A diktatúra nem tűri a kritizáló művészetet
Volt nézeteltérésünk az iparművészet
szerepe kapcsán. Az elnök úr nyilvánosan felszólított, hogy úgymond
„tárjam ki a szívemet az iparművészet előtt”. Szerinte a Műcsarnoknak
fontos feladata, hogy iparművészeti kiállításokat szervezzen. Én ezt
másképp gondolom, az én értelmezésemben a Műcsarnok a kortárs
képzőművészet otthona. Az iparművészetnek inkább a Design Terminalban, a
Vigadóban vagy éppen az Iparművészeti Múzeumban van a helye.
Később elmentem az MMA székházába, hogy személyesen mondjam el, milyen tárlatokat tervezek. Beszéltem a Mi a magyar? kiállításról is. Az elnök úr megkérdezte, hány művészeti akadémia tagot válogattam be, s kicsit megorrolt rám, amikor hirtelenjében nem tudtam számszerű választ adni, mert nem olyan szempont alapján választottam ki az alkotókat, hogy ki melyik szervezetnek a tagja. Akkor ott felhívta a figyelmemet rá, hogy az MMA a legfontosabb művészeti szervezet, és ezt tudni kell. Később valaki megszámolta, hogy milyen arányban állítottak ki a Műcsarnok kiállításain MMA-tagok az elmúlt másfél évben, és arra jutott, hogy a rendszerváltás óta soha nem szerepelt akadémikus, mint ebben az időszakban. De kétségkívül nem azért alakult így, mert tagok, hanem mert jó művészek. Sajnálom, hogy az elnök úr ezt nem tapasztalta meg – nem tudok arról, hogy az idei tizenöt tárlatunk közül bármelyiket megnézte volna személyesen.
forrás: index
Később elmentem az MMA székházába, hogy személyesen mondjam el, milyen tárlatokat tervezek. Beszéltem a Mi a magyar? kiállításról is. Az elnök úr megkérdezte, hány művészeti akadémia tagot válogattam be, s kicsit megorrolt rám, amikor hirtelenjében nem tudtam számszerű választ adni, mert nem olyan szempont alapján választottam ki az alkotókat, hogy ki melyik szervezetnek a tagja. Akkor ott felhívta a figyelmemet rá, hogy az MMA a legfontosabb művészeti szervezet, és ezt tudni kell. Később valaki megszámolta, hogy milyen arányban állítottak ki a Műcsarnok kiállításain MMA-tagok az elmúlt másfél évben, és arra jutott, hogy a rendszerváltás óta soha nem szerepelt akadémikus, mint ebben az időszakban. De kétségkívül nem azért alakult így, mert tagok, hanem mert jó művészek. Sajnálom, hogy az elnök úr ezt nem tapasztalta meg – nem tudok arról, hogy az idei tizenöt tárlatunk közül bármelyiket megnézte volna személyesen.
Most döntenek a következő
képzőművészeti biennále magyar kiállítójáról. Elhalasztják a döntést?
Vagy ebbe már lesz beleszólása az MMA-nak?
Az eredeti forgatókönyv szerint haladunk. Az
új, nyitott pályázati kiírás sikerének tudom be, hogy soha ilyen sokan
még nem pályáztak a biennáléra. Kezdettől fogva arról volt szó, hogy
decemberben döntünk és idén még megkötjük a szerződést is. Nagyon rövid a
megnyitóig hátralévő idő. Május végén kész kell lennie a projektnek. Ha
nem hoznánk döntést idén, nem maradna idő a terv elkészítésére.
Felülbírálhatja majd a döntést az MMA?
Mindent felül lehet bírálni, erre volt is
példa, a Műcsarnok szempontjából sokkal békésebb időkben is, amikor
Nemes Csaba munkája mondvacsinált ürüggyel nem kerülhetett ki Velencébe,
még Hiller István idején. Ez érthető módon hatalmas viharokat kavart
annak idején. Mindent meg lehet változtatni, nyilván van erre jogi
lehetőség, minden szerződést fel lehet bontani, de nagyon nem lenne
korrekt, ha így történne.
Lesz a zsűriben Művészeti Akadémia-tag?
Nem szervezeti tagság alapján kértem fel a
zsűritagokat, de úgy alakult, hogy két MMA-tag is bekerült: Keserü
Katalin és a Kassán élő Bartusz György. Róla egyébként csak a múlt héten
tudtam meg, hogy a művészeti akadémia tagja.
Hol folytatja? Két logikus
irány létezik, a debreceni Modem, ahonnan érkezett. A másik pedig a
Ludwig, amelynek igazgatói pályázatát valamikor tavasszal írják ki a
hírek szerint.
A Modemnek kinevezett igazgatója van. A
Ludwig nehéz kérdés. Attól is függ, mikor írják ki a pályázatot, lesz-e
akkor állásom. A pletyka, hogy úgymond felajánlották nekem a Ludwigot,
nem igaz. Nem valamiféle biztos állás ígéretében mondtam le.forrás: index
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése