Demján Sándor a 2015. évi Vállalkozók Napján hídat épített Csányi Sándor és Lázár János között - Koncz Éva- Mozaik

A partnerségről szólt a Vállalkozók Napja

A VOSZ akkor is a vállalkozók érdekeit képviseli, ha támogatja, és akkor is, ha kritizálja a kormányt – hangzott el a 17. Vállalkozók Napján. Az államnak pedig nem megnehezítenie, hanem megkönnyítenie kell a vállalkozók dolgát, amelynek érdekében a kormány és a VOSZ folyamatos párbeszédére van szükség.
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége tizenhetedik alkalommal rendezte meg a Vállalkozók Napját. Az eseményen minden megye képviseletével mintegy 600 vállalkozó vesz részt – mondta el az ünnepséget megnyitó beszédében Ádám Imre. A VOSZ soros elnöke hozzátette: a szervezet egyet jelent a sokszínű, érdekképviseletet, szolgáltató valamint kulturális missziót egyaránt ellátó vállalkozói szövetséggel. A VOSZ neve egyben összeforrt a Prima díjakkal is. Ezekben a díjakban elemi erő van, amely képes a társadalom egészére jobbító hatással lenni.
Ádám Imre kifejtette: a VOSZ a vállalkozók szolgáltató partnere is egyben, amelynek legnagyobb sikere a mára nagy múltra visszatekintő Széchenyi Kártya megalkotása. A szervezet egyben a vállalkozók véleményének hordozója, amely hallatja hangját a gazdaságot érintő országos ügyekben.

„Különleges teljesítményt mutatnak fel a magyar vállalkozók, hiszen az állam működésének ellenére sikerül elérniük eredményeiket” – így köszöntötte a megjelenteket az eseményen Lázár János. A Miniszterelnökséget vezető miniszter kifejtette: az állami bürokrácia, az állam egésze ma nem partnerként kezeli a vállalkozókat, ezen pedig változtatni kell. Az állam inkább megnehezíti a cégek helyzetét, semmint megkönnyítené, a bürokrácia megöli a vállalkozói kedvet – fogalmazott Lázár. Szerinte változás akkor lesz, amikor a NAV dolgozói tisztában lesznek azzal, hogy a fizetésüket a vállalkozóktól kapják. Az államnak a párbeszédre kell törekednie a vállalkozókkal, akik egyben a legfontosabb szövetségesei is. Ebben a folyamatban a kormány számít a VOSZ tapasztalatára, javaslataira is – jelentette ki a miniszter. Ennek értelmében a legtöbb vitát kiváltott, 400 négyzetméterenként előírt kereskedelmi foglalkoztatási kötelezettségről Lázár kijelentette: nincs ilyen döntés, és nem is lesz mindaddig, amíg a kérdésről a kormány a vállalkozókkal nem állapodik meg erről. A kijelentést a közönség soraiban nagy taps fogadta.

Minden kormánnyal voltak vitáink, és minden kormánynak sikert kívántunk – jelentette ki a párbeszéd kapcsán Demján Sándor. A VOSZ ügyvezető elnöke ünnepi beszédében kifejtette: vállalkozói érdekképviseletként a feladatuk a vita, amely nem háborút jelent. Demján Sándor üdvözölte Lázár János az olcsóbb és hatékonyabb államra tett utalásait, és kijelentette: számtalan intézmény van felesleges létszámokkal feltöltve. A forrásokat nem erre, hanem inkább a gazdaság élénkítésére kellene fordítani, a bővített újratermelést bátorítani, és kedvező hitelekhez juttatni a vállalkozókat. A gazdaság élénkítése azért is szükséges, mert az ország termelékenysége jelenleg nem megfelelő szintű – jelentette ki. Ennek javításához normatív adócsökkentés, bővülő teljesítmény kell. Az eredmény pedig az lesz, hogy az adósságot nem visszafizetjük, hanem kinőjük – tette hozzá az elnök.

A hagyományoknak megfelelően az esemény végén átadták az ország legkiválóbb vállalkozóinak a rangos díjakat. Az elismerések magas rangú állami és szövetségi kitüntetések, amelyeket csak a legjobb teljesítményt nyújtó gazdasági szereplők, vállalkozók kaphatnak meg országszerte – hangzott el az eseményen.
(forrás:BrandTrend)

Koncz Éva-MOZAIK:Konferencia és kiállítás:Diktatúrák sortüzei fegyveres erőszak a hatalom eszköztárában című konferenciára, valamint az eseményt megelőző napon, december 2-án a Hidegháború- egy megosztott világ rövid története című kiállítás megnyitója

A Diktatúrák sortüzei-Fegyveres erőszak a hatalom eszköztárában

---

 KONCZ ÉVA:MOZAIK

Program egy része:
Köszöntőt mondanak:

• Borhy László akadémikus, dékán, ELTE Bölcsészettudományi Kar
• Kisfaludi András rektorhelyettes, ELTE

A konferenciát megnyitják:

• Kövér László, az Országgyűlés elnöke, az 1956-os emlékév fővédnöke
• Łukasz Kamiński elnök, Institute of National Remembrance, Poland
• Földváryné Kiss Réka elnök, Nemzeti Emlékezet Bizottsága

9.40–10.40 I. SZEKCIÓ

Üléselnök: Bank Barbara (a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja)

• Paweł Sasanka (tudományos kutató, Institute of National Remembrance)
• Konrad Białecki (tudományos kutató, Institute of National Remembrance)
• Tischler János (igazgató, Varsói Magyar Kulturális Intézet)

10.40–11.00 KÁVÉSZÜNET

11.00–12.20 II. SZEKCIÓ

Üléselnök: Konrad Białecki (tudományos kutató, Institute of National Remembrance)

• Kahler Frigyes (egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem)
• M. Kiss Sándor (főigazgató-helyettes, Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum)
• Varga László (nyugalmazott főigazgató, Budapest Főváros Levéltára)
• Zinner Tibor (kutatócsoport-vezető, Veritas Történetkutató Intéze

                                    ***

   Kövér László: Marxizmus helyett liberalizmus

  A magyarországi és lengyelországi sortüzek áldozatai előtti tisztelgés, a kommunista diktatúrák természetének értelmezése, és a pártállami rendszer erőszakszervezeteinek működése volt a fókuszában a Diktatúrák sortüzei – Fegyveres erőszak a hatalom eszköztárában című tegnapi konferencián. Kövér László, az Országgyűlés elnöke köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy a pártállami diktatúra igazi arca az emberek megfélemlítése volt. Párhuzamot vont a marxizmus és a mai liberalizmus között, mivel mindkettő korlátozza a szólásszabadságot.

