MOZAIK - KONCZ ÉVA: A forradalom 60. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián kedden kezdődőtt egy háromnapos nemzetközi konferencia

Az 1956-os a forradalom nemzetközi presztízsét újra kell építeni

Mozaik- Koncz Éva
Az 1956-os magyar forradalomnak újra el kell nyernie méltó helyét, rangját Európa emlékezetében, és ezért sokat tehet a forradalom 60. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) kedden kezdődő háromnapos nemzetközi konferencia – mondta az MTI-nek Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnöke. 

1956-os forradalomnak a maga korában jelentős visszhangja volt világszerte, majd a rendszerváltás időszakában, amikor az archívumok kutathatóak lettek, ismét ráterelődött a figyelem a hazai és nemzetközi tudományos életben és a közbeszédben, azóta viszont érezhetően elhalványult az emléke, pedig a tanulságai ma is időszerűek – mondta a NEB elnöke. Az 56-os magyar események sok tekintetben egyedülállóak voltak, például abban, hogy ilyen erős, fegyveres ellenállás a kontinens egyetlen országában sem bontakozott ki a hidegháború időszakában egy nagyhatalommal szemben, ilyen szabadságharc nem volt négy évtized alatt sem Berlinben, sem Prágában, sem Varsóban – hangsúlyozta Földváryné Kiss Réka.
Az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata (ENRS) idei, budapesti konferenciájának négy nagy témája közül az első a forradalomhoz vezető utat, az okokat, az előzményeket igyekszik körüljárni. A forradalmat kiváltó diktatórikus hatalomgyakorlás mindent átfogó hatását próbálja bemutatni, és választ keres arra a kérdésre, miért éppen Budapesten és 1956 októberében tört ki a szovjet birodalom elleni legerőteljesebb és legnagyobb hatású felkelés.

hidegháborús összefüggések

A másik problémakör az 56-os magyar szabadságharc megítélése nemzetközi viszonylatban: a hidegháború logikáját, a kétpólusú világrendet és annak a forradalommal való összefüggéseit vizsgálják a szakemberek.
A harmadik témakör a forradalom következményeit tekinti át. Ide tartozik többek között a magyar ellenállás hatása a szovjet válságkezelésre, arra vonatkozóan is, hogy milyen eszközöket választott a birodalom a magyar forradalom után más szabadságra vágyó vazallus országokban, például 1968-ban Csehszlovákiában vagy 1981-ben Lengyelországban.
A magyar szabadságharc következménye továbbá az a megrendítő erkölcsi válság, amelyet az erőszakos szovjet elnyomás a nyugat-európai baloldal pártjaiban váltott ki, valamint az a szolidaritás is, amelyet a magyar menekültekkel kapcsolatban mutatott több európai és tengeren túli ország.
A szimpózium témái közé tartozik a környező kommunista országokban a magyar forradalommal összefüggésbe hozható megtorló koncepciós perek és adminisztratív intézkedések vizsgálata, melyeknek esetenként etnikai vonatkozásai is voltak, azaz kimondottan az ottani magyar kisebbség ellen irányultak. A forradalom nagyvilágra gyakorolt jelentősége a szovjet politika valódi természetének lelepleződése, az itthoni legsúlyosabb következménye pedig a megtorlás volt.
A konferencia negyedik nagy témája a magyar forradalom kultúrában, művészetben, kollektív emlékezetben betöltött szerepére, jelképeinek, megjelenítéseinek továbbélésére irányítja a figyelmet.
Földváryné Kiss Réka kiemelte: nemzetközileg elismert orosz, amerikai, német, angol, osztrák, lengyel, román, cseh és magyar kutatóknak a szimpózium lehetőséget ad az eltérő tapasztalatok összehasonlítására, a párhuzamok és eltérések vizsgálatára. Ez segít abban, hogy megértsük a közös történelmet, de egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy a sajátos magyar nézőpont nagyobb hangsúlyt kapjon az európai párbeszédben.
Így megváltozhat az a 15-20 éve tapasztalható tendencia, amelyben az 1956-os magyar forradalom egyre veszített jelentőségéből az európai emlékezetben. Ezért is tekinthető jelentős kultúrdiplomáciai eredménynek, hogy idén sikerült Magyarországra hozni ezt a rangos eseményt – tette hozzá a NEB elnöke, aki egyúttal az ENRS Irányító Bizottságának magyarországi koordinátora.

számos meghívott és előadó

 

Az Európa emlékezete című háromnapos rendezvény a 20. század történetével foglalkozó intézetek 5. szimpóziuma. Megnyitja Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke és Magdalena Gawin, a lengyel kulturális minisztérium helyettes államtitkára; a nyitónapon felszólal Rafal Rogulski, az ENRS Intézetének igazgatója, Lukasz Kaminski, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete elnöke és Földváryné Kiss Réka.
A számos külföldi, elismert kutató mellett előadást tart a konferencián többek között M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese, Horváth Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, Borhi László, a bloomingtoni Indiana Egyetem és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának munkatársa, Rainer M. János, az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézetének vezetője.
A szimpózium főszervezője az ENRS, magyarországi társszervezője a NEB és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont.
Az ENRS-t négy ország kulturális miniszterei hívták életre 2005-ben; tagja Németország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és a 2014-ben csatlakozott Románia, megfigyelői státusszal rendelkezik Albánia, Ausztria, Csehország és Lettország. Célja egyrészt, hogy elősegítse a 20. századi európai történelem, azon belül is különösen a diktatúrákhoz, háborúkhoz köthető események, folyamatok tudományos feltárását, másrészt oldja a közös emlékezet történelmi traumáit, támogassa a tragikus eseményekhez kapcsolódó gyógyító emlékezetpolitikát.
Az ENRS munkájában részt vesznek az Európa történelmével foglalkozó tudományos intézmények, kutatók és ismeretterjesztéssel foglalkozó szervezetek. Az ENRS évről évre számos rendezvényt, részben szakmai fórumokat, részben a kollektív emlékezetet építő, többnyire kifejezetten fiataloknak szóló programokat szervez. Az ENRS eseményeinek sorából kiemelkedik az éves szimpózium, amelyet először 2012-ben Gdanskban, majd Berlinben, Prágában és Bécsben rendeztek meg.(forrás:mti)