heribert
Prantl, a Süddeutsche Zeitung című liberális lap belpolitikai rovatának
vezetője egyebek között úgy vélekedett, hogy a magyar kormány
nyilvánvaló módon megsérti a nemzetközi jogot, a genfi menekültügyi
egyezményt, az emberi jogok európai egyezményét és az Európai Unió
alapjogi chartáját.
Katrin Göring-Eckardt, az ellenzéki Zöldek
parlamenti (Bundestag) frakcióvezetője egyebek mellett arról beszélt,
hogy a menekülthullám még az ország újraegyesítése révén történt
változásoknál is nagyobb mértékben átalakíthatja Németországot.
S ami az ARD népszerű, milliós nézettségű vitaműsorában még elhangzott:
Anne Will vitavezető a képek bemutatása után a könnygáz, a vízágyúk bevetéséről: – Miniszter úr, Magyarország ilyen képeket kíván a világba küldeni – hogy kevesen jöjjenek?...
Balog: Bizonyára nem. Ez nemcsak Magyarország, hanem a Schengen-övezet határa, kötelességünk az illegális határátlépést megakadályozni.
Will: És arányosnak tartja a biztonsági erők fellépését?
Balog: Gyorsan változik a helyzet. Reggel még semmi nem mutatott támadásra – s ha rendőröket megtámadnak, védekezniük kell.
Will: Könnygázzal, v
ízágyúkkal?
Balog: Ha ily módon tudják megvédeni magukat, akkor sajnos így is.
Jean Asselborn, luxemburgi külügyminiszter: A
legtöbb bírálat azért érheti Magyarországot, mert kezdettől elutasított
mindenfajta együttműködést. Tudom, hogy Magyarországnak felajánlotta
segítségét az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az EU. Amikor Orbán Viktor
ott volt Brüsszelben, és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság
elnöke megkérdezte tőle, milyen segítséget igényel, azt a választ kapta,
hogy – semmit... Ami Magyarországon történt, azt meg lehetett volna
előzni, de Magyarország az elszigetelődés útját választotta – és ez
nagyon fáj Európának. Most jövök az Európai Parlamentből. Ott Marine
LePen ( a francia szélsőjobb vezetője) tapsolt és gúnyosan kacagott,
amikor arról beszéltem, hogy a magyarok nem akarnak részt venni a
menekültek elosztásában. A testületnek már talán egyharmadát olyanok
foglalják el, akik az unió felbomlását lesik, és igen sokan hivatkoznak
Orbán lépéseire. Talán önöknek meg kellene gondolniuk, hogy ne adjanak
tápot az Európa-elleneseknek, olyanoknak,akik semmit nem tanultak a 20.
századból. (...) Akik félnek a másfajta emberektől, elfelejtik, hogy
azok háború elől menekültek. Ön mint lelkész mit gondol, ha látja
ezeknek a nőknek, gyerekeknek az arcát, akik a szíriai Aleppótól idáig
menekültek, s akkor szögesdróttal találják szembe magukat? S elutasítják
őket – sehol nem bánnak velük olyan rosszul, mint önöknél. Mint
lelkésznek nem kellene azt mondania, hogy tévedünk, gondolkodjunk újra
európaian?
Thomas de Maiziere belügyminiszter: Egyetértek
Asselborn úrral: a határok megvédése helyes, de így ez nem megy. A
kérdés a mérték, a hogyan, az arányosság. Ezt csak együtt az unióval
lehet csinálni. Igen sokat beszéltünk, nyilvánosan és nem nyilvánosan a
segítségről, így arról, hogy olyan fogadóállomások legyenek, amelyeket
nem lehet kifogásolni. Sok ajánlatot tettünk, és valóban, a magyarok
válasza mindig a nem volt. (...) Németországban muszlimok milliói élnek,
és óriási többségük igen jelentősen hozzájárul társadalmunk
fejlődéséhez. Vannak kivételek, vannak bűnözők is köztük, de képtelenség
azt mondani, hogy elidegenedést hoz, ha együtt élünk velük. Magam is
evangélikus vagyok, mint ön. Szerintem a keresztényekre a veszélyt nem a
muszlimok jelentik, hanem az, ha kevésbé vagyunk keresztények.
Heribert Prantl újságíró: A
magyar gyakorlat elriasztó, felháborító, sikertelen. Az emberi
erőforrásokhoz tartozik az ENSZ alapokmánya, a menekültekről szóló genfi
megállapodás, az EU alapjogi chartája is – és az ön kormánya eklatáns
módon sérti meg mindezeket az egyezményeket. Például amikor kijelentik,
hogy muszlimokat nem kívánnak befogadni. A genfi egyezmény világosan
kimondja, hogy nem lehet faji, vallási alapon megkülönböztetést tenni
Balog:
Több ezer muszlimot fogadtunk be. A kérdés csak az, meddig lehet ebben
elmenni egy tízmilliós országban. Nyugaton menekültekről beszélnek, de
többségében olyan emberekről van szó, akikkel be akarják tölteni az üres
munkahelyeket
Katrin Göring-Eckardt, a Zöldek parlamenti frakcióvezetője: Nem
lehet mindenért a magyarokat felelőssé tenni. De ha az ember látja a
felvételeket a határon történtekről, a táborokról, nem lehet azt
mondani, hogy emberhez méltóan bánnak ott a menekültekkel. Nem tudom
elképzelni, ki adhatott parancsot vízágyú, könnygáz bevetésére, amikor a
falnál nők, kis gyerekek is állnak. És fiatal emberek, akik semmi mást
nem akarnak, mint tovább menni. Ezt nem tudom elfogadni, sem azt, hogy
Budapesten és másutt a menekültek semmiféle ellátást nem kaptak, s hogy
megkülönböztetik őket, muszlim vagy sem – ennek semmi köze Európához.
Will végül háromszor kérdezte meg Balogtól, miért nem akar a magyar kormány több muszlimot befogadni.
Balog,
kitérő válaszok után: Először a magyarokat szeretném megvédeni... A
képek hatásosak , de látni kellene a menekültek szállásait, azok rendben
vannak.
Will: Nem a magyarokról, a magyar kormányról van
szó. Milyen keresztény az ön miniszterelnöke, amikor a keresztény
kultúrkörért aggódik? Európában hat százalék a muszlimok aránya, hogyan
tudnák azt veszélyeztetni, még ha többen is jönnek?
Balog: A helyzet megváltozott, miniszterelnökünk azt talán túlzó szavakkal írta le...(168 óra)