  A lengyel és a magyar nép véres történelmi tapasztalata, hogy ahol az ideológia véget ér, ott kezdődnek a sortüzek – fogalmazott Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Diktatúrák sortüzei – Fegyveres erőszak a hatalom eszköztárában című konferencián. Beszédében kiemelte, hogy a diktatúrák előbb a szólás és a gondolkodás, majd a cselekvés szabadságát korlátozzák, ezután következik a kendőzetlen, nyers erőszak. Az egykori sortüzek fényében mutatkozik meg leginkább a pártállami diktatúra igazi arca, amely a védtelen lakosság ellen, ártatlan civilekkel szemben alkalmazott tömeges fegyverhasználaton és az ezáltal elért megfélemlítésen alapult. A sortüzek bebizonyították azt is, hogy a kommunista vezetőknek semmi sem volt drága, ha a hatalom megtartásáról volt szó.

  A házelnök szerint a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján megbukott a kommunista rendszer, de „a sűrített marxizmus helyét fokozatosan átvette a sűrített liberalizmus, azaz a politikai korrektség mint a szólás- és gondolatszabadság korlátozásának új, 21. századi eszköze. Manapság a demokrácia szó előtt használt liberális jelző a valaha használatban volt népihez hasonlóan egyre inkább fosztóképzőként értelmezendő. A liberális ideológia és a valóság közötti szakadék egyre nő. Ezért fontos szerep hárul a V4 tagállamaira, hiszen közös fellépéssel, történelmi tapasztalataink hiteles felmutatásával még megmenthetik Európát a fenyegető szakadéktól, az önfelszámolás kísértésétől.

  Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke lapunknak elmondta, hogy a napokban van az 59. évfordulója annak, hogy az MSZMP vezetése, benne Kádár Jánossal, Apró Antallal, Biszku Bélával és a többiekkel döntött a társadalmi ellenállás erőszakos letöréséről, egyértelmű a politikai felelősségük az ügyekben. Az 1956-os évforduló lehetőséget ad arra, hogy a lengyel – magyar barátságot újra tartalommal töltsék meg.

  Hozzátette: a magyar ’56 a lengyelek számára is szimbólum. A közös gyökerek megértése, a kommunista diktatúrával való közös elszámolás mind-mind nagyon fontos része az európai identitásnak. Meg kell mutatni a nyugat-európai népeknek a kommunizmus történetét, ezért közös terveket is megfogalmaztak a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézettel. Kiemelte: holnap lesz az 59. évfordulója annak, hogy több ezer nő néma tüntetéssel hajtott fejet a forradalom és szabadságharc áldozatai előtt, és tett hitet a szabadság mellett. Erre volt válasz a pártvezetés részéről az erőszak alkalmazása.

  
  

  Fotó: Mirkó István

  Az elnök ünnepi köszöntőjében kijelentette: a kommunista rendszereket elemezve ma már jól tudjuk, hogy a diktatúra lényegéhez tartozott a politikai célból gyakorolt állami erőszak. Ezen rendszerek működésének belső logikáját kell megértenünk, mivel a sortüzek e diktatúrák lényegéből fakadnak. Szavai szerint a hatalom birtokosai a fegyveres erőszakot valójában a társadalmi, politikai, gazdasági válságkezelés eszközének tekintették. Lukasz Kaminski, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete elnöke azt emelte ki, hogy a múlt feltárásával a jelen és a jövő ifjúságát is inspirálhatjuk annak felismerésére, milyen fontos érték a béke, a szabadság és az emberi méltóság. A kommunista rendszer elleni felkelései során mindkét nép az európai értékeket védte, ami része belépőnknek az európai integrációba.

  A konferencián a lengyelországi és magyarországi sortüzek áldozatairól és a tettesekről, az események történeti hátteréről tartottak előadásokat lengyel és magyar történészek. Tischler János, a Varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója egy rövid filmet is levetített, amely a lengyelek szolidaritását ábrázolta a magyar forradalom és szabadságharc mellett. Előadásában kitért azokra a tüntetésekre és a szovjet konzulátus elfoglalására, amelyeket a magyarországi események inspiráltak. A magyar forradalom évtizedekkel később is a szabadság szimbólumaként élt a lengyelekben, ezt bizonyítja az is, hogy a Szolidaritás Mozgalom 1986-ban emléklapot tett ki a szabadságharc 30. évfordulója alkalmából a varsói magyar nagykövetség épülete elé.

  Szerda este megnyílt a konferenciához kapcsolódó, Hidegháború-egy megosztott világ című kiállítás is az egyetemen.(forrás: Magyar Idők)

Koncz Éva: MOZAIK: A partnerségről szólt a Vállalkozók Napja Nem lesz a kereskedelemben előírt foglalkoztatás Budapest, 1015. december 4.

Koncz Éva: MOZAIK

                                                                                                       SAJTÓKÖZLEMÉNY

A partnerségről szólt a Vállalkozók Napja

Nem lesz a kereskedelemben előírt foglalkoztatás

Budapest, 1015. december 4. – A VOSZ akkor is a vállalkozók érdekeit képviseli, ha támogatja, és akkor is, ha kritizálja a kormányt - hangzott el a 17. Vállalkozók Napján. Az államnak pedig nem megnehezítenie, hanem megkönnyítenie kell a vállalkozók dolgát, amelynek érdekében a kormány és a VOSZ folyamatos párbeszédére van szükség.

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége tizenhetedik alkalommal rendezte meg a Vállalkozók Napját. Az eseményen minden megye képviseletével mintegy 600 vállalkozó vesz részt – mondta el az ünnepséget megnyitó beszédében Ádám Imre. A VOSZ soros elnöke hozzátette: a szervezet egyet jelent a sokszínű, érdekképviseletet, szolgáltató valamint kulturális missziót egyaránt ellátó vállalkozói szövetséggel. A VOSZ neve egyben összeforrt a Prima díjakkal is. Ezekben a díjakban elemi erő van, amely képes a társadalom egészére jobbító hatással lenni.

Ádám Imre kifejtette: a VOSZ a vállalkozók szolgáltató partnere is egyben, amelynek legnagyobb sikere a mára nagy múltra visszatekintő Széchenyi Kártya megalkotása. A szervezet egyben a vállalkozók véleményének hordozója, amely hallatja hangját a gazdaságot érintő országos ügyekben.

„Különleges teljesítményt mutatnak fel a magyar vállalkozók, hiszen az állam működésének ellenére sikerül elérniük eredményeiket” – így köszöntötte a megjelenteket az eseményen Lázár János. A Miniszterelnökséget vezető miniszter kifejtette: az állami bürokrácia, az állam egésze ma nem partnerként kezeli a vállalkozókat, ezen pedig változtatni kell. Az állam inkább megnehezíti a cégek helyzetét, semmint megkönnyítené, a bürokrácia megöli a vállalkozói kedvet – fogalmazott Lázár. Szerinte változás akkor lesz, amikor a NAV dolgozói tisztában lesznek azzal, hogy a fizetésüket a vállalkozóktól kapják.

Az államnak a párbeszédre kell törekednie a vállalkozókkal, akik egyben a legfontosabb szövetségesei is. Ebben a folyamatban a kormány számít a VOSZ tapasztalatára, javaslataira is – jelentette ki a miniszter. Ennek értelmében a legtöbb vitát kiváltott, 400 négyzetméterenként előírt kereskedelmi foglalkoztatási kötelezettségről Lázár kijelentette: nincs ilyen döntés, és nem is lesz mindaddig, amíg a kérdésről a kormány a vállalkozókkal nem állapodik meg erről. A kijelentést a közönség soraiban nagy taps fogadta.

Minden kormánnyal voltak vitáink, és minden kormánynak sikert kívántunk – jelentette ki a párbeszéd kapcsán Demján Sándor. A VOSZ ügyvezető elnöke ünnepi beszédében kifejtette: vállalkozói érdekképviseletként a feladatuk a vita, amely nem háborút jelent. Demján Sándor üdvözölte Lázár János az olcsóbb és hatékonyabb államra tett utalásait, és kijelentette: számtalan intézmény van felesleges létszámokkal feltöltve. A forrásokat nem erre, hanem inkább a gazdaság élénkítésére kellene fordítani, a bővített újratermelést bátorítani, és kedvező hitelekhez juttatni a vállalkozókat.

A gazdaság élénkítése azért is szükséges, mert az ország termelékenysége jelenleg nem megfelelő szintű – jelentette ki. Ennek javításához normatív adócsökkentés, bővülő teljesítmény kell. Az eredmény pedig az lesz, hogy az adósságot nem visszafizetjük, hanem kinőjük – tette hozzá az elnök.

A hagyományoknak megfelelően az esemény végén átadták az ország legkiválóbb vállalkozóinak a rangos díjakat. Az elismerések magas rangú állami és szövetségi kitüntetések, amelyeket csak a legjobb teljesítményt nyújtó gazdasági szereplők, vállalkozók kaphatnak meg országszerte – hangzott el az eseményen.

Antall és a külföldi befektetők A néhai miniszterelnök közvetlen munkatársainak nyilatkozata

Nyilatkozat

Antall és a külföldi befektetők

A néhai miniszterelnök közvetlen munkatársainak nyilatkozata

MN, 2015. november 26., csütörtök 09:17

Antall József Tudásközpont

Alulírottak, az Antall-kormány egykori tagjai és Antall József közeli munkatársai tiltakozunk a Duna Televízió csatornán futó Szabadság tér '89 című sorozatban a néhai miniszterelnök személyének és politikájának rendszeresen hamis színben történő beállítása ellen. Különösen fölháborító volt a november 18-i adás. A vádlott látszólag „csak" az akkor a republikánus George Bush vezette Egyesült Államok volt, azon belül a hazánkba érkezett amerikai befektetők, az őket úgymond idecsábító Mark Palmer volt nagykövet és a mögöttük álló politikai erők. A műsorban megszólaló Tőkéczki László, Bogár László és Fricz Tamás szerint azonban az MDF vezette kormány idején a magyar nemzeti vagyon elherdálása, elkótyavetyélése folyt, amiért a naiv vagy befolyásolható Antall a felelős.
Az immár rendszeresen ilyen állításokat hangoztató Bogár László neve alatt szerényen az állt a műsorban, hogy volt országgyűlési képviselő. Ő azonban 1990–94 között, az Antall- és Boross-kormányok teljes fennállása alatt a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára volt. Ha igazak volnának a műsorban tett állítások, akkor vajon annak idején Bogár Lászlónak nem lett volna lehetősége föllépni az állítólag káros gazdaságpolitikai döntések ellen? Vagy lemondani és a nyilvánosság elé állva figyelmeztetni a „mesterkedésekre", ahogy a műsorban javasolták? A mostani Bogár László szerint a rendszerváltozással a nemzeti jövedelemből annyit veszítettünk, mint a II. világháborúban. A „jótékony" befektetők értelmezése szerint áron alul vásároltak föl mindent, hatalmas profitot szereztek, azt kivitték, majd a csődbe vitt cégeket hátrahagyva eltávoztak. Ez „hanyag vagy hűtlen kezelés" volt, ehhez hasonlóra szerinte nem volt példa térségünkben.
Fricz Tamás a műsorvezető kérdésére megerősítette, hogy az úgynevezett MDF–SZDSZ-paktumot külföldi bankárok nyomására kötötte meg Antall. Ezt maga sem hiheti el. Köztudott, hogy 1990-ben a hatályos alkotmány szerint szinte minden törvény meghozatalához – ideértve a költségvetést és az adótörvényeket is – az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatára volt szükség. Antall ezért megállapodott a szabad demokratákkal, hogy alkotmánymódosítással a kormányzáshoz feltétlenül szükséges törvényeket kiengedik a kétharmados körből, a köztársasági elnök pedig az '56-os és kisgazda múltú Göncz Árpád lesz. E „paktum" alternatívája az SZDSZ-szel közös kormányzás, a nagykoalíció lett volna. Ez pedig lényegesen nagyobb befolyást engedett volna a szabad demokratáknak, mint amilyet az egyszeri megállapodás jelentett.
1990-ben a legfőbb nyomást a kommunistáktól örökölt gazdasági helyzet, az Európában legnagyobb fejenkénti államadósság, a kifosztott államkincstár jelentette. Fricz Tamás azt is állította, hogy a hálás Németország 3 milliárd márkát és az államadósság enyhítését kínálta hazánknak, de erre Antall nem tartott igényt, „úriemberként vállalta a tartozások kifizetését". Alulírottak egyhangúan állíthatjuk, hogy ilyen gáláns felajánlás nem történt, és az adósságteher könnyítését sem ajánlották föl a vezető nyugati országok – ahogy ezt nem teszik meg ma Görögország esetében sem. Ellenkezőleg, maga a stratégiai kérdésekben jó szövetséges Kohl kancellár volt az, aki Antall 3 milliárd dolláros gazdaságélénkítő programra irányuló segélykérését a G7-országok nevében elhárította. Vagyis a valóságban nem felajánlás, hanem elutasítás történt. E történet koronatanúi ott szerepelnek a jelen nyilatkozat aláírói között.
Szó esett még a műsorban Soros György 1990-es ajánlatáról, miszerint a magyar ipar részvényeiért, a nemzeti vagyon javának átengedéséért egy általa képviselt befektetőcsoport „megvenné", kiváltaná a magyar államadósságot. Ezt az ajánlatot azonban éppen Antall József utasította el keményen, ez vezetett Soros és az Antall-kormány viszonyának végső megromlásához. A gazdasági kérdésekkel, befektetésekkel sosem foglalkozó Tom Lantos képviselőt pedig a műsor összemosta az amerikai üzleti körökkel, azt a sztereotípiát erősítve, hogy úgymond „a nemzetközi zsidó tőke" tette tönkre hazánkat. Az ilyen állítások sora nemcsak rosszhiszeműség és demagógia, de a tudatlanság és a hiteltelenség kérdését is felveti a műsorral kapcsolatban.
A valóság az, hogy a negyvenes–ötvenes években a kommunisták által ellenszolgáltatás nélkül államosított vagyont a piacgazdaságban mindenképpen magánkézbe kellett adni. Az Antall-kormány rövid időn belül véget vetett a rendszerváltozás előtt megindult szabályozatlan vagyonmozgásoknak, és bár a privatizáció mindig, a világon mindenütt vitatott és visszaélésekre is alkalmat adó folyamat, térségünkben – nyugodtan elmondhatjuk – nálunk indult el a legtisztább és leghatékonyabb formában. Kormányzati felelőse Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter, későbbi köztársasági elnök volt. A veszteséges, pazarló és feljavíthatatlan vállalatok csődbe jutásának nem volt életképes alternatívája. Az Antall-kormány azonban – szemben az 1994-ben rákövetkező szocialista–szabad demokrata koalícióval – nem engedélyezte többségi külföldi tulajdon szerzését száz nemzeti fontosságú vállalat, valamint a közüzemek esetében. Támogatta viszont a külföldi tőkebevonást, amelynek keretében nem a műsorban említett „kizsákmányolók", hanem az Audi, a Suzuki, a Samsung, a General Motors, a United Technologies és más nagyvállalatok teremtettek a munkahelyek számát növelő vállalkozásokat, amelyek máig meghatározói gazdasági fejlődésünknek.
Az öröklött és nyomasztó államadósság kézben tartásához kemény, de sikeres megállapodást kötött az Antall-kormány a Nemzetközi Valutaalappal, a lejáró adósságok finanszírozását pedig megoldotta a nemzetközi tőkepiacról. Az országot úgy adtuk át a következő kormánynak, hogy az MNB devizatartalékát négyszeresére, tehát biztonságot adó szintre növeltük, hitelminősítési besorolásunkat pedig BB pluszra, a szlovák és a lengyel minősítés fölé emeltük. Eközben az Antall-kormány a hazai kis- és középvállalkozásokat számos formában (Start-hitel, Egzisztencia-hitel) segítette, de több külföldi kormány (az amerikai, a német, a brit) is vállalkozási alapokkal támogatta a gazdasági átalakulást. Az Európai Közösségek a PHARE-program keretében nyújtottak értékes szakmai és pénzügyi segítséget.
A rendszerváltozás folyamatát bemutató november 18-i adásban és a hasonló műsorokban a nemzeti érdeknek, az új magyar vállalkozásoknak erről az erőteljes antalli képviseletéről nem esik szó. És ez a hamis kép csak egy eleme annak a törekvésnek, amely e műsorban, de más médiafórumokon is egy kis szélsőséges gondolkodású kör részéről Antall József személyének és politikájának hol nyílt, hol sugalmazott lejáratását tűzte ki célul.
Antall József és kormánya a szociális piacgazdaság értékrendje szerint, a nemzeti érdeket és a magyar sajátosságokat szem előtt tartva, szuverén módon szabta meg a maga társadalom- és gazdaságpolitikáját. Történelmi visszatekintésben, ahogy ezt a pártatlan külső megfigyelők akkor és azóta is megítélik, a magyar rendszerváltozás első – és egyben legnehezebb – szakasza tiszteletre méltó módon zajlott le. A magyar társadalomnak és benne az akkori kormánynak a teljesítményét elvitatni a történelem meghamisítása lenne.
Ahogy nem vitatja el a jelenlegi polgári kormánykoalíció sem. Vezetői többször kiemelték, hogy az Antall-kormány volt az ő rendszerváltoztató törekvéseik előfutára. Személyesen pedig ismételten lerótták tiszteletüket Antall József emberi nagysága és műve előtt, hiszen ők maguk is vele együtt harcolták végig az új magyar demokrácia alapításának nem egy nehéz csatáját. Az a magyar közép, amely Antall József kormánykoalíciójának társadalmi támogatottságát biztosította, a mai jobbközép nemzeti kormány támogatóinak is derékhadát adja. A fenti rágalmak ezért nem pusztán az aláírókat sértik, hanem a magyar társadalom jelentős részének az igazságérzetét, és aggályokat vetnek fel a nemzeti média egyes részeinek működésével kapcsolatban is.
Bod Péter Ákos volt ipari miniszter
Boross Péter volt belügyminiszter
Entz Géza volt államtitkár, a Határontúli Magyarok Hivatalának elnöke
Granasztói György volt nagykövet
Hieronymi Ottó volt gazdasági tanácsadó
Jeszenszky Géza volt külügyminiszter
Kodolányi Gyula volt államtitkár, külpolitikai főtanácsadó
Kónya Imre volt MDF-frakcióvezető
Marinovich Endre volt kabinetfőnök
Martonyi János volt közigazgatási államtitkár
O'sváth György volt gazdasági tanácsadó
Tar Pál volt nagykövet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben is megjelent. A megjelenés időpontja: 2015. 11. 25.

Antall-kormány: a csoda elmaradt

Pethő Tibor, 2015. május 23., szombat 10:21, frissítve: szombat 14:28

Összeomláshoz közeli gazdasági helyzetben, bizonytalan külső és belső támogatás mellett alakult meg negyedszázaddal ezelőtt, 1990. május 23-án Antall József kormánya az MDF, az FKGP és a KDNP képviselőiből. Nagyrészt az egykori miniszterelnöknek köszönhető, hogy a kormány a következő választásokig fennmaradt, s az összeomlást elkerültük.

Nem kizárt, hogy elolvad a többségünk. A kormánypárti padsorok tele vannak egykori ügynökökkel – közölte Antall József miniszterelnök 1990 novemberében László Jenővel, a Hadiipari Hivatal későbbi vezetőjével.

Hasonló, ám ismertebb, szállóigévé lett kijelentéseit máig idézi olykor a legvadabb szövegkörnyezetben az utókor; a „kamikazekormány”, a „tetszettek volna forradalmat csinálni!”, vagy akár az első szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésén az idő rövidségének kissé szigorú, tanáros, konok emlegetése mind egyetlen lényeges tényre hívta fel finoman – szemmel láthatóan részben hiábavaló módon – a kortársak figyelmét: Magyarország hatalmas bajban van, közel az összeomlás, átcsapnak a fejünk fölött a hullámok, ha nem teszünk a közvéleménynek talán megmagyarázhatatlannak tűnő, ám elkerülhetetlen lépéseket.

Alvó ügynökök és más bajok

Negyedszázaddal ezelőtt a kijelölt, Németh Miklóst váltó miniszterelnök világosan látta, az MDF, a kisgazdapárt és a kereszténydemokraták 57 százalékos, a koalíció hátországát jelentő többsége mennyire ingatag, s nem csak az „alvó ügynökök” miatt. Az MDF alapítói sohasem bíztak Antallban, hiába hozott győzelmet a pártnak, a kisgazda vezetők egy része pedig alig negyedévvel korábban még az SZDSZ-szel akart szövetségre lépni. A választás végeredményét látva a mérvadó nyugati körök nagykoalíciót sürgettek, a győztesekre nem kis nyomás nehezedett, hogy a demokrata fórum a szabad demokratákkal alakítson kormányt: a valódi, européer politika garanciáját a Nyugat az SZDSZ-ben látta. Kétségtelen, a két párt együtt képes lett volna az akkor még domináns – a költségvetés is minősített többséget igényelt –, a kerekasztal-tárgyalásokon az utódpárt féken tartására elfogadott kétharmados szavazatarány biztosítására az Országgyűlésben.
Ám nem szükséges túl nagy fantázia annak megállapítására, hogy a közös kormány feltehetően nem lett volna hosszú életű.

Az április végén kötött, a nagykoalíciót kiváltó paktumhoz kapcsolódó tények közismertek: a kompromisszum jelentősen csökkentette a kétharmados jogszabályok számát, német mintára pedig bevezették a konstruktív bizalmatlansági indítványt, amely a végrehajtó hatalmat gyakorlatilag megbuktathatatlanná tette. Kevésbé köztudott viszont, hogy a megállapodás nemcsak az ellenzéktől, hanem a kormánypártok soraiban esetleg kialakuló belső oppozíciótól is védte a kormányzatot. A jövő ismeretében ez egyáltalán nem érdektelen: Torgyán József például hamarosan megpróbálta kihajózni a koalícióból a kisgazda frakciót. (Ennek lehetőségére 1990 nyarán különös módon – kedves fenyegetésként – hosszú, távol-keleti repülőúton egy MSZP-funkcionárius figyelmeztette Antall József egyik kulcsemberét.)
Az engedményért cserébe – a paktum leginkább ezért vált népszerűtlenné később – az SZDSZ megkapta a köztársasági elnökséget: államfővé az Antall József által kijelölt Göncz Árpádot választották, az MDF vezetője ugyanis a régi barátban látta a későbbi, zökkenőmentes együttműködés garanciáját. Utóbb joggal csalatkozott benne, hiszen Göncz látványosan részrehajló magatartása miatt nem válhatott az egész ország elnökévé. Az MDF elnöksége egyébként – minden utólagos híreszteléssel szemben – tudott az SZDSZ-szel folyó tárgyalásokról, s el is fogadta a végeredményt. Ahogy néhány esztendeje Csurka István mondta: „Megtörültük a szánkat, és jóváhagytuk a megállapodást. Le kellett nyelni a békát.”

„Megbeszélés” a Selyemgombolyítóban

Hogy a békát mégsem sikerült olyan könnyen lenyelni, jól mutatja a régi fórumosok által az óbudai Selyemgombolyítóba összehívott, a számonkérés szándékától sem független, kis híján botrányba fulladó „megbeszélés”. Antall Józsefet a paktum részleteiről kezdték volna faggatni, a kijelölt miniszterelnök azonban félórás beszéde után joggal kifogásolta, hogy az összehívott társaságban az MDF képviselői mellett a „népi vonal” egyéb prominensei is megjelentek, köztük az MSZP színeiben az Országházba jutó Kósa Ferenc filmrendező. Antall ezután közölte, nincs neki arra ideje, hogy egy senki által nem választott, szedett-vedett társaság beszámoltassa; eltávozott, s bizalmasát, Kónya Imrét kérte meg, hogy beszélgessen az egybegyűltekkel. (Kónya kifejezetten nehéz helyzetbe került, hiszen a szervezők eredetileg be sem akarták engedni az egykori manufaktúra épületébe.)
Hamarosan – Antall József esetleges kézben tartására – felmerült az ötlet az alapítók egy részében, hogy a pártelnöki és a miniszterelnöki tisztséget szét kell választani, s az MDF élére a régi gárdából kell vezetőt állítani. Antall azonban 1990 júliusában, a demokrata fórum III. országos gyűlésén egyértelművé tette: a pártelnökség nélkül a miniszterelnöki posztot sem vállalja a továbbiakban, így – akár két és fél esztendővel később, amikor a javaslat újból felbukkant, s Antall hasonlóképpen reagált – kénytelenek voltak a kezdeményezők ideiglenes visszavonulót fújni. A háttérben emberileg érthető okot találhatunk. Kulin Ferenc szerint az MDF régi motorosainak többsége nem tudta feldolgozni a fordulatot, amelyet Antall József elnöksége hozott, képtelen volt hetek, hónapok alatt plebejus népi baloldali meggyőződését egy formálódó, nyugati szellemiségű jobbközép párt „Prokrusztész-ágyába” begyömöszölni.
A bizonytalan parlamenti többségnél is komolyabb gondot okozott az összeomlással fenyegető, rendkívül súlyos gazdasági helyzet. Az ország valutatartaléka a legkritikusabb időszakban folyamatosan csökkent, a fizetésképtelenség réme fenyegetett. Ennek közvetlen okát elsősorban a választást követő nagy tőkekivonási hullámban találhatjuk meg. A nemzetközi gazdasági folyamatokat kutató profeszszor, Csáki György úgy véli, a pénzpiaci bizalmatlanság egyrészt abból fakadt, hogy 1990 januárjában Németh Miklós miniszterelnök parlamenti felszólalásában a nyilvánosság elé tárta a valós gazdasági adatokat, hazánk tényleges államadósságát. (Ez meghaladta a nettó 16 milliárd dollárt.) Másrészt „a rendszerváltásból eredő bizonytalanságok” sem kedveztek.

Soros György „javaslata”

Hosszú időn át keringett egy ténylegesen soha meg nem erősített, ám nem is cáfolt, sokak által ismert történet arról, hogy Antall József egyértelmű telefonüzenetet kapott befolyásos nyugati köröktől: fogjon össze az SZDSZ-szel, s akkor helyreáll a pénzügyi bizalom. (A feltételezés szerint a másik telefonkagylót Soros György tartotta, s ő közölte a „javaslatot”.) Tény, az MDF vezetőire a nagykoalíció kérdésében komoly nyomás nehezedett, s ezt a párt több egykori prominense is megerősíti. Az ajánlásokat sokszor az Egyesült Államok rendkívül aktív, a pártok megszervezésében is jelentős segítséget nyújtó nagykövete, Mark Palmer közvetítette. Persze más, kézzelfoghatóbb ok is közrejátszott a tőkekivonásban: a piac feltehetően megijedt a
szovjet bankok fizetési zavaraitól s attól, hogy Bulgária nem sokkal korábban jelentette be fizetésképtelenségét.
Nem tűnt biztatónak számunkra, hogy a banki hiteleink átütemezését Antall kérése ellenére sem támogatták. (A kötvényekhez és a valutaalapnál fennálló adósságunkhoz különböző okok miatt nem lehetett hozzányúlni.) Megoldásként időközben a magyar származású tőzsdecápa, Soros György is felajánlotta, hogy a banki hitelek egy részét átvállalná az általa kiválasztott állami vállalatokért cserébe. Az előnytelen üzletbe a magyar kormány nem ment bele. A tajvani – az adósságátütemezéshez mérhető – gazdasági segítséget pedig a titkos tárgyalásokról tudomást szerző befolyásos ellenlábas, a Kínai Népköztársaság hiúsította meg.
Súlyos helyzetünket jól mutatja, hogy 1989 végén hazánk Közép-Európa legeladósodottabb állama volt, tartozásunk GDP-hez viszonyított aránya 83 százalékra rúgott. Tetézte ezt, mint Kádár Béla professzor, az Antall-kormány külgazdasági minisztere felhívja rá a figyelmet, hogy 1981 és 1989 között az ország részvételi aránya a világkereskedelemben drámai módon visszaesett. Az 1989 decemberében Máltán tartott Bush–Gorbacsov-találkozón pedig megállapodás született arról, hogy a keleti piacokat megnyitják a Nyugat előtt. A hirtelen támadt konkurenciával még a viszonylag prosperáló hazai állami vállalatok sem tarthatták hosszú távon a versenyt.

Nekünk nem járt Marshall-segély

A Nyugat az egykori Marshall-segély akár legszerényebb formában való reinkarnációját sem kívánta. Ezzel 1990 kora őszén Washingtonban szembesülhetett végleg Rabár Ferenc pénzügyminiszter, amikor a szerény, ám a nép életében valamelyest érzékelhető javulást hozó költségvetési tervezetet bemutatta a valutaalap szakembereinek, s ott elutasításra talált. Az Egyesült Államok, mint arra tanulmányában Matolcsy György is figyelmeztet, nem volt érdekelt a felszabaduló kelet-közép-európai területek gazdasági felpumpálásában; pénzt sem igen kívánt volna a célra fordítani. A piacgazdaságba való átmenet többek között ezért is hozott ennyi szenvedést a hétköznapokban, s tette pénzügyileg permanensen kiszolgáltatottá Magyarországot. Kulin Ferenc emlékei szerint az első szabadon választott Országgyűlést is sokkolóan érte a tapasztalat: nem vagyunk a magunk urai, nem mi tervezzük a jövőnket.
A reménytelennek tűnő helyzetben ráadásul a kormány bemutatkozását, kezdeti lépéseit ellenséges, kárörvendő hangok kísérték, leginkább a médiában. A televízió, a rádió, a fontosabb napilapok jóval közelebb álltak az ellenzékhez, s leginkább annak szája íze szerint nyilvánultak meg, kommentálták az eseményeket. Az akkor még ténylegesen nagyobb hatású, közvélemény-formáló napilapok, így a legnagyobb példányszámú s a legjobb körülményekkel rendelkező, gyorsan privatizált Népszabadság a szocialisták védőernyője alól politizált, a Minisztertanács volt orgánuma, a Magyar Hírlap – hamarosan Rupert Murdoch vette meg – az SZDSZ-hez állt közel, a Népszava megmaradt a pártállami eredetű szakszervezetek lapjának. A Magyar Nemzetnél pedig ádáz politikai küzdelem dúlt, amelynek következményeként a lapban egymással homlokegyenest ellenkező szemléletű cikkek láttak napvilágot.
A legnagyobb nehézséget viszont az jelentette, hogy a közvélemény a választási kampány ígéretei nyomán, ha nem is a csodát, de a gyors gazdasági fejlődést s vele az életszínvonal fellendülését várta. Az illúziókkal azonban hamar le kellett számolni. Ősszel az MDF elvesztette az önkormányzati választásokat, a gyanús körülmények között, látszólag a semmiből megszervezett taxissztrájkba – Antall József kórházi távolléte idején – kis híján belebukott. Az viszont, hogy a kormány a következő választásokig kibírta, a gazdaság nem omlott össze, idővel biztató tendenciák alakultak ki, s a parlamenti többséget 1994-ig a komoly politikai viharok ellenére is sikerült biztosítani, szinte tényleg csodának tekinthető. Mindez azonban Antall József összefüggéseket általában átlátó politikai tehetsége, közreműködése nélkül aligha következhetett volna be.
További tartalmas és izgalmas olvasnivalók a Magyar Nemzet szombati Magazinjában, amely vasárnap estig megvásárolható az újságárusoknál.

Forrás: Magyar Nemzet

Támadják a Királyi tévét Antall volt emberei

Durván hamisít az állami tévé - Boross Péter cérnája is elszakadt

Népszava|2015. nov 25. 14:46

[A+ A-]

[Nyomtatás]

[Küldés e-mailben]

Magyarország, Budapest, Országgyűlés 1990, az első sorban Jeszenszky Géza, Horváth Balázs és Antall József Fotó: Fortepan/orig: Erdei Katalin

Tweet

A rágalmak nem pusztán az aláírókat sértik, hanem a magyar társadalom jelentős részének az igazságérzetét, és aggályokat vetnek fel a nemzeti média egyes részeinek működésével kapcsolatban is - zárul az a levél, amit Antall József néhai miniszterelnök közvetlen munkatársai írtak a Duna televízión futó Szabadság tér '89 c. műsorsorozat egyik epizódja miatt, és amely levelet a Magyar Nemzet publikált. Most elmerenghetnénk azon, hogy a hosszasan sorolt sérelmek zárásaként miért ez a kis óvatos fogalmazás: aggályokat vetnek fel, illetve  a nemzeti média egyes részeinek működésével kapcsolatban, de valójában azért ez nem meglepő az aláírók neveit látva.

A sorban a mondjuk úgy a polgári konzervatív oldal ismert személyiségeit találjuk, köztük Boross Pétert, az Antall-kormány belügyminiszterét, aki Orbánék 2014-es győzelmét a következő szavakkal köszöntötte: nem történt semmi különös, csak helyreállt a néplélek, a nemzet visszanyerte korábbi valóját. Vagy épp Martonyi János, akit kétszer is külügyminiszterré tett az Orbán-kormány. Ez a műsor azonban az állami televízióban, vagy ahogy ők írják a nemzeti médiában, még nekik is sok volt.

De hát mi is történt valójában?  

A levél tanúsága szerint a Szabadság tér '89 c. sorozat november 18-i adása kezdetben "látszólag" a republikánus George Bush vezette Egyesült Államokat ültette a vádlottak padjára, különös tekintettel a hazánkba érkezett befektetőkre, illetve az őket idecsábító Mark Palmer volt nagykövetre, és persze a mögöttük álló politikai erőkre. Ám a stúdióban ülő Tőkéczki László, Bogár László és Fricz Tamás hamarosan már arról beszélt, hogy az Antall-, illetve MDF-vezette kormány idején a magyar nemzeti vagyon elherdálása, elkótyavetyélése folyt, amiért - idézi fel a levél - a naiv vagy befolyásolható Antall József a felelős.  

Az aláírók felidézik, hogy a műsorban az "immár rendszeresen ilyen állításokat hangoztató" Bogár László neve alatt az állt: volt országgyűlési képviselő. Noha ő 1991-94 között, az Antall- és Boross-kormányok teljes fennállása alatt a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok (!) Minisztériumának politikai államtitkára volt. Vagyis ha igazak lennének az állításai, akkor vagy ő is hibás, vagy már akkor előállhatott volna a kótyavetye leleplezésével. 

A fent említett példa csak egy a hosszan sorolt, és az aláírók által tételesen cáfolni szándékozott rágalmak, csúsztatások közül, amelyek nem is túl kifinomult módon dehonesztálják a néhai miniszterelnököt és annak volt munkatársait. Az is fájó pont a levélírók számára, hogy Fricz Tamás azzal vádolta meg Antall Józsefet: az úgynevezett MDF-SZDSZ paktumot külföldi bankárok nyomására kötötte meg. ( a külföldi bankár manapság a Fidesz jóvoltából áthallásos szitokszóvá is vált, így az elsődleges vád mellett még némi plusz sunyiság is vihető a történetbe - a szerk.) 

A rendszerváltozás folyamatát bemutató adásban és a hasonló műsorokban a nemzeti érdeknek, az új magyar vállalkozásoknak erről az erőteljes antalli képviseletéről nem esik szó. És ez a hamis kép csak egy eleme annak a törekvésnek, amely e műsorban, de más médiafórumokon is egy kis szélsőséges gondolkodású kör részéről Antall József személyének és politikájának hol nyílt, hol sugalmazott lejáratását tűzte ki célul - így az aláírók, akik azonban adósak maradnak a magyarázattal, vagy legalább latolgatással: mi ez a kör? és miért teszik ezt? kinek az érdeke? 

Olyannyira nem, hogy a levél vége felé sietnek a lehető legjobb véleményükről biztosítani Orbán Viktort és az ő kormányát - némi megbántódott pátoszt is csempészve az irományba -  mintha az említetteknek semmi közük nem lenne az állami, illetve nemzeti médiához. A jó királynak nyilván fogalma sincs, mit művelnek egyes szélsőséges gondolkodású körök az ő birodalmában. 

A magyar társadalomnak és benne az akkori kormánynak a teljesítményét elvitatni a történelem meghamisítása lenne. Ahogy nem vitatja el a jelenlegi kormánykoalíció sem. Vezetői többször kiemelték, hogy az Antall-kormány volt az ő rendszerváltoztató törekvéseik előfutára. Személyesen pedig ismételten lerótták tiszteletüket Antall József emberi nagysága és műve előtt, hiszen ők maguk is vele együtt  harcolták végig az új magyar demokrácia alapításának nem egy nehéz csatáját - írják, és minden bizonnyal hisznek is benne, hogy most aztán felnyitották a volt harcostársak szemét.  

Az aláírók: 

Bod Péter Ákos volt ipari miniszter, Boross Péter volt belügyminiszter, Entz Géza volt államtitkár, a Határontúli Magyarok Hivatalának elnöke, Granasztói György volt nagykövet, Hieronymi Ottó volt gazdasági tanácsadó, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Kodolányi Gyula volt államtitkár, külpolitikai tanácsadó, Kónya Imre volt MDF-frakcióvezető, Marinovich Endre volt kabinetfőnök, Martonyi János volt közigazgatási államtitkár, O'sváth György volt gazdasági tanácsadó, Tar Pál volt nagykövet  

(forrás: Magyar Nemzet)

Koncz Éva: MOZAIK - Rendőri vezetők pere: megvan az ítélet

MTI, 2015. október 29., csütörtök 09:28, frissítve: csütörtök 13:02

Gergényi Péter volt budapesti főkapitányt és egyik vádlott-társát a legenyhébb szankcióban, megrovásban részesítette a 2006. őszi eseményekkel összefüggésben mulasztással elkövetett katonai bűncselekmények miatt a Fővárosi Törvényszék csütörtökön kihirdetett elsőfokú, nem jogerős döntésével.

Tizenkét további megvádolt rendőrtiszt, köztük Bene László volt országos főkapitány esetében a bíróság megszüntette az eljárást. A volt budapesti főkapitány mellett a negyedrendű vádlott, a tévészékház ostrománál a rendőri erők helyszínparancsnoka kapott megrovást.
Az ügyészség a tévészékház ostrománál és az azt követő napokban, illetve október 23-án a főváros utcáin történtekkel kapcsolatban jobbára mulasztással elkövetett katonai bűncselekmények miatt emelt vádat három rendőr tábornok, köztük Bene László akkori országos és Gergényi Péter akkori budapesti főkapitány, valamint egytucatnyi rendőr ellen. A vádlottak zömmel tagadták bűnösségüket. A büntetőper két éve kezdődött, több mint száz tárgyalást tartottak. Az ügyész vádbeszédében jobbára felfüggesztett szabadságvesztést, a védők felmentést kértek.

DK: ledőlt a tartóoszlop

A Demokratikus Koalíció (DK) szerint a 2006-os őszi eseményekkel kapcsolatban megvádolt rendőri vezetők perében született elsőfokú ítélettel „a Fidesz 2006 óta épített hazug politikájának egyik tartóoszlopa dőlt le”. Gyurcsány Ferenc azt írta: már a tárgyalás kezdetére megsemmisült az a „Fidesz által felépített teória”, amely szerint az utcai zavargásokat az akkori kormány vezetői szervezték, provokálták ki, továbbá hogy a rendőri túlkapások valódi oka a kormány, illetve a kormányfő közvetlen megrendelése volt.

Hagyták elfajulni

Mint arról a Magyar Nemzet mai számában beszámolt: az elsőrendű vádlott Bene László terhére kétrendbeli elöljárói intézkedés elmulasztását rója az ügyészség. Egyrészt mert nem kezdeményezett eljárást a jogsértést elkövető beosztottjaival, például a másodrendű vádlottal, Gergényi Péter budapesti főkapitánnyal szemben, másrészt mert hagyta, hogy a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) alakulatai azonosítószám nélkül oszlassanak október 23-án. Ráadásul az események után azt is eltűrte, hogy a Rebisz parancsnoka, Dobozi József harmadrendű vádlott nem rendelt el vizsgálatot, és senkit nem vont felelősségre. Egyébként Bene a 2006-os eseményeket vizsgáló parlamenti albizottság előtt azzal magyarázta a fegyelmi elmaradását, hogy Gergényi nagy politikai támogatást kapott Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől.

Képgalériánk 8

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Gergényi ellen elöljárói intézkedés elmulasztása a vád, amiért eltűrte, hogy a köztévé székházának ostromakor „teljes káosz” alakuljon ki a rendőri vezetésben, és vádlott-társa, az általa az épület védelmére utasított Mittó Gábor negyedrendű vádlott ne teljesítse kötelezettségét. A vádirat külön kiemeli, hogy a tévéostrom éjszakáján egyetlen magas rangú Rebisz-vezető sem volt a harcállásponton, például Dobozi otthon barkácsolt. A Rebisz parancsnokát azzal vádolják, hogy késve rendelt el riadót az ostromkor, illetve eltűrte, hogy beosztottai ne viseljenek azonosítót. Védője a perben azzal érvelt: évtizedes gyakorlat volt a rendőrségnél, hogy nem viseltek azonosítót, és a szám amúgy sem volt jól kivehető.